Fejezet

  1 I    |             mondja meg: födöztünk-e föl, láttunk-e valami olyant,
  2 I    |          nem láttak és nem födöztek föl?...~- Valóban nem, Max.~-
  3 I    |       háborúskodik, öli, irtja, sõt föl is falja egymást, mint például
  4 I    |       bennszülöttektõl, a kik éppen föl akarták falni rablott zsákmányukat.
  5 I    |          kik és mily idõben váltják föl egymást, mert ezen a vidéken
  6 I    |     ágyúlövés sem ébresztette volna föl az elcsigázott karavánt...
  7 II   |          Hol itt, hol ott villantak föl, s körülbelül száz ölnyi
  8 II   |             csak dél felé villantak föl ezek a különös, érthetetlen
  9 II   |     észrevétlenül?... Miért födözik föl ittlétüket az áruló fáklyákkal?~-
 10 II   |                Szavamra! - kiáltott föl Max Huber - ez már csakugyan
 11 II   |           lidércz-tüzek? - kiáltott föl Max Huber.~Khamis a fejét
 12 II   |         Talán bizony?... - kiáltott föl Max Huber.~Lélegzetét visszafojtva
 13 III  |       mocsaras vidék egymást váltja föl, s ezek a vastagbõrûek különösen
 14 III  |       azonnal menekülni! - kiáltott föl Khamis.~- Menekülni? - ismételte
 15 III  |            a gazemberek! - kiáltott föl John Cort.~Most már csak
 16 III  |       csorda elõbb utolérné õket.~- Föl a fákra! - kiáltotta Khamis.~
 17 III  |             egyik fa ágára s rögtön föl is kúszott rajta; utána,
 18 III  |     ugyanarra a fára, Urdax kúszott föl, míg Max Huber és John Cort
 19 III  |             szomszédos fára másztak föl és Llangát is fölhúzták
 20 III  |           gyökerei nem szakadnak is föl, a törzse törik ketté a
 21 III  |                Már késõ! - kiáltott föl Khamis.~S valóban már késõ
 22 IV   |     torkolatuknál sem igen mehetnek föl bennök. E mellett lépten-nyomon
 23 IV   |        sziklák, zátonyok meredeznek föl medrükben, s a tõlük alkotott
 24 IV   |               Elõre hát! - kiáltott föl Max Huber türelmetlenül.~
 25 V    |              Igazán kár, - kiáltott föl Max Huber - hogy az elefántok
 26 V    |             mintha csak a természet föl akarta volna díszíteni vele
 27 V    |            tudja, mióta halmozódott föl, egy afrikai gyapotfa termésébõl.~-
 28 V    |           meg van vetve! - kiáltott föl Max Huber - még pedig puha
 29 V    |             mint a mai napon, akkor föl se’ vesszük!~- Én pedig
 30 VI   |              Az ördögbe! - kiáltott föl Max Huber.~- Inkább az Istent
 31 VI   |          Max úr...~- S mikor falnak föl bennünket ezek az utálatos
 32 VI   |             folyóhoz?... - kiáltott föl Max Huber. - De én már nem
 33 VI   |           Minden esetre! - kiáltott föl John Cort vígan. - S holnap
 34 VII  |            a Max hangja! - kiáltott föl John Cort.~- Úgy van...
 35 VII  |          amerikai.~Futva igyekeztek föl a közeli dombra, melynek
 36 VII  |       csavarva.~- Tutaj! - kiáltott föl John Cort álmélkodva.~-
 37 VII  |             és talpfát újjal cserél föl, nem kell másik tutajt építenie,
 38 VII  |              egész majombanda riadt föl és hangos sivalkodással
 39 VII  |             Kunyhót?!... - kiáltott föl John Cort. - Miféle kunyhóról
 40 VII  |      Afrikában...~- Nem! - kiáltott föl most Khamis. - Max úr jól
 41 VIII |           csak azért nem kiáltottak föl e név hallatára, mert álmélkodásukban
 42 VIII |                Hát õ az! - kiáltott föl Max Huber - õ az, a kirõl
 43 VIII |     szókincsét, fonográfot állított föl a washingtoni állatkertben,
 44 VIII |            a rengetegben állíttatta föl. Aztán, a mint õ maga mondja,
 45 VIII |          húsz percznyire állíttatta föl ketreczét, közel a kúthoz,
 46 VIII |           ez?...~- Láda! - kiáltott föl Max Huber.~Valóban láda
 47 VIII |    Izgatottan, türelmetlenül törték föl a kis ládát, azt vélve,
 48 VIII |             Huber ujjongva kiáltott föl:~- Köszönjük, kedves doktor!...
 49 VIII |                 Micsoda? - kiáltott föl a foreloper ijedten - talán
 50 IX   |           nem beszélnek! - kiáltott föl Max Huber, mikor reggel
