Fejezet

 1 IX  |        akadnak-e. Ugyebár doktor, ön nagy jelentõséget tulajdonít
 2 X   |        lepje meg, ha kérdéseim az ön magánéletére fognak vonatkozni...
 3 X   |         így szólt:~- Nyikolev úr, ön ugye pár napig távol volt
 4 X   |         nem vettem észre.~- Tehát ön nem tudja megmondani, vajon
 5 X   |          vonhatom az állítását.~- Ön nem beszélgetett Poch-sal?~-
 6 X   |    tartottunk.~- És utazás közben ön folyton a kocsi sarkában
 7 X   |            hogy megebédeljenek... Ön a fogadó éttermének egyik
 8 X   |        lehetett az országúttól... Ön volt az, aki ezt a fogadót
 9 X   |      legyen! De az bizonyos, hogy ön szívesebben töltötte ott
10 X   |            útitársammal együtt.~- Ön vette rá útitársát arra,
11 X   |      korcsmáros fogadta önöket... Ön szobát kért tõle és ugyanazt
12 X   |        vacsorával kínálta önöket; ön visszautasította, ellenben
13 X   |        kezdi már fárasztani.~- Az ön szobája balra volt az ivótól,
14 X   |         Amint a fogadós vallotta, ön reggel négy óra tájban kelt
15 X   |           Ugyanakkor, amikor õ... Ön kilépett a szobájából, köpönyegébe
16 X   |        vagy egy pohár pálinkát... Ön nem kért semmit és kifizette
17 X   | kinyitotta kulcsával a zárat... S ön ekkor minden szó nélkül,
18 X   |          mért hívattak be ide, az ön hivatalába... De azért feleltem
19 X   |    bizonyította volna rám, hiszen ön beismerte, hogy sem Poch,
20 X   |          szólt a bíró, - nem volt ön a Kidõlt Kereszthez címzett
21 X   |      tanár.~- Igen... Nem hallott ön semmi zajt este nyolc óra
22 X   |     töltötte az éjszakát, amelyet ön kapott a fogadóstól.~- Vagyis...
23 X   |        Vagyis... mivel az az utas ön volt, Dimitrij Nyikolev... -
24 X   |         távozásom után történt?~- Ön tehát a fogadóst vádolja...
25 X   |        szólt:~- Dimitrij Nyikolev ön tehát továbbra is megtagadja
26 X   |    bíróság joggal feltételezheti: ön tudta, hogy Pochnál nagy
27 X   |      õrnagy végtelen ámulatára. - Ön ellen súlyos, de terhelõ
28 X   |     tekintetbe kell vennünk, hogy ön világéletében tisztességes
29 X   |          legalábbis ma még nem... Ön szabad... De kérem, álljon
30 XI  |   túlfûtöttek...~- Bûnösnek hiszi ön Nyikolevet, ezredes?~- Nem
31 XI  |       eléje lépve így szólt:~- Ki ön?~- Halljuk! Ki ön? - ismételte
32 XI  |              Ki ön?~- Halljuk! Ki ön? - ismételte meg Verder
33 XII |  Vlagyimirhoz:~- Vlagyimir Janov, ön szökevény, s ezt nekem jelentenem
34 XII |     elkövetni a gyilkosságot.~- S ön nem hallott semmi neszt
35 XIII|        szobában viszont, amelyben ön 13-ról 14-re virradó éjszaka
36 XIII|      gyanús jelnek látszik, amely ön ellen szól...~- Ellenem? -
37 XIII|       kérem, engedje meg, hogy az ön érvelésével szembeállítsam
38 XIII|           Ha még mindig azt hiszi ön, hogy én vagyok Poch gyilkosa,
39 XIV |         Frank Johausen, - s mivel ön Nyikolev úrtól kapta e bankjegyeket,
40 XIV |        lett volna...~- Hacsak nem ön volt, - felelt Frank Johausen.~-
41 XV  |       Vlagyimir, nem csalódtam az ön nagylelkûségében... Ön el
42 XV  |         az ön nagylelkûségében... Ön el akarja venni Ilkát, feleségül;
43 XV  |           önt és nem akarja, hogy ön kénytelen legyen valamikor
44 XV  |           engedélyt kaptam volna, ön után megyek a számûzetésbe
45 XV  |       önhöz... De most...~- Ilka, ön most és mindenkor méltó
46 XV  |      amelyeket együtt szõttünk.~- Ön jól tudja, hogy én sohasem
47 XV  |          szégyenkezne miattam!... Ön éppúgy szeret engem, ahogyan
48 XV  |     hittem, mivel szeretem, mivel ön is szeret engem, hogy végre
49 XV  |         helyzet megítélését, amit ön meg sem ítélhet...~- Amit
50 XV  |        kedves Ilka!... Nekem csak ön számít, egyedül ön... önnek
51 XV  |           csak ön számít, egyedül ön... önnek pedig én vagyok
52 XV  |         magát és nem lesz soha az ön felesége, soha, mivel gyilkosnak