Fejezet

  1 I    |           francziák, olaszok, spanyolok és belgák meggazdagodnak afrikai
  2 I    |              még mi lesz majd júliusban és augusztusban, mikor a napsugarak
  3 I    |                lehetne billentyûzni?... És ez még mind kevés önnek?~-
  4 I    |              Itt a kocsi nagyot zökkent és félbeszakította a híres
  5 I    |                 fölhasználta a szünetet és hirtelen közbe vágott:~-
  6 I    |                 de legyen õszinte ön is és mondja meg: födöztünk-e
  7 I    |           utazók már szintén nem láttak és nem födöztek föl?...~- Valóban
  8 I    |               csak a kirándulók utaztak és sem árúkkal, sem eleséggel
  9 I    |             volt, négy hatalmas keréken és hat ökör húzta; az ajtaja
 10 I    |           lakott: az amerikai John Cort és a franczia Mag Huber; elsõ
 11 I    |           pántokkal szilárdan megvasalt és roppant erõsnek épített
 12 I    |                 a mbuttu-törzs, a Nílus és a Kongó medenczéi közt.
 13 I    |            forrásvidéke táján John Cort és Max Huber még meg is szaporították
 14 I    |               már izmos kis ficzkó volt és szinte alig hitte az ember,
 15 I    |              világos volt, a haja szõke és nem gyapjas fekete, az orra
 16 I    |               nem duzzadt, hanem vékony és finom metszésû; a szeme
 17 I    |                szeme csupa okosság volt és megmentõit a gyermek fiúi
 18 I    |               az egész útra megfogadják és nagyon jól fizetik. De meg
 19 I    |                 nap egész nap a fejükre és hátukra tûz, a heveder kimarja
 20 I    |              lábukat véresre töri a rög és a kõ, úgy hogy európai ember
 21 I    |          árnyékában hûvösen maradt a fû és a rázástól eltörõdött utasok
 22 I    |               elköltötték a vacsorát is és lassankint az egész karaván
 23 I    |             között. Kijelölte, hogy kik és mily idõben váltják föl
 24 I    |            ötven éves, de nagyon edzett és tapasztalt elefánt-vadász
 25 I    |                nem múlt harminczöt éves és gyermekkora óta folyton
 26 I    |             után. Mivel útjuk nagyobbik és veszedelmesebb felét már
 27 I    |           számítgatta a nagy nyereséget és legjobban sietett.~- Innentõl
 28 I    |                 járt benne. De kocsival és poggyásszal... szó sincs
 29 I    |           leheveredett a tamarindok alá és jól beburkolózott, Llanga
 30 I    |                  lábukhoz feküdt.~Urdax és Khamis lefekvés elõtt még
 31 II   |            akarta felkelteni Max Hubert és John Cortot, hanem nesztelenül
 32 II   |                 egész tábort.~Max Huber és John Cort, meg Urdax és
 33 II   |                 és John Cort, meg Urdax és Khamis már együtt voltak
 34 II   |                Khamis már együtt voltak és tanácskoztak. Az idõ féltizenegyre
 35 II   |            Huber. - Én nem látok senkit és semmit; s ha ezek a tüzek
 36 II   |              nem ütöttek rajtunk eddig, és észrevétlenül?... Miért
 37 II   |               indulnak szent munkájukra és Isten nevében a halállal
 38 II   |     lemészárolják gazdáik sírján, a tíz és tizenhat év közt levõ foglyokat
 39 II   |                húst. E mellett tolvajok és rablók is. Meglesik a karavánokat,
 40 II   |                 parancsokat osztogatott és fölállította embereit.~A
 41 II   |                a sötét sárga füstjükrõl és vérvörös lángjukról.~- Én
 42 II   |                 szerecsenek eszejárását és szeszélyeit?~Félóra múlt
 43 II   |            tüzek irányában, hanem kelet és nyugat felé is, a honnan
 44 II   |                  minden irányban puszta és csöndes volt.~Tizenegy óra
 45 II   |              napkeltéig talpon maradunk és várjuk õket.~- Várni!...
 46 II   |           helyben a portugál.~Max Huber és Khamis elindultak tehát
 47 II   |                 mellettem - szólt Max - és jól kinyisd a szemedet!~
 48 II   |                 Huber.~Most ismét némán és még óvatosabban közeledtek
 49 II   |                lövésre kapták puskáikat és éppen haza felé akartak
 50 II   |          magukkal az áruló fáklyákat is és miért nem oltották el inkább?~
 51 II   |          legjobb hát, ha vissza megyünk és megnyugtatjuk barátainkat.~-
 52 II   |                  Tudni akarom, mi ez...~És elõre ment, Llanga meg utána...~
 53 II   |        pillanatban, a melyben Max Huber és Llanga is megálltak, még
 54 III  |             hogy Max Huber, a foreloper és Llanga megfutották a másfél
 55 III  |               felérõl.~Mire a két ember és a gyerek a karavánhoz ért,
 56 III  |              volt még rá idõ.~Max Huber és Khamis a dombtól ötven lépésnyire
 57 III  |              találkoztak az amerikaival és a portugállal.~- Elefántcsorda! -
 58 III  |       szerencsét, s ha a vadász a szeme és a füle közt találja el,
 59 III  |               veszély érheti a vadászt. És tíz-tizenöt felbõszült elefánttal
 60 III  |            szintén elefánt-vadász volt, és szerencsével is járt, mert
 61 III  |               az elefánt, mert az erdõs és mocsaras vidék egymást váltja
 62 III  |           elveszti életét is.~Max Huber és John Cort várták, hogy a
 63 III  |               magam? - kérdezte Khamis.~És igaza volt: az ökrök eltépték
