Fejezet

  1 I    |     homlokát törülgetve:~- Hát még ez is hõség? - felelte Max
  2 I    |        lehetne billentyûzni?... És ez még mind kevés önnek?~-
  3 I    |          volt elõre látható?~- Nem ez a helyes szó; mert olyat,
  4 I    |         valami rendkívülit várt?~- Ez az, barátom: valami rendkívülit,
  5 I    |          múlik, Max! S lehet, hogy ez az öt-hat hét, míg Librevillebe
  6 I    |       méltatlankodott Max Huber. - Ez már csak közönséges karaván-út...
  7 I    |            Ubangi alföldjét. Nevét ez a terület az Ubangi folyótól
  8 I    |      szerecsen Khamis vállalta el. Ez az értelmes, elszánt néger,
  9 I    |              mondta Urdax - de hát ez lehetetlen. Mert az a rengeteg
 10 I    |          szólt ismét Urdax - ámbár ez sem bizonyos, mert még senki
 11 I    |             Mivel azonban Urdaxnak ez eszébe sem jut...~- Nem
 12 I    |            aludni megyünk.~Valóban ez is volt a legokosabb; s
 13 II   |      megtéríthessék e fenevadakat. Ez a legtalálóbb elnevezés:
 14 II   |            miért nem támadnak már?~Ez valóban érthetetlen is volt.
 15 II   |          kémlelni az ellenséget.~- Ez czéltalan munka - felelte
 16 II   |           ha Urdax úr megengedi.~- Ez mindenesetre jó lenne...~-
 17 II   |          erdõben, - mire való volt ez a fáklyás kivilágítás?...
 18 II   |         Minek? - felelte Khamis. - Ez már meggondolatlanság lenne.
 19 II   |          De én szeretném tudni, mi ez...~- Jobb lesz, uram, ha
 20 II   |            fojtott hangon.~Mi volt ez?... Mit látott a foreloper?...
 21 II   |           kiáltott föl Max Huber - ez már csakugyan majdnem rendkívüli!...~
 22 II   |       Huber.~Khamis a fejét rázta. Ez a vidék nem volt mocsaras,
 23 II   |          erdõt... Tudni akarom, mi ez...~És elõre ment, Llanga
 24 II   |          végig a síkon?...~Nem!... Ez a zúgó, morajló harsogás
 25 II   |          sötét felhõk keblét.~- Mi ez, Khamis? - kérdezte Max
 26 III  |            egyszerre trombitált, s ez a fülrepesztõ hangverseny
 27 III  |       kocsit a domb mögé tolni. De ez megint idõbe került, s mire
 28 III  |     tartott ugyan, de az elefántok ez idõ alatt ismét jóval közelebb
 29 III  |     kérdezte John Cort gúnyosan.~- Ez még mindig csak elõre nem
 30 III  |          bõrrel menekülhetnénk meg ez elõre nem látható kalandból.~
 31 III  |           fordult vissza idején, s ez, szegény, talán ösztönbõl,
 32 III  |           csörtettek az elefántok.~Ez baj volt, mert a menekvõ
 33 III  |            le róla.~Mire való volt ez a lövöldözés?... Ha a csordában
 34 III  |        mintha villám érte volna.~- Ez jó volt! - dörmögte John
 35 III  |   pillanatra megállt és szimatolt. Ez a pár pillanatnyi késedelem
 36 IV   |       fenyegeti õket.~- Az erdõnek ez a része végképp elhagyatott
 37 IV   |            terjed, de hogy mekkora ez a roppant terület, azt még
 38 IV   |    összesen csak ötvenet találtak. Ez pedig édes kevés, kivált
 39 IV   |           találkozhatnánk velük, s ez életünkbe kerülhetne. Másrészt,
 40 IV   |    lehetetlenné teszik a hajózást. Ez volt egyik fõ oka annak
 41 V    |       természeti adománya. Meg van ez az amerikai indusokban,
 42 V    |          így soha sem tévednek el.~Ez az erdõ különben oly sûrû
 43 V    |          de nem nagyon alacsonyan; ez a lövés föltétlenül és rögtön
 44 V    |      Ubangi partján lehetünk.~- De ez a legjobb eset...~- S miért
 45 V    |          Huber. - De mily gyönyörû ez az õstermészet, a melynél
 46 V    |           az egyenlítõi Afrikában. Ez a rengeteg határos a Niam-Niam
 47 VI   |        nagy esõ is keletkezett, de ez nem igen ártott meg nekik,
 48 VI   | megosztották maguk közt. Egyébként ez az éjszaka is csöndes és
