Fejezet

3517 V    |                  húsz-harmincz méternyire is megnõtt, s tüskés törzsén, a vékony,
3518 V    |                    páratlanul gazdag vidéket megnyitná; hozzáférhetõvé tenné a
3519 II   |                 barátainkat.~- Sokkal jobban megnyugtathatjuk õket, Khamis, ha megtudjuk,
3520 II   |                    hát, ha vissza megyünk és megnyugtatjuk barátainkat.~- Sokkal jobban
3521 XVI  |                      megértette a kérdést és megnyugtatólag intett, mintha mondaná:~-
3522 VI   |                    volt, s Khamis sietett is megnyúzni és földarabolni a húsát.
3523 IV   |               zsákmányt, mialatt a foreloper megnyúzta és földarabolta.~Aztán a
3524 VI   |                  tsetse legyek csípése ugyan megöli a lovat, a tevét és a kutyát,
3525 III  |        másfélezer-kétezer frankot ér, míg ha megölik, csak száz frankot érõ agyarát
3526 III  |          elefántcsordát, hogy bosszút álljon megölt rokonaiért?...~Annyi legalább
3527 VIII |               állatkertben, hogy fölfogja és megörökítse velük a majmok társalgását.
3528 VII  |                  lesz.~Ez a hír mindnyájukat megörvendeztette: immár meg volt tehát az
3529 XVIII|                    XVIII. FEJEZET.~Erõszakos megoldás.~A szerencse kedvezni látszott
3530 II   |                  bolygó tüzet lehetett volna megolvasni, s valószínû volt, hogy
3531 X    |                     fölfordítja.~Mindannyian megõrizték hidegvérüket. De különben
3532 VIII |                   közé kellett keverednie, a megosztania velük a mindennapi életet.
3533 VI   |                      meg, s az õrséget ismét megosztották maguk közt. Egyébként ez
3534 XVII |                    szót is fogadnak neki, ha megparancsolja, hogy bocsássanak bennünket
3535 V    |           bennszülöttek teszik, ha pár napra megpihennek valahol a rengetegben. S
3536 I    |                      a hol éjszakára akartak megpihenni. Hét óra lehetett csak,
3537 VI   |                mondta John Cort este, a mint megpihentek.~- Lehet, hogy még holnap
3538 XII  |                 megszokta a mély sötétséget, megpillantatta Max Hubert és a forelopert.
3539 VI   |                      félóra múlva már szépen megpirult a kövér nyárson sült, melyhez
3540 IV   |                    Huber mellé, de John Cort megpróbálta a virrasztást. Egy negyed
3541 XVI  |             tekinteni!...~De ekkor John Cort megragadta a karját, s az izgatottságtól,
3542 III  |                 portugál és Khamis hamarosan megrakodtak töltésekkel, s a foreloper
3543 III  |                   lõttek, mert a fájukat úgy megrázták az elefántok, hogy recsegve-ropogva
3544 VI   |                     gyökereitõl a koronájáig megrendült és egész hosszában recsegett-ropogott
3545 VI   |                baobab törzsét, a hol a kérge megrepedezett és szörnyû erõvel mélyedt
3546 XVI  |                    két európai füldobja majd megrepedt bele.~- Ez aztán a macskazene -
3547 IX   |                     de a többiek ekkorra már megrettenve futottak el, s megint a
3548 VI   |                  letelepedtek.~Az erdõ kissé megritkult ezen a helyen, de jobbra
3549 IV   |                     tehát jó volt. E mellett megrövidítette az útjokat is. Csak az volt
3550 I    |                      Max Huber.~- Két héttel megrövidíthetnõk az utunkat, - mondta Urdax -
3551 IV   |                    keresztül vágva az erdõn, megrövidítse útját két héttel, s az erdõn
3552 XV   |                       Az ott épült kunyhókat megrohanták a... vízi disznók! Ezek
3553 X    |                    földarabolnia, mert úgyis megromlott volna a hõségben.~Ezalatt
3554 VII  |                     fölkiáltott bámulatában.~Megrozsdásodott lakat volt, de a kulcsa
3555 XV   |                      az utasok puskái, kissé megrozsdásodva, de még elég épen.~- Szavamra,
3556 VI   |                      is eldördült és szintén megsebezte a második orrszarvút, mely
3557 XVII |                  számíthatunk, hogy a király megsegít bennünket...~- Semmi esetre
3558 VIII |                     visszaküldöm Nghilába... Megsemmisítem itt lételünknek minden jelét...
3559 XVII |            Szerencsétlenségre a méltóságában megsértett majom-király ordítani kezdett,
3560 XIV  |                    ki gyöngéden megölelte és megsimogatta.~Ezalatt John Cort jobban
3561 XV   |                  pedig nagyon ízletesen, jól megsózva, a mint dukál, Max Huber
3562 V    |                  eleséget csak délben fogják megsütni, mert akkor a tûzgyújtás
3563 XIII |                      raktak, hogy legyen hol megsütniök az ajándékba adott nyers
3564 XII  |                    hamarosan földarabolta és megsütötte a húst, melynek egy harmadát
3565 V    |                       Tüzet raktak, s megint megsütöttek egy darabot az antilop húsából.
3566 XVII |                    Kötelességünk, hogy õt is megszabadítsuk...~- Igaza van, kedves Max, -
3567 XV   |                    tudták, hogy egyáltalában megszabadulhatnak-e és hogyan: egyelõre nem
3568 IX   |                          Néhány zúzódás árán megszabadulhatunk...~- Köszönöm szépen! -
3569 VI   |             fejcsóválva mondta:~- Igaz, hogy megszabadultunk, s ezen örülnünk kellene,
3570 IX   |                 puszta volt: a felhõszakadás megszalasztotta az ellenséget.~ ~
3571 VI   |                      esett egy-egy napsugár. Megszaporodtak aztán a darazsak is, meg
3572 X    |                  tutajra szálltak, még pedig megszaporodva a kis utassal, a kitõl Llanga
3573 III  |                      Nem lenne-e czélszerûbb megszelídíteni ezt az állatot, a mint Kelet-Indiában
3574 I    |                     A két jó barát is nagyon megszerette Llangát - így hívták a fiút -
3575 XIV  |                           Hogy alkalom adtán megszökhessünk és tanulmányaink eredményét
3576 XV   |                 Ngalát s ebben a zûrzavarban megszökhetnek... De akkor is hova, merre
3577 XV   |                    gondolhattak... De még ha megszökhetnének is: mit csinálnának az alattuk
