| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] másutt 2 mászott 1 másztak 1 max 345 mbuttu-törzs 1 meddig 3 medenczéi 1 | Frequency [« »] 515 is 512 és 369 volt 345 max 290 de 276 john 263 huber | Verne Gyula Város a levegoben IntraText - Concordances max |
Fejezet
1 I | amerikai Kongó? - kérdezte Max Huber - arról még nem is 2 I | beszélnünk róla, kedves Max - felelte John Cort. - Mert 3 I | álluk.~- Higyje el, kedves Max, hogy Amerika nem sokat 4 I | De csupa szórakozásból, Max!...~- Jól van: merõ szórakozásból... 5 I | még ez is hõség? - felelte Max Huber vállat vonva. - Most 6 I | hagyján, John, - viszonzá Max Huber - csak legalább valami 7 I | Kevés is, nem is - felelte Max Huber, a franczia. - A közép-afrikai 8 I | lajstromát, mely csak úgy ömlött Max Huber ajkairól. John Cort 9 I | födöztek föl?...~- Valóban nem, Max.~- Na lássa! Én pedig azt 10 I | A mi késik, nem múlik, Max! S lehet, hogy ez az öt-hat 11 I | ugyan! - méltatlankodott Max Huber. - Ez már csak közönséges 12 I | forrásvidéke táján John Cort és Max Huber még meg is szaporították 13 I | mehetünk vacsorálni - szólt Max Huber.~A karaván poggyászát, 14 I | vágnánk rajta? - kérdezte Max Huber.~- Két héttel megrövidíthetnõk 15 I | Lehet, hogy megkísértették, Max úr... de hogy sikerült volna, 16 I | ön túloz, Urdax! - szólt Max Huber kételkedve.~- Akár 17 I | Ugyan mit találhatnék, Max?... Talán bizony elbûvölt 18 I | kijönni.~- Akkor hát, kedves Max, - tréfált az amerikai - 19 II | Llanga nem akarta felkelteni Max Hubert és John Cortot, hanem 20 II | érte volna az egész tábort.~Max Huber és John Cort, meg 21 II | meggyújtották? - kérdezte Max Huber. - Én nem látok senkit 22 II | is azt hiszem, - felelte Max Huber - csak azt nem értem, 23 II | volt.~Tizenegy óra tájban Max Huber halkan, de elszántan 24 II | várni! - bosszankodott Max Huber - ha legalább még 25 II | kikémlelem a vadakat - mondta Max Huber.~- S én szintén elmegyek 26 II | Nem, barátom, - mondta Max Huber - ön csak maradjon 27 II | hagyta helyben a portugál.~Max Huber és Khamis elindultak 28 II | jöttél utánunk? - kérdezte Max Huber.~- Takarodjál viasza!... 29 II | parancsolta a foreloper.~- Oh, Max úr! - könyörgött a fiú - 30 II | Khamis haragosan.~- Oh, Max úr! - ismételte Llanga könyörögve.~- 31 II | ha már eljött! - mondta Max Huber a vezetõnek. - Olyan 32 II | hát itt mellettem - szólt Max - és jól kinyisd a szemedet!~ 33 II | is, sem a foreloper, sem Max Huber, sem a «vadmacskaszemû» 34 II | ide-oda hurczolták. Pedig Max Huber már messzelátóval 35 II | már az is kérdés, - szólt Max Huber - hogy vajjon tudnak-e 36 II | nem oldunk addig - mondta Max Huber.~Most ismét némán 37 II | közelebb menjünk? - suttogta Max Huber.~- Minek? - felelte 38 II | intette õt a foreloper.~Max Huber azonban már elõbbre 39 II | homályában...~- Vigyázz! - súgta Max Huber.~- Vissza! - felelte 40 II | Szavamra! - kiáltott föl Max Huber - ez már csakugyan 41 II | legrendkívülibb az volt, hogy sem Max Huber, sem a foreloper, 42 II | lidércz-tüzek? - kiáltott föl Max Huber.