| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] szólni 2 szóló 2 szólongatták 1 szólt 216 szóltam 2 szólva 2 szólván 1 | Frequency [« »] 261 ha 255 meg 225 sem 216 szólt 184 még 183 dimitrij 172 ez | Verne Gyula Véres dráma Livóniában IntraText - Concordances szólt |
Fejezet
1 I | vagy benne, hogy láttad? - szólt az egyik.~- Láttam, - felelt 2 I | rátámadnak.~- Farkasok, - szólt a szökevény - s a falka 3 II | kérdezõsködjenek.~E pillanatban Eck így szólt:~- Nem láttál egy körülbelül 4 II | a falleni szakaszokat - szólt a kapitány - már értesítettük, 5 II | Még egyszer mondom, - szólt a molnár - hogy ez az ember - 6 II | errefelé.~- Azt tudod, ugye, - szólt a kapitány, - hogy aki menedéket 7 II | jó Isten oltalmazzon, - szólt a molnár. - Tudom, és nem 8 II | megkockáztatni!~- Igazad van, - szólt Eck, - és nem tanácsos Verder 9 II | fordult, kapitány uram, - szólt a molnár. - Erõsödik. Nem 10 II | a padlás nyílásából, így szólt:~- Bátyuska, menned kell... 11 II | van egy kis elemózsia, - szólt a molnár, miközben kenyeret 12 II | Jobb lett volna elcsípni, - szólt az egyik kopó.~- Minden 13 III | rá.~- Dimitrij késik, - szólt az egyik vendég, az egyik 14 III | utcára nyílt.~Az aki így szólt, körülbelül ötven esztendõs 15 III | percbõl áll.~Az, aki így szólt, Delaporte úr volt, a rigai 16 III | túlsó végén adott ma órát, - szólt a harmadik személy a jelenlévõk 17 III | Úgy látom, doktor, - szólt a konzul, - hogy oly mozgalom 18 III | kezükben a közigazgatás, - szólt közbe Ilka, - akkor is, 19 III | a hivatalokat illeti, - szólt Delaporte úr, - ezekbõl 20 III | Bízzuk ezt a cárra, - szólt Hamine doktor. - Az õ ereiben 21 III | Isten, hogy úgy legyen! - szólt a fiatal lány ünnepélyesen. - 22 III | édesapád, kedves Ilkám, - szólt a doktor, - vitézen harcol 23 III | ellenségeket is szerzett magának! - szólt közbe Delaporte úr.~- A 24 III | választáson, Ilka kisasszony, - szólt Delaporte úr, - és ha Dimitrij 25 III | barátjával.~- Megkéstél, apa, - szólt Ilka.~- Nem jöhettem elõbb, - 26 III | Nem jöhettem elõbb, - szólt Dimitrij, - elhúzódott az 27 III | Lássunk a teához, - szólt a leány.~- Ha ugyan nem 28 III | betegséged nem gyógyítható, - szólt a doktor, fejét csóválva.~- 29 III | magukat. Majd meglátjuk! - szólt a doktor.~Fél kilencet ütött 30 III | füstjét.~- Micsoda vihar! - szólt a konzul.~- Olyan idõ, hogy 31 III | orvosnak is otthon a helye - szólt a doktor. - Menjünk, Delaporte 32 III | Most jut eszembe, apa, - szólt a lány, - nem láttam az 33 III | aláírását.~- Jó éjt, apa, - szólt a lány.~- Jó éjt, gyermekem!~ ~ 34 IV | Johausen úrék képviselõjéhez, - szólt Poch, a hóna alatt szorongatott 35 IV | Vigyázz, bátyuska! - szólt Broks, - ne fecsegj!... 36 IV | postakocsishoz közeledve így szólt:~- Van még szabad hely a 37 IV | bankhivatalnok.~- Hm, - szólt Broks, - nem tetszik az 38 IV | ennyi ideig tart.~- Rajta, - szólt Poch, - induljunk, és ne 39 IV | Azt hiszed, Broks, - szólt Poch, most már negyedszer 40 IV | jó társaságban.~- Ejha! - szólt Broks, megnyalva a szája 41 IV | vizet zavar az útitársam! - szólt Poch.