3578 XVII |              folytatta Max Huber, - minthogy megszökjünk...~- Még pedig azonnal! -
3579 IV   |                    látta, hogy a gaz négerek megszöknek és kirabolják...~- Szegény
3580 IV   |                 mondta a foreloper. - Én már megszoktam ezt, önnek pedig jól fog
3581 VIII |                 Három hét múlt el... Végképp megszoktuk a vadonbeli életet... A
3582 X    |                    vagy micsoda, még egyszer megszólal. Akkor aztán mindent elmond
3583 IX   |               ugyanis a folyam medre annyira megszûkült, hogy a két part fáinak
3584 XVII |             megjelenhetnének a doktor elõtt, megtagadná-e tõlük az engedélyt, hogy
3585 VI   |                  hogy elõbb-utóbb mégis csak megtaláljuk.~Még ha a foreloper tévedett
3586 XIV  |                     megkérdezte Llangától:~- Megtalálnád-e a barátod szüleinek a házát?~-
3587 XV   |                       Éhen halnának, mielõtt megtalálnák a Johansen folyót.~Max Huber,
3588 XVIII|               foglyok egyike sem bírta volna megtalálni az oda vivõ utat.~De mikor
3589 V    |             reménylem, hogy ebben az erdõben megtalálom azt a rendkívülit, a mit
3590 X    |              hûsítette a homlokát... S mikor megtalálta, gyöngéden megszorította...~
3591 XVII |                      a hol Khamis meg társai megtalálták a fölállított kunyhót.~A
3592 VII  |                Egyelõre örüljünk annak, hogy megtaláltuk ezt a folyót... S fogjunk
3593 II   |                   sem tettek az alvó karaván megtámadására, s viszont a karavánból
3594 II   |                     mély sötétségben szintén megtámadhatták a karavánt. De a vidék,
3595 XV   |               szomszédos törzsek valamelyike megtámadja Ngalát s ebben a zûrzavarban
3596 IX   |                    készen... valószínû, hogy megtámadnak... s akkor nem tudom, hogyan
3597 II   |                 eszük ágában sincs bennünket megtámadni: s ebben az esetben én szívesen
3598 VIII |          Közép-Afrikába utazott. Ha ott majd megtanulja a gorilla- és csimpánz-nyelvet,
3599 XV   |                      az övék, azt nem szabad megtartaniok; ez pedig annak a jele,
3600 X    |                   önök megengedik.~- Miattam megtarthatod... Csak aztán vigyázz, hogy
3601 IX   |               délnyugati fõirányát nagyjában megtartotta.~A partok ezen a helyen
3602 VII  |                partot, sokkal kényelmesebben megtehetjük, ha majd a tutaj lassan
3603 VIII |                      fõzött. Most már ezt is megtehették, mert volt vasfazekuk, sõt
3604 VIII |                      Augusztus 13. - Végképp megtelepedtünk... Behurczolkodunk a kunyhóba...
3605 XV   |                      kívánni s mondani, mint megtenni. Elõször is úgy tetszett,
3606 II   |                      is daczolnak, csak hogy megtéríthessék e fenevadakat. Ez a legtalálóbb
3607 VIII |                      hírt felõle. A Nghilába megtért szerecsenek nem tudták pontosan
3608 I    |                     veszedelmesebb felét már megtették, s közeledtek Libreville
3609 VII  |                 felõl, mely reggelre egészen megtisztította az eget, úgy hogy a nap
3610 VI   |                    az egyik tisztáson Khamis megtöltötte esõvízzel nagy tömlõjét,
3611 VI   |                      ránk rohannak.~Gondosan megtöltötték puskájukat, s aztán gyorsan
3612 XIII |             zümmögést, mely az erdõ csöndjét megtörte, mindenütt hallották, a
3613 XVII |                választották, - a mi különben megtörténhetett volna John Corttal, vagy
3614 XVI  |                     az anya, még a széket is megtörülték volna - ha lett volna nekik! -
3615 III  |                  tanyázni... De vajjon nem a megtorló végzet hozta-e most a portugál
3616 VII  |                     a gyáros neve... s ebbõl megtudhatjuk, miféle nemzetbeliek lehettek
3617 XIII |                 Llangának is... És ha Llanga megtudja, hogy három idegen érkezett
3618 XIV  |                     talán nem.~- Azt kellene megtudnunk, - szólt most a foreloper, -
3619 XV   |                   meg is kérdezte tõle, hogy megtudott-e már valamit.~- Hogy bizonyos
3620 VIII |                     orvostudományokat. Mikor megtudta Garner vállalkozásának eredménytelenségét,
3621 VI   |              mutatták, hogy nagyon szeretnék megugratni a kis társaságot. El is
3622 X    |              beérniök. Az utasok már kezdték megunni a folyton egyforma fogásokat,
3623 VI   |                irtózatos lökéstõl, mellyel a megvadult orrszarvú neki rohant.~De
3624 XV   |                   középsõ Afrikában, mert ha megvadulva elkezdenek rohanni, mindent
3625 XVI  |                    Kétszer-háromszor unottan megvakarta nagy uborka-orrát, a melyen
3626 I    |                      vannak.~A foreloper jól megválasztotta az éjjeli szállást. A tamarindok
3627 X    |                  Llanga semmi áron sem akart megválni.~Max Huber és John Cort
3628 XVII |                    az alkalom kedvezõ volt a megvalósítására is.~Ha az ünnep még tovább
3629 VIII |                   megjelölni a helyet, a hol megváltak a doktortól...~Elmúlt félév,
3630 IX   |                   csak úgy ömlött. Jobb volt megvárni, míg az idõ kitisztul, mint
3631 X    |                     kicserepesedtek... Aztán megvárta, míg ismét elaludt, s akkor
3632 VIII |                    haldús... Vihar ellen jól megvéd a kunyhó.~Augusztus 25. -
3633 IX   |               természetes lombsátornak, mely megvédte õket a tropikus hõségtõl.~-
3634 XV   |                      majmoknak tekintette és megvetette õket - közé vezette õt és
3635 XVI  |                  Mszelo-Tala-Tala Õ Felségét megvetõleg elnevezte.~A kis társaság
3636 XIII |                     áttörtek a napsugarak, s megvilágították a lépcsõfokokat.~Max Huber
3637 V    |                   hõségtõl, a mely ugyancsak megviselte õket, míg a síkon utazgattak.~
3638 VII  |                      már indulni akart, hogy megvizsgálja a tutajt, mikor Llanga hirtelen
