Fejezet

  1 I    |              vadásztunk oroszlánokra meg lybiai párduczokra, s annyi
  2 I    |             még senkivel sem történt meg.~- E szerint a mi utazásunk
  3 I    |              õszinte ön is és mondja meg: födöztünk-e föl, láttunk-e
  4 I    |         borul a sötét éjszaka, mégis meg kellett állniok, hogy tanyát
  5 I    |              eleséggel nem terhelték meg. Amolyan bútorszállító-kocsi-féle
  6 I    |           portugál kereskedõ, Urdax, meg a «foreloper», a kinek Khamis
  7 I    |       roppant erõsnek épített kocsin meg sem látszott, hogy már három
  8 I    |        leginkább a gyermekeket eszik meg. Ezért a misszionáriusok
  9 I    |      keresztény hitben nevelik õket.~Meg kell még jegyeznünk, hogy
 10 I    |           John Cort és Max Huber még meg is szaporították a karavánt:
 11 I    |         megfogadták, hogy soha többé meg nem válnak tõle.~Mihelyt
 12 I    |        karaván poggyászát, eleségét, meg az elefántcsontot a gyalogjáró
 13 I    |            és nagyon jól fizetik. De meg is szolgálják bérüket, mert
 14 I    |         válogatott emberek voltak, s meg sem látszott rajtuk, hogy
 15 I    |             felelte a portugál - ezt meg kell kerülnünk, még pedig
 16 I    |                Miért ne, John?... De meg kellene nézni!~- Mivel azonban
 17 II   |              Max Huber és John Cort, meg Urdax és Khamis már együtt
 18 II   |           vagy ötvenet számlálhattak meg.~- Azok ott vadak, - mondta
 19 II   |           gyakran bejárják az Ubangi meg a Kongó partjait.~- Annyi
 20 II   |       maguktól gyúltak ki - jegyezte meg Khamis.~- De hol vannak,
 21 II   |              mindig túlnyomó, s ezer meg ezer fekete ördög mégis
 22 II   |            embereit.~A három európai meg Khamis voltak középen, s
 23 II   |       középen, s a fûben jobbról is, meg balról is a szerecsen poggyászvivõk
 24 II   |        rögtön visszafutunk.~- Nézzék meg jól a puskáikat...~- Oh,
 25 II   |             hasznát... A fõ az, hogy meg ne lássanak.~- Én is azt
 26 II   |             fele úton voltak a tábor meg a rengeteg közt.~Az imbolygó
 27 II   |             éjjeli pihenõre húzódtak meg az erdõben, - mire való
 28 II   |             a mi tábortüzeink, talán meg sem láttak bennünket...
 29 II   |        erdõbe is, ha Khamis hirtelen meg nem állítja õket.~- Egy
 30 II   |                És elõre ment, Llanga meg utána...~A foreloper habozott,
 31 II   |        futárai, sehol sem szaggatták meg az égen úszó sötét felhõk
 32 II   |            zúgott át a levegõn, néha meg élesen sivított, mint az
 33 III  |            vérfagyasztó lett: a száz meg száz vastagbõrû egyszerre
 34 III  |              olyan volt, mintha száz meg száz vadászkürtöt tele tüdõbõl
 35 III  |           tüdõbõl egyszerre fújnának meg.~E tömérdek állatokra még
 36 III  |            magánosan meglepni, akkor meg lehet kísérteni a szerencsét,
 37 III  |        kikerülhetetlen: a napjai már meg vannak számlálva. Szenvedélyes
 38 III  |               mint a gyalogos! Aztán meg szelíd állapotában másfélezer-kétezer
 39 III  |              amerikai és a franczia, meg Khamis; az ötödik, a kis
 40 III  |              a munkához, s Max Huber meg John Cort segítségével sikerült
 41 III  |              Max Huber és John Cort, meg a portugál és Khamis hamarosan
 42 III  |             ép bõrrel menekülhetnénk meg ez elõre nem látható kalandból.~
 43 III  |              fát ingatta, a melyen õ meg Khamis ültek. A golyó azonban
