Fejezet

  1 I   |          ereje fölért lelke erejével. S a hazaszeretet leírhatatlan
  2 I   |           hallatlan éberséggel ügyel! S végül, miután szinte csodaszerûen
  3 I   |                Livóniát és Kurlandot. S e helyütt ez a határvonal
  4 I   |            szõke szakáll látszott ki, s mikor a szél föl-fölkapta
  5 I   |              papír rubelre olvadt le, s hosszabb utazásra már nem
  6 I   |           hogy szökését már jelezték, s hogy akár közönséges gonosztevõ,
  7 I   |    bosszúvággyal fogják hajszolni õt. S ha a szerencse, amely eddig
  8 I   |             nem alkalmas a hajózásra, s a kemény tél idején befagyott
  9 I   |          középütt telve jégtömbökkel, s ott, ahol a folyók torkollnak
 10 I   |             Jól ismerte ezt a vidéket s gyorsan lépdelt, hogy napkelte
 11 I   |              utat kell még megtennem, s akkor bizonyára találok
 12 I   |              új erõt merítsen belõle, s azután meggyorsította lépteit,
 13 I   |              dértõl fehérlõ fenyõket, s egy csoport nyírt és jávorfát.~
 14 I   |                A szökevény tudta ezt, s éppenséggel nem volt meglepõdve,
 15 I   |           Peipusz-tónak ezt a részét, s ez esetben óvakodnia kell,
 16 I   |               a fák között búvóhelyet s könnyebben menekülhet.~Körülbelül
 17 I   |       Hirtelen hasra vágódott a jégen s nagyon jól tette. Nyomban
 18 I   |              rá dördülés hallatszott, s ha nem lett volna elõvigyázatos,
 19 I   |              csak a szemük káprázott.~S valóban a szökevény nem
 20 I   |             Nem az elsõ ezen a télen, s nem is az utolsó és azt
 21 I   |             folytatták szemleútjukat, s kétségtelenül jobban lelkesítette
 22 I   |          folytatta útját a part felé, s napfölkelte elõtt talált
 23 I   |                kaftánjába burkolózott s mély álomba merült. A nap
 24 I   |        éjszakai lövésrõl beszélgettek s nagyon valószínûnek tartották,
 25 I   |              kellett újabb eleségrõl, s meg kellett töltetnie pálinkával
 26 I   |             ezekben a tartományokban. S õk bizony nem fogadják olyan
 27 I   |                akár a Balti-tengeren; s erre kellett fordítania
 28 I   |               nulla fokra emelkedett, s a hótakaró, amelyet sötétlõ
 29 I   |     járhatatlanná nem teszi a talajt. S vándorunknak volt oka ettõl
 30 I   |              kikötõbe kellett jutnia, s ha a zajlás az idén korábban
 31 I   |          Csakhogy a tompa reccsenések s itt-ott egy repedés arra
 32 I   |              várat már sokáig magára. S akkor bizony a gyalogló
 33 I   |            lépteit a síkos jég hátán, s bár vaksötét volt, nem kellett
 34 I   |              kunyhókban egy kis szén, s ezzel, meg a fákról lehullt
 35 I   |           testének-lelkének egyaránt, s attól sem kell félnie, hogy
 36 I   |       Farkasok, - szólt a szökevény - s a falka nincs már messze.~
 37 I   |       hangzott a háta mögött. Megállt s úgy rémlett neki, hogy a
 38 I   |              mohón lesték a zsákmányt s úgy érezték, hogy mindjárt
 39 I   |       sarkában voltak már a fenevadak s kaftánja lebernyegét mardosták,
 40 I   |                Többé nem tud felállni s a dühöngõ fenevadak szétmarcangolják.~
 41 I   |              farkasok nem követhetik, s egyelõre biztonságban van.~
 42 I   |             ferdén emelkedett fölfelé s a lába, - furamód, - nem
 43 I   |      szökevény megragadta a lajtorját s néhány fokán felszaladt,
 44 I   |          felfalják...~De nem tört le, s a szökevény olyan ügyesen
 45 I   |           lajtorja fölött. Megragadta s föléje húzódzkodva ráült,
 46 I   |      megmenekült a farkasok torkából, s a fenevadak a lajtorja lába
 47 II  |             élnek a livóniai erdõkben s nem kevésbé veszedelmesek.
 48 II  |              mondottuk, kerékagy volt s amelybõl még három hasonló
 49 II  |      tanyáznak, üvöltözve, ordítozva, s bizonyára hamarosan fölriasztják
 50 II  |               ami aligha valószínû, - s ott várja be az estét, amikor
 51 II  |               tehát a malom tetejéig, s a padlásablakhoz ért, amelyen
 52 II  |              központi csapon forgott, s ennek itt két bejárata volt,
 53 II  |         oktalanság lenne ott maradni, s legokosabb visszamenni a
 54 II  |        falépcsõn újra a padlásszobába s ott csakhamar elnyomta a
 55 II  |              csak kezdõdõfélben volt, s a szlávok még nem szorították
 56 II  |             hogy minden sikerül neki, s a kudarcot nem bírta elviselni.
 57 II  |             szél kedvezõnek látszott, s ha a malom vitorlái megindultak
 58 II  |            versztára volt a malomtól. S ez a távolság négy hosszú
 59 II  |           ember nem járt a tanyánkon, s nem találják nyomát egyik
 60 II  |               szemközt levõ bejáráson s a tetõzet nagy emelõrúdját
 61 II  |             szél tartósnak ígérkezett s ha a malom mûködik, a molnár
