Fejezet

  1 I    |              hónap óta kalandozunk...~- De csupa szórakozásból, Max!...~-
  2 I    |              van: merõ szórakozásból... De, ismétlem, az Egyesült-Államok
  3 I    |              Cameron, Brazza, Gallieni, de Maistre útleírásait...~Itt
  4 I    |                hajhászom a rendkívülit; de legyen õszinte ön is és
  5 I    |                  Hét óra lehetett csak, de mivel az Egyenlítõhöz közel
  6 I    |             fekszik a Német-Kameruntól, de nincsenek biztos határai.
  7 I    |       szerecsenekre kellett pazarolnia. De szerencsére e csetepatékban
  8 I    |                A fiú tíz éves lehetett, de már izmos kis ficzkó volt
  9 I    |      megfogadják és nagyon jól fizetik. De meg is szolgálják bérüket,
 10 I    |             karaván aludni czihelõdött.~De a foreloper elõbb fölosztotta
 11 I    |                  körülbelül ötven éves, de nagyon edzett és tapasztalt
 12 I    |               utunkat, - mondta Urdax - de hát ez lehetetlen. Mert
 13 I    |               még senki sem járt benne. De kocsival és poggyásszal...
 14 I    |               megkísértették, Max úr... de hogy sikerült volna, arról
 15 I    |                      Miért ne, John?... De meg kellene nézni!~- Mivel
 16 I    |             bemenni talán könnyû lenne, de megeshetnék, hogy nem tudnánk
 17 II   |                tábort az erdõ szélén... De akkor miért mozogtak ezek
 18 II   |                  jegyezte meg Khamis.~- De hol vannak, a kik meggyújtották? -
 19 II   |        készülõdnünk kell a védelemre.~- De miért nem ütöttek rajtunk
 20 II   |                 vad törzsek nem kérnek, de nem is adnak kegyelmet.
 21 II   |      misszionárius atyák tudják is ezt, de azért bátran indulnak szent
 22 II   |                kiránduláson a vadakkal, de mindeddig baj nélkül visszaverte
 23 II   |            találkozhatnak európaiakkal.~De vajjon eljutnak-e odáig
 24 II   |            senki sem tudott megfelelni; de az bizonyos volt, hogy életüket
 25 II   |            valóban érthetetlen is volt. De hát ki tudná eltalálni a
 26 II   |              megtámadhatták a karavánt. De a vidék, az erdõ kivételével,
 27 II   |                tájban Max Huber halkan, de elszántan mondta társainak:~-
 28 II   |              legalább még alhatnánk!... De így! hat-hét óra hosszat
 29 II   |             terv nem rossz, - felelte - de fölötte óvatosaknak kell
 30 II   |                Lassan, óvatosan mentek, de sehol semmi gyanúsat sem
 31 II   |              semmi gyanúsat sem láttak. De alig voltak ötven lépésnyire
 32 II   |                élénkebben világítottak, de akárhogy nézték is, sem
 33 II   |             vadak támadni szándékoznak: de akkor, - ha csak éjjeli
 34 II   |                 sem láttak bennünket... De reggel, hajnalhasadáskor
 35 II   |              méternyire az elsõ fáktól. De még mindig nem láttak semmi
 36 II   |       veszedelmet gyaníttatott volna... de viszont azokat a rejtélyes
 37 II   |                 éjjel odább állunk...~- De én szeretném tudni, mi ez...~-
 38 II   |                 Ezt nem lehetett tudni, de annyi bizonyos volt, hogy
 39 II   |                 oly magasra a fák közé.~De hát ha szerecsenek voltak,
 40 II   |             miért menekültek a fákra... De lehet, hogy a tûzzel a fenevadakat
 41 II   |                    A fenevadak elõl?... De hisz a párduczok, hiénák,
 42 III  |                 egyébként csöndes volt, de annál nagyobb veszedelem
 43 III  |                 tanácsolta John Cort.~- De hát a bennszülöttek? - kérdezte
 44 III  |             rögtön holtan rogyik össze. De ha már négy-öt elefánt van
 45 III  |           agyara átlag száz frankot ér. De Foa becslése szerint évente
 46 III  |          helyeken szeretnek tanyázni... De vajjon nem a megtorló végzet
 47 III  |            sürgette õket a foreloper.~- De hová? - kérdezte Max Huber.~-
 48 III  |              fordult:~- Hé, emberek!...~De azok már kereket oldottak