 44 III  |          dolog bonyolódik - jegyezte meg John Cort.~- Sõt már össze
 45 III  |            hallatszott: - a portugál meg a foreloper lõttek, mert
 46 III  |         lehajlott, két-három elefánt meg bírta kapni ormányával a
 47 III  |      százados faóriások alig érezték meg a lökést és jóformán meg
 48 III  |             meg a lökést és jóformán meg sem inogtak.~A menekülõknek
 49 III  |             szilárd bástyaként védte meg õket a félelmes állatok
 50 IV   |           megpillantották - jegyezte meg John Cort.~- Valószínû,
 51 IV   |             a magyarázatokra. Várjuk meg a reggelt... ámbár nem tudom,
 52 IV   |               kedves Max! - jegyezte meg John Cort.~- Akár tanácsos,
 53 IV   |             John Cort. - Majd Khamis meg én virrasztunk.~- Elég lesz,
 54 IV   |          esni a pihenés.~A vezetõben meg lehetett bízni; bizonyos,
 55 IV   |              jó tulajdonságai voltak meg benne. Nagyon kedvelte a
 56 IV   |             amerikainak, de nem volt meg benne John Cort prózai,
 57 IV   |             e városkában ismerkedtek meg négy-öt évvel ezelõtt és
 58 IV   |           évvel ezelõtt és hamarosan meg is barátkoztak. Mindketten
 59 IV   |        rengeteget elnevezte. Az erdõ meg is érdemelte ezt a nevet,
 60 IV   |       keresztül vágni az õserdõn; de meg nem is tehette volna, mert
 61 IV   |         észre. Csak idõnként zavarta meg a mély csendet egy-egy nagy
 62 IV   |                  Nos, Khamis, nézzük meg.~Mind a hárman, s velük
 63 IV   |         Elõször is John Cort szólalt meg és ezt mondta:~- Khamis,
 64 IV   |       becsületessége miatt... Mondja meg õszintén, mi a terve és
 65 IV   |          szekerczéjét, a francziának meg amerikainak pedig jó nagy
 66 IV   |              a francziát - elõbb még meg kell találnunk ezt a képzelt
 67 V    |         különös természeti adománya. Meg van ez az amerikai indusokban,
 68 V    |              hold is nem régen újult meg, remélhették, hogy a tiszta
 69 V    |              foreloper. - Elégedjünk meg azzal az ösvénnyel, a mit
 70 V    |      szórakoztatta az utasokat. Ezer meg ezer madár énekelt, csattogott,
 71 V    |              magukat, s nem támadták meg Khamist és társait, a kik
 72 V    |              e roppant állatok közül meg is pillantottak néhányat
 73 V    |             gyakran a golyó sem töri meg, s jaj a vadásznak, a kit
 74 V    |             kis tisztáson állapodott Meg pihenõre. Köröskörül puha
 75 V    |             termésébõl.~- Az ágy már meg van vetve! - kiáltott föl
 76 VI   |              egész csomó vadbivalyt, meg két orrszarvút, de meglehetõs
 77 VI   |            ennek az örömére mindjárt meg is pihentek, hogy elkészítsék
 78 VI   |           Max Huber - nyárson süssük meg a madarakat.~- A hogy tetszik -
 79 VI   |   keletkezett, de ez nem igen ártott meg nekik, mert a sûrû lombsátoron
 80 VI   |           óriási fa tövében húzódtak meg, s az õrséget ismét megosztották
 81 VI   |              komolyan aggódott, hogy meg is támadják, de délután
 82 VI   |         ugrott: a lövésekre még csak meg sem ijedtek, s most már
 83 VI   |         volna.~Ezt a menedéket tehát meg sem kísérthették, s a foreloper
 84 VI   |       jobbról, a másik balról kerüli meg a fát? Hová menekülnek akkor?...~-
 85 VI   |            valóban, ha a Gondviselés meg nem menti õket, akkor most
 86 VI   |              s most hiába feszítette meg minden erejét: nem bírta
 87 VI   |          hogy megnézze, mi állította meg a két fenevadat...~- Meneküljünk! -
