Fejezet

   1 III  |                    szerint évente mintegy 40,000 darabot lõnek csak Afrikában,
   2 VII  |                  föltevést koczkáztatta meg:~1. Európai utazók, vagy kutatók
   3 VIII |                  nagyon megfelelõ.~Augusztus 10. - Partra szállítjuk a holmit...
   4 VI   |               délnyugatnak!~Másnap, márczius 11-dikén, miután jól kiheverték
   5 VIII |                 Kongó-államba s 1892 október 12-dikén megérkezett Librevillebe,
   6 V    |                 akkák és bazunguk, ezek a 90-130 czentiméter magas szerecsenek,
   7 VIII |                     vendégül, egészen június 18-ikáig. Ekkor végre szedte
   8 IV   |                      bal partján alapították 1849-ben, s ma már tizenöt-tizenhatszáz
   9 VIII |                      tehát a Kongó-államba s 1892 október 12-dikén megérkezett
  10 VIII |                 faktóriájában lakott egészen 1894. február haváig.~Csak e
  11 X    |                        XI. FEJEZET.~Márczius 19-dike.~E napig körülbelül
  12 VII  |                     vízen egész a tisztásig.~2. Aztán partra szálltak,
  13 VIII |                      az Ogué-folyón, április 22-dikén kikötött Lambaréneben,
  14 XVIII|                  elválasztotta õket.~Április 26-dikán értek oda, a hol az
  15 VIII |                  írott sorokat:~1896. július 29. - Megérkezem a csapattal
  16 VIII |               Összerójuk a tutajt.~Augusztus 3. - A tutaj kész... A csapatot
  17 III  |                   velük; de mit tehettek 200-300, sõt ezer ily szörnyeteg
  18 III  |                      több terhet elbír, mint 32 ember együtt, s négyszerte
  19 III  |              becslése szerint évente mintegy 40,000 darabot lõnek csak Afrikában,
  20 III  |                    kerülete a tövüknél átlag 6-8 láb lehetett, tehát elegendõ
  21 V    |                    akkák és bazunguk, ezek a 90-130 czentiméter magas szerecsenek,
  22 IX   |                       A támadást nem hagyták abba, a banda nem futott meg.
  23 XV   |                     mikor a gazdái beléptek, abbahagyta a munkát. Húsz éves, ügyes,
  24 VII  |                     volt rajta sem ajtó, sem ablak, de elölrõl egészen nyitott
  25 XVII |                 csönd... Csak a palota egyik ablakából látszott világosság...~-
  26 I    |                      volt, oldalt pedig apró ablakokat vágtak rajta. A két részre
  27 XVI  |                      vesztettük el az emberi ábrázatunkat!...~És már rá akart rivallni
  28 V    |                      minduntalan: a teck, az acajou, a vasfa, a soha nem rothadó
  29 XII  |          visszamenjünk a folyóhoz, új tutajt ácsoljunk össze, s tovább folytassuk
  30 VII  |                       hogy a tutajt nem ezek ácsolták össze; s bármily értelmes
  31 X    |                      oly maró és sûrû füstöt ád, hogy a szúnyogok rémülten
  32 XIII |                  volt sózva, aztán féltuczat adansonia-gyümölcsöt, a minek majom-kenyér a
  33 VIII |                  jegyzet van, egy pár száraz adat, a melybõl a doktor késõbb
  34 XVII |                 kunyhóban maradt jegyzõkönyv adatai szerint Johansen doktor
  35 XIV  |                  most a foreloper, - hogy ki adhatná vissza a szabadságunkat?~-
  36 X    |                     meg is keresztelheted... Adj neki nevet.~- Nevet?...
  37 III  |                  gyorsan! - zihált Khamis. - Adja ide Llangát, Max úr!~- Nem,
  38 II   |                   volt, hogy életüket drágán adják, s a portugál egyre parancsokat
  39 XIV  |                   Atya õ felségével, írásban adjuk be neki a kérésünket...~-
  40 II   |                törzsek nem kérnek, de nem is adnak kegyelmet. Kegyetlenségük
  41 XIII |                kiabálnám, míg meghallanák, s adnának valamit enni.~A három fogoly
  42 V    |                     népek különös természeti adománya. Meg van ez az amerikai
  43 XIV  |                     de a franczia sem maradt adós a felelettel:~- Úgy van,
  44 XVI  |                      taglejtésekkel értésére adta, hogy szeretne bemenni õ
  45 XVII |                      még délután szabadságot adtak, szintén a néppel együtt
  46 XIV  |                 másodszor?...~- Hogy alkalom adtán megszökhessünk és tanulmányaink
  47 I    |                      félbeszakította a híres Afrika-utazók lajstromát, mely csak úgy
  48 I    |                      jönnénk mi, amerikaiak, Afrikába gyarmatosítani, mikor elég
  49 I    |              gyarmatokkal.~- Pedig kár. Mert Afrikának ebben a részében, a hol
  50 I    |                  egészen magának foglalja el Afrikát, a mi körülbelül három milliárd
  51 XIV  |              építmény a fák keresztbe fonódó ágain nyugodott, de egyúttal erõsen
  52 XIII |                     föléjük, mit a faóriások ágainak sûrû egybefonódása és a
  53 VI   |                    égbe: ha sikerül annak az ágaira fölkapaszkodniok, akkor
  54 XIII |                    mely fölülrõl jött, a fák ágairól.~Khamis, Max Huber és John
  55 VII  |                      érniök azokkal a letört ágakkal, melyek bõven hevertek a
  56 III  |                     fölhajította az egyik fa ágára s rögtön föl is kúszott
  57 X    |                    lépésnyire a tutajtól egy ágas-bogas fatörzs úszott lefelé a
  58 III  |                állókat a fák alá. Néhány már ágaskodott is a hátulsó lábain, s orrmányát
  59 III  |                megkapta annak a fának szélsõ ágát, a melyen Max Huber, John
  60 V    |               indában is, melyek kötelekként ágaztak egyik fától a másikig.~-
  61 VI   |                      nem látott semmit, a mi aggaszthatta volna... csak több ízben
  62 VIII |                     de erõteljes, egészséges agglegény volt. Nem lévén rokonai,
  63 X    |                    meg is értük volna!~Ez az aggodalom kissé túlzottnak látszott;
  64 VI   |                    után, midõn Max Huber már aggódni is kezdett miatta, jó messzirõl
  65 X    |                     is õket hívta, még pedig aggódó, szorongó hangon:~- Max
  66 X    |            szenvedtek a hõségtõl; de viszont aggódtak is, hogy megered az esõ,
