| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hozzávetni 1 hozzávetõleg 1 hû 3 huber 263 hubernek 3 huberrel 1 hubert 6 | Frequency [« »] 345 max 290 de 276 john 263 huber 262 meg 251 sem 226 cort | Verne Gyula Város a levegoben IntraText - Concordances huber |
Fejezet
1 I | amerikai Kongó? - kérdezte Max Huber - arról még nem is beszéltünk!...~- 2 I | is hõség? - felelte Max Huber vállat vonva. - Most csak 3 I | hagyján, John, - viszonzá Max Huber - csak legalább valami eredménnyel 4 I | is, nem is - felelte Max Huber, a franczia. - A közép-afrikai 5 I | mely csak úgy ömlött Max Huber ajkairól. John Cort fölhasználta 6 I | ugyan! - méltatlankodott Max Huber. - Ez már csak közönséges 7 I | John Cort és a franczia Mag Huber; elsõ felében pedig egy 8 I | forrásvidéke táján John Cort és Max Huber még meg is szaporították 9 I | mehetünk vacsorálni - szólt Max Huber.~A karaván poggyászát, eleségét, 10 I | vágnánk rajta? - kérdezte Max Huber.~- Két héttel megrövidíthetnõk 11 I | túloz, Urdax! - szólt Max Huber kételkedve.~- Akár túloz, 12 II | volna az egész tábort.~Max Huber és John Cort, meg Urdax 13 II | meggyújtották? - kérdezte Max Huber. - Én nem látok senkit és 14 II | azt hiszem, - felelte Max Huber - csak azt nem értem, hogy 15 II | Tizenegy óra tájban Max Huber halkan, de elszántan mondta 16 II | várni! - bosszankodott Max Huber - ha legalább még alhatnánk!... 17 II | kikémlelem a vadakat - mondta Max Huber.~- S én szintén elmegyek 18 II | Nem, barátom, - mondta Max Huber - ön csak maradjon itthon. 19 II | helyben a portugál.~Max Huber és Khamis elindultak tehát 20 II | utánunk? - kérdezte Max Huber.~- Takarodjál viasza!... 21 II | már eljött! - mondta Max Huber a vezetõnek. - Olyan szemei 22 II | sem a foreloper, sem Max Huber, sem a «vadmacskaszemû» 23 II | ide-oda hurczolták. Pedig Max Huber már messzelátóval is vizsgálta 24 II | az is kérdés, - szólt Max Huber - hogy vajjon tudnak-e rólunk, 25 II | oldunk addig - mondta Max Huber.~Most ismét némán és még 26 II | menjünk? - suttogta Max Huber.~- Minek? - felelte Khamis. - 27 II | intette õt a foreloper.~Max Huber azonban már elõbbre ment, 28 II | Vigyázz! - súgta Max Huber.~- Vissza! - felelte Khamis 29 II | Szavamra! - kiáltott föl Max Huber - ez már csakugyan majdnem 30 II | legrendkívülibb az volt, hogy sem Max Huber, sem a foreloper, sem Llanga 31 II | lidércz-tüzek? - kiáltott föl Max Huber.~Khamis a fejét rázta. Ez 32 II | Menjünk elõre! - mondta Max Huber.~- Fölösleges - felelte 33 II | pillanatban, a melyben Max Huber és Llanga is megálltak, 34 II | Khamis? - kérdezte Max Huber.~- Gyorsan a karavánhoz! - 35 II | bizony?... - kiáltott föl Max Huber.~Lélegzetét visszafojtva 36 III | perczbe sem telt, hogy Max Huber, a foreloper és Llanga megfutották 37 III | ugyan volt még rá idõ.~Max Huber és Khamis a dombtól ötven 38 III | láthattuk õket! - felelte Max Huber.~- Pedig bizonyára ott kell 39 III | elveszti életét is.~Max Huber és John Cort várták, hogy 40 III | De hová? - kérdezte Max Huber.~- Az erdõbe!~- Hát a vadak?~- 41 III | hozzáfogott a munkához, s Max Huber meg John Cort segítségével 42 III | megmenekülhetnek.