~Khamis a fejét rázta. 43 II | Menjünk elõre! - mondta Max Huber.~- Fölösleges - felelte 44 II | tüzek ezek itt...~- Nem, Max úr: ne legyünk túlságosan 45 II | a pillanatban, a melyben Max Huber és Llanga is megálltak, 46 II | Mi ez, Khamis? - kérdezte Max Huber.~- Gyorsan a karavánhoz! - 47 II | bizony?... - kiáltott föl Max Huber.~Lélegzetét visszafojtva 48 III | Öt perczbe sem telt, hogy Max Huber, a foreloper és Llanga 49 III | ha ugyan volt még rá idõ.~Max Huber és Khamis a dombtól 50 III | láthattuk õket! - felelte Max Huber.~- Pedig bizonyára 51 III | hogy elveszti életét is.~Max Huber és John Cort várták, 52 III | foreloper.~- De hová? - kérdezte Max Huber.~- Az erdõbe!~- Hát 53 III | hozzáfogott a munkához, s Max Huber meg John Cort segítségével 54 III | megmenekülhetnek.~De elõbb Max Huber és John Cort, meg 55 III | lehetne elsöpörni! - dörmögte Max Huber idegesen, a mint a 56 III | Urdax kúszott föl, míg Max Huber és John Cort egy másik 57 III | érhetett.~- Nos, kedves Max: hogy tetszik a kaland? - 58 III | rendkívüli dolog! - felelte Max Huber.~- A rendkívüli az 59 III | látható kalandból.~A mit Max Huber erre felelt, azt már 60 III | csomósodott! - tette hozzá Max Huber.~Majd a kis Llangához 61 III | Hát te, nem félsz?~- Nem, Max úr... hisz önökkel vagyok!~ 62 III | kíméljük a töltéseket - felelte Max Huber. - Késõbb még megbánhatnók, 63 III | fának szélsõ ágát, a melyen Max Huber, John Cort és Llanga 64 III | hagyhatjuk ott! - mondta Max Huber.~- Akarata ellenére 65 III | már igazán baj! - felelte Max Huber hidegen.~- Ebben én 66 III | vették észre a menekülõket. Max Huber ölbe kapta Llangát, 67 III | Llanga már is érezte, hogy Max Huber kezd elfáradni.~- 68 III | tudok gyorsan futni.~De Max Huber rá sem hallgatott, 69 III | Khamis. - Adja ide Llangát, Max úr!~- Nem, Khamis... még 70 III | Még egy percz s utoléri Max Hubert, a ki kissé elmaradt 71 IV | hogy itt tanyáztak, - szólt Max Huber halkan - nézzék, ott 72 IV | gyanús neszre utána menjenek.~Max Huber két-három percz múlva 73 IV | melyeket együtt vizsgáltunk Max úrral, abban a pillanatban 74 IV | Ezt én sem értem - mondta Max Huber - de az éjszaka nem 75 IV | tanácsos aludni, kedves Max! - jegyezte meg John Cort.~- 76 IV | elszunnyadni.~Llanga lefeküdt Max Huber mellé, de John Cort 77 IV | vele egykorú, huszonöt éves Max Huber párisi volt, s az 78 IV | kereskedõtelep van.~John Cort és Max Huber e városkában ismerkedtek 79 IV | Elmentek... - mondta Max Huber.~- Úgy látszik, - 80 IV | visszamehetnénk a karavánhoz, - mondta Max Huber - s összeszedhetnõk, 81 IV | tehát az erdõbe.~Útközben Max Huber szerencsésen elejtett 82 IV | Mindenesetre - tette hozzá Max Huber. - Szót fogadunk önnek 83 IV | csalatkozunk...~- John úr, Max úr, - mondta a foreloper 84 IV | egyéb nehézségeket is, úgy Max Huber, mint John Cort helyesnek 85 IV | más nem, - kiáltott közbe Max Huber - ott lesz az, a mely 86 IV | ezt a képzelt folyót...