Fejezet

   1 I   |              Át a határon~Egyedül volt az éjszakában. Úgy lopódzott
   2 I   |           Ujjai hegyét megdermesztette az éles hideg. Teljes sötétségben
   3 I   |                április elején járt már az idõ, csakhogy fenn, a magas
   4 I   |        csakhogy fenn, a magas északon; az ötvennyolcadik szélességi
   5 I   |             lett volna képes folytatni az útját.~Éjjeli tizenegy óra
   6 I   |           akarná vésni lábanyomát ott, az utolsó szakaszon.~Messzirõl
   7 I   |         szorosain át, ide merészkedett az orosz birodalom középsõ
   8 I   |             határ... a határ!~Talán ez az a baráti föld, ahol annyi
   9 I   |              ez a határ választotta el az orosz birodalomtól a „balti
  10 I   |             butykos és egy vaskos bot. Az iszákot, a butykost, sõt
  11 I   |               iszákot, a butykost, sõt az erszényt is kevesebbre becsülte
  12 I   |            bármily veszedelmes volt is az útja, nagyobb baj nélkül
  13 I   |      felmutatását megkövetelhette tõle az orosz birodalom minden egyes
  14 I   |             egészen a Rigai-öbölbe. De az évnek ebben a szakában,
  15 I   |           emelkedtek rajta.~Ilyen volt az a félelmetes pusztaság,
  16 I   |            Mintha megfeledkezett volna az átélt fáradalmakról! Mintha
  17 I   |           esetben óvakodnia kell, hogy az õrök útjába ne kerüljön.~
  18 I   |              megkezdõdni. Mindenesetre az ésszerûség azt tanácsolta,
  19 I   |             balra, vagy jobbra, nehogy az õrhely közelébe tévedjen.~
  20 I   |               egy szót sem felelt erre az „állj, ki vagy?”-ra... Hirtelen
  21 I   |               vajon végleg megmenekült az õrjárattól? A vámõrök kétségtelenül
  22 I   |       észrevették... Bizonyság volt rá az „állj, ki vagy?!” és a puskalövés...
  23 I   |                puskalövés... De persze az is lehetséges, hogy a ködös
  24 I   |         soványka fizetést juttat nekik az orosz vámhatóság. Ketten
  25 I   |              voltak, már visszatérõben az õrhelyükre, mikor azt hitték,
  26 I   |            benne, hogy láttad? - szólt az egyik.~- Láttam, - felelt
  27 I   |              próbált átszökni...~- Nem az elsõ ezen a télen, s nem
  28 I   |            elsõ ezen a télen, s nem is az utolsó és azt hiszem, hogy
  29 I   |                  Eh! - felelt a másik, az aki lõtt, - ki a manó tudna
  30 I   |               jobban lelkesítette õket az a gondolat, hogy egy jó
  31 I   |           mellett felmelegszenek, mint az, hogy hurokra kerítenek
  32 I   |                kilométernyire dél felé az állomástól, ahol meghúzta
  33 I   |              szalmában.~Bizonyos, hogy az ésszerûség azt kívánná,
  34 I   |           fáradtságát. Elnyújtózkodott az egyik sarokban, kaftánjába
  35 I   |              õrhelyükrõl, ahol folyton az éjszakai lövésrõl beszélgettek
  36 I   |                magát, hogy megmenekült az elsõ veszedelemtõl, amikor
  37 I   |                a butykosát is, amelyet az utolsó csöppig kiürített.~-
  38 I   |                nem kellett egyéb, csak az, hogy balszerencséje valami
  39 I   |                fogadják olyan szívesen az orosz embert, mint az orosz
  40 I   |         szívesen az orosz embert, mint az orosz birodalomban a parasztok.~
  41 I   |       száz-százötven méteres magaslat. Az ilyen végtelen síkságon
  42 I   |          kellett jutnia, s ha a zajlás az idén korábban megkezdõdnék,
  43 I   |             azt, hogy a rendõrügynökök az igazolványát kérik, ami
  44 I   |        délnyugat felé folytassa útját, az Embach folyó irányában,
  45 I   |              gyaloglás után jutott el. Az Embach a Vatzjero-tóba ömlik,
  46 I   |          Minden jel arra vallott, hogy az olvadás már nincs messze.
  47 I   |              érdemelni.~Baj volt, hogy az idõ esõsre fordult. Száraz
  48 I   |           lehet gyalogolni. Igaz, hogy az Embach szilárd jegén jobb
  49 I   |              Embach szilárd jegén jobb az út, mint a part mentén,
  50 I   |             amelyet sárba merített már az olvadás. Csakhogy a tompa
  51 I   |             hacsak el nem szánja magát az úszásra is. Mindenesetre
  52 I   |              meg kellett hosszabbítani az útszakaszokat.~Utasunk jól
  53 I   |          tartania, hogy eltéved, mivel az Embach toronyiránt mutatta
  54 I   |             biztonságot nyújthat neki. Az erdõségben, amely a Vatzjero
  55 I   |                könnyen éleszthet tüzet az ember, amelynek melegére
  56 I   |                 amióta betette a lábát az orosz birodalom területére.~
  57 I   |                meg nem barátja-e a tél az oroszoknak? A közmondásuk
  58 I   |                vad üvöltés harsant föl az Embach balpartja felõl.
  59 I   |         Közeledett vagy távozóban volt az állat?... A sötétségben
  60 I   |                nehogy meglepetés érje.~Az üvöltés többször ismétlõdött,
  61 I   |               farkas-falka jön felfelé az Embach partján és lehet,
  62 I   |                a támadást elkerülheti. Az Embachnak alacsony és csupasz
  63 I   |         ragyogó pontok villognak, mint az izzó parázs.~A farkasok