 64 III  |               azok már kereket oldottak és mint sötét árnyékok tûntek
 65 III  |                 a portugál, az amerikai és a franczia, meg Khamis;
 66 III  |    megmenekülhetnek.~De elõbb Max Huber és John Cort, meg a portugál
 67 III  |               John Cort, meg a portugál és Khamis hamarosan megrakodtak
 68 III  |            foreloper még a szekerczéjét és a vizes tömlõjét is kihozta
 69 III  |             mint a végítélet trombitája és szinte érezni lehetett a
 70 III  |              kúszott föl, míg Max Huber és John Cort egy másik pányván
 71 III  |             szomszédos fára másztak föl és Llangát is fölhúzták maguk
 72 III  |              elefántok bõszült ordítása és a fájdalmas bõgés, melyre
 73 III  |       gyermek-játékszert; csupa forgács és szilánk lett az egész.~A
 74 III  |              rézsút érte az állat bõrét és süvöltve pattant le róla.~
 75 III  |         vastagbõrûek még irtózatosabban és dühösebben kezdtek ordítozni,
 76 III  |                jobbra-balra.~A franczia és az amerikai már nem is lõttek.~-
 77 III  |                a tamarind, melyen Urdax és a foreloper ültek, veszedelmesen
 78 III  |                vele együtt lezuhanjanak és kitörjék a nyakukat.~- Jöjjön! -
 79 III  |             melyen Max Huber, John Cort és Llanga ültek. Ezt a fát
 80 III  |             melyen a menekültek voltak. És a vastag törzs szintén recsegni-ropogni
 81 III  |                 fa lassan oldalt bukott és koronája szelíden hajlott
 82 III  |        vágtatást nem bírhatják soká!... És Llanga már is érezte, hogy
 83 III  |                  pár pillanatra megállt és szimatolt. Ez a pár pillanatnyi
 84 III  |                megmentette a forelopert és társait.~- Csak rajta!...
 85 III  |               alig érezték meg a lökést és jóformán meg sem inogtak.~
 86 IV   |                hosszú órát, veszedelmek és szorongás közepette! Mert,
 87 IV   |                jutott, hogy fölülhetett és beszélni is tudott.~- Úgy
 88 IV   |              parázs.~A franczia fölkelt és puskáját fölhúzva, óvatosan
 89 IV   |          óvatosan arra lopózott.~Khamis és John Cort készen voltak,
 90 IV   |               része végképp elhagyatott és csöndes - mondta. - A bennszülöttek
 91 IV   |               ledõlt az egyik fa tövébe és nyomban rá mélyen el is
 92 IV   |                a gaz négerek megszöknek és kirabolják...~- Szegény
 93 IV   |                két jó barát, a franczia és az amerikai természetében.~
 94 IV   |             Nagyon kedvelte a földrajzi és etnográfiai tudományokat,
 95 IV   |            önfeláldozásra méltó barátja és társa volt az amerikainak,
 96 IV   |                 a rendkívülit szomjazta és a legnagyobb vakmerõségekre
 97 IV   |                a gyarmat kormányzója is és a kis városnak van kórháza,
 98 IV   |      misszionárius-telepe, szénraktárai és sok egyéb kereskedõtelepe.
 99 IV   |                 a hol több angol, német és amerikai faktória, vagyis
100 IV   |           kereskedõtelep van.~John Cort és Max Huber e városkában ismerkedtek
101 IV   |               meg négy-öt évvel ezelõtt és hamarosan meg is barátkoztak.
102 IV   |           pálmaborral, szerecsen-dióval és más effélével kereskedett.~
103 IV   |               Afrika belsejébe, Bagirmi és Darfur határáig, a két jó
104 IV   |             mint derék, elszánt vadászt és becsületes kereskedõt, a
105 IV   |              tudjuk, szerencsés is volt és jó eredménnyel, anyagi haszonnal
106 IV   |               itt álltak, tanácstalanul és elhagyatva a «Nagy Õserdõben»,
107 IV   |                 Kongó völgyétõl a Nílus és a Zambézi forrásvidékéig
108 IV   |            tehette volna, mert kocsival és poggyásszal õrültség, sõt
109 IV   |                 helyzet. A három férfit és a gyermeket, teljesen poggyász
110 IV   |              rajta?~Az éjszaka csöndben és nyugodtan telt el. Khamis
111 IV   |              kis eleséget, töltést...~- És illendõképen eltemethetnõk
112 IV   |           mialatt a foreloper megnyúzta és földarabolta.~Aztán a mit
113 IV   |        lombsátora alatt.~Kétszersültrõl és egyéb eleségrõl, a minek
114 IV   | misszionárius-telepeken, akár a hajókon és tutajokon, melyekkel lépten-nyomon
115 IV   |                is John Cort szólalt meg és ezt mondta:~- Khamis, mindeddig
116 IV   |            Tanácsait mindig megfogadtuk és követtük, mert bíztunk benne...
117 IV   |               önben is, a tapasztalatai és becsületessége miatt...
118 IV   |                meg õszintén, mi a terve és hogyan gondolja, hogy hazajuthatunk:
119 IV   |            Huber. - Szót fogadunk önnek és soha sem fogunk czivakodni.~-
120 IV   |            karavánjait. Az ön hûségében és becsületességében bízunk
121 IV   |          becsületességében bízunk mi is és hisszük, hogy nem csalatkozunk...~-
122 IV   |            Nílust, a Zambézit, a Kongót és Nigert nem lehet Európa,
123 IV   |            Ámbár vízterületük igen nagy és sok mellékfolyó táplálja
124 IV   |            alkotott vízesések, örvények és forgatagok lehetetlenné
125 V    |                 Cort, Max Huber, Khamis és Llanga elindultak délnyugati