~- Max úrnak igaza van most az 87 IV | õket, mint késõbb, kedves Max!~Az amerikainak igaza volt. 88 IV | Elõre hát! - kiáltott föl Max Huber türelmetlenül.~S mivel 89 V | óránál, mikor John Cort, Max Huber, Khamis és Llanga 90 V | Igazán kár, - kiáltott föl Max Huber - hogy az elefántok 91 V | van vetve! - kiáltott föl Max Huber - még pedig puha gyapot-derékalj, 92 V | esetet, John? - kérdezte Max Huber. - Hátha még folyóra 93 V | nem sok rá a remény, édes Max...~- Mert még nem igen sokat 94 V | rendkívülit, a mit óhajtok - szólt Max Huber.~- Annál jobb, Max!~- 95 V | Max Huber.~- Annál jobb, Max!~- Sõt annál rosszabb, John!... 96 V | menjünk aludni...~- Menjünk, Max úr!... - felelte Llanga, 97 V | egymást, s a virrasztást Max Hubernek kellett megkezdenie.~ 98 V | gyönyörû éjszaka! - ábrándozott Max Huber. - De mily gyönyörû 99 V | ember...~Így ábrándozott Max Huber, s e közben végképp 100 V | óvatosan közeledett feléje és Max Huber mit sem vett észre...~ 101 V | Menj hát aludni, kedves Max: most rajtam a sor.~A franczia 102 V | de nem ábrándozott, mint Max Huber, hanem annál jobban 103 VI | változatosság kedvéért, - mondta Max Huber - nyárson süssük meg 104 VI | nem mutatkoztak.~Másnap Max Huber mindjárt kora reggel 105 VI | Bizony azok, - felelte Max Huber - ámbár csak növényevõk.~- 106 VI | mit tegyünk? - kérdezte Max Huber.~- Megkísértjük észrevétlenül 107 VI | indult a bokrok felé...~Max Huber fölemelte puskáját 108 VI | ördögbe! - kiáltott föl Max Huber.~- Inkább az Istent 109 VI | Khamis.~- Hahaha! - kaczagott Max Huber - hát magamagát fogta 110 VI | húzhatja! - tette hozzá Max Huber.~Valóban nem is lett 111 VI | Átkozott hárpiák! - kiáltotta Max Huber ásítozva, mikor hajnalhasadtakor 112 VI | szúnyogokat aligha kerülhetjük ki, Max úr...~- S mikor falnak föl 113 VI | folyóhoz?... - kiáltott föl Max Huber. - De én már nem hiszem 114 VI | Pedig rosszul teszi, Max úr... lehet, hogy már nem 115 VI | hosszabb távollét után, midõn Max Huber már aggódni is kezdett 116 VI | Azt hiszem, - tanácsolta Max Huber - ma este legjobb 117 VII | ígérkezett.~John Cort és Max Huber nem titkolták örömüket. 118 VII | róla társainak.~- Kedves Max, - kérdezte tréfásan a franciától - 119 VII | volt, kedves John, - felelt Max Huber - s szívembõl örülök, 120 VII | Khamis. S a míg mi dolgozunk, Max majd gondoskodik az eleségrõl...~- 121 VII | pedig azonnal, - viszonzá Max Huber - mert már semmi harapni 122 VII | tegnap este...~- Én?... Max úr!... - szégyenkezett Llanga, 123 VII | Ugyan, Khamis! - tréfált Max Huber - mintha bizony a 124 VII | megtámadják, akkor rettenetes ám, Max úr!~- Szóval, kedves Max, - 125 VII | Max úr!~- Szóval, kedves Max, - szólt most az amerikai - 126 VII | Te meg, Llanga, vigyázz Max barátunkra: rád bízzuk õt.~ 127 VII | mindnyájan nevettek; aztán Max Huber meg Llanga elindultak 128 VII | nekik.~E közben hallották Max Huber puskájának dörrenését, 129 VII | társaik eltávoztak.