 88 VI   |          Huber - hát magamagát fogta meg a bolond!~Khamis azonban
 89 VI   |          nagyon nyugtalan volt. Ezer meg ezer apróbb-nagyobb bõregér
 90 VI   |     kegyetlenül martak.~Viszont ezer meg ezer tarkábbnál-tarkább
 91 VI   |  Megszaporodtak aztán a darazsak is, meg a tsetse-legyek: s ha az
 92 VI   |            talán vadállatok támadták meg. Mind a hárman futásnak
 93 VI   |         maradt hideg pecsenyét ették meg. Afrika folyóiban ugyanis
 94 VI   |     folyóiban ugyanis sok a krokodil meg a víziló, s nem volt tanácsos
 95 VII  |             mert az utasok nem áztak meg abban a finoman szemzõ esõben,
 96 VII  |             amerikai hiába erõltette meg a szemeit: bármerre nézett,
 97 VII  |             kitûnõ csemege!... Aztán meg ez az állat nem bánt senkit...
 98 VII  |         amerikai - legyen óvatos. Te meg, Llanga, vigyázz Max barátunkra:
 99 VII  |            nevettek; aztán Max Huber meg Llanga elindultak lefelé
100 VII  |             a foreloper szekerczéje, meg az amerikai kése, nem is
101 VII  |           két föltevést koczkáztatta meg:~1. Európai utazók, vagy
102 VII  |              megörvendeztette: immár meg volt tehát az óhajtott alkalmatosság
103 VII  |               S miért ne találhatnók meg itt létüknek bármi kis jelét?...~-
104 VII  |              latrokat nem igen lepte meg az emberek megjelenése,
105 VII  |           hasonlítanak a gorillához, meg csimpánzok és orángutángok.~-
106 VII  |           Annyi bizonyos, - jegyezte meg John Cort - hogy a tutajt
107 VIII |              akirõl eztán sem tudunk meg semmit, mert nincsen itt,
108 VIII |            ez a tehetség pedig nincs meg az állatokban. Beszél a
109 VIII |            is veretett, rajta a neve meg az arczképe, abból a czélból,
110 VIII |            február 13-dikán a doktor meg szolgája csónakon elindultak
111 VIII |             bogaras német nem mondta meg senkinek. Késõbb azonban
112 VIII |            nyelte volna el a doktort meg a szolgáját:~De most Max
113 VIII |             él-e még Johansen doktor meg a szolgája?... S erre a
114 VIII |        hiszem, hogy sokat tudhassunk meg belõle - szólt a fejét csóválva.~-
115 VIII |                Még nem határozhattam meg... Ugráltak a fákon, szaladoztak
116 VIII |           magában, hogy ha John Cort meg Max Huber keresni akarják
117 VIII |            az következik, - jegyezte meg John Cort - hogy ebben az
118 VIII |          Nyolcz óra tájban csakugyan meg is eredt az esõ és úgy szakadt,
119 IX   |            éppen elég négy embernek, meg annak a csekély holminak,
120 IX   |              három puska, a vasfazék meg a lábas és a bögre, mit
121 IX   |              víz sem érte õket.~- Ha meg nem áll az esõ, - mondta
122 IX   |            bõrig ázni, s esetleg még meg is betegedni.~A zápor azonban
123 IX   |              egy óra múlva csakugyan meg is szûnt. Ez idõ alatt megreggeliztek,
124 IX   |            Khamis lágytojásnak fõzte meg õket. Csak az volt a kár,
125 IX   |              sok esõtõl, s Max Huber meg akarván próbálni, hogy csakugyan
126 IX   |              tutajon sütötték-fõzték meg, s mivel a tegnap lõtt antilopból
127 IX   |             különbséggel, - jegyezte meg Max Huber - hogy ott nincsenek
128 IX   |             tudom, hogyan menekülünk meg.~- Ej, mit! - szólt Max
129 IX   |              hogy nem nagyon érezték meg.~Egyszerre azonban Max Huber
130 IX   |             abba, a banda nem futott meg. A három férfi összenézett:
131 IX   |          csakugyan a majmok támadták meg, akkor érthetetlen, hogy
