Fejezet

1008 X    |                    mialatt Khamis a vacsorát elkészítette, Llanga pedig a tutajon
1009 VI   |               mindjárt meg is pihentek, hogy elkészítsék az ebédet.~- A változatosság
1010 X    |                 efféle akadálynak.~A reggeli elkészült és Khamis hívó szavára elõkerült
1011 III  |                  megint idõbe került, s mire elkészültek vele, nyilvánvaló volt,
1012 XV   |                Afrikában, mert ha megvadulva elkezdenek rohanni, mindent legázolnak,
1013 XVI  |                      lépett a kintornához és elkezdte hajtani.~S mindnyájuk végtelen
1014 XIV  |                      az apa és Li-Mai, a fiú elkísérték õket egészen addig a kunyhóig,
1015 I    |               illatát. Egy órával késõbb már elköltötték a vacsorát is és lassankint
1016 I    |                      misszionáriusok mindent elkövetnek, hogy akár erõvel, akár
1017 IX   |             arczfintorításait, de lassankint elkomolyodtak, mert az állatok egyre ingerültebbek
1018 XVIII|                   Ekkor a két jó barát bõven ellátta Lo-Mait eleséggel és elbúcsúzott
1019 XV   |             töltéseiket, mert a vagdik bõven ellátták õket friss hússal; azután
1020 IX   |                 roppant hadsereg veszedelmes ellenfél volt, s ha dühe a négy ember
1021 XVI  |            mindannyiszor babonás borzalommal ellenkezett és szinte erõszakkal hurczolta
1022 XIV  |                   érzés, mely homlokegyenest ellenkezik a kapzsiság állati ösztönével;
1023 XIII |                     nem zárták börtönbe: sõt ellenkezõleg, szabadon járhatott-kelhetett
1024 V    |               tisztérõl, az õrködésrõl... Az ellenség pedig lassan, óvatosan közeledett
1025 V    |                     az embert, leghalálosabb ellenségüket. A Kongó és Kamerun más
1026 X    |              rárohannak képzelt, vagy valódi ellenségükre, s a szó szoros értelmében
1027 XIII |                     mindjárt látták, hogy az ellenszegülés hiábavaló és czéltalan.
1028 XVII |               szerencsétlen már õrült. Talán ellent is szegül... Hátha nem akar
1029 III  |                    elefánttal szemben minden ellentállás hiábavaló: - tízszer annyi
1030 VI   |                      két óra tájban a majmok elmaradoztak, mindnyájuk nagy megkönnyebbülésére.~
1031 III  |               utoléri Max Hubert, a ki kissé elmaradt társaitól...~E pillanatban
1032 II   |                    Max Huber.~- S én szintén elmegyek önnel, - tette hozzá Khamis -
1033 XVII |                     végképpen õrült volt. Az elméje már akkor sem volt egészen
1034 XVI  |                    hülyék, dadogók és gyönge elméjûek, a kiknek ember voltát ezért
1035 VIII |                      senki sem kételkedhetik elmélete helyességében.~Elutazott
1036 XVII |            bennszülött szolgája valószínûleg elmenekült a rengetegbe. Mert ha a
1037 III  |           Mindenesetre, mert nem láttuk õket elmenni.~Körülbelül félmérföldnyire
1038 V    |                     rajtam a sor.~A franczia elment aludni, s három óráig a
1039 X    |               megszólal. Akkor aztán mindent elmond barátainak.~Egyelõre behúzódott
1040 X    |                     hívni a forelopert, hogy elmondja neki a különös esetet, de
1041 XVII |                     mihelyt hazaért, azonnal elmondott mindent Khamisnak is.~-
1042 III  |                   érezték, hogy nem szabadna elmulasztaniok: a józan ész parancsolta,
1043 XVI  |                       azért mégis nagyon jól elmulattak náluk, mert Lo-Mai, az apa
1044 VII  |                     több esztendõnek kellett elmúlnia, mióta az elsõt elvesztették,
1045 X    |                    az utasokat, de a röfögés elnémult és csak a szuszogás volt
1046 II   |                fenevadakat. Ez a legtalálóbb elnevezés: fenevadak; mert valóban
1047 XIII |                      a szó szoros értelmében elnyelték az eleséget, a melybõl csak
1048 II   |                   vagy helyesebben hosszasan elnyújtott bõgés, valami trombitálásféle
1049 I    |                eltörõdött utasok kényelmesen elnyújtózkodtak a puha fekvõhelyen; amodább,
1050 XVI  |                    azt is, a mi rajtuk volt, elnyûtte már a hosszú út, a sok viszontagság
1051 VI   |                   csinálva ismét rátértek az elõbbi, széles csapásra, s estére
1052 VI   |                     a tsetse-legyek: s ha az elõbbiek fullánkjától óvakodniok
1053 VI   |                    feje vagy húsz lépésnyire elõbukkant az ágak közt.~John Cort
1054 II   |                      Az imbolygó tüzek ismét elõbukkantak, csakhogy...~- Szavamra! -
1055 XIV  |                kongó-melléki és német szó is elõfordul. Észre vett még egy harmadik
1056 X    |             elkészült és Khamis hívó szavára elõkerült Llanga is, jól megrakodva
1057 VIII |                   közé.~Hozzáláttak tehát az elõkészületekhez. Elõször is szétszedhetõ,
1058 XVIII|                    Pár percz múlva odaértek, eloldoztak egy csónakot, beleültek
1059 IX   |                      dikán reggeli félhétkor eloldozták a tutajt a partról és neki
1060 X    |                       egy egészen ismeretlen élõlény feküdt elõttük, a melyrõl
1061 VII  |               körülnézett, nem lát-e valahol élõlényt.~Nem volt ugyanis lehetetlen,
1062 III  |                   hogy a szerecsenek, miután eloltották fáklyáikat, nem üldözik-e
1063 I    |                csinálták ugyan ezt... Akárki elolvassa Barth, Burton, Speke, Grant,
1064 IV   |                  útitervét, a mely sok egyéb elõnnyel kínálkozott.~- Ha találunk
1065 XVI  |                    nem is lehet ez a vízözön elõtti jószág, - felelte Max Huber. -
1066 I    |                      valami olyant, a mit az elõttünk erre járt utazók már szintén
1067 V    |                   milliókat és milliókat fog elõvarázsolni az ipar. A legdrágább fanemek
1068 XIII |                    mindjárt meglátjuk.~Ezzel elõvette zsebébõl azt az érmet, melyet
1069 XII  |                      hogy ez a vezetõ nagyon elõzékeny, - mondta Max Huber. - Csak