~- Ez a Max hangja! - kiáltott föl John 130 VII | tetejérõl azonnal meglátták Max Hubert és Llangát vagy ötszáz 131 VII | már jártak itt - mondta Max Huber.~- Bennszülöttek, 132 VII | akárki járt erre, - szólt Max Huber. - A fõ az, hogy itt 133 VII | Annyi bizonyos, - mondta Max Huber - hogy ezt a lakatot 134 VII | világba. Sem John Cort, sem Max Huber nem emlékeztek, hogy 135 VII | váratlan és különös volt, s Max Hubernek le kellett mondania 136 VII | találunk?~- Még egyebet is, Max?...~- Miért ne, kedves John?... 137 VII | kis jelét?...~- Igaza van, Max. Menjünk el tehát a folyó 138 VII | munkához fognánk, - mondta Max Huber - nézzünk szét egy 139 VII | járt fehérek.~- Helyes, Max - felelte John Cort. - Úgy-e, 140 VII | kunyhót sem... - tette hozzá Max Huber.~- Kunyhót?!... - 141 VII | kunyhóról beszél ön, kedves Max?~- Arról, a melyet látni 142 VII | kiáltott föl most Khamis. - Max úr jól látott... az igazán 143 VII | vagy ketrecz, - felelte Max Huber - mindjárt meglátjuk, 144 VII | félhetnénk? - türelmetlenkedett Max Huber, a ki futni szeretett 145 VII | a kunyhó üres volt.~Ezt Max Huber vette észre, mert 146 VII | maradt e száraz helyen. Max Huber fölkapta a dobozt, 147 VIII | Doctor Johansen.~John Cort, Max Huber, sõt maga Khamis is, 148 VIII | bizonyította. John Cort és Max Huber, valamint Kongóban 149 VIII | Hát õ az! - kiáltott föl Max Huber - õ az, a kirõl semmi 150 VIII | meg a szolgáját:~De most Max Huber és John Cort legalább 151 VIII | lesz a legokosabb - felelte Max Huber.~S fölnyitotta a kis 152 VIII | az elsõt.~- Hát az elsõ, Max?...~- Azon is csak néhány 153 VIII | naplóját akarta megírni...~És Max Huber lassan, nehezen betûzte 154 VIII | figyelmesen hallgatta, a mit Max Huber olvasott, s most hirtelen 155 VIII | hogy nem álmodott, s midõn Max Huber fölkiáltott:~- E szerint 156 VIII | annyit mondhatok, kedves Max, hogy magam is hallottam 157 VIII | Lám, lám!... - tûnõdött Max Huber - ez már csakugyan 158 VIII | rendkívülit kívánt, kedves Max! - mondta John Cort nevetve.~ 159 VIII | magában, hogy ha John Cort meg Max Huber keresni akarják az 160 VIII | vagyok rá kíváncsi - mondta Max Huber.~- Akkor tehát készüljünk 161 VIII | Láda! - kiáltott föl Max Huber.~Valóban láda volt, 162 VIII | e váratlan ajándéknak, s Max Huber ujjongva kiáltott 163 VIII | eltemetni õket - mondta Max Huber.~Tovább egy óránál 164 VIII | együnk valamit, - szólt Max Huber - mert én már alig 165 VIII | készített, még pedig ezúttal, Max Huber különös kívánságára, 166 VIII | volna.~Mielõtt lefeküdtek, Max Huber így szólt:~- Hallgasson 167 VIII | ajánlatom...~- Halljuk, Max!...~- Valamit mégis kellene 168 VIII | Azt nem, - felelte Max Huber - de szeretném, ha 169 VIII | nyugodt volt: sem Khamis, sem Max Huber, sem John Cort nem 170 IX | földarabolja a becses zsákmányt. Max Huber ezalatt az akáczfa 171 IX | parttól.~Délután azonban Max Huber hiába halászott: egyetlen 172 IX | beszélnek! - kiáltott föl Max Huber, mikor reggel az arczát 173 IX | zavaros lett a sok esõtõl, s Max Huber meg akarván próbálni, 174 IX | puskát használniok.