  64 I   |           legközelebbrõl szorongatták. Az egyik a torkának ugrott,
  65 I   |               látszott már a tó széle.~Az esõ elállt és könnyû köd
  66 I   |               elállt és könnyû köd ült az egész tájon. A farkasok
  67 I   |                lajtorja?... Mit számít az? Ha sikerül felkapaszkodnia
  68 II  |               le nem szállhatott, amíg az utolsó fenevad is el nem
  69 II  |                 nem messze onnan, ahol az Embach találkozik a tóval.
  70 II  |           amikor a szökevény - már-már az utolsó percben - fölkapaszkodhatott
  71 II  |           percben - fölkapaszkodhatott az egyik szárnyon.~De könnyen
  72 II  |            valószínû, - s ott várja be az estét, amikor tovább folytathatja
  73 II  |                ért, amelyen át kinyúlt az indítókar, tengelyével a
  74 II  |               és nesz nélkül átkúszott az ablak szûk nyílásán. Egy
  75 II  |            padlata a dombtetõ volt. De az ésszerûség azt tanácsolta,
  76 II  |           pótlásról. Hol és hogyan?... Az majd elválik.~Reggel félnyolc
  77 II  |              azt a pontot kivéve, ahol az Embach ered.~Itt-ott néhány
  78 II  |               óra óta nem hallotta már az üvöltését, elmentek a malom
  79 II  |      elmenekülni innen szükség esetén.~Az esõ elállt. A hõmérséklet
  80 II  |          molnár, hogy munkához lásson.~Az adott körülmények közt oktalanság
  81 II  |           meghúzódjék, ha újra megered az esõ. A szél is élénkebb
  82 II  |             arra, amit lent beszéltek.~Az elsõ pár szóból kitalálta,
  83 II  |           tartományok közigazgatásának az oroszosítása még csak kezdõdõfélben
  84 II  |         megindultak volna, a szökevény az elsõ zajra fölébred mély
  85 II  |             ellanyhult.~A molnár éppen az ajtaja küszöbén álldogált,
  86 II  |                  ismételte a molnár.~- Az... egy gazember, akit dicsõség
  87 II  |           szomszédos Balliskibe, amely az öböl csúcspontjánál feküdt,
  88 II  |              helyütt indul meg elõször az olvadás után a hajóközlekedés.~
  89 II  |                 Sokkal okosabban tenné az a gazember, ha Pärnuba igyekeznék!~
  90 II  |         értesítettük, résen állnak. De az a legvalószínûbb, hogy a
  91 II  |               szólt a molnár - hogy ez az ember - mit is mondott,
  92 II  |            Szóval, azt mondom, hogy ez az ember nem járt a tanyánkon,
  93 II  |              Pärnu és Revel közt, ahol az összes rendõrszakasz megkapta
  94 II  |             rendõrszakasz megkapta már az utasítást, hogy tartsa az
  95 II  |              az utasítást, hogy tartsa az összeköttetést.~- A szél
  96 II  |        Erõsödik. Nem volnának szívesek az emberei segíteni, hogy megindíthassam
  97 II  |            részébe, s ott távozik vagy az egyik, vagy a másik kijáraton...~
  98 II  |               noha a vitorla forgott s az embert könnyen bekaphatták
  99 II  |     bekaphatták a kerék fogai. Könnyen az lehet a vége, hogy halálra
 100 II  |               fölverné a tanya lakóit, az az õ baja volna... A szökevény
 101 II  |            fölverné a tanya lakóit, az az õ baja volna... A szökevény
 102 II  |             magvak recsegése közepett. Az árnyék kezdett úrrá lenni
 103 II  |              fontos, hogy ne halogassa az indulást, csak addig, ameddig
 104 II  |             megpróbálta, könnyen jár-e az övén lógó kés a tokban.
 105 II  |             késlekedjél... Gyere le... az ajtó nyitva van.~A szökevény
 106 II  |               éppúgy orosz, mint õ?... Az oroszok könnyen egymásra
 107 II  |          livóniai rendõrség üldözi ezt az embert... Miért?... Az mindegy
 108 II  |             ezt az embert... Miért?... Az mindegy volt neki. Nem akarta
 109 II  |          nyájasan.~A szökevény, akinek az izgalomtól hevesen vert
 110 II  |               malom alsó részébe, ahol az egyik ajtó nyitva volt.~-
 111 II  |       szökevény.~- Eredj, bátyuska!... Az Isten vezéreljen és bocsásson
 112 II  |              ha van mit megbocsátania.~Az éjszaka vaksötét volt, s
 113 II  |               éjszaka vaksötét volt, s az úton, amely a domb tövében
 114 II  |                 Új útiterve értelmében az volt a szándéka, hogy aznap
 115 II  |           amelyeket hamarosan felszánt az eke a tatárka-, rozs-, len-
 116 II  |             pocsétákat alkotott. Ebben az esztendõben korán fog olvadni.~
 117 II  |       elemózsiájának egy része s utána az alvás új erõt öntött a szökevénybe.
 118 II  |        versztányi útnak a felét, akkor az a szakasz lesz az utolsó
 119 II  |                akkor az a szakasz lesz az utolsó elõtti.~Így is történt.
 120 II  |              mélyében, félversztányira az országúttól. Ez sokkal okosabb
 121 II  |          valami majorba vagy fogadóba. Az ember nem mindig akad olyan
 122 II  |                egy csapat rendõr vonul az országúton Pärnu felé. Egy
 123 II  |              tovább folytatták útjukat az országúton.~Este hat óra
 124 II  |               útnak eredt a szökevény. Az égbolt felhõtlen volt. A
 125 II  |              észrevette, hogy a zajlás az öböl felé sodorja már a
