Fejezet

 507 VI   |                       Legelsõnek John Cortra bízták az õrködés tisztjét. Az
 508 XIII |                sötétben sehol sem látszott a bíztató láng: a vezetõ nem mutatkozott.~...
 509 X    |                    tutajt, az utasok egészen bizton lehettek.~Délben nem kötöttek
 510 IV   |          elefántoktól, még mindig nem voltak biztonságban a vadaktól, a kikrõl nem
 511 IX   |                     a dobások nem voltak oly biztosak, s a távolság az erejüket
 512 III  |                      fák mögött valószínûleg biztosságban lesznek, mert a roppant
 513 IV   |                megfogadtuk és követtük, mert bíztunk benne... Épp úgy bízunk
 514 VII  |                  vigyázz Max barátunkra: rád bízzuk õt.~Ezen mindnyájan nevettek;
 515 X    |                      volt kétkezû: már pedig Blumenbach általánosan elfogadott osztályozása
 516 V    |                  megfejtését... Itt ellenben bõ jutalom kínálkozik a kutatónak,
 517 VII  |                      tréfásan a franciától - bocsánatot kért-e már a derék Khamistól,
 518 XVII |                      ha megparancsolja, hogy bocsássanak bennünket szabadon és kísérjenek
 519 XVII |                 alattvalói pedig még kevésbé bocsátanak el! - kiáltott föl Max Huber.~-
 520 XIII |                      még talán a levegõt sem bocsátotta át!~Ellenben azt a zúgó
 521 XVI  |                      John Cort és Max Huber, bódultan, kábultan a pokoli lármától,
 522 XV   |                    edényt kaptak: csuprokat, bögréket, kancsókat; továbbá a polczok
 523 XV   |                     s közben egyre a mellére bökdösött.~- Kollo!... Kollo!... -
 524 XIV  |                      ujjával a saját mellére bökött és hozzátette:~- Vater!...
 525 VIII |                      kintornát is, azt vélve bölcsen, hogy a majmok alighanem
 526 X    |                      bivalyok és az amerikai bölények.~A foreloper az állat legkitûnõbb
 527 III  |                  feléjük a síkon. Az iszonyú bömbölés úgy harsogott, mint a végítélet
 528 III  |                      aztán csak az elefántok bömbölõ trombitálása hallatszott.~-
 529 XIII |                      a faluba, de nem zárták börtönbe: sõt ellenkezõleg, szabadon
 530 XII  |                    hol juthatnánk ki ebbõl a börtönbõl? - folytatta Max Huber.~-
 531 XII  |                     ide, az erdõnek eme sûrû börtönébe, mielõtt eszméletük visszatért?...~
 532 XII  |                       Mert a hely valósággal börtönhöz hasonlított: a liánok és
 533 XIII |               pillanatban a két tagbaszakadt börtönõr kívülrõl kinyitotta a kunyhó
 534 VIII |                bogarának élt.~Most az lett a bogara, hogy beköltözködik valami
 535 VIII |                 mindig valamelyik tudományos bogarának élt.~Most az lett a bogara,
 536 VIII |              Malinbából...~De hová?... Ezt a bogaras német nem mondta meg senkinek.
 537 VI   |                   két orrszarvú rémes, dühös bõgése még egyre hangzott, s az
 538 II   |                 trombitálást, mely néha mély bõgésként zúgott át a levegõn, néha
 539 VI   |                 délután négy óra felé hangos bõgéssel jelentkeztek az út gazdái,
 540 IX   |                     semmi baj, csak a majmok bõgtek és ordítottak egész éjjel.~-
 541 V    |                      ágról a másikra, vagy a bokrétás, búbos bankákat, hangos
 542 VI   |                     a félhomályban, a mint a bokrokon át rájuk esett egy-egy napsugár.
 543 X    |           kicsordultak a könnyei örömében és boldogságában... Íme a kis beteg szereti
 544 XIV  |                      Ngora?... kérdezte tõle bólintgatva.~Li-Mai kétségtelenül megértette,
 545 X    |                       Úgy van... «Ngora!»... bólintott Llanga komolyan.~Itt csak
 546 XV   |                      ismételte, a fejével is bólogatva.~Ebbõl azt következtették,
 547 X    |                eszében teremhet meg az ilyen bolondgomba!... Ugyan szeretném látni
 548 XIII |                területen szilárd, egybefüggõ boltozatként borultak az erdõ fölé.~Körülbelül
 549 XIII |                 tudta.~Félórai eredménytelen bolygás után a három utas csüggedten
 550 IX   |                oldalon óriási fák, különösen bombaxok koszorúzták. E roppant koronájú
 551 III  |                  agyonlõnek egyet!~- A dolog bonyolódik - jegyezte meg John Cort.~-
 552 I    |                     ember, hogy szerecsen. A bõre csaknem világos volt, a
 553 VI   |                      meg ezer apróbb-nagyobb bõregér szállongott körülöttük napkeltéig,
 554 VI   |                     ugyan miért ne?~- Mert a bõregerek nem oly istencsapása, mint
 555 III  |             siklottak le az elefántok vastag bõrérõl, mint a pánczélról.~- Jöjjön! -
 556 III  |                    csak rézsút érte az állat bõrét és süvöltve pattant le róla.~
 557 V    |                     eltéved: akár csak falra borsót hányt volna! Az eleven fiú
 558 XVI  |                    tamarind-bor volt, melyet borssal fûszereztek. Erõs szesztartalma
 559 XIII |                      egybefüggõ boltozatként borultak az erdõ fölé.~Körülbelül
 560 XII  |                     fullasztó volt, s a hely borzalmasságát még növelte, hogy sehol
 561 XVI  |                 Lo-Mai mindannyiszor babonás borzalommal ellenkezett és szinte erõszakkal
 562 XVI  |                    vett bennünket!... Ez már bosszant!... Mi csak nem hasonlítunk
 563 XIV  |                elégedve. John Cort ugyancsak bosszantotta is vele, de a franczia sem
 564 XIII |                      mint inkább izgatott és bosszús volt. A mellett, hogy belökték
 565 II   |                     itt? - rivallt rá Khamis bosszúsan.~- Úgy van, Llanga: miért
 566 III  |                      az elefántcsordát, hogy bosszút álljon megölt rokonaiért?...~
 567 IV   |                     az amerikaiak általában. Bostonban született, de a yankee-nek
 568 III  |                    már elnyomta az elefántok bõszült ordítása és a fájdalmas
