Fejezet

 1 I   |          csak megállt a vándor. Nem mintha lába nem bírta volna már
 2 I   |             volna a lélegzete, vagy mintha úrrá lett volna rajta a
 3 I   |             határa!~Kitárta karját, mintha magához akarná ölelni a
 4 I   |             a föld fehér takaróját, mintha bele akarná vésni lábanyomát
 5 I   |           már nem megyek találomra!~Mintha megfeledkezett volna az
 6 I   |             az átélt fáradalmakról! Mintha visszatért volna önbizalma.
 7 I   | világosságot vett észre a távolban, mintha sárgás lyukat ütött volna
 8 I   |       furamód, - nem érte a földet, mintha a levegõben lógna. A ködben
 9 I   |           ráült, szétvetett lábbal, mintha lovon ülne.~A szökevény
10 II  |             a malom földszintjérõl, mintha többen beszéltek volna,
11 II  |       livóniai oroszokról volt szó, mintha német származású polgártársai
12 II  |           Egy pillanatra megálltak, mintha át akarnák fésülni a fenyõerdõt.
13 III |        észrevették ezt. Egy idõ óta mintha súlyos gondok gyötörték
14 III |  próbálkozott újra, - úgy ülsz itt, mintha valahol Kurlandban volnál,
15 III |        bankház boldogtalan adósára, mintha arculcsapták volna.~- Sokkal
16 V   |             állhatatosan fürkészte, mintha ráismert volna. Bement a
17 V   |             de oly közömbös arccal, mintha egyáltalában nem törõdnék
18 V   |         füstöt, úgy csapkodva vele, mintha ostort pattogtatna.~A faggyú
19 V   |          szél az ablaktáblák ellen, mintha valaki kopogna.~- Nem hallja? -
20 VI  |           továbbra is úgy kezelték, mintha jobbágyok volnának, néha
21 VII |           néhány karcolás látszott, mintha durván megkaparta volna
22 VII |   csuklyáját mindig a fejébe húzta, mintha azt akarná, hogy senki rá
23 VII |        küzdelem, s a szerencsétlent mintha villám sújtotta volna az
24 VIII|        néhány szót váltottak velük, mintha vezérük utasításait várnák.
25 VIII|           társa gyökeret eresztett, mintha az elõadóterem mágnesként
26 IX  |           írtak.~A szegény asszonyt mintha villám sújtotta volna. Eleinte
27 IX  |          elõtte való egész este is, mintha máshol idõztek volna a gondolatai.~-
28 XI  |                 Úgy bántak Jeannal, mintha gyilkosnak a fia lenne...~
29 XII |         Hiszen Nyikolev úgy érezte, mintha elveszett fiát találta volna
30 XIV |            szavakat úgy ejtette ki, mintha mindenre készen állna, mintha
31 XIV |       mintha mindenre készen állna, mintha nem lephetné meg már semmi
32 XV  |          megválasztottak, úgy tett, mintha nem törõdnék többé a Nyikolev-családdal.~
33 XV  |      gyakran átjárt a tanár házába, mintha még mindig ott lakott volna.