Fejezet

501 XVIII|                    egyúttal oly koromsötét is volt, hogy nem igen tudtak
502 XVIII|            megkönnyebbültek... Sõt örültek is a váratlan találkozásnak.~
503 XVIII|                 vitték Lo-Mait és kis fiát is, a kik önként mentek velök.~
504 XVIII|                  szerette volna és remélte is, hogy Lo-Mai elkíséri õket
505 XVIII|             mutatott.~Ekkor odajött Llanga is: megölelte kis pajtását
506 XVIII|                csónakba...~De a kis Li-Mai is a fejét rázta és csak egy
507 XVIII|                otthon maradt Ngalában és õ is meg apja is haza vágytak
508 XVIII|                  Ngalában és õ is meg apja is haza vágytak hozzá... A
509 XVIII|                     Vele sírt a kis Li-Mai is és könnyeikbe csakhamar
510 XVIII|        belevegyültek Lo-Mai keserû könnyei is...~- Nos, kedves Max, -
511 XVIII|                  ezek a szegény teremtések is emberek?...~- Hiszem, John -
512 XVIII|                    az emberek, hanem sírni is...~A csónak lassan siklott
513 XVIII| kereskedõ-faktóriák közt.~Khamis és társai is egy ilyen nagyobb bárka
514 XVIII|            karokkal fogadták õket a nagyon is hosszú távollét után.~Sem
515 XVIII|                Mszelo-Tala-Tala õ felségét is, a ki bizonyára ráveszi