Fejezet

5517 VII  |                  megvan. Vidáman nézegették, válogatták tehát a törzseket, midõn
5518 VII  |                       mert már semmi harapni valónk sincs. Ez a nagybélû Llanga
5519 XIII |                    Ez a föltevés nem is volt valószínûtlen, mert Közép-Afrika vad szerecsen
5520 VIII |                    Khamis elõször is harapni valót készített, még pedig ezúttal,
5521 XIII |                    hibája már közmondássá is vált!...~- Aztán még az sem bizonyos,
5522 XVIII|                    sem Llanga soha többé nem váltak meg európai barátjaiktól.
5523 V    |                   ipar. A legdrágább fanemek váltakoztak minduntalan: a teck, az
5524 III  |                    és mocsaras vidék egymást váltja föl, s ezek a vastagbõrûek
5525 I    |                      hogy kik és mily idõben váltják föl egymást, mert ezen a
5526 I    |                      a szó szoros értelmében váltópénz: vele fizetnek mindenféle
5527 XIV  |                 pajtásához szaladt, pár szót váltott velük, s aztán ismét visszatért
5528 IX   |                sziklák közt. Ez aztán megint változatossá tette a vacsorát.~Mivel
5529 VI   |                   elkészítsék az ebédet.~- A változatosság kedvéért, - mondta Max Huber -
5530 X    |                idõjárás nagyon szeszélyes és változó. A tegnapi verõfényes idõre
5531 XVI  |                    hogy egyik nóta a másikat váltsa föl?...~Ezt kérdezte magában
5532 V    |                    ezen a vidéken laktak-e a vambuttik, batinák, akkák és bazunguk,
5533 VI   |                   két orrszarvú, mintha csak vámot akarnának szedni az átmenõ
5534 VI   |            tekintgetett körül, míg a többiek várakozva néztek rá, hogy mit tanácsol.~
5535 XVI  |                  Késõbb!... késõbb!...~- Hát várakozzunk, - nyugodott bele Max Huber. -
5536 XV   |                    De ha papok és kuruzslók, varázslók nem voltak is a vagditörzsben,
5537 VI   |                     kész veszedelemtõl. Nagy vargabetût csinálva ismét rátértek
5538 XV   |                     a kezében, édes Max...~- Várja meg a kellõ pillanatot s
5539 XIII |                       a mit hoztam...~- Alig várom, hogy megköszönhessem nekik
5540 XV   |                    Mióta a foglyok a vagdiak városában laktak, négyszer-ötször
5541 XVI  |                  John Cort, - mint a mi nagy városainkban a tömeg; kíváncsi, zajos,
5542 XVII |                 fajult. Ezért nem törõdött a városba érkezett négy idegennel:
5543 XV   |                    megkísértette kilopózni a városból, de mindannyiszor sikertelenül.
5544 IV   |        kilométernyire e fõvárostól van Glass városka, a hol több angol, német
5545 IV   |                      kormányzója is és a kis városnak van kórháza, misszionárius-telepe,
5546 XVIII|                   lehettek a levegõben épült várostól.~Elhatározták, hogy itt
5547 XVII |                      föl a fák sudarán épült városukba.~A doktor bennszülött szolgája
5548 II   |                  nyilai el ne találják õket.~Vártak. Sehonnan semmi nesz. Úgy
5549 I    |             változatos volt, én mégis többet vártam tõle.~- Micsoda?... Még
5550 I    |            üvegáruért egy kis szerecsen fiút vásároltak a bennszülöttektõl, a kik
5551 VII  |                      egész homlokzata rácsos vasból készült, s ennek következtében
5552 V    |            minduntalan: a teck, az acajou, a vasfa, a soha nem rothadó campéche,
5553 IX   |                  rakott a tutajon, rátette a vasfazekat, beleaprította a húst, hadd
5554 VIII |                    is megtehették, mert volt vasfazekuk, sõt még lábasuk is.~Aztán
5555 XIV  |                      szegezte fából készült, vashegyû alabárdját.~- Lám, lám! -