126 V    |          minduntalan el-eltûnt a bokrok és fák sûrûjében, de mikor
127 V    |                a legsötétebb éjszakában és a legsûrûbb rengetegben
128 V    |                alatt. De legalább hûvös és árnyékos volt, s az utasok
129 V    |               sõt a levegõ nagyon enyhe és kellemes volt, éjjelre nem
130 V    |         bokrokat, kúszó növényeket...~- És velük együtt minket is! -
131 V    |             ösvénnyel, a mit a bivalyok és orrszarvúak törtek... A
132 V    |      erdõségeket, mert sokat járt Kongó és Kamerun rengetegeiben. A
133 V    |                melybõl valaha milliókat és milliókat fog elõvarázsolni
134 V    |               lábnyira a föld színétõl. És nem volt egyetlen egy törzs
135 V    |        sikongatott, huhogott, kaczagott és károgott odafönt, s az amerikai
136 V    |                nem támadták meg Khamist és társait, a kik bizonyára
137 V    |     leghalálosabb ellenségüket. A Kongó és Kamerun más vidékein aligha
138 V    |                 vágniok a sûrû bozótban és a vastag indák között. Másutt
139 V    |                  ez a lövés föltétlenül és rögtön halált okoz.~Este
140 V    |                 út, s nem lesz nehezebb és fáradságosabb, mint a mai
141 V    |                  Hány élet, mennyi pénz és fáradság veszett már kárba
142 V    |              indulnak, hanem az örök hó és jég közé, a sarkokra, a
143 V    |          területtel, a hol Schweinfurth és Junker oly emberekre bukkantak,
144 V    |                tízezerre bukkant Uganda és Kabinda közt, a nagy fákon,
145 V    |                nagy fákon, a hol laktak és kunyhóikat építették...
146 V    |               vambuttik, batinák, akkák és bazunguk, ezek a 90-130
147 V    |                 voltak, mint az északra és délre lakó nagyobb, erõteljesebb
148 V    |              óvatosan közeledett feléje és Max Huber mit sem vett észre...~
149 V    |                Nehogy szerecsennek nézz és lelõj!... Nincsen veszedelem?~-
150 VI   |            látott.~Délután már nehezebb és fáradságosabb lett az útjok.
151 VI   |            útjok. Mindenfelé sûrû bozót és a kúszó növények szövevényes
152 VI   |            csaknem folyton szekerczével és késekkel kellett utat vágniok.
153 VI   |                ez az éjszaka is csöndes és nyugodt volt; csak néha-néha
154 VI   |          néha-néha hallották a bivalyok és orrszarvúak távoli bõgését.
155 VI   |              szarvai egy méter hosszúak és nagyon szép hajlásúak. Ezek
156 VI   |             Khamis sietett is megnyúzni és földarabolni a húsát. A
157 VI   |           gyorsan letértek a járt útról és a jobboldali sûrû bokrok
158 VI   |           tudnak véghez vinni, oly erõs és kemény.~Az orrszarvú-pár
159 VI   |          orrszarvú-pár hirtelen megállt és szimatolt. Khamis és társai
160 VI   |            megállt és szimatolt. Khamis és társai már tudták, hogy
161 VI   |                Huber fölemelte puskáját és czélzott...~- Csak a fejére!... -
162 VI   |                  John Cort czélba vette és lõtt.~De õ sem volt szerencsésebb
163 VI   |            irtózatosan elbõdült dühében és fájdalmában, s roppant ugrással
164 VI   |             Khamis puskája is eldördült és szintén megsebezte a második
165 VI   |                 a koronájáig megrendült és egész hosszában recsegett-ropogott
166 VI   |               hol a kérge megrepedezett és szörnyû erõvel mélyedt bele
167 VI   |                 de azért csak szaladtak és jó öt perez telt bele, míg
168 VI   |              maradjon ott, a hol van!~- És törje bele a szarvát a fába,
169 VI   |                   mondta a foreloper.~- És ugyan miért ne?~- Mert a
170 VI   |            kezdett válni.~Itt-ott sásra és kákára is bukkantak, sõt
171 VI   |               pióczákkal, vízi pókokkal és undok százlábúakkal, a melyek
172 VI   |  tarkábbnál-tarkább pillangó, szitakötõ és libellula szállongott a
173 VI   |                 megöli a lovat, a tevét és a kutyát, de sem az embernek,
174 VI   |                 út nagyon fárasztó volt és elcsigázta az utasokat.
175 VI   |                 hárman futásnak eredtek és lélekszakadva rohantak a
176 VI   |          karjával délnyugatnak mutatott és sivító, éles hangon ismételte:~-
177 VI   |               besötétedett, mire Khamis és társai a folyam partján,
178 VI   |                ezen a helyen, de jobbra és balra még sokkal sûrûbbnek
179 VI   |             amerikai éberen virrasztott és nem látott semmit, a mi
180 VII  |           szépnek ígérkezett.~John Cort és Max Huber nem titkolták
181 VII  |              része tehát elég kényelmes és kellemes lesz.~Végigtekintettek
182 VII  |                 part magas, dombos volt és sûrû fák szegélyezték, melyek
183 VII  |          hajoltak. A folyam vize tiszta és sebes folyású volt; hellyel-közzel
184 VII  |          nagyobb fatörzsek, letört ágak és nagy gazcsomók úsztak benne,
185 VII  |                a domb mögött.~John Cort és Khamis pedig hozzá fogtak
186 VII  |           ezekbõl a nagyját összeszedik és vastag növényindákkal, faragott
187 VII  |                a vízpartra. Az amerikai és a foreloper el is határozták,
