Fejezet

4017 VI   |                      megszabadultunk, s ezen örülnünk kellene, de mégis kár a
4018 VII  |                      Max Huber - s szívembõl örülök, hogy én tévedtem, mert
4019 XIV  |                    szemmel láthatólag nagyon örült, midõn az idegenek néhány
4020 X    |                      a sziklákra, mielõtt az örvény lerántana! - tanácsolta
4021 XII  |                    lerántotta õket a vízesés örvényébe... Hogy mi történt azután,
4022 X    |                   tudták kerülni ezt a sodró örvényt, mely a folyam kanyarulatánál
4023 VII  |                fogjunk hozzá mielõbb a tutaj összeácsolásához...~- Még ma délelõtt hozzáfogok, -
4024 IV   |                    Ha ráakadunk, könnyû lesz összeácsolni egy tutajt.~- Csak lassan,
4025 VIII |                  pedig szolgája segítségével összeácsolta ezt a tutajt, s idáig lehajózott
4026 XVI  |                elõbbeni tánczoló párok ismét összeálltak a téren, az irtózatos macskazene
4027 XV   |                      hogy a tüzet nem két fa összedörzsölésével gyújtják, hanem kicsiholnak,
4028 IX   |                  part fáinak az ágai egészen összeértek, s az ily helyeken a majmok
4029 VI   |                   erejét: nem bírta kihúzni. Összegörbedt, négyrét hajlott, vonaglott,
4030 X    |                tudott, s a mely valószínûleg összekötõ kapocs volt az ember és
4031 VII  |        növényindákkal, faragott fa-csapokkal összekötözik, elég jó alkalmatosságuk
4032 VIII |                   növényindákkal szorosabban összekötözték, s még valamivel napnyugta
4033 IV   |                      a sok akadály: cserjék, összenõtt indák, tüskés bozótok, kidõlt
4034 VIII |                      életet. E czélra Garner összerakható vasketreczet készíttetett
4035 IX   |                      az ajkait, s a homlokát összeránczolva így szólt:~- Legyünk készen...
4036 X    |               azonban az alvó állat idegesen összerázódott, s bár a szeme nem nyílt
4037 VII  |                    fák kiválogatásához, hogy összeróhassák a tutajt. Mivel nem volt
4038 VIII |                   egy folyó jobb partjára... Összerójuk a tutajt.~Augusztus 3. -
4039 IV   |                     a franczia - én mindjárt összeroskadok... Jó éjszakát hát, holnapig!~
4040 XVIII|                      Két vagdi nyögés nélkül összeroskadt s az ordító, üvöltõ tömeg
4041 IV   |              férfinak, de mikor a töltéseket összeszámolták, összesen csak ötvenet találtak.
4042 IV   |                         mondta Max Huber - s összeszedhetnõk, a mit e dögök még épen
4043 VII  |                  alatt. Ha ezekbõl a nagyját összeszedik és vastag növényindákkal,
4044 XV   |                 Huber - épp oly gyöngédek és összetartók, szeretik egymást...~- Na,
4045 IX   |                     megkoczkáztatni velük az összeütközést. Letelepedtek hát egy nagy
4046 VIII |                     s a melyben a nevetséges összevegyült a komollyal, sõt a tragikussal
4047 V    |                      Elégedjünk meg azzal az ösvénnyel, a mit a bivalyok és orrszarvúak
4048 I    |                     vágni, mikor sem út, sem ösvény nincs benne! Sõt talán még
4049 XII  |        keresztül-kasul átfontak. Itt-ott más ösvények szelték keresztben azt,
4050 IV   |                      rengeteg? Tört utakról, ösvényekrõl persze nem álmodozhattak,
4051 XII  |                    elszántan.~És elindult az ösvényen, egyenesen a fáklya felé.~
4052 XII  |                sietett.~De alig lépett rá az ösvényre és máris hirtelen meghökkenve
4053 XII  |                    mint a tegnapi. A keskeny ösvényt mindkét felõl sûrû, járhatatlan
4054 III  |                 idején, s ez, szegény, talán ösztönbõl, volt gazdáihoz menekült
4055 V    |                     legsûrûbb rengetegben is ösztönszerûleg tudják, érzik, merre van
4056 I    |           tündérpalotákat, valami eldorádót, ötlábú ragadozókat, vagy háromlábú
4057 III  |                     franczia, meg Khamis; az ötödik, a kis Llanga, nem ment
4058 III  |               rengetegbe.~Kétszer-háromszor, ötször-tízszer is neki rontottak, de a
4059 V    |                    némelyik hosszú lánczként ötven-hatvan lábnyi magasból függött
4060 II   |                         A fáklyák vörös tüze ötven-száz lábnyi magasságban lobogott
4061 XII  |             szekercze, melyet a foreloper az övében hordott. Puskáik, töltéseik
4062 XV   |                 tudják azt, hogy a mi nem az övék, azt nem szabad megtartaniok;
4063 XV   |                    ezek viszont nem értik az övéket... S végül: nem azt parancsolta-e
4064 X    |                   életét, hogy megmentsed az övét?~- De ha mondom, hogy gyermek! -
4065 XVI  |                    palota felé, mert az arra özönlõ nép vitte, sodorta magával.~-
4066 XVI  |             készülõdik valamire. Mindenfelõl özönlött a víg nép, mely épp oly
4067 XVIII|                      s mindenfelõl tömegesen özönlöttek feléjök a vagdiak, a kik
4068 VIII |             Kényelmes gõzösön fölhajózott az Ogué-folyón, április 22-dikén kikötött
4069 V    |                     azt a rendkívülit, a mit óhajtok - szólt Max Huber.~- Annál
4070 XV   |                    Huber, a ki mindig forrón óhajtotta a rendkívülit, most azt
4071 IX   |                     Ettõl félt Khamis és nem ok nélkül, mert öt óra tájban
4072 IV   |                   hajózást. Ez volt egyik fõ oka annak is, hogy Közép-Afrika
4073 XVII |                    Hátha fontos diplomácziai okok nem engedik...~- Nos, ha
4074 VII  |                  lefelé siklik a vízen.~- Ez okos tanács, Khamis - hagyta
4075 XIII |                     de a franczia nem tudott okosabban felelni.~Azonban, ha az
4076 VIII |             gondolkodás pedig föltételezi az okoskodást, a logikát és következtetést,
4077 XIII |                     kétségbe ne essenek.~Így okoskodtak magukban:~... Ha az a kis
4078 I    |                      metszésû; a szeme csupa okosság volt és megmentõit a gyermek