~- Ki se nyitja a száját! - 42 IV | Ki se nyitja a száját! - szólt Broks.~- Nem tudod, kicsoda?~- 43 IV | Kidõlt Kereszthez.~- Nos, - szólt Broks, társaihoz fordulva, - 44 IV | lóháton.~- Nem bánom, - szólt Poch, akinek sajgott egy 45 V | bántva.~S a kapitány így szólt társához:~- Minden jel arra 46 V | szél a favágók munkáját! - szólt az egyik paraszt. - Csak 47 V | és a csempészeknek!... - szólt a rendõr.~- Azám... pompás 48 V | rendõrséghez.~- Sose lesz késõ, - szólt Eck.~- De induljunk - folytatta 49 V | Nem vagyok rendõr! - szólt Kroff nyersen.~- Eh! Ha 50 V | akik megfizetnek érte, - szólt a fogadós. - Aztán nem törõdöm 51 V | látható.~Õ beszélt s így szólt a fogadóshoz:~- A kocsink 52 V | szobára nekem van szükségem, - szólt Poch. - És ha lehet, jó 53 V | ráismer a hangjára.~- Ejnye, - szólt magában, - meg mernék esküdni, 54 V | szoba... rendben volna, - szólt oda Poch a korcsmárosnak. - 55 V | korcsmáros.~- Minél gyorsabban, - szólt Poch.~A rendõrkapitány közelebb 56 V | Igazán szerencse, Poch úr, - szólt, - hogy nem sebesült meg 57 V | kopogna.~- Nem hallja? - szólt Poch egy ízben, mikor az 58 V | idõt is...~- Különben, - szólt Poch, - nemigen valószínû, 59 V | hiányzik közülük...~- Ahá! - szólt Poch, - a rókák...~- A rókák 60 VI | átnyújtotta Trankelnek és így szólt:~- Vidd el ezt a címzettnek, 61 VI | fog kapni.~Egy szót sem szólt: meghajolt, kezet csókolt 62 VI | a szobából, a bankár így szólt:~- Ne felejtsd elhozni a 63 VI | Te vagy az, Trankel... - szólt az egyik rendõr. - Jó ideje 64 VI | Rátekintett a belépõre és így szólt:~- Á! Te vagy az, Trankel?~- 65 VI | elfelejtetted meggyújtani, ugye? - szólt az õrnagy mosolyogva.~- 66 VI | elolvasta.~- Ó! Csekélység, - szólt aztán.~- Hm! - dünnyögött 67 VI | volna a felét.~- Nos, - szólt az õrnagy, - megkapod mindjárt 68 VI | táviratot, miközben így szólt:~- Bûntényt követtek el...~- 69 VI | rendõreihez fordulva, így szólt:~- Te eredj Kerstorf bíróhoz...~- 70 VII | S a szegény Zinaida, - szólt - hogy fog keseregni, ha 71 VII | semmiféle levelet.~S mégsem szólt utazásáról sem leányának, 72 VII | versztányira lehetett.~- Uraim, - szólt Kerstorf bíró, - éjszaka 73 VII | utunkat.~- Bölcs tanács, - szólt a doktor. - És ha korán 74 VII | megyünk...~- Maradjunk itt, - szólt Frank Johausen, - föltéve, 75 VII | Késleltetjük vele a nyomozást, - szólt az õrnagy, aki alig várta 76 VII | kérdezte a bíró.~- Úgy van, - szólt az õrnagy, - a táviratból 77 VII | korcsmárost.~- Akkor, - szólt a bíró, - ez a késedelem 78 VII | amit tud.~- Bíró úr, - szólt Kroff magabiztosan, - tegnapelõtt 79 VII | egyik emberével.~- Á! - szólt közbe Johausen, - Eck kapitány!... 80 VII | gyilkossal...~- Valóban, - szólt Verder õrnagy, - csakhogy 81 VII | Meggyõzõdtek róla, - szólt a bíró, - hogy Poch szobája 82 VII | kihallgassák.~- Elmehet, - szólt a bíró, - de maradjon a 83 VII | Ha ez volt a szándéka, - szólt a bíró, - akkor különös, 84 VII | este.~- Valóban, bíró úr, - szólt Broks, - ezen én is csodálkoztam.~ 85 VII | kiment, Verder õrnagy így szólt Hamine doktorhoz:~- Nem 86 VII | sebet, ugye?