5556 VIII |                   czélra Garner összerakható vasketreczet készíttetett magának, s
5557 VII  |                      volt benne: egy elég jó vaslábas, vasfazék, bögre, három-négy
5558 IX   |                 Egész czók-mókjuk ez volt: a vaspántos ládikó a töltésekkel, a
5559 VII  |                      állatkertekben.~Ebben a vasrácsban volt egy ajtó, - s ez az
5560 III  |                     lehetett, tehát elegendõ vastagok voltak, hogy az elefántok
5561 XIV  |                      pár méter durva szövésû vászon lógott.~Két vagdi, egy férfi
5562 VII  |                    jegyzõkönyv volt, melynek vászontáblájára ez a két szó volt rányomtatva:~
5563 XIV  |       Mszelo-Tala-Tala Õ Felségével... Akkor véd- és dacz-szövetséget kötünk
5564 II   |                 ütnek, s készülõdnünk kell a védelemre.~- De miért nem ütöttek
5565 IX   |                      gondoskodniok kellett a védelemrõl. Mert ez a roppant hadsereg
5566 XV   |                      oda nem siet és meg nem védelmezi.~Lo-Mai ez alkalommal hevesen
5567 IX   |                     Elég baj már az is, hogy védenünk kell magunkat!...~- De õk
5568 II   |                 puskát. Mindnyájan lehetõleg védett helyre vonultak, hogy a
5569 IV   |               helyben John Cort - s ha kell, védjük magunkat a támadásuk ellen.~-
5570 III  |                    õserdõ szilárd bástyaként védte meg õket a félelmes állatok
5571 X    |                közepén, mely alatt az utasok védve voltak az esõtõl.~Délelõtt
5572 II   |                     Most már közel volt útja végczéljához: még csak ezt a nagy erdõt
5573 XIII |                      voltak, nem láthatták a végét.~Az utczákon sürögtek-forogtak
5574 IV   |                    foreloper útitervét, a ki végezetre még ezt mondta:~- Tudom
5575 I    |              emberevõ törzs pecsenye-nyársán végeznõk be?~- Nem, John, nem: ennyire
5576 XIV  |               sürgött-forgott az utczákon, s végezte «napi teendõit.»~A kunyhó,
5577 XIV  |             asszonyokat, a mint szorgalmasan végezték házi dolgaikat. A férfiak
5578 XIV  |                      Vagdi-törzs fõvárosában végezzem be napjaimat!...~- Pedig
5579 VI   |                   hihetetlen dolgokat tudnak véghez vinni, oly erõs és kemény.~
5580 VII  |                  kényelmes és kellemes lesz.~Végigtekintettek a folyón. Fölfelé csaknem
5581 III  |               bömbölés úgy harsogott, mint a végítélet trombitája és szinte érezni
5582 X    |              megkaphatta, a mint már majdnem végképen a víz alá merült, s lihegve
5583 XVII |                   igaz volt: Johansen doktor végképpen õrült volt. Az elméje már
5584 III  |                              III. FEJEZET.~A végpusztulás.~Öt perczbe sem telt, hogy
5585 XVI  |                legnagyobb türelmetlenségére. Végtelenül dühbe hozta, hogy Mszelo-Tala-Tala
5586 XV   |                     nem értik az övéket... S végül: nem azt parancsolta-e a
5587 XVIII|                   itt az ideje, hogy hasznát vegyék a puskájuknak...~Raggi,
5588 III  |                     De vajjon nem a megtorló végzet hozta-e most a portugál
5589 III  |                      Mindamellett az elefánt végzete kikerülhetetlen: a napjai
5590 IX   |                     esett el, mire a tutaj a végzetes fa alá ért, de a többiek
5591 II   |            vadmacskának: lehet, hogy hasznát vehetjük.~- Úgy van!... jó szemem
5592 VIII |                     valamit, a minek hasznát vehetnék. Különös és szinte megmagyarázhatatlan
5593 XV   |                          Kitûnõ hasznukat is vehetnõk, - vágott közbe John Cort -
