Fejezet

 1 II  |           Összeesem, olyan álmos vagyok... Pedig mielõtt elalszom,
 2 IV  |          derék emberek! Én magam vagyok a võlegény!~- Te, Poch?~-
 3 V   |          sem a nevüket?...~- Nem vagyok rendõr! - szólt Kroff nyersen.~-
 4 V   |       azt, hogy ne egyem és éhes vagyok.~- Mindjárt szolgálok vacsorával, -
 5 V   | odafordult az utazóhoz:~- Én nem vagyok éhes, - felelt emez. - Mutassa
 6 VIII|       amilyen okos!... De én nem vagyok okos ember, és nem is akarok
 7 VIII|      sértõ velünk szemben és nem vagyok hajlandó tovább tûrni...~-
 8 VIII|    felelt Karl, - egyáltalán nem vagyok hajlandó megvívni veled,
 9 IX  |      vagy gyõzõdve róla...~- Meg vagyok gyõzõdve róla, - szólt Eck
10 X   |     Nyikolev így szólt:~- Itthon vagyok végre, kedves gyermekem...
11 X   |         Ilka.~- Egy kissé fáradt vagyok: de a délelõtti pihenés
12 X   |          célja utazásának?~- Nem vagyok hajlandó.~- Ez igen kellemetlen
13 X   |        joggal mondhatom, hogy én vagyok az utolsó, akit a hatóság
14 XI  |     õrnagy.~- Üldözött szökevény vagyok, akit Dimitrij Nyikolev
15 XII |   rosszul tetted!... Én ártatlan vagyok, nem volt mitõl félnem,
16 XIII|       már elhiszi, hogy ártatlan vagyok?~Kerstorf bíró bûnjel gyanánt
17 XIII|         én aludtam, a gyilkos én vagyok...~- Lehet ebben kételkedni? -
18 XIII|     mindig azt hiszi ön, hogy én vagyok Poch gyilkosa, állítson
19 XIV |     siessen vissza... Nyugodtabb vagyok, ha itthon van... Úgy féltem
20 XIV |        Talán azt hiszed, hogy én vagyok...~Vlagyimir nem várta meg,
21 XIV |     tudod már, milyen helyzetben vagyok velük szemben... Nem tudom
22 XV  | körülmények változtak, s most én vagyok itt, hogy a férje legyek...~-
23 XV  |   egyedül én dönthetem el... Nem vagyok gyermek, Ilka!... Életem
24 XV  |     egyedül ön... önnek pedig én vagyok az egyetlen, legalább is