~Pedig Max Huber többször kísértetbe 175 IX | különbséggel, - jegyezte meg Max Huber - hogy ott nincsenek 176 IX | természetes - folytatta Max Huber. - Hát nem Afrika 177 IX | meg.~- Ej, mit! - szólt Max Huber vállat vonva - egy 178 IX | fölkapta puskáját.~- Ne lõjön, Max úr! - kiáltotta Khamis. - 179 IX | érezték meg.~Egyszerre azonban Max Huber fölszisszent: egy 180 IX | szépen! - bosszankodott Max Huber, a kit épp e pillanatban 181 IX | fognak ugrani! - kiáltott föl Max Huber - s ha nem bírjuk 182 X | mondta másnap reggel Max Huber - hogy az a tegnapi 183 X | Hála Istennek! - felelte Max Huber. - Bár csak egyetlen 184 X | veszteségünket.~- Hahaha! - kaczagott Max Huber - ha rágondolok, hogy 185 X | Ah, pfuj! - kiáltott föl Max Huber.~- Lám, lám, milyen 186 X | kannibál! - kiáltott föl Max Huber. - Hisz a majom hozzánk 187 X | ember...~- Köszönöm, kedves Max: de nekem bizony, ha megengedi, 188 X | vizsgálta a folyam tükrét.~Max Huber, nem látván a két 189 X | forgatag! - bosszankodott Max Huber. - vigyázzunk, Khamis, 190 X | szökött föl a folyamból.~Max Huber elálmélkodva kiáltott 191 X | folyóiban?~- Ez nem czethal, Max úr, - felelte Khamis, - 192 X | Llanga, jer ide! - szólt Max Huber. - És jól kapaszkodjál 193 X | nagyon szép és jó, - mondta Max Huber - csak legalább nyugodtan 194 X | part felé.~John Cort és Max Huber, a kik hallották a 195 X | halásztál ki?~- Ezt a kis fiút, Max úr... ezt a kis fiút... 196 X | térítse az ájult teremtést.~Max Huber is oda térdelt, s 197 X | áron sem akart megválni.~Max Huber és John Cort egy perczig 198 X | majmod, Llanga? - kérdezte Max Huber vagy egy órával rá, 199 X | elindultak.~- Egyre csak alszik, Max úr.~- Szeretnéd megtartani...~- 200 X | meg ne karmoljon...~- Oh, Max úr!...~- Bizony jó lesz 201 X | alattomosabbak.~- De ez nem, Max úr!... Hisz még oly fiatal!... 202 X | ledüljön egy kicsit, mikor Max oda szólt neki:~- Kedves 203 X | Nos, mi az, kedves Max?~- Nézzen csak oda... kissé 204 X | puskavégre kaphatom, - szólt Max Huber - akkor pár napig 205 X | mondta:~- Elõször ön lõjön, Max... Ha szükséges lesz, majd 206 X | meghökkenve bámult a tutajra...~Max Huber letérdelt. Mivel nem 207 X | hálás az ápolásért!... És Max úr még azt mondja, hogy 208 X | Nos, - kérdezte tõle Max Huber mosolyogva - hogy 209 X | így szólt:~- Az nem majom, Max úr!~- Nem majom?... - ismételte 210 X | négylábú csoda? - kötekedett Max Huber.~- Azt mondta: «Ngora!»...~- 211 X | nagyon különös! - felelte Max Huber.~A kis állat nem volt 212 X | emberhez, mint a majomhoz.~Max Huber és John Cort alig 213 X | hihetetlen! - kiáltott föl Max Huber.~S valóban hihetetlen 214 X | Érem?... - ismételte Max Huber.~John Cort leoldozta 215 X | A doktor! - kiáltott föl Max Huber, a ki jól ismerte 216 X | valóban csodálatos! - mondta Max Huber - ha csak ezek a félmajmok, 217 X | aggódó, szorongó hangon:~- Max úr!... John úr!...