5594 V    |                  minden ágon ott kígyózott a vékonyabb-vastagabb inda, s némelyik hosszú
5595 IV   |              parazsuk volt, Khamis rátette a vékonyan fölszeletelt húst, melynek
5596 VII  |                        Arról, a melyet látni vélek... amott a fák közt... valami
5597 XIV  |                        Ehhez azonban, én úgy vélem, két dolog volna szükséges,
5598 X    |                      meg õket?... Ha a tutaj véletlenül neki megy, vagy ha az emberek
5599 XIV  |              ismételten két-három német szót vélt hallani, s köztük a «Vater»
5600 III  |                 trombitált, s a futók érezni vélték forró leheletét is. A föld
5601 VII  |                   egy pillanatra, s álmomban véltem hallani azt a szót.~Ezért
5602 XIV  |                     s aztán ismét visszatért vendégeihez. Látszott rajta, mily büszke,
5603 X    |                     vagy hogyan invitálják a vendégeiket ebédre?...~- Az amerikai
5604 X    |                   hogy elûzze az alkalmatlan vendégeket.~Llanga ugyanis tojásokat
5605 XIV  |             gondolataik, sõt érzelmeik is. A vendégszeretet maga oly fejlettebb erkölcsi
5606 XIV  |                    erdõlakó nagyon szívesen, vendégszeretettel fogadta látogatóit; az anya
5607 VIII |                      katholikus misszióba.~A vendégszeretõ hittérítõk nagyon szívesen
5608 VIII |                     hol újra szívesen látták vendégül, egészen június 18-ikáig.
5609 XV   |                 mondta Max Huber - s rá kell vennünk azt a pápaszemes majmot,
5610 X    |           belefordult a vízbe, melyet csurgó vére vörösre festett.~Khamis
5611 I    |                   sem? - kérdezte John Cort, verejtékezõ homlokát törülgetve:~- Hát
5612 XV   |                   rövid volt ugyan, de annál véresebb. A harczosok bátorsága és
5613 I    |                     vállukon a húst, lábukat véresre töri a rög és a kõ, úgy
5614 X    |                     kétségbeesetten csapkod, vergõdik, el-elmerül és ismét fölbukik.~
5615 IX   |                 következõ perczben pedig ott vergõdött a tutajon. Lehetett 8-9
5616 IX   |                      halálos sebbel, kínosan vergõdve, hörgõ üvöltéssel zuhant
5617 II   |                     harczra, az utolsó csöpp vérig. Mert az Ubangi-melléki
5618 XVI  |                 bútordarab egy közönséges... verkli, azaz kintorna volt!...
5619 VIII |                      s a doktor szerzett egy verklit, magyarul kintornát is,
5620 XIV  |                      barátságosan a vállamra verne, s francziául szólítana
5621 III  |                   tamarindok lombjai susogva verõdtek össze a nagy rázkódtatástól.
5622 VI   |                     valósággal sûrû felhõkbe verõdve zsongtak-bongtak a kis társaság
5623 XII  |             lombsátor itt-ott meggyérült s a verõfény jobban átszûrõdhetett rajta.
5624 X    |             szeszélyes és változó. A tegnapi verõfényes idõre ma borult nap következett,
5625 III  |                  közelebb, mint a rettenetes verseny kezdetén. De már fáradni
5626 X    |                   franczia. - Talán csak nem verted a fejedbe, hogy éppen olyan
5627 XV   |            fenyegették. Egyszer talán meg is verték volna, ha Lo-Mai a zajra
5628 XVI  |                  arra. S ha ilyenkor a heves vérû franczia taglejtésekkel
5629 II   |                    sötét sárga füstjükrõl és vérvörös lángjukról.~- Én is azt
5630 V    |                   akkor a tûzgyújtás nem jár veszedelemmel.~Félni csak az esõtõl félhettek,
5631 VI   |                  távolabb lenni ettõl a kész veszedelemtõl. Nagy vargabetût csinálva
5632 IV   |            koromsötétben... Hat hosszú órát, veszedelmek és szorongás közepette!