1070 XII  |                     ugyanolyan volt, mint az elõzõ két napon, csakhogy az erdõ
1071 XV   |                     károsult ott nyomban jól elpáholta, a szomszédjai pedig segítettek
1072 X    |                   Cort - ha már annyi golyót elpazaroltunk ezekre a majmokra, miért
1073 XV   |                     szégyenében akárhányszor elpirul... Már pedig pirulni csak
1074 XIII |                    nem akarunk étlen-szomjan elpusztulni. S ha már menni kell, induljunk
1075 IV   |             fáradságuk gyümölcse, s ráadásul elpusztult a karaván feje is, pedig
1076 XII  |                        hogy ha itt maradunk, elpusztulunk... Ne vesztegeljünk tehát,
1077 II   |               társaságot, s aztán mindenüket elrabolják. Nem félnek a puskától,
1078 VI   |                 Khamis - vagy, ha nem lehet, elrejtõzünk, a míg õk tovább baktatnak...
1079 VI   |                    tûz a barlang bejárásánál elriasztotta volna füstjével a szúnyogokat,
1080 III  |             pányváikat s õrjöngõ félelmükben elrohantak, még pedig vakon, egyenesen
1081 III  |                     Még ágyúkkal sem lehetne elsöpörni! - dörmögte Max Huber idegesen,
1082 XVII |                          Max Huber lépett be elsõnek, s utána jövõ társai gondosan
1083 XIII |                      hogy sötét alakokat lát elsuhanni a fák között... Káprázat
1084 VI   |                   Megkísértjük észrevétlenül elsurranni mellettük, - mondta Khamis -
1085 XIII |                   Johansen-folyó vízesésénél elszakadtak egymástól.~- Derék fiú vagy,
1086 XIII |                 lenne, hogy...~Llanga rögtön elszaladt, s nem sokára eleséggel
1087 VII  |                      a folyó fáradság nélkül elszállít bennünket az Ubangihoz...~-
1088 VII  |                     is, mely fáradság nélkül elszállítja õket az Ubangi folyóra.~-
1089 IV   |                     volt tiporva a fû, félig elszenesedett szurokfenyõ-gallyak hevertek
1090 III  |                      a legbátrabbak szíve is elszorult volna.~A szegény ökröket
1091 IV   |                     egyetlen perczre sem fog elszunnyadni.~Llanga lefeküdt Max Huber
1092 VII  |              gondolta magában. - Lehet, hogy elszunnyadtam egy pillanatra, s álmomban
1093 VIII |              valamelyik tudományos bogarának élt.~Most az lett a bogara,
1094 IX   |                     hogy éjszakára majd csak eltakarodnak a majmok, s inkább ki sem
1095 II   |                     is volt. De hát ki tudná eltalálni a szerecsenek eszejárását
1096 IX   |                  Mindamellett egy-két kõ már eltalálta az utasokat, bár igaz, hogy
1097 III  |                      a földön csúszó hernyót eltapossuk. Egyetlen egy ökör fordult
1098 IX   |                    jó puhára, s azzal megint eltaszította a tutajt a parttól.~Délután
1099 XIII |                  csípte...~A kicsike azonban eltátotta a száját s mindnyájuk álmélkodására
1100 IV   |                 töltést...~- És illendõképen eltemethetnõk a portugált is - tette hozzá
1101 VIII |                együtt.~- Akkor kötelességünk eltemetni õket - mondta Max Huber.~
1102 III  |                      És igaza volt: az ökrök eltépték pányváikat s õrjöngõ félelmükben
1103 V    |                   Cort, hogy vigyázzon, mert eltéved: akár csak falra borsót
1104 XII  |                   volt, hogy oda... De hátha eltévednek rajta?... Mi lesz akkor?...
1105 XII  |                  vezetõjük nélkül okvetlenül eltévedtek volna a sötét rengetegben.~
1106 XVII |                    bizonyos, hogy alattvalói eltitkolták elõtte itt létünket... Pedig
1107 XII  |                      s a töretlen bokrok úgy eltömték, benõtték a fák közeit,
1108 I    |                    maradt a fû és a rázástól eltörõdött utasok kényelmesen elnyújtózkodtak
1109 VIII |                    vagy megtalálják a doktor eltûnésének a nyitját, de a ládában
1110 I    |                    hat ökör húzta; az ajtaja elül volt, oldalt pedig apró
1111 VIII |                      elmélete helyességében.~Elutazott tehát a Kongó-államba s
1112 X    |                     nem talál rá módot, hogy elûzze az alkalmatlan vendégeket.~
1113 III  |                       mikor vagy tíz elefánt elvált a többiektõl, s a futók
1114 III  |                   John Cort, készen rá, hogy elvegye barátjától a fiút, ha már
1115 XV   |                      jöhetett volna rá, hogy elvegyék foglyaiktól a hatalmas fegyvert.~
1116 VI   |                kellene, de mégis kár a hiába elvesztegetett öt töltésért.~- Még pedig
1117 VII  |                     elmúlnia, mióta az elsõt elvesztették, az utóbbit itt hagyták.~
1118 VIII |                négykezû állatokat.~De Garner elveti a sulykot. Az az igaz, hogy
1119 IV   |                     e miatt még sem lehetett elvetni a foreloper útitervét, a
1120 XVI  |                    minden este megtörtént, s elvetõdtek a királyi palota elé, a
1121 XII  |                     Az ismeretlen fáklyavivõ elvezeti õket rendeltetésük helyére
1122 XV   |                      lépcsõkön, Lo-Mai pedig elvezette Khamist és társait a falu
1123 IX   |                       Az utasok eleinte nagy élvezettel nézték a vidám ficzkók élénk
1124 XVI  |                szinte megittasulva a roppant élvezettõl, egyre jobbra-balra ingatták
1125 III  |                      mi több, mindent, a mit elvihettek, s a minek értéke volt,
1126 VII  |                     darabon, fáradság nélkül elviszi õket egész az Ubangi-folyóig,
1127 IV   |                    használhattak belõle, azt elvitték a még parazsas tûzhöz, melyet
1128 IV   |               ingerelné dühöket, végre mégis elvonulnak innen.~- Akkor visszamehetnénk
1129 XIV  |                  tanulmányozta ezt a különös ember-, vagy majom-fajt, könyvet
1130 XVI  |                     a nagy térre, a hol most ember-ember hátán tolongott.~Akár csak
1131 XV   |                      fontos bizonyítéka volt ember-voltuknak. Mert az emberen kívül semmiféle