4079 XV   |                      állatok roppant károkat okoznak déli és középsõ Afrikában,
4080 VIII |                 tehát a Kongó-államba s 1892 október 12-dikén megérkezett Librevillebe,
4081 I    |                       portugálok, francziák, olaszok, spanyolok és belgák meggazdagodnak
4082 VII  |                    furcsa kunyhó... az egyik oldala csupa rács.~- Kunyhó, vagy
4083 IX   |                   túzok-tojást talált a part oldalában és Khamis lágytojásnak fõzte
4084 XVI  |                   több dallam van, s csak az oldalán levõ gombokat kell odább
4085 IX   |                dombosak voltak, s mind a két oldalon óriási fák, különösen bombaxok
4086 III  |                  nagy erõvel hajlott a másik oldalra, s ugyanekkor a gyökerei
4087 XIII |                  melyet a kis beteg nyakáról oldott le s a szalagjánál fogva
4088 III  |                          De azok már kereket oldottak és mint sötét árnyékok tûntek
4089 IX   |                 kagylót, édesvízi osztrigát, ollótlan rákot találtak a parti sziklák
4090 II   |                       a melyek, mintha vihar oltotta volna ki õket, egyszerre
4091 II   |                    fáklyákat is és miért nem oltották el inkább?~Erre a kérdésre
4092 VII  |                  kereskedõ neve már nem volt olvasható.~Az egyik kuczkóban egy
4093 XIV  |                     a nép aligha tud írni és olvasni.~Erre már a franczia sem
4094 IV   |                  társaság biztonsága fölött.~Olvasóink már bizonyára észrevették
4095 VIII |                   hallgatta, a mit Max Huber olvasott, s most hirtelen fölkiáltott:~-
4096 XV   |                      a család... Nem egészen olyan-e az õ családi életük is,
4097 I    |            födöztünk-e föl, láttunk-e valami olyant, a mit az elõttünk erre
4098 I    |                     lesz?~- Úgy van, John.~- Olyas valami, a mi nem volt elõre
4099 I    |                    Nem ez a helyes szó; mert olyat, a mi nem volt elõre látható,
4100 XIII |                éhesek is voltak: már tizenöt órája elmúlt, a mióta az utolsó,
4101 VII  |                gorillához, meg csimpánzok és orángutángok.~- Annyi bizonyos, - jegyezte
4102 V    |                    be az õrséget, hogy három óránként fölváltják egymást, s a
4103 IX   |                     ötven méter széles folyó óránkint egy kilométernyi sebességgel
4104 II   |                párduczok, hiénák, oroszlánok ordítanának: s mi egyéb neszt sem hallunk,
4105 XVII |                      megsértett majom-király ordítani kezdett, még pedig oly hangosan,
4106 III  |                elnyomta az elefántok bõszült ordítása és a fájdalmas bõgés, melyre
4107 XVIII|                  vették a menekülõket. Dühös ordítások, vad fenyegetések töltötték
4108 VI   |                      tõrbe esett társát, vad ordítással felelt amannak dühös, vérfagyasztó
4109 XVIII|                     nélkül összeroskadt s az ordító, üvöltõ tömeg rémülten menekült.~
4110 II   |                   fölé mutatott.~- Talpra! - ordította a portugál torkaszakadtából.~
4111 IX   |                      csak a majmok bõgtek és ordítottak egész éjjel.~- No már ezek
4112 III  |         irtózatosabban és dühösebben kezdtek ordítozni, bár úgy látszott, hogy
4113 XVII |                  tehát a hülye németet, hadd ordítozzon tovább, s kinyitva az ajtót,
4114 II   |                      feléjük, mintha gigászi orgonán játszanának a mérhetetlen
4115 XV   |                     csak díszõrség, a király õrizetére?~Ez a kérdés is csakhamar
4116 XV   |       Mszelo-Tala-Tala õ felségét, a kit úgy õriznek és rejtegetnek, mint a szemük
4117 XIV  |                 vadon rengetegben is épp úgy õriztetik magukat testõrökkel, mint
4118 II   |                       a czikázó villámok, az orkán futárai, sehol sem szaggatták
4119 VI   |             Legelsõnek John Cortra bízták az õrködés tisztjét. Az amerikai éberen
4120 V    |                 megfeledkezett tisztérõl, az õrködésrõl... Az ellenség pedig lassan,
4121 IV   |                elaludt. Most már csak Khamis õrködött a kis társaság biztonsága
4122 III  |                      után, hanem megragadták ormányukkal a fák törzsét, s egész testükkel
4123 I    |                     karavánt... Elaludtak az õrök is, a mi nem volt csoda
4124 VI   |                    déli Afrikában gyakran az oroszlán sem bír elbánni vele.~Ez
4125 I    |                   feleltünk, hogy vadásztunk oroszlánokra meg lybiai párduczokra,
4126 III  |            ágaskodott is a hátulsó lábain, s orrmányát fölnyújtva igyekezett megkapni
4127 III  |                    chambok»-ja, azaz hosszú, orrszarvú-bõrbõl készült pányvája, mellyel
4128 VI   |                       oly erõs és kemény.~Az orrszarvú-pár hirtelen megállt és szimatolt.
4129 XV   |                 bivalyokat, antilopokat, sõt orrszarvúakat is... csakhogy ezt a foglyok
4130 VI   |                   lábakon nyugodott; csapott orrú, lapos pofájukon meredt
4131 XV   |                       ezt pedig folyton erõs õrség õrizte. Max Huber több ízben
4132 I    |                        Talán bizony elbûvölt országokat, tündérpalotákat, valami
4133 X    |                  betakargatta.~A többiek, az õrszem kivételével, már régen aludtak,
4134 VIII |                 elmondta, hogy az éjjel, míg õrt állt, egy panaszos hang
4135 XVIII|                     a házakba rohant, ki meg õrülten szaladt le a lépcsõkön.~
4136 VIII |                     lakott egy Johansen nevû orvos-doktor, a ki azonban jobban szerette
4137 VIII |              botanikát és zoológiát, mint az orvostudományokat. Mikor megtudta Garner vállalkozásának
4138 VI   |                     mindjárt kora reggel egy oryxot lõtt: ez is antilop, másként
4139 XV   |                      sikertelenül. A lépcsõt õrzõ katonák mindig visszakergették,
4140 V    |                       hogy az Amazon-melléki õserdõkbe tévedt. John Cort nem gyõzte
