Fejezet

  1 I    |        egy csöppet sem érdekes?~- Azt nem mondom, hanem...~- Hanem
  2 I    |         Max.~- Na lássa! Én pedig azt reméltem, hogy szerencsésebb
  3 I    |         ember egy napig sem bírná azt a fárasztó teherhordást,
  4 I    |  poggyásszal... szó sincs róla!~- Azt mondja, Urdax, hogy még
  5 I    |    álmában, nem bánom, kutassa át azt a rengeteget... ámbár talán
  6 I    |        nevet... Különben magam is azt mondom, hogy legokosabb
  7 I    |            a ki megláthatta volna azt a gyanús fényt, mely ide-oda
  8 II   | pillanatban nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy ezt a tüzet
  9 II   |      vérvörös lángjukról.~- Én is azt hiszem, - felelte Max Huber -
 10 II   |          felelte Max Huber - csak azt nem értem, hogy miért járnak-kelnek
 11 II   |          meg ne lássanak.~- Én is azt hiszem - hagyta helyben
 12 II   |          ütött itt tanyát... Csak azt nem tudjuk, miért gyújtották
 13 III  |        mit Max Huber erre felelt, azt már elnyomta az elefántok
 14 III  |    elefántra, mely ormányával már azt a fát ingatta, a melyen
 15 III  |          a kis Llangához fordulva azt kérdezte:~- Hát te, nem
 16 III  |        tovább azon a fán, ha csak azt nem akarták, hogy vele együtt
 17 III  |              felelte Khamis - már azt sem tudja, hogy mit cselekszik!~-
 18 IV   |       semmiféle gyanúsat, a mibõl azt következtethette volna,
 19 IV   |     mekkora ez a roppant terület, azt még nem tudjuk pontosan,
 20 IV   |      dönteniök, hogy folytatják-e azt az utat, a melyen eddig
 21 IV   |         mit használhattak belõle, azt elvitték a még parazsas
 22 IV   |      kidõlt faóriások, de viszont azt hiszem, hogy akadunk valami
 23 IV   |    viszonzá John Cort - de tudjuk azt is, hogy Afrika legtöbb
 24 IV   |     mondta az amerikai - magam is azt hiszem, hogy legczélszerûbb,
 25 V    |        kívül ide kerül, bizonyára azt hiszi, hogy az Amazon-melléki
 26 V    |     Mielõtt lefeküdtek, John Cort azt kérdezte a forelopertõl:~-
 27 V    |     mehettünk tehát körülbelül?~- Azt hiszem, négyet-ötöt, John
 28 V    |       ebben az erdõben megtalálom azt a rendkívülit, a mit óhajtok -
 29 V    |       Pedig ha a csodást keresik, azt megtalálják például itt
 30 VI   |        röfögését hallani, mert az azt jelentette volna, hogy víz
 31 VI   |     lekapván puskáját a válláról, azt mondta:~- Czudar állatok
 32 VI   |        békabrekegést hallottak.~- Azt hiszem, - szólt a foreloper -
 33 VI   |   ismételte Khamis elégedetten.~- Azt hiszem, - tanácsolta Max
 34 VII  |           az Ubangi-folyóig, mert azt mindenki tudta, hogy a körül
 35 VII  |        sehol semmit sem látott.~- Azt hiszem, csak képzelõdtem -
 36 VII  |           álmomban véltem hallani azt a szót.~Ezért nem is beszélt
 37 VII  |        szégyenkezett Llanga, mert azt hitte, hogy a franczia komolyan
 38 VII  |       lakat s a már korhadó tutaj azt mutatta, hogy több esztendõnek
 39 VII  |         jártak, fehérek voltak... Azt megengedem, hogy a tutajt
 40 VIII |        sõt a tragikussal is, mert azt kellett hinniök, hogy e
 41 VIII |           majmok társalgását. Sõt azt is megfigyelte, hogy a majmok -
 42 VIII |          volt. Nem lévén rokonai, azt tehette, a mit akart, s
 43 VIII |            magyarul kintornát is, azt vélve bölcsen, hogy a majmok
 44 VIII |         egyik, kölyök-majom volt, azt mondta: - «Ngora!... Ngora!...
 45 VIII |           azután mi történt vele, azt el sem képzelhetjük - tette
 46 VIII |           törték föl a kis ládát, azt vélve, hogy valami titok
 47 VIII |        sehol semmit sem találtak. Azt kellett hinniök, hogy azok
 48 VIII |          keresésére indulni?...~- Azt nem, - felelte Max Huber -
 49 IX   |           kényelmesen megfuthatta azt a háromszáz kilométernyi
 50 IX   |    Ubangi-folyótól elválasztotta.~Azt még nem tudták, hogy lesznek-e
 51 IX   |           tutajt a folyó közepén. Azt gondolta, hogy éjszakára
 52 X    |         Librevillebe...~- Na, már azt csak megérjük!...~- Én is
