Fejezet

  1 I   |           Mindenesetre az ésszerûség azt tanácsolta, hogy térjen
  2 I   |               hogy a ködös homályban azt hiszik, hogy csak a szemük
  3 I   |   visszatérõben az õrhelyükre, mikor azt hitték, hogy valami emberi
  4 I   |         télen, s nem is az utolsó és azt hiszem, hogy elillant, mert
  5 I   |               A szökevény, - mihelyt azt hitte, hogy a vámõrök elég
  6 I   |         Bizonyos, hogy az ésszerûség azt kívánná, hogy ezen a napon
  7 I   |        különben megkockáztatta volna azt, hogy a rendõrügynökök az
  8 I   |            oroszoknak? A közmondásuk azt tartja, hogy zord barátjuk...~
  9 I   |            ordítás, hogy a szökevény azt hitte, nyomban rátámadnak.~-
 10 II  |      dombtetõ volt. De az ésszerûség azt tanácsolta, hogy a szökevény
 11 II  |              borította még a tükrét, azt a pontot kivéve, ahol az
 12 II  |            Úgy van, orosz!~- Szóval, azt mondom, hogy ez az ember
 13 II  |         egyik házban sem errefelé.~- Azt tudod, ugye, - szólt a kapitány, -
 14 II  |            aki menedéket nyújt neki, azt kockáztatja, hogy letartóztatják
 15 II  |             érdekében.~Mindazonáltal azt remélte, hogy mégsem kell
 16 II  |              kérdem, ki vagy... Csak azt tudom, hogy orosz vagy,
 17 III |              csakúgy, mint máshol, - azt nagyon jól tudjuk.~- Úgy
 18 III |           kevesebb, mint 8000 ember.~Azt mindenki tudta, hogy Dimitrij
 19 III |          konzul.~- Semmit... ha csak azt nem, hogy Gurko fõkormányzó,
 20 III |        hatóságok melletted vannak... Azt akarod, hogy megint a Johauseneké
 21 IV  |              távolságra.~Majd kurtán azt kérdezte:~- Mikor indulunk?~-
 22 IV  |      egyiknek sem pihent a nyelve.~- Azt hiszed, Broks, - szólt Poch,
 23 IV  |          kérdést az elindulás óta, - azt hiszed, hogy holnap este
 24 IV  |           Mielõtt megmondanád, Poch, azt mondd meg, hogy derék emberek-e?~-
 25 IV  |             vagyunk a magunk módján! Azt hiszem, hogy a pénzecskén
 26 IV  |      Johausenné ad neki.~- Meghiszem azt, Poch, meghiszem!... A jó
 27 IV  |             tudod, kicsoda?~- Nem... azt sem tudom, hány szeme van!~-
 28 IV  |             tudom, hány szeme van!~- Azt hiszem, ebéd közben nem
 29 IV  |         Broks.~Mielõtt elérték volna azt a városkát, ahol a postakocsi
 30 IV  |              megint váltáshoz érünk, azt hiszem legjobb, ha ott maradunk
 31 IV  |   kétségbeejtõvé vált. Poch és Broks azt indítványozták, hogy tegyék
 32 V   |         környék rossz nyelvû alakjai azt rebesgették, hogy pénznek
 33 V   |              mentén, hogy átkutassák azt a vidéket, amelyen több
 34 V   |               hová mennek, úgy ahogy azt se bánom, honnan jöttek!~-
 35 V   |         karcolás nem akadályozza meg azt, hogy ne egyem és éhes vagyok.~-
 36 V   |        Rigában ült fel a kocsira, és azt hiszem, Revelbe készül.
 37 V   |             Ó, tudom!...~- Meghiszem azt, hiszen maga mindent tud!~-
 38 V   |             tud!~- Nem éppen! Hiszen azt sem tudom, hová utazik az
 39 V   |                 Eh! - felelt Poch, - azt hiszem, ágyúdörgésre sem
 40 VI  |         azonban nem csüggedtek el, s azt remélték, hogy gyõzni fognak
 41 VI  |              aki szemben állt velük. Azt remélték, hogy Dimitrij
 42 VI  |              ideje nem láttalak már. Azt hiszem, van egy félesztendeje.~-