 49 III  |              marad.~Khamis vállat vont, de azért hozzáfogott a munkához,
 50 III  |               kocsit a domb mögé tolni. De ez megint idõbe került,
 51 III  |                 akkor megmenekülhetnek.~De elõbb Max Huber és John
 52 III  |             másodperczig tartott ugyan, de az elefántok ez idõ alatt
 53 III  |              segítség nélkül fölmászni, de a forelopernek volt «chambok»-
 54 III  |                 csak elõre nem látható, de semmi esetre sem rendkívüli
 55 III  |            valahogy csak elbánik velük; de mit tehettek 200-300, sõt
 56 III  |              megkapni a legalsó ágakat, de 30 láb még az elefántnak
 57 III  |        átkapaszkodni a szomszédos fára.~De a portugál már elvesztette
 58 III  |                 oda érünk!...~Talán!... de nem biztosan!... Hisz ezt
 59 III  |                 is tudok gyorsan futni.~De Max Huber rá sem hallgatott,
 60 III  |            rettenetes verseny kezdetén. De már fáradni kezdtek: a lélegzetük
 61 III  |                 lépésnyire voltak tõle, de az elefántok is csak negyven
 62 III  |       ötször-tízszer is neki rontottak, de a százados faóriások alig
 63 IV   |              értem - mondta Max Huber - de az éjszaka nem alkalmas
 64 IV   |               lefeküdt Max Huber mellé, de John Cort megpróbálta a
 65 IV   |         általában. Bostonban született, de a yankee-nek csak a jó tulajdonságai
 66 IV   |              társa volt az amerikainak, de nem volt meg benne John
 67 IV   |              sok egyéb kereskedõtelepe. De egyéb aztán nincs is az
 68 IV   |                  anyagi haszonnal járt. De most a balsors egyszerre
 69 IV   |          Zambézi forrásvidékéig terjed, de hogy mekkora ez a roppant
 70 IV   |             keresztül vágni az õserdõn; de meg nem is tehette volna,
 71 IV   |                 körüljárt a fák között, de egész éjjel semmi gyanúsat
 72 IV   |              nyomuk - felelte Khamis.~- De annak csak van nyoma, hogy
 73 IV   |             minden áron be akart törni, de az izmos faóriások daczoltak
 74 IV   |             volt mind a három férfinak, de mikor a töltéseket összeszámolták,
 75 IV   |            fenevadakkal találkozhatunk, de bennszülöttekkel nem. Sem
 76 IV   |              végzõdik a Nagy Õserdõ is, de az a vidék már európai karavánoktól
 77 IV   |               ugyan nem volt fejszéjük, de a foreloper elhozta kézi
 78 IV   |              bozótok, kidõlt faóriások, de viszont azt hiszem, hogy
 79 IV   |                    viszonzá John Cort - de tudjuk azt is, hogy Afrika
 80 IV   |              ezt Khamis sem tagadhatta. De e miatt még sem lehetett
 81 V    |                bokrok és fák sûrûjében, de mikor nem látta barátait,
 82 V    |               helyes irányt megtartani. De Khamist természeti ösztöne
 83 V    |                volt, mint a föld alatt. De legalább hûvös és árnyékos
 84 V    |                nem lesz hová feküdniök. De szerencsére mostanában derült,
 85 V    |          Legjobb a két szeme közé lõni, de nem nagyon alacsonyan; ez
 86 V    |                sem sójuk, sem kenyerük, de azért a vacsora mégis pompásan
 87 V    |              Ubangi partján lehetünk.~- De ez a legjobb eset...~- S
 88 V    |                   mondta a foreloper. - De nagyon csodálkoznám, ha
 89 V    |              hogy egész éjjel virraszt, de a két európai nem fogadta
 90 V    |                ábrándozott Max Huber. - De mily gyönyörû ez az õstermészet,
 91 V    |            prózai amerikai virrasztott, de nem ábrándozott, mint Max
 92 VI   |         vadbivalyt, meg két orrszarvút, de meglehetõs távolban, úgy
 93 VI   |                nagy esõ is keletkezett, de ez nem igen ártott meg nekik,
 94 VI   |           akadunk rá - felelte Khamis - de az bizonyos, hogy elõbb-utóbb
 95 VI   |              hogy víz van a közelben: - de hiába! a vízilovak nem mutatkoztak.~
 96 VI   |                 vígan indultak útjokra.~De a nap, bár jól kezdõdött,
 97 VI   |         aggódott, hogy meg is támadják, de délután két óra tájban a