188 VII  |                 a franczia is visszajön és segít nekik.~E közben hallották
189 VII  |                 John Cort.~- Úgy van... és a Llangáé! - tette hozzá
190 VII  |            azonnal meglátták Max Hubert és Llangát vagy ötszáz lépésnyire
191 VII  |               hogy jöjjenek oda.~Khamis és John Cort lélekszakadva
192 VII  |                kellene... Hisz Kongóban és Kamerunban hamar híre fut
193 VII  |             fölkapott valamit a földrõl és visszaszaladt társaihoz.~
194 VII  |       rendkívüli, mindenesetre váratlan és különös volt, s Max Hubernek
195 VII  |              három-négy korhadó deszkát és talpfát újjal cserél föl,
196 VII  |               ott végzõdik a tisztás... és ki tudja, hogy valamivel
197 VII  |                 indulunk.~A három férfi és Llanga kissé szétszórtan
198 VII  |              egész majombanda riadt föl és hangos sivalkodással köszöntötte
199 VII  |                fákra. Legtöbbjük pávián és mandrill volt, a melyek,
200 VII  |              gorillához, meg csimpánzok és orángutángok.~- Annyi bizonyos, -
201 VII  |         látszott; csak a madarak énekét és a majmok sikongatását lehetett
202 VIII |                tudományos kísérletekkel és megfigyelésekkel is bizonyította.
203 VIII |                 bizonyította. John Cort és Max Huber, valamint Kongóban
204 VIII |                Huber, valamint Kongóban és Kamerunban még számosan,
205 VIII |      folyóiratban közre adott czikkeire és nevezetes könyvére, melyet
206 VIII |             szavuk van például az éhség és szomjúság kifejezésére is.
207 VIII |             állatkertben, hogy fölfogja és megörökítse velük a majmok
208 VIII |            egészen olyan alkotású torka és gégéje van, mint az embernek,
209 VIII |                az okoskodást, a logikát és következtetést, ez a tehetség
210 VIII |              majd megtanulja a gorilla- és csimpánz-nyelvet, visszamegy
211 VIII |         közrebocsátja a majom-nyelvtant és a majom-szótárt. Akkor aztán
212 VIII |             jobban szerette a botanikát és zoológiát, mint az orvostudományokat.
213 VIII |       Librevilleben sokszor találkozott és beszélt vele. Johansen doktor
214 VIII |            szolgáját:~De most Max Huber és John Cort legalább részben
215 VIII |              naplóját akarta megírni...~És Max Huber lassan, nehezen
216 VIII |                 sok a majom: csimpánzok és gorillák.~Augusztus 13. -
217 VIII |             természetûek... Szarvasokat és antilopokat lõttünk... A
218 VIII |                Garner professzornak?... és a majmok csakugyan beszélnének?...~
219 VIII |                 a hiábavaló kísérletrõl és sürgetni fogja a hazautazást.~
220 VIII |               hasznát vehetnék. Különös és szinte megmagyarázhatatlan
221 VIII |                 a földben, a mit a szél és esõ hordott rája a ketrecz
222 VIII |                hogy kijavítsák a tutajt és induljanak hazafelé.~- Elõbb
223 VIII |               bennszülöttek megtámadták és elhurczolták, de az is lehet,
224 VIII |           csakugyan meg is eredt az esõ és úgy szakadt, zuhogott, mintha
225 VIII |                éjszaka különben csöndes és nyugodt volt: sem Khamis,
226 IX   |           eloldozták a tutajt a partról és neki indították, lefelé
227 IX   |                 a minek különben Khamis és társai örültek, mert nem
228 IX   |             tutaj hét-nyolcz láb széles és kétszer oly hosszú volt:
229 IX   |                  a vasfazék meg a lábas és a bögre, mit a kunyhóban
230 IX   |                Khamis nagy rakás rõzsét és száraz fát hordott össze,
231 IX   |               láttak, hogy a folyó mély és kanyargós; tehát vigyázniok
232 IX   |                kiszállt, hogy megnyúzza és földarabolja a becses zsákmányt.
233 IX   |           tutajon. Lehetett 8-9 fontos, és a franczia ott nyomban fejbekólintotta,
234 IX   |       változatos volt: antilop-pecsenye és sült hal, két kitûnõ fogás.
235 IX   |               baj, csak a majmok bõgtek és ordítottak egész éjjel.~-
236 IX   |                  mikor reggel az arczát és kezeit mosogatta a folyóban,
237 IX   |                 talált a part oldalában és Khamis lágytojásnak fõzte
238 IX   |              Antilopok, hatalmas jávor- és gímszarvasok, zergék, apró
239 IX   |               nyargalásztak a partokon, és könnyû is lett volna õket
240 IX   |               idõközben az idõ kiderült és a nap égetõ forrón sütött,
241 IX   |             égetõ forrón sütött, Khamis és társai nagyon örültek a
242 IX   |              világ gorillái, csimpánzai és gibbonjai ide gyûltek volna
243 IX   |                 fákon, a mennyit Khamis és társai soha életükben sem
244 IX   |            gorillát, a melyik megdobta, és úgy szíven lõtte, hogy a
245 IX   |              tutajra.~Ettõl félt Khamis és nem ok nélkül, mert öt óra
246 IX   |              férfi gyorsan újra töltött és lõtt... Egyik lövés a másikat
247 IX   |                    tíz-tizenkét gorilla és csimpánz esett el, mire
248 IX   |              volna... A két part kihalt és puszta volt: a felhõszakadás
249 X    |            fölmondta nekik a barátságot és ép bõrrel ment haza, - mondta
