Fejezet

  1 I    | mellékfolyóikkal soha sem száradnak ki...~- Még ebben a pokoli
  2 I    |            hajdan a delizsánczon!~- Ki tudja?... - mondta John
  3 I    |             a fûbe. Llanga pedig, a ki jó darabon gyalog jött,
  4 I    |               különösen Urdaxnak, a ki már elõre számítgatta a
  5 I    |               az nevet legjobban, a ki utoljára nevet... Különben
  6 I    |             Nem volt tehát senki, a ki megláthatta volna azt a
  7 II   |         lángok nem maguktól gyúltak ki - jegyezte meg Khamis.~-
  8 II   |         érthetetlen is volt. De hát ki tudná eltalálni a szerecsenek
  9 II   |       elszántan mondta társainak:~- Ki kell kémlelni az ellenséget.~-
 10 II   |            John Cort a portugáltól, ki gondolkozva hallgatott.~-
 11 II   |          megpillantották Llangát, a ki észrevétlenül utánuk szökött.~-
 12 II   |          mintha vihar oltotta volna ki õket, egyszerre mind elaludtak,
 13 III  |          kocsit! - tombolt Urdax, a ki minden áron a domb mögé
 14 III  |              ha az elefántok rohama ki nem dönti a tamarindokat,
 15 III  |           hogy az elefántok esetleg ki ne törhessék, - ámbár nem
 16 III  |           félõ volt, hogy nemsokára ki is dõlnek.~Két új dörrenés
 17 III  |           sorra törték, döntögették ki a halmon álló tamarindokat...
 18 III  |             pukkanással szakadoztak ki a földbõl... A fa lassan
 19 III  |             s utoléri Max Hubert, a ki kissé elmaradt társaitól...~
 20 IV   |         abban a pillanatban aludtak ki; mikor éjszak felõl meghallottuk
 21 IV   |            becsületes kereskedõt, a ki éppen nem hasonlított azokhoz
 22 IV   |             tamarind-liget tövestõl ki volt tépve.~A foreloper
 23 IV   |             ha senkit sem látnak, a ki ingerelné dühöket, végre
 24 IV   |            a foreloper útitervét, a ki végezetre még ezt mondta:~-
 25 V    |             örömére John Cortnak, a ki érdeklõdve nézegette ezt
 26 V    |         mintha bemeszelték volna, s ki tudja, még hány becses egyéb
 27 V    |      hófehér, lágy gyapotból, mely, ki tudja, mióta halmozódott
 28 V    |           kínálkozik a kutatónak, a ki egyszersmind az egész emberiségnek
 29 V    |              valamint Khamis sem, a ki hajnal felé fölváltotta.~ ~
 30 VI   |          szarvát a fába, ha másképp ki nem húzhatja! - tette hozzá
 31 VI   |      szúnyogokat aligha kerülhetjük ki, Max úr...~- S mikor falnak
 32 VII  |            végzõdik a tisztás... és ki tudja, hogy valamivel odább...~-
 33 VII  |      türelmetlenkedett Max Huber, a ki futni szeretett volna, csakhogy
 34 VIII |            Tovább azonban nem bírta ki, mert a szúnyogok kegyetlenül
 35 VIII |            akadt egy követõje is, a ki, ha nem volt is oly óvatos,
 36 VIII |       Johansen nevû orvos-doktor, a ki azonban jobban szerette
 37 VIII |       között.~Bennszülött szolgája, ki valósággal rajongott gazdájáért,
 38 VIII | mérföldnyire, Nghila falunál kötött ki. Onnan húsz poggyászvivõ
 39 VIII |             lassan, nehezen betûzte ki ezeket a czeruzával írott
 40 IX   |       elállt, de az ég nem tisztult ki, a minek különben Khamis
 41 IX   |          szerencsés ponton kötöttek ki, a hol egész csomó kagylót,
 42 IX   |            déli pihenõre nem kötnek ki. Az ebédet tehát a tutajon
 43 IX   |     eltakarodnak a majmok, s inkább ki sem kötnek, hanem egész
 44 X    |      aggasztotta a forelopert is, a ki már kora hajnalban körüljárt
 45 X    |       lehettek.~Délben nem kötöttek ki, hogy idõt ne veszítsenek,
 46 X    |           szörnyeteg ásítva tátotta ki félelmetes fogakkal ékes
 47 X    |           patak torkolatában kötött ki, a mely a bal parton szakadt
 48 X    |            a vízbõl - mit halásztál ki?~- Ezt a kis fiút, Max úr...
 49 X    |           Khamis elégedetten kötött ki mellette, hogy megnyúzza
 50 X    |          legkitûnõbb húsából vágott ki vagy húsz kilogrammnyit;
 51 X    |             s bár a szeme nem nyílt ki, ismét megszólalt, s ugyanazt
 52 X    |              ismételte John Cort, a ki szintén ott volt.~- Ugyan
 53 X    |            az egyetlen szót ejtette ki, nem volt-e valószínû, hogy
 54 X    |           kiáltott föl Max Huber, a ki jól ismerte ezt a nikkel-érmet,