5633 I    |                     Mivel útjuk nagyobbik és veszedelmesebb felét már megtették, s közeledtek
5634 V    |                  értelmesek, harcziasak, sõt veszedelmesebbek voltak, mint az északra
5635 X    |                    állatok, azért mégis igen veszedelmesek, mert ha megijednek, megdühödnek,
5636 III  |                  Urdax és a foreloper ültek, veszedelmesen recsegett egész hosszában.
5637 X    |            szerencséjük lesz, s a víziló nem veszi észre õket...~Pár pillanattal
5638 XV   |              rendkívüli helyzet napról-napra veszít érdekességébõl, sõt határozottan
5639 X    |                    kötöttek ki, hogy idõt ne veszítsenek, hanem a tutajon sütötték
5640 VI   |                  lennünk arra is, hogy észre vesznek bennünket, s akkor lõnünk
5641 VII  |                     Khamis, hogy nem is kell veszõdnie a tutajjal...~- Miért nem? -
5642 VI   |                     vad, féktelen düh lett a veszte: szarva ott érte a baobab
5643 XII  |                 maradunk, elpusztulunk... Ne vesztegeljünk tehát, hanem elõször is
5644 X    |               töltéseinknek, mint hogy rájuk vesztegessük.~- Már csak azért is, -
5645 X    |                      De különben nem is volt veszteni való idejük.~- Ki, a partra!...
5646 X    |                 ketreczre, a hol pótolhatjuk veszteségünket.~- Hahaha! - kaczagott Max
5647 II   |                       s egyetlen emberét sem vesztette el. Most már közel volt
5648 XVI  |                 vagyunk, azért még talán nem vesztettük el az emberi ábrázatunkat!...~
5649 XV   |                      Testi ügyesség dolgában vetekedett ez a törzs a legnagyobb
5650 XV   |              törtetnek elõre, mint a lavina: vetések, ültetvények, kerítések,
5651 XVII |                    eshetõségére is, vállukra vetették a puskájukat, s szétosztották
5652 X    |                      elkergetésére: ha tûzre vetik, oly maró és sûrû füstöt
5653 V    |                    Nincsen veszedelem?~- Nem vettem észre semmit...~- Menj hát
5654 XIII |                        Ngala.~- S van valami vezérük?... fõnökük?...~- Van.~-
5655 XVIII|              ünnepélyen sújtotta volna agyon vezérüket, nem rémültek volna meg
5656 XII  |               rengetegbõl, sötét útvesztõbõl vezessen ki.~- Még pedig minél elõbb! -
5657 XII  |               legalább megmondaná, hogy hová vezet...~- Bánom is én, akárhová! -
5658 XVIII|                     szerveztek s a foreloper vezetése mellett indultak el a nagy
5659 I    |                     karaván feje is, melynek vezetését, mint már mondtuk, a szerecsen
5660 XII  |                   úton hozták õket ide. Hová vezetett ez a csapás?... A folyóhoz?
5661 XIV  |                   rajta, mily büszke, hogy õ vezetheti sétálni az idegeneket. S
5662 IV   |                    jól fog esni a pihenés.~A vezetõben meg lehetett bízni; bizonyos,
5663 II   |                    nesztelenül oda mászott a vezetõhöz, gyöngéden fölrázta, s mikor
5664 XII  |                   melyiken jártak, úgy, hogy vezetõjük nélkül okvetlenül eltévedtek
5665 II   |                 eljött! - mondta Max Huber a vezetõnek. - Olyan szemei vannak,
5666 XII  |                  Cort - nem azért állt-e meg vezetõnk éppen itt, hogy legyen mit
5667 XIV  |                    többfélét kérdezett a kis vezetõtõl, remélve, hogy Li-Mai talán
5668 VI   |                                              VI. FEJEZET.~Elõre, délnyugatnak!~
5669 II   |                      Max Huber.~- Takarodjál viasza!... egy-kettõ! - parancsolta
5670 IX   |                     nagy élvezettel nézték a vidám ficzkók élénk kergetõzését,
5671 VII  |                      ebédre való már megvan. Vidáman nézegették, válogatták tehát