  67 V    |                 növények valamelyike: minden ágon ott kígyózott a vékonyabb-vastagabb
  68 XV   |                  legmagasabb fákra, ugráltak ágról-ágra s e mellett bámulatos biztosan
  69 XVII |                      használatát, az égetett agyagedények eredetét és - a kintornát
  70 III  |             vadásszák, mivel egy-egy elefánt agyara átlag száz frankot ér. De
  71 I    |                      Urdax barátunknak, hogy agyaraikból az egész világ zongoráit
  72 III  |               megölik, csak száz frankot érõ agyarát használhatják.~Urdax, mint
  73 III  |                     az emberek kikerüljék az agyongázoltatást: csak az a kérdés, van-e
  74 III  |              töltésük, ha minden golyójukkal agyonlõnek egyet!~- A dolog bonyolódik -
  75 XIII |                   midõn az elefántok majdnem agyontaposták õket?...~- A legkülönösebb
  76 III  |                  annyi embert is legázolnak, agyontipornak egy szempillantásban.~S
  77 VI   |                     kákára is bukkantak, sõt agyonvertek egy pár gaugát is, valami
  78 III  |                      szokta megelõzni.~- Még ágyúkkal sem lehetne elsöpörni! -
  79 I    |                      tábor aludt, s talán az ágyúlövés sem ébresztette volna föl
  80 XVI  |                      mint: apa) mindig szent áhítattal mutogatott arra. S ha ilyenkor
  81 XIII |                     legyen hol megsütniök az ajándékba adott nyers húst.~S ekkor
  82 VIII |                 nagyon megörültek e váratlan ajándéknak, s Max Huber ujjongva kiáltott
  83 VIII |                     ön is, Khamis... Van egy ajánlatom...~- Halljuk, Max!...~-
  84 II   |             óvatosaknak kell lennünk...~- Én ajánlkozom, hogy kikémlelem a vadakat -
  85 I    |                     hanem hajlott sasorr, az ajka nem duzzadt, hanem vékony
  86 X    |                  csökkent.~Egyszerre csak az ajkai mozogni kezdtek, s ez a
  87 X    |                     oda tartotta a kis beteg ajkaihoz, melyek a belsõ forróságtól
  88 XIV  |                     ennek a majomembernek az ajkaira?~Llanga mindjárt oda szaladt
  89 I    |                    csak úgy ömlött Max Huber ajkairól. John Cort fölhasználta
  90 IX   |                foreloper izgatottan marta az ajkait, s a homlokát összeránczolva
  91 X    |                      még egyre hûsítgette az ajkát, homlokát, s úgy látszott,
  92 XV   |                látszanak a szemükkel, sõt az ajkuk szögletei is ránczba húzódnak:
  93 I    |                keréken és hat ökör húzta; az ajtaja elül volt, oldalt pedig
  94 XIII |                 kívülrõl kinyitotta a kunyhó ajtaját s a küszöbön megjelent...
  95 XVII |                 szobából, a repedéseken s az ajtó-nyíláson át, némi világosság szûrõdött
  96 XIV  |                 palota felé sietett... de az ajtóban két fegyveres vagdi fenyegetõen
  97 XVII |                       nesztelenül kúszott az ajtóig és pár perczig hallgatózott...
  98 XIV  |                     kivezette õket a nyitott ajtón át az utczára.~Szabadok
  99 XIV  |                 készült. A fiúcska a nyitott ajtóra mutatott, mire Llanga odafordult
 100 X    |                   hogy eszméletre térítse az ájult teremtést.~Max Huber is
 101 IX   |              zsákmányt. Max Huber ezalatt az akáczfa tüskéibõl horgot csinált,
 102 X    |                    rövidebb volt, s ha semmi akadállyal nem találkoznak, nyolcz-tíz
 103 X    |                     nyoma sem volt az efféle akadálynak.~A reggeli elkészült és
 104 IV   |                      meddig csak lehet... Ha akadályokra bukkanunk, igyekszünk legyõzni
 105 IX   |                      kanyarulatánál váratlan akadályra ne bukkanjanak.~A déli pihenõig
 106 XIV  |               Különben még nem láttam sem az Akadémiájukat, sem a Nemzeti Múzeumot...
 107 V    |                   szerecsenek?... S miért ne akadhatnának õk is eddig ismeretlen törzsekre,
 108 IV   |                 nyugat felé tartunk, rá kell akadnunk erre a folyóra, a mely bizonyára
 109 VIII |                  mondta John Cort - hogy nem akadunk-e valahol a doktor nyomára...
 110 III  |                   ott! - mondta Max Huber.~- Akarata ellenére is át kell hoznunk
 111 XVIII|                    szívben és lélekben, mint akárhány olyan teremtése az Istennek,
 112 XV   |                     pirongatják, szégyenében akárhányszor elpirul... Már pedig pirulni
 113 II   |                  élénkebben világítottak, de akárhogy nézték is, sem a foreloper,
 114 XII  |                      vezet...~- Bánom is én, akárhová! - felelte John Cort. -
 115 VII  |                     foreloper. - Ámbár ha át akarjuk kutatni a két partot, sokkal
 116 XIII |                bökkenõ: merre?...~- Mindegy, akármerre! - kiáltott föl John Cort
 117 XII  |                 mondta Max Huber.~- Mindegy, akármi, - felelte John Cort - a
 118 IV   |                      mi elõre is elfogadjuk, akármit tanácsol.~- Mindenesetre -
 119 XIV  |                      valami nevezetes dolgot akarna mutatni nekik.~Ezek az erdõ-lakók
 120 VI   |                 orrszarvú, mintha csak vámot akarnának szedni az átmenõ utasoktól.
 121 II   |                      az egész erdõt... Tudni akarom, mi ez...~És elõre ment,
 122 II   |          észrevétlenül utánuk szökött.~- Mit akarsz itt? - rivallt rá Khamis
 123 XIII |                  maradhatunk itt, hacsak nem akarunk étlen-szomjan elpusztulni.
 124 VIII |                  hírt sem hallottunk!...~- S akirõl eztán sem tudunk meg semmit,
 125 V    |               laktak-e a vambuttik, batinák, akkák és bazunguk, ezek a 90-130
 126 I    |                  mint az eleven parázs?...~- Akkorra már otthon leszünk Librevilleben,
 127 XIV  |                      fából készült, vashegyû alabárdját.~- Lám, lám! - kiáltott
 128 X    |                      mint a szörnyeteg ismét alábukott a vízben.~Meg voltak mentve!...
 129 XIII |                        felelte Khamis - mert alacsony termetû...~- Bizonyosan