 55 X    |             a félmajmok, félemberek ki nem rabolták a doktort...~-
 56 X    |                  Khamis! - kiáltott ki John Cort a kunyhóból.~Be
 57 X    |             veszteni való idejük.~- Ki, a partra!... Ki, a partra! -
 58 X    |          idejük.~- Ki, a partra!... Ki, a partra! - kiáltotta Khamis.~
 59 X    |          vízesés felé...~- Ugorjunk ki a sziklákra, mielõtt az
 60 X    |            Cort.~E pillanatban jött ki Llanga a sátorból... A mint
 61 X    |            s a fegyvereket... Aztán ki akart ugrani... de a tutaj
 62 XII  |          azután, egyikük sem tudta.~Ki mentette meg életüket?...
 63 XII  |           mentette meg életüket?... Ki hozta õket ide, az erdõnek
 64 XII  |     fölfordulása óta, sem azt, hogy ki és hogyan mentette meg õket.~-
 65 XII  |      hatalom meg nem menti õket.~De ki, vagy mi volt ez a rejtélyes
 66 XII  |               S alighanem õk húztak ki bennünket a vízbõl is.~-
 67 XII  |      tájékozódni, merre menjünk?... Ki mutatja meg a helyes irányt?...~-
 68 XII  |         merre: ugyan hol juthatnánk ki ebbõl a börtönbõl? - folytatta
 69 XII  |          sötét útvesztõbõl vezessen ki.~- Még pedig minél elõbb! -
 70 XII  |         alatt, a melybõl ihattak.~- Ki tudja, - szólt John Cort -
 71 XIII |             nem lakott élõ lény?... ki tudta volna megmondani?...
 72 XIII |                S ha megmenekült is, ki tudja, segíthet-e rajtuk?...
 73 XIII |          tette hozzá a foreloper. - Ki látta õt közülünk?... Ki
 74 XIII |            Ki látta õt közülünk?... Ki hallott róla valamit?...
 75 XIII |            hallott róla valamit?... Ki látta csak a legcsekélyebb
 76 XIII |       traktát, - szólt Max Huber, a ki most már, miután jól lakott,
 77 XIV  |            most a foreloper, - hogy ki adhatná vissza a szabadságunkat?~-
 78 XIV  |          vissza a szabadságunkat?~- Ki más, mint a Tükörszemû Atya? -
 79 XIV  |          inkább már házat láttak.~- Ki lakott ebben... Talán ez
 80 XIV  |              nagyon rosszul ejtette ki, de Max Huber és John Cort
 81 XIV  |          szaladt a vagdi-anyához, a ki gyöngéden megölelte és megsimogatta.~
 82 XV   |       Johansen folyót.~Max Huber, a ki mindig forrón óhajtotta
 83 XV   |   türelmetlenkedett John Cort is, a ki épp úgy szeretett volna
 84 XV   |              szokásait és jellemét. Ki akarta deríteni, mennyi
 85 XV   |           Ez azonban nem elégítette ki a foglyokat; õk távozni
 86 XV   |           hangos nevetéssel fejezte ki örömét.~Mert ezek az erdõlakók
 87 XV   |             nyakon csíptek egyet, a ki belopózott másnak a kunyhójába
 88 XVI  |             a királyát ünnepelni, a ki nemsokára teljes dicsõségében
 89 XVI  |           Cort.~- De hátha éppen ma ki sem jön? - aggódott Max
 90 XVI  |          vagdi ifjú és leány lépett ki a szabadon hagyott térre
 91 XVI  |      palotából nem õ felsége lépett ki. Valami levelekkel, virágokkal
 92 XVI  |       behintett bútordarabot hoztak ki a tér közepére. S hogy elbámult
 93 XVI  |    akármelyik fõvárosi kintornás, a ki egész életében egyebet sem
 94 XVI  |           hirtelen sok fáklya gyúlt ki köröskörül és Loi-Mai, hozzájuk
 95 XVI  |           hangon mondta:~- Ismerem, ki az!...~- Ismeri?... a királyt?...~-
 96 XVII |             miért ne engedné meg?~- Ki tudja, kedves Max! - felelte
 97 XVII |           kedvezõ alkalmat, a mely, ki tudja, mikor kínálkozik
 98 XVII |           némi világosság szûrõdött ki...~Khamis oda kúszott és
 99 XVII |          kedve, akkor hogyan vigyék ki a házból?...~Khamis és John
100 XVIII|           Hirtelen egy vagdi ugrott ki az egyik fa árnyékából,
101 XVIII|            szempillantásban eltûnt: ki a házakba rohant, ki meg
102 XVIII|        eltûnt: ki a házakba rohant, ki meg õrülten szaladt le a
103 XVIII|            De ekkor fáklyák gyúltak ki köröskörül s mindenfelõl
104 XVIII|        derék, egyszerû teremtést, a ki, bár nem volt egészen ember,
105 XVIII|            teremtése az Istennek, a ki csak bitorolja az ember
106 XVIII|            az Ubangi folyón lefelé, ki kellett húzniok a csónakot
107 XVIII|   Mszelo-Tala-Tala õ felségét is, a ki bizonyára ráveszi alattvalóit,