1132 II   |                  közt még mindig szokásos az emberáldozat. A rabszolgákat lemészárolják
1133 II   |                      fenevadak; mert valóban emberarczú vadállatok ezek a négerek
1134 I    |         csetepatékban a karaván egyetlen egy embere sem veszett el.~Sõt a Bahar-el-Abiad
1135 II   |                  osztogatott és fölállította embereit.~A három európai meg Khamis
1136 XIII |                  tudta, hogy majmokkal, vagy emberekkel van-e dolga. Azt azonban
1137 XV   |                     ember-voltuknak. Mert az emberen kívül semmiféle más állat
1138 II   |                  számú támadókat, s egyetlen emberét sem vesztette el. Most már
1139 IV   |                 tudományokat, s különösen az emberfajok érdekelték. E mellett nagyon
1140 V    |                     ki egyszersmind az egész emberiségnek is jótevõje lehetne, ha
1141 V    |                melynek semmi haszna nincs az emberiségre.~Pedig ha a csodást keresik,
1142 XV   |                     oly eszme, a mely minden emberrel közös.~- És mi az?~- A legfõbb
1143 III  |                     kis Llanga, nem ment még emberszámba.~- A kocsit!... A kocsit! -
1144 VIII |              különböznek leglényegesebben az embertõl - csak akkor beszélnek,
1145 V    |                indákból, melyek néha csaknem embervastagságban kanyarodtak fölfelé a roppant
1146 IV   |                  piaczra visznek, valósággal embervér tapad.~A kirándulás, mint
1147 XII  |                   hozta õket ide, az erdõnek eme sûrû börtönébe, mielõtt
1148 I    |                    lombos, árnyékos tamarind emelte koronáját az ég felé.~Ezeket
1149 XVI  |                     Khamis és társai gyakran emlegették a Mszelo-Tala-Tala nevét,
1150 VIII |             Amerikába, s utazásának egyetlen emlékeként két fiatal csimpánzt vitt
1151 XIII |               rengeteg szélén láttak azon az emlékezetes éjszakán, a midõn az elefántok
1152 VIII |                tudvalévõ dolog volt, hogy az emlõsök egynémelyikének (például
1153 XII  |                  rengetegben.~Sehol egyetlen emlõst vagy madarat sem láttak
1154 XVI  |                  volt, akárcsak a szentiváni ének... Félóráig játszotta ezt
1155 V    |                utasokat. Ezer meg ezer madár énekelt, csattogott, fütyült, sikongatott,
1156 VII  |                     látszott; csak a madarak énekét és a majmok sikongatását
1157 XVII |                      s még a Tükörszemû Atya engedelme ellenére is utat törnek
1158 XII  |                       jegyezte meg Khamis.~- Engedelmeskedjünk tehát a parancsnak, - mondta
1159 XVII |                 elõtt, megtagadná-e tõlük az engedélyt, hogy hazamehessenek?...~-
1160 XVII |                      határig.~- De hátha nem engedi meg, hogy távozzunk?~- És
1161 XVII |                 fontos diplomácziai okok nem engedik...~- Nos, ha nem teljesíti
1162 XVII |               távozzunk?~- És ugyan miért ne engedné meg?~- Ki tudja, kedves
1163 VI   |                     A talaj egyre nedvesebb, engedõbb lett; itt-ott egészen kátyús
1164 XVII |                    létele alatt?...~- Ért ön engem? - folytatta John Cort. -
1165 IV   |                     vadásznak mindig van mit ennie, föltéve, hogy beéri a pecsenyével.~
1166 I    |               végeznõk be?~- Nem, John, nem: ennyire már magam sem hajhászom
1167 V    |                      John úr, s ha mindennap ennyit mehetünk, nem egészen egy
1168 II   |                      közt.~Az imbolygó tüzek ennyivel közelebbrõl sokkal élénkebben
1169 II   |                      a puskáikat...~- Oh, az enyém rendben van! - felelte Khamis. -
1170 V    |                   hideg, sõt a levegõ nagyon enyhe és kellemes volt, éjjelre
1171 X    |                    látszott a Llangáét, mely enyhén hûsítette a homlokát...
1172 VII  |              hangyaboly, a minõt a termeszek építenek egész Afrikában...~- Nem! -
1173 VII  |                   föl, nem kell másik tutajt építenie, mert ez is nagyon jó lesz.~
1174 I    |                 megvasalt és roppant erõsnek épített kocsin meg sem látszott,
1175 V    |                     hol laktak és kunyhóikat építették... S nem ezen a vidéken
1176 V    |                   volna alatta, vagy kunyhót építhetett volna a leveleibõl, mint
1177 VII  |                tutajt esetleg szerecsenek is építhették volna... de ezt a lakatot!...~-
1178 XIV  |                      deszkázva, s ez az alsó építmény a fák keresztbe fonódó ágain
1179 XIII |                oszlopok, melyek óriási magas építményt tartanak; egybe fonódó,
1180 XIV  |                      a három idegennek pedig éppenséggel nem tartoztak hálával s
1181 IV   |                     Szerencsére Közép-Afrika erdeiben hemzseg a vad, s az ügyes
1182 XV   |                   azt parancsolta-e a vagdik érdeke és biztonsága, hogy holtuk
1183 IV   |                      különösen az emberfajok érdekelték. E mellett nagyon bátor
1184 I    |                     mondom, hanem...~- Hanem érdekesebb lenne, úgy-e, ha utazásunkat
1185 XV   |                  helyzet napról-napra veszít érdekességébõl, sõt határozottan tûrhetetlen
1186 VIII |                     nevetve.~Khamis nem nagy érdeklõdéssel hallgatta Johansen doktor
1187 V    |                   örömére John Cortnak, a ki érdeklõdve nézegette ezt a csodás világot.~
1188 XVII |                  terve különben megfontolást érdemelt, s az alkalom kedvezõ volt
1189 IV   |                    elnevezte. Az erdõ meg is érdemelte ezt a nevet, mert talán
1190 X    |                 ezért még arra sem tartották érdemesnek, hogy közelebbrõl megnézzék,
1191 XIV  |                akarna mutatni nekik.~Ezek az erdõ-lakók nem voltak meztelenek; valami
1192 XIV  |                   nem tudunk ezeknek a derék erdõ-lakóknak a nyelvén, - mondta Max
1193 II   |                     támadók nem mozdulnak az erdõbõl, bár a bolygó tüzek egyre
