Fejezet

4517 XVIII|                     A szegény Llanga ezalatt sírva fakadt és görcsösen zokogott.
4518 II   |                      mint az égõ szurokfenyõ sistergõ pattogását... E zsiványok
4519 VII  |               majombanda riadt föl és hangos sivalkodással köszöntötte õket. Úgy látszott,
4520 VI   |                     délnyugatnak mutatott és sivító, éles hangon ismételte:~-
4521 IX   |                      nem is, oly közel fogja sodorni a jobb parthoz, hogy a majmok
4522 XVI  |                    az arra özönlõ nép vitte, sodorta magával.~- Egészen olyan
4523 X    |                   vigyázzunk, Khamis, hogy a sodrába ne jussunk.~- Az nem forgatag -
4524 IX   |                   Midõn tehát a tutaj, a víz sodrától hajtva, lassan forogni kezdett,
4525 X    |                     meg tudták kerülni ezt a sodró örvényt, mely a folyam kanyarulatánál
4526 III  |                     a lavinát, mely falvakat söpör el, vagy a tájfunt, mely
4527 X    |                   lehetett, s ebben a ködös, sötétedõ idõben már alig látták a
4528 XII  |                  némán, csöndben ettek. Ez a sötétség nyomasztó volt: a talaj
4529 II   |                     felé is, a honnan a mély sötétségben szintén megtámadhatták a
4530 XII  |                      szilárdabbak, mint az a sövény, mely mindenfelõl kerítette
4531 III  |             boldogtalan!... A boldogtalan! - sóhajtotta John Cort.~- Most rajtunk
4532 III  |                      vágtatást nem bírhatják soká!... És Llanga már is érezte,
4533 XIII |                      rögtön elszaladt, s nem sokára eleséggel megrakodva jött
4534 IX   |                    csak húsz volt, tehát nem sokra mehettek vele. Hála a talált
4535 XIII |                      bizonyos rendben, házak sorakoztak egymás mellé: sárga, vert
4536 XVI  |                    ajtó kinyílt, a harczosok sorba álltak és Raggi ezredes
4537 VIII |                    ezeket a czeruzával írott sorokat:~1896. július 29. - Megérkezem
4538 III  |                   mint a sûrû tömegben, zárt sorokban nyargaló kolosszusokra nézett.~
4539 III  |                    tegyenek?... Az elefántok sorra törték, döntögették ki a
4540 IV   |                 vadon Afrikában is, a hová a sors szeszélye vetette. Észre,
4541 I    |              megmenthessenek ettõl a szörnyû sorstól; misszióikba viszik, a Sziramba-folyó
4542 XII  |                   Bármily aggasztó volt is a sorsuk, a fáradtság mégis csakhamar
4543 XV   |                  valami, a mi változást okoz sorsukban?... A jövõjük egyelõre aggasztó
4544 XII  |                  volna ide, ha megint csak a sorsunkra akartak bízni bennünket?...
4545 XVI  |                      s a harczosok két felõl sort álltak.~- Végre! - sóhajtott
4546 X    |                       Remek bivaly! - mondta sóvárogva.~- Ha puskavégre kaphatom, -
4547 XIII |                     s a pecsenye meg is volt sózva, aztán féltuczat adansonia-gyümölcsöt,
4548 I    |              portugálok, francziák, olaszok, spanyolok és belgák meggazdagodnak
4549 I    |                     elolvassa Barth, Burton, Speke, Grant, Livingstone, Stanley,
4550 XII  |                   volt is a lombsátor, a fák sudara, mintegy százötven lábnyi
4551 XVII |                      elhurczolták, föl a fák sudarán épült városukba.~A doktor
4552 I    |                    érezni lehetett a nyárson sülõ pecsenye finom illatát.
4553 XIII |              Hatalmas antilopczombot hozott, sülve, s a pecsenye meg is volt
4554 VI   |             vigyázniok kellett, hogy bele ne süppedjenek, mert e gödrök tele voltak
4555 XVI  |      Mszelo-Tala-Tala.~Április 15-dikén nagy sürgés-forgás támadt a fõvárosban. Az
4556 VIII |                     hiábavaló kísérletrõl és sürgetni fogja a hazautazást.~Mert
4557 XIII |               láthatták a végét.~Az utczákon sürögtek-forogtak e különös város lakói: mind
4558 VI   |                   mondta Max Huber - nyárson süssük meg a madarakat.~- A hogy
4559 XIII |                        De hát a tûz?... hogy süthetnék meg tûz nélkül?...~A kis
4560 XIII |                     valószínûleg meg szokták sütni a húst is, legalább ezt
4561 X    |                 veszítsenek, hanem a tutajon sütötték meg az ebédet, a maradék
4562 XIII |                   ráadásul még beszéltek is, sütöttek-fõztek, sõt kunyhókban, városban
4563 IX   |                    Az ebédet tehát a tutajon sütötték-fõzték meg, s mivel a tegnap lõtt
4564 III  |                rézsút érte az állat bõrét és süvöltve pattant le róla.~Mire való
4565 VI   |                   önfenntartás közös ösztöne sugallta mind a négyüknek, hogy meneküljenek
4566 V    |                      nem rothadó campéche, a sugár kopál, melynek balzsama
4567 VI   |                 vissza a leáldozó nap utolsó sugarait.~- Íme, a folyó! - ismételte
4568 V    |                 lehetett látni a nap egy-egy sugarát, s ezért nagyon nehéz volt
4569 XIV  |                  foreloper, - ha ennek a kis suhancznak a szüleivel beszélhetnénk...~-
4570 V    |                  szabályos, lassú, ismétlõdõ suhogást lehetett hallani, mintha
4571 XVIII|                  fényes nappal az ünnepélyen sújtotta volna agyon vezérüket, nem
4572 XV   |                     kellõ pillanatot s akkor sújtson le velük - fejezte be a
4573 XVI  |                      ember lehetett, a kinek súlya ugyancsak nyomhatta a dívánt
4574 III  |                   roppant állatok ránehezedõ súlyától.~Nem maradhattak tovább
4575 XIV  |                     félméter magas, keményre sulykolt földréteg, alá volt gerendázva,
4576 VIII |                állatokat.~De Garner elveti a sulykot. Az az igaz, hogy az óvatos
4577 V    |                      vett észre...~Egyszerre súlyos kéz nehezedett a vállára...~-
4578 IX   |                       esti hétig pedig egyre súlyosabb lesz a helyzetük. Némely
4579 VI   |                   jobbra és balra még sokkal sûrûbbnek látszott, mint a rengeteg