 569 VIII |                    azonban jobban szerette a botanikát és zoológiát, mint az orvostudományokat.
 570 IV   |                  minek pedig a karaván eddig bõvében volt, persze szó sem lehetett;
 571 IV   |                 táplálja õket, korántsem oly bõvizûek, mint a többi földrészek
 572 VI   |                 erõvel rontottak neki a sûrû bozótnak.~Világos volt, hogy ez a
 573 IV   |                      összenõtt indák, tüskés bozótok, kidõlt faóriások, de viszont
 574 IV   |             csapásaira bukkannak. A cserjét, bozótot irtani ugyan nem volt fejszéjük,
 575 V    |                      fordulnak.~Ha bármelyik brazíliai tudtán kívül ide kerül,
 576 I    |               Stanley, Serpa Pinto, Cameron, Brazza, Gallieni, de Maistre útleírásait...~
 577 XVI  |                   szarvastól - rakott a feje búbjára.~- Õ pápaszemes felsége
 578 V    |                    másikra, vagy a bokrétás, búbos bankákat, hangos torkú rigókat,
 579 XVI  |                     kezdõdött, mint a falusi búcsú: a legények és leányok tánczra
 580 XV   |                  szerecsen törzsei valóságos búcsút járnak egy-egy fehér ember
 581 XIV  |            vendégeihez. Látszott rajta, mily büszke, hogy õ vezetheti sétálni
 582 XIII |                      sûrû egybefonódása és a búja kúszó-növények tömött indái,
 583 VII  |                       annyira elborították a buján tenyészõ kúszó-növények.
 584 XVI  |                       forgott, kénye kedvére bukfenczezett, s közbe-közbe nagyokat
 585 IX   |         kanyarulatánál váratlan akadályra ne bukkanjanak.~A déli pihenõig pompásan
 586 IV   |                      állatok járt csapásaira bukkannak. A cserjét, bozótot irtani
 587 IV   |                      lehet... Ha akadályokra bukkanunk, igyekszünk legyõzni õket...
 588 II   |                 Afrikában, a hol a gyöngeség bûn, s az erõ minden!~E vadak
 589 VI   |            zebra-antilop, melynek vörösbarna bundáját fekete sávok csíkozzák;
 590 XIII |                         Vannak annyian, mint Burnu, vagy Baghirnu faluban?...~-
 591 I    |                      Akárki elolvassa Barth, Burton, Speke, Grant, Livingstone,
 592 IX   |                    tutaj szélére.~Vajjon oly buták lesznek-e a Rio-Johansen
 593 XVII |                lassankint utolérte a csöndes butaság, a mely végre valóságos
 594 XVI  |                       mikor látta, hogy ez a bútordarab egy közönséges... verkli,
 595 I    |                   nem terhelték meg. Amolyan bútorszállító-kocsi-féle volt, négy hatalmas keréken
 596 VIII |                   sok egyéb eszközt, edényt, bútort is... Hová lettek ezek?...
 597 I    |           Livingstone, Stanley, Serpa Pinto, Cameron, Brazza, Gallieni, de Maistre
 598 V    |                    vasfa, a soha nem rothadó campéche, a sugár kopál, melynek
 599 III  |                      de a forelopernek volt «chambok»-ja, azaz hosszú, orrszarvú-bõrbõl
 600 VIII |           Librevillebe, a hol John Holtand & Co. faktóriájában lakott egészen
 601 VI   |                      fogait.~Legelsõnek John Cortra bízták az õrködés tisztjét.
 602 XVII |                   megtörténhetett volna John Corttal, vagy Max Huberrel is, ha
 603 XV   |             segítettek neki. Aztán ott van a család... Nem egészen olyan-e az
 604 X    |                   aztán hadd menjen vissza a családjához.~De Llanga hallani sem akart
 605 XIII |                    között.~Mert a négykezûek családjának legfejlettebb, legtökéletesebb
 606 IV   |                      is és hisszük, hogy nem csalatkozunk...~- John úr, Max úr, -
 607 IX   |                     hogy beleharapnak ebbe a csalétekbe?... A fontos kérdésre nem
 608 VI   |                    gyújtani, mert a fény oda csalhatta volna e veszedelmes fenevadakat;
 609 IX   |                    tüskéibõl horgot csinált, csalinak apró húsdarabkát tett rá,
 610 XVIII|                      lépcsõhöz értek, keserû csalódás várt rájuk!~Raggi, egy tuczat
 611 XVII |                 doktorral Librevilleben. Nem csalódhatott tehát: a kit látott, csakugyan
 612 V    |                     a forelopertõl:~- Ha nem csalódom, ma egész nap délnyugati
 613 IV   |               orrszarvúak s más állatok járt csapásaira bukkannak. A cserjét, bozótot
 614 V    |                azonban nagy területeken járt csapások voltak: leginkább bivaly-járások,
 615 VI   |              tanyáztak. Minden irányban tört csapásokra, friss nyomokra bukkantak.
 616 I    |                közönséges karaván-út... tört csapáson, ismert úton járunk, mint
 617 VI   |                   rátértek az elõbbi, széles csapásra, s estére kelve egy nagy
 618 XV   |                     mire Raggi odaért kisded csapatával és rajtuk ütött.~A foglyok
 619 V    |                      gorillák kisebb-nagyobb csapatokban ugráltak, tomboltak a fákon,
 620 XVI  |                 pápaszemes felsége alighanem csapatszemlét tart, - mondta John Cort.~-
 621 VIII |                    július 29. - Megérkezem a csapattal az Ubangi-erdõség széléhez...
 622 IX   |                      hogy a parti sziklákhoz csapja... vagy ha nem is, oly közel
 623 X    |                  Látta, hogy kétségbeesetten csapkod, vergõdik, el-elmerül és
 624 XII  |                   mikor a tutaj a sziklákhoz csapódott...~- És melyik parton?...~-
 625 VI   |                     izmos lábakon nyugodott; csapott orrú, lapos pofájukon meredt
 626 X    |                    sodra roppant erõvel neki csapta a tutajt az egyik szélsõ
 627 VIII |               fölkeresésére, ehhez már õk is csatlakozhatnak, s akkor inkább remélhetik,
 628 IX   |                    mely zuhogva ömlött az ég csatornáiból, mintha új vízözön készült
 629 V    |                      meg ezer madár énekelt, csattogott, fütyült, sikongatott, huhogott,
 630 XVI  |                   haja és szakálla már õszbe csavarodott, a fején lombkoszorú volt.~
 631 XII  |                keltek. A foreloper kendõjébe csavarta a megmaradt bivalyhúst és