1194 II   |                    óvatosabban közeledtek az erdõhöz. Negyed óra múlva már alig
1195 III  |                      már nem juthatnak el az erdõig, mert a csorda elõbb utolérné
1196 XIII |                       mert annak tartotta az erdõlakókat, - majom létükre annyira
1197 III  |                      sok az elefánt, mert az erdõs és mocsaras vidék egymást
1198 V    |                  ismerte már a közép-afrikai erdõségeket, mert sokat járt Kongó és
1199 IV   |                       még pedig alighanem az erdõszélen...~- Nos, Khamis, nézzük
1200 X    |             észreveszi õket. Ha pedig utánuk ered, bizonyára sokkal hamarabb
1201 XVII |                      az égetett agyagedények eredetét és - a kintornát is, a mely
1202 VIII |                    is lefordítottak az angol eredetirõl.~- Hát õ az! - kiáltott
1203 IX   |                     próbálni, hogy csakugyan eredményes-e a zavarosban halászás, megint
1204 XIV  |              megszökhessünk és tanulmányaink eredményét föltálalhassuk az álmélkodó
1205 XIII |                      Maga sem tudta.~Félórai eredménytelen bolygás után a három utas
1206 VIII |              megtudta Garner vállalkozásának eredménytelenségét, elhatározta, hogy õ is
1207 XIII |             kilométernyi területet jártak be eredménytelenül. A talaj meglehetõsen egyenletes
1208 VI   |                       Mind a hárman futásnak eredtek és lélekszakadva rohantak
1209 IX   |                     s a nagyobb fajta, óriás erejû majmok ugyancsak hatalmas
1210 IX   |                    biztosak, s a távolság az erejüket is gyöngítette. Mindamellett
1211 XV   |                      pápaszemes majmot, hogy eresszen bennünket haza!~De ezt könnyebb
1212 VII  |                  egyes törzsek ezen a folyón ereszkednek alá az Ubangi-folyóig, mert
1213 VIII |            szolgámmal.~Augusztus 9. - Lefelé ereszkedünk a folyón, akadály nélkül,
1214 XIII |            majom-kenyér a neve, meg jó csomó érett banánt, s egy csuporban
1215 XVI  |                 ellenben nincsen állat, mely érezné a festészet, a költészet
1216 XVII |                     Johansen doktorral. Sõt, érezvén, hogy a német tudós sokkal
1217 III  |                egy-két percz múlva a dombhoz érhetett.~- Nos, kedves Max: hogy
1218 XVIII|             veszedelem nélkül és kényelmesen érhetnek az európaiaktól már látogatott
1219 II   |                      az Ubangi jobb partjára érjen; onnan tutajon mennek tovább
1220 XVI  |                      meg iddogálnak.~Az ital erjesztett, megforrott tamarind-bor
1221 X    |                  csak mi magunk szerencsésen érjünk Librevillebe...~- Na, már
1222 XVIII|                 Khamis és Llanga május 20-án érkeztek meg a glassi faktóriába,
1223 XV   |                    tanulmányozta a vagdi nép erkölcseit, szokásait és jellemét.
1224 XIV  |           vendégszeretet maga oly fejlettebb erkölcsi érzés, mely homlokegyenest
1225 III  |                  földre jutniok, el tudnák-e érni az erdõt?... S ha az elefántok
1226 III  |               önfenntartás végsõ ösztönével, ernyedõ izmaikat megfeszítve, a
1227 II   |                    hol a gyöngeség bûn, s az erõ minden!~E vadak közt még
1228 III  |                   megölik, csak száz frankot érõ agyarát használhatják.~Urdax,
1229 X    |                     de a kormánylapát a nagy erõfeszítésben ketté törött!~A folyam sodra
1230 III  |           megfeszítve, a menekülõk irtózatos erõfeszítéssel vágtattak az erdõ felé...
1231 VI   |                      teste reszketett a nagy erõlködésben: de hiába! nem tudta kihúzni
1232 VII  |              megfordul.~De az amerikai hiába erõltette meg a szemeit: bármerre
1233 XVIII|            tizenketten, s mind ügyesebbek és erõsebbek, mint õk... Aztán meg a
1234 XVII |              másodszor is megrázta, most még erõsebben...~Õ Felsége pedig - kiöltötte
1235 XIII |                      úgy hogy lépcsõ-fokokat erõsíthettek közéjük, a melyeken járni
1236 XVIII|              reggelig, semmi sem zavarta meg erõsítõ álmukat.~Khamis reggelit
1237 I    |               szilárdan megvasalt és roppant erõsnek épített kocsin meg sem látszott,
1238 X    |             hallatszott, mely azon mértékben erõsödött, a mint a tutaj közeledett.~-
1239 XVIII|                              XVIII. FEJEZET.~Erõszakos megoldás.~A szerencse kedvezni
1240 XVII |                  része már aludt: a sok ital erõt vett rajta, úgy, hogy már
1241 V    |               északra és délre lakó nagyobb, erõteljesebb szerecsenek?... S miért
1242 III  |                    mit elvihettek, s a minek értéke volt, el is raboltak.~-
1243 V    |                   csodálni a szebbnél-szebb, értékes faanyagot, a melybõl valaha
1244 V    |                 esetben is csak néhány kétes értékû meteorológiai, vagy természettani
1245 XVIII|                 Gyermeki lelke és tökéletlen értelme nem látott semmi különbséget
1246 XVII |                    hogy a német tudós sokkal értelmesebb és okosabb, mint õk maguk,
1247 V    |                      a kik: épp oly ügyesek, értelmesek, harcziasak, sõt veszedelmesebbek
1248 XIV  |                növényevõk; a szemei élénken, értelmesen villogtak.~Az anya szelíd
1249 VIII |                   adott nekik hozzá elegendõ értelmet: mert máskülönben mi sem
1250 XVI  |               köztünk is vannak fejletlenebb értelmiségûek: például a hülyék, dadogók
1251 XVI  |                     tõlünk, csak abban, hogy értelmiségük fejletlenebb, mint a miénk...
1252 XIII |                szavak, de nem is értek rá az értelmükön tûnõdni. Hirtelen tizenöt-húsz,
1253 XVII |                      mit a foglyok eddig nem értettek. Most már tudták, honnan
1254 XIV  |                   mondataik rövidek, szavaik érthetetlenek. A forelopernek azonban
1255 X    |                     szeretném, ha már meg is értük volna!~Ez az aggodalom kissé
1256 XVI  |                      gazdájuk, talán meg sem értvén vendégei kívánságát, csak