 98 VI   |                 az õ irányukban haladt. De örömük korai volt, mert
 99 VI   |              míg õk tovább baktatnak... De készen kell lennünk arra
100 VI   |                  s roppant testük apró, de fölötte izmos lábakon nyugodott;
101 VI   |               aztán még egy dörrenés... De a golyók alig fúrták át
102 VI   |              Cort czélba vette és lõtt.~De õ sem volt szerencsésebb
103 VI   |            húsába a vállapoczka fölött, de csak jelentéktelen sebet
104 VI   |         legkevesebb hat méter lehetett.~De mi lesz akkor, ha a két
105 VI   |        megvadult orrszarvú neki rohant.~De ez a vad, féktelen düh lett
106 VI   |                 szilárd, kemény fába... de aztán bent is akadt. Jó
107 VI   |         reszketett a nagy erõlködésben: de hiába! nem tudta kihúzni
108 VI   |             orrszarvú nem üldözte õket, de azért csak szaladtak és
109 VI   |                s ezen örülnünk kellene, de mégis kár a hiába elvesztegetett
110 VI   |              ámbár kissé pézsmaszagú... De csak hadd maradjon ott,
111 VI   |        haladhattak délnyugati irányban, de az óhajtott folyónak még
112 VI   |               kiáltott föl Max Huber. - De én már nem hiszem ám, hogy
113 VI   |             lovat, a tevét és a kutyát, de sem az embernek, sem a vadállatoknak
114 VI   |               megritkult ezen a helyen, de jobbra és balra még sokkal
115 VI   |               elõtt még megvacsoráltak. De nem raktak tüzet, csak a
116 VI   |  zsongtak-bongtak a kis társaság körül; de két rossz közül okosabb
117 VII  |                 minden évben megfordul.~De az amerikai hiába erõltette
118 VII  |           halászhatunk is a folyóban.~- De óvakodjanak a krokodiloktól...
119 VII  |        természetû: igazi vízi disznó!~- De ha megtámadják, akkor rettenetes
120 VII  |                 sem állat, sem ember... de úgy látszott, hogy nem is
121 VII  |               hogy már korhadozni kezd, de azért még elég jó nekünk.~
122 VII  |             Megrozsdásodott lakat volt, de a kulcsa már elveszett,
123 VII  |      szerecsenek is építhették volna... de ezt a lakatot!...~- S hátha
124 VII  |                 lement volt a tutajhoz, de az amerikai hívására visszajött.~-
125 VII  |                körültekintgetve mentek, de sehol semmi nyomára nem
126 VII  |                 az emberek megjelenése, de azért mégis csak fölmenekültek
127 VII  |              rajta sem ajtó, sem ablak, de elölrõl egészen nyitott
128 VII  |                 õ rohant be legelsõnek.~De néhány lim-lom mégis volt
129 VII  |                Huber fölkapta a dobozt, de tetejét csak a késével bírta
130 VIII |                  hanem Johansen doktor.~De elõbb csak beszéljünk Garner
131 VIII |             rászorulna, beszélhetne is. De tudva lévõ dolog volt az
132 VIII |       állatokban. Beszél a papagály is, de egy szót sem ért abból,
133 VIII |  tanulmányozhassa a négykezû állatokat.~De Garner elveti a sulykot.
134 VIII |               úton járhatott-kelhetett. De három egymásra következõ
135 VIII |             Johansen doktor ötven éves, de erõteljes, egészséges agglegény
136 VIII |           beköltözködik valami vadonba, de nem húsz percznyire, hanem,
137 VIII |                elindultak Malinbából...~De hová?... Ezt a bogaras német
138 VIII |                félév, egy év, két év... de minden kérdezõsködés, kutatás
139 VIII |                doktort meg a szolgáját:~De most Max Huber és John Cort
140 VIII |              úgy hurczolták el õket?... De kicsodák?... A bennszülöttek?...
141 VIII |         folyóban több vízilovat láttam, de békés természetûek... Szarvasokat
142 VIII |            fákon, szaladoztak a földön, de nem látszottak ellenséges
143 VIII |                 a kunyhót kirabolták... De kik?... A bennszülöttek?...
144 VIII |           doktor eltûnésének a nyitját, de a ládában csak valami száz
145 VIII |            megtámadták és elhurczolták, de az is lehet, hogy megölték...