~A két 218 X | mi lehet ott? - kérdezte Max Huber.~- Talán zuhatag... 219 X | haladt és John Cort meg Max Huber nem akartak addig 220 X | áradatban. John Cort és Max Huber oda ugrottak hozzá, 221 XII | foreloper, a másik kettõ pedig Max Huber és John Cort.~De hogy 222 XII | sötétséget, megpillantatta Max Hubert és a forelopert. 223 XII | pattogása fölébresztette Max Hubert és a forelopert is. 224 XII | Hol vagyunk? - kérdezte Max Huber.~- A hova hoztak bennünket - 225 XII | mikor hoztak ide? - tûnõdött Max Huber. - Tegnap?... tegnapelõtt?... 226 XII | Szegény fiú! - sóhajtott Max Huber. - Pedig mennyire 227 XII | Aztán, - folytatta Max Huber - mikor lezuhantunk 228 XII | Körülbelül egy tuczatot - mondta Max Huber. - S alighanem õk 229 XII | megcselekedték, - mondta Max Huber - nyomtalanul eltûntek... 230 XII | Itt! - kiáltott föl Max Huber türelmetlenül. - De 231 XII | európaihoz és ezt kérdezte:~- Max úr, bizonyos ön abban, hogy 232 XII | messze nem lehetünk - felelte Max Huber. - A megmentõink nem 233 XII | Ubangi folyóig? - kérdezte Max Huber. - Most már nincs 234 XII | a börtönbõl? - folytatta Max Huber.~- Itt ni! - szólt 235 XII | harapjunk valamit - mondta Max Huber.~Mindjárt megkezdték 236 XII | ebéd-e, vagy vacsora - mondta Max Huber.~- Mindegy, akármi, - 237 XII | fölfedezett csapás felé tartott.~Max Huber még megállt és több 238 XII | Fáklyát látok! - kiáltotta.~Max Huber és John Cort egyszerre 239 XII | a franczia.~- Nem lehet, Max, - felelte az amerikai, - 240 XII | tegyünk? - kérdezte ismét Max Huber.~- Menjünk oda - felelte 241 XII | nagyon elõzékeny, - mondta Max Huber. - Csak legalább megmondaná, 242 XII | franczia sóhajtva.~- Nos, édes Max: elég rendkívüli ez a kaland? - 243 XII | tehát a parancsnak, - mondta Max Huber - s töltsük itt az 244 XII | csakugyan azért tette, - felelte Max Huber s egy száraz banán-levéllel 245 XII | hárman mélyen elaludtak.~Max Huber és John Cort csaknem 246 XII | meglepetve.~- Szavamra, - mondta Max Huber - ez olyan, mint a 247 XII | antilophús lógott egy faágon.~Max Huber ezúttal föl sem kiáltott 248 XII | aztán mélyen elaludtak. És Max Hubernek - alighanem csak 249 XIII | nagyobb baj, - tette hozzá Max Huber - mert tegnap este 250 XIII | a fák ágairól.~Khamis, Max Huber és John Cort több 251 XIII | ám, de merre? - kérdezte Max Huber.~Ez volt a bökkenõ: 252 XIII | Bizonyosan majom! - mondta Max Huber.~S mozdulatlanul, 253 XIII | Ha megfoghatnák... Ej, Max Huber is megenné a húsát 254 XIII | tõlük.~Ekkor John Cort és Max Huber álmélkodva ismertek 255 XIII | erdõlakók megragadták Khamist, Max Hubert és John Cortot, s 256 XIII | megvilágították a lépcsõfokokat.~Max Huber ugyancsak nem panaszkodhatott: 257 XIII | Nagyon derék! - kiáltott föl Max Huber, mihelyt egyedül voltak. - 258 XIII | fölfalni õket? - tette hozzá Max Huber elgondolkozva.~Ez 259 XIII | beszélnek, - kiáltott föl Max Huber, - szeretném tudni, 260 XIII | Hálásak?... - kételkedett Max Huber. - Ön nagyon is rózsás 261 XIII | három fogoly ujjongva.