bold = Main text
    Fejezet                                          grey = Comment text

501 XII    |              megtalálja még a nyugalmat és boldogságot?~Nem! Bizonyos,
502 XII    |               orosz birodalom szibériai és európai sivatagmezõin. Megérkezett
503 XII    |                 sem várja a postakocsis és a hajtó visszatérését...
504 XII    |              üdvözletét küldte Ilkának, és megígértette Nyikolevvel,
505 XII    |          Vlagyimirt, távozott Pärnuból, és visszatért Rigába a tizenhetedikére
506 XII    |                 e kérdésekre a választ. És nem is akart beszélni addig,
507 XII    |           jóbarátok kezét, s az ezredes és Verder õrnagy elé állva,
508 XII    |      kötelességemmel, otthagytam Pärnut és idesiettem!... Amit te akartál
509 XII    |                döntõbíró szerepét atyád és võlegényed között!... Becsüllek
510 XII    |              gyakran következetlenül is és állhatatlanul, habár a közvéleményrõl
511 XII    |          rendezése. Bárha nagylelkûsége és kötelességérzete hozta is
512 XII    |            ezredes eltávozott: de Ecket és embereit ott hagyta az utcán.~
513 XII    |              viszont egymást Jean, Ilka és Vlagyimir. Hamine doktor
514 XII    |                Vlagyimir. Hamine doktor és Delaporte úr magukra hagyták
515 XII    |       következményei rettentõk lehetnek és az ezredesrõl, aki csakhamar
516 XII    |             fivérem, - szólt Jeannak, - és Isten vele, - szólt megszorítva
517 XII    |      Elbúcsúztak... Vajon mennyi idõre? És Vlagyimir Janov távozott
518 XII    |                Vlagyimir Janov hirtelen és váratlan közbelépése mindenkire
519 XII    |           szavával, bosszúért kiáltott.~És Frank Johausen így foglalta
520 XII    |               az ablakon keresztül...~- És a nyomok? - szólt az õrnagy.~-
521 XII    |               szobában van mit rabolni, és Nyikolev tudta is ezt...~-
522 XII    |                elég óvatlanul fecsegett és nem nagyon rejtegette a
523 XII    |              váltogatták, a parasztokat és a favágókat nem is említve,
524 XII    |                 voltak, amikor Nyikolev és Poch belépett a fogadóba?~
525 XII    |              azonban nem akart engedni, és azzal végezte a beszélgetést,
526 XII    |       irodájában: a hajtókat, akik Riga és Pärnu között váltották egymást
527 XII    |              postakocsin, a parasztokat és favágókat, akik az ivóban
528 XII    |              voltak Poch megérkezésekor és mindazokat, akiknek tudomásuk
529 XII    |                 Pärnuba ment a hajtóval és a lovakkal; és bizonyos,
530 XII    |                 hajtóval és a lovakkal; és bizonyos, hogy ott aludt
531 XII    |              volna õt, alkalomra lesve, és meg is találva a balesetben,
532 XII    |             ketten háltak: a korcsmáros és Dimitrij Nyikolev.~A gyilkosság
533 XII    |              elé vezették, aki behatóan és részletesen kivallatta õt.
534 XII    |           bántak vele, amelyet helyzete és viselkedése egyaránt megérdemelt.
535 XII    |          kénytelen volt otthon maradni, és nem találkozhatott Vlagyimirral,
536 XII    |            azonban Nyikolev családjának és Vlagyimir Janov barátainak
537 XII    |          meglátogatniok a foglyot. Jean és Ilka naponként ellátogattak
538 XII    |              töltöttek ott együtt! Ilka és Jean bíztak a cár nagylelkûségében...
539 XII    |            sújtott a sors... Vlagyimirt és Ilkát nem fogja egymástól
540 XII    |                szív egymásé lehet Isten és az emberek elõtt nemsokára,
541 XII    |               Janovtól, azután atyjától és nõvérétõl, elutazott Rigából,
542 XII    |             kért Karltól a sértésekért, és Karl nem volt hajlandó kiállni,
543 XII    |                 párbaj erre megtörtént, és Karl Johausen súlyosan megsebesült.~
544 XII    |                 Rigába! Johausen bankár és a felesége nyomban Dorpatba