~- Késsel, - szólt az orvos, - amelynek rugós 87 VII | eltemetjük?~- Kiadhatja, - szólt a bíró.~- Mi is indulhatunk, 88 VII | távozunk a fogadóból, - szólt Kerstorf bíró, - még egyszer 89 VII | személy követhette el, - szólt a bíró. - Vagy egy kívülrõl 90 VII | megállapítani a kilétét?~- Uraim, - szólt Verder õrnagy, - az eset 91 VII | félrevonta a bírót és így szólt:~- Van még egy különös körülmény, 92 VII | Á! Megvannak a számok? - szólt a bíró eltûnõdve.~- Megvannak, 93 VII | egyelõre ne tegye ezt, - szólt Kerstorf bíró. - Megtudhatná 94 VIII| oldalra billent.~Az egyik így szólt:~- Én gondoskodtam róla, 95 VIII| kedves Karl...~- Jó, jó! - szólt a Karlnak szólított ifjú. 96 VIII| Méltatlan eljárás, igazad van, - szólt Jean. - De hát érdemes ezért 97 VIII| szavaitól.~- Tudjuk, Jean, - szólt Goszpogyin, - hogy te maga 98 VIII| megérdemli!~- Majd meglátjuk, - szólt Jean Nyikolev, - de ne legyünk 99 VIII| fiatal társa.~- Tudom, - szólt a hajthatatlan Goszpogyin. - 100 VIII| kissé remegõ hangon így szólt:~- Ne beszéljünk errõl, 101 VIII| Jeannak igaza van, - szólt az egyik ifjú, - és Goszpogyinnak 102 VIII| Dorpatban.~- Úgy van, - szólt Jean Nyikolev, aki azt óhajtotta, 103 VIII| kísérletet tett.~- Menjünk, - szólt társaihoz.~- Nem! - felelt 104 VIII| Goszpogyin, azt akarom! - szólt Jean.~- Várj még, - felelt 105 VIII| visszatartotta.~- Ez az én dolgom! - szólt csendesen.~S igaza volt, 106 VIII| mindnyájan meghallják, így szólt:~- Több százan vagytok, 107 VIII| Csend támadt.~- Úgy van, - szólt - gyávák lennénk!... Van-e 108 VIII| Jean közelebb lépve így szólt:~- Én kiállok, és ha Karl 109 VIII| tetõtõl-talpig végigmérvén Jeant, így szólt:~- Ó! Te már kiválasztottad 110 IX | jelentése után az ezredes így szólt:~- Úgy látom, hogy gyanúja 111 IX | Revelben...~- Vagy Rigában, - szólt az ezredes. - Talán visszajött 112 IX | bonyolult az ügy.~- Valóban, - szólt a konzul, - az bizonyosnak 113 IX | doktor.~- Majd meglátjuk, - szólt Delaporte úr. - Hát Nyikolev 114 IX | távollét érthetetlen, - szólt a doktor, - éppúgy, mint 115 IX | eltúlozni a dolgokat, - szólt a doktor, - mert az utazás 116 IX | Látja édes doktor úr, - szólt Ilka, - az országutak nem 117 IX | Nyugodjon meg, gyermekem, - szólt a doktor, megszorítván Ilka 118 IX | nyugtalanította Nyikolev urat, - szólt a konzul.~- Késõbb érkezett 119 IX | Egészen bizonyos, - szólt Delaporte úr.~- Egészen 120 IX | marad...~- Nem, Ilka, nem! - szólt a doktor, aki teljesen meg 121 IX | vagyok gyõzõdve róla, - szólt Eck kapitány. - Az az utas, 122 IX | a házába egy rendõrt. - szólt az õrnagy; - és üzenek Frank 123 IX | Dimitrij Nyikolevékhez, - szólt Verder õrnagy. - Pár perc 124 IX | Tehát igazam van, õrnagy úr, szólt a kapitány. - Dimitrij Nyikolev 125 X | s Dimitrij Nyikolev így szólt:~- Itthon vagyok végre, 126 X | Fáradtnak látszol, apus, - szólt Ilka.~- Egy kissé fáradt 127 X | kaptam...~- Táviratot? - szólt élénken Nyikolev. - Kitõl?~- 128 X | elutazásának, Nyikolev így szólt:~- Fontos dolgom volt. Hirtelen 129 X | ebédlõbe a lányához.~- Ilka, - szólt Nyikolev, - levelet kaptam 130 X | megszólítsák.