146 VIII |              ötszáz méternyi területen, de sehol semmit sem találtak.
147 VIII |              nem, - felelte Max Huber - de szeretném, ha róla keresztelnõk
148 IX   |   Johansen-folyón.~Az esõ ugyan elállt, de az ég nem tisztult ki, a
149 IX   |                még három revolverük is, de ehhez való töltésük összesen
150 IX   |              hogy nem volt hozzá sójuk, de ezen nem segíthettek.~Félnyolcz
151 IX   |              folyóhoz, ha inni akartak.~De csupán vadász-szenvedélybõl
152 IX   |              sem láttak egy csomóban.~- De utóvégre is ez természetes -
153 IX   |           kaczagtató arczfintorításait, de lassankint elkomolyodtak,
154 IX   |            védenünk kell magunkat!...~- De õk már támadnak! - felelte
155 IX   |                 ezt a majom-birodalmat.~De most még csak négy óra volt:
156 IX   |            üvöltéssel zuhant a folyóba.~De ugyanekkor irtózatos ordítás
157 IX   |            tutaj a végzetes fa alá ért, de a többiek ekkorra már megrettenve
158 IX   |                nem lehetett kétséges... De viszont, ha csakugyan a
159 IX   |         perczben az egész banda eltûnt. De nem a puskatûz kergette
160 X    |                 hall-e valami gyanúsat. De szerencsére minden csöndes
161 X    |               reggel, - mondta Khamis - de nem láttam egyetlen egy
162 X    |              haza, - mondta John Cort - de félek, hogy az a szegény
163 X    |                      Én is reménylem... de nagyon szeretném, ha már
164 X    |                   Köszönöm, kedves Max: de nekem bizony, ha megengedi,
165 X    |                 beleizzadtak a munkába, de végre a tutaj szerencsésen
166 X    |                nem nyújtottak árnyékot. De mégis szívesen tûrték a
167 X    |                 az utasoknak végük van.~De hátha a szörnyeteg támadja
168 X    |          gyorsan mozog apró lábaival... De nem koczkáztathatták meg
169 X    |               végig mosván az utasokat, de a röfögés elnémult és csak
170 X    |                 nyugodtan alhatnánk is. De ezek a garázda szúnyogok
171 X    |                 tojásokat ment keresni, de nemsokára kiabálva hívta
172 X    |                 küzdelmet újra kezdeni. De az utasoknak semmi kedvük
173 X    |                esõ már nem esett ugyan, de az ég nagyon felhõs volt,
174 X    |              ügyet sem vetett volna rá, de most úgy tetszett neki,
175 X    |                Llanga nem láthatta jól, de úgy rémlett neki, hogy az
176 X    |                  sokkal kisebb, mint õ. De tud-e úszni?... Látta, hogy
177 X    |              hogy megmentsed az övét?~- De ha mondom, hogy gyermek! -
178 X    |            menjen vissza a családjához.~De Llanga hallani sem akart
179 X    |           apróság kinyissa a szemeit... De mennyire meghökkent, mikor
180 X    |             födözték volna föl benne...~De Llanga egyelõre nem szólt
181 X    |            akarta a különös kicsikét... De mivel etesse?... A majmok
182 X    |          macskánál is alattomosabbak.~- De ez nem, Max úr!... Hisz
183 X    |              nem szenvedtek a hõségtõl; de viszont aggódtak is, hogy
184 X    |                 akart a szájába önteni, de nem sikerült. Megnedvesítette
185 X    |                    ne olyan, mint én... de azért fiú...~- Mondd csak,
186 X    |                 kis beteg igazán majom. De John Cort mindjárt észrevette,
187 X    |                hetvenöt czentiméternél, de nem is látszott többnek
188 X    |                 vöröses pihe borította; de a homloka, arcza és nyaka
189 X    |         elmondja neki a különös esetet, de ugyanekkor Khamis is õket
190 X    |                megõrizték hidegvérüket. De különben nem is volt veszteni
191 X    |                 feküdt a kormányrúdnak, de nem bírta elég gyorsan megfordítani
192 X    |                megfordítaniok a tutajt, de a kormánylapát a nagy erõfeszítésben
193 X    |           rögtön látta a veszedelmet... De nem magára gondolt, hanem
194 X    |                Aztán ki akart ugrani... de a tutaj hirtelen egyet fordult,