 632 VII  |                 kiugró szikladarab köré volt csavarva.~- Tutaj! - kiáltott föl
 633 VIII |                      a néhány, már fölsorolt csekélységen kívül semmi egyéb nem volt
 634 III  |                      azt sem tudja, hogy mit cselekszik!~- A boldogtalan le fog
 635 VII  |                víziló-sonka nem lenne kitûnõ csemege!... Aztán meg ez az állat
 636 XIII |                   helyen, korántsem volt oly csendes, mint eddig. Valami folyton
 637 IV   |                  idõnként zavarta meg a mély csendet egy-egy nagy éjjeli madár
 638 XIII |                     gátolták a járást. Apró, csenevész fû takarta a földet: vörösbarna,
 639 II   |                   Érezte, hogy nem hagyhatja cserben, s ezért nyomban utána eredt,
 640 I    |               portugál Urdax nem kereskedni, csereberélni ment az Ubangi alföldjére:
 641 VII  |                     deszkát és talpfát újjal cserél föl, nem kell másik tutajt
 642 IV   |                   egymást éri a sok akadály: cserjék, összenõtt indák, tüskés
 643 IV   |                      csapásaira bukkannak. A cserjét, bozótot irtani ugyan nem
 644 I    |                 pazarolnia. De szerencsére e csetepatékban a karaván egyetlen egy embere
 645 VI   |             vörösbarna bundáját fekete sávok csíkozzák; a szarvai egy méter hosszúak
 646 XII  |                     a három napkeleti király csillaga a Bibliában!... Csak azt
 647 II   |                  járhatott. A felhõs, sötét, csillagtalan éjszakában húsz lépésnyire
 648 VI   |                Félkilométernyire valóban ott csillogott a kanyargó folyam széles
 649 X    |                  gorilla-szeletet?... vagy a csimpánz-czombot? - kérdezte a franczia szintén
 650 X    |                közelebbrõl megnézzék, vajjon csimpánz-e, gorilla-e, vagy pávián?~
 651 VIII |                     megtanulja a gorilla- és csimpánz-nyelvet, visszamegy Amerikába, közrebocsátja
 652 IX   |                     az egész világ gorillái, csimpánzai és gibbonjai ide gyûltek
 653 VIII |               egyetlen emlékeként két fiatal csimpánzt vitt haza, a melyek azonban
 654 XV   |                      megszökhetnének is: mit csinálnának az alattuk fekvõ sötét,
 655 IX   |                     akáczfa tüskéibõl horgot csinált, csalinak apró húsdarabkát
 656 I    |                  utazók, például, mind végig csinálták ugyan ezt... Akárki elolvassa
 657 VI   |               veszedelemtõl. Nagy vargabetût csinálva ismét rátértek az elõbbi,
 658 VI   |                félniök, mert a tsetse legyek csípése ugyan megöli a lovat, a
 659 VI   |                     inkább tûrni a szúnyogok csípését, mint kipróbálni a krokodil
 660 XIII |                 mikor Khamis hirtelen nyakon csípte...~A kicsike azonban eltátotta
 661 XV   |                 Egyszer láttam, mikor nyakon csíptek egyet, a ki belopózott másnak
 662 VIII |                      a szúnyogok kegyetlenül csípték; szétszedette hát a ketreczet,
 663 X    |                 erõsen hullámzott és a habok csobogva csaptak föl a tutajra, végig
 664 X    |                  Cort alig tudtak hová lenni csodálkozásukban: - íme! egy egészen ismeretlen
 665 XIV  |                  fõvárosaiban!...~- S ön még csodálkozik ezen, édes Max? - kérdezte
 666 XIV  |               kérdezte John Cort.~- Nem, nem csodálkozom - viszonzá Max Huber. -
 667 XIII |                       kiáltott föl Max Huber csodálkozva. - Kicsoda ez a Li-Mai?...~-
 668 V    |                 tévedt. John Cort nem gyõzte csodálni a szebbnél-szebb, értékes
 669 XV   |               különös volt - egy csöppet sem csodálták meg a két fehér embert,
 670 V    |                      emberiségre.~Pedig ha a csodást keresik, azt megtalálják
 671 I    |                   valami rendkívülit, a mi a csodával határos, a mi még senkivel
 672 XVIII|                   meg a dulakodás zajára oda csõdül a még nem ittas nép és legyûri
 673 X    |               betegnek jól esik, mert a láza csökkent.~Egyszerre csak az ajkai
 674 II   |              elárulták ittlétüket, éppen nem csökkentik a veszedelmet, a melyben
 675 XII  |                      zavarta a temetõi, síri csöndet. Csak néha mozdult meg a
 676 XIII |                      zümmögést, mely az erdõ csöndjét megtörte, mindenütt hallották,
 677 VI   |                       mely társa nyomdokában csörtetett.~Arra, hogy újra töltsenek,
 678 III  |                 tamarindok alá... s nyomában csörtettek az elefántok.~Ez baj volt,
 679 XIV  |                       megölelte, czirógatta, csókolgatta, majd kézen fogta barátját,
 680 XIII |                       s össze-vissza ölelte, csókolta barátait.~- Mióta vagy itt? -
 681 IX   |                     életükben sem láttak egy csomóban.~- De utóvégre is ez természetes -
 682 III  |                     Cort.~- Sõt már össze is csomósodott! - tette hozzá Max Huber.~
 683 XVIII|                  mikor kikötöttek, húsz órai csónakázás után. Khamis számítása szerint
 684 XVIII|                  vízeséseken nem mehettek át csónakkal s ha tovább akarták folytatni
 685 VIII |                  dikán a doktor meg szolgája csónakon elindultak Malinbából...~
 686 V    |                      roppant tamarindok sûrû csoportokban álltak egymás mellett, míg
 687 IX   |               futottak el, s megint a parton csoportosultak.~E perczben önkénytelenül
 688 III  |                 veszedelmes vadászni, ha nem csordákban járnak. Ha sikerül egyet-egyet
 689 III  |                  lehetett tudni, hogy ekkora csordának nem sikerülhet-e csupán
 690 XIII |        Vagdi-törzsrõl és a foreloper tûnõdve csóválta a fejét, mert õ ismerte
 691 III  |                  kiáltotta Khamis. - Csak ne csüggedjünk!... Biztosan oda érünk!...~
 692 XV   |                    kísérelhették, lassankint csüggedni kezdtek. Már csak abban
 693 XIII |                     a mi némi reményt öntött csüggedt szíveikbe; igaz, hogy ez