4141 IV   |                    jutott keresztül vágni az õserdõn; de meg nem is tehette volna,
4142 V    |                       De mily gyönyörû ez az õstermészet, a melynél hatalmasabbat
4143 XVI  |                    is, hogy az a pápaszemes, õsz öreg, a kit a vagdiak diadallal
4144 XVI  |                       a haja és szakálla már õszbe csavarodott, a fején lombkoszorú
4145 I    |                     a rendkívülit; de legyen õszinte ön is és mondja meg: födöztünk-e
4146 IV   |           becsületessége miatt... Mondja meg õszintén, mi a terve és hogyan gondolja,
4147 XIII |                      voltak, mint a hatalmas oszlopok, melyek óriási magas építményt
4148 X    |            Blumenbach általánosan elfogadott osztályozása szerint a kétkezû állatok
4149 XV   |                állati elem, hogy kellõképpen osztályozhassa õket és helyet szorítson
4150 II   |                   portugál egyre parancsokat osztogatott és fölállította embereit.~
4151 I    |                   vágtak rajta. A két részre osztott kocsi belsejében hátul a
4152 XII  |                körülbelül egy kilogramm húst osztottak el három felé, s be kellett
4153 V    |                  európai nem fogadta el. Úgy osztották be az õrséget, hogy három
4154 IX   |                      csomó kagylót, édesvízi osztrigát, ollótlan rákot találtak
4155 VII  |             halászhatunk is a folyóban.~- De óvakodjanak a krokodiloktól... sõt a
4156 VI   |                     az elõbbiek fullánkjától óvakodniok kellett, az utóbbiaktól
4157 II   |                      Most ismét némán és még óvatosabban közeledtek az erdõhöz. Negyed
4158 VII  |                      mi van benne.~- Legyünk óvatosak! - mondta a foreloper -
4159 II   |                         felelte - de fölötte óvatosaknak kell lennünk...~- Én ajánlkozom,
4160 III  |                   együtt, akkor a legnagyobb óvatosság mellett is nagy veszély
4161 V    |                   pedig legalább is húszféle páfrány tenyészett, némelyik oly
4162 IV   |                  bennszülöttekkel nem. Sem a pahuinok, sem a dinkák, sem a budzsók
4163 XVIII|                     Llanga is: megölelte kis pajtását és gyöngéden, szeretettel
4164 XV   |                    mert neki volt a legszebb pajzsa, legszebb toll-koszorúja
4165 VII  |                     bögre, három-négy törött palaczk, egy málladozó gyapjú-takaró,
4166 IV   |              elefántcsonttal, szézámolajjal, pálmaborral, szerecsen-dióval és más
4167 XVIII|                utánuk ment egészen a királyi palotáig. Mikor látta, hogy bemennek,
4168 XVI  |                fordulva Lo-Maihoz, a királyi palotára mutatott, majd taglejtésekkel
4169 XVII |                     Bizonyos, hogy a királyi palotát nem õrzik, könnyû lesz tehát
4170 XIII |                      Max Huber ugyancsak nem panaszkodhatott: ez a kaland valóban rendkívüli
4171 XV   |                    hogyan: egyelõre nem igen panaszkodhattak. A vagdi nép nem bántotta
4172 I    |                    márczius van, s ön már is panaszkodik?... hát még mi lesz majd
4173 VIII |                     éjjel, míg õrt állt, egy panaszos hang többször ismételte
4174 VI   |                   fúrták át az ocsmány állat pánczélját.~Erre a másik is oda ugrott:
4175 III  |             elefántok vastag bõrérõl, mint a pánczélról.~- Jöjjön! - ismételte Khamis.~
4176 I    |                 forró vidékein.~A mindenféle pántokkal szilárdan megvasalt és roppant
4177 III  |                      volt: az ökrök eltépték pányváikat s õrjöngõ félelmükben elrohantak,
4178 III  |                     orrszarvú-bõrbõl készült pányvája, mellyel az ökröket szokták
4179 III  |                 Huber és John Cort egy másik pányván a szomszédos fára másztak
4180 VIII |                      az állatokban. Beszél a papagály is, de egy szót sem ért
4181 V    |                       a tarka-barka gyönyörû papagályokat, az óriási baglyokat, a
4182 VII  |                  fejsze, egy félig elrothadt pápaszem-tok, melyen azonban a kereskedõ
4183 XVI  |               uborka-orrát, a melyen otromba pápaszeme nyugodott: ezért nevezték
4184 XV   |                    nincsenek bálványaik, sem papjaik...~- Hacsak nem imádják
4185 XII  |                     annyira jel, mint inkább parancs, - jegyezte meg Khamis.~-
4186 XII  |                    Engedelmeskedjünk tehát a parancsnak, - mondta Max Huber - s
4187 II   |                    adják, s a portugál egyre parancsokat osztogatott és fölállította
4188 XV   |                   övéket... S végül: nem azt parancsolta-e a vagdik érdeke és biztonsága,
4189 XII  |                    talaj nedvességétõl sûrû, párás levegõ is nehéz, fullasztó
4190 V    |                    is jótevõje lehetne, ha e páratlanul gazdag vidéket megnyitná;
4191 X    |                     fúj, s a levegõ tele van párával.~Ha csakugyan vízesés volt,
4192 IV   |                   belõle, azt elvitték a még parazsas tûzhöz, melyet John Cort
4193 XII  |                 száraz ágat vetett a pislogó parázsra, s a tûz nemsokára vígan
4194 IV   |                     fölszított; s mikor elég parazsuk volt, Khamis rátette a vékonyan
4195 II   |                 fenevadak elõl?... De hisz a párduczok, hiénák, oroszlánok ordítanának:
4196 I    |                      oroszlánokra meg lybiai párduczokra, s annyi elefántot lõttünk
4197 X    |                     szélesség huszonharmadik párhuzamos köréig. Bár általában szelídebb
4198 IV   |                      huszonöt éves Max Huber párisi volt, s az maradt a vadon
4199 IX   |                     mint az amerikai Nemzeti Park...~- Azzal a különbséggel, -
4200 V    |                     termõ területek hevernek parlagon a világnak mind az öt részében:
4201 XVI  |         hangversenynek, az elõbbeni tánczoló párok ismét összeálltak a téren,
4202 X    |                     meg nem tudják, mi van a parthajlás mögött.~Mihelyt megkerülték,
4203 IX   |                   közel fogja sodorni a jobb parthoz, hogy a majmok ráugrálhatnak.~
