Fejezet

 1 VI  |           gyermekük volt: egy fiú, Karl, tizenkilenc esztendõs,
 2 VI  |           tizenkét esztendõs lány.~Karl éppen most fejezi be tanulmányait
 3 VIII|      Melegen ajánlom neked, kedves Karl...~- Jó, jó! - szólt a Karlnak
 4 VIII| Kellemetlenkedõk voltak, különösen Karl. Nevénél és helyzeténél
 5 VIII|         õket vinni.~Milyen is volt Karl, ez a vakmerõ, bosszúálló,
 6 VIII|       habozás nélkül az élre állt.~Karl, Frank Johausennek, a bankárnak
 7 VIII|       állása.~S ki volt Jean, akit Karl és Siegfried barátja elsõsorban
 8 VIII|      barátjára, Goszpogyinra, mint Karl Johausen Siegfriedre.~Dorpat,
 9 VIII|         mindig megelõzni.~Miközben Karl Johausen és csoportja fel-
10 VIII|           véleményem, hogy ennek a Karl Johausennek meg a bandájának
11 VIII|        mennék el innen, hogy azt a Karl Johausent meg nem leckéztetem,
12 VIII|        Nyikolevnek más baja is van Karl Johausennel!~Jean tudta,
13 VIII|          nevét, s adja Isten, hogy Karl is oly tisztelettel viseltessék
14 VIII|               hogy nem tiltakozunk Karl Johausen és társai viselkedése
15 VIII|          volt képes megakadályozni Karl Johausent és társait, hogy
16 VIII|   kezdetéig - délután négy óráig - Karl Johausen, Siegfried és barátaik
17 VIII|         éles penge, keresztezõdött Karl tekintetével.~Egy hajszál
18 VIII|          lakomára hívó csengettyû. Karl Johausen társai élén, -
19 VIII|      kiabálása és hadonászása. Bár Karl Johausen nem volt velük,
20 VIII|           követett.~S mégis, amint Karl Johausen megjelent a terembõl
21 VIII|          fia.~Lehetetlenség leírni Karl viselkedését e pillanatban.
22 VIII|          küzdelme Jean Nyikolev és Karl Johausen között fog eldõlni.~
23 VIII|         Siegfrieddel, kivárta, míg Karl tesz még néhány lépést,
24 VIII|            társait, akik közéje és Karl közé akartak lépni.~- Nem
25 VIII|          volt e szavakra a válasz.~Karl intett, hogy beszélni akar.~
26 VIII|         szólt:~- Én kiállok, és ha Karl azt akarja, hogy éppen õt
27 VIII|        kihívom...~- Te? - kiáltott Karl megvetõ legyintéssel.~-
28 VIII|   gyûlölték egymást az ellenfelek.~Karl összefonta karját a mellén,
29 VIII|               Én ugyanis, - felelt Karl, - egyáltalán nem vagyok
30 VIII|          Jean Nyikolev...~- Miért, Karl?...~- Mert az ember nem
31 IX  |            tizenhatodikán délután. Karl Johausen az elsõk között
32 XI  |           hallatlan sértést vágott Karl Johausen Jean szeme közé
33 XI  |         fogják használni, lám az a Karl meg sem várta, igaznak bizonyul-e
34 XI  |           meg Delaporte úr, - hogy Karl és Jean dolga még nincs
35 XI  |      elbánást érdemelt-e, mint egy Karl Moor, egy Jean Sbogar, egy
36 XI  |          hogyan is uralkodna magán Karl Johausen láttán?~- Ó, az
37 XI  |         Johausen láttán?~- Ó, az a Karl! - ismételgette Jean a doktornak. -
38 XI  |           nem, kényszeríteni fogom Karl Johausent, hogy visszavonja
39 XII |           a többiek, azok, akiknek Karl Johausen volt a vezére,
40 XII |          Karltól a sértésekért, és Karl nem volt hajlandó kiállni,
41 XII |         párbaj erre megtörtént, és Karl Johausen súlyosan megsebesült.~
42 XIII|          reményük megvolt rá, hogy Karl, bár súlyos volt a sebe,
43 XIV |          meg kell fizetnie az ifjú Karl vérét, s minden kárt, amit