Fejezet

 1 II  |             ez már csakugyan majdnem rendkívüli!...~A fáklyák vörös tüze
 2 III |         látható, de semmi esetre sem rendkívüli dolog! - felelte Max Huber.~-
 3 III |               felelte Max Huber.~- A rendkívüli az lenne, - folytatta az
 4 VII |            Ha ez az eset nem volt is rendkívüli, mindenesetre váratlan és
 5 VIII|             Huber - ez már csakugyan rendkívüli!...~- Hát hisz ön rendkívülit
 6 X   |             ha ez igaz, akkor igazán rendkívüli eset.~Mindketten bementek
 7 XII |      sóhajtva.~- Nos, édes Max: elég rendkívüli ez a kaland? - kérdezte
 8 XIII| panaszkodhatott: ez a kaland valóban rendkívüli volt.~Mikor fölértek az
 9 XIV |            és félig ember, - annyira rendkívüli dolog volt, hogy Max Huber
10 XIV |          John, - mondta neki, - ez a rendkívüli kaland nagyon érdekes és
11 XV  |        kezdte tapasztalni, hogy ez a rendkívüli helyzet napról-napra veszít