132 IX   |       pusztító állatok miért hagyták meg épségben a kunyhót?...~Most
133 IX   |           sarkaiban... Ettõl riadtak meg a négykezûek, meg a förgeteges
134 IX   |            riadtak meg a négykezûek, meg a förgeteges esõtõl, mely
135 X    |            reggeli pecsenyét sütötte meg, Llanga pedig tojásokat
136 X    |         német tudós eszében teremhet meg az ilyen bolondgomba!...
137 X    |             nagyon szeretném, ha már meg is értük volna!~Ez az aggodalom
138 X    |           majmokra, miért ne ehetnõk meg a húsukat is?~- Ah, pfuj! -
139 X    |       amerikai.~- S ön, kedves John, meg bírná enni a gorilla-szeletet?...
140 X    |           Némi nehézséggel járt, míg meg tudták kerülni ezt a sodró
141 X    |             fákról nem közelíthették meg a tutajt, az utasok egészen
142 X    |             hanem a tutajon sütötték meg az ebédet, a maradék antilop-húst,
143 X    |           hátha a szörnyeteg támadja meg õket?... Ha a tutaj véletlenül
144 X    |              De nem koczkáztathatták meg a menekülést, mert ezzel
145 X    |            szörnyeteget.~- Próbáljuk meg nesztelenül tovasiklani -
146 X    |            ismét alábukott a vízben.~Meg voltak mentve!... Mindnyájan
147 X    |       ismételte Llanga konokul.~- Én meg mondom, hogy nem az; s jobb
148 X    |             kilométernyi utat tettek meg az Ubangi felé, részint
149 X    |              hogy esetleg csalódott, meg akarta várni, míg a kis
150 X    |             Csak aztán vigyázz, hogy meg ne karmoljon...~- Oh, Max
151 X    |              fogadod, akkor mindjárt meg is keresztelheted... Adj
152 X    |            is ráduplázok...~A bivaly meg sem mozdult. Nyakát elõre
153 X    |           félrebeszélt.~- Gyõzõdjünk meg a dologról, - mondta John
154 X    |       leste-várta, hogy nem szólal-e meg. Llanga még egyre hûsítgette
155 X    |             vagy zsineget pillantott meg a nyakán, s a mint megfogta,
156 X    |          mehettek át rajta. Egyelõre meg kellett kerülniök a kanyarulatot,
157 X    |          gyorsan haladt és John Cort meg Max Huber nem akartak addig
158 X    |           visszamenni a sátorba, míg meg nem tudják, mi van a parthajlás
159 XII  |       egyikük sem tudta.~Ki mentette meg életüket?... Ki hozta õket
160 XII  |            nem mindnyájan menekültek meg! A kis Llanga nem volt itt
161 XII  |           elõtte való napon mentette meg...~A három férfinak minden
162 XII  |        minden fegyvere a késük volt, meg az a szekercze, melyet a
163 XII  |             is... de mit használ, ha meg is lett volna?... Hisz azt
164 XII  |           hogy ki és hogyan mentette meg õket.~- Hát Llanga? - kérdezte
165 XII  |  megmentettek, õt már nem menthették meg!...~- Szegény fiú! - sóhajtott
166 XII  |                  Hát azért mentettük meg a dinkák kezeibõl, hogy...
167 XII  |               De most nem menthették meg... hisz õk is bizonyára
168 XII  |             valami rejtélyes hatalom meg nem menti õket.~De ki, vagy
169 XII  |               Most John Cort szólalt meg:~- Én semmire sem emlékszem,
170 XII  |         volna nekik, akár ott halunk meg a vízben, akár itt?...~-
171 XII  |            alul...~- De hogyan élünk meg addig?... S hogyan élünk
172 XII  |             addig?... S hogyan élünk meg aztán is, míg eljutunk az
173 XII  |         merre menjünk?... Ki mutatja meg a helyes irányt?...~- S
174 XII  |              kétségtelen, - jegyezte meg John Cort - hogy ha itt
175 XII  |           csöndet. Csak néha mozdult meg a haraszt s a halk sziszegés