 49 VI   |            reggel egy oryxot lõtt: ez is antilop, másként zebra-antilop,
 50 VI   |     oroszlán sem bír elbánni vele.~Ez a zsákmány több napra való
 51 VI   |       bozótnak.~Világos volt, hogy ez a tüskés bozót, bármily
 52 VI   |          orrszarvú neki rohant.~De ez a vad, féktelen düh lett
 53 VI   |       mindig nem volt semmi nyoma.~Ez az éjszakájuk azonban nagyon
 54 VI   |           a vadállatoknak nem árt.~Ez az út nagyon fárasztó volt
 55 VI   |     panaszosan ismétel egy szót...~Ez a szó a «ngora» szó volt,
 56 VII  |       titkolták örömüket. Most már ez a folyó, körülbelül háromszáz
 57 VII  |        rengeteg alföldön, a honnan ez a folyó is jött, igen sok
 58 VII  |            tévedtem, mert most már ez a folyó fáradság nélkül
 59 VII  |        semmi harapni valónk sincs. Ez a nagybélû Llanga mindent
 60 VII  |       kitûnõ csemege!... Aztán meg ez az állat nem bánt senkit...
 61 VII  |        merre társaik eltávoztak.~- Ez a Max hangja! - kiáltott
 62 VII  |        Mikor odaadta John Cortnak, ez is fölkiáltott bámulatában.~
 63 VII  |             tette hozzá John Cort.~Ez a következtetés logikus
 64 VII  |   rengetegnek az átkutatásáról.~Ha ez az eset nem volt is rendkívüli,
 65 VII  |        másik tutajt építenie, mert ez is nagyon jó lesz.~Ez a
 66 VII  |         mert ez is nagyon jó lesz.~Ez a hír mindnyájukat megörvendeztette:
 67 VII  |           lefelé siklik a vízen.~- Ez okos tanács, Khamis - hagyta
 68 VII  |      vasrácsban volt egy ajtó, - s ez az ajtó ebben a pillanatban
 69 VII  |            melynek vászontáblájára ez a két szó volt rányomtatva:~
 70 VIII |             tette hozzá John Cort.~Ez az «õ» nem Garner volt,
 71 VIII |         logikát és következtetést, ez a tehetség pedig nincs meg
 72 VIII |        vonakodtak vele társalogni.~Ez volt az eredménye Garner
 73 VIII |   tanácsolta John Cort.~- Úgy van; ez lesz a legokosabb - felelte
 74 VIII |            a majom... Úgy látszik, ez a hely nagyon megfelelõ.~
 75 VIII |               tûnõdött Max Huber - ez már csakugyan rendkívüli!...~-
 76 VIII |          csak azzal törõdött, hogy ez a véletlen eset ne késleltesse
 77 VIII |            be Khamis.~Mindenesetre ez volt a legokosabb, a mit
 78 VIII |   megbotlott valamiben.~- Mi lehet ez?...~- Láda! - kiáltott föl
 79 IX   |          hoztak. Egész czók-mókjuk ez volt: a vaspántos ládikó
 80 IX   |     találtak a parti sziklák közt. Ez aztán megint változatossá
 81 IX   |            csakugyan meg is szûnt. Ez idõ alatt megreggeliztek,
 82 IX   |         mindkét partján. Általában ez a vidék nagyon dús volt
 83 IX   |         hogy ott nincsenek majmok, ez pedig valósággal a négykezûek
 84 IX   |         csomóban.~- De utóvégre is ez természetes - folytatta
 85 IX   |         kellett a védelemrõl. Mert ez a roppant hadsereg veszedelmes
 86 X    |        majmok! - mondta John Cort.~Ez aggasztotta a forelopert
 87 X    |            már meg is értük volna!~Ez az aggodalom kissé túlzottnak
 88 X    |    elálmélkodva kiáltott föl:~- Mi ez?... Hát czethalak is vannak
 89 X    |          Közép-Afrika folyóiban?~- Ez nem czethal, Max úr, - felelte
 90 X    |      Rágondolni is irtózat volt... Ez az állat nem ritkán kétezer
 91 X    |        nagy rakás ganajra mutat... Ez a legjobb szer a szúnyogok
 92 X    |           a «kis fiút».~- Ej, hisz ez nem fiú! - szólt fölállva.~-
 93 X    |        megmondta volna nekik, hogy ez a majom beszél, akkor bizonyára
 94 X    |            is alattomosabbak.~- De ez nem, Max úr!... Hisz még
 95 X    |       Minden majomnak Jákó a neve.~Ez a név azonban nem igen tetszett
 96 X    |           golyó halálra sebezte.~- Ez a mienk! - ujjongott a franczia
 97 X    |                S ugyan mit mondott ez a négylábú csoda? - kötekedett
