Fejezet

 1 II  |    szállni a tó csücskénél?~- Nem én, egy lelket se, - felelt
 2 II  |        elébe akadályt, április 11-én éjfélre elérkezik Pärnuba!
 3 III |          ha itt lesz az ideje, az én derék Dimitrij barátomat
 4 IV  |  váltottál helyet a kocsira?...~- Én ám, Broks.~- Talán szekéren
 5 IV  |          De mennyire, hisz nem az én pénzem bánja!~- Hát ki másé?~-
 6 IV  |       Igazad van, Broks; de mivel én csak egy helyet váltottam,
 7 IV  |          baj azért... Tudod, hogy én is szeretek beszélgetni.~-
 8 IV  |           beszélgetni.~- Úgy mint én, Broks.~- És hová utazol?~-
 9 IV  |         Te hozol vissza Rigába?~- Én magam, Poch.~- Szent Mihályra
10 IV  |          Hát aztán, hogy lehetnék én lakodalomba hivatalos?~-
11 IV  |         még milyen derék emberek! Én magam vagyok a võlegény!~-
12 IV  |           võlegény!~- Te, Poch?~- Én ám, s a menyasszony a kedves,
13 IV  |       akkor tud, ha módja van rá. Én huszonötéves voltam, amikor
14 IV  |           a kikötõ közelében...~- Én megígérem, hogy gondoskodom
15 IV  |         ember? - kérdezte Poch.~- Én megmondom, ha éppen akarod, -
16 V   |        nagy baj.~- A másik szobát én kérem, - felelt az utazó.~
17 V   |         odafordult az utazóhoz:~- Én nem vagyok éhes, - felelt
18 V   |      senki, - felelt a fogadós. - Én már megszoktam az ilyesmit...
19 V   |      szeretnék! - Jut eszembe, az én utam nem sietõs... Ha az
20 VI  |            Te vagy az, Trankel?~- Én magam, õrnagy úr.~- És ki
21 VI  |            kiáltott Trankel. - Az én Poch barátom?~- Ismeretes
22 VII |           senki rá ne ismerjen... Én magam sem láttam az arcát,
23 VII |           felé elment mindenki. S én bezártam kulccsal a kaput,
24 VII |           megrendült. - Broks meg én megkíséreltünk minden élesztési
25 VII |      láthatták Poch táskáját, sõt én figyelmeztettem is erre
26 VII |         úr, - szólt Broks, - ezen én is csodálkoztam.~Ezzel véget
27 VIII|    billent.~Az egyik így szólt:~- Én gondoskodtam róla, hogy
28 VIII|     asztalra. Hát te Siegfried?~- Én a vadételeket vállaltam, -
29 VIII|        bátor, amilyen okos!... De én nem vagyok okos ember, és
30 VIII|     beszéljünk errõl, Goszpogyin. Én nem kevertem bele vitáinkba
31 VIII|       tisztelettel viseltessék az én atyám iránt, mint én az
32 VIII|           az én atyám iránt, mint én az õ atyja iránt!... Ha
33 VIII|           visszatartotta.~- Ez az én dolgom! - szólt csendesen.~
34 VIII|       közelebb lépve így szólt:~- Én kiállok, és ha Karl azt
35 VIII|          hogy éppen õt hívják ki, én ezennel kihívom...~- Te? -
36 VIII|           megvetõ legyintéssel.~- Én! - felelt Jean. - Válassz
37 VIII|          kettõt barátaid közül... Én már kiválasztottam két barátomat...~-
38 VIII|          megverekedni velem?...~- Én... holnap, ha most nyomban
39 VIII|            kiáltott Goszpogyin.~- Én ugyanis, - felelt Karl, -
40 IX  |    meggyõzõdése az ügyrõl...~- Az én meggyõzõdésem ugyanaz, ami
41 IX  |       kívánt és a szobájába ment, én pedig az enyémbe...~- S
42 X   |      ügyre vonatkozólag, amelyben én vezetem a vizsgálatot.~-
43 X   |        Lehet, hogy volt, uram, de én nem vettem észre.~- Tehát
44 X   |          a kocsihoz közeledett?~- Én az egyik sarokban ültem,
45 X   |     állítja, bizonyára igaza van. Én azonban sem meg nem erõsíthetem,
