Fejezet

 1 I   |         tájékozódva. Jól ismerte ezt a vidéket s gyorsan lépdelt,
 2 I   |         kötni.~A szökevény tudta ezt, s éppenséggel nem volt
 3 I   |    megvilágítani a Peipusz-tónak ezt a részét, s ez esetben óvakodnia
 4 I   |         bent a faluban keresett. Ezt a napot a falutól egy kilométernyire
 5 I   | útszakaszokat.~Utasunk jól tudta ezt és emberfeletti erõfeszítéseket
 6 I   |      egyik a torkának ugrott, de ezt egy ütéssel leterítette.~
 7 II  |          nem ok nélkül említette ezt a régi orosz városkát, ahol
 8 II  |     padláson, feszülten figyelte ezt a beszélgetést, mert nagy
 9 II  |        livóniai rendõrség üldözi ezt az embert... Miért?... Az
10 III |          ki fog gyõzni.~- Bízzuk ezt a cárra, - szólt Hamine
11 III |         A barátai is észrevették ezt. Egy idõ óta mintha súlyos
12 III |         húszezer rubel papírban. Ezt a pénzt átadta Dimitrij
13 III |       Atyja soha be nem vallotta ezt, bár csak becsületére válhatott
14 IV  |    Nagyszerû teremtés!... Ejnye, ezt igazán nem hittem volna...~-
15 IV  |        reggelig...~- Ördög vigye ezt a vihart, amely tizenkét
16 IV  |  kétségtelenül pompásnak találja ezt a tanácsot...~De tizenötezer
17 IV  |         reggelig megszállhatnak? Ezt a kérdést akarta Poch tisztázni
18 V   |   kapitány.~Kroff végighallgatta ezt a beszélgetést, de oly közömbös
19 V   |   holnapra, amit ma megtehetett.~Ezt elvégezvén, az elkerített
20 VI  |          és így szólt:~- Vidd el ezt a címzettnek, ott majd megkapod
21 VI  |       számlát!~Trankel óvakodott ezt elfelejteni. Ennek a számlának
22 VI  |         úgy, hogy megváltoztatja ezt a sajnálatos helyzetet s
23 VI  |  rétegekre terjesztette ki.~Hogy ezt az egyszerû, szabadfoglalkozású
24 VI  |      összegrõl. Vajon képes lesz ezt megfizetni?... A Johausen
25 VII |         halálát. Nagyon szerette ezt a régi, kipróbált, hûséges
26 VII |       hivatalnoka?~- Igenis... s ezt a balesetet tõle magától
27 VII |          van görbülve. Vajon nem ezt használta a gyilkos, amikor
28 VII |          fogadóból, vagyis Kroff ezt már nem hallhatta.~- A bûntényt
29 VII |        hiszem, egyelõre ne tegye ezt, - szólt Kerstorf bíró. -
30 VIII|        azt jelenti rabszolga2, s ezt a rímet livóniai himnuszunk
31 VIII|          Karlnak...~- Hogy érted ezt, Goszpogyin?~- Úgy értem,
32 VIII|      perc múlva te sem fogod már ezt akarni!~Benn a teremben
33 IX  |     Johausen bank alkalmazottja.~Ezt a szerencsétlen Pocht jól
34 IX  |         talán soha sem heveri ki ezt a csapást.~De ha az áldozatot
35 IX  |            Nos!... De hogy lehet ezt a kést megtalálni?~- Ki
36 IX  | Emlékszik még rá az olvasó, hogy ezt a csapatot kiküldték a tartomány
37 IX  |    legalábbis aznap éjszakára... Ezt különben könnyen meg lehet
38 IX  |        egy szóval sem említették ezt a dolgot. Egyébként is csak
39 X   |      Poch beszélt?~- Talán éppen ezt akarja kideríteni a nyomozás, -
40 X   |    akarta, hogy ne ismerjék fel.~Ezt a megjegyzést, amelyben