 694 XIII |                    bolygás után a három utas csüggedten telepedett le egy óriási
 695 X    |                    az a derék doktor ezzel a csürhével akart barátságot kötni!...
 696 IX   |                 késett a felelet: egy falánk csuka mohón bekapta a kis húsdarabot,
 697 XIV  |                Minden edényük néhány égetett csupor vagy fazék volt, meg egy
 698 XIII |                    csomó érett banánt, s egy csuporban kitûnõ friss vizet, melybe
 699 XV   |                    Aztán több edényt kaptak: csuprokat, bögréket, kancsókat; továbbá
 700 X    |                  belefordult a vízbe, melyet csurgó vére vörösre festett.~Khamis
 701 III  |                      mint a hogy mi a földön csúszó hernyót eltapossuk. Egyetlen
 702 VI   |               ráakadtak a nyomukra.~Az egyik czammogva indult a bokrok felé...~
 703 VIII |                     meg az arczképe, abból a czélból, hogy e rendjellel majd
 704 XIV  |                    szükségleteik kielégítése czéljából beszéltek, hanem voltak
 705 III  |             lombsátora alól nem lehetett jól czélozni.~Erre az otromba vastagbõrûek
 706 VIII |                 velük a mindennapi életet. E czélra Garner összerakható vasketreczet
 707 III  |                   lehet találni. Nem lenne-e czélszerûbb megszelídíteni ezt az állatot,
 708 XIV  |                 sétálni az idegeneket. S nem czéltalanul, össze-vissza kóborolt velük,
 709 V    |                      bazunguk, ezek a 90-130 czentiméter magas szerecsenek, a kik:
 710 X    |                   nem volt magasabb hetvenöt czentiméternél, de nem is látszott többnek
 711 XVI  |            Valószínûleg ott lesz az ünnep, a czeremónia, a mely bizonyára akkor
 712 V    |              babuinok, páviánok, csimpánzok, czerkófmajmok, gorillák kisebb-nagyobb
 713 VIII |                  nehezen betûzte ki ezeket a czeruzával írott sorokat:~1896. július
 714 X    |             Közép-Afrika folyóiban?~- Ez nem czethal, Max úr, - felelte Khamis, -
 715 X    |                kiáltott föl:~- Mi ez?... Hát czethalak is vannak Közép-Afrika folyóiban?~-
 716 I    |                      az egész karaván aludni czihelõdött.~De a foreloper elõbb fölosztotta
 717 II   |                  nyoma a készülõ viharnak: a czikázó villámok, az orkán futárai,
 718 IX   |                      kitört. Vakító villámok czikáztak keresztül kasul az égen,
 719 VIII |                     folyóiratban közre adott czikkeire és nevezetes könyvére, melyet
 720 X    |                   másformák, mivel nincsenek czimpái. A karjai nem voltak aránytalanul
 721 VIII |                     newyorki Hayser’s Weekly czímû folyóiratban közre adott
 722 XVII |                   lomha, elhízott embert nem czipelhetik a hátukon; s ha neki magának
 723 III  |                      négerei már alig bírták czipelni a sok elefántcsontot. Az
 724 XIV  |                   Llangához ment, megölelte, czirógatta, csókolgatta, majd kézen
 725 IV   |                     önnek és soha sem fogunk czivakodni.~- Ön ismeri ezt a vidéket,
 726 V    |                       hozzáférhetõvé tenné a czivilizácziónak... Mérhetetlen termõ területek
 727 VII  |                      egy sem került vissza a czivilizált világba. Sem John Cort,
 728 V    |                      tomboltak a fákon, vagy czivódtak egymással. A négylábú banditák
 729 IX   |                   mit magukkal hoztak. Egész czók-mókjuk ez volt: a vaspántos ládikó
 730 XIII |              eleséget, a melybõl csak a nagy czombcsont, meg a gyümölcsök héja maradt
 731 VI   |                      válláról, azt mondta:~- Czudar állatok ezek az orrszarvúak!~-
 732 XIV  |                  Felségével... Akkor véd- és dacz-szövetséget kötünk vele Francziaország
 733 II   |                  Isten nevében a halállal is daczolnak, csak hogy megtéríthessék
 734 IV   |                 törni, de az izmos faóriások daczoltak e támadásokkal s törhetetlen
 735 XVI  |             értelmiségûek: például a hülyék, dadogók és gyönge elméjûek, a kiknek
 736 X    |                      ütnek, s reggelre csupa daganat lesz az arczunk és a kezünk.~
 737 XIV  |                    ruhában jártak, a minõt a dahomey-négerek is viselnek. A legnagyobbrészt
 738 XV   |            láthatatlan valaki, mint a tibeti dalai-láma, a kit emberi szem még soha
 739 XVI  |                    kintornában rendesen több dallam van, s csak az oldalán levõ
 740 XIII |              lépésnyire elég jól láttak.~Egy darabig némán üldögéltek ott, majd
 741 VI   |                       Megszaporodtak aztán a darazsak is, meg a tsetse-legyek:
 742 IV   |                 Afrika belsejébe, Bagirmi és Darfur határáig, a két jó barát
 743 XVII |                      és testõrei, az ital, a dáridó kedvéért, ott hagyták helyüket,
 744 XIV  |               gyermek kölcsönösen szerették, dédelgették egymást.~Negyedórai látogatás
 745 II   |                     sem lehetett látni, csak dél felé villantak föl ezek
 746 I    |               értelmes, elszánt néger, élete delén volt: még nem múlt harminczöt
 747 I    |                      békés polgárok hajdan a delizsánczon!~- Ki tudja?... - mondta
 748 VII  |                 vonalban folyt, ott hirtelen délkeletnek kanyarodott, s rögtön el
 749 VI   |                     nem raktak tüzet, csak a délrõl maradt hideg pecsenyét ették
 750 IV   |             Franczia-Kongó fõvárosa. A Gabon deltájának bal partján alapították
 751 XVI  |                   reggeltõl estig.~Valamivel délutáni három óra elõtt az egész
 752 XVII |                     a német doktor vállát és derekasan megrázta...~Mszelo-Tala-Tala
 753 XII  |                   fölébredtek, valami szürke derengés mutatta, hogy a nap már
 754 XV   |             szokásait és jellemét. Ki akarta deríteni, mennyi bennük az emberi
 755 V    |                    De szerencsére mostanában derült, száraz idõ volt; s mivel