545 XII    |           bányából menekült elítéltnek, és Vlagyimir Janovot nyomban
546 XIII   |              nélkül tapsolt. A nemesség és a polgárság kifogásolta
547 XIII   |            megérdemelte ezt a kegyelmet és a teljes fölmentést, összes
548 XIII   |                 egész életében tisztelt és becsült polgára volt a városnak,
549 XIII   |             ítélték meg a cár döntését, és Gurko tábornok maga sem
550 XIII   |                hatóság titkolt, a tanár és Ilka az õ szájából tudta
551 XIII   |         szájából tudta meg.~Milyen öröm és hála töltötte el a szerény
552 XIII   |                doktor, Delaporte konzul és a család néhány jóbarátja
553 XIII   |                mindnyájan Vlagyimirnak, és keblükre ölelték. Ki gondolt
554 XIII   |                 sok példa van igaztalan és gyakran helyrehozhatatlan
555 XIII   |                 teára gyûltek Vlagyimir és Nyikolev legmeghittebb barátai.
556 XIII   |           megfizette már az adósságnak, és még mindig azt remélte,
557 XIII   |         Nyikolev átadott neki, s erélye és értelme biztosíték a jövõre
558 XIII   |            fogadó gazdájára gyanakodni.~És valóban, ha kívülrõl nemigen
559 XIII   |         fogadóban, ahová csak parasztok és favágók jártak. Szülei,
560 XIII   |         fogadónak a jövedelmébõl. A ház és a kert volt minden, amit
561 XIII   |                az utazó volt a gyilkos, és véleményét osztották a tanár
562 XIII   |               helyzete nem tisztázódik, és szenvedélyes vitatkozásra
563 XIII   |               bûnösnek.~Vlagyimir Janov és Hamine doktor gyakran beszélgetett
564 XIII   |                 vele, hogy Johausenéket és híveiket addig nem lehet
565 XIII   |             igazi bûnös kézre nem kerül és el nem ítélik. S míg Dimitrij
566 XIII   |           foglalkozott többé a dologgal és célzást sem tett rá soha,
567 XIII   |     szakadatlanul sürgették a nyomozást és innen-onnan szerzett értesüléseikkel
568 XIII   |         korcsmárost, hogy Kerstorf bíró és Roganov ezredes, a közhangulat
569 XIII   |            Kerstorf bíró, Verder õrnagy és Eck kapitány 4-ikén este
570 XIII   |        számított a hatóság látogatására és rendelkezésére állt.~- Bíró
571 XIII   |            parancsolta a bíró Kroffnak.~És Kroff oly buzgalommal engedelmeskedett,
572 XIII   |           kertre nyíló toldaléképületet és a fészereket újra megvizsgálták
573 XIII   |          vezetésével a rendõrök, a bíró és az õrnagy jelenlétében.~
574 XIII   |                 száz darab 25, 10, 5, 3 és l rubeles bankót, tehát
575 XIII   |             rendõrségnél volt letétben, és Verder õrnagy most mind
576 XIII   |               õrnagy, a kapitány, Kroff és a rendõrök visszatértek
577 XIII   |                eltávozott?...~Az õrnagy és a kapitány úgy néztek egymásra,
578 XIII   |                fogjuk találni a bûnöst, és lesújtunk mindazokra, akik
579 XIII   |        lesietett az ebédlõbe, ahol Ilka és Vlagyimir elmondta neki,
580 XIII   |                 tárgyalt a kormányzóval és Roganov ezredessel, elhatározták,
581 XIII   |          bankjegynek, amelyet elégettek és a szoba tûzhelyének a hamujába
582 XIII   |                vége a gyanúsítgatásnak, és Vlagyimir tanúsága nem igazolt
583 XIII   |                 végigsimította homlokát és így szólt:~- Tehát ezt a
584 XIII   |                 Úgy van, Nyikolev úr.~- És ezt a szobát bezárták az
585 XIII   |             házkutatás után?~- Kulcsra, és bizonyos, hogy azóta nem
586 XIII   |              nyitották ki az ajtót...~- És senki sem juthatott be ebbe
587 XIII   |            szerepet cserélt a tanárral, és szívesen felelt a kérdésekre.~-
588 XIII   |                   Nem égett el egészen, és a hamuban találták?~- Ott
589 XIII   |              vették észre?~- Nem tudom, és magam is csodálom, mert