 62 II  |   lemerészkedik a malom alsó részébe, s ott távozik vagy az egyik,
 63 II  |                noha a vitorla forgott s az embert könnyen bekaphatták
 64 II  |            még, amíg elég sötét lesz. S ha idõközben feljön a molnár
 65 II  |               tudom, hogy orosz vagy, s nincs olyan orosz, aki kiadna
 66 II  |             Az éjszaka vaksötét volt, s az úton, amely a domb tövében
 67 II  |              éjjel eljusson Fallenbe, s valahol a városka környékén
 68 II  |              úgyhogy még két éjszaka, s ha balvégzete nem gördít
 69 II  |              elemózsiájának egy része s utána az alvás új erõt öntött
 70 II  |        megszáll egy szerény fogadóban s ott marad addig, amíg hajóra
 71 II  |            jégtábláit. Még néhány nap s vége a mérhetetlen vándorlásnak,
 72 III |               csészealjakra helyezve, s ez is arra vallott, hogy
 73 III |          jelleméért nagyra becsülték, s orvostársai nagyon irigykedtek
 74 III |    orvostársai nagyon irigykedtek rá. S hogy a szakmai irigység
 75 III |     Franciaországban szoktuk mondani, s ez a negyedóra rendszerint
 76 III |           föld csaknem kizárólagosan, s az övék minden hivatal...~-
 77 III |              amelyhez urai tartoznak, s Revelben, Dorpatban és Szentpétervárott
 78 III |            szlávok többségben vannak, s ez a többség Nyikolevnek
 79 III |             forrás új eszméket hoz... S ha itt lesz az ideje, az
 80 III |              mihelyt megengedik neki, s megosztja vele a keserves
 81 III |           házból, amelynek õ a lelke, s amelyben - hála az õ rendszeretetének
 82 III |             tea tipikusan orosz ital, s még a legszegényebb emberek
 83 III |          amelyet maga Ilka készített. S a három jó barát még egy
 84 IV  |           egyszerûen a málha szolgál. S jó, ha az ember leszíjazza
 85 IV  |            Négy hely volt csak benne, s az a postakocsi, amely akkor
 86 IV  |   helyettesítették a rendes kocsikat, s a lovak gyorsan röpítették
 87 IV  |              meleg posztóruhája fölé, s a hóna alatt egy irattáskát
 88 IV  |               Senki sem jön?~- Senki, s ha csak útközben föl nem
 89 IV  |            utas, némi tétovázás után.~S így szólván, papírrubelben
 90 IV  |     elhelyezkedett. Poch melléje ült, s a kocsi elindult.~A kocsi
 91 IV  |            Gyermekkorában került oda, s ott akart maradni náluk,
 92 IV  |          vitte a bank képviselõjének, s azután rögtön vissza kellett
 93 IV  |     pusztaságba vész bele a tekintet, s a síkság egyhangúságát, -
 94 IV  |               szélrohamok kavarogtak, s a vihar egyre erõsebb lett,
 95 IV  |     kényelmesen lehetett beszélgetni. S mivel a kocsis is szeretett
 96 IV  |              folytathatjuk az utat.~- S ha ott leszünk Revelben,
 97 IV  |        võlegény!~- Te, Poch?~- Én ám, s a menyasszony a kedves,
 98 IV  |             kis megtakarított pénzem, s õneki is lesz körülbelül
 99 IV  |     reménykedéstõl csak nõ a szerelem s a jövõtõl nincs mit aggódni.~-
100 IV  |             ötszáz rubel a fizetésem, s a gazdáim emelni fogják
101 IV  |       útitársára, aki meg se moccant, s úgy látszott, hogy még mindig
102 IV  |          menyasszony szomszédságában! S meglátod, milyen szép lesz
103 IV  |             mirtuszkoszorúval a fején s azzal a nyaklánccal, amelyet
104 IV  |          sebesen hajtották a lovakat, s a rigai postakocsi még sohasem
105 IV  |     Késedelemtõl nem volt ok tartani, s a vihartól sem, amennyiben
106 IV  |    fütyörészhetett a tél hideg szele! S mégis, milyen erõsek Livóniában
107 IV  |               marhahús! Micsoda élet! S mégis beérik vele és nem
108 IV  |          agyában a pálinka gõzölgött, s egyszerre csak bóbiskolni
109 IV  |       negyedóra múlva mélyen elaludt, s kétségkívül Zinaida Parensova
110 IV  |               minden újabb váltáshoz, s többet nem is lehetett volna
111 IV  |        kezdett, nyújtogatta a nyakát, s ki akart nézni a kocsi ablakán.
112 IV  |           Pärnutól, - felelt Broks, - s ha megint váltáshoz érünk,
113 IV  |               a helyét a postakocsira s a postakocsinak kötelessége,
114 IV  |             postakocsi nagyot zökkent s elvesztvén az egyensúlyát,
115 IV  |           övérõl. De a táska megvolt, s õ mégjobban a hóna alá szorította,
116 IV  |              ha ugyan van a közelben, s ott kell tölteniök az éjszakát,
117 IV  |               lóháton Pärnuba sietnek s holnap visszatérnek a kocsihoz
118 IV  |         felelt az ismeretlen útitárs.~S kezével a gyönge világosság
119 V   |         közeli erdõkben dolgozgattak.~S a fogadósnak jól ment-e
120 V   |         hébe-korba ment csak Pärnuba, s amikor nem volt vendége,
121 V   |             kérdezett senkitõl semmit s ha beszéltek hozzá, csak
122 V   |          termesztett a kertben Kroff, s szépen pénzelt is belõle.
123 V   |               nagyon meg volt bántva.~S a kapitány így szólt társához:~-
