Fejezet

  1 I    |         keresztény hitben nevelik õket.~Meg kell még jegyeznünk,
  2 II   |        karavánból sem vette észre õket senki. Szerencsére Llanga
  3 II   |   mérgezett nyilai el ne találják õket.~Vártak. Sehonnan semmi
  4 II   |         talpon maradunk és várjuk õket.~- Várni!... várni! - bosszankodott
  5 II   |        messzelátóval is vizsgálta õket.~Valószínûleg igaza volt
  6 II   |   Khamisnak, hogy azért nem látni õket, mert a fák sûrû árnyékában
  7 II   |          hirtelen meg nem állítja õket.~- Egy lépést se tovább! -
  8 II   |           jobban megnyugtathatjuk õket, Khamis, ha megtudjuk, miféle
  9 II   |     mintha vihar oltotta volna ki õket, egyszerre mind elaludtak,
 10 III  |         fáklyáikat, nem üldözik-e õket. Az erdõ egyébként csöndes
 11 III  |         az ellen, a mi fenyegette õket, sem a bátorság, sem az
 12 III  |         portugál.~- Nem láthattuk õket! - felelte Max Huber.~-
 13 III  |     Mindenesetre, mert nem láttuk õket elmenni.~Körülbelül félmérföldnyire
 14 III  |      karavánra, épp úgy nem lehet õket megállítani, mint a lavinát,
 15 III  |              Elõre!... - sürgette õket a foreloper.~- De hová? -
 16 III  |        mely úgy fogja széttaposni õket, mint a legyeket!~Urdax
 17 III  |           a csorda elõbb utolérné õket.~- Föl a fákra! - kiáltotta
 18 III  |      fájukra kerül a sor, s akkor õket is utoléri a szerencsétlen
 19 III  |         az elefántok nem üldöznék õket, nem kerülnének-e az erdõben
 20 III  |      szilárd bástyaként védte meg õket a félelmes állatok tehetetlen,
 21 IV   |    közvetlen veszedelem fenyegeti õket.~- Az erdõnek ez a része
 22 IV   |    balsors egyszerre megfosztotta õket mindentõl; oda volt három
 23 IV   |            mely még elválasztotta õket az Ubangitól. Onnan kezdve
 24 IV   |              Jobb, ha elõbb látom õket, mint késõbb, kedves Max!~
 25 IV   |          sok mellékfolyó táplálja õket, korántsem oly bõvizûek,
 26 IV   |    bukkanunk, igyekszünk legyõzni õket... ha nem sikerül, ismét
 27 V    |      szóval figyelmeztette, hívta õket:~- Erre!... Erre!...~A foreloper
 28 V    |         mely ugyancsak megviselte õket, míg a síkon utazgattak.~
 29 V    |           ha ily zivatar éri utol õket, akkor átázik az erdõ talaja,
 30 V    |      Talán ezért is nem bántották õket; még nem ismerték eléggé
 31 VI   |           egymás után tipornák el õket...~A foreloper körülnézett.
 32 VI   |         Gondviselés meg nem menti õket, akkor most végük van.~A
 33 VI   |         két orrszarvú nem üldözte õket, de azért csak szaladtak
 34 VI   |         talpra állt.~- Ne szidjuk õket, uram - mondta a foreloper.~-
 35 VII  |           fáradság nélkül elviszi õket egész az Ubangi-folyóig,
 36 VII  |        vízilovaktól is! - intette õket a foreloper.~- Ugyan, Khamis! -
 37 VII  |             Talán veszedelem érte õket? - kérdezte az amerikai.~
 38 VII  |          nem is veszély fenyegeti õket, bár élénken integetnek
 39 VII  |       fáradság nélkül elszállítja õket az Ubangi folyóra.~- Kétségtelen, -
 40 VII  |         sivalkodással köszöntötte õket. Úgy látszott, hogy a négykezû
 41 VIII |        egyszerre fölvilágosította õket. Leleplezte egy részét annak
 42 VIII |        máskülönben mi sem gátolná õket, hogy beszéljenek. Garner
 43 VIII |            vagy úgy hurczolták el õket?... De kicsodák?... A bennszülöttek?...
 44 VIII |      elveszett doktort, lebeszéli õket errõl a hiábavaló kísérletrõl
 45 VIII |           kötelességünk eltemetni õket - mondta Max Huber.~Tovább
 46 IX   |      félniök, hogy a nap elgyötri õket az árnyéktalan víz tükrén.~
 47 IX   |           kilométernyi utat, mely õket az Ubangi-folyótól elválasztotta.~
 48 IX   |            egy csöpp víz sem érte õket.~- Ha meg nem áll az esõ, -
 49 IX   |     Khamis lágytojásnak fõzte meg õket. Csak az volt a kár, hogy
 50 IX   |           és könnyû is lett volna õket lelõni, mert egész gyanútlanul
 51 IX   |       lombsátornak, mely megvédte õket a tropikus hõségtõl.~- Ennél
