Fejezet

 1 I   |         szenvedélyével hangjában, így kiáltott:~- Végre... a határ... a
 2 I   |          életét veszthette volna, így kiáltott föl:~- A livóniai határ...
 3 II  |               Köszönöm... Köszönöm! - kiáltott a szökevény.~- Eredj, bátyuska!...
 4 II  |           jégtáblára ugrott.~- Tûz! - kiáltott Eck az embereire.~Négy dördülés
 5 III |              szegény apus...~- Nos! - kiáltott Hamine doktor, - a kandalló
 6 III |        lefolyik még addig a Dvinán! - kiáltott a doktor. - A régi szokásokat
 7 III |         visszajön Rigába.~- Helyes! - kiáltott a doktor. - Fogadni mernék,
 8 IV  |            Frank Johausen úré.~- Á! - kiáltott a postakocsis. - Õ aztán
 9 IV  |          lakodalom!~- Lakodalom?... - kiáltott a kocsis. - Hát aztán, hogy
10 IV  |             vevõkrõl, Poch barátom! - kiáltott a kalauz.~- Köszönöm Broks,
11 IV  |            lépésben, mert baj lesz! - kiáltott Broks. - Inkább érjünk egy
12 IV  |                  Egy órával késõbb! - kiáltott Poch, akit a sok döccenés
13 IV  |             késedelmet okoz nekünk! - kiáltott a bankhivatalnok.~Tovább
14 IV  |                Most mi lesz velünk? - kiáltott Poch.~- A kocsit nem használhatjuk
15 IV  |                  Tizenöt versztára? - kiáltott Poch, - a meghúzódott lábammal?~-
16 V   |            meg súlyosabban.~- Nini! - kiáltott a bankhivatalnok, - Eck
17 VI  |               lihegve berohant és így kiáltott:~- Verder õrnagy!... Verder
18 VI  |         Micsoda!... A szegény Poch! - kiáltott Trankel. - Az én Poch barátom?~-
19 VIII|               jelenlétükkel.~- Nem! - kiáltott Siegfried. - Egy se lesz
20 VIII|               csillapítani.~- Tény, - kiáltott Goszpogyin, - hogy ezek
21 VIII|                  Méghogy ok nélkül? - kiáltott a forrongó ifjú. - Ezer
22 VIII|    Számíthatsz mindnyájunkra, Jean, - kiáltott a többi fiatal társa.~-
23 VIII|               a robbanáshoz.~- Nos, - kiáltott Jean mosolyogva, - nem lesz
24 VIII|           egyszerre csak egy hang így kiáltott: - Ó, Riga, ki tett téged
25 VIII|            Nem fogsz visszatartani! - kiáltott Goszpogyin dühtõl fuldokolva.~-
26 VIII|            ezennel kihívom...~- Te? - kiáltott Karl megvetõ legyintéssel.~-
27 VIII|                 Hogy elvállaljuk-e? - kiáltott Goszpogyin.~- Én ugyanis, -
28 IX  |            érte valami baj a papát! - kiáltott a fiatal lány remegõ hangon. -
29 IX  |                  Dimitrij Nyikolev? - kiáltott Verder õrnagy elképedve. -
30 X   |                  Méghogy szerencse! - kiáltott Verder õrnagy, aki nem tudott
31 X   |             Nem!... Mint vádlottat! - kiáltott Verder õrnagy.~- Õrnagy
32 X   |             Meggyilkolták szegényt? - kiáltott Nyikolev.~- Úgy van, - felelt
33 XI  |         udvarán.~- Atyánk ártatlan, - kiáltott, - s kényszeríteni fogom
34 XI  |              nyitni.~- Ne nyisd ki! - kiáltott a doktor. - Ez õrültség
35 XI  |             túlharsogta a lármát, így kiáltott:~- Megálljatok!...~A tömeg
36 XII |           Köszönöm, Ilka, köszönöm! - kiáltott Vlagyimir. - Máris lerótta,
37 XII |        gyûlölködõ szavával, bosszúért kiáltott.~És Frank Johausen így foglalta
38 XIII| ártatlanságáról!~- Elítélték volna! - kiáltott a doktor, - Hát megtörténhet
39 XIII|           Ugye megmondtam, bíró úr, - kiáltott; - most már elhiszi, hogy
40 XIV |         névjegyét, az egyik fivér így kiáltott:~- Vlagyimir Janov!... Nyikolev
41 XIV |            kifizetéseket...~- Uram! - kiáltott Frank Johausen, akit Vlagyimir
42 XIV |           gyûlölettel tele hangon így kiáltott:~- Janov úr, ezek az ellopott
43 XIV |             Most már mindent értek! - kiáltott Frank Johausen. - Ez a letét...
44 XIV |     Vlagyimirra emelve.~- Dimitrij! - kiáltott Vlagyimir, - beszélj...
45 XIV |               tetted... ezt tetted! - kiáltott Nyikolev, ölelésre tárva
46 XIV |         Lopott bankjegyek!~- Atyám, - kiáltott a fiatal lány, - mi történt?~-
47 XIV |             Elvesztem... elvesztem! - kiáltott Nyikolev.~És félretolván
48 XV  |               tehet...~- Nem tehet! - kiáltott Vlagyimir. - Az én szememben
49 XV  |            Vlagyimir, hiszek önnek! - kiáltott a leány túláradó szívvel. -
50 XV  |                Ilka, imádott Ilkám! - kiáltott Vlagyimir, és meg akarta
51 XV  |            lánya...~- És ha nem az? - kiáltott Vlagyimir. - Ha nem atyja
52 XV  |              aki szeret...~- Engem, - kiáltott Ilka, - egy gyilkos leányát?~-