Fejezet

2014 IV   |                    és jó eredménnyel, anyagi haszonnal járt. De most a balsors
2015 V    |                    az õstermészet, a melynél hatalmasabbat költõi fantázia sem teremthetne!...
2016 XVI  |                       a hol most ember-ember hátán tolongott.~Akár csak Európa
2017 XVII |              rugdalózott, kapálózott, mint a hátára fektetett teknõs-béka.~-
2018 I    |        Német-Kameruntól, de nincsenek biztos határai. A rajt élõ nép örökké háborúskodik,
2019 IV   |                 belsejébe, Bagirmi és Darfur határáig, a két jó barát elhatározta,
2020 XVII |                  szabadon és kísérjenek el a határig.~- De hátha nem engedi meg,
2021 III  |                 Urdaxra nézett, s várta, mit határoz.~- A kocsit!... A kocsit! -
2022 VIII |                    Miféle fajták?... Még nem határozhattam meg... Ugráltak a fákon,
2023 VI   |                     várniok, mielõtt valamit határoznának. Legsürgõsebb dolguk most
2024 XIV  |           össze-vissza kóborolt velük, hanem határozott irányban vitte õket, mintha
2025 VII  |                amerikai és a foreloper el is határozták, hogy ha ketten nem bírják
2026 III  |                      várták, hogy a portugál határozzon: õk el voltak szánva mindenre.~
2027 IX   |                     épp e pillanatban dobtak hátba egy kõvel.~Khamis szótlanul,
2028 XIII |                      mindegyikük legalább is hatodfél láb magas.~A három megdöbbent
2029 X    |                      véleménye szerint a még hátralevõ út rövidebb volt, s ha semmi
2030 IV   |                védekezniök azon a több, mint hatszáz kilométernyi úton, mely
2031 II   |                      is megálltak, még pedig háttal az erdõnek... Most már nem
2032 I    |                   nap egész nap a fejükre és hátukra tûz, a heveder kimarja vállukon
2033 X    |                     s letérdelt vele a tutaj hátulján...~Ekkor a víz sodra roppant
2034 III  |                     tamarindok ágai közt s a hátulsók tombolva nyomták, tolták
2035 VIII |                 lakott egészen 1894. február haváig.~Csak e hosszú pihenés után
2036 VIII |                professzor nevére, a newyorki Hayser’s Weekly czímû folyóiratban
2037 XIV  |                      palota?... vagy a papok háza?... vagy a bálvány-isten
2038 XVII |                      A két jó barát, mihelyt hazaért, azonnal elmondott mindent
2039 XVII |                 kérdezõsködik tõlünk egykori hazája felõl... De õ még azt sem
2040 IV   |                     és hogyan gondolja, hogy hazajuthatunk: mi elõre is elfogadjuk,
2041 XVIII|                szempillantásban eltûnt: ki a házakba rohant, ki meg õrülten szaladt
2042 XVII |                     tõlük az engedélyt, hogy hazamehessenek?...~- Azt hiszem, hogy megengedné
2043 XIV  |                     jobban szemügyre vette a házaspárt.~Az apa magas termetû, arányos
2044 XIV  |                   kunyhót, vagyis inkább már házat láttak.~- Ki lakott ebben...
2045 XIV  |          Megtalálnád-e a barátod szüleinek a házát?~- Bizony aligha, John úr, -
2046 VIII |                 véletlen eset ne késleltesse hazatérésüket. Mindjárt föltette magában,
2047 VIII |              kísérletrõl és sürgetni fogja a hazautazást.~Mert ugyan mi eredménye
2048 I    |                    mert elefántcsontot akart hazavinni. Mindamellett többször akadt
2049 XIII |                      meglepettnek. Végre egy házhoz értek: ebbe be kellett menniök,
2050 XIV  |                      vállát, s oda mutatva a házra, azt kérdezte:~- Mszelo-Tala-Tala?...~
2051 XIV  |                      meg az idegeneket. Alig hederítve rájuk, beszélgettek, nevetgéltek;
2052 XIII |                 czombcsont, meg a gyümölcsök héja maradt meg.~Ekkor John Cort
2053 I    |                    körülbelül három milliárd hektárnyi terület!... S mialatt az
2054 VII  |                tiszta és sebes folyású volt; hellyel-közzel nagyobb fatörzsek, letört
2055 XVI  |                  szinte mozdulatlanul állt a helyén. A pokoli lárma után halálos
2056 XVI  |                   két jó barát sem mozdult a helyérõl.~Nemsokára mozgás támadt
2057 II   |                      síkról távoli zaj, vagy helyesebben hosszasan elnyújtott bõgés,
2058 X    |                     látták, hogy a foreloper helyesen gyanított. Vagy kétszáz
2059 IV   |                    Max Huber, mint John Cort helyesnek ítélték a foreloper útitervét,
2060 VIII |                   sem kételkedhetik elmélete helyességében.~Elutazott tehát a Kongó-államba
2061 X    |                    se látnánk többé!... Jobb helyét is tudjuk a töltéseinknek,
2062 II   |                  Mindnyájan lehetõleg védett helyre vonultak, hogy a vadak mérgezett
2063 X    |                     sûrû fák között. Errõl a helyrõl állandó, tompa zúgás hallatszott,
2064 XVII |                 dáridó kedvéért, ott hagyták helyüket, s a Tükörszemû Atya õ Felségét
2065 XIII |              mozdulatlanul, némán maradtak a helyükön, hogy el ne riasszák a kis
2066 XII  |                     nem is mertek mozdulni a helyükrõl.~Két-három percz telt el.~
2067 IX   |                 pedig egyre súlyosabb lesz a helyzetük. Némely kanyarulatnál ugyanis
2068 IV   |            Szerencsére Közép-Afrika erdeiben hemzseg a vad, s az ügyes vadásznak
2069 III  |                      hogy mi a földön csúszó hernyót eltapossuk. Egyetlen egy
2070 IX   |              árnyéktalan víz tükrén.~A tutaj hét-nyolcz láb széles és kétszer oly
2071 XVI  |                félmajmokhoz, s noha már négy hete lesz, hogy köztük vagyunk,
2072 XV   |                           XV. FEJEZET.~Három heti tanulmányozás.~Meddig maradnak
2073 X    |                      állat nem volt magasabb hetvenöt czentiméternél, de nem is
2074 I    |                    fejükre és hátukra tûz, a heveder kimarja vállukon a húst,
2075 VIII |                         s talán temetetlenül hever valahol szolgájával együtt.~-
