Fejezet

 1 I   |          nyugati partján helyezte el õket, ahol a bárkák nyaranta
 2 I   |    kétségtelenül jobban lelkesítette õket az a gondolat, hogy egy
 3 I   |        revolver agyával verte vissza õket. A fenevadak mardosva, karmolva
 4 II  |       nehezebb lesz tévútra vezetnem õket... Összeesem, olyan álmos
 5 II  |             Azon légy, hogy kijátszd õket; velem pedig ne gondolj...
 6 III |            úr, - ezekbõl könnyû lesz õket elmozdítani... Ami azonban
 7 III |             illeti, attól bajos lesz õket megfosztani, sõt, hogy úgy
 8 III |              éppen be akarták avatni õket, amikor hirtelen füstbe
 9 III |           akadály nem választotta el õket. A lánynak nem volt ugyan
10 III |   Nyikolevvel, ki a küszöbig kísérte õket. Majd mind a ketten eltûntek
11 IV  |              kocsisnak, hogy kövesse õket. Két perc múlva ott álltak
12 V   |          került, naponként odacsalta õket, mielõtt hazatértek majorjukba,
13 V   |          tetejére, úgy oda-oda vágva õket, hogy majd beszakadt a tetõ.~-
14 V   |            kockáztatnak, ha elfogjuk õket?... Mehetnek sót bányászni
15 VI  |             tea nem várta még készen õket.~Köztudomású, hogy a balti
16 VI  |              kényszermunkára ítélték õket valamilyen kis törvényszegésért,
17 VI  | Johausen-bankházba, ahol várni fogom õket.~A rendõrök tüstént távoztak
18 VII |        szerepelt a történetünkben, s õket valamennyire ismerjük.~Nos,
19 VII |         nekik, sõt meg is fenyegette õket, ha a kocsi lassított az
20 VII |              fogadóst, aki bevezette õket abba a szobába, amelyben
21 VII |             nyugtalanság szállta meg õket, erõvel behatoltak a szobába,
22 VII |         Kroff nem tudta távoltartani õket.~Kerstorf bíró és az õrnagy
23 VII |     állandóan itt hagyok... Utasítom õket, hogy ne távozzanak a fogadóból
24 VIII|            közülük, mert megtanítjuk õket kesztyûbe dudálni!~- Különösen
25 VIII|           odatesszük, megtanítjuk rá õket, hadd énekeljék!~- Énekeljék,
26 VIII|           összetûzésbe is bele tudta õket vinni.~Milyen is volt Karl,
27 VIII|                  Te dühösítetted fel õket, Goszpogyin.~- Nem, Jean.
28 VIII|             sértik meg, nem ingerlik õket sem. De ki vállal felelõsséget
29 VIII|              ha senki sem háborgatja õket.~Eközben az idõ haladt.
30 VIII|           Egy hajszál választotta el õket az összecsapástól, amelyben
31 VIII|       elõadóterem mágnesként vonzaná õket.~Húsz perc telt el így.
32 VIII|         pohár bor lángra lobbantotta õket. Az ablakon keresztül látták,
33 VIII|   megvehetnénk váradat a németektõl, õket pedig megtáncoltathatnánk
34 VIII|             erõszakoskodásra izgassa õket, - bent volt még a teremben, -
35 IX  |        vesszõ elszenvedésére ítélték õket, úgyhogy rendesen már a
36 IX  |      Nemegyszer négy fal közé zárták õket, ahol éhhalállal pusztultak
37 IX  |           hússal vagy hallal etették õket, egyetlen csepp vizet sem
38 IX  |              kisasszony fogadhatja-e õket?~Az igenlõ válaszra mindjárt
39 IX  |      válaszra mindjárt be is vezette õket a cseléd az ebédlõbe, ahol
40 X   |           nem... Nem várakoztathatom õket tovább. - Nem keresett senki,
41 XI  |         arról alig tudták lebeszélni õket, hogy ne menjenek atyjuk
42 XI  |      borultak. Csókokkal halmozta el õket. S megtudta õ is most, milyen
43 XI  |         megnyilvánulásokba hajszolni õket, s ezzel kényszerítve a
44 XI  |           rendõrség visszaszorította õket. De látták, hogy ha meg
45 XII |         Delaporte úr magukra hagyták õket. A tanár családjának régóta
46 XII |             a várba, ahol bevezették õket a fogolyhoz.~Milyen megható,
47 XII | közigazgatást, mindez azzal biztatta õket, hogy a szökevény teljes
48 XIV |       szemben... Nem tudom kifizetni õket... S ez az adósság együtt
49 XV  |            sohasem fogom elfelejteni õket! Nem váltak volna-e valóra
50 XV  |            két jó barátjuk már várta õket. Megindultak a sír felé,