Fejezet

 1 III |            már. Volt egy fivére is, Jean aki nemrég lett tizennyolc
 2 VIII|      kesztyûbe dudálni!~- Különösen Jean vigyázzon magára, akit vezérüknek
 3 VIII|        megvolt az állása.~S ki volt Jean, akit Karl és Siegfried
 4 VIII|           utóbbiak között elsõ volt Jean Nyikolev, akit társai vezérüknek
 5 VIII|   meglátszott, hogy a munka embere.~Jean Nyikolev másodéves hallgatója
 6 VIII|    természete hevességének, amelyet Jean hiába próbált csillapítani.~-
 7 VIII|        eljárás, igazad van, - szólt Jean. - De hát érdemes ezért
 8 VIII|          saját szavaitól.~- Tudjuk, Jean, - szólt Goszpogyin, - hogy
 9 VIII|       németet, Goszpogyin, - felelt Jean Nyikolev, - és ne törõdjél
10 VIII|             Majd meglátjuk, - szólt Jean Nyikolev, - de ne legyünk
11 VIII|         Goszpogyin, - jelentette ki Jean Nyikolev, és önkéntelenül
12 VIII|          Számíthatsz mindnyájunkra, Jean, - kiáltott a többi fiatal
13 VIII|     Goszpogyin. - De csodálom, hogy Jean nem érzi, hogy elsõsorban
14 VIII|     versengünk a germánokkal, addig Jean Nyikolevnek más baja is
15 VIII|            is van Karl Johausennel!~Jean tudta, mire céloz Goszpogyin.
16 VIII|           nem bírt uralkodni magán.~Jean azonban nem felelt szavaira.
17 VIII|       Dorpatban.~- Úgy van, - szólt Jean Nyikolev, aki azt óhajtotta,
18 VIII|       dolgok...~- Tehát azt hiszed, Jean, - kérdezte az egyik diák, -
19 VIII|            társaink beletörõdnek-e, Jean? - Dühösek nagyon, figyelmeztetlek...~-
20 VIII|            õket, Goszpogyin.~- Nem, Jean. Csak annyit mondhatok,
21 VIII|      robbanáshoz.~- Nos, - kiáltott Jean mosolyogva, - nem lesz robbanás,
22 VIII|    puskaport pezsgõvel áztatjuk el!~Jean bölcsen beszélt, de társai
23 VIII|    befolyása a hallgatóságra, hanem Jean Nyikolev. Ha a rektor nem
24 VIII|         ünnepbõl Jeant és barátait, Jean visszatartotta Goszpogyint
25 VIII|          bortól hevült ifjakért?... Jean Nyikolev és társai kívül
26 VIII|         sürgés-forgást indított el.~Jean Nyikolevet és társait nem
27 VIII|         beszéltek az ajkak helyett. Jean nyugodt maradt és közönyt
28 VIII|           tartották.~Nemsokára csak Jean, Goszpogyin és a mintegy
29 VIII|            rá, hogy ott maradjanak, Jean azt indítványozta, hogy
30 VIII|      ablakon keresztül látták, hogy Jean és társai hallótávolságon
31 VIII|         kezdõdött a személyeskedés. Jean még egy utolsó kísérletet
32 VIII|            te jössz majd miutánunk, Jean!~- Gyere, Goszpogyin, azt
33 VIII|     Goszpogyin, azt akarom! - szólt Jean.~- Várj még, - felelt Goszpogyin, -
34 VIII|           amelynek közepén ott állt Jean Nyikolev, aki hiába iparkodott
35 VIII|            kisiettek a terembõl?...~Jean Nyikolev és társai, bár
36 VIII|          kételkedhettek: azért megy Jean felé, hogy újabb sértést
37 VIII|        egyetemista csoport küzdelme Jean Nyikolev és Karl Johausen
38 VIII|          toppant, hogy útját állja.~Jean visszatartotta.~- Ez az
39 VIII|               Itt maradsz! - felelt Jean határozott, ellenmondást
40 VIII|          Valamennyien! - kiáltották Jean társai.~Jean közelebb lépve
41 VIII|             kiáltották Jean társai.~Jean közelebb lépve így szólt:~-
42 VIII|        legyintéssel.~- Én! - felelt Jean. - Válassz ki kettõt barátaid
43 VIII|                Itt vannak, - felelt Jean, Goszpogyinra és egy másik
44 VIII|            hajlandó megvívni veled, Jean Nyikolev...~- Miért, Karl?...~-
45 IX  |            miképp utasította vissza Jean Nyikolev kihívását, egyetemi
46 X   |            értesítette, hogy öccse, Jean másnap hazaérkezik. A távirat
47 X   |              hogy ma hazaérkezik.~- Jean hazaérkezik?... Ez valóban