2076 XII  |                  ismét megálltak és fáradtan heveredtek le egy kis csermely partján.
2077 V    |                  Mérhetetlen termõ területek hevernek parlagon a világnak mind
2078 IX   |                      is egészen össze, a kis hézagot kitöltötték a kúszónövények,
2079 XV   |                   felelte az amerikai - mert hiányzik fogalomkörükbõl egy oly
2080 XVIII|                  bõven volt, a vad pedig nem hiányzott a folyó partjain, nem kellett
2081 XIII |              hálátlanok... s a világnak ez a hibája már közmondássá is vált!...~-
2082 V    |                másikra tekerõzve természetes hidakat alkottak harmincz-negyven
2083 IX   |                 melyek ily módon természetes hidat alkottak a folyó egyik partjáról
2084 III  |                     baj! - felelte Max Huber hidegen.~- Ebben én is egyetértek
2085 X    |                       Mindannyian megõrizték hidegvérüket. De különben nem is volt
2086 IX   |                    ölelkezõ ágak természetes hídjára, s ott várta a lassan lefelé
2087 IX   |                     rohant föl a természetes hídra, lelõtt társai helyére.~
2088 II   |                         De hisz a párduczok, hiénák, oroszlánok ordítanának:
2089 I    |               ugyancsak felkopik az álluk.~- Higyje el, kedves Max, hogy Amerika
2090 IV   |                jókora példány, erõs, meglett hím, mely kétszázötven-háromszáz
2091 V    |               afrikai négerekben s az ázsiai hindukban is, a kik a legsötétebb
2092 XIV  |               kicsike.~S a férfi, mintha azt hinné, hogy az idegenek talán
2093 XIV  |                   sem tér vissza, azt fogják hinni, hogy mind elvesztek; s
2094 VII  |                      is nagyon jó lesz.~Ez a hír mindnyájukat megörvendeztette:
2095 I    |                 zökkent és félbeszakította a híres Afrika-utazók lajstromát,
2096 XVIII|                    levegõben épült város?...~Hírlik, hogy elõbb-utóbb tudományos
2097 IV   |            becsületességében bízunk mi is és hisszük, hogy nem csalatkozunk...~-
2098 X    |             komolyabban mint barátja - miért hiszed, hogy fiú?...~- Azért, mert
2099 XVI  |                   végtelen gyönyörûségére!~- Hiszen ez a Johansen doktor kintornája! -
2100 V    |                     ide kerül, bizonyára azt hiszi, hogy az Amazon-melléki
2101 XVIII|                         kérdezte John Cort - hiszi-e már, hogy ezek a szegény
2102 XVI  |                  gondolkodnak, van vallásuk, hisznek egy természetfölötti lényben:
2103 I    |                  partjaira, s ott keresztény hitben nevelik õket.~Meg kell még
2104 XIII |           lépcsõfokra, Khamis és társai alig hittek a szemeiknek. Téres, sima
2105 XVI  |                 beszélt, Max?!...~- Mert azt hittem, hogy álmodtam, kedves John.~-
2106 XVII |                 mondom, hogy majom-király és hitványabb legutolsó alattvalójánál
2107 VII  |                     tutajhoz, de az amerikai hívására visszajött.~- Nos, jó a
2108 XVII |                      lett volna, ha maga elé hivat bennünket és kérdezõsködik
2109 IV   |                    Mindketten magasabb rangú hivatalnokok voltak az egyik amerikai
2110 XVII |                   magam sem értem, miért nem hivatott Mszelo-Tala-Tala mindeddig
2111 X    |                          Milyen nevet?~- Hát hívjad Jákónak!... Minden majomnak
2112 X    |                  Cort a kunyhóból.~Be akarta hívni a forelopert, hogy elmondja
2113 X    |                  reggeli elkészült és Khamis hívó szavára elõkerült Llanga
2114 I    |                    megszerette Llangát - így hívták a fiút - s mindketten megfogadták,
2115 V    |                      indulnak, hanem az örök hó és jég közé, a sarkokra,
2116 XVI  |                    hogy elfogadja alattvalói hódolatát.~Az ünnep e közben tovább
2117 XVI  |                  törõdik alattvalói jobbágyi hódolatával, mert csak alig bólintgatott
2118 XVII |                  németül: - a társaim meg én hódolattal járulunk felséged színe
2119 XVI  |                  John Cort.~- Igazi ember? - hökkent meg Max Huber.~- Úgy van...
2120 III  |                      sötét tömeg hullámzott, hömpölygött a síkon, néhány száz ölnyi
2121 VI   |                  amannak dühös, vérfagyasztó hörgésére.~Khamis ezalatt óvatosan
2122 IX   |                    sebbel, kínosan vergõdve, hörgõ üvöltéssel zuhant a folyóba.~
2123 I    |                 eredménnyel is járt volna!~- Hogy-hogy, eredménnyel?...~- Hát csak
2124 XIV  |                   kutatnak majd utánuk: mert hogyha Urdax expedicziójából egyetlen
2125 XII  |               bizonytalanabb, szürkébb volt, hogysem jól láthatták volna az elõttük
2126 I    |                 mialatt az angolok, németek, hollandusok, portugálok, francziák,
2127 XVII |                foglyul ejtették õt, s minden holmijával elhurczolták, föl a fák
2128 XII  |                     töltéseik s minden egyéb holmijuk oda voltak... Oda volt a
2129 X    |                  üregébe, s behordták minden holmijukat is, hogy kár ne essék bennük
2130 IX   |                embernek, meg annak a csekély holminak, a mit magukkal hoztak.
2131 XII  |                 sziklára puskáinkat és egyéb holminkat...~- Ez igaz - felelte Khamis -
2132 VIII |                    10. - Partra szállítjuk a holmit... Helyet keresünk a kunyhó-ketrecznek
2133 IV   |            összeroskadok... Jó éjszakát hát, holnapig!~Ezzel fogta magát, ledõlt
2134 V    |                    ha holnap, vagy legkésõbb holnapután...~- Tegyünk úgy, mintha
2135 X    |                   Mindamellett ott hagyták a holt majmokat a ragadozó madarak
2136 VIII |                     Librevillebe, a hol John Holtand & Co. faktóriájában lakott
2137 XV   |                   érdeke és biztonsága, hogy holtuk napjáig fogva tartsák ezeket
2138 IX   |                   folyóban, mert tele voltak hólyagokkal a szúnyogcsípésektõl.~Ezen
2139 II   |                     mögött, a sötét rengeteg homályában...~- Vigyázz! - súgta Max