46 X   |      abban a rettenetes idõben, s én jobbnak láttam a fogadóban
47 X   |       arra, hogy önnel tartson?~- Én semmire sem vettem õt rá, -
48 X   |       akartam volna tagadni, hogy én voltam a postakocsiban a
49 X   |    egyszer azt mondja... Csakhogy én nem vettem észre õt, ha
50 X   |    szembesített bennünket, amikor én magam is megmondtam, hogy
51 X   |            szólt Verder õrnagy.~- Én volnék a gyilkos?~Azzal
52 X   |          hogy a gyilkosság nem az én távozásom után történt?~-
53 X   |    gyanúokot nem szolgáltatott?~- Én nem vádolok senkit sem,
54 X   |      talán joggal mondhatom, hogy én vagyok az utolsó, akit a
55 XI  |    óvatlanság! Ha eljön az ideje, én leszek az elsõ, aki azt
56 XI  |           Poch temetése...~- Akit én gyilkoltam meg? - szólt
57 XII |          szót, csak egy nevet, az én nevemet kellett volna kimondania,
58 XII |     Vlagyimir, rosszul tetted!... Én ártatlan vagyok, nem volt
59 XII |              Onnan írtál volna, s én mihelyt leveledet megkapom,
60 XII |          Nyikolev bûnösségérõl.~- Én pedig azt mondom - felelt
61 XII |        kellett feszítenie...~- Az én szobám ablaka az udvarra
62 XIII|       Ilka, - Vlagyimir, Jean meg én egész életünket arra szenteltük
63 XIII|          hamujában találták, ahol én az éjszakát töltöttem?~-
64 XIII|        senki sem tehette oda...~- Én magam nem kevésbé csodálom, -
65 XIII|            mivel abban a szobában én aludtam, a gyilkos én vagyok...~-
66 XIII|    szobában én aludtam, a gyilkos én vagyok...~- Lehet ebben
67 XIII|         már a gyilkosságot?... Ha én követtem el, igen, ha más
68 XIII|           róla, hogy a gyilkos az én távozásom után, nem rendezhetett
69 XIII| terelõdjön? Nem hatolhatott be az én szobámba, hogy ott lerakja
70 XIII|           azt a látszatot keltse: én másztam ki arra, s be a
71 XIII|         vagy más ellen!... Nem az én dolgom földeríteni a bûnöst...
72 XIII|        földeríteni a bûnöst... Az én dolgom az, hogy védekezzem
73 XIII|       eldönteni, Kroff ellen vagy én ellenem szólnak-e a legterhelõbb
74 XIII|   kénytelen kijelenteni, hogy nem én ellenem szólanak... Azt
75 XIII| megállapítása a hatóság dolga!... Én magam bizonyosra veszem,
76 XIII|       visz magával... Tudta, hogy én reggel négy órakor távozom...
77 XIII|         mindig azt hiszi ön, hogy én vagyok Poch gyilkosa, állítson
78 XIII|       állítson az esküdtek elé... Én Kroffot fogom vádolni...
79 XIV |       folytatta aztán, - most már én parancsolom, hogy beszélj...
80 XIV |      parancsolom, hogy beszélj... Én tisztázzam magam? De hát
81 XIV |            Talán azt hiszed, hogy én vagyok...~Vlagyimir nem
82 XIV |       azért hagyta neked, hogy az én adósságaimat fizesd ki vele!...~-
83 XV  |          kiáltott Vlagyimir. - Az én szememben õ a legszentebb,
84 XV  |     körülmények változtak, s most én vagyok itt, hogy a férje
85 XV  |    szõttünk.~- Ön jól tudja, hogy én sohasem fogom elfelejteni
86 XV  |      éppúgy szeret engem, ahogyan én szeretem önt...~- Ilka,
87 XV  |      ismételte Vlagyimir. - Ez az én dolgom, ezt egyedül én dönthetem
88 XV  |         az én dolgom, ezt egyedül én dönthetem el... Nem vagyok
89 XV  |        helyesnek tartja azt, amit én annak tartok, és rám bízza
90 XV  |         meg sem ítélhet...~- Amit én éppúgy ítélek meg, mint
91 XV  |         egyedül ön... önnek pedig én vagyok az egyetlen, legalább