Fejezet

 1 II  |            rendõrségének a feje, Roganov ezredes fõparancsnoksága alatt.
 2 II  |       fõparancsnoksága alatt. Ha Roganov ezredes, aki orosz ember volt, nem
 3 VI  |                 A rendõrség feje Roganov ezredes volt, ez a tõsgyökeres orosz
 4 VI  |       üggyel-bajjal tudta megfékezni. Az ezredes minden akadályon keresztülgázolt
 5 VI  |                  tartományokban.~Roganov ezredes után s vele szemben, elsõsorban
 6 VI  |              fogta a németeknek, mint az ezredes a szlávoknak. Szívós elkeseredéssel
 7 IX  |                 belépett fõnöke, Roganov ezredes irodájába. Az ezredes türelmetlenül
 8 IX  |            Roganov ezredes irodájába. Az ezredes türelmetlenül várta a jelentést,
 9 IX  |              részletes jelentése után az ezredes így szólt:~- Úgy látom,
10 IX  |                fogadóban...~- Nagyon is, ezredes úr.~- Kroff korcsmáros nem
11 IX  |              Kroffot...~- Természetesen, ezredes úr. Két emberem ott maradt
12 IX  |                  tekinti, - folytatta az ezredes -, hogy esetleg kívülrõl
13 IX  |             mondta, hová megy?...~- Nem, ezredes úr.~- Nem tehetõ fel, hogy
14 IX  |                 Ez a föltevés valószínû, ezredes úr, habár Revelig váltott
15 IX  |                 semmiféle idegen?~- Nem, ezredes úr, - felelt az õrnagy, -
16 IX  |                  Még nem szökhetett meg, ezredes úr, mert a Finn-öböl egyelõre
17 IX  |                 Vagy Rigában, - szólt az ezredes. - Talán visszajött Rigába,
18 IX  |          legkevésbé...~- Nemigen hiszem, ezredes úr, de gondunk lesz erre
19 IX  |                városra és a kikötõre.~Az ezredes jóváhagyta Verder õrnagy
20 IX  |                  lehetett bízni.~Roganov ezredes a beszélgetés után maga
21 XI  |                  Délután, amikor Roganov ezredes átnyújtotta neki a kihallgatás
22 XI  |               kegyelmességed, - szólt az ezredes.~Gurko tábornok figyelmesen
23 XI  | Kegyelmességednek igaza van, - felelt az ezredes, - az ügy a legrosszabbkor
24 XI  |            Bûnösnek hiszi ön Nyikolevet, ezredes?~- Nem felelhetek úgy kegyelmességednek,
25 XI  |              fogadóban...~- Kétségtelen, ezredes úr, belátom, hogy ez nagyon
26 XI  |                kormányzó érezte, hogy az ezredes védeni akarja Dimitrij Nyikolevet,
27 XI  |                Az igaz, - felelt Roganov ezredes. - Mind e körülmény arra
28 XI  |              egyfolytában õrizte Roganov ezredes parancsára. Szomorú esték
29 XI  |                  vajon a kormányzó és az ezredes nem gondoltak-e erre Dimitrij
30 XI  |          hangzottak mindenfelõl.~Roganov ezredes és Verder õrnagy nagy számú
31 XI  |                  és be akarták törni.~Az ezredes, az õrnagy és a rendõrség
32 XI  |                 Mi a neve? - kérdezte az ezredes hozzálépve.~- Vlagyimir
33 XII |                  a jóbarátok kezét, s az ezredes és Verder õrnagy elé állva,
34 XII |                szökevény maradt.~Roganov ezredes is oly hangon, amelybõl
35 XII |               innen.~- Szavamat adom rá, ezredes, - felelt Vlagyimir.~Az
36 XII |                     felelt Vlagyimir.~Az ezredes eltávozott: de Ecket és
37 XII |     Szentpétervárról.~- Engedelmeskedem, ezredes, - felelt Vlagyimir. - Isten
38 XII |         hallgasson, õrnagy úr - szólt az ezredes -, nemigen tartom valószínûnek,
39 XII |              máskor...~- Figyelmeztetem, ezredes úr, hogy a gyilkosnak feltétlenül
40 XII |            vágott vissza élénken Roganov ezredes -, mert Poch elég óvatlanul
41 XII |             pedig azt mondom - felelt az ezredes -, hogy a németek mindig
42 XII |               fejezte be a vitát Roganov ezredes. - Mihelyt a vizsgálatot
43 XIII|                  Vlagyimir Janov Roganov ezredes társaságában távozott az
44 XIII|                 Kerstorf bíró és Roganov ezredes, a közhangulat nyomására