4580 III  |                irtózatos üvöltése. A fák oly sûrûek voltak, hogy a nagy testû
4581 XII  |                tûzrakás pislogott.~A fák oly sûrûen és tömegesen álltak egymás
4582 V    |                    el-eltûnt a bokrok és fák sûrûjében, de mikor nem látta barátait,
4583 III  |                       s a tamarindok lombjai susogva verõdtek össze a nagy rázkódtatástól.
4584 X    |                      mozogni kezdtek, s ez a suttogó hang lebbent el róluk:~-
4585 XIII |                   majd egyszerre a foreloper suttogva megszólalt:~- Valami mozog
4586 XII  |                 hanem elõször is igyekezzünk szabadabb levegõre jutni...~- Elõbb
4587 V    |                  tájékozási képesség, mely a szabadban élõ vad népek különös természeti
4588 III  |                  szökésre, érezték, hogy nem szabadna elmulasztaniok: a józan
4589 XIV  |                 nyitott ajtón át az utczára.~Szabadok voltak tehát! s kedvükre
4590 XVII |                   Kollo, a kinek még délután szabadságot adtak, szintén a néppel
4591 XIV  |                     hogy ki adhatná vissza a szabadságunkat?~- Ki más, mint a Tükörszemû
4592 XIII |                    apróra elbeszélte, hogyan szabadult meg... Mikor a tutaj neki
4593 XVI  |                   kísérõ zene úgyszólván nem szabályozója volt a táncznak, hanem csak
4594 VII  |                     valószínûleg a partokról szaggatott le.~John Cortnak mindjárt
4595 II   |                     orkán futárai, sehol sem szaggatták meg az égen úszó sötét felhõk
4596 X    |                      pár csöpp vizet akart a szájába önteni, de nem sikerült.
4597 VI   |                kipróbálni a krokodil roppant szájának éles fogait.~Legelsõnek
4598 IV   |                   mely bizonyára az Ubangiba szakad...~- Az meglehet, - viszonzá
4599 III  |                       hogy ha a gyökerei nem szakadnak is föl, a törzse törik ketté
4600 I    |              keletnek tartott, s a Tsad-tóba szakadó Bahar-el-Abiad folyó fölött
4601 III  |                  gyökerei hangos pukkanással szakadoztak ki a földbõl... A fa lassan
4602 XII  |                  megállt és több ízben torka szakadtából fölkiáltott:~- Llanga!...
4603 XVI  |                alattvalók vállait; a haja és szakálla már õszbe csavarodott, a
4604 XVIII|               torkollik. Az Ubanginak ezen a szakaszán nem ritkák a nagyobb bárkák
4605 XVIII|             mellékfolyója s ha vízesések nem szakítják meg, akkor veszedelem nélkül
4606 XVI  |                      kintorna egyelõre félbe szakított.~A nap lassankint lehanyatlott
4607 I    |                     a lábak... Llanga szeret szaladgálni - felelte a kis szerecsen
4608 XIII |                  nyargalnak, s nem két lábon szaladnak, mint az emberek.~Khamis
4609 VI   |                   mint mindig, most is elõre szaladozott, s néha negyedórával is
4610 VIII |                     meg... Ugráltak a fákon, szaladoztak a földön, de nem látszottak
4611 XIII |                 beteg nyakáról oldott le s a szalagjánál fogva ide-oda lóbálta a
4612 X    |                    Nagy meglepetésére vékony szalagocskát, vagy zsineget pillantott
4613 XVI  |                    Max Huber.~E perczben egy szálas, díszes gálába öltözött
4614 VIII |                      való volt rajta: néhány szálfát kicseréltek, a meglazult
4615 II   |                      lidércztûz különben sem száll oly magasra a fák közé.~
4616 VIII |                       Augusztus 10. - Partra szállítjuk a holmit... Helyet keresünk
4617 X    |                   Másnap, ha ismét a tutajra szállnak, majd ismét oda viszik.~-
4618 XVIII|                   jóllaktak, csak be kellett szállniok a csónakba.~De Lo-Mai fölállt,
4619 VIII |                    minden jelét... A tutajra szállok hû szolgámmal.~Augusztus
4620 I    |             ismeretlen vidéknek, hogy szembe szálltunk néhány ellenséges, rabló
4621 V    |                   Tegyünk úgy, mintha nem is számítanánk erre a folyóra - mondta
4622 XVIII|                      csónakázás után. Khamis számítása szerint nyolczvan-száz kilométernyire
4623 VI   |                  foreloper tévedett volna is számításában, még akkor is csak abban
4624 XII  |                     mindig megmaradt köztük.~Számításuk szerint esti hat óra lehetett
4625 I    |                     Urdaxnak, a ki már elõre számítgatta a nagy nyereséget és legjobban
4626 XVII |                      most Khamis. - Arra nem számíthatunk, hogy a király megsegít
4627 I    |                      vágott:~- Ön tehát arra számított, hogy valami egészen különös,
4628 XII  |                      Úgy látszik, nem nagyon számítottak a hálánkra!...~- De hátha
4629 XVIII|                    víz sodra sebes volt, úgy számították, hogy körülbelül háromszáz
4630 XVII |              kurjongatása.~Khamis és társai, számítva a szökés eshetõségére is,
4631 II   |              melyekbõl most már vagy ötvenet számlálhattak meg.~- Azok ott vadak, -
4632 III  |                      a napjai már meg vannak számlálva. Szenvedélyes kapzsisággal
4633 I    |                   egészséges; a nagy folyók, számos mellékfolyóikkal soha sem
4634 VIII |                   Kongóban és Kamerunban még számosan, nagyon jól emlékeztek a
4635 XIV  |                     kötözve a kúszó-növények számtalan indáival is.~Úgy látszott,
4636 II   |                  nélkül visszaverte a kisebb számú támadókat, s egyetlen emberét
4637 II   |                      mint az európaiaknak, a számuk mindig túlnyomó, s ezer
4638 XIII |                    bizonyítani az, hogy az õ számukra is tüzet raktak, hogy legyen
4639 XIV  |               mihelyt észre vette a franczia szándékát, azonnal rémülten belekapaszkodott
4640 II   |                mutatta, hogy a vadak támadni szándékoznak: de akkor, - ha csak éjjeli
4641 V    |                   kellemes volt, éjjelre nem szándékoztak tüzet gyújtani, nehogy árulójuk
4642 IX   |                  azonnal tisztában is volt a szándékukkal.~- Ránk fognak ugrani! -