~De elõbb Max Huber és John Cort, meg a portugál 43 III | elsöpörni! - dörmögte Max Huber idegesen, a mint a sûrû 44 III | Urdax kúszott föl, míg Max Huber és John Cort egy másik pányván 45 III | rendkívüli dolog! - felelte Max Huber.~- A rendkívüli az lenne, - 46 III | látható kalandból.~A mit Max Huber erre felelt, azt már elnyomta 47 III | csomósodott! - tette hozzá Max Huber.~Majd a kis Llangához fordulva 48 III | töltéseket - felelte Max Huber. - Késõbb még megbánhatnók, 49 III | szélsõ ágát, a melyen Max Huber, John Cort és Llanga ültek. 50 III | hagyhatjuk ott! - mondta Max Huber.~- Akarata ellenére is át 51 III | igazán baj! - felelte Max Huber hidegen.~- Ebben én is egyetértek 52 III | észre a menekülõket. Max Huber ölbe kapta Llangát, s teljes 53 III | már is érezte, hogy Max Huber kezd elfáradni.~- Tegyen 54 III | tudok gyorsan futni.~De Max Huber rá sem hallgatott, csak 55 IV | itt tanyáztak, - szólt Max Huber halkan - nézzék, ott még 56 IV | neszre utána menjenek.~Max Huber két-három percz múlva visszajött. 57 IV | én sem értem - mondta Max Huber - de az éjszaka nem alkalmas 58 IV | elszunnyadni.~Llanga lefeküdt Max Huber mellé, de John Cort megpróbálta 59 IV | egykorú, huszonöt éves Max Huber párisi volt, s az maradt 60 IV | kereskedõtelep van.~John Cort és Max Huber e városkában ismerkedtek 61 IV | Elmentek... - mondta Max Huber.~- Úgy látszik, - felelte 62 IV | karavánhoz, - mondta Max Huber - s összeszedhetnõk, a mit 63 IV | az erdõbe.~Útközben Max Huber szerencsésen elejtett egy 64 IV | Mindenesetre - tette hozzá Max Huber. - Szót fogadunk önnek és 65 IV | nehézségeket is, úgy Max Huber, mint John Cort helyesnek 66 IV | nem, - kiáltott közbe Max Huber - ott lesz az, a mely keletre 67 IV | hát! - kiáltott föl Max Huber türelmetlenül.~S mivel a 68 V | óránál, mikor John Cort, Max Huber, Khamis és Llanga elindultak 69 V | kár, - kiáltott föl Max Huber - hogy az elefántok nem 70 V | vetve! - kiáltott föl Max Huber - még pedig puha gyapot-derékalj, 71 V | esetet, John? - kérdezte Max Huber. - Hátha még folyóra is 72 V | mit óhajtok - szólt Max Huber.~- Annál jobb, Max!~- Sõt 73 V | éjszaka! - ábrándozott Max Huber. - De mily gyönyörû ez az 74 V | ember...~Így ábrándozott Max Huber, s e közben végképp megfeledkezett 75 V | közeledett feléje és Max Huber mit sem vett észre...~Egyszerre 76 V | nem ábrándozott, mint Max Huber, hanem annál jobban vigyázott. 77 VI | változatosság kedvéért, - mondta Max Huber - nyárson süssük meg a madarakat.~- 78 VI | mutatkoztak.~Másnap Max Huber mindjárt kora reggel egy 79 VI | Bizony azok, - felelte Max Huber - ámbár csak növényevõk.~- 80 VI | tegyünk? - kérdezte Max Huber.~- Megkísértjük észrevétlenül 81 VI | indult a bokrok felé...~Max Huber fölemelte puskáját és czélzott...~- 82 VI | ördögbe! - kiáltott föl Max Huber.~- Inkább az Istent hívja! - 83 VI | Hahaha! - kaczagott Max Huber - hát magamagát fogta meg 84 VI | húzhatja! - tette hozzá Max Huber.~Valóban nem is lett volna 85 VI | hárpiák! - kiáltotta Max Huber ásítozva, mikor hajnalhasadtakor 86 VI | folyóhoz?... - kiáltott föl Max Huber. - De én már nem hiszem 87 VI | távollét után, midõn Max Huber már aggódni is kezdett miatta, 88 VI | hiszem, - tanácsolta Max Huber - ma este legjobb lesz, 89 VII | ígérkezett.