2140 XIII |                      föltekintettek, de csak homályosan látták, hogy valami száz
2141 XIV  |                           Igaz ám! - ütött a homlokára John Cort.~S mindjárt megkérdezte
2142 XIV  |              fejlettebb erkölcsi érzés, mely homlokegyenest ellenkezik a kapzsiság állati
2143 VII  |                      volt illetõleg az egész homlokzata rácsos vasból készült, s
2144 VII  |                      A fenekét finom, száraz homok födte, falain pedig nyoma
2145 X    |                   Ezek a vízilovak mindenütt honosak Afrika folyóiban a Jó-Reménység
2146 XIV  |                     franczia - és pápaszemet hord?~- Ugyan hol vette volna
2147 VII  |                  Khamis. - Mindjárt össze is hordom a szükséges fát.~- Mielõtt
2148 XVI  |                 ugyancsak nyomhatta a dívánt hordozó alattvalók vállait; a haja
2149 XVI  |                      kit a vagdiak diadallal hordoztak körül az ócska dívánon,
2150 II   |                      alakját is, kik ide-oda hordozzák.~- Csak azért nem látjuk, -
2151 IX   |                       megint a vízbe vetette horgát. S a régi közmondás ezúttal
2152 IX   |                 ezalatt az akáczfa tüskéibõl horgot csinált, csalinak apró húsdarabkát
2153 II   |                   kiáltott a portugál nagyot horkantva, s legott talpra ugrott.~-
2154 X    |                  Egyszerre hangos szuszogás, horkolás kíséretében fölbukott a
2155 IX   |              egyetlen egy állat sem került a horogra. E helyett este oly szerencsés
2156 XVII |                     már öntudatlanul hevert, hortyogott az utczákon és a kunyhókban,
2157 I    |                  törülgetve:~- Hát még ez is hõség? - felelte Max Huber vállat
2158 X    |                      mégis szívesen tûrték a hõséget, mert így már nem kellett
2159 I    |                    el, a melynek se vége, se hossza.~- Úgy van, - felelte a
2160 XIV  |                   férfi volt; a karjai kissé hosszabbak, mint az emberéi, a tenyerei
2161 XII  |               fáklyát s körülbelül három óra hosszáig mentek már utána, mikor
2162 XIII |                      is, - mondta John Cort, hosszasabb szünet után.~- Nos, ha beszélnek, -
2163 II   |                 távoli zaj, vagy helyesebben hosszasan elnyújtott bõgés, valami
2164 II   |                          De így! hat-hét óra hosszat várni, puskával a kézben,
2165 XII  |                      távozott?... Segítséget hoz-e vagy veszedelmet?...~Nem
2166 VIII |            szétszedhetõ, kényelmes ketreczet hozattak Németországból, aztán hosszabb
2167 III  |                  Akarata ellenére is át kell hoznunk ide - szólt John Cort.~-
2168 III  |                 vajjon nem a megtorló végzet hozta-e most a portugál útjába ezt
2169 XIII |                       Õk adták azt is, a mit hoztam...~- Alig várom, hogy megköszönhessem
2170 V    |                    gazdag vidéket megnyitná; hozzáférhetõvé tenné a czivilizácziónak...
2171 VII  |        összeácsolásához...~- Még ma délelõtt hozzáfogok, - felelte Khamis - s ha
2172 III  |                 Khamis vállat vont, de azért hozzáfogott a munkához, s Max Huber
2173 VIII |                      urát a négykezûek közé.~Hozzáláttak tehát az elõkészületekhez.
2174 XIII |                       meg az anyja?~- Oh, én hozzám nagyon jók!... Õk adták
2175 XIV  |                      saját mellére bökött és hozzátette:~- Vater!... Vater!...~Ezt
2176 XII  |               mehettek, úgy hogy a foreloper hozzávetése szerint, körülbelül hatvan
2177 XII  |                   tutajunk?... Khamis, tud-e hozzávetni?...~A foreloper szótlanul
2178 IV   |                    nem tudjuk pontosan, csak hozzávetõleg állítják, hogy körülbelül
2179 XVII |                 volna John Corttal, vagy Max Huberrel is, ha a trón nem lett volna
2180 XVI  |                     értelmiségûek: például a hülyék, dadogók és gyönge elméjûek,
2181 XVII |                    bizonyos, hogy révedezve, hülyén nézett látogatóira, de egy
2182 XVII |                       a mely végre valóságos hülyeséggé fajult. Ezért nem törõdött
2183 V    |                     duzzadó szárakon hat-hét hüvelyk széles levelek voltak; s
2184 X    |                    különös teremtés lábain a hüvelykujjak nem voltak szembeállíthatók
2185 V    |            csattogott, fütyült, sikongatott, huhogott, kaczagott és károgott odafönt,
2186 III  |                     fölemelkedik egy roppant hullám, s harsogva tör elõre a
2187 II   |                    égzengés tompa dörrenései hullámzanak végig a síkon?...~Nem!...
2188 XVII |                     doktor augusztus 13-ikán hurczolkodott be a ketreczbe, a hol augusztus
2189 XVI  |             ellenkezett és szinte erõszakkal hurczolta másfelé a foglyokat.~Ezen
2190 XVII |               idegenek vagyunk, s erõszakkal hurczoltak bennünket Ngalába...~Az
2191 III  |                ökröket szokták befogni. Erre hurkot kötött, s fölhajította az
2192 VI   |                 ugyan bement az állat eleven húsába a vállapoczka fölött, de
2193 IX   |                horgot csinált, csalinak apró húsdarabkát tett rá, s ezzel a kezdetleges
2194 IX   |                    csuka mohón bekapta a kis húsdarabot, a következõ perczben pedig
2195 IV   |                     Urdax karavánjait. Az ön hûségében és becsületességében bízunk
2196 I    |          beburkolózott, Llanga pedig, mint a hûséges eb, lábukhoz feküdt.~Urdax
2197 XV   |                    Max Huber nagy örömére. A húseledel mellé mindig jutott növényi
2198 XIV  |                      törzseké, melyek inkább húsevõk, mint növényevõk; a szemei
2199 X    |               szólal-e meg. Llanga még egyre hûsítgette az ajkát, homlokát, s úgy
2200 IX   |                     két kitûnõ fogás. Estére húslevest akartak fõzni, s a foreloper
2201 XV   |                    bõven ellátták õket friss hússal; azután meg veszedelmes
2202 IX   |                     lõtt antilopból még elég húsuk maradt, ma nem is kellett