~- Nyikolev úr, - szólt Kerstorf bíró, - arra kérem, 131 X | alakult át.~- Nyikolev úr, - szólt a bíró, - ne lepje meg, 132 X | nyugodtan és komolyan így szólt:~- Nyikolev úr, ön ugye 133 X | érdekelt.~- Nem érdekelte? - szólt közbe Verder õrnagy.~- Egyáltalában 134 X | Egyáltalában nem, uram, - szólt a tanár, csodálkozó pillantást 135 X | pillanatnyi hallgatás után így szólt:~- És föltéve, hogy inkognitóban 136 X | Azt tehát nem tagadja, - szólt a bíró, - hogy aznap Poch 137 X | Egészen bizonyos, - szólt Verder õrnagy. Kerstorf 138 X | felborult...~- Uram, - szólt a tanár, félbeszakítván 139 X | postakocsis visszaérkezését... Szólt is e szándékáról a korcsmárosnak, 140 X | hogy bevártam volna, - szólt Nyikolev, - mivel Pärnuig 141 X | felelt.~- Most pedig, - szólt Kerstorf bíró, - elérkezett 142 X | még elõtte való este sem szólt tanítványainak, akiket megkérdeztünk?~ 143 X | zavarba jött.~- Magánügy, - szólt végre.~- Mégpedig?~- Nem 144 X | inkább Pärnuban volt dolga, - szólt újra a bíró, - mert különben 145 X | felelt.~- Folytassuk, - szólt a bíró. - Amint a fogadós 146 X | Rigából?~- Kerstorf úr, - szólt erre Dimitrij Nyikolev hûvösen, - 147 X | tizenharmadikán este, - szólt a bíró, - nem volt ön a 148 X | kapitányhoz fordulva így szólt:~- Mondja el tanúvallomását.~- 149 X | kötelességedet teljesítetted, Eck, - szólt közbe Verder õrnagy.~- Poch, 150 X | hallgatta a vallomást, most így szólt:~- A kapitány nem tévedett... 151 X | Verder õrnagy.~- Õrnagy úr, - szólt a bíró szigorú hangon, - 152 X | Dimitrij Nyikolev... - szólt Verder õrnagy.~- Én volnék 153 X | szívesen vitatkozom, uram, - szólt a tanár, ezúttal gõgösen. - 154 X | rablógyilkosság volt, - szólt most Verder õrnagy, - s 155 X | õrnagy közé lépett és így szólt:~- Dimitrij Nyikolev ön 156 X | elõbb-utóbb megtaláljuk! - szólt közbe az õrnagy.~- Utoljára 157 X | õrnagy.~- Utoljára kérdem, - szólt Kerstorf bíró, - nem hajlandó 158 XI | velem, kegyelmességed, - szólt az ezredes.~Gurko tábornok 159 XI | jegyzõkönyvet, azután így szólt:~- Akár bûnös Dimitrij Nyikolev, 160 XI | bíróságra.~- Nem, nem, - szólt Hamine doktor, - maradjanak 161 XI | Mire jó tehát akkor, - szólt a lány, - hogy az ember 162 XI | Távozáskor a konzul így szólt a doktorhoz:~- Nagy az izgatottság, 163 XI | következménye volt?... Nem szólt senkinek a dologról...~Aznap 164 XI | Akit én gyilkoltam meg? - szólt hidegen Nyikolev.~- Kérlek, 165 XI | Johausen Frank eléje lépve így szólt:~- Ki ön?~- Halljuk! Ki 166 XII | akik nyomon követték, így szólt:~- Pärnuban... mikor megtudtam, 167 XII | Ne felelj, gyermekem, - szólt Nyikolev, - nem kell vállalnod 168 XII | veszedelembõl?...~- Atyám, - szólt Ilka szilárdan, - hallgasd 169 XII | tartózkodás mérsékelte is, így szólt Vlagyimirhoz:~- Vlagyimir 170 XII | vissza is érkezett, s így szólt Vlagyimirhoz:~- Gurko tábornok 171 XII | Isten veled atyám, - szólt Nyikolevhez fordulva, - 172 XII | Isten veled fivérem, - szólt Jeannak, - és Isten vele, - 173 XII | Jeannak, - és Isten vele, - szólt megszorítva Ilka kezét, - 174 XII | hallgasson, õrnagy úr - szólt az ezredes -, nemigen tartom 175 XII | keresztül...