Fejezet

 1 I   |           halászok, mert a tó vizében igen sok a hal. A közlekedés
 2 I   |          eredjen, bár sok reménye nem igen lehetett, hogy a fenevadak
 3 II  |            elmentek a malom mellõl.~- Igen ám, - gondolta magában, -
 4 II  |             viszontagságos útja végén igen nagy veszedelmek fenyegetik.
 5 III |             volna ez édesapámnak, aki igen szegény viszonyok között
 6 III |            arcod. Pihenned kellene.~- Igen, igen, - felelt Nyikolev, -
 7 III |             Pihenned kellene.~- Igen, igen, - felelt Nyikolev, - nincs
 8 III |              elbúcsúzzon a háziaktól.~Igen csúf idõ volt. A szél meg-megrázta
 9 III |           hozta meg a postás?...~- De igen, kedves gyermekem. Most
10 IV  |           Elég lesz egy.~- Revelbe?~- Igen... Revelbe, - felelt az
11 IV  |    Voltaképpen ennél okosabbat nem is igen csinálhattak. A vihar félelmetes
12 V   |          fogadó ajtaja és ablaktáblái igen szilárdak voltak. Belülrõl
13 V   |         megláthatta. Eleget látott.~- Igen, - dörmögött magában, -
14 V   |        kérdezte a kapitány Pochtól.~- Igen, Eck úr, és egy szót sem
15 V   |             uram? - kérdezte Kroff.~- Igen, - felelt az utas, aki két-három
16 VII |           törvény. Kevéssé közlékeny, igen tartózkodó férfi volt, keveset
17 VII |    jelenlétében állapították meg, aki igen értelmesen felelt a vizsgálóbíró
18 VII |          késõbb? - kérdezte a bíró.~- Igen, - felelt Kroff, - félkilenc
19 VII |              Broks azután távozott?~- Igen, bíró úr, nagy sietve. Visszanyargalt
20 VII |            már hajnali négy órakor?~- Igen; magam is nagyon meglepõdtem,
21 VII |                  kérdezte az orvos.~- Igen, - felelt az õrnagy, - mert
22 VIII|               hogy ezek az ifjak, bár igen jól felkészültek étellel
23 X   |      meglepett váratlan elutazásod.~- Igen, igen, - felelt Nyikolev,
24 X   |          váratlan elutazásod.~- Igen, igen, - felelt Nyikolev, kicsit
25 X   |          kérdezte Ilka.~- Sikerült... igen... gyermekem, - felelt Nyikolev,
26 X   |        Revelbe induló postakocsira?~- Igen, - felelt a tanár, kissé
27 X   | tizenharmadikán hajnalban távozott?~- Igen, uram, reggel hat órakor.~-
28 X   |        küszöbön álló esküvõjére?~- De igen, uram, ha nem csalódom,
29 X   |       felismerte önt...~- Egy tanú?~- Igen... akinek rögtön meghallja
30 X   |        figyelmeztettem Pocht, hogy ne igen mutogassa a táskáját, amely
31 X   |             Nem vagyok hajlandó.~- Ez igen kellemetlen következményekkel
32 X   |                  ismételte a tanár.~- Igen... Nem hallott ön semmi
33 XI  |      levélhordót várod? - kérdezte.~- Igen, - felelt Nyikolev. - Azt
34 XIII|             kérdezte Verder õrnagy.~- Igen, õrnagy úr.~- Azt hiszem,
35 XIII|   gyilkosságot?... Ha én követtem el, igen, ha más követte el, akkor
36 XIV |              a fizetési felszólítást. Igen!... szerencsétlenségükre,
37 XIV |              képtelen volt mondani.~- Igen, - szólt Frank Johausen, -
38 XIV |            meggyilkolt Pochéból?...~- Igen! - szólt Vlagyimir.~- Elvesztem...
39 XV  |              a szerencsétlenség?...~- Igen, - felelt Ilka lemondással, -
40 XV  |               a gyalázat!...~- Nos... igen... Vlagyimir, hiszek önnek! -
41 XV  |       visszahúzódott és így felelt:~- Igen... szeretjük egymást...