250 X    |         akadálynak.~A reggeli elkészült és Khamis hívó szavára elõkerült
251 X    |              pedig a tutaj elejére ment és figyelmesen vizsgálta a
252 X    |                  Feküdjünk le a tutajra és ne moczczanjunk... Ha pedig
253 X    |               ide! - szólt Max Huber. - És jól kapaszkodjál belém,
254 X    |             neki megy-e a szörnyetegnek és fölborul, vagy?...~A víz
255 X    |                 egyre erõsen hullámzott és a habok csobogva csaptak
256 X    |         utasokat, de a röfögés elnémult és csak a szuszogás volt még
257 X    |              után.~- Mindez nagyon szép és jó, - mondta Max Huber -
258 X    |                 daganat lesz az arczunk és a kezünk.~S alighanem úgy
259 X    |                ha tûzre vetik, oly maró és sûrû füstöt ád, hogy a szúnyogok
260 X    |                kik aludtak, kényelmesen és békében alhattak a szúnyogoktól.~
261 X    |              idõjárás nagyon szeszélyes és változó. A tegnapi verõfényes
262 X    |                 ropogó tüzet gyújtottak és köréje telepedtek, mialatt
263 X    |           csapkod, vergõdik, el-elmerül és ismét fölbukik.~Ekkor Llanga,
264 X    |                 hirtelen a vízbe ugrott és tõle telhetõleg gyorsan
265 X    |             vele a part felé.~John Cort és Max Huber, a kik hallották
266 X    |                 John úr... itt van, ni.~És Llanga letérdelt a földre,
267 X    |          gyöngéden száraz fûre fektette és gondosan betakargatta.~A
268 X    |               akart megválni.~Max Huber és John Cort egy perczig sem
269 X    |           Egyelõre behúzódott a sátorba és etetni akarta a különös
270 X    |                 láza volt, a mit a feje és a keze forróságából érzett.~-
271 X    |         tetszett Llangának. Fogta magát és szó nélkül visszament a
272 X    |                 néhány vízi szárnyassal és egy-két hallal kellett beérniök.
273 X    |               elõre nyújtva mohón ivott és sejteni sem látszott a veszedelmet,
274 X    |         fölemelte széles, otromba fejét és inkább kíváncsian, mint
275 X    |           magasan fölcsapott a farkával és fájdalmasan elbõdült, annak
276 X    |                mellette, hogy megnyúzza és földarabolja. Igazán remek
277 X    |                mint az európai bivalyok és az amerikai bölények.~A
278 X    |               mely még egyre lázas volt és pár csöpp vizet akart a
279 X    |                a kis beteg égõ homlokát és e közben ismét, újra hallotta
280 X    |         kicsordultak a könnyei örömében és boldogságában... Íme a kis
281 X    |                  hálás az ápolásért!... És Max úr még azt mondja, hogy
282 X    |           Mindketten bementek a sátorba és figyelmesen szemügyre vették
283 X    |          borította; de a homloka, arcza és nyaka egészen csupasz volt.
284 X    |              mint a majomhoz.~Max Huber és John Cort alig tudtak hová
285 X    |          összekötõ kapocs volt az ember és az állat között! S ráadásul
286 X    |           figyelmesen nézte a kis alvót és izgatottan leste-várta,
287 X    |              különös teremtés, félmajom és félember, beszélni tudjon!...
288 X    |                gondolkodik, következtet és beszél?...~Ezalatt John
289 X    |                a másikon egy név.~A név és a kép a Johansen doktoré
290 X    |               meglehetõs gyorsan haladt és John Cort meg Max Huber
291 X    |                elkapja a sebes forgatag és fölfordítja.~Mindannyian
292 X    |              sebes áradatban. John Cort és Max Huber oda ugrottak hozzá,
293 X    |            tutajt, mely forogni kezdett és szédületes sebességgel rohant
294 XII  |             pislogott.~A fák oly sûrûen és tömegesen álltak egymás
295 XII  |                 fölöttük, de oly tömött és sûrû volt, hogy egyetlen
296 XII  |             másik kettõ pedig Max Huber és John Cort.~De hogy kerültek
297 XII  |               megpillantatta Max Hubert és a forelopert. Tántorogva
298 XII  |               fölébresztette Max Hubert és a forelopert is. Majdnem
299 XII  |      fölfordulása óta, sem azt, hogy ki és hogyan mentette meg õket.~-
300 XII  |         kidobálta a sziklára puskáinkat és egyéb holminkat...~- Ez
301 XII  |                 igaz - felelte Khamis - és pedig szerencsésen, mert
302 XII  |           hevesen kiabáltak, integettek és a vízbe rohantak...~- Önök
303 XII  |                  De hol vagyunk hát?... és micsoda hely ez?... Szinte
304 XII  |         börtönhöz hasonlított: a liánok és tüskés bokrok oly vastag,
305 XII  |                 bokrok oly vastag, sûrû és tömött gyûrûként zárták
306 XII  |             visszament a két európaihoz és ezt kérdezte:~- Max úr,
307 XII  |               sziklákhoz csapódott...~- És melyik parton?...~- A bal
308 XII  |               Most már nincs fegyverünk és nem is vadászhatunk!...~-
309 XII  |                 Mindhárman elhallgattak és némán, csöndben ettek. Ez
310 XII  |            sehol egy madár sem látszott és egyetlen hang sem zavarta
311 XII  |         csavarta a megmaradt bivalyhúst és egyenesen a fölfedezett
312 XII  |          tartott.~Max Huber még megállt és több ízben torka szakadtából
313 XII  |              alig lépett rá az ösvényre és máris hirtelen meghökkenve