195 XII  |            lábnyira kezdõdött fölöttük, de oly tömött és sûrû volt,
196 XII  |                 Max Huber és John Cort.~De hogy kerültek ide?... Õk
197 XII  |                  Oda volt a tutaj is... de mit használ, ha meg is lett
198 XII  |          dörmögött John Cort magában: - de hogyan?...~A tûz pattogása
199 XII  |                semmire sem emlékszem.~- De mikor hoztak ide? - tûnõdött
200 XII  |      koczkáztatta volna érte az életét. De most nem menthették meg...
201 XII  |             hatalom meg nem menti õket.~De ki, vagy mi volt ez a rejtélyes
202 XII  |            semmink sem esett a vízbe... De aztán...~- Aztán, - folytatta
203 XII  |            számítottak a hálánkra!...~- De hátha itt vannak közelünkben? -
204 XII  |              Max Huber türelmetlenül. - De hol vagyunk hát?... és micsoda
205 XII  |                  Az igaz, hogy sötét... de hátha csak azért ily sötét,
206 XII  |              van? - kérdezte John Cort.~De nem volt éjszaka. Bármily
207 XII  |            persze a vízesésen alul...~- De hogyan élünk meg addig?...
208 XII  |             most a bal partján vagyunk: de ha nem tudunk tájékozódni,
209 XII  |              bizonyos volt, hogy oda... De hátha eltévednek rajta?...
210 XII  |                   Llanga!... Llanga!...~De hiába!... Senki sem felelt
211 XII  |                 S õ maga elõre sietett.~De alig lépett rá az ösvényre
212 XII  |             száz lépésnyire lobogott... De merre tartott?... Feléjük
213 XII  |           mutatni nekik a fáklyával?... De hová vezeti a három boldogtalan
214 XII  |       növény-inda nem gátolta a járást.~De hová mennek rajta?...~Ezt
215 XII  |                 nagyon fáradtak voltak. De Khamis nem akart pihenni;
216 XII  |              töltsük itt az éjszakát.~- De eljön-e értünk ez a fáklyavivõ
217 XII  |                távolodtak a folyótól... De mindegy! most már nem fordulhattak
218 XIII |              meg az amerikai kérdésére, de a franczia nem tudott okosabban
219 XIII |              több ízben föltekintettek, de csak homályosan látták,
220 XIII |                 fölvillanó fáklyafényt, de a sötétben sehol sem látszott
221 XIII |                ezt könnyû volt mondani: de merre?... Vagy itt maradjanak
222 XIII |              maradjanak és várjanak?... De mit, mire várjanak?... Az
223 XIII |            elõbb. Azonnal...~- Igen ám, de merre? - kérdezte Max Huber.~
224 XIII |              hallották, a merre mentek. De ez a különös, tompa zaj
225 XIII |          bármint undorodott is tõle!... De hát a tûz?... hogy süthetnék
226 XIII |               helyben a foreloper is.~- De ha õ megmenekült, akkor
227 XIII |               jelentenek ezek a szavak, de nem is értek rá az értelmükön
228 XIII |                bukkant elõ a fák közül, de ezek már mind meglett állatok...
229 XIII |       foglyaikat, hogy utánuk menjenek, de azért nem bántak velük durván.~
230 XIII |           azonban csak észrevették ezt, de arra már nem értek rá, hogy
231 XIII |                nagyon bizonytalan volt, de mégis elég volt arra, hogy
232 XIII |                  Elhozták ide a faluba, de nem zárták börtönbe: sõt
233 XIII |                 miért, azt nem tudta... De belülrõl hangokat hallott...
234 XIII |           sohasem mennek le a földre?~- De... lejárnak vadászni, gyümölcsöt
235 XIII |               beszélnek?~- Beszélnek... de én nem értem... Egyes szavakat
236 XIII |            láttad is?~- Még nem láttam, de tudom, hogy Mszelo-Tala-Tala
237 XIV  |         ugyancsak bosszantotta is vele, de a franczia sem maradt adós
238 XIV  |                is vagyok vele elégedve: de azért eszem ágában sincs,
239 XIV  |                    felelte Max Huber. - De vajjon miért hívják így
240 XIV  |                 fonódó ágain nyugodott, de egyúttal erõsen össze volt
241 XIV  |           szintén bennszülött szó volt: de annál jobban meglepte az
242 XIV  |              használt a Kongó-nyelvbõl. De Li-Mai csak bámult rá és
