Fejezet

 1 IV  |     nevetve a jókedvû kocsis.~- Ó! Mit nem mondasz!... Ha
 2 V   |        pontosan megmondhatná.~- Ó! Nem olyan fontos, - felelt
 3 V   |         a menyasszony, ugye?... Ó, tudom!...~- Meghiszem azt,
 4 VI  |          Az õrnagy elolvasta.~- Ó! Csekélység, - szólt aztán.~-
 5 VI  |       hogy Trankel jó barátunk. Ó! Ha szláv ember volna!...
 6 VII |  kocsissal együtt õ is Pärnuba. Ó, bárcsak így történt volna
 7 VIII|    helyénvalónak a kihívást!... Ó! Ha megsértenek, elhiheted,
 8 VIII|        egy hang így kiáltott: - Ó, Riga, ki tett téged oly
 9 VIII|       livóniaiak szolgasága!... Ó, ha egy napon jó pénzért
10 VIII| végigmérvén Jeant, így szólt:~- Ó! Te már kiválasztottad a
11 IX  |        elutazásának az oka...~- Ó, csak nem érte valami baj
12 IX  |        hogy a papa elutazott... Ó! nem tehetek róla, rosszat
13 X   |        e hirtelen hazatérésnek.~Ó, mennyire megkönnyebbült
14 X   |      tartott, mint gondoltam... Ó! Egyetlen nappal...~- Fáradtnak
15 X   |         említettem nekik sem... Ó, csak egy rövid útról volt
16 X   |     hallhatóan így dörmögött:~- Ó! Tehát ezért idéztek be
17 XI  |  mostani körülmények között!... Ó!... Az az átkozott utazás!
18 XI  |         Karl Johausen láttán?~- Ó, az a Karl! - ismételgette
19 XV  |     Ilkát, nem fog engedni...~- Ó, doktor! ne fosszon meg
20 XV  |      felelt Ilka, - Elmegyek... Ó, bár meghallgatna bennünket
21 XVI |      letartóztatják, elveszett. Ó! Ha tudta volna május 14-