Fejezet

 1 I   |          izmos kis ficzkó volt és szinte alig hitte az ember, hogy
 2 I   |        szolgálják bérüket, mert a szinte izzó nap egész nap a fejükre
 3 II  |         kegyelmet. Kegyetlenségük szinte hihetetlen, s az alföld
 4 III |           végítélet trombitája és szinte érezni lehetett a szelet,
 5 V   |         tömör lombsátorból zajos, szinte fülsértõ hangverseny szórakoztatta
 6 VIII|         könyvet, melynek a lapjai szinte egymáshoz tapadtak a nedvesség
 7 VIII|      hasznát vehetnék. Különös és szinte megmagyarázhatatlan volt,
 8 X   |        következett, s az esõ lába szinte lógott a levegõben. Még
 9 XII |            és micsoda hely ez?... Szinte hihetetlen, hogy ily sûrû,
10 XIV |  villogtak.~Az anya szelíd arczú, szinte kedves asszonynak volt mondható;
11 XVI |        borzalommal ellenkezett és szinte erõszakkal hurczolta másfelé
12 XVI | haladhatott a nagy tolongásban és szinte nem is a maga lábán ment
13 XVI |        Mindenki lecsillapodott és szinte mozdulatlanul állt a helyén.
14 XVI |   kintornát, mialatt a hallgatók, szinte megittasulva a roppant élvezettõl,