3639 X    |                  akkor bizonyára gondosabban megvizsgálták volna, a talán egy új fajt,
3640 X    |                   alkotmányba... Vajjon neki megy-e a szörnyetegnek és fölborul,
3641 II   |             mindenesetre jó lenne...~- Akkor megyek én is - ajánlkozott John
3642 IV   |                     a torkolatuknál sem igen mehetnek föl bennök. E mellett lépten-nyomon
3643 I    |                      gyalogszerrel keresztül mehetnénk rajta, - szólt ismét Urdax -
3644 V    |                 járását is.~- Hány mérföldet mehettünk tehát körülbelül?~- Azt
3645 II   |                karaván, mint a megbolygatott méhkas. Mindnyájan megdöbbenve
3646 V    |                      légymadarakat-e, melyek méhrajként röpdöstek a magasan fekvõ
3647 IV   |               forrásvidékéig terjed, de hogy mekkora ez a roppant terület, azt
3648 XVI  |                nagyszerû volt, sõt tán kissé meleg is, mert a nap tikkasztóan
3649 X    |                  lassan úszott lefelé.~A nap melegen sütött; kissé tán forróbban
3650 X    |                      dörzsölte, élesztgette, melengette a tûznél, s mikor látta,
3651 XIII |                    ez elõtt is?...~- Ez most mellékes, - felelte John Cort. -
3652 I    |            egészséges; a nagy folyók, számos mellékfolyóikkal soha sem száradnak ki...~-
3653 IV   |                 találkozhatni a Kongó e nagy mellékfolyóján.~Miután jól laktak a pecsenyébõl,
3654 VIII |                  ráakadt az Ubanginak erre a mellékfolyójára, mely átszelte a vadon õserdõt,
3655 XIV  |                 vagdi fenyegetõen a franczia mellének szegezte fából készült,
3656 II   |                  szemem!...~- Maradj hát itt mellettem - szólt Max - és jól kinyisd
3657 VI   |                     észrevétlenül elsurranni mellettük, - mondta Khamis - vagy,
3658 XVII |             alattvalóihoz, pedig egész közel mellettünk vitték el az ünnepélyen!...~-
3659 I    |                   érünk...~- Ugyan, ugyan! - méltatlankodott Max Huber. - Ez már csak
3660 IV   |                   bátorságra, önfeláldozásra méltó barátja és társa volt az
3661 XVII |                      sokat törõdve a királyi méltóság szentségével, megfogta a
3662 XVII |              palotából. Szerencsétlenségre a méltóságában megsértett majom-király
3663 XIII |                csuporban kitûnõ friss vizet, melybe mastix volt keverve, egy
3664 VII  |                    jó nekünk.~S a part egyik mélyedésére mutatott, a hol valóban
3665 VI   |              megrepedezett és szörnyû erõvel mélyedt bele a szilárd, kemény fába...
3666 VII  |                    azokhoz a ketreczekhez, a melyekben a fenevadakat õrzik az állatkertekben.~
3667 II   |                    érthetetlen bolygó tüzek, melyekbõl most már vagy ötvenet számlálhattak
3668 XIII |                      erõsíthettek közéjük, a melyeken járni lehetett föl és le.
3669 XIV  |                      faóriásoknak a sudarai, melyeknek törzse az egész várost tartotta.
3670 VIII |                     hogy azok a nagy majmok, melyektõl Johansen doktor a «Ngora»
3671 VI   |                   irányban kell haladniok, a melyikben megindultak, mert csakis
3672 XII  |                    szelték keresztben azt, a melyiken jártak, úgy, hogy vezetõjük
3673 V    |                gyönyörû ez az õstermészet, a melynél hatalmasabbat költõi fantázia
3674 VI   |            kapaszkodni lehetett volna.~Ezt a menedéket tehát meg sem kísérthették,
3675 III  |                      gúnyosan - ha ép bõrrel menekülhetnénk meg ez elõre nem látható
3676 VI   |              sugallta mind a négyüknek, hogy meneküljenek az óriás baobab-fa törzse
3677 VI   |                     az utasokra, a kik hiába menekülnének, mert az orrszarvúak sokkal
3678 XIII |               megmenekült, akkor meg kellett menekülnie Llangának is... És ha Llanga
3679 III  |                  jóformán meg sem inogtak.~A menekülõknek nem volt már mit félniök
3680 IV   |                    pecsenyével.~Igaz, hogy a menekülteknek nem sok töltésük volt. Kitûnõ
3681 IX   |                      akkor nem tudom, hogyan menekülünk meg.~- Ej, mit! - szólt
3682 III  |                  Valóban nem volt más útja a menekvésnek: ha az elefántok rohama
3683 III  |               elefántok.~Ez baj volt, mert a menekvõ ökör elárulta a kis társaság
3684 XVI  |                   lombkoszorú volt.~A díszes menet megindult, hogy körüljárja
3685 V    |                     vettem észre semmit...~- Menj hát aludni, kedves Max:
3686 X    |                   Majd föléled, s aztán hadd menjen vissza a családjához.~De
3687 XIII |                      mit tegyenek?... Tovább menjenek-e?... Tovább! ezt könnyû volt
3688 XIII |                házhoz értek: ebbe be kellett menniök, s a mint bent voltak, rájuk
3689 II   |                       morajló harsogás nem a mennydörgés visszhangja volt, hanem
3690 IX   |              tánczolt, marakodott a fákon, a mennyit Khamis és társai soha életükben
3691 XII  |                     melynek egy harmadát ott menten megették, a többit pedig
3692 XIII |                  teremtésre, a melyet Llanga mentett meg a vízbefúlástól.~- Ez
3693 XII  |                      szerettük!... Hát azért mentettük meg a dinkák kezeibõl, hogy...
3694 IX   |               töltésük hamar elfogy, s akkor menthetetlenül végük van...~- Ne lõjünk
3695 IV   |              lépten-nyomon sziklák, zátonyok meredeznek föl medrükben, s a tõlük
3696 V    |               hatalmas baobab-fák szétszórva meredeztek fölfelé, száz-százötven
3697 VI   |                csapott orrú, lapos pofájukon meredt fölfelé az a hatalmas szarv,
3698 V    |                     a nap járását is.~- Hány mérföldet mehettünk tehát körülbelül?~-
3699 I    |                     nem elég, hogy több száz mérföldnyi területét bejártuk ennek
3700 II   |                helyre vonultak, hogy a vadak mérgezett nyilai el ne találják õket.~
3701 XII  |                      banán-levéllel nagyokat merített a friss vízbõl.~Bármily