314 XII  |                    kiáltotta.~Max Huber és John Cort egyszerre ott
315 XII  |                 pedig mozdulatlanul áll és lobog.~- Most mit tegyünk? -
316 XII  |           mondta a foreloper elszántan.~És elindult az ösvényen, egyenesen
317 XII  |             lépést, a fény is megindult és távozott tõlük... A fáklyavivõ
318 XII  |             várt, hogy elinduljanak?... És most az utat akarja mutatni
319 XII  |                  mikor kissé elfáradtak és megálltak pihenni.~A fáklyavivõ
320 XII  |                lefeküdtek egy fa tövébe és megették a kis darabka bivaly-sültet,
321 XII  |             mélyen elaludtak.~Max Huber és John Cort csaknem egész
322 XII  |           Khamis hamarosan földarabolta és megsütötte a húst, melynek
323 XII  |             eltették; így hát még délre és estére is volt mit enniök.~
324 XII  |                kialudt, ismét megálltak és fáradtan heveredtek le egy
325 XII  |                 aztán mélyen elaludtak. És Max Hubernek - alighanem
326 XIII |              tûzünk, sem eleségünk...~- És ez annál nagyobb baj, -
327 XIII |              ágairól.~Khamis, Max Huber és John Cort több ízben föltekintettek,
328 XIII |              ágainak sûrû egybefonódása és a búja kúszó-növények tömött
329 XIII |               lábnyira álltak egymástól és vastag törzseik olyanok
330 XIII |                     Vagy itt maradjanak és várjanak?... De mit, mire
331 XIII |            meglehetõsen egyenletes volt és sûrû bokrok, kúszó növények
332 XIII |                fakó fû, a mely oly gyér és fonnyadt volt, mintha soha
333 XIII |              meg tõlük.~Ekkor John Cort és Max Huber álmélkodva ismertek
334 XIII |             meggyógyult, hanem az ereje és ügyessége is megjött...~
335 XIII |                 ellenszegülés hiábavaló és czéltalan. Az erdõlakók
336 XIII |         megragadták Khamist, Max Hubert és John Cortot, s elõre lökdösték.~
337 XIII |             melyeken járni lehetett föl és le. Öt-hat erdõlakó elõre
338 XIII |            velük durván.~A mint feljebb és feljebb mentek, lassankint
339 XIII |              utolsó lépcsõfokra, Khamis és társai alig hittek a szemeiknek.
340 XIII |             mellé: sárga, vert agyagból és lombokból épült házak, melyek
341 XIII |         legfontosabb különbség az ember és majom között.~Mert a négykezûek
342 XIII |                 mint az emberek.~Khamis és társai egyelõre azonban
343 XIII |       kerültek-e. A banda, mely elfogta és kísérte õket, egyre beszélt,
344 XIII |                tartásuk, fejük alkotása és a hajuk is, egészen olyan
345 XIII |             szerecsen törzs!~A franczia és az amerikai nem annyira
346 XIII |            levert, mint inkább izgatott és bosszús volt. A mellett,
347 XIII |             történik, a jövõ is izgatta és aggasztotta õket. Aztán
348 XIII |             koczkáztatásával megmentett és ápolt, ismét megmenekült,
349 XIII |              menekülnie Llangának is... És ha Llanga megtudja, hogy
350 XIII |                    Tegnap reggel óta.~- És hogy jöttél ide?...~- Úgy
351 XIII |                nem igen tudtam járni.~- És kicsoda?...~- Azok, a kik
352 XIII |             tutaj neki ment a sziklának és fölfordult, õ is, meg Li-Mai
353 XIII |                hallott a Vagdi-törzsrõl és a foreloper tûnõdve csóválta
354 XIII |                a katasztrófa megtörtént és kimentette a vízbõl a fuldokló
355 XIII |          hallgatózott... megismerte Max és John hangját...~Íme, ez
356 XIII |             akadt. John Cort, Max Huber és Khamis a szó szoros értelmében
357 XIII |                  Még talán többen is!~- És sohasem mennek le a földre?~-
358 XIII |            szedni... meg vízért is...~- És... beszélnek?~- Beszélnek...
359 XIII |                  kiáltott föl Khamis.~- És mit jelent? - kérdezte Max
360 XIV  |           különös nép, mely félig majom és félig ember, - annyira rendkívüli
361 XIV  |        rendkívüli kaland nagyon érdekes és én meg is vagyok vele elégedve:
362 XIV  |               szükséges, kedves John.~- És pedig?...~- Elõször, hogy
363 XIV  |        járhassunk-kelhessünk a városban és tanulmányozhassuk a vagdikat...~-
364 XIV  |       tanulmányozhassuk a vagdikat...~- És másodszor?...~- Hogy alkalom
365 XIV  |            alkalom adtán megszökhessünk és tanulmányaink eredményét
366 XIV  |                  folytatta a franczia - és pápaszemet hord?~- Ugyan
367 XIV  |                Felségével... Akkor véd- és dacz-szövetséget kötünk
368 XIV  |               franczia önhitt bátorsága és jó kedve azonban ezúttal
369 XIV  |       pillanatban ismét kinyílt az ajtó és Li-Mai lépett be a kunyhóba.
370 XIV  |                De Li-Mai csak bámult rá és nem felelt, mert nem is
371 XIV  |              Félre tolta hát a kis fiút és egyenesen a palota felé
372 XIV  |                ez a nép aligha tud írni és olvasni.~Erre már a franczia
373 XIV  |            gyökerek, egy darab sült hús és féltuczat lekoppasztott
374 XIV  |                 földrõl, mihelyt Khamis és társai a kunyhóba léptek.~-
375 XIV  |          ujjával a saját mellére bökött és hozzátette:~- Vater!...
