Fejezet

 1 II  |    bûntársának tekintik?~- A jó Isten oltalmazzon, - szólt a molnár. -
 2 II  |       összeütközésbe kerülni.~- Isten mentsen, kapitány uram.~
 3 II  |          Eredj, bátyuska!... Az Isten vezéreljen és bocsásson
 4 III |        tartományainkban.~- Adja Isten, hogy úgy legyen! - szólt
 5 III |       nem lehettek egymáséi, ha Isten nem kegyes szerelmük iránt.
 6 VIII|       Johausen úr nevét, s adja Isten, hogy Karl is oly tisztelettel
 7 XII |  ezredes, - felelt Vlagyimir. - Isten veled atyám, - szólt Nyikolevhez
 8 XII |         Nyikolevhez fordulva, - Isten veled fivérem, - szólt Jeannak, -
 9 XII |  fivérem, - szólt Jeannak, - és Isten vele, - szólt megszorítva
10 XII |       megszorítva Ilka kezét, - Isten vele, nõvérem...~- Nem...
11 XII |      szeretõ szív egymásé lehet Isten és az emberek elõtt nemsokára,
12 XV  | lemondással, - és áldassék a jó Isten neve, hogy nem történt meg
13 XV  |     Ilkát feleségemnek tekintem Isten elõtt... és várni fogok...~-
14 XV  |              Mire, Vlagyimir?~- Isten közbeavatkozására!...~Hónapok
15 XV  |     meghallgatna bennünket a jó Isten, ha Akszijev pópa együtt
16 XV  |     Nyikolevna, egyesültetek az Isten elõtt.~A lány akaratlanul