Fejezet

1001 XII |            gyilkos nem került kézre, s az áldozat kiomlott vére, különösen
1002 XII |               kiomlott vére, különösen az ellenfelek gyûlölködõ szavával,
1003 XII |                nem akarták tûrni, hogy az áldozatuk megmeneküljön.~-
1004 XII |               Most már tudjuk, mi volt az oka Nyikolev utazásának...
1005 XII |               kirabolták akkor éjszaka az említett fogadóban?... Igaz-e
1006 XII |                alig lehetett más, mint az az utas, aki abban a szobában
1007 XII |             alig lehetett más, mint az az utas, aki abban a szobában
1008 XII |               Igaz-e vagy sem, hogy ez az utas Dimitrij Nyikolev volt?...~
1009 XII |             ilyen összeállításban csak az lehetett a felelet, hogy „
1010 XII |              fogadós terhére; ellenben az elõl a föltevés elõl nem
1011 XII |         föltevés elõl nem zárkózott el az igazságszolgáltatás, hogy
1012 XII |           Verder õrnaggyal vitatkozott az esetrõl, anélkül azonban,
1013 XII |          hallgasson, õrnagy úr - szólt az ezredes -, nemigen tartom
1014 XII |         Nyikolev kimászott volna éjjel az ablakán, hogy behatoljon
1015 XII |              behatoljon Poch szobájába az ablakon keresztül...~- És
1016 XII |                   És a nyomok? - szólt az õrnagy.~- A nyomok?... Mindenekelõtt
1017 XII |            teljesen elszigetelt fogadó az országúton... Valószínû
1018 XII |                megpróbálta kifeszíteni az ablakot akár akkor éjszaka,
1019 XII |         favágókat nem is említve, akik az ivóban voltak, amikor Nyikolev
1020 XII |                belépett a fogadóba?~Ez az érvelés mindenesetre nyomós
1021 XII |   rablógyilkosság árán szabadulhatott. Az õrnagy azonban nem akart
1022 XII |              pedig azt mondom - felelt az ezredes -, hogy a németek
1023 XII |               maradnak - vágott vissza az õrnagy.~- Bízzuk rá tehát
1024 XII |              hogy mi volt elutazásának az oka; s ez még jobban megerõsítette
1025 XII |         parasztokat és favágókat, akik az ivóban voltak Poch megérkezésekor
1026 XII |               bizonyos, hogy ott aludt az állomás szállójában. Minthogy
1027 XII |            semmiképp nem keveredhetett az ügybe.~Szinte kizártnak
1028 XII |              Szinte kizártnak látszott az a föltevés is, hogy kívülrõl
1029 XII |             volna eszébe bárkinek, aki az országutakon csavargott,
1030 XII |             akik a fogadóban töltötték az éjszakát. A Fogadóban Poch-on
1031 XII |              bíró úr.~- De hát elõször az elsõ ablakot ki kellett
1032 XII |                kellett feszítenie...~- Az én szobám ablaka az udvarra
1033 XII |                    Az én szobám ablaka az udvarra nyílik, - felelt
1034 XII |                a másik két ablak pedig az országútra... Mélyen aludtam...
1035 XII |              egymástól elválasztani ez az életfogytiglan számûzetés,
1036 XII |            szív egymásé lehet Isten és az emberek elõtt nemsokára,
1037 XII |              Vlagyimirnak megkegyelmez az uralkodó... Tudták, hogy
1038 XII |                a választások küszöbén, az, hogy õ a szláv párt feje,
1039 XII |                párt feje, a kormánynak az a törekvése, hogy oroszosítsa
1040 XII |            Emelt fõvel fog visszatérni az egyetemre, õ, akivel úgy
1041 XII |               vezére, nem hagyták abba az ellenségeskedést. Elkerülhetetlennek
1042 XII |            Elkerülhetetlennek látszott az összetûzés.~A Jean visszaérkezését
1043 XII |             nagyobb erõvel folytatódik az ellenfelek között.~Öt nap
1044 XII |           dolgában.~Joggal számítottak az uralkodó nagylelkûségére.
