Fejezet

  1 I   |           határ! - kiáltotta a férfi. De hol volt hát ez a határ,
  2 I   |            minden egyes postamestere. De vajon ez így lesz a partvidék
  3 I   |               egészen a Rigai-öbölbe. De az évnek ebben a szakában,
  4 I   |               ott volt elõtte a part. De megnõtt ott a veszedelem
  5 I   |         mellébe fúródik a puskagolyó. De vajon végleg megmenekült
  6 I   |            vagy?!” és a puskalövés... De persze az is lehetséges,
  7 I   |           idejekorán odébb állhasson. De bármilyen kitartó volt is
  8 I   |          kétszerre volt még elegendõ. De a legközelebbi pihenõ helyén
  9 I   |              való oroszt.~Igaza volt; de nem kellett egyéb, csak
 10 I   |             nem tellett a pénzébõl... De ez a jövõ gondja. Egyelõre
 11 I   |              hat óra tájban érkezett. De volt rá gondja, hogy elkerülje.
 12 I   |               hogy a tél kemény volt; de éppen a tél dermesztõ hidegének
 13 I   |             más fegyvere, csak botja. De öt-hat ilyen fenevadat nehéz
 14 I   |              támadással. Így is tett; de csakhamar érezte, hogy a
 15 I   |              egyik a torkának ugrott, de ezt egy ütéssel leterítette.~
 16 I   |              egy ütéssel leterítette.~De mivel fél tucatnyi farkas
 17 I   |            férfi újra futásnak eredt, de mikor a fenevadak utána
 18 I   |           kiomló vér pirosra festett; de a másik két lövés nem talált,
 19 I   |      széttépik, elevenen felfalják...~De nem tört le, s a szökevény
 20 II  |            nem kevésbé veszedelmesek. De a magasból le nem szállhatott,
 21 II  |       bizonyosan be kell következnie.~De miért volt a lajtorja ezen
 22 II  | fölkapaszkodhatott az egyik szárnyon.~De könnyen megtörténhet, hogy
 23 II  |         beállítsa a külsõ emelõrudat. De vajon lemerészkedhet-e a
 24 II  |              padlata a dombtetõ volt. De az ésszerûség azt tanácsolta,
 25 II  |             nyugati szél lengedezett. De vajon ez a szél, amely elég
 26 II  |              óra. Javában állt a nap; de a malom még mindig pihent.~
 27 II  |          zajra fölébred mély álmából. De finom esõ kezdett permetezni,
 28 II  |           értesítettük, résen állnak. De az a legvalószínûbb, hogy
 29 II  |             mihelyt beáll a sötétség.~De hogy’ meneküljön anélkül,
 30 II  |           vége, hogy halálra zúzódik; de meg kell próbálnia.~Egy
 31 II  |         szükség esetén rávesse magát.~De a molnár, mihelyt törzsével
 32 II  |       szökevény aludt, észrevette õt, de nem ébresztette föl. Vajon
 33 II  |                azután eredj tovább.~- De... ha a rendõrség megtudja...~-
 34 II  |         akarnák fésülni a fenyõerdõt. De kisvártatva tovább folytatták
 35 II  |            Négy dördülés hallatszott; de a revolverek golyói célt
 36 II  |        követni a tovasikló jégtáblát; de arra nem sok reményük lehetett,
 37 II  |                felelt Eck kapitány. - De ha már élve nem foghattuk
 38 III |           négyen szándékoznak teázni.~De a negyedik még nem volt
 39 III |            lógó ingaórára tekintve. - De Nyikolev úrnak megbocsátható
 40 III |           volt. Sugárzó volt az arca, de nem piros. Termete sudár,
 41 III |               a divattal, egyszerûen, de ízlésesen öltözött. Mintaképe
 42 III |        kizárólagosan német eredetûek. De igaz az is, hogy a németek,
 43 III |               a szláv párt fejének.~- De félelmetes ellenségeket
 44 III |            volna Dimitrij Nyikolevet. De mivel nagyon zárkózott,