3702 III  |                    ijesztõ: a vágtató ló sem mérkõzhetik vele.~- Menekülni!... azonnal
3703 IV   |                   rengeteg, a mely nagyságra mérkõzhetnék vele. Területe a Kongó völgyétõl
3704 I    |                       sem Kongóban senki sem merne rá vállalkozni. Hisz esztelenség
3705 I    |            szórakozásból, Max!...~- Jól van: merõ szórakozásból... De, ismétlem,
3706 XII  |                  eddig már körülbelül öt-hat mértföldnyi utat tettek meg s valószínûleg
3707 XII  |                 indulásra.~E napon is öt-hat mértföldnyit mehettek, úgy hogy a foreloper
3708 X    |                   majdnem végképen a víz alá merült, s lihegve úszott vele a
3709 II   |              hurczolták. Pedig Max Huber már messzelátóval is vizsgálta õket.~Valószínûleg
3710 VI   |                aggódni is kezdett miatta, jó messzirõl meghallották Llanga hangos
3711 I    |                   volt, nagyon jól értette a mesterségét, s biztosan kalauzolta a
3712 V    |                     csak néhány kétes értékû meteorológiai, vagy természettani tünemény
3713 V    |                  Stanley törpékre akadt: egy méternél alacsonyabb emberekre, a
3714 VIII |               kerestek, kutattak vagy ötszáz méternyi területen, de sehol semmit
3715 I    |               duzzadt, hanem vékony és finom metszésû; a szeme csupa okosság volt
3716 XV   |                      banánok, fügék, sõt még méz is, melyet a vadméhektõl
3717 XIV  |                     az erdõ-lakók nem voltak meztelenek; valami növényrostból durván
3718 VI   |                 Huber már aggódni is kezdett miatta, jó messzirõl meghallották
3719 X    |                        ha önök megengedik.~- Miattam megtarthatod... Csak aztán
3720 VI   |                     egy csöppet sem alhattak miattuk.~- Átkozott hárpiák! - kiáltotta
3721 VI   |                      pedig semmi sem volt, a mibe kapaszkodni lehetett volna.~
3722 XIII |                     hogy ezek a majmok, vagy micsodák meg nem bámultak bennünket!...
3723 VII  |                    folyót... S fogjunk hozzá mielõbb a tutaj összeácsolásához...~-
3724 XVI  |            értelmiségük fejletlenebb, mint a miénk... De köztünk is vannak
3725 XIV  |                     elébük rakta mindenét, a mije csak volt és szemmel láthatólag
3726 I    |               Afrikát, a mi körülbelül három milliárd hektárnyi terület!... S
3727 IV   |                állítják, hogy körülbelül egy millió négyszög-kilométer, - tehát
3728 XVI  |               uralkodó csak olyan bálvány, a milyet például a polinéziai vadak
3729 VII  |                  alkotmány elõtt.~Két óriási mimóza-fa közt állt, s a falaiból
3730 X    |                     forgatag és fölfordítja.~Mindannyian megõrizték hidegvérüket.
3731 XIII |                     vagy emberek?... voltak: mindegyikük legalább is hatodfél láb
3732 XII  |                  darabka bivaly-sültet, mely mindegyiküknek jutott. Szerencsére találtak
3733 IX   |                 ellen védekezniök kellett, s mindenekelõtt el kell ûzniök a majmokat
3734 XIV  |             látogatóit; az anya elébük rakta mindenét, a mije csak volt és szemmel
3735 VIII |             Fernand-Vaz-tó partjain épült, s mindenképpen segítettek neki, hogy tudományos
3736 III  |              kereskedõ megértette, hogy vége mindennek; ha menekül, elveszti egész
3737 III  |              határozzon: õk el voltak szánva mindenre.~Ezalatt az elefántcsorda
3738 IV   |                  egyszerre megfosztotta õket mindentõl; oda volt három havi fáradságuk
3739 II   |                    egész társaságot, s aztán mindenüket elrabolják. Nem félnek a
3740 XII  |                     még megmaradt.~- S mikor mindezt megcselekedték, - mondta
3741 XV   |                  közé vezette õt és társait. Mindhármuk közt talán õ volt a legtürelmetlenebb
3742 VII  |                     nagyon jó lesz.~Ez a hír mindnyájukat megörvendeztette: immár
3743 IV   |               legalább három napra elég lesz mindnyájuknak.~Inyala volt, barnával tarkított
3744 IX   |                    tükre fölé, s mivel a víz mindössze csak ötven méter széles
3745 XV   |                     belsõ, lelki világgal, a minõ szintén csak az embernek
3746 VIII |                      Fernand-vazi katholikus misszióba.~A vendégszeretõ hittérítõk
3747 I    |                     ettõl a szörnyû sorstól; misszióikba viszik, a Sziramba-folyó
3748 IV   |                    kis városnak van kórháza, misszionárius-telepe, szénraktárai és sok egyéb
3749 XVIII|                 forgalmat közvetítik a parti misszionárius-telepek és kereskedõ-faktóriák közt.~
3750 IV   |                      parti falvakban, akár a misszionárius-telepeken, akár a hajókon és tutajokon,
3751 I    |               gyermekeket eszik meg. Ezért a misszionáriusok mindent elkövetnek, hogy
3752 VI   |          közellétérõl: a talaj észrevehetõen mocsarassá kezdett válni.~Itt-ott sásra
3753 X    |                 Feküdjünk le a tutajra és ne moczczanjunk... Ha pedig szükség lesz
3754 VIII |                    mely a legfantasztikusabb modern tudományos kísérletre borult,
3755 XIII |                 meghalunk éhen... s ha talán módodban lenne, hogy...~Llanga rögtön
3756 X    |                       ha Llanga nem talál rá módot, hogy elûzze az alkalmatlan
3757 V    |                  irányban.~A gyermek, mint a mókus, mindig legelöl járt. Hiába
3758 V    |                   óriási baglyokat, a repülõ mókusokat, melyek kiterjesztett szárnnyal
3759 VIII |                    szót sem ért abból, a mit mond. Szóval az az igaz, hogy
3760 XVI  |                megnyugtatólag intett, mintha mondaná:~- Késõbb!... késõbb!...~-
3761 VII  |                      Max Hubernek le kellett mondania arról a dicsõségrõl, hogy
3762 XIV  |                   beszédjük gyors hadarás, a mondataik rövidek, szavaik érthetetlenek.
3763 X    |                      én... de azért fiú...~- Mondd csak, Llanga - szólt most