 53 X    |        gyanúst, oda ment hozzá, s azt kérdezte:~- Mit néz, foreloper?~-
 54 X    |        egyelõre nem szólt semmit; azt vélve, hogy esetleg csalódott,
 55 X    |   lehettek tõle, John Cort halkan azt mondta:~- Elõször ön lõjön,
 56 X    |       ápolásért!... És Max úr még azt mondja, hogy majom!...~Még
 57 X    |           kötekedett Max Huber.~- Azt mondta: «Ngora!»...~- Micsoda?... -
 58 X    |        kis alvót.~Az elsõ látásra azt lehetett volna mondani,
 59 X    |     között! S ráadásul Llanga még azt állítja, hogy beszél is!
 60 XII  |           bástyaként fogták körül azt a kis szabad tért, a hol
 61 XII  |        meg is lett volna?... Hisz azt sem tudhatták, merre van
 62 XII  |      szótlanul rázta a fejét. Sem azt nem sejtette, mennyi idõ
 63 XII  |       tutaj fölfordulása óta, sem azt, hogy ki és hogyan mentette
 64 XII  |   kilométert mondok...~- Magam is azt hiszem, - mondta Khamis -
 65 XII  |           is!...~- Tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy ebéd-e,
 66 XII  |         Khamis nem akart pihenni; azt mondta, kövessék a fáklyafényt,
 67 XII  |           Khamis a fény irányából azt következtette, hogy keletnek
 68 XII  |     csillaga a Bibliában!... Csak azt szeretném tudni, mikor érünk
 69 XII  |       ösvények szelték keresztben azt, a melyiken jártak, úgy,
 70 XIII |           bocsátotta át!~Ellenben azt a zúgó zümmögést, mely az
 71 XIII |           Ezzel elõvette zsebébõl azt az érmet, melyet a kis beteg
 72 XIII |           emberekkel van-e dolga. Azt azonban mindjárt látták,
 73 XIII |      felelte John Cort. - Én csak azt szeretném tudni, hogy szoktak-e
 74 XIII |        rab-e, mint õk maguk?...~- Azt hiszem, - mondta John Cort, -
 75 XIII |           Ha magára mutat, mindig azt mondja: Li-Mai.~- E szerint
 76 XIII |          kunyhóhoz... Hogy miért, azt nem tudta... De belülrõl
 77 XIII |           nagyon jók!... Õk adták azt is, a mit hoztam...~- Alig
 78 XIII |             kérdezte Max Huber.~- Azt jelenti, hogy «Tükörszemû
 79 XIV  |          Talán igen, talán nem.~- Azt kellene megtudnunk, - szólt
 80 XIV  |         egy ember sem tér vissza, azt fogják hinni, hogy mind
 81 XIV  |            s oda mutatva a házra, azt kérdezte:~- Mszelo-Tala-Tala?...~
 82 XIV  |        kicsike.~S a férfi, mintha azt hinné, hogy az idegenek
 83 XIV  |           egy harmadik dolgot is: azt ugyanis, hogy az asszony
 84 XV   |     óhajtotta a rendkívülit, most azt kezdte tapasztalni, hogy
 85 XV   |        levegõben épült városban s azt sem tudták, hogy egyáltalában
 86 XV   |         Huber - s rá kell vennünk azt a pápaszemes majmot, hogy
 87 XV   |         az övéket... S végül: nem azt parancsolta-e a vagdik érdeke
 88 XV   |        Cort - ellenben jól tudják azt, hogy a mi nem az övék,
 89 XV   |            hogy a mi nem az övék, azt nem szabad megtartaniok;
 90 XV   |       fejével is bólogatva.~Ebbõl azt következtették, hogy Kollo
 91 XV   |        siklott a vízen.~John Cort azt is megfigyelte, hogy a tüzet
 92 XV   |       látja!... s nem vette észre azt is, hogy Kollo el tud pirulni?...
 93 XV   |        franczia.~- Nem mondhatjuk azt, kedves Max - felelte az
 94 XVI  |         nevenapja?... S megtudjuk azt is, milyen a vallásuk?...~
 95 XVI  |      mindjárt kiszaladt a házból, azt vélve, hogy e pillanatban
 96 XVI  |      Ebbõl John Cort és Max Huber azt következtették, hogy a vagdi
 97 XVI  |           felölthettek volna. Még azt is, a mi rajtuk volt, elnyûtte
 98 XVI  |          végre valahára meglássuk azt a fölséges majompofát.~A
 99 XVI  |          beszélt, Max?!...~- Mert azt hittem, hogy álmodtam, kedves
100 XVII |      mindent Khamisnak is.~- Csak azt nem értem, hogy Johansen
101 XVII |          hazája felõl... De õ még azt sem vette észre, hogy nem
102 XVII |         hogy hazamehessenek?...~- Azt hiszem, hogy megengedné
103 XVIII|        legyûri õket!...~Max Huber azt vélte, hogy most már csakugyan
104 XVIII|       bárka födélzetén tették meg azt az ötszáz kilométernyi utat,