 130 V    |                     közé lõni, de nem nagyon alacsonyan; ez a lövés föltétlenül
 131 VI   |                      este felé, a mint a nap aláhanyatlott, távolról békabrekegést
 132 XIII |                     a fák koronájáról...~Hát alant, a fák között, egyáltalában
 133 VIII |                   rengetegeiben szándékozott alapítani.~Végre 1896 február 13-dikán
 134 I    |          Egyesült-Államok gyönyörû gyarmatot alapíthatnának ezen a vidéken. A föld termékeny,
 135 IV   |                 Gabon deltájának bal partján alapították 1849-ben, s ma már tizenöt-tizenhatszáz
 136 V    |                   társaság elbújhatott volna alatta, vagy kunyhót építhetett
 137 X    |                   állatok még a macskánál is alattomosabbak.~- De ez nem, Max úr!...
 138 XVII |                  észre, hogy nem hasonlítunk alattvalóihoz, pedig egész közel mellettünk
 139 XVIII|                       a ki bizonyára ráveszi alattvalóit, hogy ismerjék el Németország
 140 XVII |                      és hitványabb legutolsó alattvalójánál is!~Max Huber terve különben
 141 XVI  |                   nyomhatta a dívánt hordozó alattvalók vállait; a haja és szakálla
 142 XVI  |                  körüljárja a teret.~A tömeg alázattal egész a porig hajlott, mintha
 143 V    |                     emberekre, a kikbõl Lhyd Albert misszionárius is vagy tízezerre
 144 II   |                      utolsó felében fognak-e áldozatul esni a fosztogató bandáknak?...
 145 I    |                  csereberélni ment az Ubangi alföldjére: õ csak elefántokra vadászott,
 146 I    |                      fölött szelte át Ubangi alföldjét. Nevét ez a terület az Ubangi
 147 VII  |                  hogy a körül fekvõ rengeteg alföldön, a honnan ez a folyó is
 148 I    |                     a kocsi megállt egy domb alján, a hol éjszakára akartak
 149 III  |                     ketté, s lezuhant a domb aljára.~Hogy mi lett a portugálból,
 150 IV   |                    Huber - de az éjszaka nem alkalmas a magyarázatokra. Várjuk
 151 X    |                     rá módot, hogy elûzze az alkalmatlan vendégeket.~Llanga ugyanis
 152 IX   |                      ide-oda igazgathassa az alkalmatosságot a vízen.~A körülbelül ötven
 153 VII  |           fa-csapokkal összekötözik, elég jó alkalmatosságuk lesz az utazásra.~Legnehezebb
 154 XV   |                  kiáltott föl Max Huber - és alkalomadtán...~- Kitûnõ hasznukat is
 155 XV   |                     nem védelmezi.~Lo-Mai ez alkalommal hevesen össze is szólakozott
 156 XVII |                       s akkor vége a kedvezõ alkalomnak!... Sõt ha itt találják
 157 V    |                      világosabb, mint másutt alkonyatkor; felhõs idõben látni sem
 158 XIII |                     Járásuk, tartásuk, fejük alkotása és a hajuk is, egészen olyan
 159 VII  |              mandrill volt, a melyek, testük alkotására, hasonlítanak a gorillához,
 160 VIII |                   kutyának is) egészen olyan alkotású torka és gégéje van, mint
 161 XIII |         legtökéletesebb képviselõi, a melyek alkotásukban legjobban hasonlítanak az
 162 VII  |                     már ott álltak a különös alkotmány elõtt.~Két óriási mimóza-fa
 163 X    |               kapaszkodtak a recsegõ, ropogó alkotmányba... Vajjon neki megy-e a
 164 IV   |                     föl medrükben, s a tõlük alkotott vízesések, örvények és forgatagok
 165 X    |                      között. Errõl a helyrõl állandó, tompa zúgás hallatszott,
 166 V    |                     Khamis egy kis tisztáson állapodott Meg pihenõre. Köröskörül
 167 III  |                   gyalogos! Aztán meg szelíd állapotában másfélezer-kétezer frankot
 168 XVII |                 részeg félmajmok eszméletlen állapotát! - mondta Max Huber.~- Menjünk! -
 169 XII  |                      John Cort - eszméletlen állapotunkban ide hoztak... tüzet raktak...
 170 VIII |           állítólagos beszédét a washingtoni állatkert foglyai közt, s arra a meggyõzõdésre
 171 VIII |                   állított föl a washingtoni állatkertben, hogy fölfogja és megörökítse
 172 VII  |             melyekben a fenevadakat õrzik az állatkertekben.~Ebben a vasrácsban volt
 173 XV   |                      nekik a jó Isten óriási állatkertjében, mely a föld kerekségét
 174 X    |                   mert neki adni, mert a kis állatnak heves láza volt, a mit a
 175 VIII |                  tehetség pedig nincs meg az állatokban. Beszél a papagály is, de
 176 IV   |                      állták útját a tömérdek állatoknak. A menekültek láthatták,
 177 XVII |                   Max Huber, - hogy ezzel az állattal semmire sem megyünk... Már
 178 IV   |                  pontosan, csak hozzávetõleg állítják, hogy körülbelül egy millió
 179 VIII |                sokáig tanulmányozta a majmok állítólagos beszédét a washingtoni állatkert
 180 VIII |           majom-nyelv szókincsét, fonográfot állított föl a washingtoni állatkertben,
 181 VI   |                   törzset, hogy megnézze, mi állította meg a két fenevadat...~-
 182 III  |                 elefántcsordát, hogy bosszút álljon megölt rokonaiért?...~Annyi
 183 I    |                   éjszaka, mégis meg kellett állniok, hogy tanyát üssenek.~A
 184 III  |                      döntögették ki a halmon álló tamarindokat... Most mindjárt
 185 III  |                   nyomták, tolták az elõttük állókat a fák alá. Néhány már ágaskodott
 186 XII  |                  szólt John Cort - nem azért állt-e meg vezetõnk éppen itt,
 187 IV   |                     s törhetetlen bástyaként állták útját a tömérdek állatoknak.
 188 I    |          amerikaiaknak ugyancsak felkopik az álluk.~- Higyje el, kedves Max,
 189 II   |                      s ha még ma éjjel odább állunk...~- De én szeretném tudni,
 190 XVII |                   felé fordult... Talán mély álmából riadt föl?... Annyi bizonyos,
 191 II   |                    várni, puskával a kézben, álmatlanul, izgatottan!... Szó sincs