1045 XIII|            visszaállítását, amelyektõl az ítélet annak idején megfosztotta.
1046 XIII|          kegyelem egyben tiltakozás is az ellen a gyanúsítás ellen,
1047 XIII|          ezredes társaságában távozott az erõdbõl, aki személyesen
1048 XIII|               titkolt, a tanár és Ilka az õ szájából tudta meg.~Milyen
1049 XIII|                összeszorult a szíve, s az indulatok hevétõl elsápadt,
1050 XIII|               Vajon arra gondolt, hogy az emberi igazságszolgáltatás
1051 XIII|          Vlagyimir, a felesége leszek!~Az esküvõt hat hétre tûzték
1052 XIII|               jó részét megfizette már az adósságnak, és még mindig
1053 XIII|       Vlagyimirnak egy idõre elég lesz az atyjától rámaradt pénz,
1054 XIII|         Vetélytársa pénzügyi helyzete, az esedékes adósság, amelyet
1055 XIII|             hogy a közvélemény - fõleg az elfogulatlan s az ügyben
1056 XIII|                fõleg az elfogulatlan s az ügyben nem érdekelt emberek
1057 XIII|             Egyedül, család nélkül élt az elhagyott fogadóban, ahová
1058 XIII|            amit gyermekükre hagytak, s az egész ingatlan alig ért
1059 XIII|        bankhivatalnok meggyilkolásával az idegen utazót, hogy önmagáról
1060 XIII|               miután kifeszítette vele az ablaktáblát; nem õ követte
1061 XIII|             bíróság gyanúja okvetlenül az utasra irányuljon?~Vajon
1062 XIII|            Kroff attól félhetett, hogy az õ helyzete rosszabbodni
1063 XIII|         vigyáznak rá a rendõrnyomozók.~Az utazó, valamint Poch szobája
1064 XIII|           Tehát minden úgy volt, ahogy az elsõ házkutatás alkalmával
1065 XIII|             emelt vádat; hogy szerinte az utazó volt a gyilkos, és
1066 XIII|             lehet elhallgattatni, amíg az igazi bûnös kézre nem kerül
1067 XIII|                Május 5-ikére tûzték ki az új házkutatást.~Kerstorf
1068 XIII|              bele akarnak keverni ebbe az ügybe... De remélem, hogy
1069 XIII|          Kerstorf bíró. - Kezdjük...~- Az utazó szobájában, amelynek
1070 XIII|                Nem, - felelt a bíró.~- Az egész házat meg akarja vizsgálni
1071 XIII|               hiszem, bíró úr, - szólt az õrnagy, - hogy ha találunk
1072 XIII|         megjegyzésbõl kitetszett, hogy az õrnagy még mindig hitt a
1073 XIII|        meggyõzõdéséhez, hogy a gyilkos az utazó volt, az utazó pedig
1074 XIII|               a gyilkos az utazó volt, az utazó pedig Dimitrij Nyikolev
1075 XIII|      vezetésével a rendõrök, a bíró és az õrnagy jelenlétében.~Azután
1076 XIII|               ahogy a rendõrök hagyták az elsõ helyszíni szemle után.
1077 XIII|            volt megállapítani, mihelyt az ablaktáblákat kitárták.
1078 XIII|                ablaktáblákat kitárták. Az ágy vetetlen volt, a párna
1079 XIII|               alvadt vértócsa húzódott az ágytól az ajtóig. Új nyomot
1080 XIII|            vértócsa húzódott az ágytól az ajtóig. Új nyomot nem találtak.
1081 XIII|            maga után.~Miután becsukták az ablaktáblákat, Kerstorf
1082 XIII|          ablaktáblákat, Kerstorf bíró, az õrnagy, a kapitány, Kroff
1083 XIII|                a rendõrök visszatértek az ivóba.~- Vizsgáljuk meg
1084 XIII|            szólt a bíró.~Mindenekelõtt az ajtót vizsgálták meg. Kívülrõl
1085 XIII|              sem próbálta meg kinyitni az ajtót! Egyikük sem hagyta
1086 XIII|          koromsötét volt.~Eck kapitány az ablakhoz lépett, kinyitotta,
1087 XIII|             Változásnak nyoma sem volt az elsõ házkutatás óta. A szoba
1088 XIII|                szoba mélyében ott volt az ágy, amelyben Dimitrij Nyikolev