 126 II  |            harsogva németes kiejtéssel az „Állj, ki vagy?!”-ot.~Most
 127 II  |            Most azonban nem vámõr volt az, aki rákiáltott.~Egy csapat
 128 II  |                ember, akik Pärnu alatt az országútra ügyeltek.~A szökevény
 129 II  |           lefelé a meredek parton.~- Õ az! - ordított az egyik rendõr.~
 130 II  |             parton.~- Õ az! - ordított az egyik rendõr.~A hold, -
 131 II  |          ugrott.~- Tûz! - kiáltott Eck az embereire.~Négy dördülés
 132 II  |             csapódtak a zajló jégárba.~Az a jégtábla, amelyre a szökevény
 133 II  |            Pärnu vize valósággal rohan az olvadás elsõ napjaiban.~
 134 II  |           egymásra halmozódva elzárták az utat.~Itt megállt a zajlás.
 135 II  |                volna elcsípni, - szólt az egyik kopó.~- Minden bizonnyal, -
 136 III |            este hét és nyolc óra közt, az oroszok kedvelt rigai kertvárosában,
 137 III |           kedvelt rigai kertvárosában, az egyik ház ebédlõjében. A
 138 III |          rendszerint faházakban laknak az emberek. A szoba beugrójába
 139 III |                világította meg középen az ebédlõasztalt. Egy oldalt
 140 III |                a víz. Négy csésze állt az asztalon, a csészealjakra
 141 III |                Dimitrij késik, - szólt az egyik vendég, az egyik dupla
 142 III |                 szólt az egyik vendég, az egyik dupla táblás ablakhoz
 143 III |           táblás ablakhoz lépve, amely az utcára nyílt.~Az aki így
 144 III |                 amely az utcára nyílt.~Az aki így szólt, körülbelül
 145 III |              mint tizenöt percbõl áll.~Az, aki így szólt, Delaporte
 146 III |          személy a jelenlévõk közül. - Az út hosszú és kellemetlen
 147 III |                édesapjának, kéznél van az is, mégpedig az egyik legjobb
 148 III |             kéznél van az is, mégpedig az egyik legjobb barátja...~-
 149 III |               barna volt. Sugárzó volt az arca, de nem piros. Termete
 150 III |               öltözött. Mintaképe volt az orosz eredetû fiatal livóniai
 151 III |             gyermek volt, Ilka pótolta az édesanyját, és anyja halála
 152 III |          fiatal lány takarékosságának, az ifjú diák az atyai háztól
 153 III |         takarékosságának, az ifjú diák az atyai háztól távol folytathatta
 154 III |                annyira becsülték, hogy az elsõ ember volt polgártársai
 155 III |           között, - természetesen csak az orosz lakosság körében.
 156 III |         keletkezõben, amelynek könnyen az lehet az eredménye, hogy
 157 III |              amelynek könnyen az lehet az eredménye, hogy a politikai
 158 III |              Livóniában és Kurlandban. Az észt újságok hangja erre
 159 III |             veszik ki a közigazgatást, az elöljáróságokat, a német
 160 III |  tartományainkban?...~- És ha nem lesz az õ kezükben a közigazgatás, -
 161 III |            Ilka, - akkor is, vajon nem az övék lesz a hatalom? Hiszen
 162 III |            övék lesz a hatalom? Hiszen az övék a pénz, az övék a föld
 163 III |                 Hiszen az övék a pénz, az övék a föld csaknem kizárólagosan,
 164 III |               csaknem kizárólagosan, s az övék minden hivatal...~-
 165 III |            csaknem négyszázezer hektár az övék, a földbirtokok túlnyomó
 166 III |           tartományokban a nemesek, és az iparos és kereskedõ polgárok
 167 III |               német eredetûek. De igaz az is, hogy a németek, elõbb
 168 III |       németesíteni azért sosem tudták. Az észtek, akik a finnek rokonai,
 169 III |                 szólt Hamine doktor. - Az õ ereiben tiszta szláv vér
 170 III |            leli annak, hogy csökkentse az idegenek számát tartományainkban.~-
 171 III |    elnyomásának, akik nem is jöttek be az országba!~- És édesapád,
 172 III |          többség Nyikolevnek kedvez.~- Az édesapámban nincs ilyen
 173 III |        becsvágy, - felelt Ilka. - Csak az a fontos, hogy a szlávok
 174 III |               gyõzzenek és õk legyenek az urak a saját hazájukban...~-
 175 III |               régi szokásokat elhordja az alvíz, és a forrás új eszméket
 176 III |          eszméket hoz... S ha itt lesz az ideje, az én derék Dimitrij
 177 III |                S ha itt lesz az ideje, az én derék Dimitrij barátomat
 178 III |                úr, hogy oly jó barátai az édesapámnak; csakhogy résen
 179 III |            látta érdekei képviselõjét, az új elöljáróság élén.~1876-
 180 III |                986.000 fõre rúgott, és az Észt-földön élõ 326.000,
 181 III |               már Dimitrij Nyikolevnek az atyja is, annak idején a
 182 III |          valójában volt. Vajon ez volt az oka annak, hogy Ilka nem
 183 III |          máshol, hogy akinek a szépség az egyedüli hozománya, nehezen
 184 III |          húszesztendõs volt.~Még abban az évben meg is akarták tartani
 185 III |           évben meg is akarták tartani az esküvõt; de addig is mind
 186 III |             Vlagyimir Janov tagja volt az egyik titkos szervezetnek
 187 III |           törekvést. Napirenden voltak az elfogatások a birodalom
 188 III |               nem szakadtak egymástól, az öröklétben egyesültek, ha