243 XIV  |                a palota felé sietett... de az ajtóban két fegyveres
244 XIV  |                   viszonzá Max Huber. - De ha nem beszélhetünk személyesen
245 XIV  |              nagyon rosszul ejtette ki, de Max Huber és John Cort mégis
246 XIV  |           persze, nem tudtak egymással, de a két erdõlakó nagyon szívesen,
247 XIV  | tanulmányozhassam ezt a különös fajt... De nem lesz rá idõnk, mert
248 XV   |         szökésre nem is gondolhattak... De még ha megszökhetnének is:
249 XV   |                eresszen bennünket haza!~De ezt könnyebb volt kívánni
250 XV   |           puskái, kissé megrozsdásodva, de még elég épen.~- Szavamra,
251 XV   |          szögletei is ránczba húzódnak: de ez még korántsem nevetés.~
252 XV   |               fölött röpködõ madarakra, de John Cort tanácsára egyelõre
253 XV   |                kiégetve, félig kivájva, de evezõk segítségével elég
254 XV   |                  mint a szemük világát.~De ha papok és kuruzslók, varázslók
255 XV   |                 megrakodva tértek haza, de egyikük-másikuk sántán,
256 XV   |     megkísértette kilopózni a városból, de mindannyiszor sikertelenül.
257 XV   |            zûrzavarban megszökhetnek... De akkor is hova, merre menjenek?...~
258 XV   |              mint az európai vaddisznó, de roppant erõsek s úgy törtetnek
259 XV   |                  mely rövid volt ugyan, de annál véresebb. A harczosok
260 XV   |         vagdi-nép nagy álmélkodására... De a józanabb amerikai, a kit
261 XVI  |              Felsége színe elé járulni. De házi gazdájuk, talán meg
262 XVI  |               arra a vagdiak királya...~De keservesen csalódott! A
263 XVI  |             tart, - mondta John Cort.~- De hátha éppen ma ki sem jön? -
264 XVI  |         megjelenik palotája küszöbén... De hát a nép, hogyan üdvözli
265 XVI  |           fejletlenebb, mint a miénk... De köztünk is vannak fejletlenebb
266 XVI  |                a zenére tánczolnak...~- De legalább van érzékük iránta
267 XVI  |              ezt a rejtélyes uralkodót!~De a palotából nem õ felsége
268 XVI  |      jobbra-balra ingatták a fejüket...~De tudták-e Ngalában, hogy
269 XVI  |              mert egyiket a másik után, de folyvást csak ezt a kettõt
270 XVI  |                mint elhaladt elõttük.~- De hisz ez igazi ember! - kiáltott
271 XVI  |               kicsit erre tekinteni!...~De ekkor John Cort megragadta
272 XVII |                 egykori hazája felõl... De õ még azt sem vette észre,
273 XVII |             hagyta helyben John Cort: - de azért a dolog mégis különös...
274 XVII |               Max Huber izgatottan.~... De hogyan?... Ez volt a bökkenõ!~
275 XVII |               beszélnünk kell vele...~- De hogyan? - kérdezte az amerikai.~-
276 XVII |                 határozottan.~- Igen... de mikor? - kérdezte John Cort.~-
277 XVII |              kísérjenek el a határig.~- De hátha nem engedi meg, hogy
278 XVII |              hülyén nézett látogatóira, de egy csöppet sem látszott
279 XVII |           látszott, mintha nézné ugyan, de nem látná, mintha hallgatná
280 XVII |                 mintha hallgatná ugyan, de nem hallaná az idegeneket.
281 XVII |               kiáltott föl John Cort.~- De bizony az! - mondta Max
282 XVII |            felelte Max Huber habozva: - de hát a doktor?...~- A doktor?... -
283 XVIII|             temetõi csönd mindenfelé... de egyúttal oly koromsötét
284 XVIII|              toppant elébük a sötétben, de a meghökkent szökevények
285 XVIII|             adták, hogy szökni akarnak, de nem találják meg a lépcsõt.
286 XVIII|            megtalálni az oda vivõ utat.~De mikor a lépcsõhöz értek,
287 XVIII|                kik önként mentek velök.~De ekkor fáklyák gyúltak ki
288 XVIII|           kellett szállniok a csónakba.~De Lo-Mai fölállt, kézen fogta
289 XVIII|            akarta bevinni a csónakba...~De a kis Li-Mai is a fejét
290 XVIII|                kilométernyi útjuk volt, de ezt már könnyen, pihent