124 V   |              gonosztettek szaporodnak s a gazemberek nagy része
125 V   |            pillanatban nyílt az ajtó, s a vihar nagy csattanással
126 V   |               volt látható.~Õ beszélt s így szólt a fogadóshoz:~-
127 V   |              egy kissé félrecsúszott, s a kapitány, aki ráfigyelt,
128 V   |             van, uram, - felelt Poch. S akaratlanul odakapott az
129 V   |                A két rendõr távozott, s Kroff egy nagy keresztrúddal
130 V   |         bereteszelte mögöttük a kaput s a zárban kétszer ráfordította
131 V   |            utas szállt meg éjszakára, s a fogadós tisztára a postakocsi
132 V   |              sem fogja felébreszteni, s mikor az útitársa elindul,
133 V   |            hevesen dühöngött a vihar, s az elkanyarodó mellékszárnyat
134 V   |          sarkon vadul tombolt a szél, s a fogadós fölöslegesnek
135 V   |              még egyszer körülnézett, s a szobája felé indult.~A
136 V   |           kezében a lámpással kiment, s az ivó koromsötétségbe merült.~
137 V   |               óra elõtt Kroff fölkelt s meggyújtva lámpását, kiment
138 V   |             köpönyegébe volt burkolva s a csuklya a fejébe volt
139 V   |              a fogadós.~- Itt a pénz, s most legyen szíves eresszen
140 V   |           Majd egyszerre csak megállt s odafordult az idegenhez:~-
141 V   |            gyorsan kilépett az ajtón, s néhány lépés után eltûnt
142 VI  |             ház gyermekeinek tekintik s ezért gyakran van részük
143 VI  |      meghajolt, kezet csókolt urának, s elindult a rendõrség irodája
144 VI  |            folytak a dolgok akkoriban s így folynak talán még most
145 VI  |             Észtföldön és Livóniában, s bizonyára az orosz birodalom
146 VI  |              egyéb tartományaiban is.~S most lássunk néhány részletet
147 VI  |               magasabbrangú is lehet, s mint már említettük, szintén
148 VI  |              letelepített városlakók, s tõlük egy kissé lejjebb
149 VI  |              értelmében adót fizetnek s ennek fejében kereskedelmi
150 VI  |            ezt a sajnálatos helyzetet s hogy kormánya miért szándékozik
151 VI  |               orosz bankintézeteknél, s a balti tartományokban egyike
152 VI  |             gondolkodását vezérelték, s ezért csodálták, magasztalták.~
153 VI  |          makacs ellenállását megtörje s a németeket oroszosítsa.~
154 VI  |             bánt a német népességgel, s óvatosan mûködött a szlávság
155 VI  |         kevésbé ügyes, mint a fõnöke, s hajlamos a balti tartományok
156 VI  |  tartományokban.~Roganov ezredes után s vele szemben, elsõsorban
157 VI  |          engedékenyen bánt amazokkal.~S bár rangkülönbség volt e
158 VI  |            azonban nem csüggedtek el, s azt remélték, hogy gyõzni
159 VI  |            nagy üggyel-bajjal történt s azóta semmi sem vall arra,
160 VI  |      valamilyen kis törvényszegésért, s végül nyugodtan belépett
161 VI  |                Kezet nyújtottak neki, s az inas melegen megszorította.~-
162 VI  |         érkezett az irodába, Trankel, s ha nem restellsz befáradni
163 VI  |           Eredj, Trankel, vetkõzz le, s ha elintézted a dolgodat,
164 VI  |       irányított vesszõ lehanyatlott, s a rendõr kinyitotta a szoba
165 VI  |            eléje lépett, tisztelgett, s átnyújtott az õrnagynak
166 VI  |         tüstént távoztak az irodából, s néhány perc múlva Verder
167 VI  |              is elindult a bank felé.~S így esett, hogy a nagy zûrzavarban,
168 VII |             útibatárja elé fogtak be, s minden postaállomáson kicserélték
169 VII |      megpihennek az utolsó állomáson, s másnap, mikor a nap fölkel,
170 VII |           kivizsgálásával bíznak meg, s egy törvényszéki írnok.
171 VII |           szerepelt a történetünkben, s õket valamennyire ismerjük.~
172 VII |            nem tudták megkörnyékezni, s politikai szempont sem vezérelte
173 VII |         kipróbált, hûséges emberét.~- S a szegény Zinaida, - szólt -
174 VII |             volna megtartani Rigában, s most templom helyett a temetõbe
175 VII |             kapott semmiféle levelet.~S mégsem szólt utazásáról
176 VII |                Aggasztó volt a dolog, s Ilkát éppúgy nyugtalanította,
177 VII |             nap hanyatlóban volt már, s a Kidõlt Kereszthez címzett
178 VII |               megérkezünk a fogadóba, s ez az idõ nem alkalmas a
179 VII |               maradjunk itt éjszakára s holnap hajnalban folytassuk
180 VII |      állomáson töltötték az éjszakát, s április 15-ikén, hajnalban
181 VII |            hajnalban tovább indultak, s a batár reggel hét órakor
182 VII |               az érkezõket.~Kroff fel s alá járt az ivóban. Nem
183 VII |           hogy megközelítsék a házat, s e pillanatban is vagy ötven
184 VII |              Rigába Verder õrnagynak, s a pärnui rendõrök kivonultak
185 VII |           mögött a konyhakert mentén, s részben a háztól jobbra