 189 III |              mi lesz atyjával, mi lesz az atyai házból, amelynek õ
 190 III |               lelke, s amelyben - hála az õ rendszeretetének és takarékosságának! -
 191 III |            ideje.~Dimitrij Nyikolevnek az atyja, aki nagykereskedõ
 192 III |             elhatározta, hogy kifizeti az adósságot. Pénzzé téve mindenét,
 193 III |             tizennyolcezer rubellel, - az õ viszonyaihoz képest óriási
 194 III |           ijesztõvé tette a helyzetet, az volt, hogy ez az összeg
 195 III |            helyzetet, az volt, hogy ez az összeg öt hét múlva, május
 196 III |           nemcsak a bankárral, nemcsak az üzletemberrel állt szemben,
 197 III |           miatt, mikor atyja megjelent az ajtóban.~Dimitrij Nyikolev,
 198 III |           szólt Dimitrij, - elhúzódott az óra...~- Lássunk a teához, -
 199 III |              restelkedjél. Nem tetszik az arcod. Pihenned kellene.~-
 200 III |         Nyikolev, - nincs semmi baj... Az éjszakai pihenés majd helyre
 201 III |               szóbakerült. Másutt járt az esze, mint mondani szokás...
 202 III |             doktor.~Fél kilencet ütött az óra. Ideje volt, hogy távozzanak.
 203 III |              volt. A szél meg-megrázta az ablakokat, süvített kint
 204 III |               ablakokat, süvített kint az utcasarkokon, és néha a
 205 III |          konzul.~- Olyan idõ, hogy még az orvosnak is otthon a helye -
 206 III |          szívesen látom a kocsimban... Az apostolok lovai húzzák és
 207 III |             szólt a lány, - nem láttam az újságot... Nem hozta meg
 208 IV  |              FEJEZET~Postakocsin~Ebben az idõben két alkalmatossága
 209 IV  |               gyalog vagy lóháton járt az utas. Vasútvonal egy volt
 210 IV  |              Vasútvonal egy volt csak, az, amely Észtföld partmellékén
 211 IV  |             volt vasúti összeköttetése az orosz birodalom fõvárosával.
 212 IV  |             más alkalmatosság nem állt az utazók rendelkezésére.~Az
 213 IV  |              az utazók rendelkezésére.~Az alacsony orosz szekeret
 214 IV  |                málha szolgál. S jó, ha az ember leszíjazza magát,
 215 IV  |               bizonyos, hogy a szél és az esõ ellen megvédte az utast.
 216 IV  |               és az esõ ellen megvédte az utast. Négy hely volt csak
 217 IV  |                hely volt csak benne, s az a postakocsi, amely akkor
 218 IV  |            hetenként kétszer tette meg az utat.~Természetesen télen
 219 IV  |               egy utas váltott jegyet, az elõtte való nap estéjén.
 220 IV  |     ötvenesztendõs ember lehetett, aki az induláskor jelentkezett
 221 IV  |                  De mennyire, hisz nem az én pénzem bánja!~- Hát ki
 222 IV  |                aztán kibérelhetné akár az egész kocsit is, ha kedve
 223 IV  |                nem fogok úgy unatkozni az úton...~- Hm! szegény Poch
 224 IV  |               de ma megesik... Te vagy az egyetlen utas.~- Micsoda...
 225 IV  |                lépett be e pillanatban az irodába.~Úgy látszott, hogy
 226 IV  |         irodába.~Úgy látszott, hogy ez az utas arra törekszik, hogy
 227 IV  |              Igen... Revelbe, - felelt az utas, némi tétovázás után.~
 228 IV  |         megyünk ma este?~- Pärnuig, ha az idõ nem fordul túlságosan
 229 IV  |                De ezekkel a viharokkal az ember sose tudhatja...~-
 230 IV  |             szólt Broks, - nem tetszik az ég! A felhõk rohamosan gyülekeznek...
 231 IV  |                induljunk, és ne lopjuk az idõt!~- A lovak már be vannak
 232 IV  |               Nem jön már senki sem... Az indulásra, Poch... pálinkát
 233 IV  |               postakocsi mellett, ahol az ismeretlen utas már elhelyezkedett.
 234 IV  |           sietett vissza. Hogy mi volt az oka?... Meg fogjuk tudni,
 235 IV  |                 Ahogy Broks említette, az idõ nemigen volt biztató.
 236 IV  |                nagy bánatára, mindjárt az elindulás után észrevette,
 237 IV  |               borult védelmezõn. De ha az ablakot, amely a kocsit
 238 IV  |          baktól elválasztotta, letolta az ember, kényelmesen lehetett
 239 IV  |      postakocsishoz ugyanezt a kérdést az elindulás óta, - azt hiszed,
 240 IV  |                nyugodtan folytathatjuk az utat.~- S ha ott leszünk
 241 IV  |               szélét, - saját magamnak az ellensége volnék, ha nem
 242 IV  |               volnék, ha nem szeretném az ilyesmit!... Valami lakomáról
 243 IV  |                egymással! Hej! Pajtás, az ember akármikor lehet szerelmes,
 244 IV  |            hozománya, akkor megtartjuk az esküvõt... Ma már megvan
 245 IV  |           mindig szép is... Mikor lesz az esküvõ?~- Néhány nap múlva,
 246 IV  |               megöregednék útközben!~- Az ám! Zinaida még majd faképnél
 247 IV  |               sohasem járt ily gyorsan az országúton.~A tájék még
 248 IV  |            erõs illatával lesz terhes. Az országutak, amelyeket fõleg
 249 IV  |            szélben. Egy lélek sem volt az utakon, sem a mezõn. Ilyen
 250 IV  |               télben nemigen járkálnak az emberek ott a magas északon,