376 XIV  |                ejtette ki, de Max Huber és John Cort mégis megértették,
377 XIV  |                a ki gyöngéden megölelte és megsimogatta.~Ezalatt John
378 XIV  |            emberéi, a tenyerei szélesek és erõsek, a lábszárai kissé
379 XIV  |              mindenét, a mije csak volt és szemmel láthatólag nagyon
380 XIV  |        elfogyasztottak.~Közben a szülõk és a gyermek beszélgettek egymással.
381 XIV  |              hallgatta ezt a társalgást és különösen két dolgot jegyzett
382 XIV  |               kis gyermek gagyogásához; és másodszor, hogy ebben a
383 XIV  |           nyelvben néhány kongó-melléki és német szó is elõfordul.
384 XIV  |    legczivilizáltabb népeknél; a szülõk és a gyermek kölcsönösen szerették,
385 XIV  |        Negyedórai látogatás után Khamis és társai hazafelé indultak.
386 XIV  |                indultak. Lo-Mai, az apa és Li-Mai, a fiú elkísérték
387 XIV  |                 odanyújtotta a kezét... és barátságosan kezet fogott
388 XV   |                  Meddig maradnak Khamis és társai ebben a furcsa városban?...
389 XV   |             foreloper szintén dühöngött és kikelt a balsora ellen,
390 XV   |               csak majmoknak tekintette és megvetette õket - közé vezette
391 XV   |       megvetette õket - közé vezette õt és társait. Mindhármuk közt
392 XV   |                szorgalmasan megfigyelte és tanulmányozta a vagdi nép
393 XV   |               nép erkölcseit, szokásait és jellemét. Ki akarta deríteni,
394 XV   |                 mennyi bennük az emberi és mennyi az állati elem, hogy
395 XV   |         kellõképpen osztályozhassa õket és helyet szorítson nekik a
396 XV   |        egyáltalában megszabadulhatnak-e és hogyan: egyelõre nem igen
397 XV   |           parancsolta-e a vagdik érdeke és biztonsága, hogy holtuk
398 XV   |                takarította a szobájukat és friss, illatos szénát hordott
399 XV   |              friss, ízletes gyümölccsel és vadhússal meg szárnyasokkal.~
400 XV   |            ügyes, erõteljes ficzkó volt és mosolyogva mutatta, mily
401 XV   |                kiáltott föl Max Huber - és alkalomadtán...~- Kitûnõ
402 XV   |          pillanatban kidobta a puskákat és a töltéses ládát a sziklákra;
403 XV   |          tolakodott az idegenek nyakára és - a mi nagyon különös volt -
404 XV   |                 majmokkal. Férfiak, nõk és gyermekek szédítõ sebességgel
405 XV   |         palotával. Hajózható volt-e?... És hová szakadt?... Talán a
406 XV   |               hogy van-e lelkiismeretük és vallásuk ezeknek a különös
407 XV   |                tekintetben becsületesek és lelkiismeretesek, az bizonyos, -
408 XV   |          belopózott másnak a kunyhójába és gyümölcsöt lopott...~- Nos,
409 XV   |               Huber - épp oly gyöngédek és összetartók, szeretik egymást...~-
410 XV   |              van...~- Akkor hát mondjuk és valljuk nyíltan, hogy õk
411 XV   |                minden emberrel közös.~- És mi az?~- A legfõbb lény
412 XV   |                  A legfõbb lény fogalma és a vele kapcsolatos vallásosság,
413 XV   |             felségét, a kit úgy õriznek és rejtegetnek, mint a szemük
414 XV   |             szemük világát.~De ha papok és kuruzslók, varázslók nem
415 XV   |             Lo-Mai a zajra oda nem siet és meg nem védelmezi.~Lo-Mai
416 XV   |                 pedig elvezette Khamist és társait a falu túlsó szélére,
417 XV   |            roppant károkat okoznak déli és középsõ Afrikában, mert
418 XV   |                odaért kisded csapatával és rajtuk ütött.~A foglyok
419 XV   |         véresebb. A harczosok bátorsága és ügyessége bámulatos volt.
420 XV   |            bámulatos volt. Lándzsáikkal és szekerczéikkel rávetették
421 XVI  |               egész Mai-család: a ngoro és a ngora meg a fiúk, meglátogatta
422 XVI  |              náluk, mert Lo-Mai, az apa és La-Mai az anya, még a széket
423 XVI  |               látogatások közben Khamis és társai gyakran emlegették
424 XVI  |              végtelen nagy tisztelettel és semmit sem felelt. Ha pedig
425 XVI  |                 borzalommal ellenkezett és szinte erõszakkal hurczolta
426 XVI  |               is, milyen a vallásuk?...~És Lo-Mai, mintha csak erre
427 XVI  |                 kiáltott föl Max Huber.~És mindjárt kiszaladt a házból,
428 XVI  |             hogy egész Ngala talpon van és nagyban készülõdik valamire.
429 XVI  |                fejével. Ebbõl John Cort és Max Huber azt következtették,
430 XVI  |          haladhatott a nagy tolongásban és szinte nem is a maga lábán
431 XVI  |             Lo-Mai megértette a kérdést és megnyugtatólag intett, mintha
432 XVI  |              Leborul elõtte a porba?... És úgy imádja?...~- Akkor ez
433 XVI  |               például a hülyék, dadogók és gyönge elméjûek, a kiknek
434 XVI  |      szívességébõl Max Huber, John Cort és Llanga oly jó helyet kaptak,
435 XVI  | huszonöt-harmincz pár fiatal vagdi ifjú és leány lépett ki a szabadon
436 XVI  |                a szabadon hagyott térre és tánczolni kezdett, mialatt
437 XVI  |                falusi búcsú: a legények és leányok tánczra perdülnek
438 XVI  |           bosszankodott John Cort is.~- És nem is a zenére tánczolnak...~-