~John Cort és Max Huber nem titkolták örömüket. 90 VII | kedves John, - felelt Max Huber - s szívembõl örülök, hogy 91 VII | azonnal, - viszonzá Max Huber - mert már semmi harapni 92 VII | Ugyan, Khamis! - tréfált Max Huber - mintha bizony a víziló-sonka 93 VII | mindnyájan nevettek; aztán Max Huber meg Llanga elindultak lefelé 94 VII | E közben hallották Max Huber puskájának dörrenését, s 95 VII | jártak itt - mondta Max Huber.~- Bennszülöttek, vagy kutatók - 96 VII | akárki járt erre, - szólt Max Huber. - A fõ az, hogy itt hagyta 97 VII | Annyi bizonyos, - mondta Max Huber - hogy ezt a lakatot nem 98 VII | Sem John Cort, sem Max Huber nem emlékeztek, hogy a mióta 99 VII | munkához fognánk, - mondta Max Huber - nézzünk szét egy kissé 100 VII | sem... - tette hozzá Max Huber.~- Kunyhót?!... - kiáltott 101 VII | vagy ketrecz, - felelte Max Huber - mindjárt meglátjuk, mi 102 VII | türelmetlenkedett Max Huber, a ki futni szeretett volna, 103 VII | kunyhó üres volt.~Ezt Max Huber vette észre, mert õ rohant 104 VII | maradt e száraz helyen. Max Huber fölkapta a dobozt, de tetejét 105 VIII | Johansen.~John Cort, Max Huber, sõt maga Khamis is, csak 106 VIII | bizonyította. John Cort és Max Huber, valamint Kongóban és Kamerunban 107 VIII | õ az! - kiáltott föl Max Huber - õ az, a kirõl semmi hírt 108 VIII | a szolgáját:~De most Max Huber és John Cort legalább részben 109 VIII | legokosabb - felelte Max Huber.~S fölnyitotta a kis könyvet, 110 VIII | akarta megírni...~És Max Huber lassan, nehezen betûzte 111 VIII | figyelmesen hallgatta, a mit Max Huber olvasott, s most hirtelen 112 VIII | nem álmodott, s midõn Max Huber fölkiáltott:~- E szerint 113 VIII | lám!... - tûnõdött Max Huber - ez már csakugyan rendkívüli!...~- 114 VIII | hogy ha John Cort meg Max Huber keresni akarják az elveszett 115 VIII | rá kíváncsi - mondta Max Huber.~- Akkor tehát készüljünk 116 VIII | Láda! - kiáltott föl Max Huber.~Valóban láda volt, kicsiny, 117 VIII | váratlan ajándéknak, s Max Huber ujjongva kiáltott föl:~- 118 VIII | eltemetni õket - mondta Max Huber.~Tovább egy óránál kerestek, 119 VIII | együnk valamit, - szólt Max Huber - mert én már alig látok 120 VIII | még pedig ezúttal, Max Huber különös kívánságára, levest 121 VIII | Mielõtt lefeküdtek, Max Huber így szólt:~- Hallgasson 122 VIII | Azt nem, - felelte Max Huber - de szeretném, ha róla 123 VIII | volt: sem Khamis, sem Max Huber, sem John Cort nem hallottak 124 IX | a becses zsákmányt. Max Huber ezalatt az akáczfa tüskéibõl 125 IX | parttól.~Délután azonban Max Huber hiába halászott: egyetlen 126 IX | beszélnek! - kiáltott föl Max Huber, mikor reggel az arczát 127 IX | lett a sok esõtõl, s Max Huber meg akarván próbálni, hogy 128 IX | puskát használniok.~Pedig Max Huber többször kísértetbe jött, 129 IX | különbséggel, - jegyezte meg Max Huber - hogy ott nincsenek majmok, 130 IX | természetes - folytatta Max Huber. - Hát nem Afrika kellõs 131 IX | Ej, mit! - szólt Max Huber vállat vonva - egy lövéssel 132 IX | meg.