 98 X    |         mondta John Cort - mert ha ez igaz, akkor igazán rendkívüli
 99 X    |             göndör hajához. Szóval ez a faj sokkal inkább hasonlított
100 X    |           ajkai mozogni kezdtek, s ez a suttogó hang lebbent el
101 X    |              Ngora!...~- Szavamra, ez már hihetetlen! - kiáltott
102 X    |           hihetetlen is volt, hogy ez a különös teremtés, félmajom
103 X    |           álmélkodott John Cort.~- Ez valóban csodálatos! - mondta
104 X    |         mint a tutaj közeledett.~- Ez gyanús zúgás - mondta John
105 XII  |      fagyökerekre... S nem annyi-e ez, mint a lassú éhhalál?...~
106 XII  |          õket.~De ki, vagy mi volt ez a rejtélyes hatalom?...~
107 XII  |            és egyéb holminkat...~- Ez igaz - felelte Khamis -
108 XII  |            hát?... és micsoda hely ez?... Szinte hihetetlen, hogy
109 XII  |            õket ide. Hová vezetett ez a csapás?... A folyóhoz?
110 XII  |               Két nap alatt elfogy ez a kis hús, s akkor már nem
111 XII  |          és némán, csöndben ettek. Ez a sötétség nyomasztó volt:
112 XII  |          akkor tánczolna, mozogna: ez pedig mozdulatlanul áll
113 XII  |   pillanatban.~- Az bizonyos, hogy ez a vezetõ nagyon elõzékeny, -
114 XII  |          édes Max: elég rendkívüli ez a kaland? - kérdezte az
115 XII  |          John Cort. - Úgy látszik, ez volt a jel, hogy megálljunk...~-
116 XII  |      éjszakát.~- De eljön-e értünk ez a fáklyavivõ holnap is? -
117 XII  |     Szavamra, - mondta Max Huber - ez olyan, mint a három napkeleti
118 XII  |          vagy madarat sem láttak s ez nagyon aggasztotta õket.
119 XII  |       holnap sem érnek oda, a hova ez a rejtélyes fáklyafény vezetni
120 XIII |      tûzünk, sem eleségünk...~- És ez annál nagyobb baj, - tette
121 XIII |          mondta a foreloper - hogy ez annak a jele, hogy már megérkeztünk...~-
122 XIII |            bennünket, kedves John.~Ez a felelet ugyan nem felelt
123 XIII |       merre? - kérdezte Max Huber.~Ez volt a bökkenõ: merre?...~-
124 XIII |      hallották, a merre mentek. De ez a különös, tompa zaj fölülrõl
125 XIII |            között... Káprázat volt ez?... Maga sem tudta.~Félórai
126 XIII |     mentett meg a vízbefúlástól.~- Ez az!... ez az!... - mondogatták
127 XIII |         vízbefúlástól.~- Ez az!... ez az!... - mondogatták egymásnak.~-
128 XIII |          egymásnak.~- Persze, hogy ez az! - hagyta helyben a foreloper
129 XIII |          tartotta!~- Hátha még sem ez az? - kételkedett a foreloper.~-
130 XIII |     ugyancsak nem panaszkodhatott: ez a kaland valóban rendkívüli
131 XIII |            Talán már láttak embert ez elõtt is?...~- Ez most mellékes, -
132 XIII |           embert ez elõtt is?...~- Ez most mellékes, - felelte
133 XIII |           Max Huber elgondolkozva.~Ez a föltevés nem is volt valószínûtlen,
134 XIII |     csüggedt szíveikbe; igaz, hogy ez a remény nagyon bizonytalan
135 XIII |            fog rajtuk segíteni?... Ez nagyon kétséges!... Elõször
136 XIII |         hálátlanok... s a világnak ez a hibája már közmondássá
137 XIII |       Huber csodálkozva. - Kicsoda ez a Li-Mai?...~- A barátomnak
138 XIII |         volna!... felelte a fiú. - Ez a Vagdi-törzs... legalább
139 XIII |         legalább Li-Mai úgy hívja.~Ez a szó ismeretlen a Kongó-vidéki
140 XIII |       Llanga tüzetesen elbeszélte, ez a különös nép ott barangolt
141 XIII |          vagdi tartotta az ölében. Ez az erdõlakó Li-Mai apja
142 XIII |            és John hangját...~Íme, ez történt vele, mióta a Johansen-folyó
143 XIV  |         levegõben épült város ura, ez a különös nép, mely félig
144 XIV  |      kedves John, - mondta neki, - ez a rendkívüli kaland nagyon
145 XIV  |      álmélkodó tudós-világnak...~- Ez pedig nehéz lesz, kedves