2203 X    |                       miért ne ehetnõk meg a húsukat is?~- Ah, pfuj! - kiáltott
2204 V    |                     földön pedig legalább is húszféle páfrány tenyészett, némelyik
2205 X    |                   egész az éjszaki szélesség huszonharmadik párhuzamos köréig. Bár általában
2206 IV   |                  barátaiért.~A vele egykorú, huszonöt éves Max Huber párisi volt,
2207 XVI  |                     láthattak.~E pillanatban huszonöt-harmincz pár fiatal vagdi ifjú és
2208 I    |                      A tamarindok árnyékában hûvösen maradt a fû és a rázástól
2209 X    |                   nap nem sütött, az éjszaka hûvösnek, nedvesnek ígérkezett. Az
2210 VI   |                      fába, ha másképp ki nem húzhatja! - tette hozzá Max Huber.~
2211 XVIII|                    folyón lefelé, ki kellett húzniok a csónakot a vízbõl s a
2212 VII  |                         mondta a foreloper - húzódjunk a fák mögé, s úgy közeledjünk...~-
2213 XV   |                   ajkuk szögletei is ránczba húzódnak: de ez még korántsem nevetés.~
2214 I    |                 hatalmas keréken és hat ökör húzta; az ajtaja elül volt, oldalt
2215 XII  |                      Huber. - S alighanem õk húztak ki bennünket a vízbõl is.~-
2216 I    |                                              I. FEJEZET.~A hosszú kirándulás.~-
2217 XVI  |               korcsma udvarán, az öregek meg iddogálnak.~Az ital erjesztett, megforrott
2218 XIII |                  Llanga megtudja, hogy három idegen érkezett a faluba, bizonyára
2219 XIV  |          vízbefúlástól megmentették; a három idegennek pedig éppenséggel nem tartoztak
2220 XVII |                      a városba érkezett négy idegennel: ezért nem ismerte meg a
2221 XIII |                 olyanok, mint azok, a melyek idehozták õket. Test-tartásuk egészen
2222 X    |                      víztömeg. Ha nem bírják idejében partra hajtani a tutajt,
2223 XV   |                  vitték vagy törvényszék elé idézték? - kérdezte Max Huber nevetve.~-
2224 III  |                     mögé tolni. De ez megint idõbe került, s mire elkészültek
2225 X    |                     szúnyogoktól.~Az afrikai idõjárás nagyon szeszélyes és változó.
2226 IX   |                   partjáról a másikra.~Mivel idõközben az idõ kiderült és a nap
2227 XIV  |               különös fajt... De nem lesz rá idõnk, mert reménylem, hogy pár
2228 IV   |                gyanúsat sem vett észre. Csak idõnként zavarta meg a mély csendet
2229 X    |                 Délben nem kötöttek ki, hogy idõt ne veszítsenek, hanem a
2230 XVI  |           huszonöt-harmincz pár fiatal vagdi ifjú és leány lépett ki a szabadon
2231 XVII |                ketreczbe, a hol augusztus 25-ig, tehát csak két hétig lakott.
2232 IX   |                      készített, hogy ide-oda igazgathassa az alkalmatosságot a vízen.~
2233 VI   |                      hogy útjokban a szerint igazodhassanak.~Nyilvánvaló volt, hogy
2234 VIII |                     mit sem törõdött e józan igazsággal.~Természetes, hogy az amerikai
2235 XIV  |               Mszelo-Tala-Tala?...~A fiúcska igenlõleg biczcentett a fejével.~Itt
2236 XVI  |                   Talán csak nem a templomba igyekeznek? - kérdezte Max Huber.~-
2237 IV   |                 egyenesen az Ubangi folyóhoz igyekezzék, a honnan már könnyen eljuthatott
2238 XII  |                      tehát, hanem elõször is igyekezzünk szabadabb levegõre jutni...~-
2239 IV   |                    Ha akadályokra bukkanunk, igyekszünk legyõzni õket... ha nem
2240 XII  |          víz-erecskét a fák alatt, a melybõl ihattak.~- Ki tudja, - szólt John
2241 II   |                                              II. FEJEZET.~A bolygó tüzek.~
2242 III  |                                              III. FEJEZET.~A végpusztulás.~
2243 XV   |                     izmos ficzkó, nyilakkal, íjakkal, lándzsákkal, szekerczékkel.
2244 VI   |                   lövésekre még csak meg sem ijedtek, s most már közös erõvel
2245 III  |                   rémület: s volt is okuk az ijedtségre, mert az ellen, a mi fenyegette
2246 VII  |                örvények... vízesések...~- Ne ijesztgessük magunkat elõre - mondta
2247 III  |                   Mert az elefánt gyorsasága ijesztõ: a vágtató ló sem mérkõzhetik
2248 XVIII|               látogatott vidékre.~Április 16-ika volt, mikor kikötöttek,
2249 VIII |                  vendégül, egészen június 18-ikáig. Ekkor végre szedte a sátorfáját,
2250 XVII |                 Johansen doktor augusztus 13-ikán hurczolkodott be a ketreczbe,
2251 IV   |                   fölszeletelt húst, melynek illata csakhamar étvágygerjesztõen
2252 I    |                  nyárson sülõ pecsenye finom illatát. Egy órával késõbb már elköltötték
2253 IV   |                    eleséget, töltést...~- És illendõképen eltemethetnõk a portugált
2254 XIV  |                    napjaimat!...~- Pedig úgy illenék, kedves Max, - mondta az
2255 XVI  |                    elõtte a porba?... És úgy imádja?...~- Akkor ez tulajdonképpen
2256 XVI  |                     polinéziai vadak szoktak imádni...~- Akkor, kedves Max, -
2257 XVI  |                   úgy kaczag, mulat, tréfál, incselkedik, - tette hozzá Max Huber.~
2258 XIV  |                     fejcsóválva hallgatta az incselkedõ tréfát, s azon tûnõdött,
2259 V    |              kígyózott a vékonyabb-vastagabb inda, s némelyik hosszú lánczként
2260 V    |          megbotlottak az utasok a mindenféle indában is, melyek kötelekként ágaztak
2261 XIV  |                     kúszó-növények számtalan indáival is.~Úgy látszott, hogy a
2262 V    |                  valóságos háló képzõdött az indákból, melyek néha csaknem embervastagságban
2263 VIII |                    Librevillebõl expedícziót indítanak a német tudós fölkeresésére,
2264 II   |           gyújthatták. S félelme nem is volt indokolatlan, mert az Ubanginak ezen