 45 III |           kezét már többen megkérték; de azon csodálkozhatunk, hogy
 46 III |           akarták tartani az esküvõt; de addig is mind a két család
 47 III |            kényuralma ellen küzdenek. De nem tartozott a nihilisták
 48 III |                ott a messze távolban. De hiába várta a hírt, mi történt
 49 III |           Nyikolev átvette a letétet; de annyira titokban tartotta,
 50 III |      családalapításra, ahogy illenék.~De Vlagyimir és Ilka között
 51 III |               nem volt ugyan vagyona; de tudta, hogy a fiatal ügyvéd,
 52 III |               kegyes szerelmük iránt. De soha el nem szakadtak egymástól,
 53 III |          hitvesének tekintette magát. De ha õ távozik, mi lesz atyjával,
 54 III |        becsületére válhatott a dolog. De hogyan is vallhatta volna
 55 III |              eme adósság, eme utolsó, de legnagyobb részlet révén.~
 56 III |      szívósnak látszott a szervezete.~De még ifjúkorából megõrizte
 57 III |               tudta volna megmondani. De ha kérdezték, csak kitérõ
 58 III |          Hamine, - felelt Dimitrij.~- De nem oly hatalmasak, amilyeneknek
 59 III |              hozta meg a postás?...~- De igen, kedves gyermekem.
 60 IV  |           lehetett tenni ez ellen is: de annyi bizonyos, hogy a szél
 61 IV  |             fütyülsz a költségre...~- De mennyire, hisz nem az én
 62 IV  |                    Igazad van, Broks; de mivel én csak egy helyet
 63 IV  |              Poch barátom, sajnállak, de nem lesz társad. Ritkán
 64 IV  |                Ritkán esik meg ugyan, de ma megesik... Te vagy az
 65 IV  |                be kell érned velem... De nem baj azért... Tudod,
 66 IV  |           fordul túlságosan ellenünk. De ezekkel a viharokkal az
 67 IV  |              Még ha csak esõ lenne... De ha havazni fog...~- Majd
 68 IV  |          munka nemsokára megkezdõdik.~De tíz-tizenkét versztával
 69 IV  |             bõrkas borult védelmezõn. De ha az ablakot, amely a kocsit
 70 IV  |              hogy rám is gondolsz!... De mért sietsz ennyire?~- Mert
 71 IV  |               hogy derék emberek-e?~- De még milyen derék emberek!
 72 IV  |            akármikor lehet szerelmes, de házasodni csak akkor tud,
 73 IV  |          Zinaida pedig húszesztendõs. De kettõnknek együtt nem volt
 74 IV  |         sajnálom tõlük a pálinkát!... De el ne aludjanak a lovak
 75 IV  |           kocsis kiszállt a kocsiból. De az ismeretlen utazó sohasem
 76 IV  |               nem tudnak panaszkodni. De vajon mi haszna lenne?~Szerencsére
 77 IV  |              északi vidékén kivágott, de alig faragott, és az úton
 78 IV  |           jutottak néhány állomással. De az állatok halálfáradtan
 79 IV  |          akart nézni a kocsi ablakán. De a sötétségben nem láthatott
 80 IV  |           fénysávot vetettek az útra, de alig ártottak a sötétségnek.~-
 81 IV  |            lánca leszakadt az övérõl. De a táska megvolt, s õ mégjobban
 82 IV  |             találja ezt a tanácsot...~De tizenötezer rubellel a táskájában...~
 83 IV  |              rubellel a táskájában...~De van-e egyáltalában valami
 84 IV  |             lovakat eközben kifogták, de az oldalt dõlt postakocsit
 85 V   |            sem volt híja a csárdában. De ehhez nem volt senkinek
 86 V   |           szálltak meg ott éjszakára. De a hajtók, a postakocsisok
 87 V   |            pompás idõ - felelt Eck. - De azért nem szabad hagynunk,
 88 V   |             Nem tudta ésszel felérni, de sokan azok közül a jótét