 251 IV  |                kiszállt a kocsiból. De az ismeretlen utazó sohasem
 252 IV  |        kocsiból.~- Nem sok vizet zavar az útitársam! - szólt Poch.~-
 253 IV  |          kerülheti el, hogy megmutassa az ábrázatát...~- Persze az
 254 IV  |               az ábrázatát...~- Persze az is lehet, hogy nem eszik
 255 IV  |             tanya mellett hajtottak el az úton! Alig lakható kunyhók,
 256 IV  |            mint elhanyagolt istállóban az állatoké. Szerencsétlen
 257 IV  |                állt meg pihenõre, ahol az utasok egy elég tisztességes
 258 IV  |              mielõtt tovább folytatták az utazást.~Az idegen utason
 259 IV  |          tovább folytatták az utazást.~Az idegen utason nemigen látszott,
 260 IV  |       boldogító hatással lett volna rá az ebéd. A terem egyik homályos
 261 IV  |               sarkában fogyasztotta el az ételt. Alig emelte föl csuklyáját,
 262 IV  |             hiába akarta megpillantani az arcát. Gyorsan evett, szomorúan,
 263 IV  |               nagyon bosszantott, hogy az egész úton egy szót sem
 264 IV  |          fogjuk megtudni, ki légyen ez az ember? - kérdezte Poch.~-
 265 IV  |       postakocsi gyorsan haladt tovább az úton. A lovak, amelyeket
 266 IV  |              álmaiban.~Eközben azonban az idõ rosszabbra fordult.
 267 IV  |         kivágott, de alig faragott, és az úton keresztbe rakott fatörzsekkel
 268 IV  |           igyekeztek szilárdabbá tenni az emberek. Gyalogember is
 269 IV  |         jutottak néhány állomással. De az állatok halálfáradtan érkeztek
 270 IV  |         szükség, hogy le ne tévedjenek az országútról a süppedékekbe.
 271 IV  |            kötõféken vezesse a lovait.~Az idegen utas mozgolódni kezdett,
 272 IV  |        lámpásai két fénysávot vetettek az útra, de alig ártottak a
 273 IV  |                 hogy tegyék meg gyalog az utat Pärnuig. Ez volna tán
 274 IV  |           maradnak, nagyobb a veszély.~Az idegennek azonban nemigen
 275 IV  |               rettentõ lökést éreztek.~Az egyik elsõ kerék belecsúszott
 276 IV  |            nagyot zökkent s elvesztvén az egyensúlyát, bal oldalára
 277 IV  |               a lábán, megrémült, hogy az értékes táska lánca leszakadt
 278 IV  |          értékes táska lánca leszakadt az övérõl. De a táska megvolt,
 279 IV  |                kiszállnia.~Broksnak és az idegen utasnak semmi nagyobb
 280 IV  |                a bakról visszarántotta az elsõ lovat kötõfékje segítségével.~
 281 IV  |         közelben, s ott kell tölteniök az éjszakát, Pochnak és az
 282 IV  |                az éjszakát, Pochnak és az idegennek mindenképpen.
 283 IV  |               korcsma a közelben, ahol az utasok reggelig megszállhatnak?
 284 IV  |             minden bizonnyal! - felelt az ismeretlen útitárs.~S kezével
 285 IV  |                Csakhogy fogadó lámpása az vagy egy favágó tüze netán?...~
 286 IV  |         korcsmája? - ismételte Poch.~- Az... fogadó a Kidõlt Kereszthez.~-
 287 IV  |               reggel újra itt leszünk.~Az indítvány, úgy látszott,
 288 IV  |       indítvány, úgy látszott, tetszik az idegennek. Voltaképpen ennél
 289 IV  |     nyilvánvaló, hogy hamarosan elered az esõ.~A kocsis meg a hajtó
 290 IV  |           lovakat eközben kifogták, de az oldalt dõlt postakocsit
 291 IV  |         postakocsit ott kellett hagyni az úton. Ezen az éjszakán aligha
 292 IV  |           kellett hagyni az úton. Ezen az éjszakán aligha fog kocsi
 293 IV  |           zúzódott lábával sántikálva, az erdõ felé indult, ahonnan
 294 IV  |               nagy kínnal haladhatott, az idegen karját ajánlotta
 295 IV  |               elfogadta és megköszönte az idegen szívességét, aki
 296 IV  |           viselkedésébõl hihette volna az ember.~A kétszáz lépést
 297 IV  |           lépést baj nélkül megtették, az országút mentén, ahol a
 298 IV  |               rúd ágaskodott, amelynek az volt a rendeltetése, hogy
 299 IV  |            hogy napközben magára vonja az erre járók figyelmét. Az
 300 IV  |               az erre járók figyelmét. Az ablaktáblák hasadékain keresztül
 301 V   |            atyjáé volt a fogadó, ebben az elhagyott zugban, Riga és
 302 V   |          zugban, Riga és Pärnu között, az országúton. Két-három versztányira
 303 V   |             megállni, törzsvendége meg az a tíz-tizenkét paraszt,
 304 V   |                elõbb atyja mérte benne az italt - aki vadorzásból
 305 V   |           vagyont, - késõbb a fia lett az utódja. A környék rossz
 306 V   |                egyszárnyú nagyajtóval.~Az ivóba jutott elõször a belépõ,
 307 V   |              balra két-két szoba volt, az országútra nézõ ablakokkal.
 308 V   |              nemigen volt biztonságos. Az ivó ajtaja azonban tíz óráig
 309 V   |          fenyõerdõbe nyúlt bele, amely az országút mögött húzódott.
 310 V   |             iszogatott és beszélgetett az asztalok körül. A pálinka,
 311 V   |               Egyikük sem szándékozott az éjszakát a fogadóban tölteni.
 312 V   |            kívül két más vendég is ült az ivóban, külön a többiektõl,
 313 V   |            rendõrcsapattal, amelyeknek az volt a megbízatásuk, hogy