186 VII |          erõvel behatoltak a szobába, s ott találták a holttestet,
187 VII |          táska lánca a földre lógott, s a táska üres volt. A tizenötezer
188 VII |        párnája alá rejtette a táskát, s hogy a gyilkos ott akadt
189 VII |              véres kézzel megragadta, s kiürítvén a tartalmát, az
190 VII |      nyújtotta be a gyilkos a karját, s elfordította az ablakzárat.
191 VII |            volt bõven a fogadó körül, s a 14-ikére virradó éjszaka
192 VII |          õrnagy maga ment az ablakhoz s kinyitotta elõször a belsõ
193 VII |               kandalló, amelyben hamu s rég kiéghetett üszökdarab
194 VII |           falon és az ablakpárkányon. S ez a nyom rendkívül fontos
195 VII |              hivatalnoka?~- Igenis... s ezt a balesetet tõle magától
196 VII |              az utas?~- Nem, bíró úr, s nem tudta a szegény Poch
197 VII |             óra felé elment mindenki. S én bezártam kulccsal a kaput,
198 VII |               volna?~- Belülrõl is.~- S reggel úgy találta az ajtót,
199 VII |         csuklya, úgy mint elõzõ este, s nem láthattam az arcát...
200 VII |            Kinyitottam neki az ajtót, s utána megint bezártam.~-
201 VII |           gyilkosság?~- Azt hiszem.~- S az utazó távozása után maga
202 VII |           csakhogy nem volt küzdelem, s a szerencsétlent mintha
203 VII |      dühöngött, az országút néptelen, s a gonosztevõ észrevétlenül
204 VII |                kinyitotta az ablakot, s a bûntény elkövetése után
205 VII |            írnok jegyzõkönyvbe vette, s nagyon valószínû, hogy a
206 VII |           velünk folytatja az utat.~- S ez az utas másnap mégis
207 VII |        bizonyára dolga volt Pärnuban, s mivel Pärnu csak tizenkét
208 VII |         Nagyon valószínûnek tetszett, s összevetve azzal a körülménnyel,
209 VII |               meglepetésekkel járhat, s a legnagyobb óvatosságra
210 VIII|           öt-hat fiatal diák járt fel s alá az egyik livóniai nagyváros,
211 VIII|          szorította karcsú derekukat, s rikító színû, bohókás sipkájuk
212 VIII|               azt jelenti rabszolga2, s ezt a rímet livóniai himnuszunk
213 VIII|        cégénél már megvolt az állása.~S ki volt Jean, akit Karl
214 VIII|           németek tartják a kezükben, s szláv lakosai, bár többségben
215 VIII|            Johausen és csoportja fel- s alá járt az egyetem udvarán,
216 VIII|             dolog nem marad ennyiben, s a lakomájuk könnyen véget
217 VIII|           majd külön, kedves barátom, s épp oly vidáman ürítjük
218 VIII|             De legyõzte szenvedélyét, s miután gyors pillantást
219 VIII|         csoportja sétálgatott, komoly s egy kissé remegõ hangon
220 VIII|            sohasem Johausen úr nevét, s adja Isten, hogy Karl is
221 VIII|          oroszosítás ellen lázadozik. S ha az egyetemen komoly zavargások
222 VIII|           komoly zavargások törnek ki s az intézmény a pánszlávista
223 VIII|           csoportosan sétálgattak fel s alá. Az ellenséges két tábor
224 VIII|     felizgatná a diákság testületeit, s éppen ellenkezõleg, ürügyet
225 VIII|             kell zárni az egyetemrõl, s ez nagyon komoly rendszabály.~
226 VIII|               A diákok jöttek-mentek, s néhány szót váltottak velük,
227 VIII|       sétálgattak, úgy mint rendesen, s hébe-korba szembetalálkoztak
228 VIII|             fordította félre a fejét; s megvetése jeléül nem sütötte
229 VIII|             tetszett, hogy Goszpogyin s még néhány társa gyökeret
230 VIII|               kinyílt a terem ajtaja, s vagy száz német diák az
231 VIII|           belekeveredni a küzdelembe, s nem fajul a harc általános
232 VIII|            amelyet ezer más követett.~S mégis, amint Karl Johausen
233 VIII|  elcsendesedett. A sorok szétnyíltak, s a bankár fia nyugodtan közeledhetett
234 VIII|         pillanatban. Nyugodtan haladt s arcán egyre nagyobb megvetéssel
235 VIII|            dolgom! - szólt csendesen.~S igaza volt, mert csakugyan
236 VIII|            odafordult a diáktömeghez, s úgy hogy mindnyájan meghallják,
237 VIII|            hogy a diákok párbajoznak, s legjobb, ha az egyetemi
238 VIII|           összefonta karját a mellén, s tetõtõl-talpig végigmérvén
239 IX  |              követtek el a fogadóban. S mindjárt megtudták azt is,
240 IX  |           vállára vetett nagytáskával s a rézlánccal az övére erõsített
241 IX  |             venni Zinaida Parensovát, s mindkettõjük megtakarított
242 IX  |             elõkészület megtörtént... S íme, ekkor Poch gyilkos
243 IX  |           hatást váltott ki ez a hír!~S azt mondják, nem tudták
244 IX  |           csepp vizet sem adva hozzá, s bizony az effajta „faggatás”
245 IX  |            rendelkezésünkre álljon.~- S azt kizártnak tekinti, -
246 IX  |            elõtt nem szûnik a zajlás, s addig intézkedem majd, hogy
247 IX  |      konzullal. Együtt mentek tovább, s a doktor elmondta, milyen