 89 V   |             lesz késõ, - szólt Eck.~- De induljunk - folytatta azután
 90 V   |              szabad megvárakoztatnom.~De mielõtt fölállt volna, az
 91 V   |               lábam, - felelt Poch. - De nem nagy baj.~- A másik
 92 V   |             volt bizonyos a dolgában, de rendõr létére, - szinte
 93 V   |               Poch a korcsmárosnak. - De ez a karcolás nem akadályozza
 94 V   |             balra levõ szobát szánta.~De míg az ismeretlen beszélt,
 95 V   |          dörmögött magában, - õ az... De mért akar olyan korán elmenni?
 96 V   |    végighallgatta ezt a beszélgetést, de oly közömbös arccal, mintha
 97 V   |            hová utazik az útitársa... De ha olyan korán reggel akar
 98 V   |       szerencsés utat kívánok neki! - De mondja csak, Eck úr, itt
 99 V   |              kelni, az az õ dolga!... De engem hagyjon aludni jó
100 V   |               elkerülte a szélörvény, de túl a sarkon vadul tombolt
101 V   |              volt még. Az esõ elállt, de a szél még javában dühöngött.
102 VI  |          leghatalmasabb bankház volt.~De a szóban forgó nap reggelén
103 VI  |            felelt Trankel bûnbánóan - de elfelejtettem...~- Ez nem
104 VI  |        asszony szürke egyéniség volt, de nagyon német, és rendkívül
105 VI  |              volt, a lába tétovázott, de azért olyan emberhez illõn,
106 VI  |              parancsolta az õrnagy, - de ne nagyon erõsen... ne felejtsd
107 VI  |              kezébe és megsuhogtatta.~De mikor az elsõ csapásra került
108 VI  |                Nem tudják, õrnagy úr; de a bankban bizonyosan fogják
109 VII |             és a bankár beszélgetett, de õk is csak akadozva.~Frank
110 VII |     holttestet kellett megvizsgálnia. De e pillanatban más dolog
111 VII |             mint máskor?... Meglehet, de egy ilyen zárkózott embertõl
112 VII |             Ilkának, azután elindult, de nem árulta el, hová megy.
113 VII |               veszítettek tehát idõt, de ha három órával elõbb elhagyják
114 VII |            nem, - felelt az õrnagy, - de egérutat enged a gonosztevõnek!~
115 VII |             ébresztette fel vendégét; de mikor a postakocsis reggel
116 VII |          táskából a papírpénz eltûnt.~De hogyan hatolt be a gyilkos
117 VII |            hogy a nyomokat megõrizte. De ezek a lábnyomok keresztezõdtek,
118 VII |               belsejét megvizsgálták, de semmit sem találtak benne.~
119 VII |          Johausen, - Eck kapitány!... De hát õ ismerte Pocht, igaz?~-
120 VII |           távozása elõtt követték el. De azért ez nem minden kétséget
121 VII |              minden élesztési próbát, de sikertelenül!... De gondolja
122 VII |           próbát, de sikertelenül!... De gondolja meg, hogy a szívét
123 VII |               nem tért vissza?~- Nem; de ma reggel vissza fog jönni,
124 VII |            Elmehet, - szólt a bíró, - de maradjon a fogadóban, hogy
125 VII |            Kerstorf bíró úr mondja... De a nyomozás meglepetésekkel
126 VII |             senkinek sem szóltam még; de azt hiszem, jó lesz, ha
127 VIII|             szórakozást és a sportot; de egyébként nemes szívû ifjú
128 VIII|     Szégyellnek koccintani velünk!... De a dolog nem marad ennyiben,
129 VIII|           igazad van, - szólt Jean. - De hát érdemes ezért összevesznünk
130 VIII|              az egyetem tiszteletére!~De a heves Goszpogyin nem így
131 VIII|               bátor, amilyen okos!... De én nem vagyok okos ember,
132 VIII|            ura önmagának, mint te!... De nem nyughatnám, ha úgy mennék