 756 XIV  |                     égetett agyagból. Néhány deszkapolczon gyümölcs, ehetõ gyökerek,
 757 VII  |                   hogy ha három-négy korhadó deszkát és talpfát újjal cserél
 758 XIV  |              földréteg, alá volt gerendázva, deszkázva, s ez az alsó építmény a
 759 XVI  |                    õsz öreg, a kit a vagdiak diadallal hordoztak körül az ócska
 760 II   |                      fekete ördög mégis csak diadalmaskodik az alig száz fõnyi karavánokon.~
 761 XV   |                  Kollo el tud pirulni?... Ha dicsérik, örömében, ha pirongatják,
 762 XVI  |                Mszelo-Tala-Tala õ Felségének dicsõ jelenléte megigézte volna.~
 763 XVI  |             ünnepelni, a ki nemsokára teljes dicsõségében tündökölve fog megjelenni
 764 XVII |                      három év óta uralkodott dicsõségesen a vagdi népen!~Ez sok olyan
 765 V    |                 sarkokra, a hol csak az üres dicsõséget hajhásszák, a melynek semmi
 766 VII  |                     kellett mondania arról a dicsõségrõl, hogy õ járt legelõször
 767 X    |                     XI. FEJEZET.~Márczius 19-dike.~E napig körülbelül 200
 768 VIII |                  csak augusztus 9-dikétõl 25-dikéig, tehát rövid két hétig lakott
 769 VIII |                följegyzése 1896 augusztus 25-dikérõl kelt, azóta tehát több mint
 770 VIII |                      doktor csak augusztus 9-dikétõl 25-dikéig, tehát rövid két
 771 XVII |                      nevetve. - Hátha fontos diplomácziai okok nem engedik...~- Nos,
 772 XVI  |                     harczosok is teljes hadi díszbe öltöztek: rendes fegyverzetükön
 773 V    |                   természet föl akarta volna díszíteni vele az izmos ágakat!~S
 774 VII  |                    jó természetû: igazi vízi disznó!~- De ha megtámadják, akkor
 775 XV   |                     lövöldözzék agyon a vízi disznókat, a vagdi-nép nagy álmélkodására...
 776 XV   |                  katonaság volt-e, vagy csak díszõrség, a király õrizetére?~Ez
 777 XVI  |                     trón - egy ócska, kopott díván, - melyet négy izmos ficzkó
 778 XVI  |                  súlya ugyancsak nyomhatta a dívánt hordozó alattvalók vállait;
 779 IX   |                      hajtani a tutajt: így a dobások nem voltak oly biztosak,
 780 III  |                    remegett a szörnyû csorda dobogó lábaitól, s a tamarindok
 781 VII  |                      az is berozsdásodott.~A dobozban kis jegyzõkönyv volt, melynek
 782 VII  |                 helyen. Max Huber fölkapta a dobozt, de tetejét csak a késével
 783 IX   |                      a kit épp e pillanatban dobtak hátba egy kõvel.~Khamis
 784 IX   |                 szerecsen-dióval épen tarkón dobták.~- A keservét! - kiáltott
 785 IV   |                     összeszedhetnõk, a mit e dögök még épen hagytak... valami
 786 IX   |                   ingerli ezeket az átkozott dögöket. Hadd hajigáljanak!... Néhány
 787 XV   |                    mindent legázolnak, romba döntenek, a mi útjukba kerül. Valamivel
 788 IV   |                     másnap reggel el kellett dönteniök, hogy folytatják-e azt az
 789 III  |                      elefántok rohama ki nem dönti a tamarindokat, akkor megmenekülhetnek.~
 790 XV   |                       hagyjuk a beavatkozást döntõbb pillanatokra... A kinek
 791 XII  |                   innen kellene kijutnunk, - dörmögött John Cort magában: - de
 792 II   |                      a távoli égzengés tompa dörrenései hullámzanak végig a síkon?...~
 793 X    |                     még egyre aludt. A puska dörrenésére azonban az alvó állat idegesen
 794 VII  |               hallották Max Huber puskájának dörrenését, s ismervén a franczia ügyességét,
 795 IX   |                      bukott a vízbe.~Az éles dörrenésre fülsiketítõ, vad üvöltés
 796 III  |                       aztán a puska villant, dörrent... s az állat szívén találva
 797 X    |                      név és a kép a Johansen doktoré volt!...~- A doktor! - kiáltott
 798 VIII |                      tennünk azért a szegény doktorért...~- Micsoda? - kiáltott
 799 XV   |                      láttára.~Testi ügyesség dolgában vetekedett ez a törzs a
 800 XIV  |                   szorgalmasan végezték házi dolgaikat. A férfiak is dolgoztak;
 801 VI   |                  szarv, a mellyel hihetetlen dolgokat tudnak véghez vinni, oly
 802 XIV  |                      dolgaikat. A férfiak is dolgoztak; sokan gyümölcsöket szedtek
 803 VII  |                  segítek, Khamis. S a míg mi dolgozunk, Max majd gondoskodik az
 804 III  |                   volt, hogy nemsokára ki is dõlnek.~Két új dörrenés hallatszott: -
 805 X    |             félrebeszélt.~- Gyõzõdjünk meg a dologról, - mondta John Cort - mert
 806 III  |                       s egész testükkel neki dõlve rázták, döntögették. S a
 807 III  |                      s egy-két percz múlva a dombhoz érhetett.~- Nos, kedves
 808 VI   |                partján, egy meglehetõs magas dombon letelepedtek.~Az erdõ kissé
 809 X    |                     lapos, a homloka kevéssé domború volt, s a haja, ha ugyan
 810 VII  |                    volt. A túlsó part magas, dombos volt és sûrû fák szegélyezték,
 811 IX   |                       A partok ezen a helyen dombosak voltak, s mind a két oldalon
 812 III  |                   idõ.~Max Huber és Khamis a dombtól ötven lépésnyire találkoztak
 813 II   |                 bizonyos volt, hogy életüket drágán adják, s a portugál egyre
 814 VI   |                rohant.~De ez a vad, féktelen düh lett a veszte: szarva ott
 815 XVI  |                türelmetlenségére. Végtelenül dühbe hozta, hogy Mszelo-Tala-Tala
 816 IX   |              veszedelmes ellenfél volt, s ha dühe a négy ember ellen fordul,
 817 VI   |                   állat irtózatosan elbõdült dühében és fájdalmában, s roppant
 818 III  |                  állatok tehetetlen, õrjöngõ dühétõl.~ ~
 819 III  |                    Llanga ültek. Ezt a fát a dühödt állatok még nem bántották.~-