1257 III  |                   után.~A többi elefánt, oda érve elhullt társához, pár pillanatra
1258 XVI  |                mûvészet, mely inkább csak az érzékeinkre hat; ellenben nincsen állat,
1259 IV   |                    Cort komoly, gyakorlatias érzékû fiatal ember volt, mint
1260 XVI  |              tánczolnak...~- De legalább van érzékük iránta és szeretik a zenét, -
1261 XIV  |                      voltak gondolataik, sõt érzelmeik is. A vendégszeretet maga
1262 X    |                  feje és a keze forróságából érzett.~- Hogy van a majmod, Llanga? -
1263 V    |                    is ösztönszerûleg tudják, érzik, merre van a négy világtáj,
1264 VI   |                     A harmadik nap fontosabb események nélkül telt el. Mivel a
1265 VI   |                 tudtak volna visszaverni egy esetleges éjszakai támadást.~Igaz,
1266 XVII |                    társai, számítva a szökés eshetõségére is, vállukra vetették a
1267 X    |                látszott, hogy a betegnek jól esik, mert a láza csökkent.~Egyszerre
1268 VII  |                   meg abban a finoman szemzõ esõben, mely mindjárt lefekvésük
1269 XIII |                  volt, mintha soha egy csöpp esõt sem látott volna. Hogy a
1270 VI   |                 tisztáson Khamis megtöltötte esõvízzel nagy tömlõjét, a mi szerencse
1271 X    |                   holmijukat is, hogy kár ne essék bennük a viharban. Másnap,
1272 XIII |                     hogy végképp kétségbe ne essenek.~Így okoskodtak magukban:~...
1273 XII  |                      vezetni akarja õket?...~Estefelé, mint tegnap is, a fáklya
1274 XVI  |                 tikkasztóan sütött reggeltõl estig.~Valamivel délutáni három
1275 I    |                     az Egyenlítõhöz közel az estszürkület nagyon rövid ideig tart,
1276 V    |             veszedelmesebbek voltak, mint az északra és délre lakó nagyobb, erõteljesebb
1277 X    |                   amerikai, vagy német tudós eszében teremhet meg az ilyen bolondgomba!...
1278 II   |                      eltalálni a szerecsenek eszejárását és szeszélyeit?~Félóra múlt
1279 XIV  |                      vele elégedve: de azért eszem ágában sincs, hogy a Vagdi-törzs
1280 X    |                    gondoskodniok.~- Most jut eszembe, - szólt John Cort - ha
1281 I    |                      leginkább a gyermekeket eszik meg. Ezért a misszionáriusok
1282 XV   |                      fogalomkörükbõl egy oly eszme, a mely minden emberrel
1283 X    |                    többet is... szóval, hogy eszmél, gondolkodik, következtet
1284 XII  |                      sûrû börtönébe, mielõtt eszméletük visszatért?...~Fájdalom,
1285 II   |             törzsfõnökök egész életükben sem esznek másféle húst. E mellett
1286 VI   |                  folyó közellétérõl: a talaj észrevehetõen mocsarassá kezdett válni.~
1287 X    |                      hamarabb, mint a víziló észreveszi õket. Ha pedig utánuk ered,
1288 II   |                   hajnalhasadáskor bizonnyal észrevesznek...~- Hacsak kereket nem
1289 II   |                    vajjon tudnak-e rólunk, s észrevették-e karavánunkat?~- Lehet az
1290 I    |                   merne rá vállalkozni. Hisz esztelenség volna neki vágni, mikor
1291 XVII |               elfelejtette anyanyelvét három esztendei itt létele alatt?...~- Ért
1292 XIV  |                   nyugodtan itt maradjon pár esztendeig, s ha alaposan tanulmányozta
1293 VII  |                 tutaj azt mutatta, hogy több esztendõnek kellett elmúlnia, mióta
1294 II   |                       Lehet, hogy a vadaknak eszük ágában sincs bennünket megtámadni:
1295 XV   |                      éjjel-nappal ez járt az eszükben. A szökés azonban csak azon
1296 X    |                 különös kicsikét... De mivel etesse?... A majmok tudvalevõleg
1297 X    |                      behúzódott a sátorba és etetni akarta a különös kicsikét...
1298 XIII |                      itt, hacsak nem akarunk étlen-szomjan elpusztulni. S ha már menni
1299 IV   |                      kedvelte a földrajzi és etnográfiai tudományokat, s különösen
1300 XII  |              elhallgattak és némán, csöndben ettek. Ez a sötétség nyomasztó
1301 XVIII|          Elhatározták, hogy itt alszanak. Jó étvággyal megvacsoráltak, aztán Lo-Mai
1302 IV   |                     melynek illata csakhamar étvágygerjesztõen terjengett az óriási fák
1303 II   |                   gyilkos fegyverük, mint az európaiaknak, a számuk mindig túlnyomó,
1304 XVIII|                      kényelmesen érhetnek az európaiaktól már látogatott vidékre.~
1305 XII  |             foreloper ismét visszament a két európaihoz és ezt kérdezte:~- Max úr,
1306 IV   |                   erõsen megszorította a két európainak feléje nyújtott kezét.~-
1307 VII  |                   partjain is majdnem minden évben megfordul.~De az amerikai
1308 IV   |                    John Cort. - Tudjuk, hogy évek óta becsülettel, önfeláldozással
1309 III  |                      De Foa becslése szerint évente mintegy 40,000 darabot lõnek
1310 X    |                      látszott többnek öt-hat évesnél. A teste szõrtelen volt,
1311 XV   |                  kiégetve, félig kivájva, de evezõk segítségével elég gyorsan
1312 XIV  |                    szeretnék itt maradni pár évig, hogy tanulmányozhassam
1313 XVIII|                  hogy elõbb-utóbb tudományos expedíczió indul útnak a csodás rengeteg
1314 XIV  |                    utánuk: mert hogyha Urdax expedicziójából egyetlen egy ember sem tér
1315 VII  |             Kamerunban hamar híre fut minden expedícziónak.~- Mindegy, akárki járt
1316 IV   |                      portugál, elefántvadász expedíczióra készült Afrika belsejébe,
1317 VII  |                     hevertek a fák alatt. Ha ezekbõl a nagyját összeszedik és
1318 XVI  |                      Mi csak nem hasonlítunk ezekhez a félmajmokhoz, s noha már
1319 XV   |                     legvadabb törzsekben is. Ezeknél pedig nem tapasztaltam...