4204 X    |                  elég messzire voltak a jobb partiaktól, s még a feléjük hajigált
4205 IX   |                    kanyarulatokban kígyózott partjai közt, ámbár azért délnyugati
4206 VI   |                   hozzá a foreloper.~A folyó partjáig még jókora darab ingoványos
4207 I    |                     viszik, a Sziramba-folyó partjaira, s ott keresztény hitben
4208 II   |               bejárják az Ubangi meg a Kongó partjait.~- Annyi bizonyos, hogy
4209 IX   |                 hidat alkottak a folyó egyik partjáról a másikra.~Mivel idõközben
4210 VII  |                  húsz lépésnyire lehet a víz partjától...~- Csak hangyaboly lesz...
4211 IX   |                      folyóra.~Khamis gyorsan partnak fordította a tutajt, s miután
4212 IX   |                     nagyjában megtartotta.~A partok ezen a helyen dombosak voltak,
4213 IX   |                  zsiráfok is nyargalásztak a partokon, és könnyû is lett volna
4214 VII  |                     mit a víz valószínûleg a partokról szaggatott le.~John Cortnak
4215 IX   |                  hogy ne kelljen minduntalan partraszállniok, ha tüzet akarnak rakni.
4216 IX   |                      eltaszította a tutajt a parttól.~Délután azonban Max Huber
4217 III  |                      állat bõrét és süvöltve pattant le róla.~Mire való volt
4218 XII  |               magában: - de hogyan?...~A tûz pattogása fölébresztette Max Hubert
4219 II   |                     égõ szurokfenyõ sistergõ pattogását... E zsiványok még utóbb
4220 IX   |                     vadász-szenvedélybõl nem pazarolhatták golyóikat, s úgy a franczia,
4221 I    |               indulatú szerecsenekre kellett pazarolnia. De szerencsére e csetepatékban
4222 III  |                   még megbánhatnók, hogy itt pazaroltuk el utolsó golyóinkat!~E
4223 I    |                    valamelyik emberevõ törzs pecsenye-nyársán végeznõk be?~- Nem, John,
4224 IV   |          mellékfolyóján.~Miután jól laktak a pecsenyébõl, s jót is ittak rá a közeli
4225 IV   |                 ennie, föltéve, hogy beéri a pecsenyével.~Igaz, hogy a menekülteknek
4226 IV   |                      is nem követték a vadak példáját - mondta John Cort. - Ezek
4227 IV   |                    antilop, még pedig jókora példány, erõs, meglett hím, mely
4228 V    |                 ismeri!... Hány élet, mennyi pénz és fáradság veszett már
4229 I    |                       hogy akár erõvel, akár pénzért minél több gyermeket megmenthessenek
4230 IX   |             szökhessék a vízbe, s mindjárt a pénzétõl is letisztította.~E szerint
4231 III  |                  FEJEZET.~A végpusztulás.~Öt perczbe sem telt, hogy Max Huber,
4232 XIV  |                   tehet tizenkétezer forgást perczenkint, mint a mûveltebb, fehér
4233 III  |                  rajt ülõk érezték, hogy pár percznél tovább alig bírja már. A
4234 XVI  |                  legények és leányok tánczra perdülnek a korcsma udvarán, az öregek
4235 VI   |                      csak szaladtak és jó öt perez telt bele, míg végre, elfulladva
4236 VI   |                   szólt Khamis - ámbár kissé pézsmaszagú... De csak hadd maradjon
4237 X    |                      meg a húsukat is?~- Ah, pfuj! - kiáltott föl Max Huber.~-
4238 IV   |                     az elefántcsonton, a mit piaczra visznek, valósággal embervér
4239 X    |                  csak gyér, selymes, vöröses pihe borította; de a homloka,
4240 XII  |                  aggodalmasan.~Mikor a rövid pihenõ után ismét fölkerekedtek,
4241 IX   |             akadályra ne bukkanjanak.~A déli pihenõig pompásan ment az utazás.
4242 XVIII|                    volt, de ezt már könnyen, pihent erõvel és veszedelem nélkül
4243 VI   |                      örömére mindjárt meg is pihentek, hogy elkészítsék az ebédet.~-
4244 VI   |             föltartóztatni az állatokat. Pár pillanat alatt le fogják taposni
4245 III  |               megállt és szimatolt. Ez a pár pillanatnyi késedelem megmentette a
4246 XV   |               hagyjuk a beavatkozást döntõbb pillanatokra... A kinek villámok vannak
4247 XV   |                   Max...~- Várja meg a kellõ pillanatot s akkor sújtson le velük -
4248 X    |                      veszi észre õket...~Pár pillanattal késõbb megint ismétlõdött
4249 VI   |                      ezer tarkábbnál-tarkább pillangó, szitakötõ és libellula
4250 X    |                  szalagocskát, vagy zsineget pillantott meg a nyakán, s a mint megfogta,
4251 V    |                 roppant állatok közül meg is pillantottak néhányat a fák között.~Az
4252 I    |                  Livingstone, Stanley, Serpa Pinto, Cameron, Brazza, Gallieni,
4253 VI   |                    mert e gödrök tele voltak pióczákkal, vízi pókokkal és undok
4254 XV   |                    Ha dicsérik, örömében, ha pirongatják, szégyenében akárhányszor
4255 IV   |                     halkan - nézzék, ott még pislog a parázs a hamu alatt...~
4256 XII  |                  néhány száraz ágat vetett a pislogó parázsra, s a tûz nemsokára
4257 XII  |                  közelükben hamvadó tûzrakás pislogott.~A fák oly sûrûen és tömegesen
4258 XVII |                  szurokfáklyák is alvófélben pislogtak.~A lakosság nagy része már
4259 V    |                       a tisztás fölött pedig pislogva égtek az ég apró gyertyái.~-
4260 VI   |               nyugodott; csapott orrú, lapos pofájukon meredt fölfelé az a hatalmas
4261 I    |                   szólt Max Huber.~A karaván poggyászát, eleségét, meg az elefántcsontot
4262 III  |                   szerencsével is járt, mert poggyászhordó négerei már alig bírták
4263 II   |                    meg balról is a szerecsen poggyászvivõk hasaltak a kik közt szintén
4264 VI   |                      voltak pióczákkal, vízi pókokkal és undok százlábúakkal,
4265 XV   |               bögréket, kancsókat; továbbá a polczok tele voltak friss, ízletes