48 X   |     félrefordítván a fejét.~- Talán Jean miatt, csak nem keveredett
49 XI  |        nehezül édesatyjára. Fivére, Jean, megérkezett, s hosszan
50 XI  |         védeni magát! - heveskedett Jean.~- Igaza van, fiam, - felelt
51 XI  |        sértést vágott Karl Johausen Jean szeme közé Dorpatban, társai
52 XI  |      valamennyien elbúcsúztak tõle.~Jean nõvére szobájába vonult,
53 XI  |        Delaporte úr, - hogy Karl és Jean dolga még nincs elintézve!...
54 XI  |             mint egy Karl Moor, egy Jean Sbogar, egy Jeromir? Nem
55 XI  |       Amikor a barátok is elmentek, Jean és Ilka megölelte egymást,
56 XI  |            föl-alá járkáló apjukat.~Jean nem is álmodott arról, hogy
57 XI  |           az a Karl! - ismételgette Jean a doktornak. - Apám ártatlan!
58 XI  |                Ne légy türelmetlen, Jean! - tanácsolta neki. - És
59 XI  |         neked: tedd a kötelességed!~Jean nem adta meg magát és csak
60 XI  |                  Apus! - könyörgött Jean és Ilka.~Dimitrij Nyikolev
61 XII |            Vlagyimir Janov fia volt Jean Janovnak, Dimitrij Nyikolev
62 XII |         tárcát, amelyben benne volt Jean Janov minden vagyona, s
63 XII |        tenni, Dimitrij Nyikolev, te Jean Janov barátja, aki második
64 XII | boldogsággal látták viszont egymást Jean, Ilka és Vlagyimir. Hamine
65 XII |           meglátogatniok a foglyot. Jean és Ilka naponként ellátogattak
66 XII |       töltöttek ott együtt! Ilka és Jean bíztak a cár nagylelkûségében...
67 XII |            nyerni.~Április 24-ikén, Jean, miután elbúcsúzott elõször
68 XII |           látszott az összetûzés.~A Jean visszaérkezését követõ napon
69 XII |         napon ki is tört a botrány.~Jean elégtételt kért Karltól
70 XII |    sértésekkel tetézvén a régieket.~Jean erre arcul ütötte õt. A
71 XIII|            szólt Ilka, - Vlagyimir, Jean meg én egész életünket arra
72 XIV |             E percben nyílt a kapu. Jean és Ilka érkezett éppen haza.~-
73 XIV |  zaklatottabb, mint valaha, - szólt Jean, akinek szeme haragtól szikrázott. -
74 XIV |         bárki gondolja...~- Túlzol, Jean, - szólt Vlagyimir, - s
75 XIV |             volt a földszinten, sem Jean, sem Ilka. Elég lenne egy
76 XIV |             a szoba ajtaja.~Ilka és Jean lépett be.~Mikor látták,
77 XIV |          kezébe rejtette arcát.~Sem Jean, sem Ilka nem kért magyarázatot.
78 XIV |               Vlagyimir, - kérdezte Jean, - mi történt?... Megõrült?...~
79 XIV |             keresztül a sötétségbe.~Jean és Ilka egy mukkot sem értettek
80 XIV |           Nyikolev átadott neki!...~Jean és Ilka e történet hallatán
81 XIV |            nincs otthon, Vlagyimir, Jean és Ilka, anélkül, hogy megbeszélték
82 XIV |            a külvároson. Vlagyimir, Jean és Ilka a jelzett irányban
83 XIV |            egy véres kés...~Ilka és Jean atyjukra borultak, amíg
84 XV  |         tanár temetése után Ilka és Jean, aki nem ment vissza többé
85 XV  |              Jeannal meg Ilkával?~- Jean fivérem lesz, ha egyszer
86 XV  |                Két hét telt el így. Jean, Ilka, Vlagyimir és a doktor
87 XV  |           beszélt. Másrészt Ilka és Jean sem tett rá célzást. A testvérek
88 XV  |             a várost, ha akarja!... Jean velünk jön, és bárhová megyünk,
89 XV  |            a Nyikolev-családdal.~De Jean és Ilka nem feledkeztek
90 XV  |         Talán valahol más városban. Jean pedig beléphetne valami
91 XV  |   tizenhetedikén Ilka Nyikolevna és Jean címére levél érkezett.~A
92 XV  |           Dimitrij Nyikolev házába.~Jean megmutatta nekik Akszijev
93 XV  |         ezzel elment.~Öt óra tájban Jean és Ilka megérkeztek a temetõ
94 XV  |            És a gyilkos? - kérdezte Jean, egész testében remegve