4643 I    |               megesett, hogy az elefántoknak szánt golyót az ellenséges indulatú
4644 VIII |                   Csak e hosszú pihenés után szánta rá magát tanulmányai megkezdésére.~
4645 III  |                     határozzon: õk el voltak szánva mindenre.~Ezalatt az elefántcsorda
4646 I    |                      és Max Huber még meg is szaporították a karavánt: néhány üvegáruért
4647 I    |                    mellékfolyóikkal soha sem száradnak ki...~- Még ebben a pokoli
4648 V    |                   vékony, tejnedvtõl duzzadó szárakon hat-hét hüvelyk széles levelek
4649 III  |                   kilométernyire belódítja a szárazföldre a nyílt tengerrõl.~Mindamellett
4650 IV   |                      mikor Urdax, a Bangóból származó portugál, elefántvadász
4651 V    |              mókusokat, melyek kiterjesztett szárnnyal siklottak egyik ágról a
4652 VI   |                     a fák között, s gyönyörû szárnyaik tündérszép színekben ragyogtak
4653 XV   |                 gyümölccsel és vadhússal meg szárnyasokkal.~A vagdi, mikor a gazdái
4654 X    |                   tükrén.~Ebédre néhány vízi szárnyassal és egy-két hallal kellett
4655 IV   |                    egy-egy nagy éjjeli madár szárnycsattogása.~Végre szürkülni kezdett,
4656 VI   |                 meredt fölfelé az a hatalmas szarv, a mellyel hihetetlen dolgokat
4657 VI   |                  féktelen düh lett a veszte: szarva ott érte a baobab törzsét,
4658 VI   |                    fekete sávok csíkozzák; a szarvai egy méter hosszúak és nagyon
4659 VI   |                nagyon szép hajlásúak. Ezek a szarvak oly erõsek, hogy az antilop
4660 III  |                fölsikoltott... Mint az ûzött szarvas, egyetlen óriási szökéssel
4661 VIII |                     de békés természetûek... Szarvasokat és antilopokat lõttünk...
4662 XVI  |                    pedig szõröstõl-bõröstõl, szarvastól - rakott a feje búbjára.~-
4663 XVI  |                   illetõleg egyenes fasípok, szarvból készült tülkök voltak a
4664 XIV  |                hadarás, a mondataik rövidek, szavaik érthetetlenek. A forelopernek
4665 XIII |                   hogy mit jelentenek ezek a szavak, de nem is értek rá az értelmükön
4666 X    |                     elkészült és Khamis hívó szavára elõkerült Llanga is, jól
4667 V    |               szétszórva meredeztek fölfelé, száz-százötven lábnyi magasságra. A kutyatej-félék
4668 III  |                      is neki rontottak, de a százados faóriások alig érezték meg
4669 III  |                   egy szempillantásban.~S ha százával rohannak rá valamely karavánra,
4670 VI   |                       vízi pókokkal és undok százlábúakkal, a melyek kegyetlenül martak.~
4671 XII  |             lombsátor, a fák sudara, mintegy százötven lábnyi magasságban, néha-néha
4672 IX   |                   tropikus hõségtõl.~- Ennél szebbet soha sem láttam! - kiáltott
4673 XV   |                    Férfiak, nõk és gyermekek szédítõ sebességgel kúsztak föl
4674 VIII |                 június 18-ikáig. Ekkor végre szedte a sátorfáját, s Anglián
4675 X    |                      mely forogni kezdett és szédületes sebességgel rohant a vízesés
4676 X    |                szabad folyása. Ezen a helyen szédületesen sebes lett a sodra, míg
4677 II   |                     karját kinyújtva az erdõ szegélye fölé mutatott.~- Talpra! -
4678 XIV  |              fenyegetõen a franczia mellének szegezte fából készült, vashegyû
4679 XIV  |                      s köröskörül árnyas fák szegték be: azoknak a faóriásoknak
4680 XVII |                   már õrült. Talán ellent is szegül... Hátha nem akar velünk
4681 XV   |                    örömében, ha pirongatják, szégyenében akárhányszor elpirul...
4682 VII  |                          Én?... Max úr!... - szégyenkezett Llanga, mert azt hitte,
4683 XII  |              fegyvere a késük volt, meg az a szekercze, melyet a foreloper az övében
4684 XV   |              bámulatos volt. Lándzsáikkal és szekerczéikkel rávetették magukat a dühöngõ
4685 VII  |                szerszámjuk, mint a foreloper szekerczéje, meg az amerikai kése, nem
4686 XV   |             nyilakkal, íjakkal, lándzsákkal, szekerczékkel. Vajjon rendes, harczoló
4687 VI   |                     úgy hogy csaknem folyton szekerczével és késekkel kellett utat
4688 XVI  |                     és La-Mai az anya, még a széket is megtörülték volna - ha
4689 III  |                    õrült rohanásban.~Az erdõ széle már csak pár száz lépésnyire
4690 II   |                    egyre mozogtak a rengeteg szélében.~- Szurokfenyõ-fáklyák, -
4691 VIII |                  csapattal az Ubangi-erdõség széléhez... Tanyát ütünk egy folyó
4692 X    |               kanyarodás után a folyam egyre szélesedett, s a parti fák már nem nyújtottak
4693 IV   |                 rengetegnek tart, s miért ne szélesedhetnék nagy folyóvá?... Ha ráakadunk,
4694 XIV  |                  mint az emberéi, a tenyerei szélesek és erõsek, a lábszárai kissé
4695 X    |                     fokától egész az éjszaki szélesség huszonharmadik párhuzamos
4696 III  |                     síkon, néhány száz ölnyi szélességben. Olyan volt, mint mikor
4697 III  |                     szinte érezni lehetett a szelet, mit a közelgõ csorda fölhajtott,
4698 X    |             párhuzamos köréig. Bár általában szelídebb természetû állatok, azért
4699 III  |                    oldalt bukott és koronája szelíden hajlott alá a domb lejtõjére...~-
4700 XIV  |              növényrostból durván szõtt-font szellõs ruhában jártak, a minõt
4701 I    |                  Bahar-el-Abiad folyó fölött szelte át Ubangi alföldjét. Nevét
4702 XII  |                néha-néha megingott - talán a széltõl, - s ilyenkor egy-egy pillanatra
4703 XV   |                     dalai-láma, a kit emberi szem még soha sem látott; másodszor
4704 X    |                      hüvelykujjak nem voltak szembeállíthatók a többi ujjakkal, tehát
4705 III  |                   ész mit sem használhatott. Szembeszállni vele - õrültség lett volna...