4266 I    |                    úton járunk, mint a békés polgárok hajdan a delizsánczon!~-
4267 IV   |               zuhatagok, az Ubanginak azon a pontján vannak, a hol a folyó nyugati
4268 XII  |                 mutatott a sûrû bokrok egyik pontjára, a hol a kúszó növények
4269 XV   |               látható volt a falunak arról a pontjáról, mely szemben feküdt a királyi
4270 IX   |                  helyett este oly szerencsés ponton kötöttek ki, a hol egész
4271 IX   |                    ûzniök a majmokat arról a pontról, a honnan rájuk támadhatnának.
4272 XV   |                vezette Llangát, fölemelt egy ponyva-félét, a mely alatt ott hevertek...
4273 XVI  |                királyát?... Leborul elõtte a porba?... És úgy imádja?...~-
4274 XVI  |                      tömeg alázattal egész a porig hajlott, mintha Mszelo-Tala-Tala
4275 III  |                  domb aljára.~Hogy mi lett a portugálból, a fán ülõk nem láthatták,
4276 I    |               angolok, németek, hollandusok, portugálok, francziák, olaszok, spanyolok
4277 II   |                   aztán hevesen rákiáltott a portugálra:~- Urdax!~- Mi az, Khamis? -
4278 IV   |                    leginkább a szerencsétlen portugálról, a kit Khamis már régóta
4279 IV   |                 illendõképen eltemethetnõk a portugált is - tette hozzá John Cort.~-
4280 II   |                         kérdezte John Cort a portugáltól, ki gondolkozva hallgatott.~-
4281 XV   |                      a falvaiban, városaiban portyáztak.~A foreloper több ízben
4282 VII  |             málladozó gyapjú-takaró, rongyos posztódarabok, egy rozsdás fejsze, egy
4283 X    |                     második ketreczre, a hol pótolhatjuk veszteségünket.~- Hahaha! -
4284 IX   |            kisebb-nagyobb halat fogott.~Hogy pótolják a reggeli késedelmet, Khamis
4285 X    |                  majmokat a ragadozó madarak prédájára. Úgyis volt elég vad az
4286 XV   |                      neve; s midõn John Cort próbaként négyszer-ötször ismételte
4287 X    |                      volna a szörnyeteget.~- Próbáljuk meg nesztelenül tovasiklani -
4288 VIII |                     mégis igaza lenne Garner professzornak?... és a majmok csakugyan
4289 VIII |                 elõbb csak beszéljünk Garner professzorról.~A nevezetes amerikai sokáig
4290 IX   |          beleaprította a húst, hadd fõjön jó puhára, s azzal megint eltaszította
4291 III  |                 ugyanekkor a gyökerei hangos pukkanással szakadoztak ki a földbõl...
4292 VI   |                       úgy hogy nem kellett a puskához nyúlniok.~Déltájban John
4293 XV   |                    ott hevertek... az utasok puskái, kissé megrozsdásodva, de
4294 XII  |                 foreloper az övében hordott. Puskáik, töltéseik s minden egyéb
4295 V    |                   kiáltotta fölrezzenve, s a puskájához kapott.~- Én vagyok - szólt
4296 VII  |                   közben hallották Max Huber puskájának dörrenését, s ismervén a
4297 XVIII|                    franczia és az amerikai a puskájukhoz kaptak, mialatt Khamis készen
4298 XVIII|                 ideje, hogy hasznát vegyék a puskájuknak...~Raggi, két más harczossal,
4299 XV   |                     volna elárulni elõttük a puskák titkát, mert könnyen kedvük
4300 II   |                     elrabolják. Nem félnek a puskától, mert ha nincs is oly gyilkos
4301 IX   |                 egész banda eltûnt. De nem a puskatûz kergette el õket, hanem
4302 IX   |            érthetetlen, hogy ezek a romboló, pusztító állatok miért hagyták meg
4303 XIII |                 vajjon Llanga is nem épp oly rab-e, mint õk maguk?...~- Azt
4304 I    |                 szálltunk néhány ellenséges, rabló szerecsen-törzzsel, hogy
4305 II   |                  húst. E mellett tolvajok és rablók is. Meglesik a karavánokat,
4306 I    |                      éppen föl akarták falni rablott zsákmányukat. A fiú tíz
4307 III  |                     minek értéke volt, el is raboltak.~- Oh, a gazemberek! - kiáltott
4308 II   |                  szokásos az emberáldozat. A rabszolgákat lemészárolják gazdáik sírján,
4309 VII  |                        az egyik oldala csupa rács.~- Kunyhó, vagy ketrecz, -
4310 VII  |                illetõleg az egész homlokzata rácsos vasból készült, s ennek
4311 VIII |               hordott rája a ketrecz nyitott rácsozatán át.~Izgatottan, türelmetlenül
4312 X    |                     John Cortnak nem kellett rádupláznia: a bivaly egyet fordult
4313 X    |                   szükséges lesz, majd én is ráduplázok...~A bivaly meg sem mozdult.
4314 XIV  |                     azonban ezúttal nem volt ragadós. Két társa fejcsóválva hallgatta
4315 X    |                    hagyták a holt majmokat a ragadozó madarak prédájára. Úgyis
4316 I    |                     valami eldorádót, ötlábú ragadozókat, vagy háromlábú embereket?...~-
4317 X    |                   tutajra: mi lesz akkor?... Rágondolni is irtózat volt... Ez az
4318 X    |                     kaczagott Max Huber - ha rágondolok, hogy az a derék doktor
4319 VI   |                    folyam széles tükre, mely ragyogva verte vissza a leáldozó
4320 VIII |                    mit a szél és esõ hordott rája a ketrecz nyitott rácsozatán
4321 VIII |                      szolgája, ki valósággal rajongott gazdájáért, szó nélkül beleegyezett,
4322 V    |                     aludni, kedves Max: most rajtam a sor.~A franczia elment
4323 II   |                      nézett, s aztán hevesen rákiáltott a portugálra:~- Urdax!~-
4324 IX   |            partraszállniok, ha tüzet akarnak rakni. Hátul, a tutaj farán kormánylapátot
4325 V    |                      megkezdenie.~A franczia rákönyökölt egy kidõlt fatörzsre, keze
4326 IX   |                 édesvízi osztrigát, ollótlan rákot találtak a parti sziklák
4327 XIV  |                   látogatóit; az anya elébük rakta mindenét, a mije csak volt
4328 XVI  |                 felelte a ngoro, s keresztbe rakva a karjait, mély tisztelettel