146 XIV  |            mind elvesztek; s mivel ez mindennapi eset azon a vidéken,
147 XIV  |           gerendázva, deszkázva, s ez az alsó építmény a fák keresztbe
148 XIV  |           Kongó-négerek nyelvébõl. Ez nem volt nagyon meglepõ,
149 XIV  |           mely annyi, mint: apa.~- Ez bizony könnyen meglehet,
150 XIV  |           a leány-gimnáziumot sem.~Ez alatt Khamis többfélét kérdezett
151 XIV  |           Ki lakott ebben... Talán ez volt a királyi palota?...
152 XIV  |         John Cort gyanította, hogy ez a díszes, nagy ház csakis
153 XIV  |           felelte John Cort - hogy ez a nép aligha tud írni és
154 XIV  |          néztek össze. Hogy került ez a német szó ennek a majomembernek
155 XV   |           kezdte tapasztalni, hogy ez a rendkívüli helyzet napról-napra
156 XV   |           tisztelettel bánt velök.~Ez azonban nem elégítette ki
157 XV   |         még elég épen.~- Szavamra, ez fölséges szerencse! - kiáltott
158 XV   |           nem szabad megtartaniok; ez pedig annak a jele, hogy
159 XV   |            is ránczba húzódnak: de ez még korántsem nevetés.~A
160 XV   |           vagdiak vigyáztak rájuk. Ez a nép különben szelíd természetû
161 XV   |       ügyesség dolgában vetekedett ez a törzs a legnagyobb fajta,
162 XV   |   szökhessenek.~Pedig éjjel-nappal ez járt az eszükben. A szökés
163 XV   |       kanyargó folyóból halásztak.~Ez a folyó látható volt a falunak
164 XV   |        pirulni csak az ember tud s ez a képesség szorosan egybefügg
165 XV   |     díszõrség, a király õrizetére?~Ez a kérdés is csakhamar eldõlt.
166 XV   |          meg nem védelmezi.~Lo-Mai ez alkalommal hevesen össze
167 XV   |           neve. Úgy látszott, hogy ez a fõvezér, mert neki volt
168 XV   |  sikoltozás hallatszott... Mi volt ez?... Talán megtámadták Ngalát?...~
169 XVI  |           magával.~- Egészen olyan ez a nép, - mondta John Cort, -
170 XVI  |          És úgy imádja?...~- Akkor ez tulajdonképpen nem is vallásos
171 XVI  |          imádják is uralkodójukat, ez csak földi isten...~- Kivéve,
172 XVI  |       felelte Max Huber. - Mert ha ez az uralkodó csak olyan bálvány,
173 XVI  |    füldobja majd megrepedt bele.~- Ez aztán a macskazene - bosszankodott
174 XVI  |       zenét, - mondta John Cort. - Ez is bizonyítja, hogy emberek...~-
175 XVI  |  bizonyítja, hogy emberek...~- Oh, ez semmit sem bizonyít, édes
176 XVI  |            gyakorolták is a zenét, ez pedig nagy különbség.~Két
177 XVI  |           barát, mikor látta, hogy ez a bútordarab egy közönséges...
178 XVI  |           gyönyörûségére!~- Hiszen ez a Johansen doktor kintornája! -
179 XVI  |           Cort.~- Más nem is lehet ez a vízözön elõtti jószág, -
180 XVI  |            egyebet sem tett.~- Ah, ez már csakugyan sok! - kiáltott
181 XVI  |  kintornában nincs több ária, csak ez a kettõ, mert egyiket a
182 XVI  |        elhaladt elõttük.~- De hisz ez igazi ember! - kiáltott
183 XVI  |       észre sem vett bennünket!... Ez már bosszant!... Mi csak
184 XVII |        dicsõségesen a vagdi népen!~Ez sok olyan dolgot megmagyarázott,
185 XVII |      vitték el az ünnepélyen!...~- Ez valóban különös, Max, -
186 XVII |      izgatottan.~... De hogyan?... Ez volt a bökkenõ!~Mit tegyenek?...
187 XVII |        volt: két szomszédos szoba; ez volt a Tükörszemû Atya egész
188 XVII |            kötözni való bolond!~És ez igaz volt: Johansen doktor
189 XVII |          kiáltott föl Max Huber.~- Ez is igaz! - hagyta helyben
190 XVII |       vágjunk neki az erdõnek...~- Ez helyes, - felelte Max Huber
191 XVII |      felelte John Cort. - Csakhogy ez a szerencsétlen már õrült.
192 XVIII| ajánlkozott, hogy oda vezeti õket.~Ez nagy szerencse volt, mert
193 XVIII|         már könnyû és biztos volt: ez a folyó bizonyosan az Ubangi