4706 IX   |                    ellenséges indulata egyre szembetûnõbb lett, s a tutaj gazdáinak
4707 XVII |                    föl a franczia, - akkor a szemébe mondom, hogy majom-király
4708 II   |                 szólt Max - és jól kinyisd a szemedet!~Lassan lopóztak elõre.
4709 XIII |                      és társai alig hittek a szemeiknek. Téres, sima földet láttak,
4710 IV   |                 kibírom-e a virrasztást... a szemeim majd leragadnak...~- Pedig
4711 XVII |           Mszelo-Tala-Tala õ királyi felsége személyes szolgálatában.~Mind a mellett
4712 XIV  |                       De ha nem beszélhetünk személyesen a Tükörszemû Atya õ felségével,
4713 II   |                 törhetett elõ. Különben is a szemhatáron sehol sem volt nyoma a készülõ
4714 I    |                     mert láttam, hogy a déli szemhatárt roppant erdõség zárja el,
4715 XIV  |                mindenét, a mije csak volt és szemmel láthatólag nagyon örült,
4716 XII  |                       s mihelyt kidörzsölték szemükbõl az álmot, azonnal tanácskozni
4717 XV   |                  néha mosolyogni látszanak a szemükkel, sõt az ajkuk szögletei
4718 VII  |                    áztak meg abban a finoman szemzõ esõben, mely mindjárt lefekvésük
4719 XV   |                    fölfogják s az égõ taplót szénába dugják, melyet fújva lobbantanak
4720 XIV  |                  puha ágy volt vetve illatos szénából, melyet, úgy látszik, gyakran
4721 XV   |                 szobájukat és friss, illatos szénát hordott be a kunyhóba, fekvõhelynek.
4722 IV   |               kórháza, misszionárius-telepe, szénraktárai és sok egyéb kereskedõtelepe.
4723 XVI  |                     unalmas volt, akárcsak a szentiváni ének... Félóráig játszotta
4724 XVII |                   törõdve a királyi méltóság szentségével, megfogta a német doktor
4725 XV   |                   egyelõre lemondott errõl a szenvedélyérõl. Elõször is semmi szükségük
4726 III  |                    már meg vannak számlálva. Szenvedélyes kapzsisággal vadásszák,
4727 VII  |                      az eget, úgy hogy a nap szépnek ígérkezett.~John Cort és
4728 X    |                ganajra mutat... Ez a legjobb szer a szúnyogok elkergetésére:
4729 II   |             megfordulnak a kóbor, fosztogató szerecsen-bandák.~Llanga nem akarta felkelteni
4730 I    |                  elefántcsontot a gyalogjáró szerecsen-csapat vitte. Ötven tagbaszakadt,
4731 I    |                     néhány ellenséges, rabló szerecsen-törzzsel, hogy nyilaik záporára golyózáporral
4732 I    |                golyót az ellenséges indulatú szerecsenekre kellett pazarolnia. De szerencsére
4733 V    |                  nevetve John Cort. - Nehogy szerecsennek nézz és lelõj!... Nincsen
4734 XIV  |                   szárnyas, meg egyéb élelmi szerek voltak s a falba vert erõs
4735 X    |              gyorsabban úszott lefelé. Talán szerencséjük lesz, s a víziló nem veszi
4736 III  |                  akkor meg lehet kísérteni a szerencsét, s ha a vadász a szeme és
4737 XVII |                 távozni a királyi palotából. Szerencsétlenségre a méltóságában megsértett
4738 III  |                      elefánt-vadász volt, és szerencsével is járt, mert poggyászhordó
4739 VIII |                    csakugyan ezen a néven is szerepel Afrika legújabb térképein.~
4740 I    |                        Jók a lábak... Llanga szeret szaladgálni - felelte a
4741 XVI  |           taglejtésekkel értésére adta, hogy szeretne bemenni õ királyi fölségéhez,
4742 X    |                 Egyre csak alszik, Max úr.~- Szeretnéd megtartani...~- Nagyon szeretném...
4743 III  |          vastagbõrûek különösen ily helyeken szeretnek tanyázni... De vajjon nem
4744 XVI  |                     adni Lo-Mainak, mennyire szeretnének õ Felsége színe elé járulni.
4745 XV   |                      a foglyokat; õk távozni szerettek volna innen, még pedig minél
4746 XII  |                      Huber. - Pedig mennyire szerettük!... Hát azért mentettük
4747 VIII |                 hosszabb idõre való eleséget szereztek, becsomagoltak néhány szükséges
4748 XVI  |                      s van is érzéke iránta. Szerintem a zene alacsonyabb fokú
4749 VII  |                   tutajt. Mivel nem volt más szerszámjuk, mint a foreloper szekerczéje,
4750 IX   |                  ezzel a kezdetleges halászó szerszámmal letelepedett a tutaj szélére.~
4751 VII  |                     találunk valami eszközt, szerszámot, a melyen rajt lesz a gyáros
4752 IV   |                 szurokfenyõ-gallyak hevertek szerteszét, s valamivel odább nagy
4753 I    |                 Mivel az egész expedícziót õ szervezte, természetesen õ volt a
4754 XVIII|               torkollik. Itt rögtön karavánt szerveztek s a foreloper vezetése mellett
4755 VIII |             szükséges fõzõedényt, s a doktor szerzett egy verklit, magyarul kintornát
4756 IV   |                  Afrikában is, a hová a sors szeszélye vetette. Észre, bátorságra,
4757 II   |                   szerecsenek eszejárását és szeszélyeit?~Félóra múlt el így, szorongó
4758 XVI  |                    borssal fûszereztek. Erõs szesztartalma lehetett, mert az ivók csakhamar
4759 III  |                     az utolsó ökröt, s aztán szétnéztek a karavántanyán.~Mindjárt
4760 X    |                    volt köröskörül.~- Én már szétnéztem ma reggel, - mondta Khamis -
4761 XVII |                     vetették a puskájukat, s szétosztották maguk közt a töltéseket
4762 IX   |                  vállat vonva - egy lövéssel szétriasztom az egész hadsereget.~S fölkapta
4763 VIII |               szúnyogok kegyetlenül csípték; szétszedette hát a ketreczet, s megint
4764 VIII |                 elõkészületekhez. Elõször is szétszedhetõ, kényelmes ketreczet hozattak
4765 VII  |                  három férfi és Llanga kissé szétszórtan elindult a folyam mentén
4766 V    |                    míg a hatalmas baobab-fák szétszórva meredeztek fölfelé, száz-százötven