41 X   |         közbe.~Dimitrij Nyikolev ezt a megjegyzést nem utasította
42 X   |   országúttól... Ön volt az, aki ezt a fogadót megmutatta...~-
43 X   |         a ház végében pedig...~- Ezt nem tudom, uram... Ismétlem,
44 X   |      Ismétlem, hogy nem ismertem ezt a korcsmát, ahová akkor
45 X   |     Vigyázzon...~- Ugyan már!... Ezt nem gondolják komolyan!~-
46 XI  |         meg akarta beszélni vele ezt a sajnálatos ügyet, amelyrõl
47 XI  |  rabolhasson!... Bebizonyították ezt? S vajon Nyikolev tanár
48 XI  |         Némelyek azért gondolták ezt, különösen az elõkelõbbek
49 XI  |   rangjában lévõ ember elkövesse ezt a gyilkosságot. Egyetlen
50 XI  |         õ makacsul nem mondta ki ezt a szót.~Mivel Dimitrij Nyikolevet
51 XII | Nyikolevre bízta egész vagyonát. Ezt a húszezer papírrubelnyi
52 XII |        utasította vissza a tanár ezt a vádat a vizsgálóbíró elõtt.
53 XII |   Elviselhetném még egypár napig ezt a szomorú megpróbáltatást,
54 XII | Vlagyimir Janov, ön szökevény, s ezt nekem jelentenem kell a
55 XII |    meggyõzhette volna, aminthogy ezt aligha is remélhette.~-
56 XII |    rabolni, és Nyikolev tudta is ezt...~- Csakhogy mások is tudták -
57 XIII|          Annak jeléül fogták fel ezt a kegyelmet, hogy a kormány
58 XIII|       jelentkezett, megérdemelte ezt a kegyelmet és a teljes
59 XIII|      elsõ helyszíni szemle után. Ezt könnyû volt megállapítani,
60 XIII|          S Vlagyimirnak volt oka ezt feltételezni. Nagyon is
61 XIII|     virradó éjszaka hált, nézze, ezt találták...~S átnyújtotta
62 XIII|   homlokát és így szólt:~- Tehát ezt a bankjegydarabkát annak
63 XIII|       Úgy van, Nyikolev úr.~- És ezt a szobát bezárták az elsõ
64 XIII|       engem vádolnak azzal, hogy ezt a bankjegyet elégettem és
65 XIII|           Nem tarthatta bûnösnek ezt a becsületes életû férfiút...
66 XIII|     fogadós ellen. Meg is mondta ezt õszintén Nyikolevnek, a
67 XIII|        Janov feladta magát, hogy ezt elmondhassa... Ez volt ügyemben
68 XIV |         a fogadótól.~A józan ész ezt diktálta. S a vizsgálatnak
69 XIV |      fizethet. Johausenék tudták ezt, mert tudták, hogy a tanár
70 XIV |        ki ne magyarázza magát, s ezt a magyarázatot akarta. Mert
71 XIV |      elmentem Johausenékhez...~- Ezt tetted... ezt tetted! -
72 XIV | Johausenékhez...~- Ezt tetted... ezt tetted! - kiáltott Nyikolev,
73 XIV |          karjait. - Miért tetted ezt?... Hisz’ ez minden vagyonod!...
74 XV  | jóvátehetetlen sikkasztás miatt: ezt bajos lenne utólag eldönteni.
75 XV  |    Vlagyimir. - Ez az én dolgom, ezt egyedül én dönthetem el...
76 XV  |        is úgy érzem... Elhagyjuk ezt a várost, ha akarja!...
77 XV  |       Vlagyimir ekkor, csodálván ezt a lelki nagyságot, imádatában
78 XV  |         felesége!~Mindenki tudta ezt a városban, és bámulta ezt
79 XV  |       ezt a városban, és bámulta ezt a hõsies természetet, amely
80 XVI |        tanár zsebében megtalálta ezt a bankjegyköteget... Ezeknek