 314 V   |             Minden jel arra vall, hogy az a gazember ott veszett a
 315 V   |                volna kézrekeríteni, ez az ügy nemigen válik a rendõrség
 316 V   |              favágók munkáját! - szólt az egyik paraszt. - Csak össze
 317 V   |               Csak össze kell szedniük az ágakat...~- Pompás idõ ez
 318 V   |             Pärnu közt nem biztonságos az út... A gonosztettek szaporodnak
 319 V   |               nem sokat törõdnek... Ha az akasztófán kellene táncolniuk,
 320 V   |     meggondolnák a dolgot!... Csakhogy az akasztófák úgy kidõltek,
 321 V   |            készült. - Találkoznom kell az ötödik csapat kapitányával
 322 V   |              De mielõtt fölállt volna, az asztalra ütött.~Kroff rögtön
 323 V   |          korcsmáros. - Mindenkinek egy az ára...~- Azoknak is, akik
 324 V   |             tudják, hogy nem kéred sem az igazolványukat, sem a nevüket?...~-
 325 V   |                volna, nyugodtabb volna az ország! - felelt a kapitány. -
 326 V   |          kapitány felállt, fizetett és az ajtó felé indult, a rendõrrel
 327 V   |               hogy a korcsmában töltse az éjszakát.~E pillanatban
 328 V   |          éjszakát.~E pillanatban nyílt az ajtó, s a vihar nagy csattanással
 329 V   |            csapta.~Két ember lépett be az ivóba; az egyik támogatta
 330 V   |              ember lépett be az ivóba; az egyik támogatta a másikat,
 331 V   |               postakocsi úgy kibabrált az országúton.~Az utazó még
 332 V   |               kibabrált az országúton.~Az utazó még mindig nagyon
 333 V   |              is le volt húzva, úgyhogy az arca nem volt látható.~Õ
 334 V   |               Tudok, - felelt Kroff.~- Az egyik szobára nekem van
 335 V   |              szobát én kérem, - felelt az utazó.~Amíg beszélt, Ecknek
 336 V   |            téved-e.~Eközben Poch leült az egyik asztal mellé, amelyre
 337 V   |             táskáját, amely még mindig az övéhez volt láncolva.~-
 338 V   |              lesz.~Kroff kenyeret tett az asztalra, hideg húst és
 339 V   |             csészét. Azután odafordult az utazóhoz:~- Én nem vagyok
 340 V   |                a fogadós.~És bevezette az utast az ivótól balra esõ
 341 V   |         fogadós.~És bevezette az utast az ivótól balra esõ szobába,
 342 V   |                míg a bankhivatalnoknak az ivótól balra levõ szobát
 343 V   |             levõ szobát szánta.~De míg az ismeretlen beszélt, a csuklyája
 344 V   |                 dörmögött magában, - õ az... De mért akar olyan korán
 345 V   |               kérdésre, - ha hallja, - az utas bizonyára nem felelne.
 346 V   |            étvággyal vacsorázott.~- Ez az utas együtt jött magával
 347 V   |              sem bírtam kihúzni belõle az egész út alatt...~- És nem
 348 V   |          egyszerre nem volt már sürgõs az útja, és úgy látszott, szívesen
 349 V   |                S akaratlanul odakapott az asztalon heverõ táskájához.~-
 350 V   |             múlva visszaérek Rigába... az esküvõmre.~- A derék Zinaida
 351 V   |             azt sem tudom, hová utazik az útitársa... De ha olyan
 352 V   |              Eck úr, itt tölti maga is az éjszakát ebben a fogadóban?...~-
 353 V   |          Kereszthez címzett fogadóban. Az is nagy csoda, hogy két
 354 V   |           rendesen, - egyedül töltenie az éjszakát.~Közben Poch befejezte,
 355 V   |          bõségesen, hogy erõre kapjon.~Az ágy folytatta, amit az asztal
 356 V   |                 Az ágy folytatta, amit az asztal oly derekasan megkezdett.~
 357 V   |              hébe-korba be-becsapódott az ivó közepébe a meleghullámokkal
 358 V   |                A faggyú gyertya, amely az asztalon állt, pislogva
 359 V   |              rohamokat intézett a szél az ablaktáblák ellen, mintha
 360 V   |            szólt Poch egy ízben, mikor az ajtó úgy csikorgott, hogy
 361 V   |              ajtó úgy csikorgott, hogy az embert könnyen megtéveszthette.~-
 362 V   |           fogadós. - Én már megszoktam az ilyesmit... Télen gyakran
 363 V   |               járjon valaki ma éjszaka az országúton, az útonállókon
 364 V   |              ma éjszaka az országúton, az útonállókon meg a rendõrökön
 365 V   |               rendõrökön kívül.~- Biz’ az nemigen valószínû!~Körülbelül
 366 V   |                 ha Poch mögött bezárul az ajtó.~- Kelmed nem fekszik
 367 V   |             rókák meg a farkasok. Ezek az átkozott fenevadak keresztülugranak
 368 V   |                 ha lövést hall esetleg az éjszaka...~- Eh! - felelt
 369 V   |              szeretnék! - Jut eszembe, az én utam nem sietõs... Ha
 370 V   |               én utam nem sietõs... Ha az útitársam korán akar kelni,
 371 V   |            útitársam korán akar kelni, az az õ dolga!... De engem
 372 V   |         útitársam korán akar kelni, az az õ dolga!... De engem hagyjon
 373 V   |           fogja felébreszteni, s mikor az útitársa elindul, lesz rá
 374 V   |              hogy ne zavarja semmi zaj az álmát.~Poch nagyokat ásítva, -
 375 V   |               és belülrõl magára zárta az ajtót.~Kroff egyedül maradt
