Fejezet

 1 II  |     molnárral beszélgettek.~Három rendõr volt, egy kapitány és két
 2 II  |            látta, hogy egy csapat rendõr vonul az országúton Pärnu
 3 II  |        aki rákiáltott.~Egy csapat rendõr bukkant föl Eck kapitány
 4 II  |           az! - ordított az egyik rendõr.~A hold, - a szökevény szerencsétlenségére, -
 5 V   |          lesz, Eck úr, - felelt a rendõr, aki bölcs nyugalommal fogta
 6 V   |       csempészeknek!... - szólt a rendõr.~- Azám... pompás idõ -
 7 V   | visszatérünk hozzájuk, - felelt a rendõr.~Hogyan is törõdhetett bele
 8 V   |          nevüket?...~- Nem vagyok rendõr! - szólt Kroff nyersen.~-
 9 V   |          Eh! Ha minden korcsmáros rendõr volna, nyugodtabb volna
10 V   |           bizonyos a dolgában, de rendõr létére, - szinte ösztönszerûen -
11 V   |             Jó éjt, Eck úr!~A két rendõr távozott, s Kroff egy nagy
12 VI  |      vakmerõ, elszánt, zabolátlan rendõr volt, a kormányzó csak nagy
13 VI  |       Trankel... - szólt az egyik rendõr. - Jó ideje nem láttalak
14 VI  |  beszólította az egyik rendõrt.~A rendõr belépett és megállt mereven,
15 VI  |          meggörbítette a hátát, a rendõr pedig vesszõt vett a kezébe
16 VI  |          vesszõ lehanyatlott, s a rendõr kinyitotta a szoba ajtaját,
17 VII |        elé.~A fogadót õrzõ pärnui rendõr az ajtóban fogadta az érkezõket.~
18 IX  |       hogy a vád valószínûtlen.~A rendõr csakhamar visszatért és
19 X   |         Déli egynegyed egykor egy rendõr jelent meg Dimitrij Nyikolev
20 X   |         ne vette volna zavarát. A rendõr mellett haladt bizonytalan
21 XI  |        néptelen volt, csak néhány rendõr sétált fel s alá a ház elõtt.~
22 XIII|     Különben a fogadóban lakó két rendõr is bizonyíthatta, hogy senki
23 XIII|        bizottság tagjaival, a két rendõr pedig továbbra is ott maradt