133 VIII|                szólt Jean Nyikolev, - de ne legyünk igazságtalanok,
134 VIII|            hajthatatlan Goszpogyin. - De csodálom, hogy Jean nem
135 VIII|          hatóság támogatja a harcban.~De azért Goszpogyinnak nem
136 VIII|         elsápadt kissé az izgalomtól. De legyõzte szenvedélyét, s
137 VIII|             el!~Jean bölcsen beszélt, de társai nagyon izgatottak
138 VIII|                nem ingerlik õket sem. De ki vállal felelõsséget a
139 VIII|          lakomát be fogják tiltani, - de a hír nem bizonyult igaznak,
140 VIII|        tilalom nagy zavart okozhatna.~De azért az a kósza hír nagy
141 VIII|           maradt és közönyt színlelt. De Goszpogyint csak nagy erõfeszítés
142 VIII|              hogy azonnal távozzanak. De tanácsát nem fogadták meg.
143 VIII|         énekben nem volt semmi sértõ; de egyszerre csak egy hang
144 VIII|              a heveskedõ fiatalságot. De hiába. A rektori tekintélynek
145 VIII|    tekintélynek nem volt foganatja...~De mit is tehetett volna a
146 VIII|          Johausen között fog eldõlni.~De Goszpogyin, aki nem törõdött
147 VIII|         védekezünk! Le fogtok gyõzni; de ti lesztek a gyávák!...~
148 VIII|        nyomban nem akarsz megvívni... De rögtön, ha úgy tetszik!~
149 IX  |              heveri ki ezt a csapást.~De ha az áldozatot ismerték
150 IX  |        elõéletében nincs kivetnivaló. De miután ráakadtunk a nyomokra
151 IX  |      dolgoknak, - felelt az õrnagy, - de mondhatom, hogy a gyanú
152 IX  |           Nemigen hiszem, ezredes úr, de gondunk lesz erre is, és
153 IX  |             Súlyos gyanú terhelte õt. De hát ki volt vajon ez az
154 IX  |               a seb körül?... Nos!... De hogy lehet ezt a kést megtalálni?~-
155 IX  |            gondtalan, mint máskor!... De mikor mi eltávoztunk, kedves
156 IX  |                   Valószínû hogy meg, de nem bizonyos.~És Eck kapitány
157 IX  |         meggyõzõdésrõl tanúskodott.~- De hát... ha mégsem hagyta
158 IX  |              a kapitánynak igaza van, de ösztönszerûen úgy érezte,
159 IX  |           Frank Johausen felzaklatva, de egyszersmind diadalittasan
160 IX  |         Hogyan is hihették volna el!?~De a távíróhivatal lázasan
161 X   |              Egy kissé fáradt vagyok: de a délelõtti pihenés helyre
162 X   |              tanár távozott hazulról, de nem úgy, hogy lánya észre
163 X   |           Ismerte útitársát?~- Nem.~- De ugyebár csakhamar megtudta,
164 X   |           küszöbön álló esküvõjére?~- De igen, uram, ha nem csalódom,
165 X   |               vetve az õrnagy felé. - De mért is érdekelt volna engem
166 X   |               Lehet, hogy volt, uram, de én nem vettem észre.~- Tehát
167 X   |      életemben elõször.~- Jó, legyen! De az bizonyos, hogy ön szívesebben
168 X   |              ide, az ön hivatalába... De azért feleltem minden kérdésére,
169 X   |               minden megvetés nélkül. De nagyon meglepõdött, amikor
170 X   |       Kereszthez címzett fogadóban?~- De ott voltam, bíró úr, visszatérõben
171 X   |              meglepte Kerstorf bírót.~De azért a bíró nem tett semmiféle
172 X   |       Nyikolev úr, - felelt a bíró. - De elõbb újra megkérdem, nem
173 X   |             tanár, ezúttal gõgösen. - De nem tudhatnám meg, vajon
174 X   |               lehet, így folytatta:~- De ha ez a tényállás arra vall
175 X   |            Nyikolev még gõgösebben, - de azt talán joggal mondhatom,
176 X   |         ámulatára. - Ön ellen súlyos, de terhelõ adatok merültek
177 X   |               még nem... Ön szabad... De kérem, álljon az igazságszolgáltatás