~- Max úr!... John úr!... Khamis!... - 262 XIII | Li-Mai?... - kiáltott föl Max Huber csodálkozva. - Kicsoda 263 XIII | Khamisnak, - hagyta helyben Max Huber.~- Utóbb talán még 264 XIII | hallgatózott... megismerte Max és John hangját...~Íme, 265 XIII | vagy, Llanga! - szólt most Max Huber. - Hanem mi majd meghalunk 266 XIII | dolguk akadt. John Cort, Max Huber és Khamis a szó szoros 267 XIII | szíves traktát, - szólt Max Huber, a ki most már, miután 268 XIII | És mit jelent? - kérdezte Max Huber.~- Azt jelenti, hogy « 269 XIV | rendkívüli dolog volt, hogy Max Huber csakugyan meg lehetett 270 XIV | Pedig úgy illenék, kedves Max, - mondta az amerikai, - 271 XIV | pedig nehéz lesz, kedves Max.~- Talán igen, talán nem.~- 272 XIV | Tükörszemû Atya? - felelte Max Huber. - De vajjon miért 273 XIV | most mindegy, - viszonzá Max Huber. - A fõ az, hogy beszélhessünk 274 XIV | meglehet, édes John, - mondta Max Huber, mikor az amerikai 275 XIV | erdõ-lakóknak a nyelvén, - mondta Max Huber. - Így sohasem fogjuk 276 XIV | a Vagdi-törzs királya.~Max Huber teketória nélkül egyenesen 277 XIV | palotájába?...~Mindegy! Max Huber meg akarta próbálni. 278 XIV | Lám, lám! - kiáltott föl Max Huber visszahõkölve - ezek 279 XIV | még csodálkozik ezen, édes Max? - kérdezte John Cort.~- 280 XIV | nem csodálkozom - viszonzá Max Huber. - De ha nem beszélhetünk 281 XIV | nagyon rosszul ejtette ki, de Max Huber és John Cort mégis 282 XIV | kamarásainak? - kérdezte Max Huber a fejét csóválva.~ ~ 283 XV | megtalálnák a Johansen folyót.~Max Huber, a ki mindig forrón 284 XV | Tükörszemû Atyával - mondta Max Huber - s rá kell vennünk 285 XV | szerencse! - kiáltott föl Max Huber - és alkalomadtán...~- 286 XV | visszaadták a puskáinkat, - mondta Max Huber - aligha tudják, hogy 287 XV | folyton erõs õrség õrizte. Max Huber több ízben szeretett 288 XV | megsózva, a mint dukál, Max Huber nagy örömére. A húseledel 289 XV | embereknek.~Egyszer aztán Max Huber meg is kérdezte tõle, 290 XV | elé idézték? - kérdezte Max Huber nevetve.~- Hiába nevet, 291 XV | nevetve.~- Hiába nevet, kedves Max, - folytatta az amerikai - 292 XV | már igaz, - hagyta helyben Max Huber - épp oly gyöngédek 293 XV | Nem mondhatjuk azt, kedves Max - felelte az amerikai - 294 XV | harczosok fáradtan tértek haza.~Max Huber szintén szeretett 295 XV | villámok vannak a kezében, édes Max...~- Várja meg a kellõ pillanatot 296 XVI | köntösökbe öltöztek, úgy, hogy Max Huber önkénytelenül fölkiáltott:~- 297 XVI | templomba igyekeznek? - kérdezte Max Huber.~- Miért ne? - felelte 298 XVI | Tükörszemû Atya! - kiáltott föl Max Huber.~És mindjárt kiszaladt 299 XVI | megtudjuk, hogy mi az, - felelte Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz, 300 XVI | fejével. Ebbõl John Cort és Max Huber azt következtették, 301 XVI | incselkedik, - tette hozzá Max Huber.