4767 III  |             elefántcsordának, mely úgy fogja széttaposni õket, mint a legyeket!~Urdax
4768 III  |                      foreloper.~Az elefántok szétugrottak onnan, a hová a kidõlt fa
4769 IV   |           faktóriában, mely elefántcsonttal, szézámolajjal, pálmaborral, szerecsen-dióval
4770 VI   |                   fáradtan talpra állt.~- Ne szidjuk õket, uram - mondta a foreloper.~-
4771 VI   |                      s estére kelve egy nagy szikla aljában ütöttek tanyát.~
4772 VI   |                  után Khamis fölfedezett egy sziklabarlangfélét a domb aljában, a hol mind
4773 VII  |                  elrothadt kötele egy kiugró szikladarab köré volt csavarva.~- Tutaj! -
4774 X    |                     hajtani a tutajt, vagy a sziklákon zúzódik össze, vagy elkapja
4775 XII  |                      hogy Khamis kidobálta a sziklára puskáinkat és egyéb holminkat...~-
4776 X    |                      kétszáz méternyire nagy sziklatömbök szelték át keresztben a
4777 V    |                     gyógyszer, a magnólia, a szikomor, a vad-narancsfa, a fügefa,
4778 XV   |               gyújtják, hanem kicsiholnak, a szikrát taplóban fölfogják s az
4779 III  |         gyermek-játékszert; csupa forgács és szilánk lett az egész.~A portugál
4780 XII  |                     falai nem lehettek volna szilárdabbak, mint az a sövény, mely
4781 I    |                       A mindenféle pántokkal szilárdan megvasalt és roppant erõsnek
4782 XIII |                 Huber. - Ön nagyon is rózsás színben látja a dolgot, kedves John!...
4783 VI   |                gyönyörû szárnyaik tündérszép színekben ragyogtak a félhomályban,
4784 I    |               sorstól; misszióikba viszik, a Sziramba-folyó partjaira, s ott keresztény
4785 XII  |               mozdult meg a haraszt s a halk sziszegés jelezte, hogy valami kígyó
4786 VI   |                 tarkábbnál-tarkább pillangó, szitakötõ és libellula szállongott
4787 X    |                   indultak, mikor már lassan szitálni kezdett, s félõ volt, hogy
4788 XVIII|                       mégis sokkal jobb volt szívben és lélekben, mint akárhány
4789 X    |                fölzavart vízen...~Mindnyájan szívdobogva, görcsösen kapaszkodtak
4790 III  |                 bõgés, melyre a legbátrabbak szíve is elszorult volna.~A szegény
4791 XVIII|                    öccsével és Li-Mai tiszta szívébõl viszonozta ezt a szeretetet.~
4792 XIII |                      reményt öntött csüggedt szíveikbe; igaz, hogy ez a remény
4793 VII  |                         felelt Max Huber - s szívembõl örülök, hogy én tévedtem,
4794 I    |                       mondta John Cort. - Én szívesebben megkerülöm, minthogy keresztül
4795 XVI  |                    sem tagadja senki.~Lo-Mai szívességébõl Max Huber, John Cort és
4796 VIII |                      visszafizethetnõk ezt a szívességet.~Most már csakugyan nem
4797 III  |                     hanem a legbátrabb férfi szívét is megfélemlíthette.~Az
4798 VI   |                     ámbár csak növényevõk.~- Szívós, macskaéletük van - tette
4799 X    |                      Johansen doktort, mikor szóba áll ezekkel a négykezû zsiványokkal!...
4800 XVII |                      és üres volt... a másik szobából, a repedéseken s az ajtó-nyíláson
4801 XV   |                    vagdi éppen takarította a szobájukat és friss, illatos szénát
4802 XV   |                      szemükkel, sõt az ajkuk szögletei is ránczba húzódnak: de
4803 III  |                     szarvas, egyetlen óriási szökéssel beugrott a fák közé, s vagy
4804 XV   |                   Tükörszemû Atyát s mivel a szökést meg sem kísérelhették, lassankint
4805 XVIII|                szerencse kedvezni látszott a szökevényeknek. A zajt nem hallották meg
4806 IX   |              fejbekólintotta, hogy vissza ne szökhessék a vízbe, s mindjárt a pénzétõl
4807 XV   |              lemenniök az erdõbe, hogy el ne szökhessenek.~Pedig éjjel-nappal ez járt
4808 XVIII|                jelekkel értésére adták, hogy szökni akarnak, de nem találják
4809 IV   |              tanyáznak a síkon.~S a négylábú szörnyetegek valóban ott nyargalásztak
4810 VI   |                  csaknem csupasz, vastagbõrû szörnyetegeket is, a mint a fejüket föltartva,
4811 X    |                  ellen ingerelhették volna a szörnyeteget.~- Próbáljuk meg nesztelenül
4812 X    |                         Vajjon neki megy-e a szörnyetegnek és fölborul, vagy?...~A
4813 XIV  |                     tüskéken pár méter durva szövésû vászon lógott.~Két vagdi,
4814 VI   |                    bozót és a kúszó növények szövevényes indái zárták el az utat,
4815 VI   |                      Cort lihegve, mikor már szóhoz tudott jutni.~- Az egyik
4816 XIII |                       mint a hogy ingerkedni szokás a gyerekekkel.~Mihelyt a
4817 XV   |                      a vagdi nép erkölcseit, szokásait és jellemét. Ki akarta deríteni,
4818 II   |                      E vadak közt még mindig szokásos az emberáldozat. A rabszolgákat
4819 XVI  |                   Mai-család...~- Itt valami szokatlan dolog készül, - mondta John
4820 I    |                 csaknem világos volt, a haja szõke és nem gyapjas fekete, az
4821 VIII |                     gyûjthesse a majom-nyelv szókincsét, fonográfot állított föl
4822 III  |                      a vihart is mindig szél szokta megelõzni.~- Még ágyúkkal
4823 XIII |                    azt szeretném tudni, hogy szoktak-e enni adni a foglyaiknak?...~-
4824 XIII |                     Vagy nem inkább õk maguk szokták-e fölfalni õket? - tette hozzá
4825 XV   |                  alkalommal hevesen össze is szólakozott egy hatalmas termetû katonával,
4826 X    |             izgatottan leste-várta, hogy nem szólal-e meg. Llanga még egyre hûsítgette
4827 XVI  |                     a nagy nemzeti ünnepeken szólaltatták meg, Ngala nagyjának, aprajának
4828 VIII |                     volna el a doktort meg a szolgáját:~De most Max Huber és John
4829 XVIII|                      faktória fogadta örökös szolgálatába, Llangát pedig a két jó