248 IX  |               is olyan biztonságosak, s íme már négy napja, hogy
249 IX  |         két-három napig távol lesz... s így még nincs ok a nyugtalankodásra...~-
250 IX  |              én pedig az enyémbe...~- S azután nem volt esetleg
251 IX  |             visszhangozta a doktor. - S másnap reggel, miután elolvasta
252 IX  |          tervébe, még a lányát sem... S nem is azért nyugtalankodom,
253 IX  |               Dimitrij még nem késik, s ma éjjel vagy legkésõbb
254 IX  |             együtt búcsúzott Ilkától, s megígérték mind a ketten,
255 IX  |               jégárjába vetette magát s eltûnt a folyó jégtáblái
256 IX  |                Verder õrnagy fölállt, s nagy léptekkel fel s alá
257 IX  |         fölállt, s nagy léptekkel fel s alá járkálva ismételte a
258 IX  |        Johausen leült az ablak mellé, s átengedte magát háborgó
259 IX  |              reggel távozott Rigából, s még ma sincsen otthon.~Ez
260 IX  |           este hét óra tájban kitört, s a két utas nyolc órakor
261 IX  |             Nyikolevet, ha ráakadnak.~S így történt, hogy eljutott
262 X   |           majd megöleli, mikor fölkel s akkor talán majd megtudja
263 X   |          találkozott az atya és lánya s Dimitrij Nyikolev így szólt:~-
264 X   |             egy rövid útról volt szó, s azt hiszem, hogy nem ismert
265 X   |              házában. Levelet hozott, s arra kérte a cselédet, hogy
266 X   |              nem keveredett valamibe, s esetleg ezért volt kénytelen
267 X   |      jegyzõkönyvei. Beléjök tekintett s azután nyugodtan és komolyan
268 X   |             tanár, kissé tétovázva.~- S hazafelé?~- Szekéren jöttem.~-
269 X   |            tanár félre nem érthetett, s amelynek hallatán elsápadt.~-
270 X   |                 Nagyon rossz idõ volt s a lovak csak nagy üggyel-bajjal
271 X   |                  Az egyik ló elesett, s a kocsi, amelynek elsõ tengelye
272 X   |                Nem is ismertem, uram, s akkor este léptem be oda
273 X   |            abban a rettenetes idõben, s én jobbnak láttam a fogadóban
274 X   |           kocsi megzúzódott a lába, - s képtelen lett volna begyalogolni
275 X   |               az õrnagy felé fordult, s azután önkéntelenül megvetõen
276 X   |               úgy jobban megfelelt.~- S az is jobban megfelelt önnek,
277 X   |          szándékáról a korcsmárosnak, s azután nyomban visszavonult
278 X   |              És éjszaka érkeztem oda, s éjszaka volt még akkor is,
279 X   |          titokban határozta el magát, s amelyrõl még elõtte való
280 X   |       kinyitotta kulcsával a zárat... S ön ekkor minden szó nélkül,
281 X   |           rendkívül higgadtan érvelt, s nem minden megvetés nélkül.
282 X   |               meghallja a vallomását.~S a bíró, odaszólt a rendõrnek:~-
283 X   |             Tisztelgett fõnöke elõtt, s várta, hogy Kerstorf bíró
284 X   |          Kidõlt Kereszthez fogadóban, s indulóban voltunk Pärnu
285 X   |              összetört az országúton, s szállást jöttek keresni
286 X   |                Ami nekem gyanús lett, s megpróbáltam megállapítani,
287 X   |              a csuklya félrecsúszott, s egy pillanatra, csupán egy
288 X   |           láttam az idegen arcát...~- S ez elegendõ volt?~- Igenis,
289 X   |          Nyikolev felállt a székérõl, s a szoba ajtaja felé indult,
290 X   |           szólt most Verder õrnagy, - s a pénz, amelyet Poch Revelbe
291 X   |   meggyilkolta õt, hogy kirabolhassa, s azért távozott reggel négy
292 XI  |               de különösen Rigában... S most egy bûntény elkövetésének
293 XI  |   elkövetésének a vádja nehezedik rá, s õ rosszul védekezik a vád
294 XI  |              nagyon komoly okoskodás. S a Nyikolevre háruló gyanú
295 XI  |              friss nyomokat találtak, s amelyben ráakadtak arra
296 XI  |               együtt fog utazni vele, s tekintélyes összeget fog
297 XI  |              szorult helyzetben volt, s annyira szüksége volt a
298 XI  |                  Bebizonyították ezt? S vajon Nyikolev tanár becsületes,
299 XI  |           körülmények merülnének föl, s úgy kívánnák, magam rendelném
300 XI  |            Fivére, Jean, megérkezett, s hosszan ölelgette õt. Felháborodását
301 XI  |               ártatlan, - kiáltott, - s kényszeríteni fogom azt
302 XI  |           Csókokkal halmozta el õket. S megtudta õ is most, milyen
303 XI  |         gyanúsította õt Verder õrnagy s mily megtisztelõ tartózkodással
304 XI  |                miért hagyta el Rigát, s hogy õ megtagadta erre a
305 XI  |            felborzolódtak a városban, s fõképp az elsöprõ többségben
306 XI  |          hagyta, akár meg is szökhet, s mégcsak bíróság elé se állíthatják,
307 XI  |               tudomást szerzett róla, s a postakocsi balesetét követõen,
308 XI  |               mi bankhivatalnokunkat, s még a gyilkosságtól sem
309 XI  |             vissza, hogy rabolhasson. S ha nem akarja bevallani,