 52 IX   |        könnyen darabokra téphetik õket.~A foreloper izgatottan
 53 IX   |          bántsuk... ne ingereljük õket!... Elég baj már az is,
 54 IX   |      tutajt.~John Cort észrevette õket, s azonnal tisztában is
 55 IX   |           Huber - s ha nem bírjuk õket elkergetni...~- Tüzet!...
 56 IX   |        nem a puskatûz kergette el õket, hanem a zivatar, mely már
 57 X    |         valami vízesés megállítja õket útjokban. Mindeddig azonban
 58 X    |          a szörnyeteg támadja meg õket?... Ha a tutaj véletlenül
 59 X    |          mint a víziló észreveszi õket. Ha pedig utánuk ered, bizonyára
 60 X    |          a víziló nem veszi észre õket...~Pár pillanattal késõbb
 61 X    |           de ugyanekkor Khamis is õket hívta, még pedig aggódó,
 62 XII  |           hogy a tutaj lerántotta õket a vízesés örvényébe... Hogy
 63 XII  |         meg életüket?... Ki hozta õket ide, az erdõnek eme sûrû
 64 XII  |         ki és hogyan mentette meg õket.~- Hát Llanga? - kérdezte
 65 XII  |   rejtélyes hatalom meg nem menti õket.~De ki, vagy mi volt ez
 66 XII  |        Abban a pillanatban láttam õket, mikor a tutaj a sziklákhoz
 67 XII  |    megmentõik ezen az úton hozták õket ide. Hová vezetett ez a
 68 XII  |         fáklyavivõ tehát meglátta õket s talán csak arra várt,
 69 XII  | fáklyafényt, a meddig csak vezeti õket: eddig már körülbelül öt-hat
 70 XII  |          mégis csakhamar elnyomta õket s mind a hárman mélyen elaludtak.~
 71 XII  |           s ez nagyon aggasztotta õket. A bivaly-hús már csaknem
 72 XII  |         fáklyafény vezetni akarja õket?...~Estefelé, mint tegnap
 73 XII  |    ismeretlen fáklyavivõ elvezeti õket rendeltetésük helyére s
 74 XIII |          azok, a melyek idehozták õket. Test-tartásuk egészen olyan
 75 XIII |           mely elfogta és kísérte õket, egyre beszélt, hadart valami
 76 XIII |          s e közben folyton vitte õket a különös nép között, mely
 77 XIII |          maguk szokták-e fölfalni õket? - tette hozzá Max Huber
 78 XIII |   elefántok majdnem agyontaposták õket?...~- A legkülönösebb az,
 79 XIII |          A mellett, hogy belökték õket ebbe a szûk kunyhóba, a
 80 XIII |         is izgatta és aggasztotta õket. Aztán meg rettenetesen
 81 XIV  |         belõlük, ha fogva tartják õket. Librevilleben senkinek
 82 XIV  |        Ubangi rengetegben keresse õket... sõt nem is kutatnak majd
 83 XIV  |       menjenek utána, s kivezette õket a nyitott ajtón át az utczára.~
 84 XIV  |         határozott irányban vitte õket, mintha valami nevezetes
 85 XIV  |           a legszívesebben látták õket. Végre: a családi rend épp
 86 XIV  |          Li-Mai, a fiú elkísérték õket egészen addig a kunyhóig,
 87 XV   |          tekintette és megvetette õket - közé vezette õt és társait.
 88 XV   |        kellõképpen osztályozhassa õket és helyet szorítson nekik
 89 XV   |          A vagdi nép nem bántotta õket, sõt határozottan igen jól,
 90 XV   |          kellemes meglepetés érte õket.~Elõször, egy erõteljes
 91 XV   |           a vagdik bõven ellátták õket friss hússal; azután meg
 92 XV   |       szúrták, vágták, aprították õket. Egy órai heves küzdelem
 93 XVI  |           Mindennap meglátogatták õket, s bár beszélni nem igen
 94 XVI  |       tartjuk!~- Pedig annak kell õket tartanunk, kedves Max: mert
 95 XVII |        töltéseket is. Ha meglepik õket, lõni fognak, s még a Tükörszemû
 96 XVII |               Sõt ha itt találják õket a királyi palotában, akkor
 97 XVIII|        kis fiával. A gyerek látta õket, a mint este elindultak
 98 XVIII|      ajánlkozott, hogy oda vezeti õket.~Ez nagy szerencse volt,
 99 XVIII|          nem ittas nép és legyûri õket!...~Max Huber azt vélte,
100 XVIII|       irtózatos félelembe ejtette õket. Ha a villám fényes nappal
101 XVIII|          is, hogy Lo-Mai elkíséri õket Librevillebe. Az út most
102 XVIII| Szerencsére a véletlen megkímélte õket ettõl a fáradtságtól.~A
103 XVIII|     Kongó-folyamtól elválasztotta õket.~Április 26-dikán értek
104 XVIII|         és tárt karokkal fogadták õket a nagyon is hosszú távollét