5672 V    |                   tudós kutatók nem ezekre a vidékekre indulnak, hanem az örök
5673 I    |                 bejártuk ennek az ismeretlen vidéknek, hogy szembe szálltunk néhány
5674 XVIII|                  európaiaktól már látogatott vidékre.~Április 16-ika volt, mikor
5675 VIII |                kétszáz mérföldnyire a lakott vidéktõl, s ott fog lakni a majmok
5676 XVI  |                       Mindenfelõl özönlött a víg nép, mely épp oly ünneplõ
5677 X    |                      úr!...~- Bizony jó lesz vigyáznod!... Ezek az állatok még
5678 VIII |                    is járnak, tehát jól kell vigyáznunk magunkra.~- Igaza van, John
5679 V    |                    Huber, hanem annál jobban vigyázott. Gyanúsat azonban õ sem
5680 V    |                      intette John Cort, hogy vigyázzon, mert eltéved: akár csak
5681 X    |                   bosszankodott Max Huber. - vigyázzunk, Khamis, hogy a sodrába
5682 XVII |                    nincs kedve, akkor hogyan vigyék ki a házból?...~Khamis és
5683 X    |                   hogy kár ne essék bennük a viharban. Másnap, ha ismét a tutajra
5684 II   |                     sem volt nyoma a készülõ viharnak: a czikázó villámok, az
5685 III  |                    fölhajtott, mint a hogy a vihart is mindig szél szokta megelõzni.~-
5686 X    |                  legalább valami biztos hírt vihetnénk felõle Librevillebe! - sóhajtott
5687 XII  |                   Huber. - A megmentõink nem vihettek bennünket nagyon messzire...
5688 VII  |                                              VII. FEJEZET.~Az üres kunyhó.~
5689 VIII |                                              VIII. FEJEZET.~Doctor Johansen.~
5690 II   |                     az egyik bolygó tûznek a világa épen belesütött. Ettõl rögtön
5691 XV   |                   rejtegetnek, mint a szemük világát.~De ha papok és kuruzslók,
5692 VII  |                  került vissza a czivilizált világba. Sem John Cort, sem Max
5693 XV   |                     egybefügg a belsõ, lelki világgal, a minõ szintén csak az
5694 II   |                közelebbrõl sokkal élénkebben világítottak, de akárhogy nézték is,
5695 X    |                      a partra ússzék.~Llanga világosan látni vélte, hogy az a rejtélyes
5696 XII  |                     csakhogy az erdõ kezdett világosodni. A lombsátor itt-ott meggyérült
5697 V    |            érdeklõdve nézegette ezt a csodás világot.~A roppant tamarindok sûrû
5698 V    |                      érzik, merre van a négy világtáj, s így soha sem tévednek
5699 III  |                    válláról... aztán a puska villant, dörrent... s az állat szívén
5700 XIV  |                   szemei élénken, értelmesen villogtak.~Az anya szelíd arczú, szinte
5701 VI   |            hihetetlen dolgokat tudnak véghez vinni, oly erõs és kemény.~Az
5702 XVIII|                csónakot a vízbõl s a hátukon vinniök több kilométernyire a vízesésen
5703 XVI  |                lépett ki. Valami levelekkel, virágokkal behintett bútordarabot hoztak
5704 XIV  |           gyöngysorként ragyogtak. A hajában virágot viselt, a nyakán üveg-gyöngysort, -
5705 X    |                  ázott utasok gyönyörû napra virradtak a förtelmes éjszaka után.
5706 V    |                ajánlkozott, hogy egész éjjel virraszt, de a két európai nem fogadta
5707 IX   |               gummi-fa alatt, s fölosztván a virrasztás tisztjét maguk közt, ott
5708 IV   |                  Elég lesz, ha csak én magam virrasztok, John úr - mondta a foreloper. -
5709 X    |                 Egész éjjel égett a tûz, s a virrasztók egy perczre sem hagyták
5710 IV   |                   Cort. - Majd Khamis meg én virrasztunk.~- Elég lesz, ha csak én