1089 XIII|              Dimitrij Nyikolev feküdt. Az ágy mellett, fejtõl, esetlen
1090 XIII|                félig égett gyertyával. Az egyik sarokban szalmaszék
1091 XIII|           szûkülõ kürtõ.~Megvizsgálták az ágyat, s úgy mint elsõ ízben,
1092 XIII|                szoba ablaktábláját. De az is lehet, hogy kifeszíthették
1093 XIII|             bottal is, oly rozoga volt az ablaktábla.~Az ablakdeszkán
1094 XIII|             rozoga volt az ablaktábla.~Az ablakdeszkán lévõ karcolásokat
1095 XIII|     keletkeztek, hogy valaki kimászott az ablakon? Nem lehetett megállapítani.~
1096 XIII|         lehetett megállapítani.~A bíró az ablaktól a tûzhely felé
1097 XIII|             felé fordult.~- Begyújtott az utas? - kérdezte Krofftól.~-
1098 XIII|             elégette a láng, bizonyára az asztalon levõ gyertya lángja,
1099 XIII|            irattáskájából?...~De mivel az elhamvasztás nem sikerült
1100 XIII|   nyilvánvaló-e, hogy a gyilkos csakis az utas lehetett, aki e szobában
1101 XIII|             gyilkosság után visszatért az ablakon át a szobába, ahonnan
1102 XIII|             négy órakor eltávozott?...~Az õrnagy és a kapitány úgy
1103 XIII|               minden kétséget kizáróan az a sorozat, amelyet Pochnak
1104 XIII|                bizonyosra vehetõ, hogy az õ táskájából rabolták el.~
1105 XIII|             voltak gyõzõdve róla, hogy az esküdtszék méltó büntetést
1106 XIII|              Hamine doktor értesítette az új fordulatról. Elhatározták,
1107 XIII|              még aznap võlegényének:~- Az atyám ártatlan!... Ártatlan
1108 XIII|            atyám ártatlan!... Ártatlan az atyám!... - ismételgette
1109 XIII|             lesújtunk mindazokra, akik az atyádat vádolják!... Valóban
1110 XIII|                be kellett következnie, az bekövetkezett.~Délután Dimitrij
1111 XIII|                bíró. A tanár lesietett az ebédlõbe, ahol Ilka és Vlagyimir
1112 XIII|               mi történt.~- Már megint az a gyilkosság! - szólt Nyikolev
1113 XIII|                egyedül volt a szobában az írnokkal. Miután tárgyalt
1114 XIII|        rendõrök gondosan megvizsgálták az egész házat, de nem találtak
1115 XIII|            hamujában találták, ahol én az éjszakát töltöttem?~- Úgy
1116 XIII|               És ezt a szobát bezárták az elsõ házkutatás után?~-
1117 XIII|            hogy azóta nem nyitották ki az ajtót...~- És senki sem
1118 XIII|               történhetett akkor, hogy az elsõ helyszíni szemle alkalmával
1119 XIII|             kétségtelen, hogy a tolvaj az az utas volt, aki abban
1120 XIII|          kétségtelen, hogy a tolvaj az az utas volt, aki abban a szobában
1121 XIII|               kérem, engedje meg, hogy az ön érvelésével szembeállítsam
1122 XIII|                szembeállítsam most már az enyémet...~- Tessék, Nyikolev
1123 XIII|          gyõzõdve róla, hogy a gyilkos az én távozásom után, nem rendezhetett
1124 XIII|              mindent úgy, hogy a gyanú az eltávozott utasra, vagyis
1125 XIII|         terelõdjön? Nem hatolhatott be az én szobámba, hogy ott lerakja
1126 XIII|                ablakon, hogy meglepjem az alvó Pocht?~- Szavai, Nyikolev
1127 XIII|           Kroff vagy más ellen!... Nem az én dolgom földeríteni a
1128 XIII|                földeríteni a bûnöst... Az én dolgom az, hogy védekezzem
1129 XIII|               a bûnöst... Az én dolgom az, hogy védekezzem és védekezem
1130 XIII|        elmondhassa... Ez volt ügyemben az egyetlen homályos pont,
1131 XIII|                Poch gyilkosa, állítson az esküdtek elé... Én Kroffot
1132 XIII|               tudni fogom, mit tartsak az emberi igazságszolgáltatásról,