~Végre, vagy félóra 302 XVI | ma ki sem jön? - aggódott Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz, 303 XVI | várakozzunk, - nyugodott bele Max Huber. - A fõ az, hogy végre 304 XVI | faragott bálvány, - felelte Max Huber. - Mert ha ez az uralkodó 305 XVI | imádni...~- Akkor, kedves Max, - folytatta John Cort, - 306 XVI | vadak...~- Föltéve, - mondta Max Huber vállat vonva, - hogy 307 XVI | kell õket tartanunk, kedves Max: mert talpon járnak, beszélnek, 308 XVI | senki.~Lo-Mai szívességébõl Max Huber, John Cort és Llanga 309 XVI | macskazene - bosszankodott Max Huber.~- Tele tüdõbõl fújják, 310 XVI | Két óra múlhatott el így, Max Huber legnagyobb türelmetlenségére. 311 XVI | álltak.~- Végre! - sóhajtott Max Huber megkönnyebbülve. - 312 XVI | elõtti jószág, - felelte Max Huber. - S most már értem, 313 XVI | S errõl nem is beszélt, Max?!...~- Mert azt hittem, 314 XVI | szegény embert! - tette hozzá Max Huber.~E perczben egy szálas, 315 XVI | csakugyan sok! - kiáltott föl Max Huber.~S valóban sok is 316 XVI | besötétedni. John Cort és Max Huber, bódultan, kábultan 317 XVI | Igazi ember? - hökkent meg Max Huber.~- Úgy van... igazi 318 XVI | minket látott, - mondta Max Huber: - sõt úgy látszik, 319 XVII | volna John Corttal, vagy Max Huberrel is, ha a trón nem 320 XVII | mi jelenlétünk, - mondta Max Huber. - Utóvégre is fehérek 321 XVII | Ez valóban különös, Max, - felelte John Cort, - 322 XVII | Magam is! - felelte Max Huber izgatottan.~... De 323 XVII | megengedné a távozást, - mondta Max Huber, rövid gondolkozás 324 XVII | törünk be hozzá! - mondta Max Huber határozottan.~- Igen... 325 XVII | meg?~- Ki tudja, kedves Max! - felelte az amerikai nevetve. - 326 XVII | legutolsó alattvalójánál is!~Max Huber terve különben megfontolást 327 XVII | környéken.~... Rajta hát!...~Max Huber lépett be elsõnek, 328 XVII | Menjünk be, - mondta Max Huber.~Az ajtó nyikorgására 329 XVII | teljesen hülye lett volna.~Max Huber odalépett hozzá, s 330 XVII | csimpánz megirigyelte volna...~Max Huber másodszor is megrázta, 331 XVII | De bizony az! - mondta Max Huber: - még pedig kötözni 332 XVII | bocsátanak el! - kiáltott föl Max Huber.~- Ez is igaz! - hagyta 333 XVII | hát más hátra, - folytatta Max Huber, - minthogy megszökjünk...~- 334 XVII | eszméletlen állapotát! - mondta Max Huber.~- Menjünk! - szólt 335 XVII | Ez helyes, - felelte Max Huber habozva: - de hát 336 XVII | félmajmok közt, - folytatta Max Huber. - Kötelességünk, 337 XVII | megszabadítsuk...~- Igaza van, kedves Max, - felelte John Cort. - 338 XVII | kísértsük meg, - felelte Max Huber, s közeledett a doktorhoz.~ 339 XVII | teknõs-béka.~- A manóba! - mondta Max Huber; - egymaga is nehezebb, 340 XVII | bizonyos, - mondta most Max Huber, - hogy ezzel az állattal 341 XVIII| nép és legyûri õket!...~Max Huber azt vélte, hogy most 342 XVIII| parthajlásban kikötött.~John Cort és Max Huber az egész úton a legnagyobb 343 XVIII| beszállni.~John Cort és Max Huber hiába könyörögtek 344 XVIII| könnyei is...~- Nos, kedves Max, - kérdezte John Cort - 345 XVIII| négy hét alatt.~John Cort, Max Huber, Khamis és Llanga