590 XIII   |              ezt a bankjegyet elégettem és a hamuba dobtam, ugyebár?~-
591 XIII   |              dolgom az, hogy védekezzem és védekezem is!~Kerstorf bíróra
592 XIV    |              ezek után Kroff korcsmáros és Dimitrij Nyikolev tanár
593 XIV    |                feszítették ki a zsalut, és a félig elégetett bankjegydarabot...
594 XIV    |                 bármily mélyen aludt... És hogyan is juthatott volna
595 XIV    |                 az ellenfelek táborában és nemcsak Rigában, hanem immár
596 XIV    |       kereskedõk irodáiban s a munkások és napszámosok házaiban egyaránt.~
597 XIV    |                bankár családja, barátai és ügyfelei minden tõlük telhetõ
598 XIV    |             tartóztassák le a tanárt is és a fogadóst is. Kívánatos
599 XIV    |                 van. Boldogság fényével és derûjével telik el minden
600 XIV    |               derûjével telik el minden és mindenki.~Dimitrij Nyikolev
601 XIV    |               minden kárt, amit érdekük és hiúságuk elszenvedett, mindenért
602 XIV    |                vállalt apja adósságáért és még mindig jelentõs összeggel
603 XIV    |                  hogy takarékoskodással és sok munkával képes lesz
604 XIV    |               azonnal megértett mindent és tudta, mi a kötelessége.~
605 XIV    |              ebbõl fizetni az adósságot és megmenti Nyikolevet a végsõ
606 XIV    |              percben nyílt a kapu. Jean és Ilka érkezett éppen haza.~-
607 XIV    |         jövõjüket.~- Menjen, Vlagyimir, és siessen vissza... Nyugodtabb
608 XIV    |             apust...~- Sokkal szomorúbb és zaklatottabb, mint valaha, -
609 XIV    |           Vlagyimir megszorította kezét és így szólt:~- Bízni kell!...
610 XIV    |    megpróbáltatása!~Kisietett az utcára és húsz perc múlva ott volt
611 XIV    |        bankjában.~A pénztár nyitva volt és Vlagyimir odament a kisablakhoz.~
612 XIV    |               tizennyolcezer rubel tõke és a kamatok...~- Úgy van...
613 XIV    |                 alkalom, õ meg élt vele és...~Vlagyimir hátrahõkölt.~-
614 XIV    |              megkapta Vlagyimir levelét és távozott Rigából, azért
615 XIV    |              magával; hogy meggyilkolta és kirabolta Pocht, barátja
616 XIV    |    erõfeszítéssel leküzdötte indulatait és így szólt:~- Dimitrij, egy
617 XIV    |            kinyílt a szoba ajtaja.~Ilka és Jean lépett be.~Mikor látták,
618 XIV    |               lépve, megragadta a kezét és lefejtette arcáról. Azután
619 XIV    |         elvesztem! - kiáltott Nyikolev.~És félretolván gyermekeit,
620 XIV    |              kirohant dolgozószobájából és felment a szobájába. De
621 XIV    |                kinyitotta a ház kapuját és kimenekült a külvároson
622 XIV    |            keresztül a sötétségbe.~Jean és Ilka egy mukkot sem értettek
623 XIV    |          Nyikolev átadott neki!...~Jean és Ilka e történet hallatán
624 XIV    |                 otthon, Vlagyimir, Jean és Ilka, anélkül, hogy megbeszélték
625 XIV    |             külvároson. Vlagyimir, Jean és Ilka a jelzett irányban
626 XIV    |          Mellette egy véres kés...~Ilka és Jean atyjukra borultak,
627 XIV    |          hordágyra fektették Nyikolevet és hazaszállították, otthon
628 XV     |                 tartományok lakosságát, és kiélezte a pártok harcát
629 XV     |              Kettõs bûntény: gyilkosság és rablás árán!~Mikor aztán
630 XV     |            mondania Kroff ártatlanságát és Nyikolev bûnösségét.~Kroff
631 XV     |            tevékenységéhez a fogadóban, és ki is használta helyzetét.
632 XV     |                tanár temetése után Ilka és Jean, aki nem ment vissza
633 XV     |             Janov, továbbá Delaporte úr és Hamine doktor.~A testvérpár
634 XV     |           doktorral, a család legrégibb és legbizalmasabb barátjával,
635 XV     |           használta; egyszer Poch ellen és egyszer önmaga ellen...~