2265 XVIII|            elõbb-utóbb tudományos expedíczió indul útnak a csodás rengeteg
2266 XII  |                      kigyúlt s jelt adott az indulásra.~E napon is öt-hat mértföldnyit
2267 VIII |                   rendbe hozták a tutajt.~Az indulást másnap hajnalra halasztották,
2268 IX   |                   tutaj. A majmok ellenséges indulata egyre szembetûnõbb lett,
2269 I    |                   szánt golyót az ellenséges indulatú szerecsenekre kellett pazarolnia.
2270 VIII |                    nem látszottak ellenséges indulatúaknak... Úgy rémlett, hogy pár
2271 XIII |            elpusztulni. S ha már menni kell, induljunk minél elõbb. Azonnal...~-
2272 II   |                     élesen sivított, mint az induló vonat füttyentése.~- Elõre,
2273 VII  |                      csak rövid kirándulásra indulunk.~A három férfi és Llanga
2274 XVII |                      szólt John Cort, kifelé indulva. - Iparkodjunk a lépcsõn
2275 V    |                       Meg van ez az amerikai indusokban, az afrikai négerekben s
2276 X    |                 hallottak, s a tutaj hevesen ingadozott a fölzavart vízen...~Mindnyájan
2277 III  |                     ormányával már azt a fát ingatta, a melyen õ meg Khamis ültek.
2278 XVI  |               élvezettõl, egyre jobbra-balra ingatták a fejüket...~De tudták-e
2279 X    |                    ezzel esetleg maguk ellen ingerelhették volna a szörnyeteget.~-
2280 IX   |                   Khamis. - Ne bántsuk... ne ingereljük õket!... Elég baj már az
2281 IV   |                      senkit sem látnak, a ki ingerelné dühöket, végre mégis elvonulnak
2282 XIII |                     a levegõben, mint a hogy ingerkedni szokás a gyerekekkel.~Mihelyt
2283 IX   |                        A lövés csak izgatja, ingerli ezeket az átkozott dögöket.
2284 IX   |         elkomolyodtak, mert az állatok egyre ingerültebbek lettek, s úgy látszott,
2285 X    |                     megijednek, megdühödnek, ingerültek, vagy megbokrosodnak, vakon
2286 III  |             ízzé-porrá töri a karaván minden ingó-bingó jószágát. Legföljebb csak
2287 III  |       recsegni-ropogni kezdett; félelmetesen ingott jobbra-balra, s a rajt ülõk
2288 VI   |                    partjáig még jókora darab ingoványos földön kellett átmenniök,
2289 I    |                      és legjobban sietett.~- Innentõl kezdve - mondta a portugál -
2290 XII  |                   éppen itt, hogy legyen mit innunk?...~- Mindenesetre nagy
2291 X    |                    az a valami kézzel-lábbal integet, mintha segítségért könyörögne...~
2292 VII  |                  fenyegeti õket, bár élénken integetnek társaiknak, hogy jöjjenek
2293 VI   |                  gyors futástól, a foreloper intésére megálltak.~- Mi történt? -
2294 XIV  |                       a családi rend épp oly intézmény volt náluk is, mint a legczivilizáltabb
2295 X    |                    egymásnak?... vagy hogyan invitálják a vendégeiket ebédre?...~-
2296 IV   |                     elég lesz mindnyájuknak.~Inyala volt, barnával tarkított
2297 V    |               milliókat fog elõvarázsolni az ipar. A legdrágább fanemek váltakoztak
2298 XVII |                      Cort, kifelé indulva. - Iparkodjunk a lépcsõn leszökni, s aztán
2299 XIII |             erdõlakók hálásak lesznek Llanga iránt, hogy egyiküket megmentette.~-
2300 VI   |            lélekszakadva rohantak a kiabálás iránya felé...~S kiérve egy tisztásra,
2301 II   |                    nem csupán a bolygó tüzek irányában, hanem kelet és nyugat felé
2302 VII  |                 kiabálást hallottak abból az irányból, a merre társaik eltávoztak.~-
2303 VI   |              megörültek, mert egyenesen az õ irányukban haladt. De örömük korai
2304 XIV  |                Tükörszemû Atya õ felségével, írásban adjuk be neki a kérésünket...~-
2305 XIV  |                     vagy majom-fajt, könyvet írjon róla...~- Ehhez azonban,
2306 XIV  |                     hogy ez a nép aligha tud írni és olvasni.~Erre már a franczia
2307 XIV  |                 sohasem fogjuk megismerni az irodalmukat!... Különben még nem láttam
2308 VIII |               betûzte ki ezeket a czeruzával írott sorokat:~1896. július 29. -
2309 IV   |                bukkannak. A cserjét, bozótot irtani ugyan nem volt fejszéjük,
2310 I    |                    örökké háborúskodik, öli, irtja, sõt föl is falja egymást,
2311 IV   |            elefántokra vadásznak, valósággal irtó háborút folytatnak a bennszülött
2312 X    |                      akkor?... Rágondolni is irtózat volt... Ez az állat nem
2313 III  |                     otromba vastagbõrûek még irtózatosabban és dühösebben kezdtek ordítozni,
2314 X    |                    félniök. A majmok ugyanis irtóznak a víztõl, s mivel a fákról
2315 XVI  |              végtelen örömére fölhangzott az ismeretes keringõ.~A karmester komolyan,
2316 VII  |                    Cort - hogy a fehérek már ismerik e folyó felsõ folyását.
2317 XVIII|                    ráveszi alattvalóit, hogy ismerjék el Németország fönnhatóságát...~
2318 IV   |                    és Max Huber e városkában ismerkedtek meg négy-öt évvel ezelõtt
2319 XIV  |              tetszett, hogy idõnkint egy-egy ismerõs szót is hall a Kongó-négerek
2320 XII  |                   tisztást. A három férfi jó ismerõsünk: az egyik a foreloper, a
2321 I    |                 karaván-út... tört csapáson, ismert úton járunk, mint a békés
2322 XIII |                      és Max Huber álmélkodva ismertek rá arra a kis beteg teremtésre,
2323 X    |                    mely a négykezûek különös ismertetõjele. A feje gömbölyû, az orra
2324 VII  |                     puskájának dörrenését, s ismervén a franczia ügyességét, elégedetten
2325 VI   |                       vagy valami panaszosan ismétel egy szót...~Ez a szó a «
2326 XIV  |                  meglepte az amerikait, hogy ismételten két-három német szót vélt
2327 V    |                     valami szabályos, lassú, ismétlõdõ suhogást lehetett hallani,