 51 IX   |         soha sem láttam! - kiáltott föl John Cort. - Sokkal gyönyörûbb,
 52 IX   |              A keservét! - kiáltott föl dühösen.~Czélba vette a
 53 IX   |           fognak ugrani! - kiáltott föl Max Huber - s ha nem bírjuk
 54 IX   |             irtózatos ordítás verte föl az egész rengeteget, s húsz
 55 IX   |             s húsz más majom rohant föl a természetes hídra, lelõtt
 56 X    |                Ah, pfuj! - kiáltott föl Max Huber.~- Lám, lám, milyen
 57 X    |             Ön kannibál! - kiáltott föl Max Huber. - Hisz a majom
 58 X    |          tíz láb magasságra szökött föl a folyamból.~Max Huber elálmélkodva
 59 X    |         Huber elálmélkodva kiáltott föl:~- Mi ez?... Hát czethalak
 60 X    |            a habok csobogva csaptak föl a tutajra, végig mosván
 61 X    |      segítségével, kis sátort ütött föl a tutaj közepén, mely alatt
 62 X    |     négykezûek faját födözték volna föl benne...~De Llanga egyelõre
 63 X    |          partra...~- Ah! - kiáltott föl az amerikai meglepetve.~
 64 X    |              Micsoda?... - kiáltott föl John Cort álmélkodva. -
 65 X    |          már hihetetlen! - kiáltott föl Max Huber.~S valóban hihetetlen
 66 X    |        levágja, álmélkodva kiáltott föl:~- Érem van a nyakán!...~-
 67 X    |                A doktor! - kiáltott föl Max Huber, a ki jól ismerte
 68 XII  |        férfi közül John Cort ébredt föl legelsõnek. Miután szeme
 69 XII  |          Majdnem egyszerre ébredtek föl, s mihelyt kidörzsölték
 70 XII  |             úgy rémlett! - kiáltott föl John Cort élénken. - Bennszülöttek
 71 XII  |           itt?...~- Itt! - kiáltott föl Max Huber türelmetlenül. -
 72 XII  |            utolsó falatot, mindjárt föl is keltek. A foreloper kendõjébe
 73 XII  |           Amott van, ni! - kiáltott föl Khamis meglepetve.~- Szavamra, -
 74 XII  |         fölébredt, izgatottan rázta föl társait:~- Ma éjjel járt
 75 XII  |           faágon.~Max Huber ezúttal föl sem kiáltott meglepetésében.
 76 XIII |      Mindegy, akármerre! - kiáltott föl John Cort türelmetlenül. -
 77 XIII |             melyeken járni lehetett föl és le. Öt-hat erdõlakó elõre
 78 XIII |            Nagyon derék! - kiáltott föl Max Huber, mihelyt egyedül
 79 XIII |            ha beszélnek, - kiáltott föl Max Huber, - szeretném tudni,
 80 XIII |               Llanga!... - kiáltott föl a három fogoly ujjongva.~-
 81 XIII |               Li-Mai?... - kiáltott föl Max Huber csodálkozva. -
 82 XIII |            ezt én értem! - kiáltott föl Khamis.~- És mit jelent? -
 83 XIV  |                Lám, lám! - kiáltott föl Max Huber visszahõkölve -
 84 XV   |      fölséges szerencse! - kiáltott föl Max Huber - és alkalomadtán...~-
 85 XV   |             a vagdik s onnan hozták föl ide.~- Ha visszaadták a
 86 XV   |         szédítõ sebességgel kúsztak föl a legmagasabb fákra, ugráltak
 87 XVI  |         Tükörszemû Atya! - kiáltott föl Max Huber.~És mindjárt kiszaladt
 88 XVI  | legértelmesebb állatok sem indultak föl soha egy kép láttára, vagy
 89 XVI  |         egyik nóta a másikat váltsa föl?...~Ezt kérdezte magában
 90 XVI  |           csakugyan sok! - kiáltott föl Max Huber.~S valóban sok
 91 XVI  |             igazi ember! - kiáltott föl John Cort.~- Igazi ember? -
 92 XVII |            holmijával elhurczolták, föl a fák sudarán épült városukba.~
 93 XVII |    teljesíti kérésünket, - kiáltott föl a franczia, - akkor a szemébe
 94 XVII |        szintén alig állt a lábán... Föl kell használniok a kedvezõ
 95 XVII |            Talán mély álmából riadt föl?... Annyi bizonyos, hogy
 96 XVII |          csak nem õrült? - kiáltott föl John Cort.~- De bizony az! -
 97 XVII |           bocsátanak el! - kiáltott föl Max Huber.~- Ez is igaz! -
 98 XVII |          hozzá Khamis. - Használjuk föl az éjszakát...~- S e részeg
 99 XVII |             A doktor?... - kiáltott föl Khamis meghökkenve. - Mi
100 XVIII|           felé.~- Rajta! - kiáltott föl John Cort - feleljünk nekik!~