~- És a nyomok? - szólt az õrnagy.~- A nyomok?... 176 XIII| elítélték volna is önt, - szólt Delaporte konzul, - nem 177 XIII| S ha elítéltek volna, - szólt Ilka, - Vlagyimir, Jean 178 XIII| amikor Ilka keresetlenül így szólt.~- Amikor kívánja, Vlagyimir, 179 XIII| rendelkezésére állt.~- Bíró úr, - szólt Kroff, - tudom, hogy mindenáron 180 XIII| amelynek kulcsa önnél van? - szólt a fogadós.~- Nem, - felelt 181 XIII| Azt hiszem, bíró úr, - szólt az õrnagy, - hogy ha találunk 182 XIII| engedelmeskedett, amely mellette szólt.~A kertre nyíló toldaléképületet 183 XIII| félrevonván a bírót, így szólt hozzá:~- Ne felejtse el, 184 XIII| Vizsgáljuk meg a másik szobát, - szólt a bíró.~Mindenekelõtt az 185 XIII| Úgy van, édes Ilkám, - szólt Vlagyimir, - s meg fogjuk 186 XIII| megint az a gyilkosság! - szólt Nyikolev vállat vonva. - 187 XIII| tanúvallomást akarnak tõled, apus, - szólt a fiatal lány.~- Elkísérjelek?... - 188 XIII| azután kicsit izgatottan így szólt:~- Nyikolev úr, tegnap újra 189 XIII| végigsimította homlokát és így szólt:~- Tehát ezt a bankjegydarabkát 190 XIII| Kereszthez címzett fogadóból, - szólt a tanár. - Akkor vajon elkövették 191 XIII| kihallgatás során.~- Bíró úr, - szólt végül a tanár, - önnek a 192 XIII| tanár, szavait végezvén, így szólt:~- Aláírja a letartóztatási 193 XIV | veszteni való ideje sem. Nem szólt senkinek, visszament a szobájába, 194 XIV | zaklatottabb, mint valaha, - szólt Jean, akinek szeme haragtól 195 XIV | gondolja...~- Túlzol, Jean, - szólt Vlagyimir, - s apád erkölcsi 196 XIV | megszorította kezét és így szólt:~- Bízni kell!... Néhány 197 XIV | így kezdõdött:~- Uraim, - szólt Vlagyimir, - egy adósság 198 XIV | Johausen.~- Ez az adósság, - szólt Vlagyimir, - tizennyolcezer 199 XIV | büszkén Vlagyimir.~- Á! - Szólt az idõsebbik fivér. - Mivel 200 XIV | Nyikolev aláírását s így szólt:~- Szíveskedjék a pénzt 201 XIV | volt mondani.~- Igen, - szólt Frank Johausen, - s mivel 202 XIV | gondolt.~- Végre tehát, - szólt Frank Johausen, miután zsebébe 203 XIV | leküzdötte indulatait és így szólt:~- Dimitrij, egy órával 204 XIV | mondott ki.~- Dimitrij, - szólt Vlagyimir halkabban, - az 205 XIV | hogy a szemébe nézzen, így szólt:~- Azok a bankjegyek, amelyeket 206 XIV | meggyilkolt Pochéból?...~- Igen! - szólt Vlagyimir.~- Elvesztem... 207 XV | valószínûtlen is!...~- Ha így van, - szólt Vlagyimir még egy utolsó 208 XV | egy percig is, doktor, - szólt Vlagyimir, - hogy lemondanék 209 XV | ebédlõben gyöngéden így szólt hozzá:~- Ilka, amikor négy 210 XV | gyalázatba süllyedt!~- Ilka, - szólt Vlagyimir komolyan, - nem 211 XV | komolyan, elszántan így szólt:~- Csak annyit mondok önnek, 212 XV | aki mindeddig egy szót sem szólt még.~- Már több ízben imádkoztam 213 XV | Ott leszünk öt órára, - szólt Hamine doktor.~Vlagyimir 214 XV | sírdomb mellett, a pópa így szólt:~- Vlagyimir Janov... nyújtsd 215 XV | ekkor komolyan, lassan, így szólt a pópa.~- Vlagyimir Janov 216 XV | kezedet, Ilka Nyikolevna, - szólt a pópa gyöngéden, - megilleti