3764 XV   |                      szólt a franczia.~- Nem mondhatjuk azt, kedves Max - felelte
3765 XV   |                   sõt határozottan igen jól, mondhatni tisztelettel bánt velök.~
3766 XIV  |                szinte kedves asszonynak volt mondható; a mint gyöngéden mosolygott,
3767 VIII |                     mondta:~- Én csak annyit mondhatok, kedves Max, hogy magam
3768 XIII |                      szeretném tudni, hogyan mondják ezt: «Gyerünk ebédelni»:
3769 XV   |                  embernek van...~- Akkor hát mondjuk és valljuk nyíltan, hogy
3770 XIII |                     éhesek voltak...~- Én a’ mondó vagyok, - szólt John Cort -
3771 XIII |                        Ez az!... ez az!... - mondogatták egymásnak.~- Persze, hogy
3772 XV   |                        Azok is itt vannak! - mondotta a foreloper ujjongva.~S
3773 XVI  |           elhallgatott, s csak a tömeg lassú morajlását lehetett hallani. Az ajtó
3774 XIII |                      folyton tartó, egyhangú morajlást, tompa zümmögést lehetett
3775 II   |                 síkon?...~Nem!... Ez a zúgó, morajló harsogás nem a mennydörgés
3776 VI   |                      jó kedvûek, s fenyegetõ morgásuk, dühös taglejtéseik mutatták,
3777 IX   |                   reggel az arczát és kezeit mosogatta a folyóban, mert tele voltak
3778 XIV  |                   mondható; a mint gyöngéden mosolygott, hófehér fogai gyöngysorként
3779 V    |                    feküdniök. De szerencsére mostanában derült, száraz idõ volt;
3780 X    |                 csaptak föl a tutajra, végig mosván az utasokat, de a röfögés
3781 II   |                 látszott, hogy a támadók nem mozdulnak az erdõbõl, bár a bolygó
3782 XII  |                 ezért egyelõre nem is mertek mozdulni a helyükrõl.~Két-három percz
3783 XVI  |                mozdult a helyérõl.~Nemsokára mozgás támadt a királyi palota
3784 II   |                   foreloper pár pillanatig a mozgó fényre nézett, s aztán hevesen
3785 I    |                   gyanús fényt, mely ide-oda mozgott a rengeteg szélén.~ ~
3786 XII  |                        mert akkor tánczolna, mozogna: ez pedig mozdulatlanul
3787 XVI  |                      mellett épp úgy kaczag, mulat, tréfál, incselkedik, -
3788 XVII |                     hallható a még nem ittas mulatozók kurjongatása.~Khamis és
3789 XVI  |                   hozzá fogtak az iváshoz.~A mulatság egészen úgy kezdõdött, mint
3790 XVI  |                     s félni lehetett, hogy a mulatságnak általános duhajkodás lesz
3791 XVI  |                      nagy különbség.~Két óra múlhatott el így, Max Huber legnagyobb
3792 I    |                    leszek.~- A mi késik, nem múlik, Max! S lehet, hogy ez az
3793 X    |                      a hárman beleizzadtak a munkába, de végre a tutaj szerencsésen
3794 II   |                  azért bátran indulnak szent munkájukra és Isten nevében a halállal
3795 XV   |                gazdái beléptek, abbahagyta a munkát. Húsz éves, ügyes, erõteljes
3796 XII  |            tájékozódni, merre menjünk?... Ki mutatja meg a helyes irányt?...~-
3797 XIII |                   bíztató láng: a vezetõ nem mutatkozott.~... Most mit tegyenek?...
3798 VI   |                    de hiába! a vízilovak nem mutatkoztak.~Másnap Max Huber mindjárt
3799 XIV  |              idegenek talán jobban megértik, mutató ujjával a saját mellére
3800 VI   |                 morgásuk, dühös taglejtéseik mutatták, hogy nagyon szeretnék megugratni
3801 XIV  |                     hát Li-Mai vállát, s oda mutatva a házra, azt kérdezte:~-
3802 XVI  |                       mindig szent áhítattal mutogatott arra. S ha ilyenkor a heves
3803 XIV  |                  forgást perczenkint, mint a mûveltebb, fehér asszonyoké.~E mellett
3804 XVI  |                      a zene alacsonyabb fokú mûvészet, mely inkább csak az érzékeinkre
3805 XIV  |                 Akadémiájukat, sem a Nemzeti Múzeumot... sõt még az egyetemet,
3806 XII  |                      Bûvös vadász keringõjét muzsikálják.~ ~
3807 XVI  |                    egész Ngala talpon van és nagyban készülõdik valamire. Mindenfelõl
3808 VII  |                   harapni valónk sincs. Ez a nagybélû Llanga mindent fölfalt tegnap
3809 IX   |                   azért délnyugati fõirányát nagyjában megtartotta.~A partok ezen
3810 XVI  |                      szólaltatták meg, Ngala nagyjának, aprajának végtelen gyönyörûségére!~-
3811 VII  |                      fák alatt. Ha ezekbõl a nagyját összeszedik és vastag növényindákkal,
3812 XIV  |              kitüntet bennünket a Vagdi-rend nagykeresztjével...~A franczia önhitt bátorsága
3813 I    |                    vacsora után. Mivel útjuk nagyobbik és veszedelmesebb felét
3814 IV   |                     még egy rengeteg, a mely nagyságra mérkõzhetnék vele. Területe
3815 XVI  |                  támadt a fõvárosban. Az idõ nagyszerû volt, sõt tán kissé meleg
3816 VIII |                sokkal lelkiismeretesebb volt nála.~Németország kameruni gyarmatában,
3817 XIV  |                      az utczákon, s végezte «napi teendõit.»~A kunyhó, a melyben
3818 X    |                 úszott lefelé a vízen. Mivel napjában többször találkoztak ily
3819 III  |                   végzete kikerülhetetlen: a napjai már meg vannak számlálva.
3820 XV   |                      biztonsága, hogy holtuk napjáig fogva tartsák ezeket az
3821 XIV  |                      fõvárosában végezzem be napjaimat!...~- Pedig úgy illenék,
3822 XII  |                       ez olyan, mint a három napkeleti király csillaga a Bibliában!...
3823 IX   |                     a reggelen jó egy órával napkelte után indultak el, mert a
3824 VIII |                kutatásaiknak?... A szûkszavú napló utolsó följegyzése 1896
3825 VIII |                      a doktor késõbb talán a naplóját akarta megírni...~És Max
3826 XV   |                      ez a rendkívüli helyzet napról-napra veszít érdekességébõl, sõt
