Fejezet

  1 I    |                  ebben a részében, a hol már három hónap óta kalandozunk...~-
  2 I    |                  csak márczius van, s ön már is panaszkodik?... hát még
  3 I    |              eleven parázs?...~- Akkorra már otthon leszünk Librevilleben,
  4 I    |                  Nem, John, nem: ennyire már magam sem hajhászom a rendkívülit;
  5 I    |                elõttünk erre járt utazók már szintén nem láttak és nem
  6 I    |          méltatlankodott Max Huber. - Ez már csak közönséges karaván-út...
  7 I    |            kocsin meg sem látszott, hogy már három hónappal ezelõtt elindult
  8 I    |                fiú tíz éves lehetett, de már izmos kis ficzkó volt és
  9 I    |                sem látszott rajtuk, hogy már három hónap óta úton vannak.~
 10 I    |               illatát. Egy órával késõbb már elköltötték a vacsorát is
 11 I    |                  melynek vezetését, mint már mondtuk, a szerecsen Khamis
 12 I    |                  és veszedelmesebb felét már megtették, s közeledtek
 13 I    |                 különösen Urdaxnak, a ki már elõre számítgatta a nagy
 14 I    |              tartanunk.~- Ha másért nem, már csak azért is, - helyeselte
 15 I    |                 nap után, s tíz óra után már egy lélek sem volt ébren...
 16 II   |                Cort, meg Urdax és Khamis már együtt voltak és tanácskoztak.
 17 II   |             bolygó tüzek, melyekbõl most már vagy ötvenet számlálhattak
 18 II   |           emberét sem vesztette el. Most már közel volt útja végczéljához:
 19 II   |            tovább a Kongó-folyóig, a hol már semmitõl sem kell tartaniok,
 20 II   |              vadak, s miért nem támadnak már?~Ez valóban érthetetlen
 21 II   |                Hát hadd maradjon itt, ha már eljött! - mondta Max Huber
 22 II   |                  elõre. Negyed óra múlva már fele úton voltak a tábor
 23 II   |              hurczolták. Pedig Max Huber már messzelátóval is vizsgálta
 24 II   |           éjszakai ünnepet ültek?~- Most már az is kérdés, - szólt Max
 25 II   |        karavánunkat?~- Lehet az is, hogy már csak éjjel értek ide, -
 26 II   |           felelte Khamis - s mivel akkor már nem égtek a mi tábortüzeink,
 27 II   |                erdõhöz. Negyed óra múlva már alig voltak néhány száz
 28 II   |                     felelte Khamis. - Ez már meggondolatlanság lenne.
 29 II   |          meggondolatlanság lenne. S most már én is hiszem, hogy nem vették
 30 II   |             foreloper.~Max Huber azonban már elõbbre ment, s Khamisnak
 31 II   |              kiáltott föl Max Huber - ez már csakugyan majdnem rendkívüli!...~
 32 II   |                háttal az erdõnek... Most már nem a fáklyákkal törõdtek,
 33 II   |           figyelt a távoli zajra, s most már élesebben hallotta a trombitálást,
 34 III  |                sem néztek vissza, s most már azzal sem törõdtek, hogy
 35 III  |             gyerek a karavánhoz ért, ott már tetõfokra hágott a rémület:
 36 III  |                 a sziklák felé... A föld már remegett a szörnyû csorda
 37 III  |               holtan rogyik össze. De ha már négy-öt elefánt van együtt,
 38 III  |                kikerülhetetlen: a napjai már meg vannak számlálva. Szenvedélyes
 39 III  |              folytatják, félszázad múlva már egyetlen egyet sem lehet
 40 III  |               mert poggyászhordó négerei már alig bírták czipelni a sok
 41 III  |              egyre közeledett, s a bõgés már oly irtózatos lett, hogy
 42 III  |           irtózatos lett, hogy a férfiak már egymás hangját is alig hallották.~-
 43 III  |                 ott talán nem éri baj.~- Már késõ! - felelte a foreloper.~-
 44 III  |                  Hé, emberek!...~De azok már kereket oldottak és mint
 45 III  |             kiáltott föl John Cort.~Most már csak négyen voltak: a portugál,