 43 VI  |         átnyújtotta Verder õrnagynak azt a papírlapot, amelyet gazdájától
 44 VII |         valami nyomra. Verder õrnagy azt hitte, hogy a gyilkosságot
 45 VII |             a livóniai területen, és azt remélte, hogy a rendõri
 46 VII |      találunk tisztességes szállást, azt ajánlom, maradjunk itt éjszakára
 47 VII |        mindig a fejébe húzta, mintha azt akarná, hogy senki rá ne
 48 VII |       megtörtént már a gyilkosság?~- Azt hiszem.~- S az utazó távozása
 49 VII |        vártam, hogy megvirradjon, és azt hiszem, nem tudtam többet
 50 VII |          hallatszik Poch szobájából, azt bizonyára meghallotta volna?~-
 51 VII |        szúrták át!~- Nem találta meg azt a fegyvert, amelyet a gyilkos
 52 VII |             csaknem bizonyossá tette azt a feltevést, amelyet a bíró
 53 VII |         senkinek sem szóltam még; de azt hiszem, jó lesz, ha önnek
 54 VII |          bankjaival a jegyzéket...~- Azt hiszem, egyelõre ne tegye
 55 VIII|             fajtával elbánni! Szláv: azt jelenti rabszolga2, s ezt
 56 VIII|             tûrni...~- Hagyd békében azt a Karlt, azt a németet,
 57 VIII|           Hagyd békében azt a Karlt, azt a németet, Goszpogyin, -
 58 VIII|            úgy mennék el innen, hogy azt a Karl Johausent meg nem
 59 VIII|             szólt Jean Nyikolev, aki azt óhajtotta, hogy a beszélgetés
 60 VIII|        alakulnak a dolgok...~- Tehát azt hiszed, Jean, - kérdezte
 61 VIII|           bennünket az ünnepükbõl?~- Azt hiszem, hogy újabb incidens
 62 VIII|           nyugtalankodott. Egy ideje azt vette észre, hogy a politika, -
 63 VIII|           egyetem állandóan táplálja azt az ellenállást, amely a
 64 VIII|            hogy ott maradjanak, Jean azt indítványozta, hogy azonnal
 65 VIII|           Jean!~- Gyere, Goszpogyin, azt akarom! - szólt Jean.~-
 66 VIII|               Én kiállok, és ha Karl azt akarja, hogy éppen õt hívják
 67 VIII|             másik társára mutatva.~- Azt hiszed, hogy elvállalják
 68 IX  |      fogadóban. S mindjárt megtudták azt is, hogy az áldozat Poch,
 69 IX  |        hatást váltott ki ez a hír!~S azt mondják, nem tudták megakadályozni,
 70 IX  |         emberek már-már visszasírták azt az idõt, amikor kegyetlen
 71 IX  |              Rigába szállítsák, mert azt akarta, hogy a bank régi
 72 IX  |                Eleinte természetesen azt gondoltuk, hogy talán õ
 73 IX  |              jó lesz szemmel tartani azt a Kroffot...~- Természetesen,
 74 IX  |         rendelkezésünkre álljon.~- S azt kizártnak tekinti, - folytatta
 75 IX  |              visszajött Rigába, mert azt hiszi, hogy itt akadnak
 76 IX  |              a nyugtalankodásra...~- Azt mondja, amit gondol, doktor
 77 IX  |          emlékszik rá, doktor úr?... Azt mondta, hogy az egyik órája
 78 IX  |              felelt a fiatal lány. - Azt hiszem, apa is csakhamar
 79 IX  |          levelet?~- Nem, doktor; sõt azt is tudom, hogy a ház ajtaja
 80 IX  |       helyütt az olvasó emlékezetébe azt is, hogy Eck kapitány nyolc
 81 IX  |         Frank Johausen.~- Várjuk meg azt a rendõrt, akit elküldtem
 82 X   |              hozzá a szobájába, Ilka azt gondolta, hogy az a legjobb,
 83 X   |            akkor talán majd megtudja azt is édesatyjától, miért kellett
 84 X   |              rövid útról volt szó, s azt hiszem, hogy nem ismert