3827 VIII |                   hogy a csónak, fölmenvén a Nbarril folyón vagy száz mérföldnyire,
3828 XIII |                       egy kaucsuk-inda tejes nedve.~Most a társalgás félbe
3829 VI   |                  birodalmához.~A talaj egyre nedvesebb, engedõbb lett; itt-ott
3830 X    |                 sütött, az éjszaka hûvösnek, nedvesnek ígérkezett. Az utasok tehát
3831 VIII |                  szinte egymáshoz tapadtak a nedvesség miatt.~- Nem hiszem, hogy
3832 XII  |                      nyomasztó volt: a talaj nedvességétõl sûrû, párás levegõ is nehéz,
3833 VII  |                falain pedig nyoma sem volt a nedvességnek. S a foreloper valóban szerencsés
3834 III  |                     járt, mert poggyászhordó négerei már alig bírták czipelni
3835 V    |              amerikai indusokban, az afrikai négerekben s az ázsiai hindukban is,
3836 XIV  |             Középnagyságú feje hasonlított a négerekéhez, gyapjas haja egészen olyan
3837 III  |                     a legyeket!~Urdax most a négerekhez fordult:~- Hé, emberek!...~
3838 III  |                      halálosan. Különben is: néggyel több vagy kevesebb, az most
3839 XIV  |              szerették, dédelgették egymást.~Negyedórai látogatás után Khamis és
3840 VI   |                    elõre szaladozott, s néha negyedórával is elõbbre járt, mint felnõtt
3841 V    |                    körülbelül?~- Azt hiszem, négyet-ötöt, John úr, s ha mindennap
3842 VI   |                 bírta kihúzni. Összegörbedt, négyrét hajlott, vonaglott, minden
3843 III  |                      mint 32 ember együtt, s négyszerte oly gyorsan jár, mint a
3844 IV   |                   hogy körülbelül egy millió négyszög-kilométer, - tehát kétszer akkora,
3845 VI   |                      ösztöne sugallta mind a négyüknek, hogy meneküljenek az óriás
3846 V    |                    közül meg is pillantottak néhányat a fák között.~Az onja, vagy
3847 XIII |                mellett Khamisnak úgy rémlett néhányszor, hogy sötét alakokat lát
3848 V    |                         Egyszerre súlyos kéz nehezedett a vállára...~- Nos!... mi
3849 VIII |                         És Max Huber lassan, nehezen betûzte ki ezeket a czeruzával
3850 X    |                       hogy éhen halnak.~Némi nehézséggel járt, míg meg tudták kerülni
3851 IX   |              terebélyesek voltak, hogy ágaik néhol 15-20 méternyire is átnyúltak
3852 IV   |                 körül. Egyik-másik még ma is neki-nekirohant az erdõnek, s minden áron
3853 XV   |                   minden ízzé-porrá lesz, ha nekirontanak.~Most is, már javarészét
3854 XVIII|                    nagy szerencse volt, mert nélküle a foglyok egyike sem bírta
3855 X    |              kárpótolni fogják magukat a sok nélkülözésért!~Délután John Cort éppen
3856 IX   |                  súlyosabb lesz a helyzetük. Némely kanyarulatnál ugyanis a
3857 I    |             mellékfolyója. Keletre fekszik a Német-Kameruntól, de nincsenek biztos határai.
3858 I    |                        S mialatt az angolok, németek, hollandusok, portugálok,
3859 XVII |                    Ott hagyták tehát a hülye németet, hadd ordítozzon tovább,
3860 VIII |                 kényelmes ketreczet hozattak Németországból, aztán hosszabb idõre való
3861 VIII |                 könyvére, melyet francziára, németre, sõt magyar nyelvre is lefordítottak
3862 XVII |                     szólította meg John Cort németül: - a társaim meg én hódolattal
3863 X    |                     Ngora!...~A kis teremtés némileg magához tért, mert kezével
3864 VII  |                   ebbõl megtudhatjuk, miféle nemzetbeliek lehettek az erre járt fehérek.~-
3865 X    |          majom-kölyök!... Abból a gyalázatos nemzetségbõl, a mely tegnap rajtunk ütött...
3866 XV   |              vallásosság, a mi megvan minden népben, még a legvadabb törzsekben
3867 V    |                     mely a szabadban élõ vad népek különös természeti adománya.
3868 XIV  |                     mint a legczivilizáltabb népeknél; a szülõk és a gyermek kölcsönösen
3869 XVII |              uralkodott dicsõségesen a vagdi népen!~Ez sok olyan dolgot megmagyarázott,
3870 XIII |                  ennek a... törzsnek... vagy népségnek is van neve? - kérdezte
3871 XVIII|                királyi palota elõtt teljesen néptelen volt. Sõt, a mint sietve
3872 II   |                      ordítanának: s mi egyéb neszt sem hallunk, mint az égõ
3873 I    |                      s ott keresztény hitben nevelik õket.~Meg kell még jegyeznünk,
3874 XVI  |                     Hátha ma van a bálványuk nevenapja?... S megtudjuk azt is,
3875 VIII |                      emlékeztek a professzor nevére, a newyorki Hayser’s Weekly
3876 XV   |                húzódnak: de ez még korántsem nevetés.~A foglyok élete tûrhetõ,
3877 XV   |                     ezt a szót, Kollo hangos nevetéssel fejezte ki örömét.~Mert
3878 XIV  |               hederítve rájuk, beszélgettek, nevetgéltek; a hangjuk rekedt torok-hang
3879 VIII |             kísérletre borult, s a melyben a nevetséges összevegyült a komollyal,
3880 VII  |                   bízzuk õt.~Ezen mindnyájan nevettek; aztán Max Huber meg Llanga
3881 X    |                      ha ugyan annak lehetett nevezni, hasonlított az afrikai
3882 XVI  |                   pápaszeme nyugodott: ezért nevezték hát el Tükörszemû Atyának!~
3883 VIII |               városkában lakott egy Johansen nevû orvos-doktor, a ki azonban
3884 VIII |            emlékeztek a professzor nevére, a newyorki Hayser’s Weekly czímû folyóiratban
3885 X    |                 hozzá, s azt kérdezte:~- Mit néz, foreloper?~- Ezt ni! -
3886 V    |                     Cortnak, a ki érdeklõdve nézegette ezt a csodás világot.~A
3887 VII  |                     való már megvan. Vidáman nézegették, válogatták tehát a törzseket,
3888 VII  |                    vagy ötven lépéssel odább nézelõdött a parton; most hirtelen
3889 VII  |                      mentén lefelé. Gondosan nézelõdtek mindenfelé, lassan, körültekintgetve