 820 IV   |                   sem látnak, a ki ingerelné dühöket, végre mégis elvonulnak
 821 XV   |                 barátja.~A foreloper szintén dühöngött és kikelt a balsora ellen,
 822 III  |           vastagbõrûek még irtózatosabban és dühösebben kezdtek ordítozni, bár úgy
 823 XVI  |                       mert az ivók csakhamar dülöngeni kezdtek, akárcsak az európai
 824 XV   |                      s az égõ taplót szénába dugják, melyet fújva lobbantanak
 825 XVI  |                      a mulatságnak általános duhajkodás lesz a vége, mikor egyszerre
 826 XV   |              ízletesen, jól megsózva, a mint dukál, Max Huber nagy örömére.
 827 XVIII|                       mint õk... Aztán meg a dulakodás zajára oda csõdül a még
 828 IX   |                  Általában ez a vidék nagyon dús volt mindenféle lábas vadban.
 829 V    |                törzsén, a vékony, tejnedvtõl duzzadó szárakon hat-hét hüvelyk
 830 I    |                  hajlott sasorr, az ajka nem duzzadt, hanem vékony és finom metszésû;
 831 I    |                 Llanga pedig, mint a hûséges eb, lábukhoz feküdt.~Urdax
 832 IX   |              letisztította.~E szerint a déli ebéd eléggé változatos volt:
 833 XII  |          Tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy ebéd-e, vagy vacsora - mondta Max
 834 XII  |                 érniök ezzel a csekély, szûk ebéddel is!...~- Tulajdonképpen
 835 XIII |                 hogyan mondják ezt: «Gyerünk ebédelni»: vagy: «Olyan éhes vagyok,
 836 XV   |             foglyaiktól a hatalmas fegyvert.~Ebédjüket, vacsorájukat Kollo fõzte,
 837 X    |                   húsából is elég maradt, az ebédrõl sem kellett gondoskodniok.~-
 838 XII  |                  három férfi közül John Cort ébredt föl legelsõnek. Miután szeme
 839 XII  |             forelopert is. Majdnem egyszerre ébredtek föl, s mihelyt kidörzsölték
 840 I    |                     s talán az ágyúlövés sem ébresztette volna föl az elcsigázott
 841 XIV  |                  gyakran kicseréltek. Minden edényük néhány égetett csupor vagy
 842 IX   |                     hol egész csomó kagylót, édesvízi osztrigát, ollótlan rákot
 843 I    |             körülbelül ötven éves, de nagyon edzett és tapasztalt elefánt-vadász
 844 X    |                    azonban nyoma sem volt az efféle akadálynak.~A reggeli elkészült
 845 IV   |                      szerecsen-dióval és más effélével kereskedett.~Három hónappal
 846 VI   |                    roppant baobabfa nyúlt az égbe: ha sikerül annak az ágaira
 847 VII  |                    egészen megtisztította az eget, úgy hogy a nap szépnek
 848 I    |                       mikor a napsugarak úgy égetnek, mint az eleven parázs?...~-
 849 IX   |                     az idõ kiderült és a nap égetõ forrón sütött, Khamis és
 850 I    |                vidéken. A föld termékeny, az éghajlat egészséges; a nagy folyók,
 851 II   |                        Takarodjál viasza!... egy-kettõ! - parancsolta a foreloper.~-
 852 XIII |                    magas építményt tartanak; egybe fonódó, sûrû ágaik valószínûleg
 853 XIII |                     a faóriások ágainak sûrû egybefonódása és a búja kúszó-növények
 854 XV   |                     s ez a képesség szorosan egybefügg a belsõ, lelki világgal,
 855 XVI  |       természetfölötti lényben: szóval semmi egyébben sem különböznek tõlünk,
 856 XIII |        eredménytelenül. A talaj meglehetõsen egyenletes volt és sûrû bokrok, kúszó
 857 I    |                   lehetett csak, de mivel az Egyenlítõhöz közel az estszürkület nagyon
 858 VI   |                      a húsát. A terhet aztán egyenlõképpen fölosztották, s vígan indultak
 859 I    |            szórakozásból... De, ismétlem, az Egyesült-Államok gyönyörû gyarmatot alapíthatnának
 860 III  |                csordákban járnak. Ha sikerül egyet-egyet magánosan meglepni, akkor
 861 XIV  |               Nemzeti Múzeumot... sõt még az egyetemet, s a leány-gimnáziumot sem.~
 862 III  |                 Huber hidegen.~- Ebben én is egyetértek önnel - szólt John Cort
 863 VIII |                   foreloper megkönnyebbülten egyezett bele ebbe a kívánságba,
 864 X    |                    kezdték megunni a folyton egyforma fogásokat, a melyhez sem
 865 XIV  |                      királyok mindenütt csak egyformák! Még ebben a vadon rengetegben
 866 XIII |                 eddig. Valami folyton tartó, egyhangú morajlást, tompa zümmögést
 867 VIII |                  alighanem kedvelik a zenét. Egyidejûleg nagy csomó nikkel-érmet
 868 IV   |                 nyargalásztak az erdõ körül. Egyik-másik még ma is neki-nekirohant
 869 XVIII|                       mert nélküle a foglyok egyike sem bírta volna megtalálni
 870 XVI  |                  ária, csak ez a kettõ, mert egyiket a másik után, de folyvást
 871 VI   |                     lenne, Khamis, ha sem az egyikkel, sem a másikkal nem volna
 872 XII  |                      Hogy mi történt azután, egyikük sem tudta.~Ki mentette meg
 873 XV   |                   megrakodva tértek haza, de egyikük-másikuk sántán, bénán kullogott
 874 XIII |                   lesznek Llanga iránt, hogy egyiküket megmentette.~- Hálásak?... -
 875 XVII |                      és kérdezõsködik tõlünk egykori hazája felõl... De õ még
 876 X    |                  akkora nikkel-érem, mint az egykoronás, s az egyik felén egy arczkép,
 877 IV   |                     volna barátaiért.~A vele egykorú, huszonöt éves Max Huber
 878 XVII |                manóba! - mondta Max Huber; - egymaga is nehezebb, mint az egész
 879 VIII |                járhatott-kelhetett. De három egymásra következõ éjszakán kint
 880 VIII |                  dolog volt, hogy az emlõsök egynémelyikének (például a kutyának is)
 881 X    |                 ketté törött!~A folyam sodra egyszeriben elkapta a tutajt, mely forogni
 882 VIII |                     tutajra.~- Elõbb azonban együnk valamit, - szólt Max Huber -