310 XI  |          Mondja meg végre, hová ment, s hol töltött el három napot?...
311 XI  |    tizennyolcezer rubeles hitellevél, s a kifizetéséhez szükséges
312 XI  |           amit leckeadásból keresett, s a körülmények folytán most
313 XI  |               a gyilkosság másnapján, s a helyet esze ágában sem
314 XI  |      nagyrészt a tanár ellen fordult, s hogy a német párt keresi
315 XI  |    megnyilvánulásokba hajszolni õket, s ezzel kényszerítve a kormányt,
316 XI  |    bámulatosan megõrizte büszkeségét, s hidegvérét. Gyermekei kérésére
317 XI  |           dolgozószobájában töltötte, s zárkózottabb volt, mint
318 XI  |              szentelte. Delaporte is, s még néhányan, minden este
319 XI  |             hallgatta az utca zajait, s a pihenni képtelen, föl-alá
320 XI  |           közvélemény befolyásolná... S hogyan is uralkodna magán
321 XI  |               amikor hazatért Rigába, s kihallgatták, miután a jó
322 XI  |              néhány rendõr sétált fel s alá a ház elõtt.~Ilka észrevette
323 XI  |      Delaporte konzul sietve érkeztek s Ilkával és Jeannal akartak
324 XI  |       tüntetni fognak Nyikolev ellen, s vajon nem kell óvintézkedéseket
325 XI  |              út, Nyikolev háza elõtt. S e sajnálatos körülmény miatt
326 XI  |           marad, ha letartóztatják... S ki tudja, vajon a kormányzó
327 XI  |               elõtt. A tömeg ordított s halálos fenyegetések hangzottak
328 XI  |           valami szobor, az ablakban, s a kiáltásokra egy szóval
329 XI  |              le kell õt tartóztaniok, s még akkor is attól tarthatnak,
330 XI  |          keresztültörtetett a tömegen s a ház kapuja elé érve, a
331 XI  |            érve, a tömeg felé fordult s oly hangon, amely túlharsogta
332 XI  |               menteni becsülete árán, s most eljöttem, hogy életem
333 XII |                nyomába vetette magát, s abban a pillanatban, amikor
334 XII |               A lövések nem találtak, s a férfi egy halászkunyhóba
335 XII |              elõl kellett menekülnie, s egy malomban talált menedéket,
336 XII |               csapata kezdte üldözni, s csodamód csak úgy menekülhetett,
337 XII |       visszakerül valamikor hazájába, s körükben megtalálja még
338 XII |      elteltével csakugyan megszökött, s keresztül bolyongott az
339 XII |            remélte, hogy hajóra ülhet s Franciaországba vagy Angliába
340 XII |        kijátszva a rendõrök éberségét s hajóra várt, mihelyt a zajlás
341 XII |          rögtön Dimitrij Nyikolevnek, s ez volt az a levél, amelynek
342 XII |              a hajtó visszatérését... s most azzal vádolják, hogy
343 XII |              a nap, eljutott Pärnuba, s egyenesen a szállóba ment,
344 XII |            Jean Janov minden vagyona, s mivel ott akart lenni a
345 XII |            mihelyt biztonságban lesz, s akkor talán utána jöhet
346 XII |              volt a célja utazásának, s hogy hová ment, miután távozott
347 XII |               levél nem érkezett meg, s emlékezhet rá az olvasó,
348 XII |         Nyikolev az utóbbi két napon!~S ekkor, miután hallgatása,
349 XII |            megjelent Vlagyimir Janov.~S most, miután tudjuk, ki
350 XII |         Rigába. Kinyílt a ház kapuja, s Vlagyimir Janov Dimitrij
351 XII |      megszorította a jóbarátok kezét, s az ezredes és Verder õrnagy
352 XII |               nem is féltem semmitõl, s ártatlanságom csakhamar
353 XII |           elõbb... Onnan írtál volna, s én mihelyt leveledet megkapom,
354 XII |       Vlagyimir helyesen cselekedett, s életem végéig nem róhatom
355 XII |              nyilatkoztak a dologról, s hamarosan meglátjuk, vajon
356 XII |        Nyikolev házát megostromolják, s a rendõrségnek nem kellett
357 XII |        Vlagyimir Janov, ön szökevény, s ezt nekem jelentenem kell
358 XII |             múlva vissza is érkezett, s így szólt Vlagyimirhoz:~-
359 XII |              rigai várba kell mennie, s ott fogja megvárni, milyen
360 XII |           Nyikolevna iránti szerelme, s hirtelen elválásuk, amikor
361 XII |             gyilkos nem került kézre, s az áldozat kiomlott vére,
362 XII |             hogy Pocht meggyilkolták, s azután kirabolták akkor
363 XII |             volt elutazásának az oka; s ez még jobban megerõsítette
364 XII |              országutakon csavargott, s aki nem is érintkezhetett
365 XII |           elkövetni a gyilkosságot.~- S ön nem hallott semmi neszt
366 XII |         éjszaka rettentõ idõ is volt, s a vihar elnyelt minden zajt.~
367 XII |       vallatta, figyelmesen ránézett, s bár lelke mélyén gyanakodott
368 XIII|          megtörténhet ez valaha?...~- S ha elítéltek volna, - szólt
369 XIII|          akinek összeszorult a szíve, s az indulatok hevétõl elsápadt,
370 XIII|       Nyikolev legmeghittebb barátai. S milyen öröm töltötte el
371 XIII|          esküvõt hat hétre tûzték ki, s Vlagyimir Janov számára
372 XIII|             Ilkának nem volt semmije, s Nyikolev mindeddig hallgatott