4830 XVII |                    királyi felsége személyes szolgálatában.~Mind a mellett Khamis és
4831 I    |                nagyon jól fizetik. De meg is szolgálják bérüket, mert a szinte izzó
4832 IV   |                      a kit Khamis már régóta szolgált.~- Elvesztette a fejét, -
4833 VIII |                         A tutajra szállok hû szolgámmal.~Augusztus 9. - Lefelé ereszkedünk
4834 XIV  |                 vállamra verne, s francziául szólítana meg: - «Hogy vagy, öregem?»~
4835 XVII |           meglepettnek.~- Johansen doktor, - szólította meg John Cort németül: -
4836 X    |                      könyörögne...~Már éppen szólni akart a férfiaknak, mikor
4837 IV   |             természete folyton a rendkívülit szomjazta és a legnagyobb vakmerõségekre
4838 VIII |                      van például az éhség és szomjúság kifejezésére is. Hogy szótárba
4839 XVIII|              könyörögtek neki: a derék vagdi szomorúan rázta a fejét és a sûrû
4840 XV   |                     nyomban jól elpáholta, a szomszédjai pedig segítettek neki. Aztán
4841 XV   |                 Valószínû volt tehát, hogy a szomszédságban egy velük rokon, vagy hozzájuk
4842 V    |                  szinte fülsértõ hangverseny szórakoztatta az utasokat. Ezer meg ezer
4843 XV   |                osztályozhassa õket és helyet szorítson nekik a jó Isten óriási
4844 XVI  |                      bivalyfejet - még pedig szõröstõl-bõröstõl, szarvastól - rakott a feje
4845 IV   |                  hosszú órát, veszedelmek és szorongás közepette! Mert, ha nem
4846 VIII |               gerendákat erõs növényindákkal szorosabban összekötözték, s még valamivel
4847 XV   |                    ember tud s ez a képesség szorosan egybefügg a belsõ, lelki
4848 X    |                      öt-hat évesnél. A teste szõrtelen volt, csak gyér, selymes,
4849 VIII |              szomjúság kifejezésére is. Hogy szótárba gyûjthesse a majom-nyelv
4850 XIV  |                  valami növényrostból durván szõtt-font szellõs ruhában jártak,
4851 XIII |                      megenné a húsát a végsõ szükségben, bármint undorodott is tõle!...
4852 XIV  |                 erdõlakók nem csupán a testi szükségleteik kielégítése czéljából beszéltek,
4853 II   |                      menjek én is...~- Nincs szükségünk rád - mondta Khamis haragosan.~-
4854 XIV  |                      Megtalálnád-e a barátod szüleinek a házát?~- Bizony aligha,
4855 XIV  |                     ennek a kis suhancznak a szüleivel beszélhetnénk...~- Igaz
4856 IV   |              amerikaiak általában. Bostonban született, de a yankee-nek csak a
4857 XIV  |                      mert Llanga a jót nem a szülõkkel tette, hanem Li-Mai-val
4858 XIII |                 mondta John Cort, hosszasabb szünet után.~- Nos, ha beszélnek, -
4859 I    |                     John Cort fölhasználta a szünetet és hirtelen közbe vágott:~-
4860 XII  |                    Mikor fölébredtek, valami szürke derengés mutatta, hogy a
4861 XII  |                   még sokkal bizonytalanabb, szürkébb volt, hogysem jól láthatták
4862 IV   |                     volt, barnával tarkított szürkésszõrû antilop, még pedig jókora
4863 IV   |                      szárnycsattogása.~Végre szürkülni kezdett, s a két jó barát
4864 VIII |                    immár kutatásaiknak?... A szûkszavú napló utolsó följegyzése
4865 IX   |                   óra múlva csakugyan meg is szûnt. Ez idõ alatt megreggeliztek,
4866 IX   |                    tele voltak hólyagokkal a szúnyogcsípésektõl.~Ezen a reggelen jó egy
4867 X    |            kényelmesen és békében alhattak a szúnyogoktól.~Az afrikai idõjárás nagyon
4868 XVII |                      mert még a fákra tûzött szurokfáklyák is alvófélben pislogtak.~
4869 II   |                     sem hallunk, mint az égõ szurokfenyõ sistergõ pattogását... E
4870 II   |              mozogtak a rengeteg szélében.~- Szurokfenyõ-fáklyák, - mondta Urdax - látni
4871 IV   |                      fû, félig elszenesedett szurokfenyõ-gallyak hevertek szerteszét, s valamivel
4872 XV   |                 állatokra s halálmegvetéssel szúrták, vágták, aprították õket.
4873 II   |                    voltak ötven lépésnyire a tábortól, mikor megpillantották Llangát,
4874 II   |                     akkor már nem égtek a mi tábortüzeink, talán meg sem láttak bennünket...
4875 XIV  |                  fehér asszonyoké.~E mellett tagadhatatlan volt, hogy ezek az erdõlakók
4876 IV   |                helyes volt, s ezt Khamis sem tagadhatta. De e miatt még sem lehetett
4877 XVI  |                   ember voltát ezért még sem tagadja senki.~Lo-Mai szívességébõl
4878 VIII |                     kis társaságnak egyetlen tagja sem bírt megfelelni.~- Nézzük
4879 VIII |                  majom-gyarmatnak a jelesebb tagjait, melyet Közép-Afrika rengetegeiben
4880 VI   |                    fenyegetõ morgásuk, dühös taglejtéseik mutatták, hogy nagyon szeretnék
4881 VIII |          meggyõzõdésre jutott, hogy a majmok tagolt nyelven, szavakkal beszélnek,
4882 I    |                  Bahar-el-Abiad forrásvidéke táján John Cort és Max Huber még
4883 II   |                     mert az Ubanginak ezen a tájékán gyakran megfordulnak a kóbor,
4884 V    |             mértékben kifejlõdött benne az a tájékozási képesség, mely a szabadban
4885 V    |                  voltak; s ezek a levelek is tájékoztathatták a forelopert, mert az a
4886 III  |                    falvakat söpör el, vagy a tájfunt, mely a hajókat több kilométernyire
4887 XII  |                 Huber.~Mindjárt megkezdték a takarékoskodást: körülbelül egy kilogramm
4888 XVI  |                      volna egy kis foldozás, takarítás.~Mind a mellett, midõn a
4889 XV   |                    egy erõteljes vagdi éppen takarította a szobájukat és friss, illatos
4890 II   |                        kérdezte Max Huber.~- Takarodjál viasza!... egy-kettõ! -
4891 I    |                  Llanga kihozta a kocsiból a takarókat, a két jó barát leheveredett