 192 VIII |                    föl e név hallatára, mert álmélkodásukban elállt a szavuk.~A Johansen
 193 XIV  |                 eredményét föltálalhassuk az álmélkodó tudós-világnak...~- Ez pedig
 194 VIII |                      bizonyos volt, hogy nem álmodott, s midõn Max Huber fölkiáltott:~-
 195 IV   |                       ösvényekrõl persze nem álmodozhattak, bár lehetséges, hogy itt-ott
 196 XII  |                    éjjel a szegény Llangáról álmodtak... Mi is lett belõle?...
 197 XVI  |                        Mert azt hittem, hogy álmodtam, kedves John.~- Ezt a hangszert
 198 VII  |              elszunnyadtam egy pillanatra, s álmomban véltem hallani azt a szót.~
 199 XII  |                    kidörzsölték szemükbõl az álmot, azonnal tanácskozni kezdtek.~-
 200 XVIII|                      sem zavarta meg erõsítõ álmukat.~Khamis reggelit készített
 201 III  |                    tamarind sötét lombsátora alól nem lehetett jól czélozni.~
 202 IV   |                voltak utolsó szavai, mert az álom õt is elnyomta már. Fáradtan
 203 XIV  |               gerendázva, deszkázva, s ez az alsó építmény a fák keresztbe
 204 XVIII|                       Elhatározták, hogy itt alszanak. Jó étvággyal megvacsoráltak,
 205 X    |                     elindultak.~- Egyre csak alszik, Max úr.~- Szeretnéd megtartani...~-
 206 XVI  |                 lehetett, hogy a mulatságnak általános duhajkodás lesz a vége,
 207 X    |                kétkezû: már pedig Blumenbach általánosan elfogadott osztályozása
 208 V    |                      mivel úgy sem látnának, aludjanak. Mivel nem volt hideg, sõt
 209 II   |                 ebben az esetben én szívesen aludnám még pár órát reggelig.~-
 210 XV   |               fölfordulás támadt a városban. Alulról, a folyó felõl, kétségbeesett
 211 XVII |                      tûzött szurokfáklyák is alvófélben pislogtak.~A lakosság nagy
 212 VI   |                társát, vad ordítással felelt amannak dühös, vérfagyasztó hörgésére.~
 213 V    |                 bizonyára azt hiszi, hogy az Amazon-melléki õserdõkbe tévedt. John Cort
 214 I    |                      gyarmataikból, addig az amerikaiaknak ugyancsak felkopik az álluk.~-
 215 XIV  |                     annál jobban meglepte az amerikait, hogy ismételten két-három
 216 III  |                    lépésnyire találkoztak az amerikaival és a portugállal.~- Elefántcsorda! -
 217 XVI  |                   nem volt ünneplõ gúnyájuk, amit a Tükörszemû Atya tiszteletére
 218 I    |          elnyújtózkodtak a puha fekvõhelyen; amodább, vagy egy kilométernyire
 219 I    |                 eleséggel nem terhelték meg. Amolyan bútorszállító-kocsi-féle
 220 XVIII|                    Khamis és Llanga május 20-án érkeztek meg a glassi faktóriába,
 221 XVIII|                         Ámbár meglehet, hogy Anglia elébe vág s elkaparítja
 222 VIII |                 végre szedte a sátorfáját, s Anglián keresztül visszatért Amerikába,
 223 I    |                     terület!... S mialatt az angolok, németek, hollandusok, portugálok,
 224 I    |                     neve. A foreloper - a mi angolul annyi, mint karaván-vezetõ -
 225 XII  |                      a fagyökerekre... S nem annyi-e ez, mint a lassú éhhalál?...~
 226 XIII |                  tele vannak velük.~- Vannak annyian, mint Burnu, vagy Baghirnu
 227 IX   |                      eléggé változatos volt: antilop-pecsenye és sült hal, két kitûnõ
 228 XII  |                 partján. Jóízûen megették az antilop-pecsenyét, nagyot ittak rá s aztán
 229 XVI  |                    fegyverzetükön kívül nagy antilop-szarvakat raktak a fejükre, ezredesük
 230 IX   |                   meg, s mivel a tegnap lõtt antilopból még elég húsuk maradt, ma
 231 XIII |                      jött vissza... Hatalmas antilopczombot hozott, sülve, s a pecsenye
 232 XII  |                   partján jókora darab nyers antilophús lógott egy faágon.~Max Huber
 233 XIII |                 mióta az utolsó, kis darabka antilophúst megették! Volt azonban egy
 234 IX   |                     szerencsésen lõtt is egy antilopot, mely éppen inni jött a
 235 XV   |                  melynek gesztenyéje vajnemû anyaggal van tele, továbbá banánok,
 236 IV   |                      volt és jó eredménnyel, anyagi haszonnal járt. De most
 237 XVII |                   Talán egészen elfelejtette anyanyelvét három esztendei itt létele
 238 X    |                       Ngora!...~Akár csak az anyjáért síró kis gyermek!~ ~XI.
 239 XVIII|                      ijedten szaladt haza az apjáért. A derék Lo-Mai pedig, félve,
 240 X    |                   beteg szereti õt, hálás az ápolásért!... És Max úr még azt mondja,
 241 XIII |               koczkáztatásával megmentett és ápolt, ismét megmenekült, akkor
 242 XVI  |           szólaltatták meg, Ngala nagyjának, aprajának végtelen gyönyörûségére!~-
 243 XV   |            halálmegvetéssel szúrták, vágták, aprították õket. Egy órai heves küzdelem
 244 VI   |                nyugtalan volt. Ezer meg ezer apróbb-nagyobb bõregér szállongott körülöttük
 245 XIII |                      Nem majmok!...~S Llanga apróra elbeszélte, hogyan szabadult
 246 X    |                      hogy a vízbõl kimentett apróság kinyissa a szemeit... De
 247 X    |                megfordítani a tutajt a sebes áradatban. John Cort és Max Huber
 248 IX   |              hajigáljanak!... Néhány zúzódás árán megszabadulhatunk...~- Köszönöm
 249 XIV  |             házaspárt.~Az apa magas termetû, arányos testalkatú, izmos férfi
 250 X    |                 czimpái. A karjai nem voltak aránytalanul hosszúak, mint a majoméi,
 251 X    |                      a fejét, hogy jobban az arczába nézhessen. Nagy meglepetésére
 252 IX   |                     kergetõzését, kaczagtató arczfintorításait, de lassankint elkomolyodtak,
 253 X    |             egykoronás, s az egyik felén egy arczkép, a másikon egy név.~A név
 254 VIII |                veretett, rajta a neve meg az arczképe, abból a czélból, hogy e