 376 V   |            ajtót.~Kroff egyedül maradt az ivóban, amelyet a lámpása
 377 V   |            csak gyéren világított meg. Az asztalhoz lépve elszedte
 378 V   |    bankhivatalnok terítékét és elrakta az edényeket, a csészét, a
 379 V   |           megtehetett.~Ezt elvégezvén, az elkerített udvar kapuja
 380 V   |          kinyitotta a bejáratot.~Errõl az oldalról, északnyugatról,
 381 V   |           hevesen dühöngött a vihar, s az elkanyarodó mellékszárnyat
 382 V   |            azután nyugodtan visszatért az ivóba.~Minthogy nem akarta,
 383 V   |          kezében a lámpással kiment, s az ivó koromsötétségbe merült.~
 384 V   |           ember aludt a fogadóban, bár az elemek harca tovább dühöngött,
 385 V   |              dühöngött, a szél zúgott, az esõ szakadt, és a letarolt
 386 V   |            meggyújtva lámpását, kiment az ivóba.~Csakhogy ugyanabban
 387 V   |         ugyanabban a pillanatban nyílt az idegen utazó szobájának
 388 V   |                idegen utazó szobájának az ajtaja is.~Ez utóbbi fel
 389 V   |                Kroff.~- Igen, - felelt az utas, aki két-három papírrubelt
 390 V   |              kezében. - Mivel tartozom az éjszakáért?~- Egy rubellel, -
 391 V   |               indult, kihúzva zsebébõl az ajtókulcsot. Majd egyszerre
 392 V   |              csak megállt s odafordult az idegenhez:~- Nem parancsol
 393 V   |              mondom. Nyissa ki gyorsan az ajtót. Sietek.~- Ahogy tetszik.~
 394 V   |       nyikorgott.~Sûrû sötét volt még. Az esõ elállt, de a szél még
 395 V   |        dühöngött. Letört ágakat sodort az útra.~Az utazó megerõsítette
 396 V   |          Letört ágakat sodort az útra.~Az utazó megerõsítette a csuklyáját,
 397 V   |                nélkül gyorsan kilépett az ajtón, s néhány lépés után
 398 V   |               néhány lépés után eltûnt az éjszakában. Mialatt tovább
 399 V   |      éjszakában. Mialatt tovább haladt az országúton Pärnu felé, Kroff
 400 VI  |           köznapi életben éppúgy, mint az üzletben. Amikor pénzt kellett
 401 VI  |               kellett. Frank Johausen, az idõsebb fivér, katonai pontossággal
 402 VI  |               pontossággal szabályozta az étkezést, a fogadást, a
 403 VI  |            könyveit is. Üzlete Rigában az egyik leghatalmasabb bankház
 404 VI  |                a szamovár nem volt ott az ebédlõ asztalán. Mi lehetett
 405 VI  |            asztalán. Mi lehetett ennek az oka? Egy kis restség, amely
 406 VI  |                inasát terhelte.~Szóval az történt, hogy amikor Frank
 407 VI  |             Margarit Johausen belépett az ebédlõbe, a tea nem várta
 408 VI  |              alapján fizetheti majd ki az illetékesnek a bankár a
 409 VI  |                Livóniában, s bizonyára az orosz birodalom egyéb tartományaiban
 410 VI  |          szamárlétrát kell végigjárnia az állami alkalmazottaknak
 411 VI  |               a germán eredetû régebbi az orosz nemességnél, jelentõs
 412 VI  |                tõlük egy kissé lejjebb az egyszerû polgárok, akik
 413 VI  |          külföldön támadhatatlan volt.~Az egész Baltikumra rátelepedett
 414 VI  |       tényleges õslakosságot. A lettek az õsi szláv kifejezéseket
 415 VI  |              felszabadultak is, ezeket az embereket sokszor továbbra
 416 VI  |         közigazgatásban.~Innen adódott az a harc, amelynek rettenetes
 417 VI  |  következményeit tapasztalhatjuk ebben az elbeszélésben.~A bankház
 418 VI  |          elbeszélésben.~A bankház feje az idõsebb fivér volt, Frank
 419 VI  |           fiatalabb nõtlen ember volt. Az idõsebb, aki most negyvenöt
 420 VI  |               szép épületben mûködött. Az irodai helyiségek a földszinten
 421 VI  |               fogadó termek és a lakás az elsõ emeleten. A fivérek
 422 VI  |            nagy tekintélynek örvendett az inkább német, mint szláv
 423 VI  |           között mindenben teljes volt az egyetértés. Az idõsebb a
 424 VI  |             teljes volt az egyetértés. Az idõsebb a bankházat vezette,
 425 VI  |           idõsebb a bankházat vezette, az ifjabb fõleg az irodával
 426 VI  |               vezette, az ifjabb fõleg az irodával és a számtartással
 427 VI  |            elsõ családja volt, és elsõ az egész tartomány pénzügyi
 428 VI  |       védelmezte mindenkor osztályának az elõjogait. Õ képviselte
 429 VI  |         elõjogait. Õ képviselte azokat az eszméket, amelyek a felsõbb
 430 VI  |               bántotta õt a kormánynak az a törekvése, hogy a német
 431 VI  |        üggyel-bajjal tudta megfékezni. Az ezredes minden akadályon
 432 VI  |          érdemli meg figyelmünket, aki az ezredesnek közvetlen beosztottja
 433 VI  |              közigazgatási ágazatában. Az õrnagy tiszta német eredetû
 434 VI  |               fogta a németeknek, mint az ezredes a szlávoknak. Szívós
 435 VI  |             kiélesedett volna közöttük az ellentét, ha Gurko tábornok
 436 VI  |                akarata ellenére jelölt az orosz fensõség és a népakarat,
 437 VI  |                 amelynek választójogát az új cenzus szélesebb rétegekre
 438 VI  |              terjesztette ki.~Hogy ezt az egyszerû, szabadfoglalkozású