178 XI  |              állnia szükség esetén... De nem használja-e ki helyzetét,
179 XI  |               megvan tagadhatatlanul. De valahányszor politikai mozzanat
180 XI  |             az összes tartományokban, de különösen Rigában... S most
181 XI  |        mutatkozott a közbecsülésre.~- De mért tagadja meg a magyarázatot
182 XI  |             értesítette...~- Úgy van; de a hallgatásából sem lehet
183 XI  |               Dimitrij Nyikolev volt. De egész magánélete, egész
184 XI  |               egy reveli ügyfélnek... De tegyük fel, hogy a gyilkosság
185 XI  |           szabadon hazatért lakásába.~De a rettenetes hír végül behatolt
186 XI  |    enyhítették a testvérek fájdalmát. De arról alig tudták lebeszélni
187 XI  |             akik házában találkoztak. De városszerte oly izgatottak
188 XI  |               legalábbis furcsa volt. De késõbb talán majd megmagyarázza.
189 XI  |        összezavarhatta volna a vádat, de õ makacsul nem mondta ki
190 XI  |       szerencsétlen Poch gyilkosának, de még inkább, mint a befolyásos
191 XI  |        Poch-nál jelentõs összeg lesz. De hamarosan tudomást szerzett
192 XI  |            töltött el három napot?... De nem fogja megmondani!...
193 XI  |              a tanár letartóztatását; de abba beleegyezett, hogy
194 XI  |         ténykedését; nem tiltakozott, de a feltett kérdésekre hidegen,
195 XI  |             nem volt a házkutatásnak. De hogyan is lehetne, gondolták
196 XI  |         feljegyezték ugyan a bankban, de Kerstorf bíró egyetértett
197 XI  |               kiderül, hogy ártatlan! De akár kiderül, akár nem,
198 XI  |              vársz?~- Azt, gyermekem. De neked nem kell itt maradnod...
199 XI  |              leste Nyikolev a postát: de ismét hiába.~Kitõl várt
200 XI  |            régi, hûséges szolgájukat! De nyilvánvaló, hogy ki akarják
201 XI  |             lapok elõre jeleztek már. De az is kérdéses, vajon a
202 XI  |               délutánra volt kitûzve. De nemegyszer dühös kiáltások
203 XI  |                  Ez õrültség volna!~- De kinyitom!...~És mielõtt
204 XI  |       rendõrrel ott állt a ház elõtt: de ki tudja, Eck kapitány és
205 XI  |      rendõrség visszaszorította õket. De látták, hogy ha meg akarják
206 XII |               távozott a fogadóból... De Dimitrij Nyikolev megtagadta
207 XII |           szökevény biztonságban van. De ez a levél nem érkezett
208 XII |      kimondania, hogy igazolja magát, de nem mondta ki, hogy engem
209 XII |            kötelességedet teljesíted: de helytelenítem, amit tettél!...
210 XII |         nyilvánvaló bizonyság láttán. De tudjuk, mily hirtelen szokott
211 XII |              ellen tovább oltalmazni.~De hátra volt még Vlagyimir
212 XII |          felkeresem Gurko tábornokot. De nincs rá okom, hogy itt
213 XII |                Az ezredes eltávozott: de Ecket és embereit ott hagyta
214 XII |               hogy Pärnuba menjen!... De vajon igaz-e vagy sem, hogy
215 XII |                hogy a tanár ártatlan. De hát akkor ki a bûnös?...
216 XII |           Johausen-bank megbízásából. De egyik tanú sem bizonyult
217 XII |            hogy Pochnál sok pénz van. De ez a derék ember minden
218 XII |    vizsgálóbíró.~- Semmit, bíró úr.~- De hát elõször az elsõ ablakot
219 XII |         lelkesedéssel fogadták Jeant.~De a többiek, azok, akiknek
220 XIII|            annak idején megfosztotta. De vajon nem volt ez a kegyelem
221 XIII|           lehet szállítani õt Rigába. De a harcban, amelyet a tanár