 255 XIV  |                    mint a kongó-négereké, az arczszíne világos, mint azoké a törzseké,
 256 XIV  |                    villogtak.~Az anya szelíd arczú, szinte kedves asszonynak
 257 X    |               reggelre csupa daganat lesz az arczunk és a kezünk.~S alighanem
 258 XVI  |                     a kintornában nincs több ária, csak ez a kettõ, mert egyiket
 259 XVI  |                  erdõlakók beleunnak az elsõ áriába.~Miután a karmester vagy
 260 II   |                    semmi gyanúsat: sehol egy árnyék a síkon, semmi nesz, a mi
 261 XVIII|                  vagdi ugrott ki az egyik fa árnyékából, s elállta a meghökkent
 262 III  |               kereket oldottak és mint sötét árnyékok tûntek el nyugat felé: sõt
 263 X    |                 parti fák már nem nyújtottak árnyékot. De mégis szívesen tûrték
 264 IX   |                  hogy a nap elgyötri õket az árnyéktalan víz tükrén.~A tutaj hét-nyolcz
 265 VI   |                      sem a vadállatoknak nem árt.~Ez az út nagyon fárasztó
 266 VI   |                  keletkezett, de ez nem igen ártott meg nekik, mert a sûrû lombsátoron
 267 I    |                     vele fizetnek mindenféle árúért, s ezért az a leggazdagabb,
 268 I    |                    kirándulók utaztak és sem árúkkal, sem eleséggel nem terhelték
 269 V    |          szándékoztak tüzet gyújtani, nehogy árulójuk legyen, ha esetleg a bennszülöttek
 270 VI   |               hárpiák! - kiáltotta Max Huber ásítozva, mikor hajnalhasadtakor
 271 X    |                   feje, s a lomha szörnyeteg ásítva tátotta ki félelmetes fogakkal
 272 XIV  |                     is: azt ugyanis, hogy az asszony korántsem oly beszédes,
 273 XIV  |                  szelíd arczú, szinte kedves asszonynak volt mondható; a mint gyöngéden
 274 XIV  |                     látni lehetett bennük az asszonyokat, a mint szorgalmasan végezték
 275 XIV  |                      mint a mûveltebb, fehér asszonyoké.~E mellett tagadhatatlan
 276 VIII |                     láda, mely félig el volt ásva abban a földben, a mit a
 277 V    |                      járó hold ezüstös fénye át-átcsillant a sûrû lombok közt, a tisztás
 278 V    |                 zivatar éri utol õket, akkor átázik az erdõ talaja, s nem lesz
 279 XII  |         kúszó-növények indái keresztül-kasul átfontak. Itt-ott más ösvények szelték
 280 IX   |                  nyúló ágak majdnem teljesen áthidalták a folyót, s ha nem értek
 281 III  |             foreloper Urdaxnak, s igyekezett átkapaszkodni a szomszédos fára.~De a
 282 VII  |                 jobbpartján fekvõ rengeteget átkutassák.~Annyi bizonyos, hogy az
 283 VII  |                 volna ennek a rengetegnek az átkutatásáról.~Ha ez az eset nem volt
 284 IV   |                      mint Közép-Afrika bátor átkutatója mondta, az elefántcsonton,
 285 VII  |                Ubangi-õserdõnek ezt a részét átkutatták volna már az európaiak,
 286 II   |                 igaza volt, s ezt mindnyájan átlátták; készülõdtek tehát a harczra,
 287 V    |               orrszarvúak törtek... A hol õk átmehettek, mi is átmehetünk.~Khamis
 288 V    |                     hol õk átmehettek, mi is átmehetünk.~Khamis különben ismerte
 289 VI   |                    ingoványos földön kellett átmenniök, s mivel ezen a vidéken
 290 VI   |                    vámot akarnának szedni az átmenõ utasoktól. Khamis megállította
 291 IX   |                    néhol 15-20 méternyire is átnyúltak a folyam tükre fölé, s mivel
 292 VIII |                      a mellékfolyójára, mely átszelte a vadon õserdõt, elbocsátotta
 293 XII  |               meggyérült s a verõfény jobban átszûrõdhetett rajta. Mind a mellett a
 294 XIII |                  lett. A lombsátoron itt-ott áttörtek a napsugarak, s megvilágították
 295 X    |                megszaladtak, legföljebb csak attól félhettek, hogy valami vízesés
 296 IV   |                poggyász nélkül, hiszem, hogy átvergõdhetünk az erdõn, nem úgy, mint
 297 II   |                      laknak. A misszionárius atyák tudják is ezt, de azért
 298 XVI  |                   nevezték hát el Tükörszemû Atyának!~A két európai nagyon élesen
 299 XV   |          megláthatják a rejtélyes Tükörszemû Atyát s mivel a szökést meg sem
 300 XV   |                 beszélnünk kell a Tükörszemû Atyával - mondta Max Huber - s rá
 301 I    |                    mi lesz majd júliusban és augusztusban, mikor a napsugarak úgy
 302 X    |                megered az esõ, s akkor bõrig áznak a folyam nyílt tükrén.~Ebédre
 303 XIV  |                      arczszíne világos, mint azoké a törzseké, melyek inkább
 304 VII  |                  kivágják; be kellett érniök azokkal a letört ágakkal, melyek
 305 XIV  |            köröskörül árnyas fák szegték be: azoknak a faóriásoknak a sudarai,
 306 X    |                      FEJEZET.~Ngora!~A bõrig ázott utasok gyönyörû napra virradtak
 307 IV   |                     Nigert nem lehet Európa, Ázsia, vagy Amerika folyóihoz
 308 V    |                      afrikai négerekben s az ázsiai hindukban is, a kik a legsötétebb
 309 VII  |                  ráakadt, mert az utasok nem áztak meg abban a finoman szemzõ
 310 XVI  |             fölségéhez, Lo-Mai mindannyiszor babonás borzalommal ellenkezett
 311 V    |                      ebbe a hangversenybe: a babuinok, páviánok, csimpánzok, czerkófmajmok,
 312 XIII |                    annyian, mint Burnu, vagy Baghirnu faluban?...~- Még talán
 313 IV   |                    készült Afrika belsejébe, Bagirmi és Darfur határáig, a két
 314 V    |                      papagályokat, az óriási baglyokat, a repülõ mókusokat, melyek
 315 XIII |                     telepedett le egy óriási bahinia-fa tövében. A szemük egy kissé
 316 X    |                    az a pár percz, míg ezzel bajlódtak, éppen elég volt, hogy tenyérnyi
 317 IV   |                   békés terület, a hol semmi bajtól nem kellett félniök.~Khamis
 318 VI   |                 elrejtõzünk, a míg õk tovább baktatnak... De készen kell lennünk