 85 X   |       Szekéren jöttem.~- Hol találta azt a szekeret?~- Ötven versztára
 86 X   |       Csakhogy Broks, a postakocsis, azt állítja, hogy õ látta...~-
 87 X   |          látta...~- Nos, bíró úr, ha azt állítja, bizonyára igaza
 88 X   |           szót.~- Mivel úgy tetszik, azt akarta, hogy ne ismerjék
 89 X   |         inkognitóban akartam utazni, azt hiszem, hogy ehhez joga
 90 X   |        amelynek hallatán elsápadt.~- Azt tehát nem tagadja, - szólt
 91 X   |             állomásra, azaz Pärnuba, azt ajánlották, hogy töltsék
 92 X   |                Meg volt sebesülve, - azt hiszem, mikor felborult
 93 X   |               Megtagadom.~- Legalább azt megmondja, hová ment Rigából?~-
 94 X   |      megmondja, hová ment Rigából?~- Azt sem mondom meg.~- Revelig
 95 X   |              mind e kérdéseknek, sem azt, hogy mért hívattak be ide,
 96 X   |              többire nem felelek!... Azt hiszem, ehhez jogom van...
 97 X   |             a korcsmában, ha egyszer azt mondja... Csakhogy én nem
 98 X   |        Nyikolev még gõgösebben, - de azt talán joggal mondhatom,
 99 XI  |            vonakodott megmondani még azt is, hogy hol töltötte azt
100 XI  |            azt is, hogy hol töltötte azt a három napot, amely alatt
101 XI  |        támadt benne, amikor meglátta azt az irattáskát, amelyet az
102 XI  |        mindig be kellene bizonyítani azt is, hogy Dimitrij Nyikolev
103 XI  |              szerény élete megengedi azt a föltevést, hogy pénzszûkében
104 XI  |              lakosság túlnyomó része azt gondolta, hogy a tanárt
105 XI  |     véleményük szerint az ügy érdeke azt kívánta, hogy a tanár letartóztatásban
106 XI  |                s kényszeríteni fogom azt a nyomorult Karlt...~- Úgy
107 XI  |              ha Dimitrij vallana is, azt mondanám: megbolondult és
108 XI  |    magyarázatot nem adott utazására. Azt is megjegyezzük, hogy miközben
109 XI  |           nem tett az utazásra, sõt, azt sem mondta, hogy a bíró
110 XI  |        balesetét követõen, amikor is azt javasolta, hogy töltsék
111 XI  |         miért hagyta el Rigát, akkor azt mondja meg legalább, miért
112 XI  |     érdekében állt ez a lopás, - nos azt a bankár csak a megfelelõ
113 XI  |              csõcselék, amely mindig azt szolgálja, aki megfizeti,
114 XI  |             se házaknál. Némaságában azt sem szerette, ha szólnak
115 XI  |               én leszek az elsõ, aki azt mondja neked: tedd a kötelességed!~
116 XI  |           Igen, - felelt Nyikolev. - Azt hiszem, késik ma reggel...~-
117 XI  |            házba... Levelet vársz?~- Azt, gyermekem. De neked nem
118 XI  |     körülmények között Hamine doktor azt ajánlotta, hogy Dimitrij
119 XI  |         okosabb lett volna megelõzni azt a veszedelmet, hogy a tanár
120 XI  |              nem akadályozhatták meg azt, amit tett, mellette álltak.~
121 XII |            Megérkezett Pärnuba, ahol azt remélte, hogy hajóra ülhet
122 XII |           fogadóból, még sötét volt. Azt remélte, hogy senki sem
123 XII |           vizsgálóbíró elõtt. Tudjuk azt is, mennyire rajta volt
124 XII |             volt a számûzött, tudjuk azt is, miért jött vissza Rigába.
125 XII |  elkövetõjének, amikor az újságokból azt olvastam, hogy Nyikolev
126 XII |              aki második atyám vagy, azt nekem is meg kellett tennem