5711 V    |                     mindeddig nagyon békésen viselték magukat, s nem támadták
5712 XV   |                   onnan hozták föl ide.~- Ha visszaadták a puskáinkat, - mondta Max
5713 III  |                    rántással leszakította. A visszacsapódó törzs nagy erõvel hajlott
5714 VIII |                     bár egy napon kamatostól visszafizethetnõk ezt a szívességet.~Most
5715 XIV  |                     a jót a szülõk már akkor visszafizették, mikor Llangát a vízbefúlástól
5716 II   |                    föl Max Huber.~Lélegzetét visszafojtva figyelt a távoli zajra,
5717 II   |                  hogy esetleg jönnek, rögtön visszafutunk.~- Nézzék meg jól a puskáikat...~-
5718 XIV  |                       kiáltott föl Max Huber visszahõkölve - ezek a királyok mindenütt
5719 XVIII|                      s valószínû, hogy akkor visszahozzák Mszelo-Tala-Tala õ felségét
5720 VII  |                 megvárják, míg a franczia is visszajön és segít nekik.~E közben
5721 IV   |                     nem lehetetlen, hogy még visszajönnek.~- Kár, hogy az elefántok
5722 XV   |                  lépcsõt õrzõ katonák mindig visszakergették, sõt néha meg is fenyegették.
5723 VIII |                     tutaj kész... A csapatot visszaküldöm Nghilába... Megsemmisítem
5724 VIII |                gorilla- és csimpánz-nyelvet, visszamegy Amerikába, közrebocsátja
5725 IV   |                    elvonulnak innen.~- Akkor visszamehetnénk a karavánhoz, - mondta Max
5726 XII  |                    lennünk, hogy minél elõbb visszamenjünk a folyóhoz, új tutajt ácsoljunk
5727 X    |                      Huber nem akartak addig visszamenni a sátorba, míg meg nem tudják,
5728 I    |                   rendben van, s aztán õk is visszamentek a tamarindok alá.~Nemsokára
5729 VII  |               fölkapott valamit a földrõl és visszaszaladt társaihoz.~Mikor odaadta
5730 II   |                    francziát, a kit nem bírt visszatartani. Érezte, hogy nem hagyhatja
5731 XVI  |              játszotta ezt is, azután megint visszatolta a kintorna rézgombját és
5732 XVIII|                  akart rohanni...~A franczia visszaugrott pár lépésnyire, lekapta
5733 VI   |                    pedig aligha tudtak volna visszaverni egy esetleges éjszakai támadást.~
5734 II   |                      de mindeddig baj nélkül visszaverte a kisebb számú támadókat,
5735 II   |                   harsogás nem a mennydörgés visszhangja volt, hanem csakis négylábú
5736 IV   |                elefántcsonton, a mit piaczra visznek, valósággal embervér tapad.~
5737 XVIII|                    és Li-Mai tiszta szívébõl viszonozta ezt a szeretetet.~A két
5738 XVI  |              elnyûtte már a hosszú út, a sok viszontagság s nagyon rá fért volna egy
5739 XVIII|                  nekik, hogy soha sem fogják viszontlátni ezt a két derék, egyszerû
5740 VIII |              emlékeként két fiatal csimpánzt vitt haza, a melyek azonban makacsul
5741 XVIII|                      volna megtalálni az oda vivõ utat.~De mikor a lépcsõhöz
5742 XII  |                 Szerencsére találtak egy kis víz-erecskét a fák alatt, a melybõl ihattak.~-
5743 IV   |                      ittak rá a közeli patak vizébõl, tanácskozni kezdtek.~Elõször
5744 XIII |                     gyümölcsöt szedni... meg vízért is...~- És... beszélnek?~-
5745 III  |                      még a szekerczéjét és a vizes tömlõjét is kihozta a kocsiból.~
5746 XVIII|                szakadt az Ubangiba.~Ezeken a vízeséseken nem mehettek át csónakkal
5747 XIII |                       mióta a Johansen-folyó vízesésénél elszakadtak egymástól.~-