176 XII  |              siklik arra.~Alig ették meg az utolsó falatot, mindjárt
177 XII  |              mértföldnyi utat tettek meg s valószínûleg nemsokára
178 XII  |          három utas megdöbbenve állt meg a koromsötétben.~- Már nem
179 XII  |           inkább parancs, - jegyezte meg Khamis.~- Engedelmeskedjünk
180 XII  |              Cort - nem azért állt-e meg vezetõnk éppen itt, hogy
181 XII  |       kiáltott meglepetésében. Õ is, meg társai is kezdték természetesnek
182 XIII |             felelet ugyan nem felelt meg az amerikai kérdésére, de
183 XIII |          szemét, hogy nem láthatná-e meg a fölvillanó fáklyafényt,
184 XIII |             a tûz?... hogy süthetnék meg tûz nélkül?...~A kis alak
185 XIII |             alig pár lépésnyire állt meg tõlük.~Ekkor John Cort és
186 XIII |              a melyet Llanga mentett meg a vízbefúlástól.~- Ez az!...
187 XIII |        egyedül voltak. - Csak az lep meg, hogy ezek a majmok, vagy
188 XIII |              a majmok, vagy micsodák meg nem bámultak bennünket!...
189 XIII |      egyenesen járni, s valószínûleg meg szokták sütni a húst is,
190 XIII |              aggasztotta õket. Aztán meg rettenetesen éhesek is voltak:
191 XIII |             ismét megmenekült, akkor meg kellett menekülnie Llangának
192 XIII |         elbeszélte, hogyan szabadult meg... Mikor a tutaj neki ment
193 XIII |       sziklának és fölfordult, õ is, meg Li-Mai is a vízbe estek...~-
194 XIII |       elmondta, hogy Llanga mentette meg õt a vízbefúlástól, s a
195 XIII |          hozott, sülve, s a pecsenye meg is volt sózva, aztán féltuczat
196 XIII |           minek majom-kenyér a neve, meg jó csomó érett banánt, s
197 XIII |              csak a nagy czombcsont, meg a gyümölcsök héja maradt
198 XIII |             a gyümölcsök héja maradt meg.~Ekkor John Cort ismét kérdezõsködni
199 XIII |       vadászni, gyümölcsöt szedni... meg vízért is...~- És... beszélnek?~-
200 XIII |        Li-Mai beszél.~- Hát az apja, meg az anyja?~- Oh, én hozzám
201 XIV  |             hogy Max Huber csakugyan meg lehetett elégedve. John
202 XIV  |          kaland nagyon érdekes és én meg is vagyok vele elégedve:
203 XIV  |           kötünk vele Francziaország meg Amerika nevében, s ezért
204 XIV  |             vagdik nem igen bámulják meg az idegeneket. Alig hederítve
205 XIV  |               s francziául szólítana meg: - «Hogy vagy, öregem?»~
206 XIV  |          felelt, mert nem is értette meg a foreloper kérdéseit.~Végre,
207 XIV  |    palotájába?...~Mindegy! Max Huber meg akarta próbálni. Félre tolta
208 XIV  |             tiszta kunyhó elõtt állt meg, melynek falai sárga, vert
209 XIV  |            agyagból voltak, a teteje meg banán-levelekbõl készült.
210 XIV  |              csupor vagy fazék volt, meg egy nagyobb fajta kancsó,
211 XIV  |              lekoppasztott szárnyas, meg egyéb élelmi szerek voltak
212 XIV  |         lógott.~Két vagdi, egy férfi meg egy nõ, mindjárt fölkelt
213 XIV  |        különösen két dolgot jegyzett meg: elõször, hogy a vagdi nyelv,
214 XV   |             gyümölccsel és vadhússal meg szárnyasokkal.~A vagdi,
215 XV   |          vágott közbe John Cort - ha meg kaptuk volna a töltéseinket
216 XV   |              sziklákra; ott találták meg a vagdik s onnan hozták
217 XV   |            egy csöppet sem csodálták meg a két fehér embert, holott
218 XV   |            õket friss hússal; azután meg veszedelmes is lett volna
219 XV   |               John Cort még arról is meg akart gyõzõdni, hogy van-e