~Egyszerre azonban Max Huber fölszisszent: egy nagy szerecsen-dióval 133 IX | szépen! - bosszankodott Max Huber, a kit épp e pillanatban 134 IX | ugrani! - kiáltott föl Max Huber - s ha nem bírjuk õket elkergetni...~- 135 X | mondta másnap reggel Max Huber - hogy az a tegnapi vihar 136 X | Istennek! - felelte Max Huber. - Bár csak egyetlen egyet 137 X | Hahaha! - kaczagott Max Huber - ha rágondolok, hogy az 138 X | pfuj! - kiáltott föl Max Huber.~- Lám, lám, milyen finnyás! - 139 X | kannibál! - kiáltott föl Max Huber. - Hisz a majom hozzánk 140 X | vizsgálta a folyam tükrét.~Max Huber, nem látván a két parton 141 X | forgatag! - bosszankodott Max Huber. - vigyázzunk, Khamis, hogy 142 X | szökött föl a folyamból.~Max Huber elálmélkodva kiáltott föl:~- 143 X | Llanga, jer ide! - szólt Max Huber. - És jól kapaszkodjál belém, 144 X | szép és jó, - mondta Max Huber - csak legalább nyugodtan 145 X | part felé.~John Cort és Max Huber, a kik hallották a kiáltást, 146 X | az ájult teremtést.~Max Huber is oda térdelt, s jobban 147 X | sem akart megválni.~Max Huber és John Cort egy perczig 148 X | Llanga? - kérdezte Max Huber vagy egy órával rá, hogy 149 X | puskavégre kaphatom, - szólt Max Huber - akkor pár napig nem lesz 150 X | bámult a tutajra...~Max Huber letérdelt. Mivel nem lõhette 151 X | Nos, - kérdezte tõle Max Huber mosolyogva - hogy van a 152 X | csoda? - kötekedett Max Huber.~- Azt mondta: «Ngora!»...~- 153 X | nagyon különös! - felelte Max Huber.~A kis állat nem volt magasabb 154 X | emberhez, mint a majomhoz.~Max Huber és John Cort alig tudtak 155 X | hihetetlen! - kiáltott föl Max Huber.~S valóban hihetetlen is 156 X | Érem?... - ismételte Max Huber.~John Cort leoldozta a keskeny 157 X | doktor! - kiáltott föl Max Huber, a ki jól ismerte ezt a 158 X | csodálatos! - mondta Max Huber - ha csak ezek a félmajmok, 159 X | lehet ott? - kérdezte Max Huber.~- Talán zuhatag... vagy 160 X | haladt és John Cort meg Max Huber nem akartak addig visszamenni 161 X | áradatban. John Cort és Max Huber oda ugrottak hozzá, hogy 162 XII | a másik kettõ pedig Max Huber és John Cort.~De hogy kerültek 163 XII | vagyunk? - kérdezte Max Huber.~- A hova hoztak bennünket - 164 XII | hoztak ide? - tûnõdött Max Huber. - Tegnap?... tegnapelõtt?... 165 XII | Szegény fiú! - sóhajtott Max Huber. - Pedig mennyire szerettük!... 166 XII | Aztán, - folytatta Max Huber - mikor lezuhantunk az örvénybe, 167 XII | egy tuczatot - mondta Max Huber. - S alighanem õk húztak 168 XII | megcselekedték, - mondta Max Huber - nyomtalanul eltûntek... 169 XII | Itt! - kiáltott föl Max Huber türelmetlenül. - De hol 170 XII | nem lehetünk - felelte Max Huber. - A megmentõink nem vihettek 171 XII | folyóig? - kérdezte Max Huber. - Most már nincs fegyverünk 172 XII | börtönbõl? - folytatta Max Huber.~- Itt ni! - szólt a foreloper.~ 173 XII | harapjunk valamit - mondta Max Huber.~Mindjárt megkezdték a takarékoskodást: 174 XII | vagy vacsora - mondta Max Huber.~- Mindegy, akármi, - felelte 175 XII | csapás felé tartott.~Max Huber még megállt és több ízben 176 XII | látok! - kiáltotta.