1133 XIV |              volna eszébe a gyilkosnak az a gondolat, hogy az idegen
1134 XIV |         gyilkosnak az a gondolat, hogy az idegen utasra terelje a
1135 XIV |           legnyugodtabb kedélyeket is, az a körülmény volt, hogy a
1136 XIV |              Nyikolevet.~Érthetõ, hogy az új tényállás fényében a
1137 XIV |         szenvedélyek újra fellángoltak az ellenfelek táborában és
1138 XIV |         küzdjenek, semmint azért, hogy az ütött-kopott korcsma tulajdonosát
1139 XIV |      szenzációs cikkekben foglalkoztak az üggyel. Errõl folyt a vita
1140 XIV |                Kívánatos volt, hogy ez az ügy, bármi legyen a vége,
1141 XIV |               minden este összegyûltek az ivóban. De azért meglátszott
1142 XIV |           gutaütést kap...~Rendszerint az olyan házban, ahol esküvõre
1143 XIV |               esküvõre készülnek, nagy az öröm. Az egész család vígan
1144 XIV |               készülnek, nagy az öröm. Az egész család vígan van.
1145 XIV |          azonban másként volt. Ha arra az ügyre, amely annyira megzavarta
1146 XIV |                összeget már kifizetett az atyai adósságból, gondolta,
1147 XIV |               Johausen fivérek vártak, az adós pedig szörnyû dilemmába
1148 XIV |           fizet, s ha a fogadóbeli ügy az õ javára oldódna meg, s
1149 XIV |                vele, meg kell fizetnie az ifjú Karl vérét, s minden
1150 XIV |       legnagyobb nehézségek árán tudta az esedékes részleteket fizetni.
1151 XIV |                szerezte?... S ha fizet az esedékesség napján a lopott
1152 XIV |               hogy még aznap törlessze az esedékes tizennyolcezer
1153 XIV |               a felszólítást, amelyben az állt, hogy Nyikolev kötelezettséget
1154 XIV |                nagy pénzzavarba került az apja halálakor, rájött,
1155 XIV |               tudta, mi a kötelessége.~Az volt a kötelessége, hogy
1156 XIV |          Hiszen volt húszezer rubelje, az atyai letét, amelyet Nyikolev
1157 XIV |                 Ki fogja ebbõl fizetni az adósságot és megmenti Nyikolevet
1158 XIV |               addig, amíg meg nem lesz az esküvõje. Majd ha felesége
1159 XIV |             megpróbáltatása!~Kisietett az utcára és húsz perc múlva
1160 XIV |       pénztárnok tudatta vele, hogy ez az ügy a fõnökökhöz tartozik,
1161 XIV |             Vlagyimir Janov névjegyét, az egyik fivér így kiáltott:~-
1162 XIV |            felelt Frank Johausen.~- Ez az adósság, - szólt Vlagyimir, -
1163 XIV |               teljes törlesztése annak az adósságnak, amelyet Dimitrij
1164 XIV |                Vlagyimir.~- Á! - Szólt az idõsebbik fivér. - Mivel
1165 XIV |             remélem, e kis késés miatt az önök bankházának nem kellett
1166 XIV |    bosszúságukban nem feleltek rögtön. Az egyikük kivett a pénzszekrénybõl
1167 XIV |    pénzszekrénybõl egy kapcsos tárcát, az egyik rekeszbõl pedig a
1168 XIV |                kötelezvényt, s letette az asztalra.~Vlagyimir gondosan
1169 XIV |              szeme. Vad öröm ragyogott az arcán s gyûlölettel tele
1170 XIV |             kiáltott:~- Janov úr, ezek az ellopott bankjegyek!~- Lopott?~-
1171 XIV |          Nyikolev hozta nekem Pärnuba. Az a letét, amelyet valaha
1172 XIV |         visszaadni önnek, s adódott ez az alkalom, õ meg élt vele
1173 XIV |              Johausen, miközben kivett az asztal fiókjából egy számokkal
1174 XIV |         Johausen, miután zsebébe dugta az elrablott bankjegycsomót, -
1175 XIV |  bankjegycsomót, - végre kezünkben van az a gazember!... Most már
1176 XIV |                órán belül ki lesz adva az elfogatási parancs Nyikolev