 46 III  |                   nyilvánvaló volt, hogy már nem juthatnak el az erdõig,
 47 III  |                 idején: az elefántcsorda már csak háromszáz méternyire
 48 III  |               Max Huber erre felelt, azt már elnyomta az elefántok bõszült
 49 III  |               elefántra, mely ormányával már azt a fát ingatta, a melyen
 50 III  |            jegyezte meg John Cort.~- Sõt már össze is csomósodott! -
 51 III  |                állókat a fák alá. Néhány már ágaskodott is a hátulsó
 52 III  |              több vagy kevesebb, az most már mindegy volt!~Az elefántok
 53 III  |                  volt!~Az elefántok most már nem kapaszkodtak az ágak
 54 III  |                  franczia és az amerikai már nem is lõttek.~- Minek? -
 55 III  |           szomszédos fára.~De a portugál már elvesztette a fejét, s egyre
 56 III  |                jönni, - felelte Khamis - már azt sem tudja, hogy mit
 57 III  |                 ide - szólt John Cort.~- Már késõ! - kiáltott föl Khamis.~
 58 III  |           kiáltott föl Khamis.~S valóban már késõ is volt. A tamarind
 59 III  |                sor - mondta Khamis.~- Az már igazán baj! - felelte Max
 60 III  |               percznél tovább alig bírja már. A mint egyszer a fa mélyebben
 61 III  |            elvegye barátjától a fiút, ha már elfáradt.~Alig futottak
 62 III  |             bírhatják soká!... És Llanga már is érezte, hogy Max Huber
 63 III  |                 szaladt teljes erejébõl.~Már megfutottak egy kilométert,
 64 III  |          rettenetes verseny kezdetén. De már fáradni kezdtek: a lélegzetük
 65 III  |                rohanásban.~Az erdõ széle már csak pár száz lépésnyire
 66 III  |               magam is!~Az egyik elefánt már csak tizenöt lépésnyire
 67 III  |                vágtattak az erdõ felé... Már csak száz lépésnyire voltak
 68 III  |                  A menekülõknek nem volt már mit félniök az elefántoktól:
 69 IV   |                 mondta a foreloper. - Én már megszoktam ezt, önnek pedig
 70 IV   |                portugálról, a kit Khamis már régóta szolgált.~- Elvesztette
 71 IV   |              mert az álom õt is elnyomta már. Fáradtan nyúlt végig a
 72 IV   |                   s mélyen elaludt. Most már csak Khamis õrködött a kis
 73 IV   |             biztonsága fölött.~Olvasóink már bizonyára észrevették a
 74 IV   |               alapították 1849-ben, s ma már tizenöt-tizenhatszáz lakosa
 75 IV   |            folyóhoz igyekezzék, a honnan már könnyen eljuthatott Librevilleba.~
 76 IV   |                  Ubangitól. Onnan kezdve már könnyû volt eleséghez jutniok,
 77 IV   |                 Õserdõ is, de az a vidék már európai karavánoktól gyakran
 78 IV   |             mélyebben járó tengeri hajók már a torkolatuknál sem igen
 79 IV   |                  megyünk tovább...~- Így már jól van, Khamis, - mondta
 80 V    |                  hozzá az amerikai.~- Az már igaz - hagyta helyben a
 81 V    |                  Khamis különben ismerte már a közép-afrikai erdõségeket,
 82 V    |            gyapotfa termésébõl.~- Az ágy már meg van vetve! - kiáltott
 83 V    |                  egészen egy hónap múlva már az Ubangi partján lehetünk.~-
 84 V    |                 pénz és fáradság veszett már kárba a föld sarkainak kikutatásában!...
 85 VI   |              készségesen.~S félóra múlva már szépen megpirult a kövér
 86 VI   |          ugyancsak hozzá látott.~Délután már nehezebb és fáradságosabb
 87 VI   |             szerencse volt, mert a vizük már fogyni kezdett.~- Úgy látszik,
 88 VI   |          közelebbrõl hallatszott, s most már látni lehetett a csaknem
 89 VI   |              szimatolt. Khamis és társai már tudták, hogy az állatok
 90 VI   |                  meg sem ijedtek, s most már közös erõvel rontottak neki