3890 X    |                       hogy jobban az arczába nézhessen. Nagy meglepetésére vékony
3891 XVII |                         Úgy látszott, mintha nézné ugyan, de nem látná, mintha
3892 I    |                      John?... De meg kellene nézni!~- Mivel azonban Urdaxnak
3893 X    |                     két jó barát figyelmesen nézte a kis alvót és izgatottan
3894 V    |                  Cort. - Nehogy szerecsennek nézz és lelõj!... Nincsen veszedelem?~-
3895 XVIII|                      kilométernyire lehetnek Ngalától.~A folyó, a melyen jöttek,
3896 VIII |                      vagy száz mérföldnyire, Nghila falunál kötött ki. Onnan
3897 V    |                      Ez a rengeteg határos a Niam-Niam területtel, a hol Schweinfurth
3898 IV   |                      a Zambézit, a Kongót és Nigert nem lehet Európa, Ázsia,
3899 X    |                      érem volt rajta, akkora nikkel-érem, mint az egykoronás, s az
3900 IV   |                  négy legnagyobb folyóját: a Nílust, a Zambézit, a Kongót és
3901 XVI  |                 önkénytelenül fölkiáltott:~- Nini! ezek gálában vannak!~Meg
3902 XIV  |                     vagdi, egy férfi meg egy nõ, mindjárt fölkelt a földrõl,
3903 XII  |                      hely borzalmasságát még növelte, hogy sehol egy madár sem
3904 XII  |                       keresztbe nõtt ág vagy növény-inda nem gátolta a járást.~De
3905 V    |                     a füvet, bokrokat, kúszó növényeket...~- És velük együtt minket
3906 XV   |                húseledel mellé mindig jutott növényi táplálék is: fõzeléknek
3907 XIV  |                    voltak meztelenek; valami növényrostból durván szõtt-font szellõs
3908 XV   |               legfürgébb majmokkal. Férfiak, nõk és gyermekek szédítõ sebességgel
3909 XVI  |                      odább tolni, hogy egyik nóta a másikat váltsa föl?...~
3910 XII  |                     semmi akadály, keresztbe nõtt ág vagy növény-inda nem
3911 X    |                       de a homloka, arcza és nyaka egészen csupasz volt. A
3912 X    |                      érme ennek a majomnak a nyakába? - álmélkodott John Cort.~-
3913 XIV  |                    legmeglepõbb volt: - az õ nyakában is ott lógott Johansen doktor
3914 XV   |                   nem tolakodott az idegenek nyakára és - a mi nagyon különös
3915 XIII |                    érmet, melyet a kis beteg nyakáról oldott le s a szalagjánál
3916 X    |                      bivaly meg sem mozdult. Nyakát elõre nyújtva mohón ivott
3917 III  |                   lezuhanjanak és kitörjék a nyakukat.~- Jöjjön! - kiáltott a
3918 III  |                 Urdax - s negyed óra múlva a nyakunkon lesznek.~- Meneküljünk az
3919 XIII |                   közben mind a négy kezükön nyargalnak, s nem két lábon szaladnak,
3920 III  |                    erejébõl futott. Mellette nyargalt John Cort, készen rá, hogy
3921 III  |                     is csak negyven lépéssel nyargaltak mögöttük.~Egyszerre a foreloper
3922 V    |              rengeteg oly csöndes volt, mint nyári éjszakán a temetõ. Csak
3923 XVI  |                      karmester vagy félóráig nyekegtette a Bûvös Vadász keringõjét,
3924 VIII |                     maradt: akár csak a föld nyelte volna el a doktort meg a
3925 XIV  |                      másodszor, hogy ebben a nyelvben néhány kongó-melléki és
3926 XIV  |                  beszédes, mint a férfi, - a nyelve tehát aligha tehet tizenkétezer
3927 XVII |                    honnan kerültek a vagdiak nyelvébe a kongónyelvjárás és a német
3928 XIII |            ismeretlen a Kongó-vidéki törzsek nyelvében. Soha senki sem hallott
3929 XIV  |                      is hall a Kongó-négerek nyelvébõl. Ez nem volt nagyon meglepõ,
3930 XIV  |                   épp úgy, mint a polinéziai nyelvek is, meglepõen hasonlít a
3931 VIII |              francziára, németre, sõt magyar nyelvre is lefordítottak az angol
3932 I    |                     elõre számítgatta a nagy nyereséget és legjobban sietett.~-
3933 IX   |                    lõtte, hogy a lomha állat nyikkanás nélkül holtan bukott a vízbe.~
3934 XVII |                    mondta Max Huber.~Az ajtó nyikorgására Johansen doktor egészen
3935 II   |                       hogy a vadak mérgezett nyilai el ne találják õket.~Vártak.
3936 I    |                     szerecsen-törzzsel, hogy nyilaik záporára golyózáporral feleltünk,
3937 XV   |                     lõtték le a madarat apró nyilaikkal s épp oly ügyesen ejtették
3938 XV   |                    válogatott, izmos ficzkó, nyilakkal, íjakkal, lándzsákkal, szekerczékkel.
3939 XV   |                 Akkor hát mondjuk és valljuk nyíltan, hogy õk is épp olyan emberek,
3940 XVIII|             töltötték be az éjszakát s egész nyílzápor röpült a csónak felé.~-
3941 XVII |                 mégis különös... szeretnék a nyitjára jönni ennek a rejtélynek...~-
3942 VIII |           megtalálják a doktor eltûnésének a nyitját, de a ládában csak valami
3943 VII  |                     ajtó ebben a pillanatban nyitva volt.~Maga a kunyhó üres
3944 XVIII|                 csaknem egyszerre. Két vagdi nyögés nélkül összeroskadt s az
3945 X    |                     kis teremtés panaszosan, nyögve e szavakat suttogta:~- Ngora!...
3946 X    |                  akadállyal nem találkoznak, nyolcz-tíz nap múlva az Ubangi partjain
3947 XVIII|                     Khamis számítása szerint nyolczvan-száz kilométernyire lehettek
3948 X    |                ritkán kétezer kilogrammot is nyom, s hatalmas fogaival ketté
3949 III  |               menekült a tamarindok alá... s nyomában csörtettek az elefántok.~
3950 XII  |                csöndben ettek. Ez a sötétség nyomasztó volt: a talaj nedvességétõl
3951 VI   |               második orrszarvút, mely társa nyomdokában csörtetett.~Arra, hogy újra
3952 IV   |                kétszázötven-háromszáz fontot nyomhatott. Llanga tapsolva ugrálta
3953 XVI  |                      a kinek súlya ugyancsak nyomhatta a dívánt hordozó alattvalók