~Max Huber és John Cort egyszerre ott 177 XII | tegyünk? - kérdezte ismét Max Huber.~- Menjünk oda - felelte 178 XII | elõzékeny, - mondta Max Huber. - Csak legalább megmondaná, 179 XII | parancsnak, - mondta Max Huber - s töltsük itt az éjszakát.~- 180 XII | azért tette, - felelte Max Huber s egy száraz banán-levéllel 181 XII | hárman mélyen elaludtak.~Max Huber és John Cort csaknem egész 182 XII | Szavamra, - mondta Max Huber - ez olyan, mint a három 183 XII | antilophús lógott egy faágon.~Max Huber ezúttal föl sem kiáltott 184 XIII | nagyobb baj, - tette hozzá Max Huber - mert tegnap este mindent 185 XIII | fák ágairól.~Khamis, Max Huber és John Cort több ízben 186 XIII | de merre? - kérdezte Max Huber.~Ez volt a bökkenõ: merre?...~- 187 XIII | Bizonyosan majom! - mondta Max Huber.~S mozdulatlanul, némán 188 XIII | megfoghatnák... Ej, Max Huber is megenné a húsát a végsõ 189 XIII | Ekkor John Cort és Max Huber álmélkodva ismertek rá arra 190 XIII | megvilágították a lépcsõfokokat.~Max Huber ugyancsak nem panaszkodhatott: 191 XIII | derék! - kiáltott föl Max Huber, mihelyt egyedül voltak. - 192 XIII | õket? - tette hozzá Max Huber elgondolkozva.~Ez a föltevés 193 XIII | beszélnek, - kiáltott föl Max Huber, - szeretném tudni, hogyan 194 XIII | Hálásak?... - kételkedett Max Huber. - Ön nagyon is rózsás színben 195 XIII | Li-Mai?... - kiáltott föl Max Huber csodálkozva. - Kicsoda ez 196 XIII | Khamisnak, - hagyta helyben Max Huber.~- Utóbb talán még ennek 197 XIII | Llanga! - szólt most Max Huber. - Hanem mi majd meghalunk 198 XIII | dolguk akadt. John Cort, Max Huber és Khamis a szó szoros értelmében 199 XIII | szíves traktát, - szólt Max Huber, a ki most már, miután jól 200 XIII | mit jelent? - kérdezte Max Huber.~- Azt jelenti, hogy «Tükörszemû 201 XIV | rendkívüli dolog volt, hogy Max Huber csakugyan meg lehetett elégedve. 202 XIV | Tükörszemû Atya? - felelte Max Huber. - De vajjon miért hívják 203 XIV | mindegy, - viszonzá Max Huber. - A fõ az, hogy beszélhessünk 204 XIV | édes John, - mondta Max Huber, mikor az amerikai figyelmeztette 205 XIV | a nyelvén, - mondta Max Huber. - Így sohasem fogjuk megismerni 206 XIV | Vagdi-törzs királya.~Max Huber teketória nélkül egyenesen 207 XIV | palotájába?...~Mindegy! Max Huber meg akarta próbálni. Félre 208 XIV | lám! - kiáltott föl Max Huber visszahõkölve - ezek a királyok 209 XIV | csodálkozom - viszonzá Max Huber. - De ha nem beszélhetünk 210 XIV | rosszul ejtette ki, de Max Huber és John Cort mégis megértették, 211 XIV | kamarásainak? - kérdezte Max Huber a fejét csóválva.~ ~ 212 XV | megtalálnák a Johansen folyót.~Max Huber, a ki mindig forrón óhajtotta 213 XV | Tükörszemû Atyával - mondta Max Huber - s rá kell vennünk azt 214 XV | szerencse! - kiáltott föl Max Huber - és alkalomadtán...~- Kitûnõ 215 XV | puskáinkat, - mondta Max Huber - aligha tudják, hogy mire 216 XV | folyton erõs õrség õrizte. Max Huber több ízben szeretett volna 217 XV | megsózva, a mint dukál, Max Huber nagy örömére. A húseledel 218 XV | embereknek.~Egyszer aztán Max Huber meg is kérdezte tõle, hogy 219 XV | idézték? - kérdezte Max Huber nevetve.