4329 III  |            irtózatosan elkáromkodta magát, s rálõtt a legközelebbi elefántra,
4330 XV   |                    sõt az ajkuk szögletei is ránczba húzódnak: de ez még korántsem
4331 III  |                      ketté a roppant állatok ránehezedõ súlyától.~Nem maradhattak
4332 IV   |             barátkoztak. Mindketten magasabb rangú hivatalnokok voltak az egyik
4333 III  |                     legalsó ágat, s egyetlen rántással leszakította. A visszacsapódó
4334 VII  |            vászontáblájára ez a két szó volt rányomtatva:~Doctor Johansen.~ ~
4335 XIII |                   meglátta az érmet, azonnal rárohant... Oh, most már nem volt
4336 VIII |               embernek, tehát ha tudna, vagy rászorulna, beszélhetne is. De tudva
4337 VI   |                    vargabetût csinálva ismét rátértek az elõbbi, széles csapásra,
4338 IX   |                  jobb parthoz, hogy a majmok ráugrálhatnak.~E veszedelem ellen védekezniök
4339 XVIII|                  felségét is, a ki bizonyára ráveszi alattvalóit, hogy ismerjék
4340 XV   |               Lándzsáikkal és szekerczéikkel rávetették magukat a dühöngõ állatokra
4341 I    |                     hûvösen maradt a fû és a rázástól eltörõdött utasok kényelmesen
4342 III  |                susogva verõdtek össze a nagy rázkódtatástól. A bõgés pedig irtózatos,
4343 III  |                   egész testükkel neki dõlve rázták, döntögették. S a vastag,
4344 III  |               foreloper ültek, veszedelmesen recsegett egész hosszában. Nyilvánvaló
4345 VI   |                megrendült és egész hosszában recsegett-ropogott az irtózatos lökéstõl, mellyel
4346 III  |                    És a vastag törzs szintén recsegni-ropogni kezdett; félelmetesen ingott
4347 X    |                     görcsösen kapaszkodtak a recsegõ, ropogó alkotmányba... Vajjon
4348 IX   |                   szúnyogcsípésektõl.~Ezen a reggelen jó egy órával napkelte után
4349 XVIII|                      erõsítõ álmukat.~Khamis reggelit készített s mikor mindnyájan
4350 XVI  |                     a nap tikkasztóan sütött reggeltõl estig.~Valamivel délutáni
4351 IX   |                    vízbe vetette horgát. S a régi közmondás ezúttal is bevált:
4352 XV   |               felségét, a kit úgy õriznek és rejtegetnek, mint a szemük világát.~
4353 III  |                      elárulta a kis társaság rejtekhelyét. Az elefántok fölrohantak
4354 VI   |                  jobboldali sûrû bokrok mögé rejtõztek.~Öt percz múlva az ordítás
4355 IV   |               foreloper tanácsára mindnyájan rejtve maradtak az erdõben, remélve,
4356 III  |                   sziklák felé... A föld már remegett a szörnyû csorda dobogó
4357 VIII |              csatlakozhatnak, s akkor inkább remélhetik, hogy a kutatásnak eredménye
4358 V    |                 legjobb eset...~- S miért ne remélhetnõk a legjobb esetet, John? -
4359 V    |                  kikutatásában!... Pedig mit remélhettek ott?... A legjobb esetben
4360 XVIII|                    európai szerette volna és remélte is, hogy Lo-Mai elkíséri
4361 XV   |          leghetvenkedõbb is.~A foglyok hiába remélték, hogy megláthatják a rejtélyes
4362 I    |                       Na lássa! Én pedig azt reméltem, hogy szerencsésebb leszek.~-
4363 XV   |                      kezdtek. Már csak abban reménykedtek, hogy a szomszédos törzsek
4364 XIII |                 azonban egy dolog, a mi némi reményt öntött csüggedt szíveikbe;
4365 III  |                   forró leheletét is. A föld rémesen reszketett a tombolva nyargaló
4366 XII  |                      katasztrófa után... Úgy rémlik, láttam, hogy Khamis kidobálta
4367 III  |                   ott már tetõfokra hágott a rémület: s volt is okuk az ijedtségre,
4368 XVIII|                   volna agyon vezérüket, nem rémültek volna meg úgy, mint most.
4369 XIV  |                látták õket. Végre: a családi rend épp oly intézmény volt náluk
4370 VIII |                     napnyugta elõtt teljesen rendbe hozták a tutajt.~Az indulást
4371 XII  |                     fáklyavivõ elvezeti õket rendeltetésük helyére s addig, a míg odaérnek,
4372 XVI  |                    is katonai kordon tartott rendet a tömegben. A harczosok
4373 VIII |                      eredménnyel járjanak.~A rendház mögött mindjárt óriási erdõség
4374 VIII |                 óvatos amerikai a hittérítõk rendházától húsz percznyire állíttatta
4375 VIII |                     megint behurczolkodott a rendházba, a hol újra szívesen látták
4376 VIII |             Gorilla-térnek keresztelte el. A rendháztól odáig kényelmes, árnyékos
4377 VIII |                      az amerikai professzort rendházukban, mely a gyönyörû Fernand-Vaz-tó
4378 VIII |                      abból a czélból, hogy e rendjellel majd kitünteti annak a majom-gyarmatnak
4379 X    |                    szerint a kétkezû állatok rendjének csak egyetlen képviselõje
4380 XIV  |                   miután annyira vágyódott a rendkívüliért, most nyugodtan itt maradjon
4381 XV   |                gyümölcsöt lopott...~- Nos, a rendõrségre vitték vagy törvényszék
4382 XIII |                      tudjuk, hogy az emberek rendszerint hálátlanok... s a világnak
4383 XIV  |              ösztönével; ugyanilyen magasabb rendû érzés a hála is, a mely,
4384 XVIII|                      rázta a fejét és a sûrû rengetegre mutatott.~Ekkor odajött
4385 XVII |                  volt... a másik szobából, a repedéseken s az ajtó-nyíláson át, némi
4386 XVII |                      és betekintett az egyik repedésen...~Mszelo-Tala-Tala õ felsége
4387 V    |                       az óriási baglyokat, a repülõ mókusokat, melyek kiterjesztett
4388 VIII |                  Huber és John Cort legalább részben kitalálták, hogy mi történt.~
4389 XIV  |                   múlva a város legárnyasabb részébe fordult be.~Li-Mai egy csinos,
4390 VI   |                       hogy az erdõnek ezen a részén hatalmas négylábú állatok