2328 X    |                    pillanattal késõbb megint ismétlõdött a szuszogás, majd valami
2329 VI   |                     Mert a bõregerek nem oly istencsapása, mint a szúnyogok: pedig
2330 VI   |                   föl Max Huber.~- Inkább az Istent hívja! - szólt John Cort -
2331 XV   |                      tapasztaltam... Nincsen istenük; nincsenek bálványaik, sem
2332 IV   |                     mint John Cort helyesnek ítélték a foreloper útitervét, a
2333 X    |                    hagyta a fogát...~- Abból ítélve, a hogy velünk akartak elbánni
2334 II   |                     Huber - ön csak maradjon itthon. Két ember is elég... Különben
2335 V    |              majmoknak. S feljebb, éjszakon, Ituri környékén, Stanley törpékre
2336 IV   |                                              IV. FEJEZET.~Az õserdõben.~
2337 XVI  |                 kezdõdött és tovább folyt az ivás is, melyet a kintorna egyelõre
2338 XVI  |                    az öregek hozzá fogtak az iváshoz.~A mulatság egészen úgy
2339 XVI  |              szesztartalma lehetett, mert az ivók csakhamar dülöngeni kezdtek,
2340 IX   |                                              IX. FEJEZET.~A Johansen-folyón
2341 IX   |                    John Cort. - A lövés csak izgatja, ingerli ezeket az átkozott
2342 XIII |                  annyira levert, mint inkább izgatott és bosszús volt. A mellett,
2343 XVI  |                    megragadta a karját, s az izgatottságtól, meglepetéstõl fojtott,
2344 XIII |                  odakint történik, a jövõ is izgatta és aggasztotta õket. Aztán
2345 XV   |                   polczok tele voltak friss, ízletes gyümölccsel és vadhússal
2346 XV   |                    sütötte, még pedig nagyon ízletesen, jól megsózva, a mint dukál,
2347 V    |                     a vacsora mégis pompásan ízlett nekik.~Mielõtt lefeküdtek,
2348 VI   |                   hajlott, vonaglott, minden izma megfeszült, egész teste
2349 III  |                    végsõ ösztönével, ernyedõ izmaikat megfeszítve, a menekülõk
2350 I    |            szolgálják bérüket, mert a szinte izzó nap egész nap a fejükre
2351 IV   |                     a hamu alatt itt-ott még izzott a parázs, különben sem a
2352 III  |                  forelopernek volt «chambok»-ja, azaz hosszú, orrszarvú-bõrbõl
2353 V    |                      a golyó sem töri meg, s jaj a vadásznak, a kit felöklelhet!
2354 X    |                  Jákónak!... Minden majomnak Jákó a neve.~Ez a név azonban
2355 X    |                   Milyen nevet?~- Hát hívjad Jákónak!... Minden majomnak Jákó
2356 X    |                  hanem kétkezû, mert a lábai járásra valók voltak: - míg ellenben
2357 XIII |                  annyira hasonlítanak hozzá. Járásuk, tartásuk, fejük alkotása
2358 XIV  |                       hogy kényünk-kedvünkre járhassunk-kelhessünk a városban és tanulmányozhassuk
2359 VII  |                  rengetegben, a melyet eddig járhatatlannak tartottak.~Khamis ezalatt
2360 XIII |               ritkábbak s az erdõ mindenfelé járható... Legalább nézzünk körül!...~-
2361 IV   |                       Csak az volt a kérdés: járható-e a rengeteg? Tört utakról,
2362 II   |           tanácskoztak. Az idõ féltizenegyre járhatott. A felhõs, sötét, csillagtalan
2363 XII  |                 emberek vagy állatok gyakran járják, mert sehol semmi akadály,
2364 VIII |            tudományos kísérletei eredménnyel járjanak.~A rendház mögött mindjárt
2365 II   |                    azt nem értem, hogy miért járnak-kelnek ott a vadak, s miért nem
2366 II   |                   látták, a kik a fáklyákkal jártak-keltek az erdõben.~- Még közelebb
2367 XIII |                       Khamis folyton ide-oda jártatta a szemét, hogy nem láthatná-e
2368 XV   |                  pedig, még ha a színe elébe járulhatnának is, hogyan beszélhetnének
2369 XVI  |              szeretnének õ Felsége színe elé járulni. De házi gazdájuk, talán
2370 XVII |                    társaim meg én hódolattal járulunk felséged színe elé...~Az
2371 I    |                   tört csapáson, ismert úton járunk, mint a békés polgárok hajdan
2372 II   |                       mintha gigászi orgonán játszanának a mérhetetlen alföld túlsó
2373 XVI  |                     siralmas német románczot játszott, mely hosszú és unalmas
2374 XV   |                   nekirontanak.~Most is, már javarészét legázolták a kunyhóknak,
2375 VIII |         kitatarozásához. Szerencsére nem sok javítani való volt rajta: néhány
2376 IX   |                  vadban. Antilopok, hatalmas jávor- és gímszarvasok, zergék,
2377 V    |                indulnak, hanem az örök hó és jég közé, a sarkokra, a hol
2378 VIII |                     is csak néhány odavetett jegyzet van, egy pár száraz adat,
2379 VIII |                    hallgatta Johansen doktor jegyzeteit. Õ csak azzal törõdött,
2380 XIV  |                      és különösen két dolgot jegyzett meg: elõször, hogy a vagdi
2381 VIII |                 megfelelni.~- Nézzük végig a jegyzõkönyvet - tanácsolta John Cort.~-
2382 XVIII|              barátjuk, töredezett szavakkal, jelekkel értésére adták, hogy szökni
2383 XIV  |                    hála is, a mely, kivált a jelen esetben, azért is különös
2384 XVI  |          Mszelo-Tala-Tala õ Felségének dicsõ jelenléte megigézte volna.~Maga a
2385 XVII |                     nem nyugtalanította a mi jelenlétünk, - mondta Max Huber. - Utóvégre
2386 XIII |                kiáltott föl Khamis.~- És mit jelent? - kérdezte Max Huber.~-
2387 VI   |                      tehát, hanem meglehetõs jelentékeny mellékfolyó, a melynek a
2388 VI   |                  vállapoczka fölött, de csak jelentéktelen sebet ütött rajta. A rettenetes
2389 XIII |                  társai nem tudták, hogy mit jelentenek ezek a szavak, de nem is
2390 VI   |               röfögését hallani, mert az azt jelentette volna, hogy víz van a közelben: -
