Fejezet

 1 I   |                elején járt már az idõ, csakhogy fenn, a magas északon; az
 2 I   |               merített már az olvadás. Csakhogy a tompa reccsenések s itt-ott
 3 II  |              ám, - gondolta magában, - csakhogy a vámõrök és a rendõrök
 4 III |                barátai az édesapámnak; csakhogy résen kell lennünk... Nem
 5 III |             valami képzelt betegséget, csakhogy meggyógyíthasson.~- A te
 6 IV  |              alig látható erdõ szélén. Csakhogy fogadó lámpása az vagy egy
 7 V   |              meggondolnák a dolgot!... Csakhogy az akasztófák úgy kidõltek,
 8 V   |           Dehogynem, - felelt Kroff, - csakhogy elõbb körüljárok a házban,
 9 V   |             lámpását, kiment az ivóba.~Csakhogy ugyanabban a pillanatban
10 VII |                 szólt Verder õrnagy, - csakhogy nem volt küzdelem, s a szerencsétlent
11 VIII| ellenségeskedését átvigye a fiúkra is.~Csakhogy mikor elragadta õt a harag,
12 VIII|      megtiltani az egész ünneplést?... Csakhogy az évforduló megünneplésének
13 X   |                csinált az útitársam.~- Csakhogy Broks, a postakocsis, azt
14 X   |               ha egyszer azt mondja... Csakhogy én nem vettem észre õt,
15 XII |             Nyikolev tudta is ezt...~- Csakhogy mások is tudták - vágott
16 XV  |              németeké lett a gyõzelem. Csakhogy az ellentét elõbb-utóbb
17 XV  |          tartozást törlesztette tehát, csakhogy mily áron!? Kettõs bûntény:
18 XVI |            második gaztettel leplezze.~Csakhogy nem tudta, vagy inkább csak