Fejezet

 1 I   |   emberünket... A csempészfélének mindig tele van a butykosa... Testvériesen
 2 II  |         földre?... A farkasok még mindig a domb tövében tanyáznak,
 3 II  |        állt a nap; de a malom még mindig pihent.~A szerencsés véletlen
 4 II  |       vagy fogadóba. Az ember nem mindig akad olyan szállásadóra,
 5 III |           hogy Dimitrij és leánya mindig kikosarazták a kérõket,
 6 III |           takarékosságának! - még mindig némi jólét uralkodott.~Azonban
 7 IV  |          s úgy látszott, hogy még mindig alszik. Talán sokat is talált
 8 IV  |        meghiszem!... A jó asszony mindig szép is... Mikor lesz az
 9 IV  |           országúton.~A tájék még mindig olyan volt, mint kezdetben,
10 IV  |       szegényes faviskók mellett, mindig zárt zsaluval, amelyek hasadékain
11 V   |          országúton.~Az utazó még mindig nagyon be volt burkolózva
12 V   |     rátette a táskáját, amely még mindig az övéhez volt láncolva.~-
13 VII |         ki tíz szót, a csuklyáját mindig a fejébe húzta, mintha azt
14 VII |      eltûnõdve.~- Megvannak, mint mindig és még ma közlöm a tartományok
15 VIII|      kemény tekintetû, rosszarcú; mindig habozás nélkül az élre állt.~
16 VIII|        bölcsessége nem volt képes mindig megelõzni.~Miközben Karl
17 VIII|        Lelkesedéssel védelmezte õ mindig a szláv eszméket.~Barátja,
18 VIII|      szemet huny, mert a párbajok mindig enyhe lefolyásúak.~Ez alkalommal,
19 X   |       itthon?... Mindegy, az ajtó mindig nyitva áll elõtte.~Majd
20 XI  |           szeretnék kedvezni, aki mindig méltónak mutatkozott a közbecsülésre.~-
21 XI  |        nem rejtett el eléggé, még mindig be kellene bizonyítani azt
22 XI  |            És soha nem is fognak, mindig számíthat õszinte szeretetükre.~
23 XI  |      közvélemény követelte, - még mindig nem rendelte el a tanár
24 XI  |         na meg a csõcselék, amely mindig azt szolgálja, aki megfizeti,
25 XII |         ezredes -, hogy a németek mindig németek maradnak...~- Épp
26 XII |          Épp úgy, ahogy a szlávok mindig szlávok maradnak - vágott
27 XIII|         már az adósságnak, és még mindig azt remélte, hogy módjában
28 XIII|    kitetszett, hogy az õrnagy még mindig hitt a tanár bûnösségében,
29 XIII| terelõdjön a gyanú... Nos! Ha még mindig azt hiszi ön, hogy én vagyok
30 XIV |           apja adósságáért és még mindig jelentõs összeggel tartozik
31 XV  |          tanár házába, mintha még mindig ott lakott volna. Felajánlotta
32 XVI |         bankházában.~Poch ugyanis mindig élt ezzel az elõvigyázattal,