 319 I    |                 majdnem mind kameruni néger, baktatott a kocsi után, s most lerakta
 320 XIV  |                     odalépve kis pajtásához, balfelé mutatott.~- Ngora?... Ngora?...
 321 XV   |                szintén dühöngött és kikelt a balsora ellen, mely e majmok - mert
 322 IV   |                    haszonnal járt. De most a balsors egyszerre megfosztotta õket
 323 XIV  |                      a papok háza?... vagy a bálvány-isten temploma?...~John Cort gyanította,
 324 XV   |                   Nincsen istenük; nincsenek bálványaik, sem papjaik...~- Hacsak
 325 XVI  |                  John Cort. - Hátha ma van a bálványuk nevenapja?... S megtudjuk
 326 V    |                       a sugár kopál, melynek balzsama drága gyógyszer, a magnólia,
 327 VII  |                   Cortnak, ez is fölkiáltott bámulatában.~Megrozsdásodott lakat volt,
 328 XIV  |                       hogy a vagdik nem igen bámulják meg az idegeneket. Alig
 329 V    |                      amerikai nem tudta, mit bámuljon inkább: a tarka-barka gyönyörû
 330 X    |                   pár lépésnyire egész csomó banán-fára akadtak, melynek leves,
 331 XIV  |                agyagból voltak, a teteje meg banán-levelekbõl készült. A fiúcska a nyitott
 332 XII  |               felelte Max Huber s egy száraz banán-levéllel nagyokat merített a friss
 333 X    |             Khamisnak jó gondolata támadt. A banánfa óriási leveleibõl, néhány
 334 XV   |                   anyaggal van tele, továbbá banánok, fügék, sõt még méz is,
 335 XIII |                     neve, meg jó csomó érett banánt, s egy csuporban kitûnõ
 336 II   |                  áldozatul esni a fosztogató bandáknak?... Fogas kérdés volt, a
 337 V    |              czivódtak egymással. A négylábú banditák mindeddig nagyon békésen
 338 XIV  |                        Talán rövidlátó, vagy bandzsal? - folytatta a franczia -
 339 IV   |                      ezelõtt, mikor Urdax, a Bangóból származó portugál, elefántvadász
 340 V    |                       vagy a bokrétás, búbos bankákat, hangos torkú rigókat, vagy
 341 IX   |                       kiáltotta Khamis. - Ne bántsuk... ne ingereljük õket!...
 342 VI   |                   hogy meneküljenek az óriás baobab-fa törzse mögé, melynek kerülete
 343 V    |                      mellett, míg a hatalmas baobab-fák szétszórva meredeztek fölfelé,
 344 VI   |                     messze tõlük egy roppant baobabfa nyúlt az égbe: ha sikerül
 345 VI   |                      tanácsos vissza menni a baobabhoz. A két orrszarvú rémes,
 346 XIII |             elbeszélte, ez a különös nép ott barangolt a folyó partján, mikor a
 347 IV   |                   életét is föláldozta volna barátaiért.~A vele egykorú, huszonöt
 348 I    |                     gyalog jött, oda szaladt barátaihoz, a kik épen leszálltak a
 349 XVIII|                     glassi faktóriába, a hol barátaik már nyugtalanul várták és
 350 XVIII|                    partról integettek távozó barátaiknak...~A menekülõk négy nap
 351 II   |                     megyünk és megnyugtatjuk barátainkat.~- Sokkal jobban megnyugtathatjuk
 352 XVIII|                 többé nem váltak meg európai barátjaiktól. Az elsõt a faktória fogadta
 353 X    |                    magára gondolt, hanem kis barátjára... Vissza szaladt a sátorba,
 354 III  |                      készen rá, hogy elvegye barátjától a fiút, ha már elfáradt.~
 355 XVIII|           találkozásnak.~Tudván, hogy Lo-Mai barátjuk, töredezett szavakkal, jelekkel
 356 IV   |                  ezelõtt és hamarosan meg is barátkoztak. Mindketten magasabb rangú
 357 XIV  |                 Llangától:~- Megtalálnád-e a barátod szüleinek a házát?~- Bizony
 358 X    |                   oly szelíd...~- No, ha már barátoddá fogadod, akkor mindjárt
 359 XIII |                  Kicsoda ez a Li-Mai?...~- A barátomnak a neve, - felelte Llanga. -
 360 I    |                      elefántot lõttünk Urdax barátunknak, hogy agyaraikból az egész
 361 VII  |                     meg, Llanga, vigyázz Max barátunkra: rád bízzuk õt.~Ezen mindnyájan
 362 XVIII|                  társai is egy ilyen nagyobb bárka födélzetén tették meg azt
 363 XVIII|               szakaszán nem ritkák a nagyobb bárkák és hajók, melyek a kereskedelmet
 364 V    |                      nyugatnak fordulnak.~Ha bármelyik brazíliai tudtán kívül ide
 365 VII  |                     hogy a roppant faóriások bármelyikét kivágják; be kellett érniök
 366 VII  |                     erõltette meg a szemeit: bármerre nézett, sehol semmit sem
 367 VII  |                 találhatnók meg itt létüknek bármi kis jelét?...~- Igaza van,
 368 XII  |                   úgy szerette Llangát, hogy bármikor koczkáztatta volna érte
 369 XIII |                    húsát a végsõ szükségben, bármint undorodott is tõle!... De
 370 IV   |                  mindnyájuknak.~Inyala volt, barnával tarkított szürkésszõrû antilop,
 371 I    |                      ezt... Akárki elolvassa Barth, Burton, Speke, Grant, Livingstone,
 372 V    |                vidéken laktak-e a vambuttik, batinák, akkák és bazunguk, ezek
 373 IV   |                    szeszélye vetette. Észre, bátorságra, önfeláldozásra méltó barátja
 374 II   |                      tudják is ezt, de azért bátran indulnak szent munkájukra
 375 V    |                 vambuttik, batinák, akkák és bazunguk, ezek a 90-130 czentiméter
 376 XV   |                  tüzes francziát - hagyjuk a beavatkozást döntõbb pillanatokra...
 377 I    |                      a tamarindok alá és jól beburkolózott, Llanga pedig, mint a hûséges
 378 III  |                      száz frankot ér. De Foa becslése szerint évente mintegy 40,
 379 VIII |                     való eleséget szereztek, becsomagoltak néhány szükséges fõzõedényt,
 380 IV   |                    derék, elszánt vadászt és becsületes kereskedõt, a ki éppen nem
 381 IV   |                 önben is, a tapasztalatai és becsületessége miatt... Mondja meg õszintén,