222 XIII|              keverni ebbe az ügybe... De remélem, hogy ez alkalommal
223 XIII|              korcsmáros szekrényében, de csak mintegy száz darab
224 XIII|               felelt Kerstorf bíró, - de a rendõrök megérkezése elõtt,
225 XIII|        egyedül volt néhány órán át.~- De hát látja, Kerstorf úr,
226 XIII|       csakugyan semmit sem találtunk. De a házkutatás még nem ért
227 XIII|            másik szoba ablaktábláját. De az is lehet, hogy kifeszíthették
228 XIII|               Poch irattáskájából?...~De mivel az elhamvasztás nem
229 XIII|               följegyezték a bankban. De mivel minden kétséget kizáróan
230 XIII|         menyasszonya fülébe jusson... De ez lehetetlenség volt, s
231 XIII|               a politikai bosszúvágy. De hát sikerülhet egy ilyen
232 XIII|         megvizsgálták az egész házat, de nem találtak újabb nyomot...
233 XIII|           becsületes életû férfiút... De ha Kroffra akart gyanakodni,
234 XIV |               összegyûltek az ivóban. De azért meglátszott Kroffon,
235 XIV |             összekaparja a többit is, de most nem tud fizetni.~A
236 XIV |        testvérekkel, mit fog tenni... De aztán hallgatott. Ha nem
237 XIV |              felelt Frank Johausen, - de nem adhatunk további halasztást...~-
238 XIV |            azt hitte, hogy megõrül... De zavarodottságában is megértett
239 XIV |          Frank Johausen.~- Nyomorult!~De Vlagyimirnak más dolga volt,
240 XIV |                  Én tisztázzam magam? De hát miért?... Talán azt
241 XIV |               és felment a szobájába. De nem zárkózott be, mint máskor.
242 XIV |               nem is az õ birtokában, de mégis Vlagyimir Janovnál
243 XV  |            látszólag bebizonyítottak. De hát mégis hogyan kerülhettek
244 XV  |      elmezavarban ölte meg önmagát... De van egy tény, amely föltétlenül
245 XV  |              Az esküvõt elhalasztjuk, de nem marad el... Azután,
246 XV  |               venni Ilkát, feleségül; de vajon Ilka feleségül megy-e
247 XV  |              sem célzott az esküvõre.~De ottléte ékesen beszélt.
248 XV  |              lappang e válasz mögött. De nem akarta felfogni és így
249 XV  |          önnek, méltó voltam önhöz... De most...~- Ilka, ön most
250 XV  |          Szerelmünk boldogság volt... De házasságra lépnünk lehetetlen.~-
251 XV  |                könyörgött, esedezett. De úgy látszott, hogy Ilka
252 XV  |           többé a Nyikolev-családdal.~De Jean és Ilka nem feledkeztek
253 XV  |         legalább ebben a tekintetben.~De ehhez idõre volt szükség.
254 XV  |               valami kereskedõcéghez.~De addig is élniük kellett.
255 XV  |           kellett a házból költöznie. De alig pár lépésnyire lévõ
256 XV  |        letétbõl felajánlotta Ilkának, de Ilka semmit sem akart tõle
257 XV  |          engedékenységre bírni Ilkát, de hasztalanul...~- Egy gyilkos
258 XVI |            órakor indul, - eltávozik. De nem bírván türelmetlenségével,
259 XVI |               hogy Poch nem riad fel.~De Poch nem aludt, s a neszre
260 XVI |           benne százas bankjegyekben.~De képzelhetõ, mekkorát káromkodott
261 XVI |     használhatta a tanár bankjegyeit. De csak nagyon óvatosan költötte
262 XVI |             tanár tagadta bûnösségét, de utazása okát sem akarta
263 XVI |        Nyikolevet újból kihallgatták; de Kerstorf bíró, aki lelkében
264 XVI |         kockázat nélkül használhatta.~De nem sokáig tartott az élvezet.
265 XVI |               szeplõtlenül ragyogott. De milyen fájdalom sújtotta