 883 XIII |                      ebédelni»: vagy: «Olyan éhes vagyok, mint a farkas!»~-
 884 X    |                  ezekre a majmokra, miért ne ehetnõk meg a húsukat is?~- Ah,
 885 XII  |                     annyi-e ez, mint a lassú éhhalál?...~A három férfi közül
 886 VII  |                foreloper meghökkenve.~- Mert ehol van egy készen... igaz,
 887 VIII |                  külön szavuk van például az éhség és szomjúság kifejezésére
 888 VIII |                    mert én már alig látok az éhségtõl.~Mivel a többieknek is farkas-étvágyuk
 889 IV   |                     Az õserdõben.~Körülbelül éjfél lehetett. Tehát még teljes
 890 VII  |                 lefekvésük után kerekedett s éjfélig tartott.~Hajnal felé erõs
 891 XV   |                    el ne szökhessenek.~Pedig éjjel-nappal ez járt az eszükben. A szökés
 892 V    |                      enyhe és kellemes volt, éjjelre nem szándékoztak tüzet gyújtani,
 893 XVII |                    ajtót, kirohantak a sötét éjszakába.~ ~
 894 XVI  |                     hallhattam megérkezésünk éjszakáján a Bûvös Vadász keringõjét!~-
 895 VI   |                      folyóhoz.~A második nap éjszakájára egy óriási fa tövében húzódtak
 896 VI   |                      volt semmi nyoma.~Ez az éjszakájuk azonban nagyon nyugtalan
 897 X    |                Jó-Reménység fokától egész az éjszaki szélesség huszonharmadik
 898 V    |                      a majmoknak. S feljebb, éjszakon, Ituri környékén, Stanley
 899 VI   |                     John Cort két vadtúzokot ejtett el egy lövésre, s ennek
 900 XVII |                      hogy alattvalói foglyul ejtettek bennünket, - jegyezte meg
 901 X    |               tátotta ki félelmetes fogakkal ékes száját.~Ezek a vízilovak
 902 IX   |                     fa alá ért, de a többiek ekkorra már megrettenve futottak
 903 XVI  |                   közben tovább tartott s az éktelen lárma és macskazene egyre
 904 XIII |           legcsekélyebb jelét is annak, hogy él?...~E pillanatban a két
 905 VIII |                    szóval: az volt a kérdés, él-e még Johansen doktor meg
 906 X    |           kétségbeesetten csapkod, vergõdik, el-elmerül és ismét fölbukik.~Ekkor
 907 V    |                    Az eleven fiú minduntalan el-eltûnt a bokrok és fák sûrûjében,
 908 XIII |                 fuldokló utasokat. Õ, Llanga elájult, s mikor eszméletre tért,
 909 XVIII|                    az egyik fa árnyékából, s elállta a meghökkent foglyok útját...~
 910 X    |                   föl a folyamból.~Max Huber elálmélkodva kiáltott föl:~- Mi ez?...
 911 X    |                      egy perczre sem hagyták elaludni; így azok, a kik aludtak,
 912 XV   |                  ezeket az idegeneket, a kik elárulhatnák ittlétüket az Ubangi-rengetegben...~
 913 XV   |                    veszedelmes is lett volna elárulni elõttük a puskák titkát,
 914 III  |                    volt, mert a menekvõ ökör elárulta a kis társaság rejtekhelyét.
 915 II   |                felelte Urdax - s azzal, hogy elárulták ittlétüket, éppen nem csökkentik
 916 XVI  |                    ki a tér közepére. S hogy elbámult a két jó barát, mikor látta,
 917 X    |                  Pedig a szárazon könnyebben elbánhattak volna vele, mert nem igen
 918 III  |                     ügyes lövõ valahogy csak elbánik velük; de mit tehettek 200-
 919 I    |          megbízhattak benne.~A három európai elbeszélgetett vacsora után. Mivel útjuk
 920 III  |                  hisz az elefánt több terhet elbír, mint 32 ember együtt, s
 921 VII  |                   semmisem látszott, annyira elborították a buján tenyészõ kúszó-növények.
 922 XVIII|                 ellátta Lo-Mait eleséggel és elbúcsúzott megmentõjétõl... Fájt nekik,
 923 XIV  |                    melyben laktak. Itt aztán elbúcsúztak tõlük... Lo-Mai még egyszer
 924 V    |                       hogy az egész társaság elbújhatott volna alatta, vagy kunyhót
 925 I    |            találhatnék, Max?... Talán bizony elbûvölt országokat, tündérpalotákat,
 926 I    |                     ébresztette volna föl az elcsigázott karavánt... Elaludtak az
 927 VI   |                      nagyon fárasztó volt és elcsigázta az utasokat. Csak Llanga
 928 XIII |                  vagy éjszaka?... Nem bírták eldönteni. Mivel azonban a vezetõ
 929 XIII |                  arra már nem értek rá, hogy eldöntsék: vajjon emberek, vagy majmok
 930 XV   |                     Ez a kérdés is csakhamar eldõlt. Mióta a foglyok a vagdiak
 931 I    |                      tündérpalotákat, valami eldorádót, ötlábú ragadozókat, vagy
 932 IV   |              hasonlított azokhoz a kegyetlen elefánt-vadászokhoz, a kikkel Stanley is gyakran
 933 IV   |                  bátor átkutatója mondta, az elefántcsonton, a mit piaczra visznek,
 934 IV   |                   amerikai faktóriában, mely elefántcsonttal, szézámolajjal, pálmaborral,
 935 III  |                     egyenesen neki a közelgõ elefántcsordának, mely úgy fogja széttaposni
 936 III  |                     a portugál útjába ezt az elefántcsordát, hogy bosszút álljon megölt
 937 III  |                     ágakat, de 30 láb még az elefántnak is sok: nem érhette el.~
 938 IV   |                 akkor szaladtak el, mikor az elefántokat megpillantották - jegyezte
 939 I    |                    gyakran megesett, hogy az elefántoknak szánt golyót az ellenséges
 940 I    |                  lybiai párduczokra, s annyi elefántot lõttünk Urdax barátunknak,
 941 III  |                      s rálõtt a legközelebbi elefántra, mely ormányával már azt
 942 III  |                    És tíz-tizenöt felbõszült elefánttal szemben minden ellentállás
 943 IV   |                  Bangóból származó portugál, elefántvadász expedíczióra készült Afrika
 944 V    |                hagyta helyben a foreloper. - Elégedjünk meg azzal az ösvénnyel,
 945 I    |                      nem volt elõre látható, eleget megértünk az úton.~- Tehát