5748 VII  |                      Huber - mintha bizony a víziló-sonka nem lenne kitûnõ csemege!...
5749 VII  |                     a krokodiloktól... sõt a vízilovaktól is! - intette õket a foreloper.~-
5750 VI   |                valami vadkacsafélét; tehát a víznek közel kellett lennie. S
5751 VII  |              megfelelõ ágakat odahurczolni a vízpartra. Az amerikai és a foreloper
5752 X    |                Llanga a sátorból... A mint a vízre nézett, rögtön látta a veszedelmet...
5753 XIV  |                     voltak tehát! s kedvükre vizsgálhatták a Vagdi-népet, mely élénken
5754 IV   |                bolygó tüzek, melyeket együtt vizsgáltunk Max úrral, abban a pillanatban
5755 X    |                      mindjárt megfelelt az a vízsugár, mely körülbelül tíz láb
5756 IV   |                 folyóihoz hasonlítani. Ámbár vízterületük igen nagy és sok mellékfolyó
5757 X    |               zuhogva tört utat a földuzzadt víztömeg. Ha nem bírják idejében
5758 X    |                    majmok ugyanis irtóznak a víztõl, s mivel a fákról nem közelíthették
5759 VI   |                    mi szerencse volt, mert a vizük már fogyni kezdett.~- Úgy
5760 XII  |                     vagyunk.~- Csak legalább vizünk is volna! - sóhajtott a
5761 XIV  |                   nagyobb fajta kancsó, tele vízzel, szintén égetett agyagból.
5762 IV   |          mérkõzhetnék vele. Területe a Kongó völgyétõl a Nílus és a Zambézi forrásvidékéig
5763 II   |                     rendkívüli!...~A fáklyák vörös tüze ötven-száz lábnyi magasságban
5764 X    |                    volt, csak gyér, selymes, vöröses pihe borította; de a homloka,
5765 IV   |                      az egyik fa tövében még vöröslött a hamvadó parázs.~A franczia
5766 X    |                    vízbe, melyet csurgó vére vörösre festett.~Khamis elégedetten
5767 XVI  |                     elméjûek, a kiknek ember voltát ezért még sem tagadja senki.~
5768 VI   |               Összegörbedt, négyrét hajlott, vonaglott, minden izma megfeszült,
5769 VIII |                      melyek azonban makacsul vonakodtak vele társalogni.~Ez volt
5770 II   |                     sivított, mint az induló vonat füttyentése.~- Elõre, a
5771 III  |                épségben marad.~Khamis vállat vont, de azért hozzáfogott a
5772 II   |                      lehetõleg védett helyre vonultak, hogy a vadak mérgezett
5773 VIII |                  nevére, a newyorki Hayser’s Weekly czímû folyóiratban közre
5774 X    |                                              X. FEJEZET.~Ngora!~A bõrig
5775 X    |                 anyjáért síró kis gyermek!~ ~XI. FEJEZET.~Márczius 19-dike.~
5776 XII  |                                              XII. FEJEZET.~A fák alatt.~Másnap
5777 XIII |                                              XIII. FEJEZET.~A város a levegõben.~
5778 XIV  |                                              XIV. FEJEZET.~A Vagdi-törzs.~
5779 XV   |                                              XV. FEJEZET.~Három heti tanulmányozás.~
5780 XVI  |                                              XVI. FEJEZET.~Õ Felsége Mszelo-Tala-Tala.~
5781 XVII |                                              XVII. FEJEZET.~Johansen doctor
5782 XVIII|                                              XVIII. FEJEZET.~Erõszakos megoldás.~
5783 IV   |                    Bostonban született, de a yankee-nek csak a jó tulajdonságai
5784 XVIII|                        Aztán meg a dulakodás zajára oda csõdül a még nem ittas
5785 IV   |                 Kongó völgyétõl a Nílus és a Zambézi forrásvidékéig terjed, de
5786 IV   |             legnagyobb folyóját: a Nílust, a Zambézit, a Kongót és Nigert nem