2391 XIII |                    kérdezte Max Huber.~- Azt jelenti, hogy «Tükörszemû Atya», -
2392 VI   |                     óra felé hangos bõgéssel jelentkeztek az út gazdái, két orrszarvú,
2393 XVI  |                  Loi-Mai, hozzájuk fordulva, jelentõsen mondta:~- Mszelo-Tala-Tala!~
2394 VIII |                   annak a majom-gyarmatnak a jelesebb tagjait, melyet Közép-Afrika
2395 XII  |                   haraszt s a halk sziszegés jelezte, hogy valami kígyó siklik
2396 XV   |                     erkölcseit, szokásait és jellemét. Ki akarta deríteni, mennyi
2397 XII  |                     a fáklya ismét kigyúlt s jelt adott az indulásra.~E napon
2398 X    |                   honosak Afrika folyóiban a Jó-Reménység fokától egész az éjszaki
2399 XVI  |                     sokat törõdik alattvalói jobbágyi hódolatával, mert csak alig
2400 VI   |                   letértek a járt útról és a jobboldali sûrû bokrok mögé rejtõztek.~
2401 VII  |                      szálltak, hogy a folyam jobbpartján fekvõ rengeteget átkutassák.~
2402 XV   |                  titkát, mert könnyen kedvük jöhetett volna rá, hogy elvegyék
2403 XVII |                 Aztán intett társainak, hogy jöhetnek... Nem volt ott senki: csak
2404 XVII |               katonái minden pillanatban ide jöhettek a zajra, s akkor vége a
2405 XVI  |                     De hátha éppen ma ki sem jön? - aggódott Max Huber.~S
2406 II   |                      ha látjuk, hogy esetleg jönnek, rögtön visszafutunk.~-
2407 I    |                      John Cort. - Mert minek jönnénk mi, amerikaiak, Afrikába
2408 XII  |                    merre tartott?... Feléjük jött-e vagy tõlük távozott?...
2409 XV   |               változást okoz sorsukban?... A jövõjük egyelõre aggasztó volt.
2410 IV   |                  volt, hogy a kis társaság a jövõrõl tanácskozzék. Mind a négyen
2411 III  |                      érezték meg a lökést és jóformán meg sem inogtak.~A menekülõknek
2412 XIII |                     ez történt vele, mióta a Johansen-folyó vízesésénél elszakadtak
2413 XII  |                      S hol, merre keressük a Johansen-folyót? - kérdezte John Cort. -
2414 XII  |                    kilométernyire lehettek a Johansen-folyótól.~Útjuk ugyanolyan volt,
2415 X    |                      akadtak, melynek leves, jóízû gyümölcsébõl ugyancsak sokat
2416 XVIII|                 készített s mikor mindnyájan jóllaktak, csak be kellett szállniok
2417 XVI  |                    lehet ez a vízözön elõtti jószág, - felelte Max Huber. -
2418 III  |                    karaván minden ingó-bingó jószágát. Legföljebb csak arról lehetett
2419 V    |                     az egész emberiségnek is jótevõje lehetne, ha e páratlanul
2420 VIII |              czeruzával írott sorokat:~1896. július 29. - Megérkezem a csapattal
2421 I    |                         hát még mi lesz majd júliusban és augusztusban, mikor a
2422 VIII |                     látták vendégül, egészen június 18-ikáig. Ekkor végre szedte
2423 V    |            területtel, a hol Schweinfurth és Junker oly emberekre bukkantak,
2424 X    |                    Khamis, hogy a sodrába ne jussunk.~- Az nem forgatag - felelte
2425 V    |               megfejtését... Itt ellenben bõ jutalom kínálkozik a kutatónak,
2426 III  |               nyilvánvaló volt, hogy már nem juthatnak el az erdõig, mert a csorda
2427 XII  |                 tudnánk is, merre: ugyan hol juthatnánk ki ebbõl a börtönbõl? -
2428 V    |                   Néha csak nagy fáradsággal juthattak elõre, s valósággal lépésrõl-lépésre
2429 VIII |                    hogy valami titok nyomára jutnak, vagy megtalálják a doktor
2430 V    |                  tízezerre bukkant Uganda és Kabinda közt, a nagy fákon, a hol
2431 XVI  |                      és Max Huber, bódultan, kábultan a pokoli lármától, máshova
2432 XVI  |                          S a mellett épp úgy kaczag, mulat, tréfál, incselkedik, -
2433 IX   |                  ficzkók élénk kergetõzését, kaczagtató arczfintorításait, de lassankint
2434 IX   |               kötöttek ki, a hol egész csomó kagylót, édesvízi osztrigát, ollótlan
2435 VI   |                      válni.~Itt-ott sásra és kákára is bukkantak, sõt agyonvertek
2436 III  |                     meg ez elõre nem látható kalandból.~A mit Max Huber erre felelt,
2437 I    |                 érdekes tapasztalatot, kevés kalandot értünk, s bár az utazás
2438 I    |                      hol már három hónap óta kalandozunk...~- De csupa szórakozásból,
2439 I    |                      különös, nem mindennapi kalandunk is lesz?~- Úgy van, John.~-
2440 IV   |                 prózai, gyakorlatias érzéke. Kalandvágyó, romantikus természete folyton
2441 IX   |                     igen jól: - Llanga egész kalap friss túzok-tojást talált
2442 I    |                      mesterségét, s biztosan kalauzolta a karavánokat Ubangi forró
2443 XVII |                 palotában mégis volt egy-két kamarás, vagy valóságos belsõ titkos
2444 XIV  |                    fölsége kinevez bennünket kamarásainak? - kérdezte Max Huber a
2445 VIII |                   doktor!... S bár egy napon kamatostól visszafizethetnõk ezt a
2446 XVII |                  volt egészen rendben, mikor Kamerunból elindult; Ngalában aztán
2447 XIV  |                  volt, meg egy nagyobb fajta kancsó, tele vízzel, szintén égetett
2448 XV   |                 kaptak: csuprokat, bögréket, kancsókat; továbbá a polczok tele
2449 X    |                       mondta John Cort.~- Ön kannibál! - kiáltott föl Max Huber. -
2450 I    |                      legirtózatosabb, hogy a kannibálok leginkább a gyermekeket
2451 IX   |                 láttak, hogy a folyó mély és kanyargós; tehát vigyázniok kellett,
2452 X    |                      szerették volna, mert a kanyarodás után a folyam egyre szélesedett,
2453 IV   |                   nyugati irányából keletnek kanyarodik. Ott végzõdik a Nagy Õserdõ