 946 XV   |                   bánt velök.~Ez azonban nem elégítette ki a foglyokat; õk távozni
 947 II   |                     karavánokon.~Urdaxnak is elégszer akadt baja e kiránduláson
 948 IX   |                  állt, míg John Cort a tutaj elején puskával lesett elejthetõ
 949 IX   |                belõlük?... Ha minden lövésre elejtenek is egyet, a töltésük hamar
 950 IX   |                 tutaj elején puskával lesett elejthetõ vadra. Féltíz tájban aztán
 951 XIV  |            lekoppasztott szárnyas, meg egyéb élelmi szerek voltak s a falba
 952 XV   |                   emberi és mennyi az állati elem, hogy kellõképpen osztályozhassa
 953 X    |               megtámadják a vízilovat a maga elemében, a vízben. Egyetlen lökéssel
 954 IX   |            élvezettel nézték a vidám ficzkók élénk kergetõzését, kaczagtató
 955 II   |                  ennyivel közelebbrõl sokkal élénkebben világítottak, de akárhogy
 956 XVI  |                    és Raggi ezredes a csapat élére állt.~Majdnem ugyanakkor
 957 XIV  |                     öregem?»~Li-Mai idõnkint eleresztette Llanga kezét, s hol egyik,
 958 X    |                  volt. Alig várták már, hogy elérjék az Ubangit, melynek legelsõ
 959 II   |                     távoli zajra, s most már élesebben hallotta a trombitálást,
 960 VI   |                     zsákmány több napra való eleség volt, s Khamis sietett is
 961 I    |                 Huber.~A karaván poggyászát, eleségét, meg az elefántcsontot a
 962 IV   |                 Onnan kezdve már könnyû volt eleséghez jutniok, akár a parti falvakban,
 963 X    |                    napig nem lesz gondunk az eleségre.~Khamis rögtön a part felé
 964 XIII |                    mit, mire várjanak?... Az eleségük elfogyott s õk máris éhesek
 965 XIII |                      nincsen sem tûzünk, sem eleségünk...~- És ez annál nagyobb
 966 XII  |                    sõt, a mint látom, még az eleségünket is ide tették!...~S valóban,
 967 X    |                    kis teremtést, dörzsölte, élesztgette, melengette a tûznél, s
 968 V    |                   még nem is ismeri!... Hány élet, mennyi pénz és fáradság
 969 XII  |                      Másnap három, látszólag élettelen férfi hevert a legsûrûbb
 970 IV   |                  találkozhatnánk velük, s ez életünkbe kerülhetne. Másrészt, mivel
 971 III  |                  érezte, hogy Max Huber kezd elfáradni.~- Tegyen le... tegyen le
 972 XII  |                mentek már utána, mikor kissé elfáradtak és megálltak pihenni.~A
 973 I    |                     leszálltak a kocsiról.~- Elfáradtál-e, Llanga? - kérdezte John
 974 XVII |                    értette?... Talán egészen elfelejtette anyanyelvét három esztendei
 975 VI   |                    mind a négyen kényelmesen elfértek.~Lefekvés elõtt még megvacsoráltak.
 976 XVII |               Mszelo-Tala-Tala õ Felsége úgy elfintorította az arczát, hogy akármelyik
 977 XVI  |                kegyeskedett megjelenni, hogy elfogadja alattvalói hódolatát.~Az
 978 IV   |                   hazajuthatunk: mi elõre is elfogadjuk, akármit tanácsol.~- Mindenesetre -
 979 X    |                 pedig Blumenbach általánosan elfogadott osztályozása szerint a kétkezû
 980 XIII |                    kerültek-e. A banda, mely elfogta és kísérte õket, egyre beszélt,
 981 X    |                    hozzá John Cort - mert ha elfogynak, aligha akadunk egy második
 982 VI   |                  perez telt bele, míg végre, elfulladva a gyors futástól, a foreloper
 983 V    |                      társai jóízûen aludtak, elgondolkozott...~A mély rengeteg oly csöndes
 984 XIII |                        tette hozzá Max Huber elgondolkozva.~Ez a föltevés nem is volt
 985 IX   |                  kellett félniök, hogy a nap elgyötri õket az árnyéktalan víz
 986 VII  |               francziának: a környék végképp elhagyatottnak látszott; csak a madarak
 987 IV   |                     álltak, tanácstalanul és elhagyatva a «Nagy Õserdõben», a hogy
 988 XVII |                     óra tájban a négy fogoly elhagyta a kunyhót.~Ngalában koromsötét
 989 XVI  |                     vette õ Felségét, a mint elhaladt elõttük.~- De hisz ez igazi
 990 XVI  |                      a pokoli lárma hirtelen elhallgatott, s csak a tömeg lassú morajlását
 991 XII  |             sóhajtott a franczia.~Mindhárman elhallgattak és némán, csöndben ettek.
 992 IV   |                    fejszéjük, de a foreloper elhozta kézi szekerczéjét, a francziának
 993 XIII |                  mint tulajdon gyermekükkel. Elhozták ide a faluba, de nem zárták
 994 III  |                      többi elefánt, oda érve elhullt társához, pár pillanatra
 995 XII  |                   talán csak arra várt, hogy elinduljanak?... És most az utat akarja
 996 XII  |                töltsük itt az éjszakát.~- De eljön-e értünk ez a fáklyavivõ holnap
 997 II   |                    hadd maradjon itt, ha már eljött! - mondta Max Huber a vezetõnek. -
 998 IV   |             igyekezzék, a honnan már könnyen eljuthatott Librevilleba.~Az volt hát
 999 II   |                      európaiakkal.~De vajjon eljutnak-e odáig épségben?... Vagy
1000 XII  |                      élünk meg aztán is, míg eljutunk az Ubangi folyóig? - kérdezte
1001 XVIII|                      hogy Anglia elébe vág s elkaparítja a konczot Németország orra
1002 X    |                sziklákon zúzódik össze, vagy elkapja a sebes forgatag és fölfordítja.~
1003 III  |                       A portugál irtózatosan elkáromkodta magát, s rálõtt a legközelebbi
1004 VIII |                Cortnak sem volt ellenvetése, elkeresztelték a folyót Rio-Johansennek
1005 X    |                     legjobb szer a szúnyogok elkergetésére: ha tûzre vetik, oly maró
1006 IX   |                 Huber - s ha nem bírjuk õket elkergetni...~- Tüzet!... kiáltotta
1007 XIII |                      alatt, mióta a tutajról elkerült, nemcsak meggyógyult, hanem