1177 XIV |                családot, mégpedig most az egyszer elháríthatatlanul...~
1178 XIV |           tudom kifizetni õket... S ez az adósság együtt sújtja velem
1179 XIV |            adósság együtt sújtja velem az enyéimet! Vlagyimir, látod,
1180 XIV |           szólt Vlagyimir halkabban, - az volt az elsõ gondolatom,
1181 XIV |         Vlagyimir halkabban, - az volt az elsõ gondolatom, hogy kötelességem
1182 XIV |                   Rendelkezésemre állt az az összeg, amelyet visszaadtál
1183 XIV |                Rendelkezésemre állt az az összeg, amelyet visszaadtál
1184 XIV |        visszaadtál nekem Pärnuban...~- Az a pénz a tied, Vlagyimir!...
1185 XIV |              tudom... tudom... S mivel az enyém, jogom volt rendelkezni
1186 XIV |               azért hagyta neked, hogy az én adósságaimat fizesd ki
1187 XIV |              hallatott, amely fölverte az egész házat.~Csakhamar kinyílt
1188 XIV |       elrablott bankjegyeket ha nem is az õ birtokában, de mégis Vlagyimir
1189 XIV |        városban. Senki sem tudta, hogy az ügy új, talán az utolsó
1190 XIV |           tudta, hogy az ügy új, talán az utolsó szakaszba jutott,
1191 XIV |        ugyanazon érzelemtõl sarkallva, az utcára siettek.~Csatlakozni
1192 XIV |        megálltak egy test elõtt, amely az út szélén feküdt.~Dimitrij
1193 XV  |              lett a gyõzelem. Csakhogy az ellentét elõbb-utóbb ki
1194 XV  |               vége nem lehet más, csak az oroszosítás diadala a kormány
1195 XV  |               után eltávozott Rigából, az õrizetére bízott letét nem
1196 XV  |           indult-e, hogy bevallja neki az igazat, avagy szökni akart-e
1197 XV  |            akinek nem tudja visszaadni az atyai örökséget; másfelõl
1198 XV  |             képes volt elvinni Pärnuba az elsikkasztott letétösszeget.
1199 XV  |           elsikkasztott letétösszeget. Az elsõ tartozást törlesztette
1200 XV  |                akkor Dimitrij Nyikolev az igazi bûnös, Dimitrij Nyikolev
1201 XV  |           szíven szúrta sajátmagát is.~Az ügy ilyetén való alakulása
1202 XV  |      védekezése helytálló, akkor Kroff az egyetlen gyanúsított, Nyikolev
1203 XV  |             láttak semmit tisztán, még az atyjuk dolgában sem, akit
1204 XV  |              megpróbáltatások elvették az eszét, s pillanatnyi elmezavarában
1205 XV  |               elmezavarában követte el az öngyilkosságot, amely egyáltalában
1206 XV  |                Pocht, bárha a zsákmány az õ birtokában volt; elhiszem,
1207 XV  |             tudott mit válaszolni erre az érvelésre...~Hamine doktor
1208 XV  |              ha valóban bûnös is volna az atyja?~Ha tovább is kételkedett,
1209 XV  |           csupán szerelmébõl merítette az erõt a kételyre az után,
1210 XV  |           merítette az erõt a kételyre az után, amit Hamine doktor
1211 XV  |                  kiáltott Vlagyimir. - Az én szememben õ a legszentebb,
1212 XV  |        becsületes férfi szerelmére!... Az esküvõt elhalasztjuk, de
1213 XV  |               Vlagyimir, nem csalódtam az ön nagylelkûségében... Ön
1214 XV  |             ösztökélte, hogy siettesse az esküvõt: tartsák meg, amint
1215 XV  |            esküvõt: tartsák meg, amint az illendõség megengedi. Mit
1216 XV  |            egyetlen szóval sem célzott az esküvõre.~De ottléte ékesen
1217 XV  |            aznap egyedül maradván vele az ebédlõben gyöngéden így
1218 XV  |            szeretni fogom... Változtak az érzelmeim?...~- Épp olyan
1219 XV  |               kevéssé, Vlagyimir, mint az enyéim, és ha engedélyt
1220 XV  |             oly fájdalommal ejtette ki az utolsó szót, hogy egész