4391 XVIII|                 között...~*~Fölösleges volna részletesen megírni a menekülõk útját
4392 I    |                ablakokat vágtak rajta. A két részre osztott kocsi belsejében
4393 XV   |                      szintén szeretett volna részt venni ebben a küzdelemben...
4394 XIII |                  aggasztotta õket. Aztán meg rettenetesen éhesek is voltak: már tizenöt
4395 XVII |                         Annyi bizonyos, hogy révedezve, hülyén nézett látogatóira,
4396 IV   |                     puskája s épp oly kitûnõ revolvere ugyan volt mind a három
4397 IX   |                     találtak. Volt még három revolverük is, de ehhez való töltésük
4398 VII  |                       Az egyik kuczkóban egy rézdoboz hevert, melynek tartalma,
4399 XVI  |                megint visszatolta a kintorna rézgombját és ismét a Bûvös Vadász
4400 XVI  |                  ügyesen félre tolta az elsõ rézgombot, mint akármelyik fõvárosi
4401 XVII |                      a Tükörszemû Atya egész rezidencziája.~Az elsõ szoba egészen sötét
4402 IX   |                     össze sarkaiban... Ettõl riadtak meg a négykezûek, meg a
4403 XIII |              maradtak a helyükön, hogy el ne riasszák a kis négykezû állatot.
4404 V    |                 búbos bankákat, hangos torkú rigókat, vagy végre a csodálatos
4405 XVI  |                       s közbe-közbe nagyokat rikkantgatott. S a kísérõ zene úgyszólván
4406 IX   |                 Vajjon oly buták lesznek-e a Rio-Johansen halai, hogy beleharapnak
4407 VIII |                      elkeresztelték a folyót Rio-Johansennek s azóta csakugyan ezen a
4408 XIII |                   türelmetlenül. - A fák itt ritkábbak s az erdõ mindenfelé járható...
4409 XVIII|               Ubanginak ezen a szakaszán nem ritkák a nagyobb bárkák és hajók,
4410 X    |                      volt... Ez az állat nem ritkán kétezer kilogrammot is nyom,
4411 XVI  |             ábrázatunkat!...~És már rá akart rivallni õ Felségére:~- Hé!... hallja
4412 X    |                     mosván az utasokat, de a röfögés elnémult és csak a szuszogás
4413 VI   |                     szerették volna a víziló röfögését hallani, mert az azt jelentette
4414 X    |                     a szuszogás, majd valami röfögésfélét hallottak, s a tutaj hevesen
4415 I    |                       lábukat véresre töri a rög és a kõ, úgy hogy európai
4416 XVIII|               hatását. A dörrenés, meg Raggi rögtöni halála irtózatos félelembe
4417 V    |           légymadarakat-e, melyek méhrajként röpdöstek a magasan fekvõ ágak közt?...~
4418 XV   |                    vadászgatni a feje fölött röpködõ madarakra, de John Cort
4419 XV   |                     biztosan tudtak lõni is. Röptében lõtték le a madarat apró
4420 XVIII|                   éjszakát s egész nyílzápor röpült a csónak felé.~- Rajta! -
4421 IX   |                Mindkét partról kövek, faágak röpültek a tutaj felé, s a nagyobb
4422 X    |                   szerint a még hátralevõ út rövidebb volt, s ha semmi akadállyal
4423 XIV  |                   gyors hadarás, a mondataik rövidek, szavaik érthetetlenek.
4424 XIV  |                     hozzá John Cort.~- Talán rövidlátó, vagy bandzsal? - folytatta
4425 III  |                 állat rendesen rögtön holtan rogyik össze. De ha már négy-öt
4426 III  |                 menekvésnek: ha az elefántok rohama ki nem dönti a tamarindokat,
4427 X    |                  látása fölingerli, s õ maga rohan rá a tutajra: mi lesz akkor?...
4428 III  |                      nem sikerülhet-e csupán rohanása erejével is ledöntenie az
4429 III  |             lélegzetük elállt ebben az õrült rohanásban.~Az erdõ széle már csak
4430 XV   |                     szomszédságban egy velük rokon, vagy hozzájuk hasonló faj
4431 VIII |                    agglegény volt. Nem lévén rokonai, azt tehette, a mit akart,
4432 III  |                   hogy bosszút álljon megölt rokonaiért?...~Annyi legalább is valószínû
4433 II   |                 Huber - hogy vajjon tudnak-e rólunk, s észrevették-e karavánunkat?~-
4434 XVI  |                Ezúttal valami siralmas német románczot játszott, mely hosszú és
4435 IV   |            gyakorlatias érzéke. Kalandvágyó, romantikus természete folyton a rendkívülit
4436 XV   |                 rohanni, mindent legázolnak, romba döntenek, a mi útjukba kerül.
4437 IX   |                     érthetetlen, hogy ezek a romboló, pusztító állatok miért
4438 VII  |                     málladozó gyapjú-takaró, rongyos posztódarabok, egy rozsdás
4439 XVIII|                       szívén találva, holtan roskadt össze.~Kétségtelen, hogy
4440 V    |                 Annál jobb, Max!~- Sõt annál rosszabb, John!... Most pedig, Llanga,
4441 IX   |                   nap. Sokkal jobb egy napot rostokolni, mint bõrig ázni, s esetleg
4442 V    |                  acajou, a vasfa, a soha nem rothadó campéche, a sugár kopál,
4443 XIII |                    Max Huber. - Ön nagyon is rózsás színben látja a dolgot,
4444 VII  |                következtetés logikus volt. A rozsdaette lakat s a már korhadó tutaj
4445 VII  |                   rongyos posztódarabok, egy rozsdás fejsze, egy félig elrothadt
4446 IX   |                    elejére Khamis nagy rakás rõzsét és száraz fát hordott össze,
4447 XVII |                     dívánon és kézzel-lábbal rugdalózott, kapálózott, mint a hátára
4448 XIV  |                    durván szõtt-font szellõs ruhában jártak, a minõt a dahomey-négerek
4449 XVI  |                mondtuk, a Mai-család ünneplõ ruhájában tisztelgett a foglyok elõtt.~-
4450 XIV  |                   megértik, mutató ujjával a saját mellére bökött és hozzátette:~-
4451 V    |                      a forelopert, mert az a sajátságuk, hogy egyik lapjukkal mindig
4452 VIII |                    szakadt, zuhogott, mintha sajtárból öntötték volna.~Mielõtt
4453 XV   |                     haza, de egyikük-másikuk sántán, bénán kullogott a többiek