 91 VI   |                 John Cort lihegve, mikor már szóhoz tudott jutni.~- Az
 92 VI   |          kiáltott föl Max Huber. - De én már nem hiszem ám, hogy ráakadunk!~-
 93 VI   |             teszi, Max úr... lehet, hogy már nem is vagyunk messze tõle...~
 94 VI   |              tõle...~A foreloper ugyanis már változást vett észre a talajon,
 95 VI   |                 szólt a foreloper - hogy már közel vagyunk a szúnyogok
 96 VI   |           távollét után, midõn Max Huber már aggódni is kezdett miatta,
 97 VI   |              John Cort vígan. - S holnap már vízen utazunk...~- Még pedig
 98 VI   |                 után mindjárt sötét van, már egészen besötétedett, mire
 99 VII  |                 titkolták örömüket. Most már ez a folyó, körülbelül háromszáz
100 VII  |           franciától - bocsánatot kért-e már a derék Khamistól, hogy
101 VII  |              hogy én tévedtem, mert most már ez a folyó fáradság nélkül
102 VII  |                viszonzá Max Huber - mert már semmi harapni valónk sincs.
103 VII  |           gondolták, hogy az ebédre való már megvan. Vidáman nézegették,
104 VII  |                 egy készen... igaz, hogy már korhadozni kezd, de azért
105 VII  |            látszik, hogy a bennszülöttek már jártak itt - mondta Max
106 VII  |                  részét átkutatták volna már az európaiak, arról nekünk
107 VII  |                  esetre...~S a foreloper már indulni akart, hogy megvizsgálja
108 VII  |                  lakat volt, de a kulcsa már elveszett, s különben sem
109 VII  |              különben sem lehetett volna már használni.~- Annyi bizonyos, -
110 VII  |                   A rozsdaette lakat s a már korhadó tutaj azt mutatta,
111 VII  |               John Cort - hogy a fehérek már ismerik e folyó felsõ folyását.
112 VII  |                 a folyó kanyarulatáig.~- Már csak azért is menjünk, John,
113 VII  |                 tehát, s tíz percz múlva már ott álltak a különös alkotmány
114 VII  |                 azonban a kereskedõ neve már nem volt olvasható.~Az egyik
115 VII  |                 bírta fölfeszíteni, mert már az is berozsdásodott.~A
116 VIII |                  okuk, szükségük van rá.~Már Garner tanulmányai elõtt
117 VIII |                hallotta ezt a szót. Most már bizonyos volt, hogy nem
118 VIII |                  tûnõdött Max Huber - ez már csakugyan rendkívüli!...~-
119 VIII |               tudós fölkeresésére, ehhez már õk is csatlakozhatnak, s
120 VIII | megmagyarázhatatlan volt, hogy a néhány, már fölsorolt csekélységen kívül
121 VIII |             bemenni a rengetegbe.~Khamis már üres kézzel akart távozni
122 VIII |                  ezt a szívességet.~Most már csakugyan nem volt egyéb
123 VIII |                szólt Max Huber - mert én már alig látok az éhségtõl.~
124 VIII |         kívánságára, levest fõzött. Most már ezt is megtehették, mert
125 IX   |             ordítottak egész éjjel.~- No már ezek csakugyan nem beszélnek! -
126 IX   |             ingereljük õket!... Elég baj már az is, hogy védenünk kell
127 IX   |                kell magunkat!...~- De õk már támadnak! - felelte John
128 IX   |                  Mindamellett egy-két kõ már eltalálta az utasokat, bár
129 IX   |                ért, de a többiek ekkorra már megrettenve futottak el,
130 IX   |              õket, hanem a zivatar, mely már régóta készülõben volt,
131 X    |                 majd ismét oda viszik.~- Már az igaz, - mondta másnap
132 X    |        aggasztotta a forelopert is, a ki már kora hajnalban körüljárt
133 X    |            csöndes volt köröskörül.~- Én már szétnéztem ma reggel, -
134 X    |               hogy rájuk vesztegessük.~- Már csak azért is, - tette hozzá
135 X    |             érjünk Librevillebe...~- Na, már azt csak megérjük!...~-
