Fejezet

 1 I   |          nem is az utolsó és azt hiszem, hogy elillant, mert sehol
 2 IV  |     vagyunk a magunk módján! Azt hiszem, hogy a pénzecskén Zinaida
 3 IV  |     tudom, hány szeme van!~- Azt hiszem, ebéd közben nem kerülheti
 4 IV  |      megint váltáshoz érünk, azt hiszem legjobb, ha ott maradunk
 5 V   |        ült fel a kocsira, és azt hiszem, Revelbe készül. Ha Broks
 6 V   |         Eh! - felelt Poch, - azt hiszem, ágyúdörgésre sem ébredek
 7 VI  |      ideje nem láttalak már. Azt hiszem, van egy félesztendeje.~-
 8 VII |          már a gyilkosság?~- Azt hiszem.~- S az utazó távozása után
 9 VII |        hogy megvirradjon, és azt hiszem, nem tudtam többet elaludni...~-
10 VII |          sem szóltam még; de azt hiszem, jó lesz, ha önnek megmondom...~-
11 VII |  bankjaival a jegyzéket...~- Azt hiszem, egyelõre ne tegye ezt, -
12 VIII|   bennünket az ünnepükbõl?~- Azt hiszem, hogy újabb incidens nem
13 IX  |          legkevésbé...~- Nemigen hiszem, ezredes úr, de gondunk
14 IX  |      felelt a fiatal lány. - Azt hiszem, apa is csakhamar lefeküdt,
15 X   |      rövid útról volt szó, s azt hiszem, hogy nem ismert rám senki
16 X   | inkognitóban akartam utazni, azt hiszem, hogy ehhez joga van Livóniában
17 X   |        Meg volt sebesülve, - azt hiszem, mikor felborult a kocsi
18 X   |      többire nem felelek!... Azt hiszem, ehhez jogom van... Hozzáteszem
19 XI  |           felelt Nyikolev. - Azt hiszem, késik ma reggel...~- Nem,
20 XIII|           Igen, õrnagy úr.~- Azt hiszem, bíró úr, - szólt az õrnagy, -
21 XIII|       már a hamut múltkor?~- Azt hiszem, nem, - felelt Verder õrnagy.~-