Fejezet

 1 I   |      csodaszerûen sikerült kisiklania oly találkozások elõl, amelyekben
 2 I   |              fok alatt, ahol a tavasz oly késõn áll be, a Peipusz-tó
 3 I   |         kezüket egy kis borravalóért, oly soványka fizetést juttat
 4 I   |               fejére, botja, amellyel oly félelmetesen tudott bánni,
 5 II  |              Riga felé, amely kétszer oly távol volt, mint Pärnu,
 6 II  |    forrasztaná a szót. Nem azért jött oly messzirõl, annyi veszedelmen
 7 II  |      szökevény szerencsétlenségére, - oly átható világosságot terjesztett,
 8 III |          folyt, amelyet Delaporte épp oly kifogástalanul beszélt,
 9 III |                szólt a konzul, - hogy oly mozgalom van keletkezõben,
10 III |          önnek is, Delaporte úr, hogy oly jó barátai az édesapámnak;
11 III |              férfi volt. Homlokráncai oly barázdákhoz hasonlítottak,
12 III |             felelt Dimitrij.~- De nem oly hatalmasak, amilyeneknek
13 IV  |     sötétségben nem láthatott semmit. Oly nagy volt már akkor a sötétség,
14 V   | végighallgatta ezt a beszélgetést, de oly közömbös arccal, mintha
15 V   |             folytatta, amit az asztal oly derekasan megkezdett.~Kroff
16 VI  |         vétett a - Johausenék házában oly fontos - pontosság ellen.~
17 VI  |               nemzetiségi különbségek oly rettentõvé fejlesztettek
18 VI  |           nemesség képviselõjével, ez oly jelenség, amellyel a józan
19 VI  |              mi baj.~Trankel, aki épp oly kíváncsi volt, szintén kibámult
20 VII |         holtteste elé, aki még tegnap oly türelmetlenül kívánkozott
21 VII |              amikor az említett utazó oly sietõsen távozott a fogadóból.
22 VIII|             köteléke. A hallgatók épp oly hadilábon állnak egymással,
23 VIII|          külön, kedves barátom, s épp oly vidáman ürítjük poharunkat
24 VIII|             benne, hogy ne volnál épp oly bátor, amilyen okos!...
25 VIII|          találkoznátok még egymással; oly körülmények között semmi
26 VIII|              adja Isten, hogy Karl is oly tisztelettel viseltessék
27 VIII|                Ó, Riga, ki tett téged oly széppé? A livóniaiak szolgasága!...
28 IX  |              ráakadtunk a nyomokra az oly korán eltávozott utas szobájának
29 IX  |              Verder õrnagy szobájában oly körülmény tisztázódott,
30 IX  |         Bizonyos! - jelentette ki Eck oly hangon, amely tökéletes
31 X   |           édesatyjától, miért kellett oly hirtelen eltávoznia, anélkül,
32 X   |          Nyikolev úgy nézett rá, mint oly emberre, akit most látott
33 X   |          hozzátette Dimitrij Nyikolev oly hangon, amelyben nyoma sem
34 XI  |             miért utazott el hazulról oly hirtelen, hogy még a családját
35 XI  |           találkoztak. De városszerte oly izgatottak voltak az emberek,
36 XI  |               mi másért ment volna el oly lóhalálában, makacsul elfedve
37 XI  |            azok a barátai, akik eddig oly õszintén szerették? Talán
38 XI  |        utazásra vonatkozott, amelynek oly siralmas következménye volt?...
39 XI  |                a tömeg felé fordult s oly hangon, amely túlharsogta
40 XI  |            hátrált és elcsendesedett, oly parancsoló volt a férfi
41 XII |        örömmel látták viszont egymást oly hosszú távollét, annyi megpróbáltatás,
42 XII |            maradt.~Roganov ezredes is oly hangon, amelybõl kiérzett
43 XII |         családjának régóta nem voltak oly boldog pillanatai. Örültek,
44 XII |              távozott a házból, ahová oly nagy boldogságot hozott.~
45 XII |              annyi viszontagság árán, oly sok veszedelem közepette
46 XII |            szemben, amelyet egy ideje oly kegyetlenül sújtott a sors...
47 XIII|         szerény családi kört, amelyet oly sokáig került a boldogság!~
48 XIII|           támogatták a vizsgálóbírót.~Oly határozottan vádolták a
49 XIII|               bíró Kroffnak.~És Kroff oly buzgalommal engedelmeskedett,
50 XIII|               egy egyszerû bottal is, oly rozoga volt az ablaktábla.~
51 XIV |      szakadatlanul Nyikolevet vádolta oly makacssággal, oly dühösen,
52 XIV |             vádolta oly makacssággal, oly dühösen, hogy arcába szállt
53 XV  |         amikor fény derült ez eleinte oly homályos ügyre, amikor a
54 XV  |            van!... rettenetesen!~Ilka oly fájdalommal ejtette ki az
55 XV  |            nem kell szégyellnie, hogy oly család tagja lett, amely
56 XV  |                 Életem eddig nem volt oly könnyû, nem volt oly boldog,
57 XV  |             volt oly könnyû, nem volt oly boldog, hogy meg ne gondolnám,
58 XV  |          lépésnyire lévõ új lakásából oly gyakran átjárt a tanár házába,
59 XV  |             annyi erély volt, arcában oly isteni jóság tükrözõdött,
60 XVI |          Pocht agyonszúrta. A kincset oly jól elrejtette, hogy a rendõrség