136 X    |                  de nagyon szeretném, ha már meg is értük volna!~Ez az
137 X    |                     szólt John Cort - ha már annyi golyót elpazaroltunk
138 X    |               szélesedett, s a parti fák már nem nyújtottak árnyékot.
139 X    |               tûrték a hõséget, mert így már nem kellett a majmok támadásától
140 X    |              fölbukott lélegzetet venni, már vagy ötven lépéssel túl
141 X    |               Még el sem indultak, mikor már lassan szitálni kezdett,
142 X    |                kis parthajlásban. Az esõ már nem esett ugyan, de az ég
143 X    |                segítségért könyörögne...~Már éppen szólni akart a férfiaknak,
144 X    |                  még megkaphatta, a mint már majdnem végképen a víz alá
145 X    |                kik hallották a kiáltást, már oda szaladtak a partra,
146 X    |                Llangán, a kinek az ereje már fogytán volt.~- Nos, Llanga, -
147 X    |                  úr... ezt a kis fiút... Már majdnem belefúlt a vízbe...~-
148 X    |              tûznél, s mikor látta, hogy már lélegzik, gyöngéden száraz
149 X    |                   az õrszem kivételével, már régen aludtak, mikor Llanga
150 X    |                is oly szelíd...~- No, ha már barátoddá fogadod, akkor
151 X    |              kellett beérniök. Az utasok már kezdték megunni a folyton
152 X    |           kenyerük nem volt. Alig várták már, hogy elérjék az Ubangit,
153 X    |              siklott a víz tükrén.~Mikor már csak harmincz méternyire
154 X    |              panaszosan, a melyet Llanga már hallott:~- Ngora!... Ngora!...~
155 X    |                 Ngora!...~Ezúttal Llanga már nem tévedhetett. Fényes
156 X    |                  a szándékkal, hogy most már mindent megmond barátainak.~-
157 X    |               velük. Ezért volt kétkezû: már pedig Blumenbach általánosan
158 X    |                 Ngora!...~- Szavamra, ez már hihetetlen! - kiáltott föl
159 X    |                 a ködös, sötétedõ idõben már alig látták a partot.~Khamis
160 XII  |                  minket megmentettek, õt már nem menthették meg!...~-
161 XII  |               kérdezte Max Huber. - Most már nincs fegyverünk és nem
162 XII  |             elfogy ez a kis hús, s akkor már nem lesz mit enniök.~- Az
163 XII  |                három óra hosszáig mentek már utána, mikor kissé elfáradtak
164 XII  |            szerint esti hat óra lehetett már s mindnyájan nagyon fáradtak
165 XII  |                  csak vezeti õket: eddig már körülbelül öt-hat mértföldnyi
166 XII  |              állt meg a koromsötétben.~- Már nem mehetünk tovább, - szólt
167 XII  |             derengés mutatta, hogy a nap már fönn jár az égen. Khamis
168 XII  |             folyótól... De mindegy! most már nem fordulhattak vissza.~-
169 XII  |             szeretném tudni, mikor érünk már Betlehembe?...~Mai útjuk
170 XII  |           aggasztotta õket. A bivaly-hús már csaknem teljesen elfogyott:
171 XIII |               hogy ez annak a jele, hogy már megérkeztünk...~- Megérkeztünk? -
172 XIII |          étlen-szomjan elpusztulni. S ha már menni kell, induljunk minél
173 XIII |              tövében. A szemük egy kissé már megszokta a sötétséget,
174 XIII |               kételkedett a foreloper.~- Már hogyne õ volna! - szólt
175 XIII |             azonnal rárohant... Oh, most már nem volt beteg!... A három
176 XIII |                 elõ a fák közül, de ezek már mind meglett állatok...
177 XIII |                 észrevették ezt, de arra már nem értek rá, hogy eldöntsék:
178 XIII |             bámultak bennünket!... Talán már láttak embert ez elõtt is?...~-
179 XIII |           rettenetesen éhesek is voltak: már tizenöt órája elmúlt, a
180 XIII |                 s a világnak ez a hibája már közmondássá is vált!...~-
