Fejezet

 1 II  |    oltalmazzon, - szólt a molnár. - Tudom, és nem is merném megkockáztatni!~-
 2 II  |         kérdem, ki vagy... Csak azt tudom, hogy orosz vagy, s nincs
 3 III |         kerülne a dolog, igazán nem tudom, ki fog gyõzni.~- Bízzuk
 4 IV  |           kicsoda?~- Nem... azt sem tudom, hány szeme van!~- Azt hiszem,
 5 V   |            menyasszony, ugye?... Ó, tudom!...~- Meghiszem azt, hiszen
 6 V   |           Nem éppen! Hiszen azt sem tudom, hová utazik az útitársa...
 7 VII |           az õrnagy, - a táviratból tudom, hogy embereim azonnal körülvették
 8 VIII|             a többi fiatal társa.~- Tudom, - szólt a hajthatatlan
 9 IX  |             Nem, doktor; sõt azt is tudom, hogy a ház ajtaja az önök
10 X   |          akarhat tõled, apus?~- Nem tudom, - felelt Nyikolev, félrefordítván
11 X   |            Dorpatból távozni?~- Nem tudom, Ilka... Talán... Meglehet...
12 X   |          végében pedig...~- Ezt nem tudom, uram... Ismétlem, hogy
13 X   |             Nyikolev hûvösen, - nem tudom, mi a célja mind e kérdéseknek,
14 X   |            engem... Különben nem is tudom, bíró úr, miért szembesített
15 XIII|           Bíró úr, - szólt Kroff, - tudom, hogy mindenáron bele akarnak
16 XIII|             reggel megérkeztek...~- Tudom, - felelt Kerstorf bíró, -
17 XIII|            vádolják!... Valóban nem tudom, nem valami szörnyû mesterkedés
18 XIII|             nem vették észre?~- Nem tudom, és magam is csodálom, mert
19 XIV |             el nekem mindent... Nem tudom... tisztázd magad... Nem!
20 XIV |         vagyok velük szemben... Nem tudom kifizetni õket... S ez az
21 XIV | visszaszolgáltattam...~- Úgy van... tudom... tudom... S mivel az enyém,
22 XIV |                 Úgy van... tudom... tudom... S mivel az enyém, jogom