 439 VI  |          harcban a hatalmas bankárral, az elõkelõ polgárság és a gõgös
 440 VI  |               akit bírói ítélet sújt - az evvel járó foglalás és árverés
 441 VI  |            tönkretesz és hajléktalanul az utcára ûz.~Nem felejtette
 442 VI  |              ûz.~Nem felejtette még el az olvasó június 15-ikét, amikor
 443 VI  |           szemben Dimitrij Nyikolevnek az a tartozása, amelyet atyja
 444 VI  |                Kérlelhetetlen lesz nem az adóssal, hanem a politikai
 445 VI  |              tervük megvalósítását. Ha az ég összes villáma felett
 446 VI  |             ura parancsát teljesíteni. Az arca kelletlen volt, a lába
 447 VI  |               Kezet nyújtottak neki, s az inas melegen megszorította.~-
 448 VI  |               megszorította.~- Te vagy az, Trankel... - szólt az egyik
 449 VI  |            vagy az, Trankel... - szólt az egyik rendõr. - Jó ideje
 450 VI  |      lehetséges.~- Éppen most érkezett az irodába, Trankel, s ha nem
 451 VI  |             örömmel fog látni.~Trankel az õrnagy irodája felé ballagott,
 452 VI  |        ballagott, és halkan bekopogott az ajtón.~Miután belülrõl elhangzott
 453 VI  |           szabad!” - Trankel belépett.~Az õrnagy íróasztala elõtt
 454 VI  |                így szólt:~- Á! Te vagy az, Trankel?~- Én magam, õrnagy
 455 VI  |             meggyújtani, ugye? - szólt az õrnagy mosolyogva.~- Lehetséges.~-
 456 VI  |      Lehetséges.~- És mit kapsz?~- Itt az utalványom. - Trankel átnyújtotta
 457 VI  |             amelyet gazdájától kapott.~Az õrnagy elolvasta.~- Ó! Csekélység, -
 458 VI  |                a felét.~- Nos, - szólt az õrnagy, - megkapod mindjárt
 459 VI  |     várakoztatunk meg!~És beszólította az egyik rendõrt.~A rendõr
 460 VI  |         Huszonöt vesszõ, - parancsolta az õrnagy, - de ne nagyon erõsen...
 461 VI  |                úr!~És Trankel távozván az irodából, követte a rendõrt
 462 VI  |                megsuhogtatta.~De mikor az elsõ csapásra került volna
 463 VI  |        kíváncsi volt, szintén kibámult az ajtón.~A lármára, - kilépvén
 464 VI  |              tisztelgett, s átnyújtott az õrnagynak egy táviratot,
 465 VI  |             címzett fogadóban.~- És ki az áldozat?~- A Johausen-bankház
 466 VI  |            Poch! - kiáltott Trankel. - Az én Poch barátom?~- Ismeretes
 467 VI  |              rendõrök tüstént távoztak az irodából, s néhány perc
 468 VII |         mégcsak nem is postakocsi volt az. Frank Johausen úr útibatárja
 469 VII |                is, nem valószínû, hogy az éj beállta elõtt a Kidõlt
 470 VII |              érnek. Inkább megpihennek az utolsó állomáson, s másnap,
 471 VII |               Kerstorf bíró, akit majd az ügy kivizsgálásával bíznak
 472 VII |            valamennyire ismerjük.~Nos, az ötven év körüli bíró kollégái
 473 VII |              sokat gondolkodott.~Ebben az ügyben - a fizika nyelvén
 474 VII |           teret nyertek.~Útközben csak az õrnagy és a bankár beszélgetett,
 475 VII |         megölték a võlegényét!~Valóban az esküvõt pár nap múlva kellett
 476 VII |                Zinaida a võlegényével!~Az õrnagy, ha az áldozat sorsa
 477 VII |            võlegényével!~Az õrnagy, ha az áldozat sorsa tán meghatotta
 478 VII |                gyilkosságot azok közül az útonállók közül követte
 479 VII |           száraz volt, és kissé hideg. Az éjszakai szélvihar megszûnt,
 480 VII |                fél óra ebédidõt kaptak az utasok. Az egyik állomás
 481 VII |             ebédidõt kaptak az utasok. Az egyik állomás szerény fogadójában
 482 VII |               megelégedve a hajtókkal. Az útitársak közül az õrnagy
 483 VII |          hajtókkal. Az útitársak közül az õrnagy volt a legtürelmetlenebb,
 484 VII |             õket, ha a kocsi lassított az emelkedõn.~Délután öt óra
 485 VII |                megérkeztek Pärnu elõtt az utolsó lóváltó állomásra.~
 486 VII |           megérkezünk a fogadóba, s ez az idõ nem alkalmas a nyomozás
 487 VII |              vele a nyomozást, - szólt az õrnagy, aki alig várta már,
 488 VII |               bíró.~- Úgy van, - szólt az õrnagy, - a táviratból tudom,
 489 VII |      nyomozásnak.~- Nem, nem, - felelt az õrnagy, - de egérutat enged
 490 VII |                hogy nem mennek tovább. Az utolsó állomáson töltötték
 491 VII |             utolsó állomáson töltötték az éjszakát, s április 15-ikén,
 492 VII |             fogadót õrzõ pärnui rendõr az ajtóban fogadta az érkezõket.~
 493 VII |              rendõr az ajtóban fogadta az érkezõket.~Kroff fel s alá
 494 VII |        érkezõket.~Kroff fel s alá járt az ivóban. Nem volt szükség
 495 VII |          kellett õt hallgatnia. Hiszen az õ vallomása volt a legfontosabb
 496 VII |             kívül-belül a szobákban és az országúton, a korcsma közelében
 497 VII |  kerékgyártóval a fogadóba, Pochért és az idegen utazóért, akiket
 498 VII |               Egy perc múlva felugrott az egyik lóra, a hajtót és
 499 VII |               ház elõtt állították fel az úton, részben a ház mögött
 500 VII |            fenyveserdõ szélén.~A bíró, az õrnagy, az orvos és Johausen