181 XIII |               szólt Max Huber, a ki most már, miután jól lakott, megint
182 XIII |                  fõnökük?...~- Van.~- Te már talán láttad is?~- Még nem
183 XIV  |                John Cort vállat vonva.~- Már most mindegy, - viszonzá
184 XIV  |           figyelmeztette õt erre: - s én már azon sem csodálkoznám, ha
185 XIV  |           nagyobb kunyhót, vagyis inkább már házat láttak.~- Ki lakott
186 XIV  |                tud írni és olvasni.~Erre már a franczia sem tudott mit
187 XIV  |          Li-Mai-val s ezt a jót a szülõk már akkor visszafizették, mikor
188 XIV  |            reménylem, hogy pár nap múlva már kereket oldunk...~- Hátha
189 XV   |                  épp úgy szeretett volna már otthon lenni Librevilleben,
190 XV   |                   csakhogy ezt a foglyok már nem láthatták, mivel nem
191 XV   |          kérdezte tõle, hogy megtudott-e már valamit.~- Hogy bizonyos
192 XV   |            életük is, mint a mienk?~- Az már igaz, - hagyta helyben Max
193 XV   |                  akárhányszor elpirul... Már pedig pirulni csak az ember
194 XV   |                 a vagditörzsben, katonák már voltak: vagy száz válogatott,
195 XV   |            lassankint csüggedni kezdtek. Már csak abban reménykedtek,
196 XV   |                ha nekirontanak.~Most is, már javarészét legázolták a
197 XVI  |                 mi rajtuk volt, elnyûtte már a hosszú út, a sok viszontagság
198 XVI  |           fülhasogatóbb lett. A részegek már kezdtek garázdálkodni, s
199 XVI  |              felelte Max Huber. - S most már értem, hogyan hallhattam
200 XVI  |               egyebet sem tett.~- Ah, ez már csakugyan sok! - kiáltott
201 XVI  |               közé?...~Persze, hogy most már a két jó barát sem mozdult
202 XVI  |              vállait; a haja és szakálla már õszbe csavarodott, a fején
203 XVI  |                sem vett bennünket!... Ez már bosszant!... Mi csak nem
204 XVI  |           ezekhez a félmajmokhoz, s noha már négy hete lesz, hogy köztük
205 XVI  |               emberi ábrázatunkat!...~És már rá akart rivallni õ Felségére:~-
206 XVII |             uralkodott a vagdiakon!~Most már könnyû volt kitalálni a
207 XVII |             Elindult tehát Malinbából, s már tudjuk, hogy hû szolgája
208 XVII |                   Khamisnak és társainak már elõbb is találkozniok kellett
209 XVII |                 ha a trón nem lett volna már betöltve.~Ily módon hát
210 XVII |               doktor, a Tükörszemû Atya, már három év óta uralkodott
211 XVII |                 eddig nem értettek. Most már tudták, honnan kerültek
212 XVII |                néppel, melynek egy része már öntudatlanul hevert, hortyogott
213 XVII |                egyre koczintgatott, noha már szintén alig állt a lábán...
214 XVII |         pislogtak.~A lakosság nagy része már aludt: a sok ital erõt vett
215 XVII |               erõt vett rajta, úgy, hogy már csak itt-ott volt hallható
216 XVII |          végképpen õrült volt. Az elméje már akkor sem volt egészen rendben,
217 XVII |              Csakhogy ez a szerencsétlen már õrült. Talán ellent is szegül...
218 XVII |          állattal semmire sem megyünk... Már igazi majom lett!~- Hadd
219 XVIII|               Huber azt vélte, hogy most már csakugyan itt az ideje,
220 XVIII|                 Librevillebe. Az út most már könnyû és biztos volt: ez
221 XVIII|                 érhetnek az európaiaktól már látogatott vidékre.~Április
222 XVIII|             kérdezte John Cort - hiszi-e már, hogy ezek a szegény teremtések
223 XVIII| Zongo-vízeséseken alul ugyanis az Ubangi már hajózható egészen addig,
224 XVIII|          kilométernyi útjuk volt, de ezt már könnyen, pihent erõvel és
225 XVIII|               faktóriába, a hol barátaik már nyugtalanul várták és tárt