1320 XVI  |              harczosok sorba álltak és Raggi ezredes a csapat élére állt.~Majdnem
1321 XVI  |          antilop-szarvakat raktak a fejükre, ezredesük pedig, a durva Raggi, egész
1322 VIII |                    hallottunk!...~- S akirõl eztán sem tudunk meg semmit, mert
1323 V    |             lélegzene... A magasan járó hold ezüstös fénye át-átcsillant a sûrû
1324 VII  |                     növényindákkal, faragott fa-csapokkal összekötözik, elég jó alkalmatosságuk
1325 IX   |                       Mindkét partról kövek, faágak röpültek a tutaj felé, s
1326 X    |                   feléjük hajigált kövektõl, faágaktól sem volt mit tartaniok.~
1327 XII  |                  nyers antilophús lógott egy faágon.~Max Huber ezúttal föl sem
1328 V    |                      szebbnél-szebb, értékes faanyagot, a melybõl valaha milliókat
1329 XII  |                       rá kell fanyalodniok a fagyökerekre... S nem annyi-e ez, mint
1330 IX   |                  megszûkült, hogy a két part fáinak az ágai egészen összeértek,
1331 X    |                   fajt, a beszélõ négykezûek faját födözték volna föl benne...~
1332 VI   |              irtózatosan elbõdült dühében és fájdalmában, s roppant ugrással rohant
1333 III  |              elefántok bõszült ordítása és a fájdalmas bõgés, melyre a legbátrabbak
1334 X    |                     fölcsapott a farkával és fájdalmasan elbõdült, annak jeléül,
1335 XVIII|                 elbúcsúzott megmentõjétõl... Fájt nekik, hogy soha sem fogják
1336 X    |                hívják, abból a magánosan élõ fajtából, a mely jóval nagyobb, mint
1337 V    |                       A kutyatej-félék egyik fajtája húsz-harmincz méternyire
1338 VIII |                  kunyhónk közelébe... Miféle fajták?... Még nem határozhattam
1339 III  |                     foreloper lõttek, mert a fájukat úgy megrázták az elefántok,
1340 III  |           tamarindokat... Most mindjárt az õ fájukra kerül a sor, s akkor õket
1341 XVII |                   végre valóságos hülyeséggé fajult. Ezért nem törõdött a városba
1342 XVIII|                 szegény Llanga ezalatt sírva fakadt és görcsösen zokogott. Vele
1343 X    |                      harapni a karvastagságú fákat is.~Mivel a folyam sodra
1344 II   |                      a titokzatos, rejtélyes fáklyahordozókat!~- Hátha lidércz-tüzek? -
1345 III  |               szerecsenek, miután eloltották fáklyáikat, nem üldözik-e õket. Az
1346 II   |                     miért menekültek a fákra fáklyáikkal: s ha menekültek, miért
1347 XIII |                    jutott, hogy hátha azok a fáklyások is ugyanezek a fél-majmok
1348 IV   |                   mindnyájan látták a bolygó fáklyatüzeket, a melyeket csakis a vadak
1349 XII  |                  utat akarja mutatni nekik a fáklyával?... De hová vezeti a három
1350 XIII |                takarta a földet: vörösbarna, fakó fû, a mely oly gyér és fonnyadt
1351 XVIII|                     án érkeztek meg a glassi faktóriába, a hol barátaik már nyugtalanul
1352 VIII |                     a hol John Holtand & Co. faktóriájában lakott egészen 1894. február
1353 VII  |                     mimóza-fa közt állt, s a falaiból semmisem látszott, annyira
1354 IX   |                 sokáig késett a felelet: egy falánk csuka mohón bekapta a kis
1355 XII  |                     Alig ették meg az utolsó falatot, mindjárt föl is keltek.
1356 XIV  |                     élelmi szerek voltak s a falba vert erõs tüskéken pár méter
1357 I    |                       öli, irtja, sõt föl is falja egymást, mint például a
1358 VI   |                      ki, Max úr...~- S mikor falnak föl bennünket ezek az utálatos
1359 I    |                      a kik éppen föl akarták falni rablott zsákmányukat. A
1360 XII  |                   sem látszott a természetes falon.~Most a foreloper ismét
1361 V    |                      mert eltéved: akár csak falra borsót hányt volna! Az eleven
1362 XIII |                    mint Burnu, vagy Baghirnu faluban?...~- Még talán többen is!~-
1363 XV   |                    Ez a folyó látható volt a falunak arról a pontjáról, mely
1364 VIII |                    száz mérföldnyire, Nghila falunál kötött ki. Onnan húsz poggyászvivõ
1365 XVI  |                egészen úgy kezdõdött, mint a falusi búcsú: a legények és leányok
1366 XV   |                 hasonló faj lakott s annak a falvaiban, városaiban portyáztak.~
1367 III  |            megállítani, mint a lavinát, mely falvakat söpör el, vagy a tájfunt,
1368 IV   |              eleséghez jutniok, akár a parti falvakban, akár a misszionárius-telepeken,
1369 V    |                 tudja, még hány becses egyéb fanem!~A földön pedig legalább
1370 V    |          elõvarázsolni az ipar. A legdrágább fanemek váltakoztak minduntalan:
1371 V    |                 melynél hatalmasabbat költõi fantázia sem teremthetne!... S az
1372 XII  |                   vad gyümölcsökkel, rá kell fanyalodniok a fagyökerekre... S nem
1373 V    |                     rengetegeiben. A legtöbb faóriásnak a nevét is tudta, nagy örömére
1374 XIV  |                    fák szegték be: azoknak a faóriásoknak a sudarai, melyeknek törzse
1375 VI   |                     kiheverték az elmúlt nap fáradalmait, a kis társaság ismét elindult.
1376 III  |                     verseny kezdetén. De már fáradni kezdtek: a lélegzetük elállt
1377 I    |                      e három havi kirándulás fáradságát.~- A fáradság még hagyján,
1378 V    |                    hat óráig. Néha csak nagy fáradsággal juthattak elõre, s valósággal
1379 VI   |                     Csak Llanga nem érezte a fáradságot: mint mindig, most is elõre
1380 IV   |               mindentõl; oda volt három havi fáradságuk gyümölcse, s ráadásul elpusztult
1381 XII  |                      már s mindnyájan nagyon fáradtak voltak. De Khamis nem akart
1382 XII  |                 aggasztó volt is a sorsuk, a fáradtság mégis csakhamar elnyomta