373 XIII|           szóval sem gyermekei elõtt, s ezért nem is tudták, hogy
374 XIII|       Dimitrij Nyikolev átadott neki, s erélye és értelme biztosíték
375 XIII|            mellett idõvel meggyógyul, s máris haza lehet szállítani
376 XIII|                 fõleg az elfogulatlan s az ügyben nem érdekelt emberek
377 XIII|         Szülei, akik német eredetûek, s ami nem ritka dolog a balti
378 XIII|             amit gyermekükre hagytak, s az egész ingatlan alig ért
379 XIII|              mindent egyedül csinált, s csak akkor távozott hazulról,
380 XIII|              alapja ennek a gyanúnak? S vajon Kroff nem azért vádolta
381 XIII|          távozása elõtt, akár azután, s mindent úgy intézett, hogy
382 XIII|          akarták keríteni a gyilkost, s vajon nem fog a nyomozás
383 XIII|           Poch szobája be volt zárva, s a két kulcs a hatóság keze
384 XIII|               kerül és el nem ítélik. S míg Dimitrij Nyikolev látszólag
385 XIII|        kapitány 4-ikén este indultak, s másnap délelõtt értek a
386 XIII|            hitt a tanár bûnösségében, s ennélfogva a fogadóst ártatlannak
387 XIII|          tövét, végig a sövény alját, s a csenevész zöldséget adó
388 XIII|         amennyi Poch táskájában volt.~S ekkor Verder õrnagy félrevonván
389 XIII|         vetetlen volt, a párna véres, s a padlón alvadt vértócsa
390 XIII|               Megvizsgálták az ágyat, s úgy mint elsõ ízben, most
391 XIII|       kapitány a tûzhely fölé hajolt, s a bal sarkában egy félig
392 XIII|              rajta véres keze nyomát, s azután elégette, mert bevérezte!
393 XIII|             elégette, mert bevérezte! S ez a papírpénz elõkerülhetett-e
394 XIII| jegyzetfüzetébe tette a papírdarabot, s csak ennyit felelt:~- A
395 XIII|             Nyikolev letartóztatását, s meg voltak gyõzõdve róla,
396 XIII|             De ez lehetetlenség volt, s Ilka fájdalomtól megtörve
397 XIII|           Ilkám, - szólt Vlagyimir, - s meg fogjuk találni a bûnöst,
398 XIII|          legjobb, legnemesebb embert!~S Vlagyimirnak volt oka ezt
399 XIII|              tanár távozott hazulról, s gyorsan haladva, egy negyedóra
400 XIII|           fogja hallgatni Nyikolevet, s letartóztatja, vagy szabadlábon
401 XIII|           hellyel kínálta Nyikolevet, s azután kicsit izgatottan
402 XIII|                nézze, ezt találták...~S átnyújtotta a tanárnak a
403 XIII|         Valószínû, - felelt a bíró, - s gondolom, nem lepi meg,
404 XIII|          erkölcsi megrázkódtatásokat.~S most íme, újabb gyanú merült
405 XIII|            aki abban a szobában hált, s ennélfogva, mivel abban
406 XIII|           keltse: én másztam ki arra, s be a másik ablakon, hogy
407 XIII|               egyetlen homályos pont, s ez nyilvánosan tisztázódott...
408 XIII|           elkövethesse a gyilkosságot s a felelõsséget a Poch-sal
409 XIII|              fog lefolyni a küzdelem, s tudni fogom, mit tartsak
410 XIII|              nem szakította õt félbe, s mikor a tanár, szavait végezvén,
411 XIV | rablógyilkosság után gyorsan menekül, s másnap már messze jár a
412 XIV |               józan ész ezt diktálta. S a vizsgálatnak e két annyira
413 XIV |        emberre kellett korlátozódnia.~S mégis, ami leginkább bámulatba
414 XIV |            Nyikolev szláv ember volt, s a szlávok képtelenek voltak
415 XIV |             Kroff német eredetû volt, s a németek védelmükbe vették
416 XIV |                a kereskedõk irodáiban s a munkások és napszámosok
417 XIV |             övék volt a pénz hatalma, s bõven osztották pártlapjaiknak.
418 XIV |           letartóztatását követelték, s a mérsékeltebbek legalább
419 XIV |      napirendrõl a választások elõtt.~S e csata közepett, amellyel
420 XIV |      zárkózottabb volt, mint azelõtt, s a rászegezõdõ pillantások
421 XIV |             hogy arcába szállt a vér, s attól lehetett félni, hogy
422 XIV |               vagy nem.~Ha nem fizet, s ha a fogadóbeli ügy az õ
423 XIV |              az õ javára oldódna meg, s ha a Kerstorf által vezetett
424 XIV |             felhozni a fogadós ellen, s végül, ha Kroff bûnössége
425 XIV |          fizetnie az ifjú Karl vérét, s minden kárt, amit érdekük
426 XIV |               bûnös úton szerezte?... S ha fizet az esedékesség
427 XIV |                 akkor elárulja magát, s nem mentheti meg õt többé
428 XIV |              ne tetézze a gondjaikat, s mert azt remélte, hogy takarékoskodással
429 XIV |      katasztrófától.~Öt óra volt már, s a bank hatkor zárt.~Vlagyimirnak
430 XIV |              vette a szükséges pénzt, s észrevétlenül megindult
431 XIV |            lány, elmond neki mindent, s tudta, hogy Ilka helyeselni
432 XIV |            Jean, - szólt Vlagyimir, - s apád erkölcsi szilárdságán
433 XIV |            ügy a fõnökökhöz tartozik, s felkérte Vlagyimirt, hogy
434 XIV |       Johausen fivérek együtt voltak, s amikor bevitték hozzájuk