~- Hiába nevet, 220 XV | igaz, - hagyta helyben Max Huber - épp oly gyöngédek és összetartók, 221 XV | fáradtan tértek haza.~Max Huber szintén szeretett volna 222 XVI | öltöztek, úgy, hogy Max Huber önkénytelenül fölkiáltott:~- 223 XVI | igyekeznek? - kérdezte Max Huber.~- Miért ne? - felelte John 224 XVI | Atya! - kiáltott föl Max Huber.~És mindjárt kiszaladt a 225 XVI | hogy mi az, - felelte Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz, 226 XVI | Ebbõl John Cort és Max Huber azt következtették, hogy 227 XVI | incselkedik, - tette hozzá Max Huber.~Végre, vagy félóra múlva, 228 XVI | sem jön? - aggódott Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz, 229 XVI | várakozzunk, - nyugodott bele Max Huber. - A fõ az, hogy végre valahára 230 XVI | faragott bálvány, - felelte Max Huber. - Mert ha ez az uralkodó 231 XVI | Föltéve, - mondta Max Huber vállat vonva, - hogy a polinéziai 232 XVI | Lo-Mai szívességébõl Max Huber, John Cort és Llanga oly 233 XVI | macskazene - bosszankodott Max Huber.~- Tele tüdõbõl fújják, 234 XVI | óra múlhatott el így, Max Huber legnagyobb türelmetlenségére. 235 XVI | Végre! - sóhajtott Max Huber megkönnyebbülve. - Végre 236 XVI | elõtti jószág, - felelte Max Huber. - S most már értem, hogyan 237 XVI | embert! - tette hozzá Max Huber.~E perczben egy szálas, 238 XVI | sok! - kiáltott föl Max Huber.~S valóban sok is volt... 239 XVI | besötétedni. John Cort és Max Huber, bódultan, kábultan a pokoli 240 XVI | ember? - hökkent meg Max Huber.~- Úgy van... igazi ember!... 241 XVI | minket látott, - mondta Max Huber: - sõt úgy látszik, még 242 XVII | jelenlétünk, - mondta Max Huber. - Utóvégre is fehérek vagyunk, 243 XVII | Magam is! - felelte Max Huber izgatottan.~... De hogyan?... 244 XVII | a távozást, - mondta Max Huber, rövid gondolkozás után. - 245 XVII | törünk be hozzá! - mondta Max Huber határozottan.~- Igen... 246 XVII | legutolsó alattvalójánál is!~Max Huber terve különben megfontolást 247 XVII | környéken.~... Rajta hát!...~Max Huber lépett be elsõnek, s utána 248 XVII | Menjünk be, - mondta Max Huber.~Az ajtó nyikorgására Johansen 249 XVII | teljesen hülye lett volna.~Max Huber odalépett hozzá, s nem sokat 250 XVII | megirigyelte volna...~Max Huber másodszor is megrázta, most 251 XVII | bizony az! - mondta Max Huber: - még pedig kötözni való 252 XVII | bocsátanak el! - kiáltott föl Max Huber.~- Ez is igaz! - hagyta 253 XVII | más hátra, - folytatta Max Huber, - minthogy megszökjünk...~- 254 XVII | állapotát! - mondta Max Huber.~- Menjünk! - szólt John 255 XVII | Ez helyes, - felelte Max Huber habozva: - de hát a doktor?...~- 256 XVII | félmajmok közt, - folytatta Max Huber. - Kötelességünk, hogy õt 257 XVII | kísértsük meg, - felelte Max Huber, s közeledett a doktorhoz.~ 258 XVII | A manóba! - mondta Max Huber; - egymaga is nehezebb, 259 XVII | bizonyos, - mondta most Max Huber, - hogy ezzel az állattal 260 XVIII| és legyûri õket!...~Max Huber azt vélte, hogy most már 261 XVIII| kikötött.~John Cort és Max Huber az egész úton a legnagyobb 262 XVIII| beszállni.~John Cort és Max Huber hiába könyörögtek neki: 263 XVIII| hét alatt.~John Cort, Max Huber, Khamis és Llanga május