3954 VI   |              irányban tört csapásokra, friss nyomokra bukkantak. S késõbb láttak
3955 I    |                      teherhordást, melyben e nyomorultak egész életüket töltik. Az
3956 III  |                   közt s a hátulsók tombolva nyomták, tolták az elõttük állókat
3957 XII  |         megcselekedték, - mondta Max Huber - nyomtalanul eltûntek... Úgy látszik,
3958 IV   |                   fölnyitotta.~- Sehol semmi nyomuk - felelte Khamis.~- De annak
3959 VI   |                  hogy az állatok ráakadtak a nyomukra.~Az egyik czammogva indult
3960 II   |                     Pár másodpercz múlva úgy nyüzsgött a karaván, mint a megbolygatott
3961 IV   |                pontján vannak, a hol a folyó nyugati irányából keletnek kanyarodik.
3962 V    |                   keletnek, a másikkal pedig nyugatnak fordulnak.~Ha bármelyik
3963 VI   |                    éjszakájuk azonban nagyon nyugtalan volt. Ezer meg ezer apróbb-nagyobb
3964 XVII |                    hogy Johansen doktort nem nyugtalanította a mi jelenlétünk, - mondta
3965 IV   |                      a két európainak feléje nyújtott kezét.~- Mi a tanácsa? -
3966 X    |           szélesedett, s a parti fák már nem nyújtottak árnyékot. De mégis szívesen
3967 X    |                    sem mozdult. Nyakát elõre nyújtva mohón ivott és sejteni sem
3968 VI   |                  hogy nem kellett a puskához nyúlniok.~Déltájban John Cort két
3969 IX   |                  volt, a két oldalról szembe nyúló ágak majdnem teljesen áthidalták
3970 VI   |                     golyók alig fúrták át az ocsmány állat pánczélját.~Erre a
3971 VII  |               visszaszaladt társaihoz.~Mikor odaadta John Cortnak, ez is fölkiáltott
3972 VI   |                   lesz akkor, ha a két állat odaér, s az egyik jobbról, a másik
3973 XII  |         rendeltetésük helyére s addig, a míg odaérnek, gondoskodik róluk...~Khamis
3974 V    |              huhogott, kaczagott és károgott odafönt, s az amerikai nem tudta,
3975 XIV  |                 ajtóra mutatott, mire Llanga odafordult társaihoz:~- Itt laknak, -
3976 VII  |             természetesen a megfelelõ ágakat odahurczolni a vízpartra. Az amerikai
3977 XVIII|                   rengetegre mutatott.~Ekkor odajött Llanga is: megölelte kis
3978 XIII |                     sem láthattak abból a mi odakint történik, a jövõ is izgatta
3979 XVII |                  hülye lett volna.~Max Huber odalépett hozzá, s nem sokat törõdve
3980 XIV  |                      Csak menjünk utána...~S odalépve kis pajtásához, balfelé
3981 XIV  |                Llangát, a férfiaknak pedig - odanyújtotta a kezét... és barátságosan
3982 VIII |                          Azon is csak néhány odavetett jegyzet van, egy pár száraz
3983 XIV  |                 felelte Llanga. - Hanem majd odavezet bennünket Li-Mai... Csak
3984 X    |              bemenekültek egy roppant baobab odvas üregébe, s behordták minden
3985 XVIII|                    úgy bánt vele, mint a kis öccsével és Li-Mai tiszta szívébõl
3986 III  |                ízzé-porrá taposták az utolsó ökröt, s aztán szétnéztek a karavántanyán.~
3987 III  |                     a menekülõket. Max Huber ölbe kapta Llangát, s teljes
3988 IX   |              kanyarulattól, föltelepedett az ölelkezõ ágak természetes hídjára,
3989 XIII |                felelte a fiú, s össze-vissza ölelte, csókolta barátait.~- Mióta
3990 I    |                     nép örökké háborúskodik, öli, irtja, sõt föl is falja
3991 XVI  |                     S akkor bizonyára meg is ölték a szegény embert! - tette
3992 XVI  |                    egy szálas, díszes gálába öltözött vagdi, - valószínûleg a
3993 IV   |                      benne... Épp úgy bízunk önben is, a tapasztalatai és becsületessége
3994 IV   |                  vetette. Észre, bátorságra, önfeláldozásra méltó barátja és társa volt
3995 IV   |                   hogy évek óta becsülettel, önfeláldozással vezette Urdax karavánjait.
3996 XIV  |               nagykeresztjével...~A franczia önhitt bátorsága és jó kedve azonban
3997 XVIII|                     látott semmi különbséget önmaga és a kis erdõlakó közt;
3998 XIII |                    kik megmentettek... A kik önöket is megmentették.~- Ezek
3999 III  |                 félsz?~- Nem, Max úr... hisz önökkel vagyok!~Pedig félhetett
4000 X    |                  csöpp vizet akart a szájába önteni, de nem sikerült. Megnedvesítette
4001 XIII |                     dolog, a mi némi reményt öntött csüggedt szíveikbe; igaz,
4002 VIII |                   zuhogott, mintha sajtárból öntötték volna.~Mielõtt lefeküdtek,
4003 XVII |                néppel, melynek egy része már öntudatlanul hevert, hortyogott az utczákon
4004 II   |                       s ezer meg ezer fekete ördög mégis csak diadalmaskodik
4005 VI   |                    menekülnek akkor?...~- Az ördögbe! - kiáltott föl Max Huber.~-
4006 II   |                 Khamis, ha megtudjuk, miféle ördöngös tüzek ezek itt...~- Nem,
4007 XVI  |                    hogy az a pápaszemes, õsz öreg, a kit a vagdiak diadallal
4008 XIV  |                 szólítana meg: - «Hogy vagy, öregem?»~Li-Mai idõnkint eleresztette
4009 V    |                 vidékekre indulnak, hanem az örök hó és jég közé, a sarkokra,
4010 XVIII|                 pedig a két jó barát fogadta örökbe...~... Hát Johansen doktor?...
4011 I    |                      határai. A rajt élõ nép örökké háborúskodik, öli, irtja,
4012 XVIII|                     elsõt a faktória fogadta örökös szolgálatába, Llangát pedig
4013 XV   |                 hangos nevetéssel fejezte ki örömét.~Mert ezek az erdõlakók
4014 VI   |                      õ irányukban haladt. De örömük korai volt, mert délután
4015 VII  |                      Max Huber nem titkolták örömüket. Most már ez a folyó, körülbelül
4016 VII  |                 mondta John Cort. - Egyelõre örüljünk annak, hogy megtaláltuk