435 XIV |             jövök, amely ma esedékes, s amelynek törlesztésére önök
436 XIV |              van... Tizennyolcezer.~- S teljes törlesztése annak
437 XIV |              Megkapják hat óra elõtt, s remélem, e kis késés miatt
438 XIV |       Johausenék nagy meglepetésükben s bosszúságukban nem feleltek
439 XIV |       rekeszbõl pedig a kötelezvényt, s letette az asztalra.~Vlagyimir
440 XIV |       megvizsgálta Nyikolev aláírását s így szólt:~- Szíveskedjék
441 XIV |               öröm ragyogott az arcán s gyûlölettel tele hangon
442 XIV |               tudta visszaadni önnek, s adódott ez az alkalom, õ
443 XIV |               szólt Frank Johausen, - s mivel ön Nyikolev úrtól
444 XIV |               visszaélt a helyzettel, s a fiút a Johausenék pénzével
445 XIV |               árulni magát a gyilkos, s íme most elárulta magát!...
446 XIV |                Megyek Kerstorf úrhoz, s egy órán belül ki lesz adva
447 XIV |               ki ne magyarázza magát, s ezt a magyarázatot akarta.
448 XIV |       Nyikolev átadott neki Pärnuban, s õ még egyetlen egyet sem
449 XIV |            csapás, még nem volt elég?~S e kétségbeesett szavakat
450 XIV |               tudom kifizetni õket... S ez az adósság együtt sújtja
451 XIV |              van... tudom... tudom... S mivel az enyém, jogom volt
452 XIV |            amelyeket átadtál nekem... s elmentem Johausenékhez...~-
453 XIV |               elraboltak a fogadóban, s amelyeknek számait a bank
454 XIV |        Megõrült?...~Nyikolev fölállt, s Vlagyimirhoz lépve, megragadta
455 XIV |              utolsó szakaszba jutott, s hogy közel van a végkifejlet.~
456 XIV |                  nem fogják elhagyni. S bár a bizonyítékok súlya
457 XIV |              szúrták, úgy mint Pocht, s a kés a sebhely körül éppen
458 XV  |            elõbb-utóbb ki fog újulni, s a vége nem lehet más, csak
459 XV  |              Nyikolev öngyilkos lett; s öngyilkossága, amelyet nyomon
460 XV  |             Úgy érezte, pácba került, s oda a becsülete. Egyfelõl
461 XV  |             tartozását törleszteni... S ekkor történt, hogy útközben
462 XV  |         útközben összeakadt Poch-sal, s a rablógyilkosság árán képes
463 XV  |         merültek föl a fogadós ellen, s mikor a bíró értesült róla,
464 XV  |   megpróbáltatások elvették az eszét, s pillanatnyi elmezavarában
465 XV  |               meggyilkolt Pochtól?...~S mikor megbeszélte a dolgot
466 XV  |            nem bizonyítja bûnösségét, s hogy pillanatnyi elmezavarban
467 XV  |            amely Poch halálát okozta, s ez elõtt a tény elõtt meg
468 XV  |          Nyikolevnek volt ilyen kése, s ehhez nem férhet kétség,
469 XV  |         fiatal lány zárkózottságának, s aznap egyedül maradván vele
470 XV  |              A körülmények változtak, s most én vagyok itt, hogy
471 XV  |       bolyongott az utcákon, a mezõn, s végül Hamine doktorhoz menekült.~
472 XV  |         jegyesek közt valami történt, s tudta, hogy immár szinte
473 XV  |             sem akart tõle elfogadni.~S Vlagyimir ekkor, csodálván
474 XV  |            magát méltatlannak õhozzá, s hallgasson atyja barátainak
475 XV  |           rendkívül nagyra becsültek, s akit Ilka is fölkeresett
476 XV  |               meghívás, - kérdezte, - s mért hív bennünket a temetõbe?~
477 XV  |              megfontolt pap Akszijev, s hívásának bizonyára komoly
478 XV  |            fölemelte galambõsz fejét, s felállt. Szeme rendkívüli
479 XV  |           Ilka Nyikolevna... a kezed.~S a két kezet egymásba tette
480 XV  |              kezét Vlagyimir kezében.~S ekkor komolyan, lassan,
481 XVI |               fel.~De Poch nem aludt, s a neszre felült az ágyban,
482 XVI |      rávetette magát a boldogtalanra, s az övében lévõ svéd rugós
483 XVI |            másik szoba ablaktábláját, s azután visszatért a házba.~
484 XVI |               tette Poch bankjegyeit, s távozott a szobából, anélkül,
485 XVI |             elbúcsúzott a fogadóstól, s elindult Pärnu felé, ahol
486 XVI |           okát sem akarta megmondani, s bizonyára letartóztatják,
487 XVI |       vádolták Poch meggyilkolásával, s azt hangoztatták, hogy õ
488 XVI |              csempészte a piszkavasat s a hamuba rejtette a bankjegy
489 XVI |           Johausen birtokában vannak, s hogy Dimitrij Nyikolev bûnössége
490 XVI |               Bement aznap a városba, s besötétedvén, ott ólálkodott
491 XVI |              Nyikolev kilép a házból, s mint az õrült elrohan fia
492 XVI |          követte a tanárt a szabadba, s az elhagyott országúton
493 XVI |              Poch gyilkosa?...~Senki. S ez az új bûntény végleg
494 XVI |                A vizsgálat véget ért, s Kroff, tisztán minden gyanútól,
495 XVI |               élvezet. Szélütés érte, s közeledõ halálát érezvén,
496 XVI |         nyilvánosságra a történteket, s ugyanakkor átadta neki csaknem