4454 IX   |                     föld roppant volna össze sarkaiban... Ettõl riadtak meg a négykezûek,
4455 V    |                     veszett már kárba a föld sarkainak kikutatásában!... Pedig
4456 V    |                    az örök hó és jég közé, a sarkokra, a hol csak az üres dicsõséget
4457 XV   |                 tiszta a ház. Aztán az egyik sarokba vezette Llangát, fölemelt
4458 VIII |                    kunyhóból, mikor az egyik sarokban megbotlott valamiben.~-
4459 I    |                     nem tompa, hanem hajlott sasorr, az ajka nem duzzadt, hanem
4460 VI   |            mocsarassá kezdett válni.~Itt-ott sásra és kákára is bukkantak,
4461 X    |                  volna a hõségben.~Ezalatt a sátorban különös dolog történt. Llanga
4462 VIII |                  ikáig. Ekkor végre szedte a sátorfáját, s Anglián keresztül visszatért
4463 X    |                  vékony ág segítségével, kis sátort ütött föl a tutaj közepén,
4464 VI   |                   vörösbarna bundáját fekete sávok csíkozzák; a szarvai egy
4465 V    |                  Niam-Niam területtel, a hol Schweinfurth és Junker oly emberekre
4466 IX   |                    el. Három gorilla halálos sebbel, kínosan vergõdve, hörgõ
4467 IX   |                       A zápor azonban sokkal sebesebb volt, sem hogy sokáig tarthatott
4468 VI   |            mellékfolyó, a melynek a sodra is sebesnek látszott.~A reggelt mindenesetre
4469 VI   |                fölött, de csak jelentéktelen sebet ütött rajta. A rettenetes
4470 X    |                 jeléül, hogy a golyó halálra sebezte.~- Ez a mienk! - ujjongott
4471 VII  |                     franczia is visszajön és segít nekik.~E közben hallották
4472 VII  |                    John úr...~- Mindenesetre segítek, Khamis. S a míg mi dolgozunk,
4473 VI   |                      John Cort - most csak õ segíthet rajtunk!~S valóban, ha a
4474 XIII |                    megmenekült is, ki tudja, segíthet-e rajtuk?... Kérdés, vajjon
4475 VII  |                  felelte Khamis - s ha ön is segíthetne, John úr...~- Mindenesetre
4476 IX   |                     hozzá sójuk, de ezen nem segíthettek.~Félnyolcz tájban az esõ
4477 III  |                      nehéz lett volna minden segítség nélkül fölmászni, de a forelopernek
4478 X    |                kézzel-lábbal integet, mintha segítségért könyörögne...~Már éppen
4479 XII  |                      vagy tõlük távozott?... Segítséget hoz-e vagy veszedelmet?...~
4480 XVIII|                    társait valami baj éri, a segítségükre akart sietni...~S így toppant
4481 X    |                     beleugrott a vízbe, hogy segítsen Llangán, a kinek az ereje
4482 X    |                     oda ugrottak hozzá, hogy segítsenek neki. Ekkor sikerült is
4483 II   |                    ne találják õket.~Vártak. Sehonnan semmi nesz. Úgy látszott,
4484 X    |                 elõre nyújtva mohón ivott és sejteni sem látszott a veszedelmet,
4485 XII  |                   rázta a fejét. Sem azt nem sejtette, mennyi idõ telhetett el
4486 X    |                     Cort leoldozta a keskeny selyemszalagot.~Úgy van! érem volt rajta,
4487 X    |                   szõrtelen volt, csak gyér, selymes, vöröses pihe borította;
4488 XII  |                     pedig szerencsésen, mert semmink sem esett a vízbe... De
4489 VII  |                      közt állt, s a falaiból semmisem látszott, annyira elborították
4490 XVIII|               szeretetet semmi más érzés nem semmisíthette meg!~Ekkor a két jó barát
4491 II   |                     Kongó-folyóig, a hol már semmitõl sem kell tartaniok, mert
4492 VIII |                      vállalkozásának, a mely semmivel sem vitte elõbbre annak
4493 I    |                   csodával határos, a mi még senkivel sem történt meg.~- E szerint
4494 I    |                 Grant, Livingstone, Stanley, Serpa Pinto, Cameron, Brazza,
4495 XIV  |                   kérdéseit.~Végre, egy órai séta után, odaértek a falu, vagy
4496 XV   |        Ubangi-rengetegben...~Mikor a foglyok sétájukból haza tértek, több kellemes
4497 XV   |                    ha Lo-Mai a zajra oda nem siet és meg nem védelmezi.~Lo-Mai
4498 XIV  |                európai összenézett.~- Ha nem sietnék úgy haza, - mondta John
4499 VIII |                      lábasuk is.~Aztán lázas sietséggel fogtak hozzá a tutaj kitatarozásához.
4500 XVIII|                   néptelen volt. Sõt, a mint sietve befordultak az elsõ utczába,
4501 VI   |                     használja, még pedig oly sikeresen, hogy déli Afrikában gyakran
4502 XV   |                   városból, de mindannyiszor sikertelenül. A lépcsõt õrzõ katonák
4503 III  |                    hogy ekkora csordának nem sikerülhet-e csupán rohanása erejével
4504 III  |                   elõbb, mint kidõl?... S ha sikerülne a földre jutniok, el tudnák-e
4505 X    |                   melyrõl e pillanatban éles sikoltás hangzott, s ugyanekkor a
4506 III  |                    nem láthatták, csak rémes sikoltását hallották pár pillanatig...
4507 XV   |                   folyó felõl, kétségbeesett sikoltozás hallatszott... Mi volt ez?...
4508 VII  |                   madarak énekét és a majmok sikongatását lehetett hallani.~Gyorsan
4509 V    |                énekelt, csattogott, fütyült, sikongatott, huhogott, kaczagott és
4510 XVIII|                    indultak el a nagy kongói síkságon nyugat felé. Librevilleig
4511 XVI  |               hajtani kezdte. Ezúttal valami siralmas német románczot játszott,
4512 XII  |                  hang sem zavarta a temetõi, síri csöndet. Csak néha mozdult
4513 II   |           rabszolgákat lemészárolják gazdáik sírján, a tíz és tizenhat év közt
4514 XVIII|                       mint az emberek, hanem sírni is...~A csónak lassan siklott
4515 X    |                        Akár csak az anyjáért síró kis gyermek!~ ~XI. FEJEZET.~
4516 XVIII|                     görcsösen zokogott. Vele sírt a kis Li-Mai is és könnyeikbe