636 XV     |               Janov lehajtotta a fejét, és nem tudott mit válaszolni
637 XV     |              megragadta Vlagyimir kezét és melegen megszorította.~-
638 XV     |               tenné-e, mert szereti önt és nem akarja, hogy ön kénytelen
639 XV     |              Dolgozni fog a feleségéért és önmagáért... Ha Ilka szereti,
640 XV     |              így. Jean, Ilka, Vlagyimir és a doktor úgyszólván egy
641 XV     |            hagyták el egymást. A doktor és több ízben Delaporte úr
642 XV     |           ékesen beszélt. Másrészt Ilka és Jean sem tett rá célzást.
643 XV     |              többnyire szótlanok voltak és órák hosszat szobájukba
644 XV     |              Vlagyimir, mint az enyéim, és ha engedélyt kaptam volna,
645 XV     |              után megyek a számûzetésbe és a felesége lettem volna...~-
646 XV     |                  De nem akarta felfogni és így folytatta szavait.~-
647 XV     |                 most...~- Ilka, ön most és mindenkor méltó hozzám!~-
648 XV     |              felelt Ilka lemondással, - és áldassék a jó Isten neve,
649 XV     |              sajnáltam volna, esküszöm, és nem pirulnék, ha Ilka Nyikolevna
650 XV     |            Ilkám! - kiáltott Vlagyimir, és meg akarta ragadni Ilka
651 XV     |                gyöngéden visszahúzódott és így felelt:~- Igen... szeretjük
652 XV     |            megbízik bennem föltétlenül, és helyesnek tartja azt, amit
653 XV     |              azt, amit én annak tartok, és rám bízza a helyzet megítélését,
654 XV     |             akarja!... Jean velünk jön, és bárhová megyünk, boldogok
655 XV     |                 Becstelennek érzi magát és nem lesz soha az ön felesége,
656 XV     |                 gyilkosnak a lánya...~- És ha nem az? - kiáltott Vlagyimir. -
657 XV     |                 tekintem Isten elõtt... és várni fogok...~- Mire, Vlagyimir?~-
658 XV     |             Nyikolev-családdal.~De Jean és Ilka nem feledkeztek meg
659 XV     |           nyújtott neki a jövõre nézve, és hajthatatlan maradt.~Hamine
660 XV     |          Mindenki tudta ezt a városban, és bámulta ezt a hõsies természetet,
661 XV     |          tizenhetedikén Ilka Nyikolevna és Jean címére levél érkezett.~
662 XV     |                temetõben. Hamine doktor és Vlagyimir Janov, akik hasonló
663 XV     |                 Tiszteletreméltó, bölcs és megfontolt pap Akszijev,
664 XV     |                Hamine doktor.~Vlagyimir és a doktor ezzel elment.~Öt
665 XV     |              elment.~Öt óra tájban Jean és Ilka megérkeztek a temetõ
666 XV     |              testvérpárnak, a doktornak és Vlagyimirnak, hogy lépjenek
667 XV     |         lépjenek közelebb.~Mihelyt Ilka és Vlagyimir jobbról és balról
668 XV     |               Ilka és Vlagyimir jobbról és balról megállt az alacsony
669 XV     |                 pópa.~- Vlagyimir Janov és Ilka Nyikolevna, egyesültetek
670 XV     |               pópa, az égre tekintve.~- És a gyilkos? - kérdezte Jean,
671 XVI    |                A gyónást a pópa leírta, és Kroff aláírta. A haldokló
672 XVI    |                 gyónás Kroff bûnösségét és Dimitrij Nyikolev ártatlanságát
673 XVI    |              érkezett Dimitrij Nyikolev és Poch a fogadóba.~A fogadós,
674 XVI    |      bankjegyeket a zsebébe csúsztassa, és elrabolja cserében a másik
675 XVI    |                Vlagyimir Janov letétje. És Kroff a mélyen alvó tanár
676 XVI    |           tövében elásta a lopott pénzt és a kést, amellyel Pocht agyonszúrta.
677 XVI    |               óvatosan költötte a pénzt és csupán a legszükségesebb
678 XVI    |              egyik bankjegyet bevérezte és elégette, egyik darabkáját
679 XVI    |         megtudta, le fogják tartóztatni és tudta, hogy ha letartóztatják,
680 XVI    |               mint az õrült elrohan fia és leánya elõl, a Vlagyimirral
681 XVI    |            fájdalom sújtotta gyermekeit és barátait, most, mikor a