1383 XVIII|                      megkímélte õket ettõl a fáradtságtól.~A Zongo-vízeséseken alul
1384 IX   |                akarnak rakni. Hátul, a tutaj farán kormánylapátot készített,
1385 X    |                   mint a majoméi, s nem volt farka sem, a mely a négykezûek
1386 XIII |                    Olyan éhes vagyok, mint a farkas!»~- S mi haszna lenne, ha
1387 VIII |              éhségtõl.~Mivel a többieknek is farkas-étvágyuk volt, Khamis elõször is
1388 X    |                   állat magasan fölcsapott a farkával és fájdalmasan elbõdült,
1389 V    |                emberekre bukkantak, a kiknek farkuk volt, mint a majmoknak.
1390 VI   |                  mint a fejüket föltartva, a farkukat fölkunkorítva, gyorsan ügettek
1391 IX   |                      ily helyeken a majmok a fáról ugrálhattak a tutajra.~Ettõl
1392 XVI  |                  tilinkók, illetõleg egyenes fasípok, szarvból készült tülkök
1393 X    |                többször találkoztak ily úszó fatörzsekkel, Llanga ügyet sem vetett
1394 X    |                  tutaj felé hajtotta az úszó fatörzset, melyrõl e pillanatban éles
1395 V    |              franczia rákönyökölt egy kidõlt fatörzsre, keze ügyébe fektette töltött
1396 XIV  |                   néhány égetett csupor vagy fazék volt, meg egy nagyobb fajta
1397 XII  |                      A három férfinak minden fegyvere a késük volt, meg az a szekercze,
1398 X    |                    rá a töltéses ládikót s a fegyvereket... Aztán ki akart ugrani...
1399 XIV  |                 sietett... de az ajtóban két fegyveres vagdi fenyegetõen a franczia
1400 VI   |                      erõsek, hogy az antilop fegyvernek is használja, még pedig
1401 XV   |              elvegyék foglyaiktól a hatalmas fegyvert.~Ebédjüket, vacsorájukat
1402 VIII |                   voltak, négyen, úgyszólván fegyvertelenül - mert hisz alig volt harmincz
1403 II   |                      ha nincs is oly gyilkos fegyverük, mint az európaiaknak, a
1404 XII  |                      Huber. - Most már nincs fegyverünk és nem is vadászhatunk!...~-
1405 XVI  |                      díszbe öltöztek: rendes fegyverzetükön kívül nagy antilop-szarvakat
1406 VIII |                    sem bennszülötteknek, sem fehéreknek... Sok a vízi szárnyas...
1407 XVII |                  ezért nem ismerte meg a két fehéret az esti ünnepélyen.~- Itt
1408 IX   |                    és a franczia ott nyomban fejbekólintotta, hogy vissza ne szökhessék
1409 X    |                      Talán csak nem verted a fejedbe, hogy éppen olyan fiú, mint
1410 XVI  |                     már õszbe csavarodott, a fején lombkoszorú volt.~A díszes
1411 XIV  |                      vendégszeretet maga oly fejlettebb erkölcsi érzés, mely homlokegyenest
1412 VII  |                   posztódarabok, egy rozsdás fejsze, egy félig elrothadt pápaszem-tok,
1413 IV   |                bozótot irtani ugyan nem volt fejszéjük, de a foreloper elhozta
1414 I    |                   nincs benne! Sõt talán még fejszével sem igen lehetne utat vágni
1415 XIII |                    hozzá. Járásuk, tartásuk, fejük alkotása és a hajuk is,
1416 II   |                     az áruló fáklyákkal?~- A feketék nem úgy gondolkoznak, mint
1417 I    |                 parti mellékfolyója. Keletre fekszik a Német-Kameruntól, de nincsenek
1418 II   |                  fölébredt. A fiú megfordult fektében, s a mint félálmában a szeme
1419 VI   |                    neki rohant.~De ez a vad, féktelen düh lett a veszte: szarva
1420 XVII |                    kapálózott, mint a hátára fektetett teknõs-béka.~- A manóba! -
1421 IV   |                     rá mélyen el is aludt.~- Feküdj le te is, Llanga - mondta
1422 X    |           tovasiklani - tanácsolta Khamis. - Feküdjünk le a tutajra és ne moczczanjunk...
1423 V    |                      talaja, s nem lesz hová feküdniök. De szerencsére mostanában
1424 I    |           kényelmesen elnyújtózkodtak a puha fekvõhelyen; amodább, vagy egy kilométernyire
1425 XV   |                szénát hordott be a kunyhóba, fekvõhelynek. Aztán több edényt kaptak:
1426 II   |                megfordult fektében, s a mint félálmában a szeme kinyílt, az egyik
1427 I    |                      kocsi nagyot zökkent és félbeszakította a híres Afrika-utazók lajstromát,
1428 X    |                    vízben. Egyetlen lökéssel felboríthatná, darabokra zúzhatná a törékeny
1429 X    |                    kötni!... Igazán csak egy félczédulás amerikai, vagy német tudós
1430 II   |                  elõre. Negyed óra múlva már fele úton voltak a tábor meg
1431 XVII |                     uralkodjék tovább is a - felebarátjain!~Nem volt más hátra, mint
1432 X    |                   majom se nem egész, se nem felebarátom...~Mindamellett ott hagyták
1433 X    |                     hozzánk hasonló, majdnem felebarátunk... félig ember...~- Köszönöm,
1434 XVIII|             mindenfelõl tömegesen özönlöttek feléjök a vagdiak, a kik üldözõbe
1435 VII  |                  lakatot nem a kongó-négerek felejtették itt... A tutajon fehér emberek
1436 X    |                        mondta John Cort - de félek, hogy az a szegény német
1437 XIII |                        A kis alak egyenesen, félelem nélkül feléjük tartott.
1438 XVIII|                     rögtöni halála irtózatos félelembe ejtette õket. Ha a villám
1439 XIV  |                   franczia sem maradt adós a felelettel:~- Úgy van, kedves John, -
1440 XVIII|                     kiáltott föl John Cort - feleljünk nekik!~A franczia és az
1441 II   |                   szerecsenek gyújthatták. S félelme nem is volt indokolatlan,
1442 III  |                  bástyaként védte meg õket a félelmes állatok tehetetlen, õrjöngõ
1443 III  |                    recsegni-ropogni kezdett; félelmetesen ingott jobbra-balra, s a
1444 III  |                eltépték pányváikat s õrjöngõ félelmükben elrohantak, még pedig vakon,