439 XVI  |             legalább van érzékük iránta és szeretik a zenét, - mondta
440 XVI  |              tartott s az éktelen lárma és macskazene egyre fülhasogatóbb
441 XVI  |                 Mindenki lecsillapodott és szinte mozdulatlanul állt
442 XVI  |                oda lépett a kintornához és elkezdte hajtani.~S mindnyájuk
443 XVI  |         megfogta a kintorna fogantyúját és hajtani kezdte. Ezúttal
444 XVI  |         románczot játszott, mely hosszú és unalmas volt, akárcsak a
445 XVI  |       visszatolta a kintorna rézgombját és ismét a Bûvös Vadász keringõjét
446 XVI  |                megint elölrõl kezdõdött és tovább folyt az ivás is,
447 XVI  |          kezdett besötétedni. John Cort és Max Huber, bódultan, kábultan
448 XVI  |              fáklya gyúlt ki köröskörül és Loi-Mai, hozzájuk fordulva,
449 XVI  |                a harczosok sorba álltak és Raggi ezredes a csapat élére
450 XVI  |              alattvalók vállait; a haja és szakálla már õszbe csavarodott,
451 XVI  |                 emberi ábrázatunkat!...~És már rá akart rivallni õ
452 XVII |              látogatták meg a ketreczet és többször hallotta tõlük
453 XVII |                volna Ngalába, Khamisnak és társainak már elõbb is találkozniok
454 XVII |                tudós sokkal értelmesebb és okosabb, mint õk maguk,
455 XVII |              nyelvébe a kongónyelvjárás és a német nyelv egyes szavai;
456 XVII |           égetett agyagedények eredetét és - a kintornát is, a mely
457 XVII |                maga elé hivat bennünket és kérdezõsködik tõlünk egykori
458 XVII |          bocsássanak bennünket szabadon és kísérjenek el a határig.~-
459 XVII |           engedi meg, hogy távozzunk?~- És ugyan miért ne engedné meg?~-
460 XVII |               mondom, hogy majom-király és hitványabb legutolsó alattvalójánál
461 XVII |              részeg lesz az egész város és senki sem törõdik a királyi
462 XVII |                  hortyogott az utczákon és a kunyhókban, míg a másik
463 XVII |           szintén a néppel együtt ivott és õ sem állt útjukban.~Kilencz
464 XVII |          mulatozók kurjongatása.~Khamis és társai, számítva a szökés
465 XVII |               egy lélek sem állt.~Raggi és testõrei, az ital, a dáridó
466 XVII |    szolgálatában.~Mind a mellett Khamis és társai nem haboztak: könnyelmûség
467 XVII |           nesztelenül kúszott az ajtóig és pár perczig hallgatózott...
468 XVII |                elsõ szoba egészen sötét és üres volt... a másik szobából,
469 XVII |                ki...~Khamis oda kúszott és betekintett az egyik repedésen...~
470 XVII |          megfogta a német doktor vállát és derekasan megrázta...~Mszelo-Tala-Tala
471 XVII |              pedig kötözni való bolond!~És ez igaz volt: Johansen doktor
472 XVII |           vigyék ki a házból?...~Khamis és John Cort szintén oda léptek
473 XVII |                szintén oda léptek hozzá és megragadták a karjait.~A
474 XVII |                  végig feküdt a dívánon és kézzel-lábbal rugdalózott,
475 XVII |               sietniök kellett... Raggi és katonái minden pillanatban
476 XVIII|              pedig, félve, hogy Khamist és társait valami baj éri,
477 XVIII|          tizenketten, s mind ügyesebbek és erõsebbek, mint õk... Aztán
478 XVIII|              csõdül a még nem ittas nép és legyûri õket!...~Max Huber
479 XVIII|                fenyegetõleg jött feléje és rá akart rohanni...~A franczia
480 XVIII|         válláról a puskáját... czélzott és lõtt...~Raggi, szívén találva,
481 XVIII|          kiáltotta Khamis.~Csak Lo-Mait és kis fiát kellett követniök,
482 XVIII|                 magukkal vitték Lo-Mait és kis fiát is, a kik önként
483 XVIII|             feleljünk nekik!~A franczia és az amerikai a puskájukhoz
484 XVIII|       parthajlásban kikötött.~John Cort és Max Huber az egész úton
485 XVIII|               úton a legnagyobb hálával és figyelemmel halmozták el
486 XVIII|        figyelemmel halmozták el Lo-Mait és kis fiát. Valósággal megbarátkoztak
487 XVIII|                 Li-Mait. Gyermeki lelke és tökéletlen értelme nem látott
488 XVIII|                semmi különbséget önmaga és a kis erdõlakó közt; úgy
489 XVIII|               vele, mint a kis öccsével és Li-Mai tiszta szívébõl viszonozta
490 XVIII|              két európai szerette volna és remélte is, hogy Lo-Mai
491 XVIII|     Librevillebe. Az út most már könnyû és biztos volt: ez a folyó
492 XVIII|                 akkor veszedelem nélkül és kényelmesen érhetnek az
493 XVIII|           fölállt, kézen fogta kis fiát és nem akart beszállni.~John
494 XVIII|              akart beszállni.~John Cort és Max Huber hiába könyörögtek
495 XVIII|                 szomorúan rázta a fejét és a sûrû rengetegre mutatott.~
496 XVIII|                  megölelte kis pajtását és gyöngéden, szeretettel akarta
497 XVIII|                 Li-Mai is a fejét rázta és csak egy szót mondott:~-
498 XVIII|            Anyja otthon maradt Ngalában és õ is meg apja is haza vágytak
499 XVIII|            hozzá... A családi köteléket és szeretetet semmi más érzés
500 XVIII|               ellátta Lo-Mait eleséggel és elbúcsúzott megmentõjétõl...