4892 XIII |                   járást. Apró, csenevész fû takarta a földet: vörösbarna, fakó
4893 V    |                   õket, akkor átázik az erdõ talaja, s nem lesz hová feküdniök.
4894 VI   |                   már változást vett észre a talajon, s ebbõl következtette,
4895 V    |                     marad.~A szilárd, kemény talajt magas, giz-gazos fû borította,
4896 VIII |             megvizsgálta a kunyhót, hogy nem talál-e benne valamit, a minek hasznát
4897 I    |                     talál benne?~- Ugyan mit találhatnék, Max?... Talán bizony elbûvölt
4898 VII  |                ütöttek valahol... S miért ne találhatnók meg itt létüknek bármi kis
4899 X    |                      Jobb helyet keresve sem találhattak volna; pár lépésnyire egész
4900 III  |                vadász a szeme és a füle közt találja el, akkor nem igen érheti
4901 VI   |                      hogy megfelelõ szállást találjanak éjszakára. Rövid keresés
4902 XVIII|                    Sõt örültek is a váratlan találkozásnak.~Tudván, hogy Lo-Mai barátjuk,
4903 II   |                tartaniok, mert lépten-nyomon találkozhatnak európaiakkal.~De vajjon
4904 IV   |                     a síkon ellenben könnyen találkozhatnánk velük, s ez életünkbe kerülhetne.
4905 IV   |                      melyekkel lépten-nyomon találkozhatni a Kongó e nagy mellékfolyóján.~
4906 IV   |                 legföljebb csak fenevadakkal találkozhatunk, de bennszülöttekkel nem.
4907 X    |                      ha semmi akadállyal nem találkoznak, nyolcz-tíz nap múlva az
4908 XVII |                    és társainak már elõbb is találkozniok kellett volna vele, vagy
4909 IV   |               francziát - elõbb még meg kell találnunk ezt a képzelt folyót...~-
4910 XV   |              töltéses ládát a sziklákra; ott találták meg a vagdik s onnan hozták
4911 VI   |                   össze a vastagbõrû iszonyú talpai alatt, s az orrszarvú otromba
4912 VII  |                három-négy korhadó deszkát és talpfát újjal cserél föl, nem kell
4913 X    |                     már nem kellett a majmok támadásától félniök. A majmok ugyanis
4914 IV   |                  izmos faóriások daczoltak e támadásokkal s törhetetlen bástyaként
4915 II   |                 megdöbbent?... Talán a vadak támadásra készültek?...~Ezt nem lehetett
4916 IV   |                      kell, védjük magunkat a támadásuk ellen.~- Úgy látszik, hogy
4917 IX   |                      pontról, a honnan rájuk támadhatnának. Midõn tehát a tutaj, a
4918 X    |                   van.~De hátha a szörnyeteg támadja meg õket?... Ha a tutaj
4919 VI   |               komolyan aggódott, hogy meg is támadják, de délután két óra tájban
4920 II   |                    sem mutatta, hogy a vadak támadni szándékoznak: de akkor, -
4921 II   |                   nesz. Úgy látszott, hogy a támadók nem mozdulnak az erdõbõl,
4922 II   |                   visszaverte a kisebb számú támadókat, s egyetlen emberét sem
4923 IX   |                  foreloper.~A majmok valóban támadtak. Mindkét partról kövek,
4924 XVI  |                  ital erjesztett, megforrott tamarind-bor volt, melyet borssal fûszereztek.
4925 IV   |                 menekültek láthatták, hogy a tamarind-liget tövestõl ki volt tépve.~
4926 IV   |                      a mely keletre folyik a tamarindos halomtól. Egyenesen a rengetegnek
4927 III  |                       Hátha leszökhetnének a tamarindról elõbb, mint kidõl?... S
4928 I    |               járhatatlan.~- Ugyan, ugyan! - tamáskodott a franczia.~- Lehet, hogy
4929 XV   |               amerikai, a kit a foreloper is támogatott, lebeszélte errõl.~- Nem,
4930 VII  |                    siklik a vízen.~- Ez okos tanács, Khamis - hagyta helyben
4931 IV   |             mindeddig Urdax volt a fõnökünk. Tanácsait mindig megfogadtuk és követtük,
4932 IV   |                     türelmetlenül.~S mivel a tanácskozásnak vége volt, csakugyan nem
4933 II   |                  Khamis már együtt voltak és tanácskoztak. Az idõ féltizenegyre járhatott.
4934 IV   |                     a kis társaság a jövõrõl tanácskozzék. Mind a négyen beljebb húzódtak
4935 IV   |            Librevilletõl.~S most itt álltak, tanácstalanul és elhagyatva a «Nagy Õserdõben»,
4936 XVII |                  ünnepélyen.~- Itt nincs mit tanakodnunk, - mondta most Khamis. -
4937 XVI  |              akárcsak az európai részegek.~A táncz azonban egyáltalában nem
4938 XVI  |            hasonlított a mi ütemes szabályos tánczainkhoz. Mindenki tetszése szerint
4939 XVI  |                      nem szabályozója volt a táncznak, hanem csak egyszerû hangverseny:
4940 XII  |                    az amerikai, - mert akkor tánczolna, mozogna: ez pedig mozdulatlanul
4941 XVI  |                     is.~- És nem is a zenére tánczolnak...~- De legalább van érzékük
4942 XVI  |                    szabadon hagyott térre és tánczolni kezdett, mialatt az öregek
4943 XVI  |                  hangversenynek, az elõbbeni tánczoló párok ismét összeálltak
4944 IX   |                      majom ugrált, sivított, tánczolt, marakodott a fákon, a mennyit
4945 XVI  |                 búcsú: a legények és leányok tánczra perdülnek a korcsma udvarán,
4946 XVI  |                       ha csak valaki meg nem tanította ezeket a vadakat a kintorna
4947 XII  |                      Hubert és a forelopert. Tántorogva fölkelt, néhány száraz ágat
4948 XIV  |                      adtán megszökhessünk és tanulmányaink eredményét föltálalhassuk
4949 XV   |                      XV. FEJEZET.~Három heti tanulmányozás.~Meddig maradnak Khamis
4950 VIII |                   egyedül, hogy zavartalanul tanulmányozhassa a négykezû állatokat.~De
4951 XIV  |                   itt maradni pár évig, hogy tanulmányozhassam ezt a különös fajt... De
4952 XIV  |          járhassunk-kelhessünk a városban és tanulmányozhassuk a vagdikat...~- És másodszor?...~-
4953 VII  |                      barlang nagyon kellemes tanya volt. A fenekét finom, száraz