5787 I    |             szerecsen-törzzsel, hogy nyilaik záporára golyózáporral feleltünk,
5788 I    |                   szemhatárt roppant erdõség zárja el, a melynek se vége, se
5789 III  |                      a mint a sûrû tömegben, zárt sorokban nyargaló kolosszusokra
5790 XII  |                   tisztást, a hová be voltak zárva. Mert a hely valósággal
5791 V    |                    természeti ösztöne minden zavarból kisegítette; nagy mértékben
5792 IX   |              indították.~A folyó tiszta vize zavaros lett a sok esõtõl, s Max
5793 IX   |                     csakugyan eredményes-e a zavarosban halászás, megint a vízbe
5794 VIII |          legtöbbnyire teljesen egyedül, hogy zavartalanul tanulmányozhassa a négykezû
5795 VI   |                       ez is antilop, másként zebra-antilop, melynek vörösbarna bundáját
5796 XVI  |                      Bûvös Vadász keringõjét zendítette rá.~Úgy látszott, hogy a
5797 XVI  |                  John Cort is.~- És nem is a zenére tánczolnak...~- De legalább
5798 IX   |                      jávor- és gímszarvasok, zergék, apró gazellák, kudu-dámvadak,
5799 III  |                        Gyorsan... gyorsan! - zihált Khamis. - Adja ide Llangát,
5800 I    |            útleírásait...~Itt a kocsi nagyot zökkent és félbeszakította a híres
5801 XIII |                  Fölötte kimagaslottak a fák zöldellõ sudarai. A síkon, bizonyos
5802 XVIII|                    sírva fakadt és görcsösen zokogott. Vele sírt a kis Li-Mai
5803 XVIII|                    melyen jöttek, kevéssel a Zongo-vízesések fölött szakadt az Ubangiba.~
5804 XVIII|                      ettõl a fáradtságtól.~A Zongo-vízeséseken alul ugyanis az Ubangi már
5805 IV   |                  hogy rövid idõn oda érünk a Zongo-vízesésekhez.~Ezek a vízesések, vagy
5806 I    |                   agyaraikból az egész világ zongoráit újra lehetne billentyûzni?...
5807 VIII |                      szerette a botanikát és zoológiát, mint az orvostudományokat.
5808 XV   |                     napra eltávoztak s aztán zsákmánnyal megrakodva tértek haza,
5809 VI   |                   sem bír elbánni vele.~Ez a zsákmány több napra való eleség volt,
5810 I    |                    föl akarták falni rablott zsákmányukat. A fiú tíz éves lehetett,
5811 XIII |                    meglátjuk.~Ezzel elõvette zsebébõl azt az érmet, melyet a kis
5812 X    |                  ápolta hát s megnedvesítvén zsebkendõjét, oda tartotta a kis beteg
5813 X    |                    vékony szalagocskát, vagy zsineget pillantott meg a nyakán,
5814 IX   |                  kudu-dámvadak, kvaggák, sõt zsiráfok is nyargalásztak a partokon,
5815 II   |                     sistergõ pattogását... E zsiványok még utóbb fölgyújtják az
5816 X    |                 szóba áll ezekkel a négykezû zsiványokkal!... Vajjon hogy köszönnek
5817 VI   |             valósággal sûrû felhõkbe verõdve zsongtak-bongtak a kis társaság körül; de
5818 II   |                     mely néha mély bõgésként zúgott át a levegõn, néha meg élesen
5819 IX   |                   vergõdve, hörgõ üvöltéssel zuhant a folyóba.~De ugyanekkor
5820 X    |                  kérdezte Max Huber.~- Talán zuhatag... vagy vízesés - mondta
5821 VIII |                 eredt az esõ és úgy szakadt, zuhogott, mintha sajtárból öntötték
5822 XV   |                  megtámadja Ngalát s ebben a zûrzavarban megszökhetnek... De akkor
5823 X    |                     felboríthatná, darabokra zúzhatná a törékeny tutajt, s akkor
5824 IX   |                      hajigáljanak!... Néhány zúzódás árán megszabadulhatunk...~-
5825 X    |                     tutajt, vagy a sziklákon zúzódik össze, vagy elkapja a sebes