220 XV   |              Egyszer aztán Max Huber meg is kérdezte tõle, hogy megtudott-e
221 XV   |            visszakergették, sõt néha meg is fenyegették. Egyszer
222 XV   |           fenyegették. Egyszer talán meg is verték volna, ha Lo-Mai
223 XV   |              a zajra oda nem siet és meg nem védelmezi.~Lo-Mai ez
224 XV   |              Atyát s mivel a szökést meg sem kísérelhették, lassankint
225 XV   |         kezében, édes Max...~- Várja meg a kellõ pillanatot s akkor
226 XVI  |       Mai-család: a ngoro és a ngora meg a fiúk, meglátogatta a foglyokat.
227 XVI  |           Nini! ezek gálában vannak!~Meg kell jegyeznünk, hogy a
228 XVI  |              De házi gazdájuk, talán meg sem értvén vendégei kívánságát,
229 XVI  |           vallásos ünnep, - jegyezte meg John Cort; - mert, ha imádják
230 XVI  |           korcsma udvarán, az öregek meg iddogálnak.~Az ital erjesztett,
231 XVI  |       nemzeti ünnepeken szólaltatták meg, Ngala nagyjának, aprajának
232 XVI  |     doktortól...~- S akkor bizonyára meg is ölték a szegény embert! -
233 XVI  |        kérdezte magában John Cort, s meg akarta várni, mi lesz, ha
234 XVI  |            is volt... ha csak valaki meg nem tanította ezeket a vadakat
235 XVI  |               Igazi ember? - hökkent meg Max Huber.~- Úgy van...
236 XVI  |            pedig fehér ember!...~- S meg sem lepte, hogy minket látott, -
237 XVII |              tisztáson, a hol Khamis meg társai megtalálták a fölállított
238 XVII |       emberszabású majmok látogatták meg a ketreczet és többször
239 XVII |       ejtettek bennünket, - jegyezte meg a foreloper.~- Az meglehet, -
240 XVII |       határig.~- De hátha nem engedi meg, hogy távozzunk?~- És ugyan
241 XVII |            És ugyan miért ne engedné meg?~- Ki tudja, kedves Max! -
242 XVII |        Johansen doktor, - szólította meg John Cort németül: - a társaim
243 XVII |            Cort németül: - a társaim meg én hódolattal járulunk felséged
244 XVII |           nem hallaná az idegeneket. Meg sem mozdult, mintha teljesen
245 XVII |         idegennel: ezért nem ismerte meg a két fehéret az esti ünnepélyen.~-
246 XVII |              Minden esetre kísértsük meg, - felelte Max Huber, s
247 XVII |          majom lett!~- Hadd maradjon meg hát majomnak, - felelte
248 XVIII| szökevényeknek. A zajt nem hallották meg a városban, s a nagy tér
249 XVIII|       tájékozódni... Hogyan találják meg a lépcsõt ebben a fekete
250 XVIII|             akarnak, de nem találják meg a lépcsõt. A hálás Lo-Mai
251 XVIII|          erõsebbek, mint õk... Aztán meg a dulakodás zajára oda csõdül
252 XVIII|         gyilkos hatását. A dörrenés, meg Raggi rögtöni halála irtózatos
253 XVIII|        vezérüket, nem rémültek volna meg úgy, mint most. A tizenkét
254 XVIII|              ki a házakba rohant, ki meg õrülten szaladt le a lépcsõkön.~
255 XVIII|              vízesések nem szakítják meg, akkor veszedelem nélkül
256 XVIII|          reggelig, semmi sem zavarta meg erõsítõ álmukat.~Khamis
257 XVIII|              maradt Ngalában és õ is meg apja is haza vágytak hozzá...
258 XVIII|              érzés nem semmisíthette meg!~Ekkor a két jó barát bõven
259 XVIII|              bárka födélzetén tették meg azt az ötszáz kilométernyi
260 XVIII|             veszedelem nélkül tették meg, négy hét alatt.~John Cort,
261 XVIII|          Llanga május 20-án érkeztek meg a glassi faktóriába, a hol
262 XVIII|         Llanga soha többé nem váltak meg európai barátjaiktól. Az