1221 XV  |               ezelõtt, nem volna-e már az enyém, ha nem történik esküvõnk
1222 XV  |             történik esküvõnk küszöbén az a szerencsétlenség?...~-
1223 XV  |             hogy nem történt meg elõbb az esküvõnk!... Nem kell sajnálnia,
1224 XV  |              ismételte Vlagyimir. - Ez az én dolgom, ezt egyedül én
1225 XV  |          éppúgy ítélek meg, mint ahogy az emberek meg fogják ítélni,
1226 XV  |       Vlagyimir!~- Nem érdekel azoknak az embereknek a véleménye,
1227 XV  |                  önnek pedig én vagyok az egyetlen, legalább is úgy
1228 XV  |           hazulról, tétován bolyongott az utcákon, a mezõn, s végül
1229 XV  |            érzi magát és nem lesz soha az ön felesége, soha, mivel
1230 XV  |      gyilkosnak a lánya...~- És ha nem az? - kiáltott Vlagyimir. -
1231 XV  |               teljesen letörleszthetik az adósságot.~Azután, majd
1232 XV  |           Anyagi forrásaik kimerültek. Az a csekélység, amit Ilka
1233 XV  |            Minél elõbb rendezniök kell az ügyeket. Azután eldöntik
1234 XV  |            elutasító válasza után, már az illendõség miatt is, el
1235 XV  |               fogadni. Amije megmaradt az atyai letétbõl felajánlotta
1236 XV  |                is ébresztett.~Így múlt az idõ. Nem történt semmi változás,
1237 XV  |         maradványait, akinek temetésén az egyház - tekintettel az
1238 XV  |                az egyház - tekintettel az öngyilkosságra, - nem vett
1239 XV  |              jobbról és balról megállt az alacsony sírdomb mellett,
1240 XV  |               Nyikolevna, egyesültetek az Isten elõtt.~A lány akaratlanul
1241 XV  |                ember leányát, akit még az öngyilkosság vétke sem terhel! -
1242 XV  |               terhel! - felelt a pópa, az égre tekintve.~- És a gyilkos? -
1243 XV  |                 egész testében remegve az izgatottságtól.~- A gyilkos
1244 XVI |              hosszú ideje rosszul ment az üzlet, amikor meglátta Poch
1245 XVI |         rabolni a bank alkalmazottját. Az ésszerûség azt diktálta,
1246 XVI |               aludt, s a neszre felült az ágyban, amelyet Kroff lámpása
1247 XVI |               magát a boldogtalanra, s az övében lévõ svéd rugós késsel
1248 XVI |               ugyanis mindig élt ezzel az elõvigyázattal, amikor nagyobb
1249 XVI |                    Ekkor jutott eszébe az, hogy a bûntény gyanúját
1250 XVI |                a fogadóból, megkaparta az egyik szoba ablak deszkáját,
1251 XVI |             felismerte Nyikolevben azt az utast, akire a gyanú terelõdött.
1252 XVI |              új cselt eszelt ki, amely az õ meggyõzõdése szerint kétségtelenné
1253 XVI |               tanár bûnösségét. Miután az egyik bankjegyet bevérezte
1254 XVI |              hangoztatták, hogy õ volt az, aki a gyanú elterelése
1255 XVI |            fogamzott volna meg agyában az az ördögi gondolat, hogy
1256 XVI |         fogamzott volna meg agyában az az ördögi gondolat, hogy az
1257 XVI |               az ördögi gondolat, hogy az elsõ bûnt egy második gaztettel
1258 XVI |        Nyikolev kilép a házból, s mint az õrült elrohan fia és leánya
1259 XVI |         követte a tanárt a szabadba, s az elhagyott országúton szívenszúrta
1260 XVI |               gyilkosa?...~Senki. S ez az új bûntény végleg elhárította
1261 XVI |            végleg elhárította a gyanút az igazi bûnösrõl.~A vizsgálat
1262 XVI |    használhatta.~De nem sokáig tartott az élvezet. Szélütés érte,
1263 XVI |               pihent!...~Így végzõdött az az izgalmas dráma, amelynek
1264 XVI |            pihent!...~Így végzõdött az az izgalmas dráma, amelynek