 382 IV   |              karavánjait. Az ön hûségében és becsületességében bízunk mi is és hisszük,
 383 IV   |                        Tudjuk, hogy évek óta becsülettel, önfeláldozással vezette
 384 XVII |                   utána jövõ társai gondosan becsukták az ajtót maguk mögött.~A
 385 IV   |                     mit ennie, föltéve, hogy beéri a pecsenyével.~Igaz, hogy
 386 X    |                    követelõk!... Én azzal is beérném, hogy csak mi magunk szerencsésen
 387 X    |                    és egy-két hallal kellett beérniök. Az utasok már kezdték megunni
 388 III  |                   mellyel az ökröket szokták befogni. Erre hurkot kötött, s fölhajította
 389 XVIII|                     volt. Sõt, a mint sietve befordultak az elsõ utczába, ott sem
 390 XVI  |                Valami levelekkel, virágokkal behintett bútordarabot hoztak ki a
 391 X    |                      baobab odvas üregébe, s behordták minden holmijukat is, hogy
 392 VIII |                    hát a ketreczet, s megint behurczolkodott a rendházba, a hol újra
 393 VIII |                    Végképp megtelepedtünk... Behurczolkodunk a kunyhóba... A vidék teljesen
 394 X    |                  elmond barátainak.~Egyelõre behúzódott a sátorba és etetni akarta
 395 VI   |                      hogy a jó tûz a barlang bejárásánál elriasztotta volna füstjével
 396 II   |          valószínûleg budzsók, a kik gyakran bejárják az Ubangi meg a Kongó partjait.~-
 397 I    |                    száz mérföldnyi területét bejártuk ennek az ismeretlen vidéknek,
 398 VI   |                      aláhanyatlott, távolról békabrekegést hallottak.~- Azt hiszem, -
 399 IX   |                       egy falánk csuka mohón bekapta a kis húsdarabot, a következõ
 400 V    |                    banditák mindeddig nagyon békésen viselték magukat, s nem
 401 VIII |                  Most az lett a bogara, hogy beköltözködik valami vadonba, de nem húsz
 402 IX   |               tutajon, rátette a vasfazekat, beleaprította a húst, hadd fõjön jó puhára,
 403 VI   |                    is akadt. Jó egy lábnyira beledöfhette szarvát a fenevad a fába,
 404 VIII |             rajongott gazdájáért, szó nélkül beleegyezett, hogy elkíséri urát a négykezûek
 405 X    |                  körül, s aztán fél testével belefordult a vízbe, melyet csurgó vére
 406 X    |                      kis fiút... Már majdnem belefúlt a vízbe...~- Kis fiút? -
 407 XII  |                        Mi is lett belõle?... Belefúlt-e a vízbe vagy õ is megmenekült?...
 408 IX   |                     Rio-Johansen halai, hogy beleharapnak ebbe a csalétekbe?... A
 409 X    |                     képzõdött. Mind a hárman beleizzadtak a munkába, de végre a tutaj
 410 XIV  |                  szándékát, azonnal rémülten belekapaszkodott s minden áron vissza akarta
 411 X    |                 Huber. - És jól kapaszkodjál belém, ha a vízbe ugrom...~Mindnyájan
 412 V    |                     a majmok köztársasága is beleordított, üvöltött ebbe a hangversenybe:
 413 VII  |                     vége volt s a kis csapat belépett a fák közé, egész majombanda
 414 XVII |                   doktor egészen fölült, s a belépõk felé fordult... Talán mély
 415 XV   |                      A vagdi, mikor a gazdái beléptek, abbahagyta a munkát. Húsz
 416 II   |                  bolygó tûznek a világa épen belesütött. Ettõl rögtön fölébredt,
 417 XVIII|                     eloldoztak egy csónakot, beleültek s magukkal vitték Lo-Mait
 418 X    |             szaladtak a partra, s a franczia beleugrott a vízbe, hogy segítsen Llangán,
 419 XVI  |                     mi lesz, ha az erdõlakók beleunnak az elsõ áriába.~Miután a
 420 VI   |                     tudott jutni.~- Az egyik belevágta szarvát a fába, s aztán
 421 XVIII|                      és könnyeikbe csakhamar belevegyültek Lo-Mai keserû könnyei is...~-
 422 I    |             francziák, olaszok, spanyolok és belgák meggazdagodnak afrikai gyarmataikból,
 423 IV   |                  tanácskozzék. Mind a négyen beljebb húzódtak tehát az erdõbe.~
 424 III  |                  hajókat több kilométernyire belódítja a szárazföldre a nyílt tengerrõl.~
 425 XVII |                 senki: csak az ajtót kellett belökniök, hogy bemehessenek...~Mikor
 426 XIII |                bosszús volt. A mellett, hogy belökték õket ebbe a szûk kunyhóba,
 427 XV   |                   nyakon csíptek egyet, a ki belopózott másnak a kunyhójába és gyümölcsöt
 428 II   |                      hihetetlen, s az alföld belseje felé csupa emberevõ törzsek
 429 IV   |                  expedíczióra készült Afrika belsejébe, Bagirmi és Darfur határáig,
 430 IV   |                  annak is, hogy Közép-Afrika belsejét oly sokáig nem bírták kikutatni.~
 431 X    |                     külsõleg, s valószínûleg belsõleg is, az emberhez, mint a
 432 XIII |                   miért, azt nem tudta... De belülrõl hangokat hallott... hallgatózott...
 433 XVII |                      kellett belökniök, hogy bemehessenek...~Mikor mind a négyen együtt
 434 X    |            szerencsésen kikötötték a tutajt, bemenekültek egy roppant baobab odvas
 435 XVIII|                  palotáig. Mikor látta, hogy bemennek, ijedten szaladt haza az
 436 VI   |                     társainál. A golyó ugyan bement az állat eleven húsába a
 437 V    |                   egészen fehér volt, mintha bemeszelték volna, s ki tudja, még hány
 438 IV   |                     partján alapították 1849-ben, s ma már tizenöt-tizenhatszáz
 439 XV   |                      egyikük-másikuk sántán, bénán kullogott a többiek után.
 440 IV   |               foreloper meghatva - bízhatnak bennem...~S erõsen megszorította
 441 IV   |          torkolatuknál sem igen mehetnek föl bennök. E mellett lépten-nyomon
 442 XIII |                  olyan volt, mint az afrikai bennszülötteké: s ráadásul még beszéltek
 443 IV   |              fenevadakkal találkozhatunk, de bennszülöttekkel nem. Sem a pahuinok, sem
