Fejezet

 1 II  |            Három rendõr volt, egy kapitány és két kísérõje.~Ez idõ
 2 II  |         német. Kivált közülük Eck kapitány, aki sokkal szigorúbban
 3 II  |           Revelbe, mint Rigába.~A kapitány nem ok nélkül említette
 4 II  |     falleni szakaszokat - szólt a kapitány - már értesítettük, résen
 5 II  |          tartott a beszélgetés. A kapitány leírta a szökevényt, úgy,
 6 II  |        Azt tudod, ugye, - szólt a kapitány, - hogy aki menedéket nyújt
 7 II  |         kerülni.~- Isten mentsen, kapitány uram.~Eck ezután távozni
 8 II  |         szél délnyugatra fordult, kapitány uram, - szólt a molnár. -
 9 II  |         kerepeléssel megindult.~A kapitány embereivel együtt eltávozott,
10 II  |     csapat rendõr bukkant föl Eck kapitány vezetésével - négy ember,
11 II  |           bizonnyal, - felelt Eck kapitány. - De ha már élve nem foghattuk
12 V   |       nagyon meg volt bántva.~S a kapitány így szólt társához:~- Minden
13 V   |         fel hivatása kudarcait.~A kapitány a fejét csóválta, nem titkolván
14 V   |          zsebébõl.~- Mint máskor, kapitány, - felelt a korcsmáros. -
15 V   |       volna az ország! - felelt a kapitány. - Vigyázz, Kroff, hogy
16 V   |        estét! Viszontlátásra!~Eck kapitány felállt, fizetett és az
17 V   |          kissé félrecsúszott, s a kapitány, aki ráfigyelt, arcának
18 V   |        nem is vette észre, hogy a kapitány állhatatosan fürkészte,
19 V   |         postakocsin? - kérdezte a kapitány Pochtól.~- Igen, Eck úr,
20 V   |          olyan fontos, - felelt a kapitány.~Kroff végighallgatta ezt
21 V   |        Pärnuba megy? - kérdezte a kapitány.~- Nem, Eck úr; Revelbe.~-
22 VII |       szólt közbe Johausen, - Eck kapitány!... De hát õ ismerte Pocht,
23 IX  |  hatóságot.~Aznap kora reggel Eck kapitány csapata visszaérkezett Rigába.~
24 IX  |     emlékezetébe azt is, hogy Eck kapitány nyolc nappal elõbb a Peipusz-tó
25 IX  |           de nem bizonyos.~És Eck kapitány annál inkább kételkedett
26 IX  |          Pärnu torkolata táján.~A kapitány, alig érkezett Rigába, sietett,
27 IX  |           amikor megtudta, hogy a kapitány felvilágosításokat akar
28 IX  |        gyõzõdve róla, - szólt Eck kapitány. - Az az utas, akit nem
29 IX  |         amit mondok, - felelt Eck kapitány.~Verder õrnagy fölállt,
30 IX  |          az õrnagy, megállván Eck kapitány elõtt.~- Bizonyos.~- Hát
31 IX  |          õrnagy szobájában és Eck kapitány megismételte vallomását
32 IX  |      otthon.~Ez megerõsítette Eck kapitány vallomását.~- Tehát igazam
33 IX  |           van, õrnagy úr, szólt a kapitány. - Dimitrij Nyikolev tizenharmadikán
34 X   |  Kisvártatva belépett a szobába a kapitány. Tisztelgett fõnöke elõtt,
35 X   |  szakaszból? - kérdezte a bíró.~A kapitány megmondta az adatait, miközben
36 X   |        megzúzódott, - folytatta a kapitány, - leült egy asztal mellé,
37 X   |    vallomást, most így szólt:~- A kapitány nem tévedett... Elhiszem,
38 X   |          felé indult, amelyet Eck kapitány õrzött.~- Tagadja... Dimitrij
39 XI  |        bíró, Verder õrnagy és Eck kapitány foganatosította.~Dimitrij
40 XI  |           elõtt: de ki tudja, Eck kapitány és emberei ellenállnak-e
41 XII |           pártfogásába. Végül Eck kapitány csapata kezdte üldözni,
42 XIII|        bíró, Verder õrnagy és Eck kapitány 4-ikén este indultak, s
43 XIII| fészereket újra megvizsgálták Eck kapitány vezetésével a rendõrök,
44 XIII|       Kerstorf bíró, az õrnagy, a kapitány, Kroff és a rendõrök visszatértek
45 XIII|     szobában koromsötét volt.~Eck kapitány az ablakhoz lépett, kinyitotta,
46 XIII|           Akkor nézze meg most!~A kapitány a tûzhely fölé hajolt, s
47 XIII|     eltávozott?...~Az õrnagy és a kapitány úgy néztek egymásra, mint
48 XVI |       Kerstorf bíró vezetett, Eck kapitány felismerte Nyikolevben azt