127 XII |            Becsüllek Vlagyimir, mert azt hitted, hogy a kötelességedet
128 XII |      elviselnem egy napig sem tovább azt a tudatot, hogy atyját énmiattam
129 XII |            Mindazáltal tévedés volna azt hinni, hogy Vlagyimir Janov
130 XII |             a kérdésekre a vizsgálat azt felelte, hogy a házkutatás
131 XII |             nyomok?... Mindenekelõtt azt kellene tudni, vajon a nyomok
132 XII |             bûnösségérõl.~- Én pedig azt mondom - felelt az ezredes -,
133 XII |             Állhatatosan hangoztatta azt a hitét, hogy a gyilkos
134 XIII|            adósságnak, és még mindig azt remélte, hogy módjában lesz
135 XIII|         õrnagy.~- Igen, õrnagy úr.~- Azt hiszem, bíró úr, - szólt
136 XIII|         elõvette a zsebébõl.~Elõször azt a szobát nyitották ki, amelyben
137 XIII| Megvizsgáltuk már a hamut múltkor?~- Azt hiszem, nem, - felelt Verder
138 XIII|     Nyikolev-családot, amely már-már azt hitte, hogy megmenekült!~
139 XIII|             külsõ ablakdeszkát, hogy azt a látszatot keltse: én másztam
140 XIII|           nem én ellenem szólanak... Azt már tudja, milyen ok kényszerített
141 XIII|          gyanú... Nos! Ha még mindig azt hiszi ön, hogy én vagyok
142 XIV |         talált bankjegydarab kizárta azt a föltevést, hogy valaki
143 XIV |            mindent értett Vlagyimir: azt már korábban megtudta, hogy
144 XIV |         tetézze a gondjaikat, s mert azt remélte, hogy takarékoskodással
145 XIV |          mukkanni... Szédült a feje, azt hitte, hogy megõrül... De
146 XIV |        Nyikolev végképp elveszett... Azt fogják mondani, hogy elköltötte
147 XIV |               De hát miért?... Talán azt hiszed, hogy én vagyok...~
148 XIV |         lopott bankjegyek!” - csakis azt sugallhatták nekik, hogy
149 XIV |           Ugyan ki merné továbbra is azt állítani, hogy Nyikolev
150 XIV |             nyomban elhívattak, csak azt állapíthatta meg, mi volt
151 XV  |            is le adósságát, legalább azt a tizennyolcezer rubelt
152 XV  |             voltak bûnösnek tartani. Azt kezdték hinni, hogy a megpróbáltatások
153 XV  |               aki vonakodott elhinni azt, amit a tények látszólag
154 XV  |               Ha visszautasítana, ez azt jelentené, hogy nem szeret...~-
155 XV  |        gondolnám, mit cselekszem!... Azt hittem, mivel szeretem,
156 XV  |              végre boldog leszek!... Azt reméltem, hogy megbízik
157 XV  |     föltétlenül, és helyesnek tartja azt, amit én annak tartok, és
158 XV  |         szükség. Pénzzé kell tenniök azt a keveset, amijük volt.
159 XV  |     hébe-korba, hogy megtalálja nála azt a vigaszt, amelyet csak
160 XV  |                kérdezte Vlagyimir.~- Azt gondolom, hogy a pópa meghívásának
161 XV  |          pópa gyöngéden, - megilleti azt, aki szeret...~- Engem, -
162 XVI |            Kroff aláírta. A haldokló azt kívánta, hogy halála után
163 XVI |        alkalmazottját. Az ésszerûség azt diktálta, hogy várja meg,
164 XVI |      kapitány felismerte Nyikolevben azt az utast, akire a gyanú
165 XVI |             Poch meggyilkolásával, s azt hangoztatták, hogy õ volt
166 XVI |       figyelmét.~Kroff most már csak azt remélte, hogy a lopott bankjegyek
167 XVI |         akarta ölni Nyikolevet, hogy azt a látszatot keltse, hogy
168 XVI |            neki csaknem hiánytalanul azt a letétet is, amely jog