Fejezet

 1 II  |             az „Állj, ki vagy?!”-ot.~Most azonban nem vámõr volt az,
 2 III |             tizennyolc esztendõs, és most a dorpati egyetemen folytatta
 3 III |         gyöngédebben, mint máskor.~- Most jut eszembe, apa, - szólt
 4 III |              igen, kedves gyermekem. Most este útközben találkoztam
 5 IV  |         hiszed, Broks, - szólt Poch, most már negyedszer intézve a
 6 IV  |            erdõ sötétlett a síkon.~- Most mi lesz velünk? - kiáltott
 7 V   |    rendõrtiszt, hogy a politikaiakra most is kiszabható halálos ítélet,
 8 V   |              félnapi késedelmet okoz most magának?~- Legalább egy
 9 V   |             fogadós.~- Itt a pénz, s most legyen szíves eresszen ki...~-
10 VI  |              s így folynak talán még most is Kurlandban, Észtföldön
11 VI  |           egyéb tartományaiban is.~S most lássunk néhány részletet
12 VI  |          ember volt. Az idõsebb, aki most negyvenöt esztendõs, egy
13 VI  |           esztendõs lány.~Karl éppen most fejezi be tanulmányait a
14 VI  |               Ha lehetséges.~- Éppen most érkezett az irodába, Trankel,
15 VII |          volna megtartani Rigában, s most templom helyett a temetõbe
16 VII |             majd tovább is indultak.~Most hallgatagok voltak, elmerültek
17 VII |             nyers embernek látszott, most mégis megrendült. - Broks
18 VIII|         velem?...~- Én... holnap, ha most nyomban nem akarsz megvívni...
19 X   |      Dimitrij Nyikolev nem felelt.~- Most pedig, - szólt Kerstorf
20 X   |               mint oly emberre, akit most látott elõször életében.~-
21 X   |     szótlanul hallgatta a vallomást, most így szólt:~- A kapitány
22 X   |        rablógyilkosság volt, - szólt most Verder õrnagy, - s a pénz,
23 XI  |            de különösen Rigában... S most egy bûntény elkövetésének
24 XI  |             el õket. S megtudta õ is most, milyen hallatlan sértést
25 XI  |    igazságszolgáltatás keze... akkor most kívánom!... Poch halálát
26 XI  |              s a körülmények folytán most ez a jövedelem is kétségessé
27 XI  |            menteni becsülete árán, s most eljöttem, hogy életem árán
28 XII |             hajtó visszatérését... s most azzal vádolják, hogy meggyilkolta
29 XII |         megjelent Vlagyimir Janov.~S most, miután tudjuk, ki volt
30 XII |       Vlagyimir Janov közbelépésével most már kétségtelenné vált.
31 XII |       állítható ez. Ugyanígy történt most is. A kedélyek lecsillapodtak.
32 XII |      lehetnének!... Hogy fog dönteni most a cár?... Vajon vissza kell
33 XII |           áldozatuk megmeneküljön.~- Most már tudjuk, mi volt az oka
34 XII |             folytatta a vizsgálatot. Most már tudta, amit a tanár
35 XIII|              múlva esedékessé válik. Most azonban el kellett már mondania
36 XIII|        Nyikolev családja boldog volt most, boldogabb, mint valaha
37 XIII|           letétben, és Verder õrnagy most mind a két kulcsot elõvette
38 XIII|               s úgy mint elsõ ízben, most sem találtak benne semmi
39 XIII|            õrnagy.~- Akkor nézze meg most!~A kapitány a tûzhely fölé
40 XIII|               bíró úr, - kiáltott; - most már elhiszi, hogy ártatlan
41 XIII|       erkölcsi megrázkódtatásokat.~S most íme, újabb gyanú merült
42 XIII|           érvelésével szembeállítsam most már az enyémet...~- Tessék,
43 XIV |         összekaparja a többit is, de most nem tud fizetni.~A Johausen
44 XIV |          csak vissza. Honnan lehetne most egyszerre tizennyolcezer
45 XIV |         valaha atyám õrá bízott...~- Most már mindent értek! - kiáltott
46 XIV | rablógyilkosság elkövetésével, azzal most nem törõdött. Csak Nyikolevre
47 XIV |      kezünkben van az a gazember!... Most már nemcsak sejtelemrõl
48 XIV |        árulni magát a gyilkos, s íme most elárulta magát!... Megyek
49 XIV |       fenyegeti a családot, mégpedig most az egyszer elháríthatatlanul...~
50 XIV |      Vlagyimir, - folytatta aztán, - most már én parancsolom, hogy
51 XIV |                   felelt Nyikolev. - Most tehát tudod már, milyen
52 XIV |         látod, hogy lehetetlen, hogy most fiammá légy...~Vlagyimir
53 XV  |              szólalt meg újra:~- Már most mi lesz a szerencsétlen
54 XV  |             a jövõ, miért rémítse el most inkább?... Dolgozni fog
55 XV  |             körülmények változtak, s most én vagyok itt, hogy a férje
56 XV  |             méltó voltam önhöz... De most...~- Ilka, ön most és mindenkor
57 XV  |                De most...~- Ilka, ön most és mindenkor méltó hozzám!~-
58 XV  |             legyen kénytelen felelni most erre a határozott kérdésre.~
59 XVI |            nyomozók figyelmét.~Kroff most már csak azt remélte, hogy
60 XVI |              gyermekeit és barátait, most, mikor a nemes férfi a sírban