2454 V    |                    csaknem embervastagságban kanyarodtak fölfelé a roppant törzseken,
2455 XIV  |                    gyorsan megindult s balra kanyarodva pár utczán végig vezette
2456 IX   |                      a folyó most szeszélyes kanyarulatokban kígyózott partjai közt,
2457 X    |                      meg kellett kerülniök a kanyarulatot, mert innen nem láthatták,
2458 IX   |                      vagy ötven lépésnyire a kanyarulattól, föltelepedett az ölelkezõ
2459 XVII |                   kézzel-lábbal rugdalózott, kapálózott, mint a hátára fektetett
2460 X    |                    négykezûek, s a lábaik is kapaszkodásra, fogásra valók. E különös
2461 X    |                    szólt Max Huber. - És jól kapaszkodjál belém, ha a vízbe ugrom...~
2462 VI   |                 pedig semmi sem volt, a mibe kapaszkodni lehetett volna.~Ezt a menedéket
2463 XV   |               legfõbb lény fogalma és a vele kapcsolatos vallásosság, a mi megvan
2464 X    |                   sóvárogva.~- Ha puskavégre kaphatom, - szólt Max Huber - akkor
2465 III  |                  két-három elefánt meg bírta kapni ormányával a legalsó ágat,
2466 X    |                  mely valószínûleg összekötõ kapocs volt az ember és az állat
2467 V    |                  fölrezzenve, s a puskájához kapott.~- Én vagyok - szólt nevetve
2468 XIII |                    elsuhanni a fák között... Káprázat volt ez?... Maga sem tudta.~
2469 II   |                   halkan.~Mindketten lövésre kapták puskáikat és éppen haza
2470 XV   |                     közbe John Cort - ha meg kaptuk volna a töltéseinket is.~-
2471 XVI  |                     kinyílt a királyi palota kapuja, s a harczosok két felõl
2472 XIV  |                  homlokegyenest ellenkezik a kapzsiság állati ösztönével; ugyanilyen
2473 III  |                      számlálva. Szenvedélyes kapzsisággal vadásszák, mivel egy-egy
2474 I    |                       Ez már csak közönséges karaván-út... tört csapáson, ismert
2475 I    |                     a mi angolul annyi, mint karaván-vezetõ - kameruni szerecsen volt,
2476 II   |                   megtámadására, s viszont a karavánból sem vette észre õket senki.
2477 III  |            megfutották a másfél kilométert a karavánig.~Egyetlen egyszer sem néztek
2478 IV   |                önfeláldozással vezette Urdax karavánjait. Az ön hûségében és becsületességében
2479 IV   |                    barát elhatározta, hogy a karavánnal megy. Urdaxot jól ismerte
2480 IV   |                    az erdõn, nem úgy, mint a karavánok. Ismétlem, vágjunk neki:
2481 I    |                  gyermekkora óta folyton ily karavánokkal járt; útitársai föltétlenül
2482 II   |            diadalmaskodik az alig száz fõnyi karavánokon.~Urdaxnak is elégszer akadt
2483 IV   |                    de az a vidék már európai karavánoktól gyakran látogatott, békés
2484 III  |                százával rohannak rá valamely karavánra, épp úgy nem lehet õket
2485 III  |                  ökröt, s aztán szétnéztek a karavántanyán.~Mindjárt ráakadtak a kocsira:
2486 V    |                      és fáradság veszett már kárba a föld sarkainak kikutatásában!...
2487 II   |                     utána eredt, bár magában kárhoztatta ezt a czéltalan vakmerõséget.~
2488 XV   |                   gyümölcsök, majomkenyér, a karita, melynek gesztenyéje vajnemû
2489 VI   |                   tetején, a mint kinyújtott karjával délnyugatnak mutatott és
2490 X    |                   aztán vigyázz, hogy meg ne karmoljon...~- Oh, Max úr!...~- Bizony
2491 V    |                       huhogott, kaczagott és károgott odafönt, s az amerikai nem
2492 XV   |               csordában járó állatok roppant károkat okoznak déli és középsõ
2493 XVIII|                   nyugtalanul várták és tárt karokkal fogadták õket a nagyon is
2494 XV   |                    az amerikai - a tolvajt a károsult ott nyomban jól elpáholta,
2495 X    |                    legelsõ telepén ugyancsak kárpótolni fogják magukat a sok nélkülözésért!~
2496 IX   |                 villámok czikáztak keresztül kasul az égen, s a szörnyû égzengés
2497 VIII |                   tovább ment a Fernand-vazi katholikus misszióba.~A vendégszeretõ
2498 XVI  |                   nagyobb városaiban, itt is katonai kordon tartott rendet a
2499 XVII |                 sietniök kellett... Raggi és katonái minden pillanatban ide jöhettek
2500 XV   |                      Vajjon rendes, harczoló katonaság volt-e, vagy csak díszõrség,
2501 VI   |               engedõbb lett; itt-ott egészen kátyús is volt, s az utasoknak
2502 XIII |                     mastix volt keverve, egy kaucsuk-inda tejes nedve.~Most a társalgás
2503 II   |                    az égen úszó sötét felhõk keblét.~- Mi ez, Khamis? - kérdezte
2504 VIII |                      hogy a majmok alighanem kedvelik a zenét. Egyidejûleg nagy
2505 IV   |                     voltak meg benne. Nagyon kedvelte a földrajzi és etnográfiai
2506 XVI  |               szerint ugrált, forgott, kénye kedvére bukfenczezett, s közbe-közbe
2507 XVIII|              Erõszakos megoldás.~A szerencse kedvezni látszott a szökevényeknek.
2508 XIII |                      jól lakott, megint jobb kedvû lett.~- Hát ezt a várost
2509 VI   |                 majomfaj, épen nem voltak jó kedvûek, s fenyegetõ morgásuk, dühös
2510 XIV  |                     Szabadok voltak tehát! s kedvükre vizsgálhatták a Vagdi-népet,
2511 II   |                      kérnek, de nem is adnak kegyelmet. Kegyetlenségük szinte hihetetlen,
2512 XVI  |               Mszelo-Tala-Tala õ Felsége nem kegyeskedett megjelenni, hogy elfogadja
2513 XVI  |              rejtélyes földi-isten csakugyan kegyeskedik kijönni alattvalói közé?...~
2514 IV   |                    nem hasonlított azokhoz a kegyetlen elefánt-vadászokhoz, a kikkel
2515 II   |                      nem is adnak kegyelmet. Kegyetlenségük szinte hihetetlen, s az