 444 VIII |                 nyoma sincs az embernek: sem bennszülötteknek, sem fehéreknek... Sok a
 445 I    |                  szerecsen fiút vásároltak a bennszülöttektõl, a kik éppen föl akarták
 446 XII  |                töretlen bokrok úgy eltömték, benõtték a fák közeit, hogy valóságos
 447 XVI  |            jegyeznünk, hogy a foglyok nagyon bensõ barátságot kötöttek a Mai-családdal.
 448 VII  |                 fölfeszíteni, mert már az is berozsdásodott.~A dobozban kis jegyzõkönyv
 449 I    |                fizetik. De meg is szolgálják bérüket, mert a szinte izzó nap
 450 VI   |              mindjárt sötét van, már egészen besötétedett, mire Khamis és társai a
 451 XVI  |                      a fák mögött, s kezdett besötétedni. John Cort és Max Huber,
 452 XVIII|                  fogta kis fiát és nem akart beszállni.~John Cort és Max Huber
 453 VIII |               nincsen itt, hogy kutatásairól beszámoljon! - tette hozzá John Cort.~
 454 XIV  |                     az asszony korántsem oly beszédes, mint a férfi, - a nyelve
 455 VIII |               gondolkodás, mindig megelõzi a beszédet. Hogy beszélhessünk, gondolkodnunk
 456 XIV  |                    rekedt torok-hang volt, a beszédjük gyors hadarás, a mondataik
 457 VIII |               tetszett, mintha ezek a majmok beszélgetnének... Az egyik, kölyök-majom
 458 XIV  |                      a mit Li-Mai is viselt!~Beszélgetni, persze, nem tudtak egymással,
 459 X    |                     jött.~A két fiatal ember beszélgetve tisztogatta a puskákat,
 460 VIII |                      tudna, vagy rászorulna, beszélhetne is. De tudva lévõ dolog
 461 XV   |                     járulhatnának is, hogyan beszélhetnének vele?... Õk nem értik a
 462 XIV  |                   kis suhancznak a szüleivel beszélhetnénk...~- Igaz ám! - ütött a
 463 XIV  |              viszonzá Max Huber. - De ha nem beszélhetünk személyesen a Tükörszemû
 464 VIII |                    mi sem gátolná õket, hogy beszéljenek. Garner professzor azonban
 465 VIII |               Johansen doktor.~De elõbb csak beszéljünk Garner professzorról.~A
 466 VIII |                   megoldását, hogy csakugyan beszélnek-e a majmok, vagy sem.~Garnernek
 467 VIII |                        és a majmok csakugyan beszélnének?...~John Cort határozottan
 468 X    |                       a talán egy új fajt, a beszélõ négykezûek faját födözték
 469 I    |                     Huber - arról még nem is beszéltünk!...~- Nincs is mit beszélnünk
 470 X    |                    fûre fektette és gondosan betakargatta.~A többiek, az õrszem kivételével,
 471 IX   |                   ázni, s esetleg még meg is betegedni.~A zápor azonban sokkal
 472 X    |                      mindig ott ápolta a kis beteget, a mely még egyre aludt.
 473 X    |                       s úgy látszott, hogy a betegnek jól esik, mert a láza csökkent.~
 474 XVII |                        Khamis oda kúszott és betekintett az egyik repedésen...~Mszelo-Tala-Tala
 475 XII  |             szeretném tudni, mikor érünk már Betlehembe?...~Mai útjuk is olyan volt,
 476 XVII |                      trón nem lett volna már betöltve.~Ily módon hát Johansen
 477 VIII |                    Max Huber lassan, nehezen betûzte ki ezeket a czeruzával írott
 478 III  |                    egyetlen óriási szökéssel beugrott a fák közé, s vagy tizenöt
 479 IX   |                    régi közmondás ezúttal is bevált: rövid idõn vagy féltuczat
 480 XVIII|                gyöngéden, szeretettel akarta bevinni a csónakba...~De a kis Li-Mai
 481 XII  |                  napkeleti király csillaga a Bibliában!... Csak azt szeretném tudni,
 482 XIV  |                          A fiúcska igenlõleg biczcentett a fejével.~Itt lakott tehát
 483 VII  |              franczia komolyan beszél.~- Ej, bikficz! hát nem látod, hogy csak
 484 I    |                 világ zongoráit újra lehetne billentyûzni?... És ez még mind kevés
 485 III  |                   ezt az õrült vágtatást nem bírhatják soká!... És Llanga már is
 486 IX   |                     föl Max Huber - s ha nem bírjuk õket elkergetni...~- Tüzet!...
 487 IX   |                      valósággal a négykezûek birodalma. Mintha csak az egész világ
 488 VI   |                    közel vagyunk a szúnyogok birodalmához.~A talaj egyre nedvesebb,
 489 III  |                     úr!~- Nem, Khamis... még bírom magam is!~Az egyik elefánt
 490 X    |              kérdezte John Cort.~- Majom!... bitang majom-kölyök!... Abból a
 491 XVIII|             teremtése az Istennek, a ki csak bitorolja az ember nevét...~A szegény
 492 XII  |                   nagyon aggasztotta õket. A bivaly-hús már csaknem teljesen elfogyott:
 493 V    |                   csapások voltak: leginkább bivaly-járások, s e roppant állatok közül
 494 XII  |                    és megették a kis darabka bivaly-sültet, mely mindegyiküknek jutott.
 495 XII  |                      hús, a mi a tegnap lõtt bivalyból még megmaradt.~- S mikor
 496 XVI  |                  pedig, a durva Raggi, egész bivalyfejet - még pedig szõröstõl-bõröstõl,
 497 XII  |               kendõjébe csavarta a megmaradt bivalyhúst és egyenesen a fölfedezett
 498 XV   |                    oly ügyesen ejtették el a bivalyokat, antilopokat, sõt orrszarvúakat
 499 IV   |                mondta a foreloper meghatva - bízhatnak bennem...~S erõsen megszorította
 500 II   |                     reggel, hajnalhasadáskor bizonnyal észrevesznek...~- Hacsak
 501 XVI  |               emberek...~- Oh, ez semmit sem bizonyít, édes John, - felelte a
 502 XIII |                    is, legalább ezt látszott bizonyítani az, hogy az õ számukra is
 503 XV   |                      is, a mi szintén fontos bizonyítéka volt ember-voltuknak. Mert
 504 VII  |                utóbbit itt hagyták.~E kettõs bizonyítékból John Cort a következõ két
 505 XVI  |                    mondta John Cort. - Ez is bizonyítja, hogy emberek...~- Oh, ez
 506 XII  |               mellett a félhomály még sokkal bizonytalanabb, szürkébb volt, hogysem