4954 IV   |                  vastagbõrûek még mindig ott tanyáznak a síkon.~S a négylábú szörnyetegek
4955 III  |             különösen ily helyeken szeretnek tanyázni... De vajjon nem a megtorló
4956 IV   |                 visznek, valósággal embervér tapad.~A kirándulás, mint tudjuk,
4957 VIII |                      lapjai szinte egymáshoz tapadtak a nedvesség miatt.~- Nem
4958 IV   |                   Épp úgy bízunk önben is, a tapasztalatai és becsületessége miatt...
4959 I    |                      úgy, hogy kevés érdekes tapasztalatot, kevés kalandot értünk,
4960 XV   |                 rendkívülit, most azt kezdte tapasztalni, hogy ez a rendkívüli helyzet
4961 I    |                    éves, de nagyon edzett és tapasztalt elefánt-vadász volt. Mivel
4962 XIII |                      fölébredtek, meglepetve tapasztalták, hogy az erdõnek ebben a
4963 XV   |             törzsekben is. Ezeknél pedig nem tapasztaltam... Nincsen istenük; nincsenek
4964 XV   |                  mellé mindig jutott növényi táplálék is: fõzeléknek megfõzött
4965 IV   |                      nagy és sok mellékfolyó táplálja õket, korántsem oly bõvizûek,
4966 XV   |                 hanem kicsiholnak, a szikrát taplóban fölfogják s az égõ taplót
4967 XV   |                  taplóban fölfogják s az égõ taplót szénába dugják, melyet fújva
4968 VI   |                     pillanat alatt le fogják taposni a bokrokat, s rárohannak
4969 X    |                 szoros értelmében ízzé-porrá tapossák.~Arra gondolni sem lehetett,
4970 III  |                     legelõször is ízzé-porrá taposták az utolsó ökröt, s aztán
4971 IV   |                    fontot nyomhatott. Llanga tapsolva ugrálta körül a drága zsákmányt,
4972 V    |                       mit bámuljon inkább: a tarka-barka gyönyörû papagályokat, az
4973 VI   |                martak.~Viszont ezer meg ezer tarkábbnál-tarkább pillangó, szitakötõ és libellula
4974 IV   |         mindnyájuknak.~Inyala volt, barnával tarkított szürkésszõrû antilop, még
4975 IX   |                   nagy szerecsen-dióval épen tarkón dobták.~- A keservét! -
4976 III  |                    elefánt, oda érve elhullt társához, pár pillanatra megállt
4977 VII  |                   abból az irányból, a merre társaik eltávoztak.~- Ez a Max hangja! -
4978 VII  |          lélekszakadva futottak oda, s mikor társaikhoz értek, a franczia így szólt:~-
4979 VII  |                       bár élénken integetnek társaiknak, hogy jöjjenek oda.~Khamis
4980 XVII |                   meg John Cort németül: - a társaim meg én hódolattal járulunk
4981 VI   |                     õ sem volt szerencsésebb társainál. A golyó ugyan bement az
4982 III  |                  Hubert, a ki kissé elmaradt társaitól...~E pillanatban John Cort
4983 XIII |             kaucsuk-inda tejes nedve.~Most a társalgás félbe maradt, mert a fogaknak
4984 VIII |                   megörökítse velük a majmok társalgását. Sõt azt is megfigyelte,
4985 XIV  |                  figyelmesen hallgatta ezt a társalgást és különösen két dolgot
4986 VIII |                     makacsul vonakodtak vele társalogni.~Ez volt az eredménye Garner
4987 XVII |                    hiába igyekezett a majmok társaságába tolakodni; Johansen doktor
4988 VI   |                      s meglátván tõrbe esett társát, vad ordítással felelt amannak
4989 XVIII|                    már nyugtalanul várták és tárt karokkal fogadták õket a
4990 VII  |                     rézdoboz hevert, melynek tartalma, ha ugyan volt benne valami,
4991 XIII |                melyek óriási magas építményt tartanak; egybe fonódó, sûrû ágaik
4992 XIII |                 hasonlítanak hozzá. Járásuk, tartásuk, fejük alkotása és a hajuk
4993 IX   |               sebesebb volt, sem hogy sokáig tarthatott volna, s egy óra múlva csakugyan
4994 IV   |                    józanabb társa vissza nem tartja.~Libreville, a honnan e
4995 XIV  |                    mi lesz belõlük, ha fogva tartják õket. Librevilleben senkinek
4996 XVI  |                      egyáltalában embereknek tartjuk!~- Pedig annak kell õket
4997 XIII |                   mint eddig. Valami folyton tartó, egyhangú morajlást, tompa
4998 V    |               remélhették, hogy a tiszta idõ tartós marad.~A szilárd, kemény
4999 VII  |                  melyet eddig járhatatlannak tartottak.~Khamis ezalatt gondosan
5000 X    |           majom-kölyök, s ezért még arra sem tartották érdemesnek, hogy közelebbrõl
5001 XIV  |              idegennek pedig éppenséggel nem tartoztak hálával s Llanga kedvéért
5002 X    |                   megkérte John Cortot, hogy tartsa egy kissé a kormányt, õ
5003 XV   |                    hogy holtuk napjáig fogva tartsák ezeket az idegeneket, a
5004 XIV  |         legnagyobbrészt tiszta, csinos házak tárva-nyitva voltak, s látni lehetett
5005 X    |                      lomha szörnyeteg ásítva tátotta ki félelmetes fogakkal ékes
5006 II   |                 tûzzel a fenevadakat akarják távol tartani tanyájuktól, s az
5007 VI   |                      utasok igyekeztek minél távolabb lenni ettõl a kész veszedelemtõl.
5008 VI   |                    orrszarvút, de meglehetõs távolban, úgy hogy nem kellett a
5009 XII  |                   Tehát rossz irányban, mert távolodtak a folyótól... De mindegy!
5010 VI   |                    mint a nap aláhanyatlott, távolról békabrekegést hallottak.~-
5011 XVII |                    hiszem, hogy megengedné a távozást, - mondta Max Huber, rövid
5012 XVIII|                     fia a partról integettek távozó barátaiknak...~A menekülõk
5013 VIII |                  Mikor hagyták el?... Önként távoztak-e el, vagy úgy hurczolták
5014 XVII |                   hátha nem engedi meg, hogy távozzunk?~- És ugyan miért ne engedné
5015 V    |                   váltakoztak minduntalan: a teck, az acajou, a vasfa, a soha
5016 III  |                       felelte a foreloper.~- Tedd, a mit mondok! - rivallt