1445 I    |               nyilaik záporára golyózáporral feleltünk, hogy vadásztunk oroszlánokra
1446 X    |                különös teremtés, félmajom és félember, beszélni tudjon!... Mert,
1447 X    |                    ha csak ezek a félmajmok, félemberek ki nem rabolták a doktort...~-
1448 X    |                    az egykoronás, s az egyik felén egy arczkép, a másikon egy
1449 III  |                    közeledett a síkság túlsó felérõl.~Mire a két ember és a gyerek
1450 I    |                  nagyobbik és veszedelmesebb felét már megtették, s közeledtek
1451 VIII |              megváltak a doktortól...~Elmúlt félév, egy év, két év... de minden
1452 X    |                       kiáltotta Khamis.~Este félhét lehetett, s ebben a ködös,
1453 III  |                   hisz önökkel vagyok!~Pedig félhetett volna: mert az, a mi alattuk
1454 II   |            szaggatták meg az égen úszó sötét felhõk keblét.~- Mi ez, Khamis? -
1455 VI   |                       melyek valósággal sûrû felhõkbe verõdve zsongtak-bongtak
1456 XII  |                      rajta. Mind a mellett a félhomály még sokkal bizonytalanabb,
1457 IX   |                     kihalt és puszta volt: a felhõszakadás megszalasztotta az ellenséget.~ ~
1458 V    |                   ezen a vidéken gyakoriak a felhõszakadások; s ha ily zivatar éri utol
1459 II   |          szerecsen-bandák.~Llanga nem akarta felkelteni Max Hubert és John Cortot,
1460 I    |                      amerikaiaknak ugyancsak felkopik az álluk.~- Higyje el, kedves
1461 XVI  |                    nem hasonlítunk ezekhez a félmajmokhoz, s noha már négy hete lesz,
1462 X    |                  hogy ez a különös teremtés, félmajom és félember, beszélni tudjon!...
1463 III  |                     õket elmenni.~Körülbelül félmérföldnyire sötét tömeg hullámzott,
1464 XIV  |                    várost tartotta. A talaj, félméter magas, keményre sulykolt
1465 VI   |           negyedórával is elõbbre járt, mint felnõtt társai.~Egyszerre csak,
1466 IX   |                     de ezen nem segíthettek.~Félnyolcz tájban az esõ megállt, s
1467 V    |                     s jaj a vadásznak, a kit felöklelhet! Legjobb a két szeme közé
1468 XVI  |                 Tükörszemû Atya tiszteletére felölthettek volna. Még azt is, a mi
1469 III  |                      mint a tamarind csaknem féloldalt hajlott, hirtelen megkapta
1470 XVI  |                      kettõt játszotta minden félórában.~Mikor vége volt ennek a
1471 XIII |                  volt ez?... Maga sem tudta.~Félórai eredménytelen bolygás után
1472 X    |                   mint John Cort, vagy pedig félrebeszélt.~- Gyõzõdjünk meg a dologról, -
1473 XVII |                   meg én hódolattal járulunk felséged színe elé...~Az orvos nem
1474 XVI  |                    mintha Mszelo-Tala-Tala õ Felségének dicsõ jelenléte megigézte
1475 XVI  |                      már rá akart rivallni õ Felségére:~- Hé!... hallja az úr!...
1476 VII  |                  fehérek már ismerik e folyó felsõ folyását. Mert bizonyos,
1477 IV   |                     is gyakran találkozott a Felsõ-Kongó vidékén. Ezek a lelketlen
1478 III  |                      kérdezte:~- Hát te, nem félsz?~- Nem, Max úr... hisz önökkel
1479 III  |                     s ha ezt így folytatják, félszázad múlva már egyetlen egyet
1480 IX   |                 ugrálhattak a tutajra.~Ettõl félt Khamis és nem ok nélkül,
1481 IX   |                      lesett elejthetõ vadra. Féltíz tájban aztán szerencsésen
1482 II   |                       Szerencsére Llanga úgy féltizenegy tájban fölébredt. A fiú
1483 II   |                      és tanácskoztak. Az idõ féltizenegyre járhatott. A felhõs, sötét,
1484 XVIII|               apjáért. A derék Lo-Mai pedig, félve, hogy Khamist és társait
1485 VII  |                nagyon kellemes tanya volt. A fenekét finom, száraz homok födte,
1486 VI   |              lábnyira beledöfhette szarvát a fenevad a fába, s most hiába feszítette
1487 IV   |                      erdõben legföljebb csak fenevadakkal találkozhatunk, de bennszülöttekkel
1488 VI   |                       mi állította meg a két fenevadat...~- Meneküljünk! - kiáltotta
1489 V    |                    magasan járó hold ezüstös fénye át-átcsillant a sûrû lombok
1490 II   |                   hogy ma éjszaka veszedelem fenyegesse a karavánt; legjobb hát,
1491 XVIII|            menekülõket. Dühös ordítások, vad fenyegetések töltötték be az éjszakát
1492 VI   |                     nem voltak jó kedvûek, s fenyegetõ morgásuk, dühös taglejtéseik
1493 XIV  |                  ajtóban két fegyveres vagdi fenyegetõen a franczia mellének szegezte
1494 XVIII|                   Raggi, két más harczossal, fenyegetõleg jött feléje és rá akart
1495 XV   |             visszakergették, sõt néha meg is fenyegették. Egyszer talán meg is verték
1496 II   |             foreloper pár pillanatig a mozgó fényre nézett, s aztán hevesen
1497 XII  |                     sûrû volt, hogy egyetlen fénysugár sem törhetett át rajta.
1498 I    |               megláthatta volna azt a gyanús fényt, mely ide-oda mozgott a
1499 IV   |                      volt a helyzet. A három férfit és a gyermeket, teljesen
1500 VI   |                   bennünket ezek az utálatos férgek?~- Mihelyt a folyóhoz közeledünk.~-
1501 VIII |                rendházukban, mely a gyönyörû Fernand-Vaz-tó partjain épült, s mindenképpen
1502 VIII |          Lambaréneben, s onnan tovább ment a Fernand-vazi katholikus misszióba.~A
1503 XVI  |                     viszontagság s nagyon rá fért volna egy kis foldozás,
1504 XVI  |                 nincsen állat, mely érezné a festészet, a költészet hatását: s
1505 X    |                   melyet csurgó vére vörösre festett.~Khamis elégedetten kötött
1506 VI   |                 fenevad a fába, s most hiába feszítette meg minden erejét: nem bírta
1507 II   |              szorongó várakozásban. Mindenki feszült figyelemmel hallgatózott,